Actus

 1 I  |        hozta elõ az jó nyár az õ gyümelcsét, az tél is annyiszor
 2 I  |      szép virágok­túl, nemhogy õ énrajtam könyörülne, nemhogy
 3 I  | asszonnak), talám Briseida, az õ hív társa, ki egy igen tudós,
 4 I  |  nyával megengesztelhetnéje az õ kemén szüvinek gyõzhetetlen
 5 II |       is az fájdalomnak, kiket õ szenved éretted, nyavalyás,
 6 II |   temagadnak is volt kedved az õ szerelméhez, az semmi. Bár
 7 II |      hanem én csaltalak meg, s õ is erõvel vett reá, s még
 8 II |        nem állhattál ellene az õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak
 9 II |      téged, mint az gerlice az õ egyetlenegy társát. Én is
10 II |       ifjú nem vagyok is, mint õ, de rútabbnak ugyan nem
11 II |   dolog, Istenemre mondom, még õ haragszik, hogy káromon
12 II |        szól, Cupido vagy Venus õ maga súgna fülében.~CREDULUS.
13 II |  verõfénben, úgy olvadok el az õ szerelmiben. Miképpen hogy
14 II |         én is örömest fûtem az õ kedveért nagy szerelemben
15 III|      hát még Istentül sem fél?~Õ fejér mellyében, mint szép
16 III|        érzem,~oka talám nem is õ,~Hanem más gonosz nõ, ördöngös
17 III|   ördöngös bûvölõ,~mert kegyes õ, semmint kõ.~ECHO:  Õ.~Hát
18 III|   kegyes õ, semmint kõ.~ECHO:  Õ.~Hát medgyek, én veszett,
19 III|       szerelem éget,~s kit már õ bé nem fogad?~Szívem régi
20 IV |        eszemben vettem vala az õ tekintetit. Jó idõ múlván
21 IV | mindjárt az Szerelem (kinek az õ személyét lesben állatta
22 IV |         Mit ámodtál csudául az õ mennyei ábrázatjára?~SYLVANUS.
23 IV |      el szememet róla, mert az õ hihetetlen szép volta akaratom
24 IV |  CREDULUS. Nem az, nem, nem az õ szépsége, hanem az magad
25 IV |      penig az ellenkezés, mert õ mind lõni, s mind repülni,
26 IV |        Valyon nem esméred-é az õ nyilának hegyes voltát?~
27 IV |  Látod-é, hogy mind vizet, fát õ hord szegén az konhához?~
28 IV |     szamárral, szamárrá. Immár õ mind elpöngetné az aggnõ
29 IV |    várnom, ha fülemmel hallom, õ maga Julia mit beszél? Az
30 IV |  Credulusnak szózatját, sem az õ keserves énekét! De mit
31 IV |        ezen helyött~nem szánta õ halálát.~ ~
32 V  |       gyönyörködtem ellened az õ szépségében, megbocsáss,
33 V  |       lebbegõ fényeért, sõt az õ szerelmére készerítlek,
34 V  |      szép szeretõm, ki ne csak õ kéresse magát, hanem õ könyörögjön
35 V  |    csak õ kéresse magát, hanem õ könyörögjön utánam. Nem
36 V  |      becsülleni, nem úgy, mint õ, az én szépségemet.~SYLVANUS.
37 V  |        semmi nem kél soha! Sem õ, sem más, nemhogy férje,
38 V  |       magam őmiatta.~Fogadjuk, õ az, ki ama fa mellett áll!
39 V  |         ki ama fa mellett áll! Õ, hitemre! Ó, áldott nap,
40 V  |    fölgerjedtem vala.~JULIA. S õ, az Angelica, szeretett-é
41 V  |       Igenis, sõt talám inkább õ!~JULIA. Hát nem csuda, hogy
42 V  |   midõn én kérem azon, hogy az õ keze miatt haljak meg, õ
43 V  |       õ keze miatt haljak meg, õ hal meg az én kezemben!
44 V  |   Magam ajakammal szedem el az õ édes ajakirúl az hervadt
45 V  |        az, ki elfelejthesse az õ éltetõ lelkét, édes Angelicám?
46 V  |  jutott, s mondotta néki, hogy õ valami fûvel föl tud támasztani
47 V  |    Juliával; talám az Szerelem õ maga szerzett eszve benneteket?~