Actus

  1 AzErd|              Egyik ez, hogy magamnak is kedvet találnék véle, más
  2 AzErd|              elõvették és közdologgá is tették, kit nem gondoltak,
  3 AzErd|              hanem sokkal inkább meg is elödzötték, ebben se maradnának
  4 AzErd|          penig ezt sem bánom, ha azt is, mint az versszerzést, elveszik
  5 AzErd|    versszerzést, elveszik tõlem. Meg is lehet penig az oly elméjõ
  6 AzErd|              az kegyelmetek szépsége is serkengeti újabb-újabb dolgokra
  7 AzErd|             igaz elég csak elkezdeni is, azmit egyebeknek oztán
  8 AzErd|      szolgálatját.~Végye kegyelmetek is jó néven, és nyomorult szolgáló
  9 AzErd|               rövidnap más szolgálót is szerzek kegyelmeteknek,
 10 AzErd|              ki nemcsak ékes énekkel is, és valami dolgok az én
 11 EzKom|          penig, mert midőn más legén is, Montan nevő, fölgerjedett
 12 EzKom|              találhatná senki, nevét is elváltoztatta, és Thyrsis
 13 EzKom|             Thyrsise elbujdosását, ő is menten elszökék. Csak hogy
 14 EzKom|            helyett Juliának nevezé ő is magát. Már tíz esztendeje
 15 EzKom|            hírt sem kaphatának egyik is az másik felől, egy mákszemet
 16 EzKom|           másik felől, egy mákszemet is. Már Thyrsis, kit minden
 17 EzKom|      szakadozott vala, s az Angelica is, ki Juliának nevezte vala
 18 EzKom|         Mindazon esméretlen voltában is azért nem tűrheti nyavalyás,
 19 EzKom|               Galateát, ki mindaddig is, míg Sylvanus Juliához nem
 20 EzKom|           penig nem gondola egyikkel is, hogy ím, Credulust nem
 21 EzKom|          esmérheti vala, az másiknak is szeretőjét tudja vala lenni,
 22 EzKom|              Sylvanussal, s Juliával is szemben lészen, kinek könyörög
 23 EzKom|       szemben lészen, kinek könyörög is erősen, de Julia meg sem
 24 EzKom|      egymáshoz házasolának. Sylvanus is megbékéllik Galateával,
 25 EzKom|     dolog-beszélésben egynéhán tréfa is, kit azért egyelétettünk
 26 EzKom|        egymástokot, hanem nevetnének is, örülnének is, hallván az
 27 EzKom|             nevetnének is, örülnének is, hallván az tréfákot.~Ez
 28 Pro  |         emberi állat? Annakokáért én is, midőn nagy búsulásban volnék,
 29 Pro  |    valamennyire megenyhítenem; azért is penig, hogy megtetszenéjék,
 30 Pro  |            jó szívvel, hanem egyébre is mindenre jó elmével szerette
 31 Pro  |               kivel ember egészségét is oltalmazhatja, betegségét
 32 Pro  |            oltalmazhatja, betegségét is gyógyíthatja, s még arról
 33 Pro  |            gyógyíthatja, s még arról is az bölcs emberek szoktanak
 34 Pro  |            szív mellé az jó tudománt is ádta, annak nem tompítja,
 35 Pro  |             nem volna annyi mivoltom is; szent írást sem, mert arrúl
 36 Pro  |          szent írást sem, mert arrúl is mindkét felől eleget írtanak
 37 Pro  |         felől eleget írtanak s írnak is, hanem olyat kellett előhoznom,
 38 Pro  |        előhoznom, ki, azmint elsőben is megmondám, az szomoróknak
 39 Pro  |            megmondám, az szomoróknak is örömet s víg kedvet hozna.
 40 Pro  |      dicsírnek egyéb nemzetek!~Ha én is azért az magyar nyelvet
 41 Pro  |        mindenek, hogy magyar nyelven is meglehetne ez, azmi egyéb
 42 Pro  |    szeretőjöket kell szeretniek. Meg is halni penig ki kész lett
 43 Pro  |          megtiltott szerelem forogna is ez komédiában, nem esnék
 44 Pro  |   botránkoztatására az egy szálnyéra is az magyar nemzetnek, mert
 45 Pro  |            nemzetnek, mert Péter pap is megírta az kísértetekről
 46 Pro  |          szerelem, bár jól szeressen is. Kinek, ím megírom, hogy
 47 Pro  |               hanem minden jó kedvét is megnyerni annak, azkinek
 48 Pro  |            távol való beszélgetésért is oly veszedelemre, szerencsére
 49 I    |           immár, ha még piros hajnal is öregbéti, gerjeszti az én
 50 I    |        munkára s egyébféle állatokat is s nyájakot az legelő helyekre
 51 I    |       mindennyi nyughatatlanságomban is ugyan bízom azért, hogy
