Actus

  1 AzErd|        kegyelmetek véle mindenkoron, de fõképpen akkor, mikor az
  2 EzKom|        meggyógyítá Montan Angelicát, de azért ugyan megcsalat­kozott
  3 EzKom|          szerencsére, látá Credulus, de nem esméré az időben Juliát,
  4 EzKom|           nem rútult, hanem szépült, de azért ugyan megváltozott
  5 EzKom|              Sylvanus árultatásától. De Sylvanus, mihelt meglátá,
  6 EzKom|            kinek könyörög is erősen, de Julia meg sem esmérhetvén
  7 Pro  |         bölcsesség nemcsak használt, de tisztességére esett, mi
  8 Pro  |             vagy jól, vagy gonoszul, de azért mindenik szégyenli
  9 I    |         fényedet kívánom vala látni! De nem tudok mit tenni, mert
 10 I    |              csak nyughatatlankodom, de mindennyi nyughatatlanságomban
 11 I    |          várom, hogy lássam az szép, de igen vad Juliát, az én szívembéli
 12 I    |           tűznek kegyetlen gyútóját. De látván akkor is, csak szokása
 13 I    |            epedek s kesergek érette, de mindenképpen megcsalatkozom
 14 I    |   tapasztaltam azt én meg énmagamon. De ha ugyan meg akarod érteni
 15 I    |              az szerelem uralkodni), de nem tűrhetém, hanem mindjárt
 16 I    |            mindenkor az vigassághoz! De hogy szeren­csétlenségemet
 17 I    |           rettenetes vétket lelkére! De mint jára oztán az ital
 18 I    |         szabadította meg folyásokot, de mindennyi ideig is még csak
 19 I    |          nemhogy siralmim miá esnék, de még inkább keményül ellenem,
 20 I    |          gyõzhetetlen erejét hozzám. De azmint látom, csak héában
 21 I    |          hogy ha az egyikben nem is, de az másikban meg kell esni!
 22 I    |             cickémnek az kemencében. De hallád, en az tanács, ellégy
 23 I    |             hamisok-é vagy igazok-é, de ezt jól tudom, hogy Sylvanus
 24 I    |              Nem tudom, mit higgyek, de míg besetétedik, vígére
 25 I    |            szívemben mint megoltsam,~De semmit nem nyertem véle,
 26 I    |           bötûkkel maga két kezével,~de mégis szép személyét~Nézni
 27 I    |              kegyes is engem szeret, de én õt nem,~noha követ nagy
 28 I    |          engem,~aki megnyerhetetlen?~De te törvényidnek, noha csak
 29 I    |        beszédi~engem noha vesztenek,~De minden szépségnél, minden
 30 I    |           hogy tart számkivetettnek.~De ám akar medgyen vélem bár
 31 II   |      lelkemtõl szakadt Thyrsise­met. De igen megcsala az reménség,
 32 II   |               BRISEIDA. Reá találád. De csak egy kicsin dolgon esedezik
 33 II   |       örömest az szókot, ha lehetne, de késõ lész akkor! Ilyen szép
 34 II   |            szépecskék tekintetre is, de oly könnyen mozdulnak, mint
 35 II   |          vadak is örölnek örömekben, de még Echo is, noha tündérasszon,
 36 II   |      szerelmeért. Adonis azonképpen, de azért sokszor feködt ölében
 37 II   |           csalárdságomnak is.~JULIA. De csak kár, hogy szólasz,
 38 II   |           SYLVANUS. Azt nem tagadom. De akaratja egyikünknek sem
 39 II   |          igaz, hogy nálamnál ifjabb, de hozzád bizon sem hívebb,
 40 II   |          ifjú nem vagyok is, mint õ, de rútabbnak ugyan nem tartom
 41 II   |              hanem száján kell visel­de­gélni jó reménséggel, úgy,
 42 II   |         kegyelem gyanánt essék néki, de azért ember oztán ha megtapasztalja
 43 II   |          bolondság, azki gyanakodik, de azminek ember bi­zo­nyos
 44 II   |  gyönyörõséggel s édességgel táplál! De te, Credule, énnékem azután
 45 II   | megszélheszik? Mint rúgkapál, öklel, de azért ugyan nemsokára megszelédül,
 46 II   |          régi fenyûfa is elég kemén, de azért sok vágással ugyan
 47 II   |            illeti, azt én nem tudom, de mondd meg, ha ugyan nem
 48 II   |        szólottam melletted Juliának. De hogy azt hagyom, hogy magad
 49 II   |           mint izengetése s az írás. De sem az követ, sem az levél
 50 II   |           kivált szépek közül egyik. De nem nagy lehet itt az dolog!
 51 II   |           nagy szerelemben lelkemet. De viszont ha kedvetlen tekint
