Actus

 1 I  |         Hajnal, néked szólok, mert te vagy oka az én fájdalmimnak!
 2 I  |      tegnap az odúk, hogy ismét az te világosító piros fényedet
 3 I  |       éjjel; azonban reggel, midőn te ismét elérkezel, az csillagokot
 4 I  |           hogy itten keröl mind az te siralmiddal zengenek széllyel
 5 I  |       Istenért kérlek! Ha Isten az te majorságidat minden égihábo­
 6 I  |           sem lágyíthatá benned az te nagy buzgó szerelmedet,
 7 I  |          ne is búsulj felettébb az te szép szerelmesednek kemén
 8 I  |            én kecskémet, azmint az te szívedet, tõlem, nem kellene
 9 I  |       mondd meg!~DIENES. Mondd meg te is hát, ha láttad-é az én
10 I  |             Hogy tudom, micsoda az te virágod, ha meg [nem] nevezed?
11 I  |            sem érthetem mondatlan, te mit akarsz. Ha nem tudom,
12 I  |            aki megnyerhetetlen?~De te törvényidnek, noha csak
13 II |        néki; s ezt nem szereted ám te? Nézhetdsze, talám azt akarnád,
14 II |           lám, ugyan megkeserítel! Te az szerelmet beszéled nékem,
15 II |         elhitetem véle, hogy immár te ingyen sem tudtad, hanem
16 II |           magát az farkastúl, mint te óvod vala akkor magadot
17 II |         mint az kígyó az pávát. Ha te akkor mosolygottál az én
18 II |        tiéden. Azmikor én akartam, te akkor nem akartad. Viszont
19 II |         akarom immár most, azmikor te akarnád, csak ennek okaért,
20 II |          nevedrõl is megtetszik az te vad természetednek kegyetlen
21 II |             azki elfut elõttem! Ó, te hamis szerelem, miért erõltetsz
22 II |        elfolyja embernek szívét az te halálos mérged! Ím, mely
23 II |            s édességgel táplál! De te, Credule, énnékem azután
24 II |         törõdöm! Semminek tartod-é te azt hogy ilyen nagy szerelmes
25 II |          véle.~CREDULUS. Veszék! S te nem akarsz-é hát azután
26 II |        hogy elárula Sylvanus, hogy te is elállasz mellõlem? Azmi
27 II |         valahogy ezenben Julia, az te szerelmes ellenséged reád
28 III|          mit kellessék szólnod! Ó, te felséges szép Venus asszon,
29 III|           el siralmas szemeimet az te régen kívánt szép szemeidnek
30 III|           s engedjed hallgatnom az te szódnak gyönyörû édes beszédét!
31 III|      keservesen megzöngöttek. Csak te egyedül, szép Julia, hogy
32 III|        mert az nagy szerelem és az te szépségedtûl megbírt eszem
33 III|       tartod, hogy nem érdemlem az te szerelmedet, ámbár ne szeress
34 III|         édes fényes napom, mert ha te elmégy, én majd úgy maradok
35 III|     Szerelem, mikor szegtem meg az te törvényedet, hogy ellenem
36 III|        Credulust el nem árultam, s te ugyan árulta­tásnak nevezted
37 III|     kétfélét egyszersmind, mert az te igaz barátodnak, Credulusnak
38 III|            tagadom én magam is! De te, Szerelem, magadra hagyom,
39 IV |           Nemcsak garázdálkodom az te hitetlen voltodért, hanem
40 IV | Szerelemnek erõltetésibõl szereted te Juliát, énellenem semmit
41 IV |      nyavalyás? Szánd meg szegént, te vad állat, s térj hozzá
42 IV |    béhinteget, mint Credulusnak az te szemeid tekinteti.~JULIA.
43 IV |           hozzám. De itt mit vársz te? Hogy nem mégy el? Hogy
44 IV |         légyen, mert bizon elhidd, te ádod meg az árát, hallod-é?
45 IV |        késõn) utánam héában akkor. Te is penig, hitetlen Sylvane,
46 V  |          míveled azt?~CREDULUS. Az te hitetlen voltodért. Ereszd,
47 V  |         szerencsével, uram, szinte te kellesz vala!~SYLVANUS.
48 V  |           gyorsan!~CREDULUS. Ha az te kegyetlenséged s az én gonosz
49 V  |         bút nem szenvedném, sõt az te áldott öledben múltam volna
50 V  |            Sem nem egyéb, hanem az te szerelmes csókod, én édes
51 V  |      lágyult meg ilyen hirtelen az te kemén szíved? Én hiszem,
52 V  |            kegyel­mire?~JULIA. Míg te Credulus voltál s én Julia,
53 V  |           voltam hozzád, de mihelt te is Thyrsissé lettél s én
54 V  |          otthon Candiában, hogy az te emlékezetedre nyakamon viseljem?
55 V  |     nagyobb bizonság? Én vagyok az te Angelicád! Én vagyok az,
56 V  |       Angelicád! Én vagyok az, kit te megholtnak hittél lenni!~
57 V  |            elfeledkeztél rólam, az te Angelicádról? Azt bánod,
58 V  |            vélem tészen! Hát ugyan te vagy az én édes Angelicám!
59 V  |           az földre esém, nem csak te, hanem egyéb is minden azt
60 V  |         sok esztendeig?~JULIA. Hát te, édes lelkem, miért nem
61 V  |        szinte azért. De mint éltél te is azulta, hogy onnan hazul
62 V  |           az nagy bosszúság, ki az te régi kemén voltodbúl szállott
63 V  |       tõled engem!~GALATEA. Inkább te bocsáss énnékem, ha mindjárt,
64 V  |          kezdtél, nem becsültem az te szerelmedet, azmint érdemletted
65 V  | szállásumra, Credule! Jere, Julia, te is! Együtt együk meg az
66 V  |         Galatea; fogd kézen Juliát te is, Credule, s menjünk úgy