| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hízelkedni 1 hó 5 hóban 1 hogy 360 hogyha 2 hogyhogy 1 hogysem 1 | Frequency [« »] ----- ----- 811 az 360 hogy 339 s 309 nem 252 is | Gyarmati Balassi Bálint Szép Magyar Komédia IntraText - Concordances hogy |
Actus
1 AzErd| Egynéhány ok készerít reá, hogy kegyelmeteknek ajánljam 2 AzErd| ajánljam ez komédiát: Egyik ez, hogy magamnak is kedvet találnék 3 AzErd| találnék véle, más meg ez, hogy látom, hogy mind ott benn 4 AzErd| más meg ez, hogy látom, hogy mind ott benn Erdélben, 5 AzErd| forma gyanánt elõvenni, hogy ha az ott benn való ifjak 6 EzKom| ilyen álnokságot mívelt, hogy oly italt áda Angelicának 7 EzKom| megértett volna, látván, hogy Angelica immár vonyogna, 8 EzKom| immár vonyogna, azt hivé, hogy soha meg nem gyógyulna, 9 EzKom| Ingyen sem várhatá azért, hogy az lélek kimúlik belőle, 10 EzKom| Montan, s látván immár, hogy Thyrsistől elválasztotta 11 EzKom| fölfogadtatja az vén jámborral, hogy ha ő meggyógyíthatja, néki 12 EzKom| meggyógyulván Angelica, hogy megérté Montannak álnokságát 13 EzKom| is menten elszökék. Csak hogy senki meg ne tudhassa, hová 14 EzKom| ne tudhassa, hová lött, s hogy hamarébb megtalálhassa Thyrsist, 15 EzKom| elnőtt s megállapodott vala, hogy egyszer, történet szerint, 16 EzKom| esméré az időben Juliát, hogy valami patakban horgászna, 17 EzKom| Credulus Juliát egyikért, hogy midőn azt hiszi, minémő 18 EzKom| esztendővel hadta volt, hogy soha meg nem gyógyult, hanem 19 EzKom| ezért nem esmérhette meg, hogy tíz esztendő elforgásában, 20 EzKom| vala Angelica. Harmadikért, hogy Juliának híja vala minden, 21 EzKom| nem gondola egyikkel is, hogy ím, Credulust nem esmérheti 22 EzKom| vala lenni, főképpen penig, hogy hiti fogadása tartja vala, 23 EzKom| hiti fogadása tartja vala, hogy soha senkit egyebet teljes 24 EzKom| alítván szegén nyavalyás, hogy Sylvanus volna az Julia 25 EzKom| volna az Julia szeretője, hogy őmiatta nem nyerhetné ő 26 EzKom| hozzája, és okot vet belé, hogy ő régen más legén szerelméhez 27 EzKom| mint reméntelen ember, hogy szinte meg akarja ölni magát, 28 EzKom| egyelétettünk ez komédiában, hogy míg az hallgatók az komédia 29 Pro | béborulva, az füvek s az fák hogy mutathatnák az ő szép virágokot, 30 Pro | mutathatnák az ő szép virágokot, s hogy ádhatnának jó gyümölcseket? 31 Pro | mely az emberekre szállott, hogy tartana sokáig az emberi 32 Pro | nagy búsulásban volnék, hogy azban; azkiben minden reménségemet 33 Pro | megenyhítenem; azért is penig, hogy megtetszenéjék, hogy nemcsak 34 Pro | penig, hogy megtetszenéjék, hogy nemcsak fegyverre jó szívvel, 35 Pro | szemérmesség bánt bennünket, hogy azt csak mi szégyenljük, 36 Pro | bölcs tudomántól, ha látjuk, hogy azkinek az Isten az bátor 37 Pro | szavúk ellenem, tudniillik, hogy nem szerelem dolgáról, hanem 38 Pro | között. Kiknek azt felelem, hogy históriát nem írhattam, 39 Pro | ki írja, másik az penig, hogy talám énnékem arra nem volna 40 Pro | akartam meggazdagítani, hogy megesmérjék mindenek, hogy 41 Pro | hogy megesmérjék mindenek, hogy magyar nyelven is meglehetne 42 Pro | akaratért nem érdemlem, hogy