| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Gyarmati Balassi Bálint Szép Magyar Komédia IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Actus
1 IV | metszek fel, s megértvén abból, hogy temiattad, kegyetlen, 2 II | igen gonosz szerencse! Mért ádád, hogyha ilyen hamar akarál 3 III | gyönyörû életet~nékem ott ki adhatna?~Igazán ki neve, kit jómnak 4 Pro | ő szép virágokot, s hogy ádhatnának jó gyümölcseket? Ezenképpen, 5 V | ha megelevenedném, néki adjon az atyám házastársul. Atyám, 6 I | valamelyikünk jobban énekelne, annak adna az másikunk minden versért 7 IV | azt hiszed, hogy valamit adnak megenned? Ím én is eszem.~ 8 V | átkozott Szerelem! Így adod-é kezemben az én szerelmesemet? 9 V | dolgodot!~SYLVANUS. Nem adom, hitemre, csak kár, hanem 10 II | õrzett barmot szerelmeért. Adonis azonképpen, de azért sokszor 11 II | lenni, s azon való bújában adta bujdosásra magát, ádtad 12 Pro | mellé az jó tudománt is ádta, annak nem tompítja, hanem 13 II | bújában adta bujdosásra magát, ádtad volna, hitt volna bizon 14 V | aranyban foglalván magad ádtál vala otthon Candiában, hogy 15 IV | hogy temiattad, kegyetlen, adtam az halálra magamat, talám 16 II | mindketten csak héában halásztok, afelõl mást kereshettek. Kérlek, 17 III | mint az szép fiatal zöld ág gyümölcs nélkül? Ha azt 18 III | az féléken nyulaknak az agarak, vizslák miatt bántások, 19 I | fáradnom.~CREDULUS. No, ageb, no! Mondd meg, láttad-é 20 I | kecskémet?~CREDULUS. Láss agebet az zöld ágon! Mondd meg, 21 IV | Immár õ mind elpöngetné az aggnõ szót! Hadd el, s eredj az 22 II | szakállos? Metszek a szakállal, aggságával s nemzetségével s akár okosságával, 23 I | CREDULUS. Láss agebet az zöld ágon! Mondd meg, ha láttad-é 24 II | holott szép, lágy puha ágyon háltam, most messze kibujdosván, 25 I | mint egy parlagi rózsa; az ajaka, mint egy kis megért cseresnye; 26 V | meghalva is megcsókolom! Magam ajakammal szedem el az õ édes ajakirúl 27 V | ajakammal szedem el az õ édes ajakirúl az hervadt piros rózsát.~ 28 Pro | mely dolgok Istennek fő ajándéki az emberekben régén Cicerónak 29 IV | levelemet sem olvasta, ajándékimot penig nemhogy elvette volna, 30 Pro | nyomorult rabjátúl ez kis ajándékomot, s ha az Isten azt hadta, 31 II | BRISEIDA. Nem kell annak ajánlás, azkitõl szorgalmatos gondviselés 32 AzErd| HOLTIG VALÓ ~SZOLGÁLATJÁT AJÁNLJA~ ~Egynéhány ok készerít 33 AzErd| reá, hogy kegyelmeteknek ajánljam ez komédiát: Egyik ez, hogy 34 AzErd| kegyelmeteknek jó szûbõl kívánok és ajánlok, mint az kegyelmetekhez 35 II | barátomhoz mennem. Isten hozzád. Ajánlom szolgálatomot s az én életemet 36 IV | mondok, kinek mindenkoron ajánlottad szolgálatodot! Ez-é az igaz 37 V | mint az ebnek, kinek torkán akadott az csont: el sem nyelheti 38 II | ádád, hogyha ilyen hamar akarál tõle megfosztani? Ó, kegyetlen, 39 Pro | nyelven meglehet, ez jó akaratért nem érdemlem, hogy botránkozónak 40 II | SYLVANUS. Azt nem tagadom. De akaratja egyikünknek sem az most, 41 II | széllyel! Kikkel néha, mikor akaratjával vígan tekint reám, tudod; 42 II | kikkel bár kedvetlen vagy nem akaratommal tekintettem is reád: boldognak 43 IV | ismét megpróbáljam, micsoda akarattal vagy az szegén Credulushoz.~ 44 I | egyébképpen. Végezetre versent akarék véle énekelni, ilyen okkal, 45 III | szolgálatod, sem rabságod, akárki szeretõje, szolgája, rabja 46 I | forrás mellett ülvén innya akarna, addig hazudoza az áruló 47 IV | az gyútó tüzet is, ha meg akarná oltani valaki az tiszta 48 V | értetlen pórok mindennek végére akarnak menni, s ha csak reátekintek 49 III | szívem szerint, hogy ha akarnám is, nem segíthetlek, s nem 50 II | sohol senki snincs jobb akaród néked énnálamnál, s ha az 51 IV | halljam szódot.