Actus

  1 AzErd|           indulnának el utának; így én részemre penig ezt sem bánom,
  2 AzErd|             kegyelmeteknél ezért az én szolgálatomért, rövidnap
  3 AzErd|             is, és valami dolgok az én szerelmemben megtörténnek,
  4 Pro  |           emberi állat? Annakokáért én is, midőn nagy búsulásban
  5 Pro  |        dicsírnek egyéb nemzetek!~Ha én is azért az magyar nyelvet
  6 Pro  |      alázzuk, szidalmazzuk szegént? Én bizon nem ugyan! Sőt követem
  7 Pro  |            mást nem oka ez, hogy az én véghetetlen nagy szerelmemnek
  8 Pro  | engedelmesen meghajol min­denkor az én térdem. Végye azért jó néven
  9 Pro  |              hogy áldozzék régen az én lelkemmel, égetvén nyavalyást
 10 I    |          őmagában az Hajnalnak.~ Ó, én veszett fejem! Medgyek immár,
 11 I    |           is öregbéti, gerjeszti az én keseredett szívemben felgyúlt
 12 I    |         szólok, mert te vagy oka az én fájdalmimnak! Ímé, csak
 13 I    |     étszakát, azmint az szerelem az én búmot öregbéti s enyhéti.
 14 I    |            azmikor már nem látom az én kegyetlen tündér­asszonyomnak
 15 I    |         talám immár megelégedvén az én könnyhullatásimmal, kegyesen
 16 I    |              de igen vad Juliát, az én szívembéli eleven tűznek
 17 I    |     semminémő gondolattal magamnak, én szegén nyavalyás, mert látom,
 18 I    |   bizodalmom csak héában való, s az én véghetetlen szerelmemnek
 19 I    |             keseredett temiattad az én szarándok árva életem! Ki
 20 I    |            kérlek, ne indíts fel az én régi keserőségemet ne kérdd
 21 I    |           keserőségemet ne kérdd az én siralmimnak okát, mert azzal
 22 I    |           mert azzal csak nyitod az én keserőségemnek régi sebeit!~
 23 I    |           különben tapasztaltam azt én meg énmagamon. De ha ugyan
 24 I    |          ugyan meg akarod érteni az én régi keserves siralmimnak
 25 I    |          keseregsz! Ki tudja, talám én is használhatok, szolgálhatok
 26 I    |             előszer, hogy Candia az én hazám, Credulus sem igaz
 27 I    |             ő csókolt engemet s hol én őtet. Nékem mindegy volt,
 28 I    |          állapat közöttünk, mert az én gonosz szerencsémnek átkozott
 29 I    |  szerencsémnek átkozott csillaga az én örvendetes időmnek gyönyörű
 30 I    |         szomjúhozván az átkozott az én jómot, kivel örömömben már
 31 I    |             mondá igen lassan, hogy én magam is csak alég érthettem
 32 I    |             érthettem vala, s mond: Én édes nagy jóm, én immár
 33 I    |             mond: Én édes nagy jóm, én immár elhadlak, mert az
 34 I    |             immár elhadlak, mert az én szörnyű halálomnak oka csak
 35 I    |           nem felejteté el vélem az én szerelmes egyetlenegy lelkemet.~
 36 I    |           Ez azért oka, atyámfa, az én bánatimnak és siralmimnak;
 37 I    |           hittem, hogy ha szinte az én esedezésem s könyörgésem
 38 I    |            lónak is háta túrosodik. Én is penig valamiben használhatok,
 39 I    |         megkérdem, ha látta-é ma az én szerelmes Juliámot? Hallád-é,
 40 I    |              ha láttad-é valahol az én tündérasszonyomot, azki
 41 I    |          tündérasszonyomot, azki az én szívemet ellopta?~DIENES.
 42 I    |          Vaj lopták volna el úgy az én kecskémet, azmint az te
 43 I    |              Mondd meg, láttad-é az én kegyesemet, mondd meg!~DIENES.
 44 I    |           te is hát, ha láttad-é az én kecskémet?~CREDULUS. Láss
 45 I    |           Mondd meg, ha láttad-é az én virágomot?~DIENES. Hogy
 46 I    |         nevezd meg, melyik az, mert én próféta nem vagyok!~CREDULUS.