botránkozónak híjanak az 43 Pro | s mind nyilván mindenek, hogy sem az olaszok nagyobb okossággal, 44 Pro | emlékezhetném, megbizonyítanám, hogy mostani időben nincs semmi 45 Pro | szerelmeket, sőt megmondották, hogy ők tekintet nélkül szeretnek; 46 Pro | mi volna, azt felelték, hogy semmi nem egyéb, hanem ők 47 Pro | mind asszont, úgy penig, hogy ingyen nem más miatt, hanem 48 Pro | Az penig az jeles dolog, hogy noha minden ember magában 49 Pro | mindenik szégyenli s tagadja, hogy ő nem tudja, mit eszik s 50 Pro | szeressen is. Kinek, ím megírom, hogy esmérje, ha nem tudja az 51 Pro | részegséget, csak azért hogy az józansággal inkább kedvét 52 Pro | szépen, s mindenre gondvisel, hogy meg ne jegyezze s gyűlölje 53 Pro | azért ilyen az jó szerelem, hogy erőseket bátorít, bolondokot 54 Pro | rágalmazóknak beszédekkel.~Hogy penig ez dolgot vettem előmben 55 Pro | előmben s mást nem oka ez, hogy az én véghetetlen nagy szerelmemnek 56 Pro | s ha az Isten azt hadta, hogy áldozzék régen az én lelkemmel, 57 Pro | kedviben s nagy szerelmiben, hogy ennyi sok kérésem miatt 58 I | setétülnek vala tegnap az odúk, hogy ismét az te világosító piros 59 I | fene ábrázatját), igaz, hogy nem alhatom akkor, csak 60 I | nyughatatlanságomban is ugyan bízom azért, hogy holdá kélve megláthatom 61 I | fényét, sőt remélem is, hogy talám immár megelégedvén 62 I | lassan-lassan elemésztvén, hogy az eget az setétségnek homályából 63 I | megtisztítod, alig várom, hogy lássam az szép, de igen 64 I | merthogy nyilván látja, hogy noha eléggé epedek s kesergek 65 I | szegén nyavalyás, mert látom, hogy minden bizodalmom csak héában 66 I | Mi dolog, társ, Credule, hogy itten keröl mind az te siralmiddal 67 I | mondd meg, társ, mert tudod, hogy enheszik embernek bánatja 68 I | CREDULUS. Ezt értsed előszer, hogy Candia az én hazám, Credulus 69 I | véle énekelni, ilyen okkal, hogy valamelyikünk jobban énekelne, 70 I | mindenkor az vigassághoz! De hogy szerencsétlenségemet megértsed, 71 I | Angelicához, jóllehet azt értette, hogy inkább szeretne, mint azelőtt. 72 I | hazudoza az áruló kerőle, hogy mérges italt áda szegénnek 73 I | hitetlen gonosz ember, hogy vehetett ilyen rettenetes 74 I | ottan hazafutamám, s látván, hogy egyedöl verteng ott az földen, 75 I | lehete, mondá igen lassan, hogy én magam is csak alég érthettem 76 I | indulék.~LICIDA. Látd-é, hogy végre is az szerelemnek 77 I | keserűség gyümölcse!~CREDULUS. Hogy penig az szegén vén atyám 78 I | eljöttömet ne alítaná arra, hogy vagy vad szaggatott volna 79 I | esztendeje, azmint mondám, hogy itt bolgok, nyomorgok, sem 80 I | enyhíteni, mert tudó dolog, hogy az esztendők még az követ, 81 I | könnyebbségemet, csak azon járok vala, hogy az Angelicához valamennyire 82 I | vízparton egy igen szép asszont, hogy az tudatlan halakot horogra 83 I | tetszék az szegén Angelicához, hogy ha bizonnyal nem tudtam 84 I | mertem volna rajta esküdni, hogy ugyanaz az Angelica.~LICIDA. 