Actus

 1 I  |    várnom, semmi segítséget. Ó, keserves gonosz szerencse, ó, dicsőült
 2 I  |        akarod érteni az én régi keserves siralmimnak okát, megmondom,
 3 I  |       sem az rút havasokon való keserves bujdosás, sem édes hazámtól
 4 I  |          Elmégyik. Csak kár! Ó, keserves, állhatatlan szerencse,
 5 II |      nemsokára véget érne az én keserves bujdosásomban az nevemnek
 6 II |       sok ideje immár, hogy sok keserves nyilait hordozom szívemben!
 7 II |      mégyen az kegyetlen! Ó, én keserves szeren­csém, mely sanyarúképpen
 8 II |        fohászkodásokot, sem oly keserves könyveket nem hullat, mint
 9 III|     hatalmat most énnékem, nagy keserves szolgádnak, hogy gerjeszthessen
10 III|        mind csak az utánad való keserves kiáltásim zöngöttek az vadon
11 III|         kövek is, hallván az én keserves énekimet, mellettem keservesen
12 IV |       sokszor hallottátok az én keserves sírásimot, kiken az én gyilkosom,
13 IV |     halálomról, mely halálomnak keserves okát, ím, fel is jegyzem
14 IV | Credulusnak szózatját, sem az õ keserves énekét! De mit beszélek
15 V  |         Az halál nem szinte oly keserves, mint az halálnak oka s
16 V  |        házastársul. Atyám, mint keserves ember, néki ígért mindjárt,