 47 I    |            Mégsem tudod-é, ki neve? Én azt hittem hogy azmennyiszer
 48 I    |   gyermeknek anyja sem érti szavát! Én sem érthetem mondatlan,
 49 I    |         recs­ke! Oly fejér, mint az én ingem karácson napján! Az
 50 I    |           mint az [szemei, mint az] én cickémnek az kemencében.
 51 I    |        csüggötök, mint az harang az én bakom nyakán, s mégsem tudod?~
 52 I    |         szeret inkább vala engemet, én is mindennémõ titkomot megjelentettem
 53 I    |           egy ösvényen sem tudom az én szerelmes szép Juliámnak
 54 I    |     vadászással, szép madarászással~én mind csak azon voltam,~Hogy
 55 I    |          kegyes is engem szeret, de én õt nem,~noha követ nagy
 56 II   |             világon lehessen senki. Én az én atyám házától, azhol
 57 II   |       világon lehessen senki. Én az én atyám házától, azhol nagy
 58 II   |             nemsokára véget érne az én keserves bujdosásomban az
 59 II   |       hamarébb is megtalálom így az én lelkemtõl szakadt Thyrsise­
 60 II   |          meg az gonosz szerencse az én keserõ búmmal. Ó, régi,
 61 II   |             életemtõl is; hogyha az én szerelmes Thyrsisem méreg
 62 II   |    oroszlány az szarvas elõtt, mint én elváltoztassam az én tökéllett
 63 II   |           mint én elváltoztassam az én tökéllett s elvégezett tiszta
 64 II   |           szerelmet beszéled nékem, én penig tudom régen, mi ûzõ,
 65 II   |            ingyen sem tudtad, hanem én csaltalak meg, s õ is erõvel
 66 II   |            az õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak is.~JULIA.
 67 II   |          keménebbet is engeszteltem én meg! Hadd csak, el nem mégy,
 68 II   |             sohol nem találhatok az én édes, szerelmes Juliámot!~
 69 II   |             elõled, maga egyszer az én kezeimet mondod vala gyö­
 70 II   |       azokhoz hason­lí­tod vala: az én szememet penig az temagad
 71 II   |            az õ egyetlenegy társát. Én is azért mostan inkább gyûlöllek,
 72 II   |            te akkor mosolygottál az én siralmimon, méltó, hogy
 73 II   |             siralmimon, méltó, hogy én is vigadjak s nevessek most
 74 II   |             most az tiéden. Azmikor én akartam, te akkor nem akartad.
 75 II   |          nem akartad. Viszont azért én is nem akarom immár most,
 76 II   |          hogy akkor sem gyûlöltelek én tégedet. Ha szinte valami
 77 II   |        tartom azért magamot nálánál én is. Azmi penig igazságot,
 78 II   |       tiszta s tökéletes jámborság, én vagyok az, ki bátor szívvel
 79 II   |             mégyen az kegyetlen! Ó, én keserves szeren­csém, mely
 80 II   |              mint az Sylvanus felöl én ezt elhiggyem.~CREDULUS.
 81 II   |             vagy egy dologban, mert én tudom, mit beszélek; s fogadj
 82 II   |             könyör­gést illeti, azt én nem tudom, de mondd meg,
 83 II   |       BRISEIDA. Ne ádja Isten, hogy én megszûnjem valaha tenéked
 84 II   |   gyertyalángban akartva üti magát, én is örömest fûtem az õ kedveért
 85 II   |           azért, édes asszonyom, az én életemnek minden reménsége!~
 86 II   |          Ajánlom szolgálatomot s az én életemet is.~BRISEIDA. Nem
 87 III  |     benneteket. Most ideje immár az én nyavalyám beszélésének és
 88 III  |      gyógyétásomnak. No, hozzá hát, én nyelvem, s szólj néki, és
 89 III  |           nézésétõl! Vedd hozzád az én esedezésemet, s engedjed
 90 III  |    tengerben szólanak, akkor lészek én is kegyes s szerelmes hozzád.~
 91 III  |          figyelmetesen hallgatta az én verseimnek siralmát. Sõt
 92 III  |        berkek, kövek is, hallván az én keserves énekimet, mellettem