85 I | LICIDA. Énnékem úgy tetszik, hogy az oly szerelmes embernek, 86 I | szép, világoskodó szemeit, hogy mindjárt érzém szívemnek 87 I | tátottam fel az számot, hogy megjelentsem néki szerel 88 I | nyelvemet. Az asszony - látván, hogy csak reá ámodtam vala - 89 I | és siralmimnak; annak is, hogy onnan ennél tovább nem bujdostam, 90 I | erdõben maradtam. Bizony, hogy azt hittem, hogy ha szinte 91 I | Bizony, hogy azt hittem, hogy ha szinte az én esedezésem 92 I | is abban, mert nem látom, hogy semmi kélne dolgunkban.~ 93 I | az víznél? Mégis, látd-é, hogy ugyan végre is meglikasztja 94 I | vesd meg az hálót utána, hogy ha az egyikben nem is, de 95 I | csak az idõ is, lehetetlen, hogy valamel késõre meg nem engesztelné 96 I | hozzád õtet. Hallottam, hogy idõvel ebnek foga kopik, 97 I | nádat szedek az ház héjára, hogy az esõ reám ne csepegjen.~ 98 I | jungátára. Oly nap nincs, hogy vagy juhaimot, vagy kecskémet 99 I | mert majd negyednapja, hogy semmit nem ött szegén! Hiszem 100 I | az én virágomot?~DIENES. Hogy tudom, micsoda az te virágod, 101 I | meg [nem] nevezed? Látod, hogy rakva az mezõ az sok szép 102 I | ki neve? Én azt hittem hogy azmennyiszer szólottam uraddal 103 I | szólottam uraddal felõle, hogy bár meg ne nevezzem is, 104 I | vagyon néked reá?~DIENES. Az, hogy Sylvanus szeretõje.~CREDULUS. 105 I | CREDULUS. Lehetetlen dolog, hogy azki énnékem ilyen meghitt, 106 I | minden titkomnak tudója, hogy az énnékem ily hamisat tenne!~ 107 I | igazok-é, de ezt jól tudom, hogy Sylvanus inkább szereti 108 I | fejemre! Kell hinni valyon, hogy Sylvanus ilyen nagy árultatást 109 I | rajtam? Azki, úgy tetszett, hogy még az két szeménél is szeret 110 I | szava, meglátja, hitemre, hogy úgy állom meg bosszúmot, 111 I | néha amaz völgyen látám, hogy hol léppel, hol kelepcével 112 I | vadak lakóhelyit~mi haszon, hogy béjárom?~Emberek nem lakta 113 I | én mind csak azon voltam,~Hogy nagy szerelmemet, ki forral 114 I | úgy tetszik szememnek,~hogy mind elõttem mozog.~Noha 115 I | éngem, noha nyilván érzem,~hogy csak vallom gyötrelmét.~ 116 I | szépséget e földön úgy szerzett,~hogy senki szebb ne légyen.~Ó, 117 I | engem,~Kínját, hiszem csoda, hogy mintha jó volna,~oly örömest 118 I | üti,~Nem gondolván véle, hogy gyertyaláng héve~meg is 119 I | lelkem, s csak az nehéz,~hogy tart számkivetettnek.~De 120 I | szabad légyen már véle,~Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe,~ 121 I | engedje kínom érdemébe,~hogy amint felmetszette~Juliát 122 II | szerelmérõl.~JULIA. Nem hiszem, hogy ég alatt, föld kerekségében 123 II | köven, hol heverek. Bizony, hogy minden hitem ez volt, hogy 124 II | hogy minden hitem ez volt, hogy nemsokára véget érne az 125 II | az reménség, mert látom, hogy mégsem elégedett meg az 126 II | volna meg ugyan valóban, hogy ok nélkül ne bujdosnék miattam 127 II | azon könyörög, nézszed, hogy elõttem beszélhessen vagy 128 II | is sokszor megmondottam, hogy mindketten csak héában halásztok, 129 II | Nem-é?~JULIA. Lám, mondom, hogy nem, nem, nem! Mégsem érted-é?~ 130 II | esztelen, lészen még oly idõ, hogy ez mostani dolgodot bizony 131 II | tejes szájók, kiknek, mint hogy serte snincs az orcájokon, 132 II | elõtt is. Talám azt hiszed, hogy rút véle, hogy ilyen szakállos? 