Actus

  1 AzErd|               mind ott benn Erdélben, s mind itt kinn Magyarországban
  2 EzKom|           Mely dolgot hallván Montan, s látván immár, hogy Thyrsistől
  3 EzKom|             Angelica atyjához mégyen, s fölfogadtatja az vén jámborral,
  4 EzKom|               ne tudhassa, hová lött, s hogy hamarébb megtalálhassa
  5 EzKom|   roncsosodott, oly szakadozott vala, s az Angelica is, ki Juliának
  6 EzKom|            nevezte vala magát, elnőtt s megállapodott vala, hogy
  7 EzKom|                midőn Credulus nyilván s immár ez dolognak két esztendeje
  8 EzKom|                Öszvevész Sylvanussal, s Juliával is szemben lészen,
  9 EzKom|              Credulus Sylvanusra ért, s annál inkább elbúsul rajta.
 10 EzKom|               megbékéllik Galateával, s elveszi.~Vagyon az dolog-beszélésben
 11 Pro  |            tél uralkodnék ez világon, s korosként minden időben
 12 Pro  |              föld béborulva, az füvek s az fák hogy mutathatnák
 13 Pro  |      mutathatnák az ő szép virágokot, s hogy ádhatnának jó gyümölcseket?
 14 Pro  |               diáksággal, jó nyelvvel s elmével s versszerzéssel,
 15 Pro  |     diáksággal, jó nyelvvel s elmével s versszerzéssel, mely dolgok
 16 Pro  |               régén Cicerónak Rómában s Demosthenesnek Áthénásban
 17 Pro  |               azonképpen ha Sándornak s Juliusnak az jó tudomán
 18 Pro  |               Juliusnak az jó tudomán s bölcsesség nemcsak használt,
 19 Pro  |              ember az Isten esméretit s az üdvösségre való utat
 20 Pro  |           megtanolá (kik az Bibliának s egyes doktoroknak írásinak
 21 Pro  |           betegségét is gyógyíthatja, s még arról is az bölcs emberek
 22 Pro  |               emberek szoktanak írnya s regulákat szabni, mind most
 23 Pro  |           regulákat szabni, mind most s mind ezelőtt, kiből ember
 24 Pro  |           ezelőtt, kiből ember példát s tanulságot vehet, mint mehessen
 25 Pro  |             vehet, mint mehessen elő, s mint vehessen jó nevet,
 26 Pro  |               mint vehessen jó nevet, s mint nyerhessen jó nevet
 27 Pro  |              mint nyerhessen jó nevet s jó hírt s nagy tekintetet
 28 Pro  |         nyerhessen jó nevet s jó hírt s nagy tekintetet magának
 29 Pro  |              miért irtózunk úgy az jó s bölcs tudomántól, ha látjuk,
 30 Pro  |         botránkozást csinálok az ifjú s fejércseléd között. Kiknek
 31 Pro  |          mindkét felől eleget írtanak s írnak is, hanem olyat kellett
 32 Pro  |              az szomoróknak is örömet s víg kedvet hozna. Botránkozást
 33 Pro  |            felvették, úgy eltanulták, s úgy követték mind titkon
 34 Pro  |              úgy követték mind titkon s mind nyilván mindenek, hogy
 35 Pro  |          nemzet, ki többet szenvedjen s míveljen, s nagyobbat ki
 36 Pro  |         többet szenvedjen s míveljen, s nagyobbat ki szerezzen szeretőjeért,
 37 Pro  |      szeretőjeért, tudok mind férfiat s mind asszont, úgy penig,
 38 Pro  |              ha az Isten meg nem ótta s tartotta volna őket csudaképpen.~
 39 Pro  |              azért mindenik szégyenli s tagadja, hogy ő nem tudja,
 40 Pro  |           hogy ő nem tudja, mit eszik s mi állat az szerelem, bár
 41 Pro  |             felett szolgálni, engedni s kedveskedni igyekezünk.
 42 Pro  |          kedvét lelhetné szerelmének, s tisztességes volta miatt
 43 Pro  |               nála. Ha gondviseletlen s tunya, ottan tisztán jár,
 44 Pro  |         tisztán jár, frissen, szépen, s mindenre gondvisel, hogy
 45 Pro  |       gondvisel, hogy meg ne jegyezze s gyűlölje az szeretője, ha
 46 Pro  |       gyűlölje az szeretője, ha undok s mocskosan viseli magát.
 47 Pro  |               elmélkedik, mint járjon s mint szóljon, szép verseket
 48 Pro  |            ereszti magát, ki életében s tisztességében jár? Ha azért
