Actus

 1 I  |       segítséget. Ó, keserves gonosz szerencse, ó, dicsőült szépség,
 2 I  | állapat közöttünk, mert az én gonosz szerencsémnek átkozott csillaga
 3 I  |     kegyetlenség, ó, hitetlen gonosz ember, hogy vehetett ilyen
 4 II |       mégsem elégedett meg az gonosz szerencse az én keserõ búmmal.
 5 II |      Ó, régi, átkozott s igen gonosz szerencse! Mért ádád, hogyha
 6 III|     talám nem is õ,~Hanem más gonosz nõ, ördöngös bûvölõ,~mert
 7 IV |      azt akarta, hogy ugyanez gonosz szerencse miatt ez holtom
 8 V  |     ugyanis eszes ember, azki gonosz szándékját jóra fordítja.~
 9 V  |       nem bánom. De azt, hogy gonosz híremben akarsz ejteni,
10 V  |     te kegyetlenséged s az én gonosz szerencsém így hozta, hogy
11 V  |       adtad érnem! De micsoda gonosz gondolat volt az a Montantól,