~BRISEIDA. Azt akarod-é, hogy mindholtig csak búban, 52 I | nevezzem is, tudod, mit akarok!~DIENES. Néma gyermeknek 53 II | Viszont azért én is nem akarom immár most, azmikor te akarnád, 54 V | búsoltában, hogy hozzá nem akart hajolni, mérget adott szegénnek 55 IV | kivel az éltetõ lelkemtõl akartál engemet megfosztani! Nem 56 IV | magában szól egyedül, ~meg akarván bújában magát ölni.~CREDULUS. 57 I | ellen gyútasz ahhoz engem,~aki megnyerhetetlen?~De te törvényidnek, 58 II | hóhoz, fejér liliomhoz, alabástromhoz, azokhoz hasonlítod vala: 59 II | másnál senkinél ez világon alábbvalónak magamot nem tartom. Sõt 60 II | JULIA. Nem hiszem, hogy ég alatt, föld kerekségében asszonyállat 61 Pro | az igaz szerelmemben nagy alázatosan, engedelmesen meghajol min 62 II | sem az levél nem jelent alázatosságot, sem bocsát szíve szerint 63 Pro | részeget megjózanít, miért alázzuk, szidalmazzuk szegént? Én 64 III | azt ádja, lelkem viszont áldja~nevét minden idõben,~S talám 65 Pro | meg valaha az igaz lelkem áldozatjaért ennyi sok kínvallásom után; 66 Pro | az Isten azt hadta, hogy áldozzék régen az én lelkemmel, égetvén 67 I | lassan, hogy én magam is csak alég érthettem vala, s mond: 68 V | valahogy elhozta addig Briseida Alfélsibeót, õkegyelmét! Reá felelek, 69 V | mondjon?~DIENES. Mondd meg az Alfesibeónak, hogy jöjjön elém, ím, itt 70 V | volna!~DIENES. Az, az, az! Alfesipoló!~SYLVANUS. Mit monda Briseidának, 71 I | ábrázatját), igaz, hogy nem alhatom akkor, csak nyughatatlankodom, 72 I | nélkül való eljöttömet ne alítaná arra, hogy vagy vad szaggatott 73 V | mindeniket egy-egy kosnak alítanád.~SYLVANUS. Légyen tiéd, 74 II | szerelmes Thyrsisem méreg miá alított engem megholtnak lenni, 75 V | õ az, ki ama fa mellett áll! Õ, hitemre! Ó, áldott nap, 76 I | ideig tarta az az örvendetes állapat közöttünk, mert az én gonosz 77 II | bujdosásomban az nevemnek s állapatomnak elváltozása, hamarébb is 78 I | barmokat munkára s egyébféle állatokat is s nyájakot az legelő 79 Pro | ember nemcsak jobb egyéb állatoknál, hanem azmiből ember az 80 IV | kinek az õ személyét lesben állatta vala ellenem) egy nyilával 81 I | Csak kár! Ó, keserves, állhatatlan szerencse, micsoda új bút 82 III | jó asszonyom, mert nem állhatja az fejem az hév lúgot! De 83 II | együgyõ menyecske lévén, nem állhattál ellene az õ hatalmának is, 84 III | s tedd el az inget, hadd álljon készen!~GALATEA. Bátor valamely 85 IV | elnémulék; s mint az leángyermek álmában megrettenvén s felserkenvén, 86 II | szemedet! Nézhetdsze, mivel álmodnak néha õmagokban az szerelmesek! 87 V | Montant emlegetsz? Veszék! Álmomban vagy ébredten hallom ezt? 88 II | BRISEIDA. Nyavalyás, ki álmos! Serkenj fel, szegény, s 89 EzKom| ugyan megcsalatkozott az álnok lator reménségében, mert 90 EzKom| hogy megérté Montannak álnokságát és az ő szerelmes Thyrsise 91 I | csak az irigy Montan: ő áda álnoksággal mérget meginnom. Ezt hallván 92 III | kövek is tudják minden álnokságidot? Ha máson cselekedted volna, 93 EzKom| Thyrsistől Angelicát, ilyen álnokságot mívelt, hogy oly italt áda 94 V | ember egy napestig mind aludt.~CREDULUS. Nem tudom, mit 95 V | mikor amaz árnyékon együtt aluszunk vala, s én meg valami fûvel 96 V | őmiatta.~Fogadjuk, õ az, ki ama fa mellett áll! Õ, hitemre! 97 III | érdemlem az te szerelmedet, ámbár ne szeress engem, csak engedd 98 IV | mentségednek, noha nem igaz, s ámbátor légyen úgy, hogy az Szerelemnek 99 III | kiknek hazájok a Men.