133 II | azt hiszed, hogy rút véle, hogy ilyen szakállos? Hiszem 134 II | Hiszem tudod, minémõ bölcs, hogy csak éneket is különb-különbféle 135 II | Nézhetdsze, talám azt akarnád, hogy felakasztaná magát éretted?~ 136 II | ifjúságodhoz! Nem tudod-é, hogy szépség kevés ideig tart, 137 II | Ez széles világ tudja, hogy még az mennybéli Jupiter 138 II | ûzõ, mert sok ideje immár, hogy sok keserves nyilait hordozom 139 II | lakom az erdõben, hanem hogy híven és igazán szeretek, 140 II | BRISEIDA. Értem szavából, hogy jól esméri az szerelmet, 141 II | nem kedveled Credulust, hogy juhászember, az semmi, mert 142 II | szégyenled, azt gondolod, hogy talám végére is szemedre 143 II | szemedre vetné, s azt mondaná, hogy temagadnak is volt kedved 144 II | önmagam elhitetem véle, hogy immár te ingyen sem tudtad, 145 II | õmaga is azt fogja mondani, hogy együgyõ menyecske lévén, 146 II | is.~JULIA. De csak kár, hogy szólasz, mert bizon semmi 147 II | Mirtinámhoz, amaz domb megett vár, hogy együtt madarásszunk.~BRISEIDA. 148 II | SYLVANUS. Ó, siralmas nap, hogy sohol nem találhatok az 149 II | GALATEA. Volt az ideje, hogy kellettem, nem ûzsz vala 150 II | így el akkor. Jól tudom, hogy immár elvetettél elõled, 151 II | akkor volt. Jut-é eszedben, hogy az bárányfi sem ója jobban 152 II | az én siralmimon, méltó, hogy én is vigadjak s nevessek 153 II | akarnád, csak ennek okaért, hogy valamit kívántam, szerettem, 154 II | GALATEA. Tudja az igaz Isten, hogy akkor sem gyûlöltelek én 155 II | míveltem. Fõképpen azért, hogy az tökéletességet s töredelmességet 156 II | benned keresni, s oztán, hogy kevés keserõ után jobb ûzõven 157 II | volta! Tudom, jól tudom, hogy Juliára veszett eszed; ki 158 II | veszett eszed; ki igaz, hogy nálamnál ifjabb, de hozzád 159 II | szívvel merek azzal kérkedni, hogy egy állat ez föld kerekségében 160 II | sanyarúképpen gyötresz engem, hogy azt kell követnem, az után 161 II | Mostan vészem eszemben, hogy igaz volt, azmit egyszer 162 II | szerelemnek igen tudós doktora, hogy azkit ember merésznek, szorgalmatosnak 163 II | szerelemben, arra igaz, hogy ritkán kell csak jó szemmel 164 II | jó szemmel is tekinteni, hogy ne hagyjon ember bizodal 165 II | gélni jó reménséggel, úgy, hogy az kedvetlen tekéntet is 166 II | tökéletességét, s nyilván látja, hogy nincs mit félni tõle s miért 167 II | kedved mutasd hozzá néki, hogy az keménség ki ne ûzze az 168 II | Csudálom, eszes ember lévén hogy ezféle bolondságot hiszesz. 169 II | ballagni alá s fel? Vaj, hogy nem tudod, hogy az horgon 170 II | fel? Vaj, hogy nem tudod, hogy az horgon vagyon az eledel, 171 II | szeretett-é valaha valaki úgy, hogy mástól nem féltette volna 172 II | Valyon melyik jelben esméred, hogy szerelmedben elárult Sylvanus?~ 173 II | jel kell annál, ha látom, hogy Julia, ha csak reá tekintek 174 II | kegyelmetek egymással, s ki látta, hogy Sylvanussal nyájaskodott 175 II | amiatt, lehetetlen dolog, hogy csak egy csepp nyugodalmam 176 II | se ne supplikálj azon, hogy õtet hozzád hajtsam, hanem 177 II | fogj máshoz, mert azért, hogy ily hamisat hiszesz felõle! 