 52 I    |       dicsőséges fényét, sőt remélem is, hogy talám immár megelégedvén
 53 I    |         könnyhullatásimmal, kegyesen is fordítja boldogító szemeit
 54 I    |            gyútóját. De látván akkor is, csak szokása szerint néki
 55 I    |            tengethessem s hitegessem is keseredett lelkemet, sőt
 56 I    |        keseregsz! Ki tudja, talám én is használhatok, szolgálhatok
 57 I    |          völgyben sok leánygyermekek is szoktanak vala egybengyűlni
 58 I    |              károm volt az nyerésben is, mint az vesztésben.~LICIDA.
 59 I    |             tött vala, más legén­nek is eszét veszté. Mely legén,
 60 I    |           igen lassan, hogy én magam is csak alég érthettem vala,
 61 I    |           LICIDA. Látd-é, hogy végre is az szerelemnek csak kín,
 62 I    |            az erős tél, s az jó nyár is megannyiszor szabadította
 63 I    |       folyásokot, de mindennyi ideig is még csak emberjárta ösvént
 64 I    |        Mindennyi nyavalyás életemben is penig, noha már tíz esztendeje,
 65 I    |        esztendők még az követ, vasat is elfogyatják.~CREDULUS. Ó,
 66 I    |              azok sem, egy szálnyéra is, sőt egy mákszemnyire sem
 67 I    |            úgy megtartóztatta bennem is az nyelvemet. Az asszony -
 68 I    | szemérmetesen elpirola, s az vesszõt is, azkivel horgász vala, elejtvén,
 69 I    |              az õ gyümelcsét, az tél is annyiszor fosztotta meg
 70 I    |     bánatimnak és siralmimnak; annak is, hogy onnan ennél tovább
 71 I    |     könyörgésem meg nem lágyinthatná is hozzám az Julia kemén szívét (
 72 I    |           héában fáradunk mindketten is abban, mert nem látom, hogy
 73 I    |             ne essél kétségben, s ne is búsulj felettébb az te szép
 74 I    |             látd-é, hogy ugyan végre is meglikasztja az kemén márvánkövet
 75 I    |              hogy ha az egyikben nem is, de az másikban meg kell
 76 I    |         egyéb néked nem használhatna is, csak az idõ is, lehetetlen,
 77 I    |         használhatna is, csak az idõ is, lehetetlen, hogy valamel
 78 I    |              foga kopik, déceg lónak is háta túrosodik. Én is penig
 79 I    |          lónak is háta túrosodik. Én is penig valamiben használhatok,
 80 I    |            meg!~DIENES. Mondd meg te is hát, ha láttad-é az én kecskémet?~
 81 I    |             hogy bár meg ne nevezzem is, tudod, mit akarok!~DIENES.
 82 I    |             hogy még az két szeménél is szeret inkább vala engemet,
 83 I    |              inkább vala engemet, én is mindennémõ titkomot megjelentettem
 84 I    |        vallom gyötrelmét.~Más kegyes is engem szeret, de én õt nem,~
 85 I    |            hogy gyertyaláng héve~meg is égeti, süti,~Szívem is ekképpen
 86 I    |           meg is égeti, süti,~Szívem is ekképpen Julia szenében~
 87 I    |      szívemben, szinte úgy versemben~is tessék meg szép képe.~~~
 88 II   |   állapatomnak elváltozása, hamarébb is megtalálom így az én lelkemtõl
 89 II   |       fosztottál volna meg életemtõl is; hogyha az én szerelmes
 90 II   |           mit beszélsz? Lám, azelõtt is sokszor megmondottam, hogy
 91 II   |         Bárcsak ezeredrészét érzenéd is az fájdalomnak, kiket õ
 92 II   |       Akármely szépecskék tekintetre is, de oly könnyen mozdulnak,
 93 II   |         levél, akármi kis szél elõtt is. Talám azt hiszed, hogy
 94 II   |           zöld levél nélkül, s az ló is minémö az serén nélkül?
 95 II   |     gyapjakkal ékesek, s az legénnek is az szakálla ád szépséget,
 96 II   |              bölcs, hogy csak éneket is különb-különbféle szép nótákra
 97 II   |          szép nótákra mond. Az erdõk is úgyan zöngenek, az madarak
 98 II   |          belé, sõt még az szép vadak is örölnek örömekben, de még
 99 II   |       örölnek örömekben, de még Echo is, noha tündérasszon, megfelel
100 II   |          emberben, s oly, kit az idõ is, nemcsak az betegség vagy
101 II   |             ha szinte oly fejér vagy is, mint az hó s oly piros,