 49 Pro  |             mint jó oskolamesteremet, s engedek néki, nem gondolván
 50 Pro  |           községnek szapora szavakkal s rágalmazóknak beszédekkel.~
 51 Pro  |              ez dolgot vettem előmben s mást nem oka ez, hogy az
 52 Pro  |          rabjátúl ez kis ajándékomot, s ha az Isten azt hadta, hogy
 53 Pro  |          szegén fejemet az ő kedviben s nagy szerelmiben, hogy ennyi
 54 I    |           reggel az embereket dologra s az barmokat munkára s egyébféle
 55 I    |         dologra s az barmokat munkára s egyébféle állatokat is s
 56 I    |              s egyébféle állatokat is s nyájakot az legelő helyekre
 57 I    |           fekövő helyekből felserkent s felindít! Ó, szép Hajnal,
 58 I    |         szerelem az én búmot öregbéti s enyhéti. Mert éjjel (azmikor
 59 I    |               hozzám kedvetlen voltát s haraggal reám fordult szemeit,
 60 I    |             széllyel bujdosom, sírván s fohászkodván, merthogy nyilván
 61 I    |               hogy noha eléggé epedek s kesergek érette, de mindenképpen
 62 I    |               kivel csak tengethessem s hitegessem is keseredett
 63 I    |          bizodalmom csak héában való, s az én véghetetlen szerelmemnek
 64 I    |               igen nagy szerencsétlen s igen keseredett temiattad
 65 I    |           égihábo­rútúl megótalmazta, s fejedet sem látta semmi
 66 I    |                azmennyire siralmimtúl s fohászkodásim­túl lehet.
 67 I    |               mind ez világ annak hív s tart engemet.~LICIDA. Hát
 68 I    |             ki tégedet édes hazádból, s micsoda kegyetlen csillag
 69 I    |        egybengyűlni az játék kedveért s múlatságért. Ki koszorút
 70 I    |      múlatságért. Ki koszorút kötett, s ki táncolt, s ki játszott,
 71 I    |        koszorút kötett, s ki táncolt, s ki játszott, ki verset éneklett.
 72 I    |          közöttek, ki mind szépséggel s mind gyönyörőséggel, illendő
 73 I    |               szép Angelicához menék, s beszélleni kezdék véle s
 74 I    |              s beszélleni kezdék véle s tréfálni: hol szóval s hol
 75 I    |           véle s tréfálni: hol szóval s hol egyébképpen. Végezetre
 76 I    |             Így hol ő csókolt engemet s hol én őtet. Nékem mindegy
 77 I    |         mindegy volt, akár vesztettem s akár nyertem, mert annyi
 78 I    |         vesztésben.~LICIDA. Ó, boldog s igen szerencsés ember, ki
 79 I    |            fényét hamar az nagy búval s véletlen veszéllyel, mint
 80 I    |             esztendőt töltöttem vala, s egy nap, midőn Angelica
 81 I    |                midőn Angelica fáradva s izzadva hazamenne, s egy
 82 I    |          fáradva s izzadva hazamenne, s egy szép tiszta forrás mellett
 83 I    |         meghallám, ottan hazafutamám, s látván, hogy egyedöl verteng
 84 I    |        egyedöl verteng ott az földen, s az ég felé felemelvén kegyes
 85 I    |             felemelvén kegyes szemeit s kezeit, fullodozva kiáltá,
 86 I    |             csak alég érthettem vala, s mond: Én édes nagy jóm,
 87 I    |               búmban az erdőre futék, s bujdosni indulék.~LICIDA.
 88 I    |              szerelemnek csak kín, bú s keserűség gyümölcse!~CREDULUS.
 89 I    |               forrásokot az erős tél, s az jó nyár is megannyiszor
 90 I    |               szemérmetesen elpirola, s az vesszõt is, azkivel horgász
 91 I    |              elejtvén, lehajtá fejét, s nagy hallgatva egy sûrõ
 92 I    |            egy sûrõ bokorban ballaga, s elrejtezék elõttem.~LICIDA.
 93 I    |              inkább keményül ellenem, s kegyetlenkedik rajtam. Ez
 94 I    |               szinte az én esedezésem s könyörgésem meg nem lágyinthatná
 95 I    |             társ, ne essél kétségben, s ne is búsulj felettébb az
 96 I    |            keményebb az márván­kõnél, s mi lehet viszont lágyabb
 97 I    |            Bízzál csak az szerelemben s könyörögj néki, reá felelek,