178 II | mondom, még õ haragszik, hogy káromon törõdöm! Semminek 179 II | Semminek tartod-é te azt hogy ilyen nagy szerelmes jómtól, 180 II | fohászkodjál sírván elõtte, tudd, hogy nem ártasz véle.~CREDULUS. 181 II | mellettem szólni? Nem elég-é, hogy elárula Sylvanus, hogy te 182 II | hogy elárula Sylvanus, hogy te is elállasz mellõlem? 183 II | BRISEIDA. Ne ádja Isten, hogy én megszûnjem valaha tenéked 184 II | lelkiesméretem szerint mondhatom, hogy sohol senki snincs jobb 185 II | szólhatna, azzal bizonyítanám, hogy szántalanszor szólottam 186 II | szólottam melletted Juliának. De hogy azt hagyom, hogy magad szólj 187 II | Juliának. De hogy azt hagyom, hogy magad szólj s könyörögj 188 II | mert nékem úgy tetszik, hogy foganatosb sokkal akármely 189 II | szeretõjével beszél, úgy tetszik, hogy mindent, azmit szól, Cupido 190 II | fülében.~CREDULUS. Meglehet, hogy talám fog valami végre, 191 II | õ szerelmiben. Miképpen hogy az leppentõcske az gyertyalánghoz 192 II | s annyira vagyok immár, hogy ha az véghetetlen keserõségbõl 193 II | Ne keseregj! Ím, fogadom, hogy ismét szemben mégyek véle. 194 III | CREDULUS. Ahol látom távul, hogy az ágak között egy igen 195 III | azmint az képiről esmérem, hogy Julia, ha az szemem meg 196 III | nyomdokát, ugyan irillem, hogy lábaival illet benneteket. 197 III | nagy keserves szolgádnak, hogy gerjeszthessen fel ennek 198 III | JULIA. Az gondom most, hogy véled trécseljek!~CREDULUS. 199 III | igen el tõlem! Érzed-é, hogy az verõfény is mely héven 200 III | hasznod benne, ha tudod, hogy csak kár, hogy beszélsz?~ 201 III | ha tudod, hogy csak kár, hogy beszélsz?~CREDULUS. Tudod, 202 III | édes egyetlenegy lelkem, hogy azulta immár kétszer ruházta 203 III | Azulta magad vagy bizonságom, hogy mind csak az utánad való 204 III | Ki hinné, fölséges Isten, hogy ilyen angyali szépségben, 205 III | te egyedül, szép Julia, hogy istentelenképpen nem könyörülsz 206 III | könyörülsz rajtam, sõt látom, hogy szinte úgy élsz kínommal 207 III | veszed-é eszedben, szegény, hogy inkább idegenítesz, mint 208 III | engem? Ha nyilván látod, hogy semmit nem használsz énnálam 209 III | hanem csak azon könyörgök, hogy ne légyen ellened, hanem 210 III | veszett, nyavalyádot, s bánom, hogy az igaz szerelem miatt vallasz 211 III | azt is, szívem szerint, hogy ha akarnám is, nem segíthetlek, 212 III | dicsõségesképpen teremtette, mi dolog, hogy szívedet az kegyességben 213 III | részetlenné tötte? Nem tudod-é, hogy oly szinte az szépség az 214 III | gyümölcs nélkül? Ha azt tartod, hogy nem érdemlem az te szerelmedet, 215 III | engem, csak engedd azt, hogy én szeresselek tégedet, 216 III | vétettem oly nagyot ellened, hogy hozzám nem engeszteled? 217 III | szegtem meg az te törvényedet, hogy ellenem így keményíted? 218 III | nyugosznak. Csak egyedül nékem, hogy sem éjjel, sem nappal nincs 219 III | mint én,~Ki látta éltében, hogy így haljon-vésszen~más, 220 III | s megkegyelmez-é nékem?~Hogy régen szolgálom, lészen-é 221 III | is öl végre,~amint látom, hogy gyûlöl.~ECHO: ÖL.~Már csak 222 III | szerelmemnek, ki csak nõ,~Mert hogy így szeretem, s jutalmát 223 III | Pünkösd rózsáján,~látom, hogy színe terjed,~Magad se mondanád 224 III | kiesém kedvébûl,~Látom, hogy csak gyûlöl, énnékem nem 225 III | is könyörül.