102 II   |             rózsa, mert tudod, az hó is hamar elolvad, s az rózsák
103 II   |           hamar elolvad, s az rózsák is hamar elhullnak.~JULIA.
104 II   |             még az mennybéli Jupiter is forgott szerelemben. Szeretõje
105 II   |            járjon! Ne keseríts ennél is inkább, másszor oztán megmondom!~
106 II   |   juhászember, az semmi, mert Apollo is õrzett barmot szerelmeért.
107 II   |          gondolod, hogy talám végére is szemedre vetné, s azt mondaná,
108 II   |             mondaná, hogy temagadnak is volt kedved az õ szerelméhez,
109 II   |          hanem én csaltalak meg, s õ is erõvel vett reá, s még õmaga
110 II   |         erõvel vett reá, s még õmaga is azt fogja mondani, hogy
111 II   |     állhattál ellene az õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak
112 II   |              s az én csalárdságomnak is.~JULIA. De csak kár, hogy
113 II   |            nagy fa. Ennél keménebbet is engeszteltem én meg! Hadd
114 II   |             nem tudom, mint kerölnél is!~ACTUS II. SCENA III.~Sylvanussal
115 II   |              akaratommal tekintettem is reád: boldognak mondottad
116 II   |            penig csak hozzád szóltam is fél esztendõben egyszer,
117 II   |            valami hitván gombostûmet is kaptad vala el, kivel az
118 II   |             kéz avagy száj-é ez most is, azmint azelõtt volt?~SYLVANUS.
119 II   |             õ egyetlenegy társát. Én is azért mostan inkább gyûlöllek,
120 II   |           siralmimon, méltó, hogy én is vigadjak s nevessek most
121 II   |            akartad. Viszont azért én is nem akarom immár most, azmikor
122 II   |            valami idegennek mutattam is magamot hozzád, azt az emberek
123 II   |             nyelvétõl való féltemben is míveltem. Fõképpen azért,
124 II   |           dolgaidról, hanem nevedrõl is megtetszik az te vad természetednek
125 II   |           szinte oly ifjú nem vagyok is, mint õ, de rútabbnak ugyan
126 II   |             azért magamot nálánál én is. Azmi penig igazságot, hívséget
127 II   |           kell fáradnom kedvem ellen is, azki elfut elõttem! Ó,
128 II   |          ritkán kell csak jó szemmel is tekinteni, hogy ne hagyjon
129 II   |           hogy az kedvetlen tekéntet is kegyelem gyanánt essék néki,
130 II   |              nyos jelét látja, annál is nagyobb bolondság, ha mégsem
131 II   |          Julia, ha csak reá tekintek is, ottan lehajtja fejét, elfordolván
132 II   |           csak egy csepp nyugodalmam is lehessen, valóban míg nem
133 II   |        gyanóságot, s higgy meg engem is valaha vagy egy dologban,
134 II   |              szinte haragoson tekint is reád. Nem látod-é, az tulok
135 II   |          reád. Nem látod-é, az tulok is mit mível, mikor megszélheszik?
136 II   |             az igát. Az régi fenyûfa is elég kemén, de azért sok
137 II   |              még az erõs kõsziklákon is megtetszik néhol az hangyanyom
138 II   |       megtetszik néhol az hangyanyom is, ahol sok hangyák járnak.
139 II   |            elárula Sylvanus, hogy te is elállasz mellõlem? Azmi
140 II   |            sokkal akármely asszonnak is az szerelmének maga szava,
141 II   |        valami végre, ha nem mindjárt is, embernek buzgó könyörgése
142 II   |          azki csak oly, ha igen szép is, mint ez világon kivált
143 II   |             akármely tündérasszonnál is, midõn té-tova kegyesen
144 II   | gyertyalángban akartva üti magát, én is örömest fûtem az õ kedveért
145 II   |              mentesz, majd életemnek is vége lészen. Tõled függ
146 II   |              ha szinte meg nem mersz is véle víni, de el ne fuss
147 II   |             néki, ha vágni nem mersz is hozzá. Ne félj semmit, ha
148 II   |       szolgálatomot s az én életemet is.~BRISEIDA. Nem kell annak
149 III  |            Érzed-é, hogy az verõfény is mely héven süt mostan? Nincs
150 III  |         földet, megadván az füveknek is az szép virágokat, az fáknak
151 III  |            szép virágokat, az fáknak is különb-különbféle szép gyümölcsöket,