 98 I    |            megtanít, mint járj érette s minémõ mesterséggel vesd
 99 I    |              szíved nem vólna, valyon s szólhatnál-é vagy egy kukkot?
100 I    |             az sok szép virágszállal, s nevezd meg, melyik az, mert
101 I    |            harang az én bakom nyakán, s mégsem tudod?~CREDULUS.
102 I    |      megjelentettem õnéki, reá bíztam s reá támaszkodtam s reá hadtam
103 I    |             bíztam s reá támaszkodtam s reá hadtam magamot! Nem
104 I    |           besetétedik, vígére mégyek, s kivészem kétségemet belõle;
105 I    |           kivészem kétségemet belõle; s ha ugyan igaz lészen az
106 I    | madarászdogált. Majd azfelé ballagok, s nyugodván az jó szagó füvekben,
107 I    |        füvekben, mégis énekeldegélek, s úgy múlatom el addig az
108 I    |           gyúltam.~Mert valahol járok s valamit csinálok,~elmémbe
109 I    |         jártatsz~utánam szerelmessen?~S mire kedvem ellen gyútasz
110 I    |               esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz,~hogy tart
111 II   |           kényemre-kedvemre fölnõttem s nevel­kedtem vala, holott
112 II   |      kibujdosván, az kietlenben élek, s gyászot viselek, ágak közé,
113 II   |             bujdosásomban az nevemnek s állapatomnak elváltozása,
114 II   |             búmmal. Ó, régi, átkozott s igen gonosz szerencse! Mért
115 II   |               engem megholtnak lenni, s azon való bújában adta bujdosásra
116 II   |              hitt volna bizon dolgot, s holtam volna meg ugyan valóban,
117 II   |          ACTUS II. SCENA II.~Briseida s Julia szól egymással.~BRISEIDA.
118 II   |          Credulus szerelmirõl akarsz, s egyéb hû szokásod szerént,
119 II   |              szerént, trécselni vélem s elõttem!~BRISEIDA. Reá találád.
120 II   |        elváltoztassam az én tökéllett s elvégezett tiszta szándékomot!~
121 II   |      nyavalyás, bizony megszelídülnél s jobban beszélnél! Ha csak
122 II   |           késõ lész akkor! Ilyen szép s ilyen nevezetes s ilyen
123 II   |          Ilyen szép s ilyen nevezetes s ilyen jeles legén szeret
124 II   |              környékben nincsen mása, s mégsem kell néked? Nem olyan
125 II   |                Hallod, mely hajlandók s mint nyargalnak s mint változnak
126 II   |           hajlandók s mint nyargalnak s mint változnak té-tova az
127 II   |              az fa zöld levél nélkül, s az ló is minémö az serén
128 II   |          nélkül? Az madarak tollokkal s juhok gyapjakkal ékesek,
129 II   |              juhok gyapjakkal ékesek, s az legénnek is az szakálla
130 II   |      tekintetet és becsületet.~JULIA. S no medgyünk néki, ha szakállos?
131 II   |               a szakállal, aggságával s nemzetségével s akár okosságával,
132 II   |            aggságával s nemzetségével s akár okosságával, ha semmit
133 II   |          sohul nálánál marhásb ember, s ha azzal nem gondolsz, ottan
134 II   |            mikor valamirõl szól néki; s ezt nem szereted ám te?
135 II   |        halandó természet az kegyesség s nemes erkölcs, mint ha azt
136 II   |             szépség kevés ideig tart, s igen múlandó, romlandó jószág
137 II   |          romlandó jószág az emberben, s oly, kit az idõ is, nemcsak
138 II   |             fejér vagy is, mint az hó s oly piros, mint az rózsa,
139 II   |               az hó is hamar elolvad, s az rózsák is hamar elhullnak.~
140 II   |               az szégyentõl rettegsz, s abban nem mersz szerelemben
141 II   |        Szeretõje kedveért néha bikává s néha aranyesõvé s néha emez-amazzá
142 II   |              bikává s néha aranyesõvé s néha emez-amazzá tûnt.~JULIA.
143 II   |             híven és igazán szeretek, s fogadásomban tökéletesen
144 II   |             végére is szemedre vetné, s azt mondaná, hogy temagadnak
145 II   |               hanem én csaltalak meg, s õ is erõvel vett reá, s