~ECHO: ÖRÜL.~Hogy hihessem én azt, ha látd-é, 226 III | s amint magát mutatja,~Hogy esmét szeressen, nem adja 227 III | mert azt mondja Julia, hogy úgy jár utána Sylvanus, 228 III | mívelned? Soha nem hittem, hogy ilyen hamis légy néki!~SYLVANUS. 229 III | mánytételemet halljátok, hogy nem én vétkem.~BRISEIDA. 230 III | szemeit, jut-é eszedben, hogy egyszer az magad szemeinél 231 III | Látom bizon én magam is, hogy ez szerelemmel én oly nagyot 232 III | szerelemmel én oly nagyot vétek, hogy méltó, ki-ki gyûlöljön érte. 233 III | Szerelem, magadra hagyom, hogy nem én vétkem, hanem tiéd, 234 III | GALATEA. Hála Istennek, hogy mégis könnyebb, hogy noha 235 III | Istennek, hogy mégis könnyebb, hogy noha éntõlem fut, de azért 236 III | Egészséggel, virágom! Azt hallom, hogy édesb az szád az lágy sajtnál!~ 237 III | haragszik! Lám, mondom, hogy nem mívelem egy kérõdet, 238 III | akár százszor!~DIENES. Hogy nékem ádod az inget, ha 239 IV | mesterkedhettél úgy, Sylvane, hogy dolgodot elfedezhetted 240 IV | valaha éntõlem, jámbor, hogy így pártolkodol?~CREDULUS. 241 IV | Juliának elõtted, azt alítván, hogy orvoslanál inkább, hogysem 242 IV | érdemét elvesztetted tõlem! Hogy mívelhettél ilyen árultatást 243 IV | árultatást rajtam? Tudod, hogy engemet, ilyen jó társodot 244 IV | fekünni Juliát Mirtinával, hogy ott nyugodnának az jószagó 245 IV | mi is melléjek ülénk. S hogy ott ennénk s innánk immár, 246 IV | innánk immár, történék, hogy az beszéd közben Julia, 247 IV | szomorúan reája tekinték, úgy, hogy egymás tekintetünk egyben 248 IV | szívemen. Csak esék énrajtam, hogy ottan elvésze eszem, s halálos 249 IV | hitetlensége ennek az oka. Tudod, hogy nem cselekedtem én azt tevéled, 250 IV | azminthogy tagadhatatlan dolog, hogy az vagy, tehát tudnod kell, 251 IV | SYLVANUS. Nám, mondom, hogy nem én vétkem, hanem az 252 IV | kit magad is jól tudsz, hogy vak, s azt is vakká tészi, 253 IV | azkinek szívét felgerjeszti, hogy az vétket sem esméri, s 254 IV | igaz, s ámbátor légyen úgy, hogy az Szerelemnek erõltetésibõl 255 IV | De itt mit mondasz arra, hogy nem elégedtél azzal, hogy 256 IV | hogy nem elégedtél azzal, hogy szeretni merted Juliát, 257 IV | éntõlem el akartad veszteni, hogy énnálam nélkül, csak egyedül 258 IV | Bizonságom az menny és az föld, hogy azelõtt is szántalanszor 259 IV | is mindennap azon vagyok, hogy kivessem szemembõl, de nem 260 IV | könyergjünk mindketten néki, hogy ilyen méltó kívánságunknak 261 IV | mire juttatál engemet? Ó, hogy bánom, hogy meg nem kérdém 262 IV | engemet? Ó, hogy bánom, hogy meg nem kérdém Sylvanust, 263 IV | bánik, mint szinte énvélem, hogy még örül gyötrelmemen? De 264 IV | BRISEIDA. Nagy ok ádja tennem, hogy ismét megpróbáljam, micsoda 265 IV | Nékem is nagy ok ádja, hogy régen se halljam szódot.~ 266 IV | BRISEIDA. Azt akarod-é, hogy mindholtig csak búban, szomorúságban 267 IV | ártott? De talám azt akarnád, hogy néked jelenteném én azt 268 IV | elhiggyed azért bátor felõlem, hogy én ezután soha senki szerelméhez 269 IV | ígért.