Actus

 1 I  |     igen igazán szeretett vala engem Angelica), gyűlölségben
 2 I  |      gyötrelmét.~Más kegyes is engem szeret, de én õt nem,~noha
 3 I  |     kedvem ellen gyútasz ahhoz engem,~aki megnyerhetetlen?~De
 4 I  | rabjává ejtettél~mert Juliának engem,~Kínját, hiszem csoda, hogy
 5 I  |        szemei, haragos beszédi~engem noha vesztenek,~De minden
 6 II |    Thyrsisem méreg miá alított engem megholtnak lenni, s azon
 7 II |    mely sanyarúképpen gyötresz engem, hogy azt kell követnem,
 8 II |        gyanóságot, s higgy meg engem is valaha vagy egy dologban,
 9 III|   édesítesz magadhoz effélével engem? Ha nyilván látod, hogy
10 III|  szerelmedet, ámbár ne szeress engem, csak engedd azt, hogy én
11 III|       kínomba, kibe szép Julia~engem vertengeni hágy,~Mi könnyebbíthet
12 IV |       s barátodot árulsz véle! Engem, mondok, kinek mindenkoron
13 IV |       akaratom ellen tartóztat engem. Hanem könyerg­jünk mindketten
14 IV |       magamot, s meghallom, ha engem szán-é inkább vagy Sylvanust?~
15 V  |     hátrafordola Galatea, hogy engem megláta, monda: Mondd meg,
16 V  |        jómra tartott volna meg engem ez ideig.~JULIA. Úristen!
17 V  |       fûvel föl tud támasztani engem; ha megelevenedném, néki
18 V  |   Montan is ottan megorvoslott engem. De megcsalta az latrot
19 V  |       el nem szakaszthat tõled engem!~GALATEA. Inkább te bocsáss
20 V  |        ha mindjárt, azmely nap engem szeretni kezdtél, nem becsültem