 93 III  |              s ne engemet; jóllehet én sem képtelen, sem tiszteletlen,
 94 III  |        engem, csak engedd azt, hogy én szeresselek tégedet, s ha
 95 III  |            ne útáld teljességgel az én szerelmemet, s ha szerelmesed
 96 III  |             csak nékem hagyj békét! Én elmégyek.~CREDULUS. Ne siess,
 97 III  |       elmégyek.~CREDULUS. Ne siess, én édes fényes napom, mert
 98 III  |           napom, mert ha te elmégy, én majd úgy maradok az keserõségben,
 99 III  |       kínjaim~tudjátok, szinte mint én,~Ki látta éltében, hogy
100 III  |            haljon-vésszen~más, mint én, szerelmesén?~ECHO: ÉN.~
101 III  |         mint én, szerelmesén?~ECHO: ÉN.~Ki felele nékem? Távul
102 III  |         mint nyelved beszél, búmmal én hiszem, él,~ó, mely igen
103 III  |              ECHO:  Õ.~Hát medgyek, én veszett, kit szerelem éget,~
104 III  |          ECHO:  ÖRÜL.~Hogy hihessem én azt, ha látd-é, mint fáraszt~
105 III  |     csudálnám, sõt mentenélek, mert én is tudtam ifjú koromban,
106 III  |     SYLVANUS. Briseida, megbocsáss! Én Credulust el nem árultam,
107 III  |      Bizonyítom az erdõkkel, kik az én tudo­mánytételemet halljátok,
108 III  |   mánytételemet halljátok, hogy nem én vétkem.~BRISEIDA. Nincs
109 III  |            virágok is kikiáltják az én nagy szerelmemet. Látom
110 III  |            szerelmemet. Látom bizon én magam is, hogy ez szerelemmel
111 III  |             is, hogy ez szerelemmel én oly nagyot vétek, hogy méltó,
112 III  |          érte. Vallom s nem tagadom én magam is! De te, Szerelem,
113 III  |            magadra hagyom, hogy nem én vétkem, hanem tiéd, mert
114 III  |           az szép inget? Néked ádom én ezt, ha imez kosárka eperjet
115 IV   |            Még azt kérded? Tehozzád én úgy bíztam, mint magamhoz,
116 IV   |             fordítá reám szemeit, s én is penig titkon eszemben
117 IV   |         Tudod, hogy nem cselekedtem én azt tevéled, mikor Galateában
118 IV   |     SYLVANUS. Nám, mondom, hogy nem én vétkem, hanem az Szerelemé,
119 IV   |         CREDULUS. Ha sokat késel az én életem segedelmével, én
120 IV   |             én életem segedelmével, én keveset késem az veszedel­
121 IV   |      akarnád, hogy néked jelenteném én azt meg, azkit ez ideig
122 IV   |           azért bátor felõlem, hogy én ezután soha senki szerelméhez
123 IV   |          valamit adnak megenned? Ím én is eszem.~SYLVANUS. Add
124 IV   |          konhához?~SYLVANUS. Mondom én, mint vagyon. Azki mivel
125 IV   |             idõ orvosolhatja meg az én lelkem fájdalmát. Orvosolja
126 IV   |            foltonkint szakadozik az én testem, senki nem fogja
127 IV   |          kik sokszor hallottátok az én keserves sírásimot, kiken
128 IV   |        keserves sírásimot, kiken az én gyilkosom, Julia, csak mosolyogott,
129 IV   |            ti légyetek mostan is az én testámentumosim, s ti tégyetek
130 IV   |         õelötte s mind más elõtt az én szörnyû halálomról, mely
131 IV   |        immár. Ezután [nem] búsít az én siralmas kiáltásom tégedet!
132 IV   |         valami vad gyomra légyen az én koporsóm, mégis talám valaha
133 IV   |              elégedjél meg immár az én Juliámmal!~Ó, veszett s
134 V    |           benne, hitván ember, hogy én volnék oka istentelen halálodnak,
135 V    |        halálodnak, s abban is, hogy én Sylvanust szeretem! De erre
136 V    |           hanem Thyrsist óhajtom az én fohászkodásimban, kihez
137 V    |             Thyrsis csak egyedül az én szerelmes lelkem, kin soha
138 V    |          keresd meg az legént, mert én ezután senki után nem járok
