Actus

 1 I  |    véletek az erdõben maradtam. Bizony, hogy azt hittem, hogy ha
 2 I  |    tanács, ellégy anélkül, mert bizony egyben hordjuk az gubát!~
 3 II |     földen, köven, hol heverek. Bizony, hogy minden hitem ez volt,
 4 II |     szenved éretted, nyavalyás, bizony megszelídülnél s jobban
 5 II |        hogy ez mostani dolgodot bizony megbánod; olykor, mikor
 6 III|       kívanna?~ECHO:  ANNA.~Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom~
 7 III|          De Credulust elárulnod bizony nagy bûn, nagy szégyen!
 8 III|  elvétetnéd éntõlem az uraddal. Bizony csak ezennel szedtem énmagam
 9 III| tréfálsz?~GALATEA. Nem tréfálok bizony!~DIENES. Meg mersz-é rajta
10 V  |      látna Julia, mit gondolna? Bizony csak nevetne halálodon,
11 V  |  SYLVANUS. Alfesibeo? Megcsalja bizony az reménség az jámbort!
12 V  |      jámbort! Mert míg én élek, bizony abban semmi nem kél soha!
13 V  |     híremben akarsz ejteni, azt bizony bánom. Igaz-é az, hogy az
14 V  |         hitemre ugyan megszánom bizony, azmint azelõtt is megmondtam:
15 V  |      volnék ez veszélyben! Mert bizony tereád sem egyébért gerjedt
16 V  |      hasonló vagy hozzá!~JULIA. Bizony elég kegyetlen halál volt,
17 V  |      mint fejéredik, hidegedik! Bizony megholt, mert semmit nem