152 III  |            szólanak, akkor lészek én is kegyes s szerelmes hozzád.~
153 III  |               völgyek, berkek, kövek is, hallván az én keserves
154 III  |          hallgathatok akaratom ellen is, azért az szerelmet szidjad
155 III  |           ennyi sok bút, s bánom azt is, szívem szerint, hogy ha
156 III  |             szerint, hogy ha akarnám is, nem segíthetlek, s nem
157 III  |              kedveled s nem becsüled is, mégis, csak ne útáld teljességgel
158 III  |              szerelmesed nem lehetek is, légyek ottan csak rabod,
159 III  |              bántások, s az halaknak is nappal vetik meg az hálókot
160 III  |            horgot, s az szántó barom is akkor viseli az igát. De
161 III  |             mondád, de mondd meg azt is hát,~ott ki vigasztalhatna?~
162 III  |        Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre,~amint látom, hogy
163 III  |             nem érzem,~oka talám nem is õ,~Hanem más gonosz nõ,
164 III  |         énnékem nem örül,~rajtam nem is könyörül.~ECHO:  ÖRÜL.~Hogy
165 III  |           minden idõben,~S talám meg is ádja, és szívét fordítja~
166 III  |          bolondságot hiszen Credulus is el felõlem?~BRISEIDA. Imhol,
167 III  |              még az ágak, fák, kövek is tudják minden álnokságidot?
168 III  |              sõt mentenélek, mert én is tudtam ifjú koromban, micsoda
169 III  |           Bizon igen bánom, magadért is!~SYLVANUS. Briseida, megbocsáss!
170 III  |        vétkem.~BRISEIDA. Nincs s nem is lehet semmi igaz mentséged!
171 III  |             igaz mentséged! Magadtúl is meg kellene pirulnod Juliát
172 III  |        árulója vagy, s az Galateának is azonképpen, kinek vidám
173 III  |           egyszer az magad szemeinél is inkább szeretted vala? Ez-é
174 III  |               még az füvek s virágok is kikiáltják az én nagy szerelmemet.
175 III  |    szerelmemet. Látom bizon én magam is, hogy ez szerelemmel én
176 III  |        Vallom s nem tagadom én magam is! De te, Szerelem, magadra
177 III  |          mint szeggel szeget, de így is csak nyavalyára jutottam,
178 IV   |              s ahhoz képest tanácsot is kérdettem tõled, mint meghitt
179 IV   |             után. Vala valami eledel is mellettek. Mihelt megláttak
180 IV   |              kínálni bennünket, s mi is melléjek ülénk. S hogy ott
181 IV   |           fordítá reám szemeit, s én is penig titkon eszemben vettem
182 IV   |            szép volta akaratom ellen is maga csudájára húzza vala
183 IV   |             miatt nyilván nem árthat is, ugyan nem nyert ember azért
184 IV   |             S ott még az gyútó tüzet is, ha meg akarná oltani valaki
185 IV   |            fértetél) forgattad volna is szemed elõtt, szabadon mert
186 IV   |              az Szerelemé, kit magad is jól tudsz, hogy vak, s azt
187 IV   |           jól tudsz, hogy vak, s azt is vakká tészi, azkinek szívét
188 IV   |    nyertességgel, hanem ugyan erõvel is akarod tennenmagadot igazétani.
189 IV   |             és az föld, hogy azelõtt is szántalanszor próbáltam,
190 IV   |      szántalanszor próbáltam, s most is mindennap azon vagyok, hogy
191 IV   |        bennem, s mentse ki teelõtted is ártatlan fejemet. Isten
192 IV   |          szól, vagy penig csak õvéle is így bánik, mint szinte énvélem,
193 IV   |            Credulushoz.~JULIA. Nékem is nagy ok ádja, hogy régen
194 IV   |               JULIA. Az dühös farkas is nem nagyobb ellensége az
195 IV   |            uraságod, ha egyébért nem is, ottan csak azért, hadd
196 IV   |        valamit adnak megenned? Ím én is eszem.~SYLVANUS. Add az
197 IV   |           DIENES. Miért adnám? Magad is megehetnéd azért, ha eszed
198 IV   |             úgy, hogy még az madarak is, úgy tetszett, keserültenek.
199 IV   |          olyan magot arat, azminémõt is vetett. Hadd csak, hadd,
200 IV   |      mosolyogott, ti légyetek mostan is az én testámentumosim, s
201 IV   |    halálomnak keserves okát, ím, fel is jegyzem egy fiatalra, hogy