146 II   |               s õ is erõvel vett reá, s még õmaga is azt fogja mondani,
147 II   |            ellene az õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak is.~
148 II   |             akkor oly igen szerettél, s mindenem oly igen tetszett,
149 II   |            méltó, hogy én is vigadjak s nevessek most az tiéden.
150 II   |                azt most mind gyûlölem s útálom.~GALATEA. Tudja az
151 II   |                hogy az tökéletességet s töredelmességet akartam
152 II   |               akartam benned keresni, s oztán, hogy kevés keserõ
153 II   |           nevet, mert nemcsak szódról s dolgaidról, hanem nevedrõl
154 II   |               hívebb, sem tökéletesb, s ha szinte oly ifjú nem vagyok
155 II   |             penig igazságot, hívséget s tökéletességet illeti, arra
156 II   |              emberek között az tiszta s tökéletes jámborság, én
157 II   |              nincs, ki annak jutalmát s hasznát igazabban s méltábban
158 II   |          jutalmát s hasznát igazabban s méltábban megérdemli nálamnál.~
159 II   |       megtapasztalja tökéletessé­gét, s nyilván látja, hogy nincs
160 II   |             hogy nincs mit félni tõle s miért kételkedni hozzá,
161 II   |             reménséget nem raknak reá s bizodalom­mal nem gerjesztik.
162 II   |              Ó, vajha fogadtam volna, s nem kegyetlenkedtem volna
163 II   |     hazugságához képest kell kétséget s gyanóságot fejedre venned!
164 II   |               sétál volt gyakorta alá s fel Sylvanus uram az Julia
165 II   |           olyan gyakorta ballagni alá s fel? Vaj, hogy nem tudod,
166 II   |           féltette volna szerelmesét, s ki úgyan ne kételkedett
167 II   |               ki úgyan ne kételkedett s gyanakodott volna szerelmeséhez
168 II   |          álmos! Serkenj fel, szegény, s teröld meg szemedet! Nézhetdsze,
169 II   |             reád? Valyon hol trécselt s hol nevetkezett kegyelmetek
170 II   |    nevetkezett kegyelmetek egymással, s ki látta, hogy Sylvanussal
171 II   |          járjon, az nap el nem mégyen s el nem nyugszik addig, hanem
172 II   |               végire mégyek, valamint s valahogy járok; mert azminémõ
173 II   |               szerelem gyönyörõséggel s édességgel táplál! De te,
174 II   |           hagyj, ne kunyorálj utánam, s ne tudakozzál tõlem, ha
175 II   |          Istenért, ne bolondoskodjál, s vesd ki szívedbõl ez ok
176 II   |         nélkül való hamis gyanóságot, s higgy meg engem is valaha
177 II   |               én tudom, mit beszélek; s fogadj szót, könyörögj Juliának,
178 II   |          ugyan nemsokára megszelédül, s viseli az igát. Az régi
179 II   |               véle.~CREDULUS. Veszék! S te nem akarsz-é hát azután
180 II   |              akaród néked énnálamnál, s ha az erdõ szólhatna, azzal
181 II   |              hagyom, hogy magad szólj s könyörögj néki, azt csak
182 II   |           maga szava, mint izengetése s az írás. De sem az követ,
183 II   |              minénõk ennek az szemei, s mivel szebb akármely tündérasszonnál
184 II   |               ijedtemben csak elhalok s elhûlök elõtte, ki miatt
185 II   |                csak szólni sem tudok, s annyira vagyok immár, hogy
186 II   |               szerelemnek az keménség s az ellenkedés.~CREDULUS.
187 II   |         hozzád. Ajánlom szolgálatomot s az én életemet is.~BRISEIDA.
188 II   |         vagyon. Eredj, viseljen Isten s az szerelem jó szerencsével!~
189 III  |                hozzá hát, én nyelvem, s szólj néki, és kegyelmet
190 III  |             maga, az Szerelem bátorít s tanít, mit kellessék szólnod!
191 III  |         asszon, ádj, kérlek, oly erőt s oly hatalmat most énnékem,
192 III  |         könyörgésemmel az kegyességet s kegyelmességet! Szép virágok
193 III  |            Állj, kérlek, egy kevéssé, s ne tilts el siralmas szemeimet