 52 II   |           ismét szemben mégyek véle. De ha valahogy ezenben Julia,
 53 II   |              nem mersz is véle víni, de el ne fuss elõle, hanem
 54 III  |            versed, ím, meghallgatom. De mi hasznod benne, ha tudod,
 55 III  |        énnálamnál inkább ez világon! De mit panaszolkodom héában,
 56 III  |          nézhetdsze, mint árulsz el! De bár reméntelenül haljak
 57 III  |             is akkor viseli az igát. De éjjelre kélve, midõn az
 58 III  |            az szerelem tüziben égek. De majd ez kõszálnak panaszolkodom
 59 III  |             ÁGY.~Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát,~ott
 60 III  |          ANNA.~Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom~kedves-é
 61 III  |    elhagyhatnám, volna mi nyavalyám?~De lá, szívem mint gerjed,~
 62 III  |               veszne szívem bánatja,~De nem azt jelenti kemény tekinteti,~
 63 III  |      állhatja az fejem az hév lúgot! De mi bolondságot hiszen Credulus
 64 III  |            egy vak, csalárd gyermek. De Credulust elárulnod bizony
 65 III  |             nem tagadom én magam is! De te, Szerelem, magadra hagyom,
 66 III  |        vontad most Julia személyére. De ennek fõ oka azért csak
 67 III  |            úgy, mint szeggel szeget, de így is csak nyavalyára jutottam,
 68 III  |               hogy noha éntõlem fut, de azért ugyan nem utál!~DIENES.
 69 III  |         énmagam két kezivel!~DIENES. De ideádod-é az inget?~GALATEA.
 70 IV   |  egynéhányszor akartam s igyekeztem, de soha erõvel sem fordíthatám
 71 IV   |         énellenem semmit nem vétesz. De itt mit mondasz arra, hogy
 72 IV   |             hogy kivessem szemembõl, de nem enged az Szerelem, sõt
 73 IV   |          hogy még örül gyötrelmemen? De ihon szinte az kegyetlen
 74 IV   |               azmit ez ideig ártott? De talám azt akarnád, hogy
 75 IV   |              senkinek nem mondottam? De ne várd, mert minthogy ekkoráig
 76 IV   |         penig nemhogy elvette volna, de ingyen sem illette. Azért
 77 IV   |              ilyen kegyetlen hozzám. De itt mit vársz te? Hogy nem
 78 IV   |            sem az õ keserves énekét! De mit beszélek héában, nyavalyás,
 79 V    |          hogy én Sylvanust szeretem! De erre téged csak az magad
 80 V    |              el nem felejteti vélem. De kicsoda az, ki ez jegyzést
 81 V    |        örökké való szidalom fejemre! De azhol valami pór jõ az bokrok
 82 V    |              az legént?~DIENES. Meg, de nem jut eszemben. Bestye,
 83 V    |              sem más, nemhogy férje, de még szeretõje sem lészen
 84 V    |         Galatea, senkit nem egyebet. De jer azfelé, ha valahogy
 85 V    |               Nem nehéz meg­hal­nom, de az nehéz, hogy halálom óráján
 86 V    |         JULIA. Hogy élsz, nem bánom. De azt, hogy gonosz híremben
 87 V    |          nélek, örömest segítenélek, de nem szeghetem meg hitemet.
 88 V    |             régi nyavalyámot!~JULIA. De mondd meg, fölötte igen
 89 V    |            meg egymástól benneteket! De mit tehetsz róla? Tûrni
 90 V    |              bár meg se adtad volna! De ha életében nem engedted
 91 V    |       csalárdsága ez az Szerelemnek! De mondd meg, ha Istent szereted,
 92 V    |             kedvetlen voltam hozzád, de mihelt te is Thyrsissé lettél
 93 V    |            hasonló vagy Angelicához, de hogy ugyanõ volnál, az hihetetlen
 94 V    |             Ím, noha látlak, hallak, de alig hiszem még magam szemeimnek
 95 V    |              bennönket! Noha látlak, de alig hiszek enmagamnak is!
 96 V    |              ki ez idõt adtad érnem! De micsoda gonosz gondolat
 97 V    |            ottan megorvoslott engem. De megcsalta az latrot az reménség,
 98 V    |           JULIA. Én is szinte azért. De mint éltél te is azulta,
 99 V    |           immár most, hála Istennek! De valyon ki jõ távol, ahon?
100 V    |              azelõtt megtágult volt, de azért fel nem bomlott, fel
101 V    |             mind csak síttam-ríttam, de légyen hála Istennek, ezután
102 V    |              igen kicsiny nem volna. De nem fértek bé, mert igen