Actus

 1 AzErd|        mindenkoron, de fõképpen akkor, mikor az világbíró szerelemnek
 2 EzKom|       nem gyógyult, hanem ugyan­akkor megholt az szép Angelica;
 3 I    |          igaz, hogy nem alhatom akkor, csak nyughatatlankodom,
 4 I    |   kegyetlen gyútóját. De látván akkor is, csak szokása szerint
 5 II   |         mikor nem tehetsz róla, akkor fordítanád meg örömest az
 6 II   |        ha lehetne, de késõ lész akkor! Ilyen szép s ilyen nevezetes
 7 II   | kellettem, nem ûzsz vala így el akkor. Jól tudom, hogy immár elvetettél
 8 II   |         való ereklyét! Ha azért akkor oly igen szerettél, s mindenem
 9 II   |   egyikünknek sem az most, azki akkor volt. Jut-é eszedben, hogy
10 II   |    farkastúl, mint te óvod vala akkor magadot éntõlem? Akkor,
11 II   |     vala akkor magadot éntõlem? Akkor, mondok, mikor az édes szerelmesemet
12 II   |        az kígyó az pávát. Ha te akkor mosolygottál az én siralmimon,
13 II   |          Azmikor én akartam, te akkor nem akartad. Viszont azért
14 II   |       Tudja az igaz Isten, hogy akkor sem gyûlöltelek én tégedet.
15 III  |      lék az tengerben szólanak, akkor lészek én is kegyes s szerelmes
16 III  |    horgot, s az szántó barom is akkor viseli az igát. De éjjelre
17 IV   |  gondolkodván magadban, kezdesz akkor megesni, s emlékezetért
18 IV   |       talám csókodot sem tiltod akkor meg, kit éltemben megtagadtál
19 IV   |       noha késõn) utánam héában akkor. Te is penig, hitetlen Sylvane,
20 V    | CREDULUS. Mely nehéz most, hogy akkor meg nem holtam, azmikor
21 V    |   temagad kezivel gyógyítál meg akkor, mely jótétellel csak ez
22 V    |    veszélyre juttattál, mert ha akkor meg hadtál volna halnom,