~SYLVANUS. Nem csuda, hogy oktalan voltodra így búsítasz. 270 IV | kóstolod meg? Talám azt hiszed, hogy valamit adnak megenned? 271 IV | szamárkának? Nem tudod-é, hogy nem jó szamárnak eperj?~ 272 IV | bolond az szamárka! Látod-é, hogy mind vizet, fát õ hord szegén 273 IV | sívék-rívék; könyörgék néki, úgy, hogy még az madarak is, úgy tetszett, 274 IV | hozzám. De itt mit vársz te? Hogy nem mégy el? Hogy nem látsz 275 IV | vársz te? Hogy nem mégy el? Hogy nem látsz az juhokhoz? Meglásd, 276 IV | látsz az juhokhoz? Meglásd, hogy ím, estvére kélve az kosárba 277 IV | szükség énnékem (tudván, hogy Julia mást szeret) tovább 278 IV | szerencsét szidjam-é, ha látom, hogy nem az vétke, hanem Sylvanusé, 279 IV | vétke, hanem Sylvanusé, hogy hová fenébb s kegyetlenb 280 IV | is jegyzem egy fiatalra, hogy mennél nagyobb idõre nõ, 281 IV | penig Isten azt akarta, hogy ugyanez gonosz szerencse 282 IV | fel, s megértvén abból, hogy temiattad, kegyetlen, adtam 283 IV | pusztában~azért ölé meg magát,~Hogy Sylvanus tõle, kit soha 284 V | megragadván az kést kezében, hogy meg ne ölje magát.~SYLVANUS. 285 V | Istenért, kell-é mívelned? Hogy nem tekinted az lelkedet, 286 V | szerelmére készerítlek, hogy bocsásd az kést! Látod, 287 V | bocsásd az kést! Látod, hogy aznélkül is kitekerem kezedbõl, 288 V | mondana érette! Nem tudod-é, hogy ez világon semmi nincs nagyobb 289 V | No, hadd járjon! Tudom, hogy valaha eltávozol tõlem azkor 290 V | Hazudsz benne, hitván ember, hogy én volnék oka istentelen 291 V | halálodnak, s abban is, hogy én Sylvanust szeretem! De 292 V | Bizonságom az szerelem, hogy nem Sylvanust, hanem Thyrsist 293 V | elolvasván azt ne alítsa, hogy igaz az, mit reám írt, s 294 V | inkább ez fiatal héjából, hogy senki meg ne olvashassa, 295 V | senki meg ne olvashassa, hogy ne szálljon, ártatlan voltomra, 296 V | között! Ha valahogy itt kap, hogy metélgetek, majd meg akarja 297 V | lészen véle. Jobb tehát, hogy hadd menjek félfelé, míg 298 V | Valamit hagyott volt Galatea, hogy uramnak megmondjam, s azmi 299 V | azmi választ tészen reá, hogy azt is megmondjam néki, 300 V | odamégyek most az ingért. Tudom, hogy menten megkérdi, ha megmondtam-é 301 V | az követségit, s uram is hogy mit szólott reá. S az a 302 V | szólott reá. S az a bestyeség, hogy meg nem tudom mondani, mert 303 V | azt beszéllettem magamban, hogy el ne felejtsem. Ó, hogy 304 V | hogy el ne felejtsem. Ó, hogy nem jut eszemben! Oda lészen 305 V | mentem vala az kertben, hogy vacsorára megfőzzem. Hallám, 306 V | vacsorára megfőzzem. Hallám, hogy Galatea monda Friskának, 307 V | Galatea monda Friskának, hogy ott az sövénhez támaszkodván 308 V | Mit monda Briseidának, hogy annak az legénnek mondjon?~ 309 V | Mondd meg az Alfesibeónak, hogy jöjjön elém, ím, itt megvárom. 