~ECHO: AMEN.~ACTUS III. SCENA III.~Briseida 100 Pro | javaiban sok esztendeiglen. Ámen.~ 101 I | havában annyi szőlőszem, amennyiszer különben tapasztaltam azt 102 II | búsulás lelkemre szállott amiatt, lehetetlen dolog, hogy 103 IV | máshová? Miért néztél reá? Mit ámodtál csudául az õ mennyei ábrázatjára?~ 104 I | látván, hogy csak reá ámodtam vala - nagy szemérmetesen 105 I | hallád, en az tanács, ellégy anélkül, mert bizony egyben hordjuk 106 V | bizonság? Én vagyok az te Angelicád! Én vagyok az, kit te megholtnak 107 V | elfeledkeztél rólam, az te Angelicádról? Azt bánod, hogy ismét megtaláltalak? 108 EzKom| hasonló volna az ő régi Angelicájához.~Azért nem esmérheti vala 109 EzKom| mívelt, hogy oly italt áda Angelicának meginnya, ki miatt halálra 110 V | Thyrsissé lettél s én is Angelicává, ottan kegyes szerelmes 111 III | fölséges Isten, hogy ilyen angyali szépségben, efféle kegyesnek 112 III | lelkem oda kívanna?~ECHO: ANNA.~Azt bizony megvallom, de 113 Pro | sokáig az emberi állat? Annakokáért én is, midőn nagy búsulásban 114 I | õ gyümelcsét, az tél is annyiszor fosztotta meg az füveket 115 IV | felserkenvén, ijedtében édes anyját kiáltja.~CREDULUS. Miért 116 II | juhászember, az semmi, mert Apollo is õrzett barmot szerelmeért. 117 V | hegyit, kit ilyen módon aranyban foglalván magad ádtál vala 118 II | kedveért néha bikává s néha aranyesõvé s néha emez-amazzá tûnt.~ 119 IV | ne vessen, ha olyan magot arat, azminémõt is vetett. Hadd 120 IV | bizon elhidd, te ádod meg az árát, hallod-é? Nyilván szólok, 121 IV | az tiszta forrásvíz, s az aratóknak sem kedvesb az árnyék s 122 III | oroszlán tejét ittad? Vagy az armeniai párduszok csöcseit szoptad, 123 IV | aratóknak sem kedvesb az árnyék s hûves szellõ, sem az nyájnak 124 IV | olajfa-völgyön, s egy dombnak az árnyékában találánk egymás mellett 125 Pro | is; szent írást sem, mert arrúl is mindkét felől eleget 126 IV | Miért nem veszed el? Mit árt? Miért vagy ilyen kegyetlen?~ 127 II | sírván elõtte, tudd, hogy nem ártasz véle.~CREDULUS. Veszék! 128 V | az mi barátságunk ellen árulójul gyönyörködtem ellened az 129 III | nem árultam, s te ugyan árultatásnak nevezted dolgomot! 130 III | megbocsáss! Én Credulust el nem árultam, s te ugyan árultatásnak 131 EzKom| szálat sem tartván Sylvanus árultatásától. De Sylvanus, mihelt meglátá, 132 IV | Semmi mentség ez! Csak árultatásodnak s tökéletlen hamis voltodnak 133 I | temiattad az én szarándok árva életem! Ki reméntelen veszélyre 134 V | nincs jelen az én istenasszonyom, s nem nézi, mint ölöm 135 III | te felséges szép Venus asszon, ádj, kérlek, oly erőt s 136 I | ki egy igen tudós, okos asszonállat, vagy szép szovával, vagy 137 II | buzgó könyörgése az olyan asszonnál, azkinek dicsõséges színe 138 II | alatt, föld kerekségében asszonyállat énnálamnál nyavalyásb, szerencsétlenb 139 AzErd| ASSZONYOKNAK, ~MINT JÓAKARÓ ASSZONYINAK, HOLTIG VALÓ ~SZOLGÁLATJÁT 140 V | szoros. Ti is penig, szép asszonyok, itt bár az bokrok közt 141 I | látom az én kegyetlen tündérasszonyomnak fene ábrázatját), igaz, 142 IV | találj, hanem valamely ember ásta sír vagy valami vad gyomra 143 Pro | nagy hasznára az diákság, astrologia, azonképpen ha Cortes Ferdinandusnak, 144 II | könnyen mozdulnak, mint az aszú levél, akármi kis szél elõtt 145 Pro | Rómában s Demosthenesnek Áthénásban nagy tisztességet szerzett 146 V | uramon, azmennyi szitkot, átkot szólok az rossz bestyére, 147 II | felakasztaná magát éretted?~JULIA. Attól nem kell félteni, nem veszti 148 IV | barátságot sem tekinti, s az atyafiúságot sem böcsüli.