Actus

 1 EzKom|            Már tíz esztendeje múlik vala az Thyrsis és Angelica bujdosásának,
 2 EzKom|        minden ember Credulusnak hív vala, oly roncsosodott, oly szakadozott
 3 EzKom|       roncsosodott, oly szakadozott vala, s az Angelica is, ki Juliának
 4 EzKom|             is, ki Juliának nevezte vala magát, elnőtt s megállapodott
 5 EzKom|              elnőtt s megállapodott vala, hogy egyszer, történet
 6 EzKom|  Angelicájához.~Azért nem esmérheti vala meg Credulus Juliát egyikért,
 7 EzKom|             megváltozott és megtölt vala Angelica. Harmadikért, hogy
 8 EzKom|     Harmadikért, hogy Juliának híja vala minden, senki nem tudja
 9 EzKom|             minden, senki nem tudja vala más nevét, mely név igen
10 EzKom|              mely név igen különbez vala az Angelica névtől. Mindazon
11 EzKom|             dolognak két esztendeje vala, Julia penig nem gondola
12 EzKom|             Credulust nem esmérheti vala, az másiknak is szeretőjét
13 EzKom|        másiknak is szeretőjét tudja vala lenni, főképpen penig, hogy
14 EzKom|           hogy hiti fogadása tartja vala, hogy soha senkit egyebet
15 Pro  |    reménségemet Isten után vetettem vala, megcsalatkozván, akarám
16 I    |           Ímé, csak alig setétülnek vala tegnap az odúk, hogy ismét
17 I    |   világosító piros fényedet kívánom vala látni! De nem tudok mit
18 I    |         leánygyermekek is szoktanak vala egybengyűlni az játék kedveért
19 I    |            egész esztendeig tartott vala immár az áldott szerelem
20 I    |      szépség, ki engemet rabbá tött vala, más legén­nek is eszét
21 I    |          mert igen igazán szeretett vala engem Angelica), gyűlölségben
22 I    |           egész esztendőt töltöttem vala, s egy nap, midőn Angelica
23 I    |        magam is csak alég érthettem vala, s mond: Én édes nagy jóm,
24 I    |           kellő közepette metszette vala bennem. Így azért immár,
25 I    |    könnyebbségemet, csak azon járok vala, hogy az Angelicához valamennyire
26 I    |       látván, hogy csak reá ámodtam vala - nagy szemérmetesen elpirola,
27 I    |         vesszõt is, azkivel horgász vala, elejtvén, lehajtá fejét,
28 I    |           szeménél is szeret inkább vala engemet, én is mindennémõ
29 II   |            fölnõttem s nevel­kedtem vala, holott szép, lágy puha
30 II   |            hogy kellettem, nem ûzsz vala így el akkor. Jól tudom,
31 II   |       egyszer az én kezeimet mondod vala gyö­nyör­ségeseknek, hóhoz,
32 II   | alabástromhoz, azokhoz hason­lí­tod vala: az én szememet penig az
33 II   |            szemed világának nevezed vala, kikkel bár kedvetlen vagy
34 II   |        hitván gombostûmet is kaptad vala el, kivel az fátyolt egyengetém
35 II   |             farkastúl, mint te óvod vala akkor magadot éntõlem? Akkor,
36 II   |         elhagyván, inkább szeretlek vala téged, mint az gerlice az
37 II   |          volt, azmit egyszer beszél vala énnékem Briseida, az szerelemnek
38 II   |            dologban megbizonyította vala tökéletes szerelmét hozzám,
39 III  |       szemeinél is inkább szeretted vala? Ez-é az igazság? Ez-é az
40 IV   |          Egykor Dametával ballagunk vala az olajfa-völgyön, s egy
41 IV   |              az jó madarászás után. Vala valami eledel is mellettek.
42 IV   |        penig titkon eszemben vettem vala az õ tekintetit. Jó idõ
43 IV   |         múlván szomorúan fölemeltem vala szemöldökömet, nagy szomorúan
44 IV   |            személyét lesben állatta vala ellenem) egy nyilával gyógyíthatatlan
45 IV   |             is maga csudájára húzza vala szívemet.~CREDULUS. Nem
46 IV   |      tevéled, mikor Galateában égsz vala!~SYLVANUS. Bizonyára, ha
47 IV   |             hímes inget! Csak veszi vala el az eperjet, ollyá tartom
48 IV   |            az eperjet, ollyá tartom vala, mintha rajtam volt volna
49 V    |             uram, szinte te kellesz vala!~SYLVANUS. Mi dolog? Talám
50 V    |       valami káposztácskáért mentem vala az kertben, hogy vacsorára
51 V    |     sövénhez támaszkodván beszélnek vala egymással~SYLVANUS. Talám
52 V    |             ez sebet rajtam ejtette vala! Ó, én édes Angelicám, az
53 V    |        Angelica egy igen szép leány vala, kinek szerelmire Candiában (
54 V    |           ki mind­kettõnknek hazája vala) fölgerjedtem vala.~JULIA.
55 V    |           hazája vala) fölgerjedtem vala.~JULIA. S õ, az Angelica,
56 V    |          értém, hogy ölemben vonyog vala.~JULIA. Ki volt az társodnak
57 V    |          csak imént is úgy gyûlölsz vala, mint az szörnyû halált?
58 V    |            az tekintetem is ellened vala? Valyon mitûl lágyult meg
59 V    |     ennekelõtte, hogy szinte meghal vala.~JULIA. Hiszem én mondtam
60 V    |            JULIA. Hiszem én mondtam vala azt tenéked, mert én magam
61 V    |            ital, azkit Montan adott vala meginnom. Ó, én hamis beszédem,
62 V    |      aranyban foglalván magad ádtál vala otthon Candiában, hogy az
63 V    |             Örömemben nem szólhatok vala. Nem feledkeztem el még
64 V    |            árnyékon együtt aluszunk vala, s én meg valami fûvel gyógyítálak
65 V    |            kemén voltodbúl szállott vala szívemre, mely kegyetlenséggel
66 V    |         remén­telen­ségben ejtettél vala felõled, hogy azt hittem,