139 V    |         Addig bé nem setétedik, míg én egy szép ifjú legénnek ölébe
140 V    |     becsülleni, nem úgy, mint õ, az én szépségemet.~SYLVANUS. Alfesibeo?
141 V    |       reménség az jámbort! Mert míg én élek, bizony abban semmi
142 V    |          hogy Juliához hajoljak, az én keserõ nagy fájdal­mom­nak
143 V    |           ugyan nem gyûlöltem azért én annyi elhagyásomban is Galateát
144 V    |           senki nem lát, hanem majd én is kimetélem ez hamis írást
145 V    |          nincs ki meg­tilthasson az én életemnek veszedelmét elvégezésétől.
146 V    |       halálom óráján nincs jelen az én isten­asszo­nyom, s nem
147 V    |      felelek, senki el nem olvassa, én is úgy kimetélem!~CREDULUS.
148 V    |           az te kegyetlenséged s az én gonosz szerencsém így hozta,
149 V    |       szerencsém így hozta, hogy az én régi szolgálatom ne légyen
150 V    |              Ez éles késedet üsd az én mellemben, s vedd ki szívemet,
151 V    |         végezte életét ez világban, én lészek az másik, ha az én
152 V    |           én lészek az másik, ha az én édes szerelmesem keze miatt
153 V    |            dolgot szívedbõl, ím, az én hitemre ugyan megszánom
154 V    |              kedves sebem helye, ó, én édes jelem, kire sokat nézek
155 V    |             rajtam ejtette vala! Ó, én édes Angelicám, az temagad
156 V    |             újítsam meg, lelkem, az én régi nyavalyámot!~JULIA.
157 V    |             egyébért gerjedt fel az én lelkem, hanem hogy csuda
158 V    |          Credulus, hanem Thyrsis az én nevem.~JULIA. Tarts! Segélj!
159 V    |      rettenetes történet! Ím, midõn én kérem azon, hogy az õ keze
160 V    |            haljak meg, õ hal meg az én kezemben! Ez-é az dolog,
161 V    |              Így adod-é kezemben az én szerelmesemet? Mi jót várhassak
162 V    |             az te szerelmes csókod, én édes Thyrsisem, téríte ismét
163 V    |            S most édesnek mondod az én csókomot, maga imént csak
164 V    |        hirtelen az te kemén szíved? Én hiszem, hogy csak valami
165 V    |            Míg te Credulus voltál s én Julia, addig kegyetlen s
166 V    |            te is Thyrsissé lettél s én is Angelicává, ottan kegyes
167 V    |          meghal vala.~JULIA. Hiszem én mondtam vala azt tenéked,
168 V    |      mondtam vala azt tenéked, mert én magam is azt tudtam, hogy
169 V    |             adott vala meginnom. Ó, én hamis beszédem, mely nagy
170 V    |             bizonsággal mutathassam én meg néked az igazat, s miképpen
171 V    |             ennél nagyobb bizonság? Én vagyok az te Angelicád!
172 V    |             vagyok az te Angelicád! Én vagyok az, kit te megholtnak
173 V    |           feledkeztem el még rólad, én édes Angelicám! Nem lehetne
174 V    |        tészen! Hát ugyan te vagy az én édes Angelicám! Ím, noha
175 V    |            is, füleimnek is!~JULIA. Én szinte azonképpen, én édes
176 V    |        JULIA. Én szinte azonképpen, én édes Thyrsisem, miérthogy
177 V    |             együtt aluszunk vala, s én meg valami fûvel gyógyítálak
178 V    |          kereslek erdõkrõl erdõkre, én édes Thyrsisem.~CREDULUS.
179 V    |            kaphatna felõlem.~JULIA. Én is szinte azért. De mint
180 V    |      eljöttél?~CREDULUS. Menjünk az én szállásomra, s ott beszéljük
181 V    |          mint beszélnek s nevetnek! Én hiszem, megkönyörültek egymáson.
182 V    |         csomója!~JULIA. Lám, mondám én azelõtt is, hogy nem tarthat
183 V    |   kegyelmednek érette!~GALATEA. Ím, én is megadom az inget.~DIENES.
184 V    |         jártam ma!~SYLVANUS. Jer az én szállásumra, Credule! Jere,