Actus

 1 AzErd|      károkot vallott szegénlegénnek igaz elég csak elkezdeni is,
 2 EzKom|             mindholtig tökéletes és igaz akar lenni, mely szót Credulus
 3 Pro  |             nevének emlékezetére az igaz szerelmemben nagy alázatosan,
 4 Pro  |     boldogítson immár meg valaha az igaz lelkem áldozatjaért ennyi
 5 I    |      asszonyomnak fene ábrázatját), igaz, hogy nem alhatom akkor,
 6 I    |           az én hazám, Credulus sem igaz nevem, noha itt az környékben
 7 I    |       kétségemet belõle; s ha ugyan igaz lészen az juhász szava,
 8 II   |           útálom.~GALATEA. Tudja az igaz Isten, hogy akkor sem gyûlöltelek
 9 II   |           Juliára veszett eszed; ki igaz, hogy nálamnál ifjabb, de
10 II   |        Mostan vészem eszemben, hogy igaz volt, azmit egyszer beszél
11 II   |            vél az szerelemben, arra igaz, hogy ritkán kell csak jó
12 II   |            paraszt ember valván, ha igaz nem volna? Hohó, most vészem
13 II   |         mert gyakorta elöljárója az igaz szerelemnek az keménség
14 III  |       nyavalyádot, s bánom, hogy az igaz szerelem miatt vallasz ennyi
15 III  |            kik nagy szerelmem tüzén~Igaz bizonságim vadtok, mert
16 III  |          szép virág nyárban,~szinte igaz úgy hervad;~Azért ádj tanácsot,
17 III  |          Nincs s nem is lehet semmi igaz mentséged! Magadtúl is meg
18 III  |            egyszersmind, mert az te igaz barátodnak, Credulusnak
19 IV   |   ajánlottad szolgálatodot! Ez-é az igaz barátság s tökéletes jámborság?~
20 IV   |        helye mentségednek, noha nem igaz, s ámbátor légyen úgy, hogy
21 V    |      elolvasván azt ne alítsa, hogy igaz az, mit reám írt, s el ne
22 V    |         Credulusnak engedtem, kinek igaz barátságának ne engedje
23 V    |             neved? Ugyan Credulus-é igaz neved?~CREDULUS. Ölj meg
24 V    |            lettem hozzád.~CREDULUS. Igaz bizon, édes lelkem, hogy
25 V    | kötelességgel, mely kötelessé­günk, igaz, hogy azelõtt megtágult