194 III  |            hozzád az én esedezésemet, s engedjed hallgatnom az te
195 III  |           juhokot az farkasra bízzák, s azmikor az füle­mi­lék az
196 III  |             akkor lészek én is kegyes s szerelmes hozzád.~CREDULUS.
197 III  |           gyakran elhadta múlatságát, s figyelmetesen hallgatta
198 III  |              szinte úgy élsz kínommal s könnyhullatásimmal, mint
199 III  |            szépségedtûl megbírt eszem s felgerjedett kívánságom
200 III  |               reá. Szólnom kell azért s sírnom, nem hallgathatok
201 III  |            szidjad bennem, kegyetlen, s ne engemet; jóllehet én
202 III  |         szánom, veszett, nyavalyádot, s bánom, hogy az igaz szerelem
203 III  |          miatt vallasz ennyi sok bút, s bánom azt is, szívem szerint,
204 III  |          akarnám is, nem segíthetlek, s nem könnyebbíthetlek semmivel.
205 III  |              az Isten mind az mennyei s földi szépségeket épen s
206 III  |              s földi szépségeket épen s dicsõségesképpen teremtette,
207 III  |               jó kút az forrás nélkül s mint az szép fiatal zöld
208 III  |               én szeresselek tégedet, s ha szinte nem kedveled s
209 III  |              s ha szinte nem kedveled s nem becsüled is, mégis,
210 III  |       teljességgel az én szerelmemet, s ha szerelmesed nem lehetek
211 III  |         igaznak alítván téged, áruló, s nézhetdsze, mint árulsz
212 III  |               vizslák miatt bántások, s az halaknak is nappal vetik
213 III  |           nappal vetik meg az hálókot s horgot, s az szántó barom
214 III  |              meg az hálókot s horgot, s az szántó barom is akkor
215 III  |           hágy,~Mi könnyebbíthet meg, s mitûl lészen esmeg~kemény
216 III  |       gyötrelmimet mi enyhítheti meg,~s mi az, mire lelkem vágy?~
217 III  |       Julia-Annám lészen-é jó hozzám,~s megkegyelmez-é nékem?~Hogy
218 III  |         szolgálom, lészen-é jutalmom,~s kell-é jót reménlenem?~ECHO:
219 III  |             elõl,~Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre,~amint
220 III  |               Mert hogy így szeretem, s jutalmát nem érzem,~oka
221 III  |           veszett, kit szerelem éget,~s kit már õ bé nem fogad?~
222 III  |             jelenti kemény tekinteti,~s amint magát mutatja,~Hogy
223 III  |            áldja~nevét minden idõben,~S talám meg is ádja, és szívét
224 III  |             Credulust el nem árultam, s te ugyan árulta­tásnak nevezted
225 III  |               vétkem.~BRISEIDA. Nincs s nem is lehet semmi igaz
226 III  |             Credulusnak árulója vagy, s az Galateának is azonképpen,
227 III  |            Azmint látom, még az füvek s virágok is kikiáltják az
228 III  |          ki-ki gyûlöljön érte. Vallom s nem tagadom én magam is!
229 III  |         reméntelenségben estem volna, s mint egy baba, úgy járnék
230 III  |           DIENES. Add ide az eperjet, s tedd el az inget, hadd álljon
231 IV   |            úgy bíztam, mint magamhoz, s ahhoz képest tanácsot is
232 IV   |               elárulnál nyavalyámban. S ha tekintem, hát nem barátom,
233 IV   |            engemet, ilyen jó társodot s barátodot árulsz véle! Engem,
234 IV   |  szolgálatodot! Ez-é az igaz barátság s tökéletes jámborság?~SYLVANUS.
235 IV   |               vala az olajfa-völgyön, s egy dombnak az árnyékában
236 IV   |                Mirtina ottan felkele, s nagy emberséggel kezde étellel
237 IV   |            itallal kínálni bennünket, s mi is melléjek ülénk. S
238 IV   |               s mi is melléjek ülénk. S hogy ott ennénk s innánk
239 IV   |              ülénk. S hogy ott ennénk s innánk immár, történék,
240 IV   |         szerint fordítá reám szemeit, s én is penig titkon eszemben
241 IV   |         tekintetünk egyben találának, s ugyanott mindjárt az Szerelem (
242 IV   |             hogy ottan elvésze eszem, s halálos veríték üte ki homlokomon,
