Actus

 1 AzErd|            penig ezt sem bánom, ha azt is, mint az versszerzést,
 2 EzKom|           Angelica immár vonyogna, azt hivé, hogy soha meg nem
 3 EzKom|        Juliát egyikért, hogy midőn azt hiszi, minémő halandófélen
 4 Pro  |     vigasság meg nem könnyebbítené azt az nagy terhet és gondot,
 5 Pro  |  szemérmesség bánt bennünket, hogy azt csak mi szégyenljük, azmivel
 6 Pro  |           éktelenb bolondság, mint azt szégyenleni, azmivel ember
 7 Pro  |         fejércseléd között. Kiknek azt felelem, hogy históriát
 8 Pro  |          azmi az szerelmet illeti, azt Magyar­országban immár régen
 9 Pro  |           kérdené tőlek, mi volna, azt felelték, hogy semmi nem
10 Pro  |         ajándékomot, s ha az Isten azt hadta, hogy áldozzék régen
11 I    |  beszélgetéstől!~CREDULUS. Ne hidd azt, társ, mert nincs annyi
12 I    |  amennyiszer különben tapasztaltam azt én meg énmagamon. De ha
13 I    |           az Angelicához, jóllehet azt értette, hogy inkább szeretne,
14 I    |     erdõben maradtam. Bizony, hogy azt hittem, hogy ha szinte az
15 I    |            Egy kecskémet lopák el, azt kell megkeresnem.~CREDULUS.
16 I    |        Mégsem tudod-é, ki neve? Én azt hittem hogy azmennyiszer
17 I    |         ily hamisat tenne!~DIENES. Azt nem tudom, mint vadtok:
18 II   |      BRISEIDA. Nézsze, mit beszél! Azt sem tudja, mi szóm vagyon
19 II   |          jobban beszélnél! Ha csak azt sem akarod szegénnek megengedni?
20 II   |           kis szél elõtt is. Talám azt hiszed, hogy rút véle, hogy
21 II   |           ám te? Nézhetdsze, talám azt akarnád, hogy felakasztaná
22 II   |           s nemes erkölcs, mint ha azt szereti ember, azkit tisztességére
23 II   |          esméri az szerelmet, noha azt tetteti, mintha nem esmérné.
24 II   |           Venusnak. Ha szégyenled, azt gondolod, hogy talám végére
25 II   |        végére is szemedre vetné, s azt mondaná, hogy temagadnak
26 II   |           vett reá, s még õmaga is azt fogja mondani, hogy együgyõ
27 II   |            azelõtt volt?~SYLVANUS. Azt nem tagadom. De akaratja
28 II   |       valamit kívántam, szerettem, azt most mind gyûlölem s útálom.~
29 II   |        mutattam is magamot hozzád, azt az emberek nyelvétõl való
30 II   | sanyarúképpen gyötresz engem, hogy azt kell követnem, az után kell
31 II   |      törõdöm! Semminek tartod-é te azt hogy ilyen nagy szerelmes
32 II   |           való könyör­gést illeti, azt én nem tudom, de mondd meg,
33 II   |        melletted Juliának. De hogy azt hagyom, hogy magad szólj
34 II   |            szólj s könyörögj néki, azt csak azért mondom, mert
35 II   |           az ellenkedés.~CREDULUS. Azt mívelem, azmit mondasz.
36 III  |     vallasz ennyi sok bút, s bánom azt is, szívem szerint, hogy
37 III  |        zöld ág gyümölcs nélkül? Ha azt tartod, hogy nem érdemlem
38 III  |         szeress engem, csak engedd azt, hogy én szeresselek tégedet,
39 III  |        igazán mondád, de mondd meg azt is hát,~ott ki vigasztalhatna?~
40 III  |          oda kívanna?~ECHO:  ANNA.~Azt bizony megvallom, de jó
41 III  |             ÖRÜL.~Hogy hihessem én azt, ha látd-é, mint fáraszt~
42 III  |      veszne szívem bánatja,~De nem azt jelenti kemény tekinteti,~
43 III  |      imádja.~ECHO:  ÁDJA!~Ha Isten azt ádja, lelkem viszont áldja~
44 III  |           az szegén Credulus, mert azt mondja Julia, hogy úgy jár
45 III  |      DIENES. Egészséggel, virágom! Azt hallom, hogy édesb az szád
46 IV   |          CREDULUS. Mi hamisam? Még azt kérded? Tehozzád én úgy
47 IV   |         homlokát Juliának elõtted, azt alítván, hogy orvoslanál
48 IV   |            hogy nem cselekedtem én azt tevéled, mikor Galateában
49 IV   |            nyilával meg nem hatja, azt tûzzel gyútja, s úgy meglágyítja.
50 IV   |          is jól tudsz, hogy vak, s azt is vakká tészi, azkinek
51 IV   |          halljam szódot.~BRISEIDA. Azt akarod-é, hogy mindholtig
52 IV   |          ez ideig ártott? De talám azt akarnád, hogy néked jelenteném
53 IV   |           hogy néked jelenteném én azt meg, azkit ez ideig soha
54 IV   |            nem kóstolod meg? Talám azt hiszed, hogy valamit adnak
55 IV   |           szegén!~DIENES. Ne mondd azt, uram! Nem bolond az szamárka!
56 IV   |       szakasszam-é le nyakamot? Ha azt mívelem, csak foltonkint
57 IV   |            mondani halálomról! Nem azt tehát, hanem azt mívelem:
58 IV   |   halálomról! Nem azt tehát, hanem azt mívelem: Ó, ti magas fák,
59 IV   |  megtagadtál tõlem. Ha penig Isten azt akarta, hogy ugyanez gonosz
60 V    |            lelkedet, miért míveled azt?~CREDULUS. Az te hitetlen
61 V    |      nyavalyámnak végét!~SYLVANUS. Azt bizon nem, soha, csak kár!~
62 V    |          ki ez jegyzést elolvasván azt ne alítsa, hogy igaz az,
63 V    |           választ tészen reá, hogy azt is megmondjam néki, s ím,
64 V    |          Maga míg ide jüttem, mind azt beszéllettem magamban, hogy
65 V    |        Briseidának inkább?~DIENES. Azt, azt!~SYLVANUS. Mit monda
66 V    |   Briseidának inkább?~DIENES. Azt, azt!~SYLVANUS. Mit monda néki?~
67 V    |        végezem el életemet!~JULIA. Azt reá felelek, senki el nem
68 V    |  jegyzésnek kellett volna mondani, azt az temagad nyelve mondhatja
69 V    |           Hogy élsz, nem bánom. De azt, hogy gonosz híremben akarsz
70 V    |            híremben akarsz ejteni, azt bizony bánom. Igaz-é az,
71 V    |        Igaz-é az, hogy az fiatalon azt metszéd fel, hogy Sylvanus
72 V    |            esik énnékem; miérthogy azt mondják, jó annak az halál,
73 V    |      fogyatom meg, miért titkolnám azt elõtted? Az Angelica egy
74 V    |        neved! Azután parancsolj, s azt mívelem, azmit mondasz!~
75 V    |             Hiszem én mondtam vala azt tenéked, mert én magam is
76 V    |          tenéked, mert én magam is azt tudtam, hogy méreg volt
77 V    |         rólam, az te Angelicádról? Azt bánod, hogy ismét megtaláltalak?
78 V    |          te, hanem egyéb is minden azt hitte, hogy megholtam. Látván
79 V    |          Bocsásd meg, lelkem, hogy azt tettettem, mint hamis, hogy
80 V    |        ejtettél vala felõled, hogy azt hittem, hogy soha nem vészesz