202 IV   |            ûzze az szerelmet, s mást is tanítson reá. Ó, istentelen
203 IV   |             szörnyû halálomot, sokat is gondolkodván magadban, kezdesz
204 IV   |              valami csontom darabját is kezedben vészed, sõt talám
205 IV   |              utánam héában akkor. Te is penig, hitetlen Sylvane,
206 IV   |            Kiért, mint ezelõtt, most is ezen helyött~nem szánta
207 V    |              meghalnom? Hiszem néked is jobb lészen, ha csak egyedül
208 V    |          Julia, csak egyedül temagad is érdemled õtet. Soha csak
209 V    |               mert bánom, azután nem is mívelem!~CREDULUS. Hohohó!
210 V    |           kést! Látod, hogy aznélkül is kitekerem kezedbõl, ha megsértlek
211 V    |              kezedbõl, ha megsértlek is! Valyon ha itt halva látna
212 V    |              nyakamnak végeszakadtát is irigyled, áruló? No, hadd
213 V    |         valaha eltávozol tõlem azkor is elég idõ s módom lészen
214 V    |          akarta ölni, ~s az fiatalon is az jegyzést elolvasván,
215 V    |       istentelen halálodnak, s abban is, hogy én Sylvanust szeretem!
216 V    |         menni, s ha csak reátekintek is, mind-mind ez egész tartomány
217 V    |         választ tészen reá, hogy azt is megmondjam néki, s ím, szinte
218 V    |   megmondtam-é az követségit, s uram is hogy mit szólott reá. S
219 V    |            Mégsem az, magasabb annál is!~SYLVANUS. Menalca?~DIENES.
220 V    |               Menalca?~DIENES. Annál is nagyobb!~SYLVANUS. Hát Corydon?~
221 V    |              hogy ha szinte értetlen is, ugyan nem lészek azért
222 V    |         szinte az reménség arra vitt is, hogy Juliához hajoljak,
223 V    |         azért én annyi elhagyásomban is Galateát soha, sõt szerettem
224 V    |            soha, sõt szerettem azkor is, szeretem ezután is, míg
225 V    |            azkor is, szeretem ezután is, míg az lélek bennem marad.
226 V    |          anyja csecsibõl szopott tej is keserõ méreggel forr az
227 V    |         senki nem lát, hanem majd én is kimetélem ez hamis írást
228 V    |             senki el nem olvassa, én is úgy kimetélem!~CREDULUS.
229 V    |           igazán, hogy soha csak reá is tekintettem volna?~CREDULUS.
230 V    |     megszánom bizony, azmint azelõtt is megmondtam: ha segíthet­
231 V    |      Átkozott légyen az Szerelem, az is, azki hiszen néki! Ó, kedves
232 V    |           meg csókolgatnom, meghalva is megcsókolom! Magam ajakammal
233 V    |         Thyrsisednek, kit csak imént is úgy gyûlölsz vala, mint
234 V    |             imént csak az tekintetem is ellened vala? Valyon mitûl
235 V    |          voltam hozzád, de mihelt te is Thyrsissé lettél s én is
236 V    |             is Thyrsissé lettél s én is Angelicává, ottan kegyes
237 V    |           azt tenéked, mert én magam is azt tudtam, hogy méreg volt
238 V    |          hiszem még magam szemeimnek is, füleimnek is!~JULIA. Én
239 V    |             szemeimnek is, füleimnek is!~JULIA. Én szinte azonképpen,
240 V    |            de alig hiszek enmagamnak is! Jól esmérem az szép helyt,
241 V    |             nem csak te, hanem egyéb is minden azt hitte, hogy megholtam.
242 V    |             ígért mindjárt, s Montan is ottan megorvoslott engem.
243 V    |          kaphatna felõlem.~JULIA. Én is szinte azért. De mint éltél
244 V    |              azért. De mint éltél te is azulta, hogy onnan hazul
245 V    |         tennem örömemben! Ím, minket is együvé köte az Szerelem
246 V    |               Lám, mondám én azelõtt is, hogy nem tarthat az harag
247 V    |           égeti s fõzi, noha második is nem hûvíti azért!~CREDULUS.
248 V    |              érette!~GALATEA. Ím, én is megadom az inget.~DIENES.
249 V    |             Credule! Jere, Julia, te is! Együtt együk meg az vacsorát!~
250 V    |        Galatea; fogd kézen Juliát te is, Credule, s menjünk úgy
251 V    |            vacsorára hínálak titeket is, ha az vacsoráló­ház igen
252 V    |             bé, mert igen szoros. Ti is penig, szép asszonyok, itt