243 IV   |     homlokomon, ki miatt csak elhalék s elnémulék; s mint az leángyermek
244 IV   |             csak elhalék s elnémulék; s mint az leángyermek álmában
245 IV   |      leángyermek álmában megrettenvén s felserkenvén, ijedtében
246 IV   |           Bizon egynéhányszor akartam s igyekeztem, de soha erõvel
247 IV   |               az magad tökéletlensége s hitetlensége ennek az oka.
248 IV   |              õelõtte mind az elfutás, s mind az elrejtezés, s mind
249 IV   |        elfutás, s mind az elrejtezés, s mind penig az ellenkezés,
250 IV   |         ellenkezés, mert õ mind lõni, s mind repülni, s mind gyútani
251 IV   |            mind lõni, s mind repülni, s mind gyútani jól tud, s
252 IV   |               s mind gyútani jól tud, s ha szinte néha valamely
253 IV   |             hatja, azt tûzzel gyútja, s úgy meglágyítja. S ott még
254 IV   |            gyútja, s úgy meglágyítja. S ott még az gyútó tüzet is,
255 IV   |          hamarébb elérkezik szárnyon, s elõtte viszen, mert repülve
256 IV   |               ez! Csak árultatásodnak s tökéletlen hamis voltodnak
257 IV   |               is jól tudsz, hogy vak, s azt is vakká tészi, azkinek
258 IV   |            hogy az vétket sem esméri, s az barátságot sem tekinti,
259 IV   |               barátságot sem tekinti, s az atyafiúságot sem böcsüli.~
260 IV   |          mentségednek, noha nem igaz, s ámbátor légyen úgy, hogy
261 IV   |              szántalanszor próbáltam, s most is mindennap azon vagyok,
262 IV   |              meg az rút tüzet bennem, s mentse ki teelõtted is ártatlan
263 IV   |              félfelé vonszom magamot, s meghallom, ha engem szán-é
264 IV   |         szomorúságban viselje életét, s mindenkoron csak keserõ
265 IV   |            meg szegént, te vad állat, s térj hozzá már valaha egyszer!~
266 IV   |          édesebb az tiszta forrásvíz, s az aratóknak sem kedvesb
267 IV   |       aratóknak sem kedvesb az árnyék s hûves szellõ, sem az nyájnak
268 IV   |             az juhoknak és barmoknak, s az kõesõ sem nagyobb az
269 IV   |               az éretlen gyümölcsnek, s az száraz dér sem az új
270 IV   |            Hadd el az kegyetlenséget, s tekints kegyelmesen, mondok,
271 IV   |               az aggnõ szót! Hadd el, s eredj az juhhoz!~DIENES.
272 IV   |           Sylvanusé, hogy hová fenébb s kegyetlenb Julia hozzám.
273 IV   |            halál, ki mindennémõ búban s nyavalyában hamar véget
274 IV   |             is az én testámentumosim, s ti tégyetek bizonságot mind
275 IV   |               bizonságot mind õelötte s mind más elõtt az én szörnyû
276 IV   |               mint ûzze az szerelmet, s mást is tanítson reá. Ó,
277 IV   |           tanítson reá. Ó, istentelen s igen kemény szép Julia,
278 IV   |               Julia, ki mindétig fene s néma lõl hozzám, ím, meghalok
279 IV   |                kezdesz akkor megesni, s emlékezetért talám valami
280 IV   |             való jó se teljék rajtam, s holt testemre se találj,
281 IV   |              az fiatalra metszek fel, s megértvén abból, hogy temiattad,
282 IV   |              magamat, talám megszánsz s könyvezve fohászkodol (noha
283 IV   |              én Juliámmal!~Ó, veszett s nyomorult fejem, bezzeg
284 IV   |               halálomnak az fiatalra, s azután hadd múljak ki ez
285 V    |               lészen, ha csak egyedül s más társ nélkül örülsz az
286 V    |            gondolnod! Ereszd az kést, s tarts dolgodot!~SYLVANUS.
287 V    |               csak nevetne halálodon, s bolondnak mondana érette!
288 V    |            semmi nincs nagyobb örömek s gyönyörûségek az szép asszonyoknak
289 V    |    gyönyörûségek az szép asszonyoknak s leányoknak, mint ha azokot
290 V    |               tõlem azkor is elég idõ s módom lészen dolgomban.~