310 V | azonban hátrafordola Galatea, hogy engem megláta, monda: Mondd 311 V | Mondd meg, úgymond, uradnak, hogy ha szinte értetlen is, ugyan 312 V | nyakára magamot, mert látom, hogy úgy fut elõttem, mint egy 313 V | az reménség arra vitt is, hogy Juliához hajoljak, az én 314 V | Most penig, annál inkább, hogy Juliát Credulusnak engedtem, 315 V | barátságának ne engedje Isten, hogy soha ezután vétsek, sem 316 V | soha ezután vétsek, sem hogy árulója légyek, csak engemet 317 V | õkegyelmét! Reá felelek, hogy az kurva anyja csecsibõl 318 V | meghalnom, de az nehéz, hogy halálom óráján nincs jelen 319 V | CREDULUS. Talám bánod, hogy élek? Ne bánkódjál, ezennel 320 V | ezennel teszek róla.~JULIA. Hogy élsz, nem bánom. De azt, 321 V | élsz, nem bánom. De azt, hogy gonosz híremben akarsz ejteni, 322 V | bizony bánom. Igaz-é az, hogy az fiatalon azt metszéd 323 V | fiatalon azt metszéd fel, hogy Sylvanus szerelmében ádtam 324 V | arról, ha tudja az Isten, hogy senki nem mondhatja igazán, 325 V | senki nem mondhatja igazán, hogy soha csak reá is tekintettem 326 V | gonosz szerencsém így hozta, hogy az én régi szolgálatom ne 327 V | CREDULUS. Mely nehéz most, hogy akkor meg nem holtam, azmikor 328 V | tölteni, bizonyíts meg ezzel, hogy mondd meg, kicsoda az az 329 V | õ!~JULIA. Hát nem csuda, hogy gyötör az szerelem, s ennyi 330 V | fel az én lelkem, hanem hogy csuda hasonló vagy hozzá!~ 331 V | elég kegyetlen halál volt, hogy így fosztott meg egymástól 332 V | Egy társom búsoltában, hogy hozzá nem akart hajolni, 333 V | meginnya, azmit magátúl értém, hogy ölemben vonyog vala.~JULIA. 334 V | Ím, midõn én kérem azon, hogy az õ keze miatt haljak meg, 335 V | kemén szíved? Én hiszem, hogy csak valami új csalárdsága 336 V | Igaz bizon, édes lelkem, hogy mind képpel s mind termettel 337 V | hasonló vagy Angelicához, de hogy ugyanõ volnál, az hihetetlen 338 V | szemével látám meg ennekelõtte, hogy szinte meghal vala.~JULIA. 339 V | én magam is azt tudtam, hogy méreg volt az ital, azkit 340 V | lehetetlen dolognak tetszik, hogy ily hamar kegyelmiben vett 341 V | vett volna az Szerelem, s hogy ilyen nagy jómra tartott 342 V | ádtál vala otthon Candiában, hogy az te emlékezetedre nyakamon 343 V | Angelicádról? Azt bánod, hogy ismét megtaláltalak? Úgy-é? 344 V | gondolat volt az a Montantól, hogy téged elalusson?~JULIA. 345 V | JULIA. Érts meg! Azután, hogy ám az földre esém, nem csak 346 V | egyéb is minden azt hitte, hogy megholtam. Látván ezt Montan, 347 V | jutott, s mondotta néki, hogy õ valami fûvel föl tud támasztani 348 V | megértém ez csalárdságát, hogy mint vagyon az dolog, azonnal 349 V | Credulusnak?~CREDULUS. Azért, hogy hazánkban senki semmi hírt 350 V | mint éltél te is azulta, hogy onnan hazul eljöttél?~CREDULUS. 351 V | SYLVANUS. Bocsásd meg, lelkem, hogy azt tettettem, mint hamis, 352 V | azt tettettem, mint hamis, hogy ezt szerettem volna inkább 353 V | ségben ejtettél vala felõled, hogy azt hittem, hogy soha nem 354 V | felõled, hogy azt hittem, hogy soha nem vészesz bé szerelmedbe. 355 V | mely kötelességünk, igaz, hogy azelõtt megtágult volt, 356 V | Lám, mondám én azelõtt is, hogy nem tarthat az harag sokáig 357 V | úgy meg nem haraghatnak, hogy ismét meg ne békéljenek. 358 V | kettõt. Oly nagy mindkettõ, hogy ha szarvok volna, mindeniket 359 V | borjút, ki ma egy hete, hogy lett. Készíts jó vacsorát!~ 360 V | hangyák járnának az számban, hogy az jó lakást érzem! Elvetem,