291 V    |               magát meg akarta ölni, ~s az fiatalon is az jegyzést
292 V    |            oka istentelen halálodnak, s abban is, hogy én Sylvanust
293 V    |              az magad hamis gyanósága s tökéletlen kételkedõ volta
294 V    |            tökéletlen kételkedõ volta s bolondsága vitt. Bizonságom
295 V    |               senkit el nem cserélek, s kinek nevét, szerelmét soha
296 V    |           hogy igaz az, mit reám írt, s el ne higgye az hamisságot
297 V    |         világnál tökéletlen nevem kél s lészen! Hanem hadd metéljem
298 V    |       mindennek végére akarnak menni, s ha csak reátekintek is,
299 V    |             az csont: el sem nyelheti s ki sem vetheti. Valamit
300 V    |              hogy uramnak megmondjam, s azmi választ tészen reá,
301 V    |               azt is megmondjam néki, s ím, szinte odamégyek most
302 V    |           megmondtam-é az követségit, s uram is hogy mit szólott
303 V    |              is hogy mit szólott reá. S az a bestyeség, hogy meg
304 V    |               az én isten­asszo­nyom, s nem nézi, mint ölöm meg
305 V    |          gonoszság vakított volt meg, s magam sem vettem eszemben,
306 V    |               Ha az te kegyetlenséged s az én gonosz szerencsém
307 V    |        elégedjél meg egy halá­lommal, s ne hagyj mindennap ezerszer
308 V    |          késedet üsd az én mellemben, s vedd ki szívemet, ki téged
309 V    |               téged igazán szeretett, s bocsásd ki az sok keserõségbõl,
310 V    |             fölgerjedtem vala.~JULIA. S õ, az Angelica, szeretett-é
311 V    |              hogy gyötör az szerelem, s ennyi kívánságodban nem
312 V    |        keserves, mint az halálnak oka s módja, kirõl könyvhullatás
313 V    |             emlékezhetem soha.~JULIA. S mi módon holt meg?~CREDULUS.
314 V    |             neved! Azután parancsolj, s azt mívelem, azmit mondasz!~
315 V    |               mint az szörnyû halált? S most édesnek mondod az én
316 V    |       változtatott ilyen hamar téged, s mi fordította kegyetlenségedet
317 V    |            kegyetlenségedet jókedvire s kegyel­mire?~JULIA. Míg
318 V    |                Míg te Credulus voltál s én Julia, addig kegyetlen
319 V    |             én Julia, addig kegyetlen s kedvetlen voltam hozzád,
320 V    |         mihelt te is Thyrsissé lettél s én is Angelicává, ottan
321 V    |              lelkem, hogy mind képpel s mind termettel igen hasonló
322 V    |               beszédem, mely nagy bút s nagy kárt szerzett volt
323 V    |               vett volna az Szerelem, s hogy ilyen nagy jómra tartott
324 V    |               én meg néked az igazat, s miképpen hitethessem el
325 V    |           hírt nem hallottam felõled, s immár most véletlenképpen
326 V    |        árnyékon együtt aluszunk vala, s én meg valami fûvel gyógyítálak
327 V    |           áldott szerencse! Ó, boldog s örvendetes nap, ki ez idõt
328 V    |            menten az atyámhoz jutott, s mondotta néki, hogy õ valami
329 V    |           ember, néki ígért mindjárt, s Montan is ottan megorvoslott
330 V    |              dolog, azonnal elszökém, s azulta csak téged kereslek
331 V    |            Menjünk az én szállásomra, s ott beszéljük egymásnak
332 V    |                Nézsze, mint beszélnek s nevetnek! Én hiszem, megkönyörültek
333 V    |      szerettem volna inkább náladnál; s mentsen elõtted az nagy
334 V    |         szerelmedbe. Tiéd mind lelkem s mind szívem, eszem, fejem,
335 V    |      benneteket?~CREDULUS. Az bezzeg, s ezután halálnál egyéb sem
336 V    |           mert azok, azkik bizonyában s valóban szeretik egymást,
337 V    |            azki embernek szívét égeti s fõzi, noha második is nem
338 V    |                ezután kiáltok, szólok s nevetek!~Dienes közikben
339 V    |          kézen Juliát te is, Credule, s menjünk úgy vígan az szállásra!~