~CREDULUS. Azmint 149 I | kegyetlenkedik rajtam. Ez azért oka, atyámfa, az én bánatimnak és siralmimnak; 150 V | SYLVANUS. Légyen tiéd, atyámfia, Dienes!~DIENES. Isten ádjon 151 I | szegén vén atyám rajtam, egy atyámfiának mindeneket megjelenték. 152 V | Látván ezt Montan, menten az atyámhoz jutott, s mondotta néki, 153 Pro | tekintetet magának ez világon. Ha atyánk Mátyás királnak, Károly 154 EzKom| és az erdőkre bujdosék atyja házától. Csakhogy penig 155 EzKom| SYLVANUS, Credulusnak hitves atyjafia, férfi ~GALATEA, Sylvanusnak 156 EzKom| megjelenté bíztában egy hitves atyjafiának, Sylvanusnak, egy szálat 157 EzKom| Angelicát, menten az Angelica atyjához mégyen, s fölfogadtatja 158 Pro | búsulásban volnék, hogy azban; azkiben minden reménségemet 159 Pro | francúz, német vagyon, ki azféle dolgokról szerez vagy verset, 160 IV | úgy sem fog semmit. Mert azhová ember lábán igyekezik, oda 161 Pro | búsulásban volnék, hogy azban; azkiben minden reménségemet Isten 162 II | méreggel az oly szíveket, azkiket az szerelem gyönyörõséggel 163 V | Jól esmérem az szép helyt, azkirûl emlékezel, mikor amaz árnyékon 164 II | Nem kell annak ajánlás, azkitõl szorgalmatos gondviselés 165 I | elpirola, s az vesszõt is, azkivel horgász vala, elejtvén, 166 I | siralmimnak okát, megmondom, azmennyire siralmimtúl s fohászkodásim 167 I | neve? Én azt hittem hogy azmennyiszer szólottam uraddal felõle, 168 Pro | egyéb állatoknál, hanem azmiből ember az Isten esméretit 169 I | Hadd el immár! Beszéld meg, azmiért ilyen igen keseregsz! Ki 170 II | bolondság, azki gyanakodik, de azminek ember bizonyos jelét látja, 171 I | tizenharmadfél esztendős, azminémő városban laktam, ottan közel 172 III | párduszok csöcseit szoptad, azminémö kegyetlen vagy? Az szép 173 IV | vessen, ha olyan magot arat, azminémõt is vetett. Hadd csak, hadd, 174 IV | az Szerelem rabja vagy, azminthogy tagadhatatlan dolog, hogy 175 I | hamar elment volt!~CREDULUS. Aznapságtúl fogva, noha már kétszer 176 V | bocsásd az kést! Látod, hogy aznélkül is kitekerem kezedbõl, ha 177 II | liliomhoz, alabástromhoz, azokhoz hasonlítod vala: az én 178 V | asszonyoknak s leányoknak, mint ha azokot látják halni-vészni azkik 179 I | Angelica ez világból kimúlt, azolta immár tízszer rekesztette 180 V | hogy mint vagyon az dolog, azonnal elszökém, s azulta csak 181 III | estem volna, s mint egy baba, úgy járnék az mezõn széllyel, 182 I | csüggötök, mint az harang az én bakom nyakán, s mégsem tudod?~ 183 AzErd| szolgál~Julia rabja: Gyarmati Balassi Bálint~ ~ 184 II | nyájaskodott volna? Látd-é, balgatag, mint vagyon a dolog!~CREDULUS. 185 AzErd| rabja: Gyarmati Balassi Bálint~ ~ 186 I | hallgatva egy sûrõ bokorban ballaga, s elrejtezék elõttem.~LICIDA. 187 II | valyon szinte olyan gyakorta ballagni alá s fel? Vaj, hogy nem 188 I | madarászdogált. Majd azfelé ballagok, s nyugodván az jó szagó 189 IV | vagy nem. Egykor Dametával ballagunk vala az olajfa-völgyön, 190 II | kedvetlen tekint reám, mint az bálván, csak el nem esém, mint 191 V | Credulus bújában, itt az pusztában, azért ölé meg magát” Hazudsz 192 I | mely igen közel jár az bánat mindenkor az vigassághoz! 193 I | azért oka, atyámfa, az én bánatimnak és siralmimnak; annak is, 194 IV | penig csak õvéle is így bánik, mint szinte énvélem, hogy 195 V | Talám bánod, hogy élek? Ne bánkódjál, ezennel teszek róla.~JULIA. 196 III | cselekedted volna, soha nem bánnám, sem csudálnám, sõt mentenélek, 197 Pro | szokás és pór szemérmesség bánt bennünket, hogy azt csak 198 III | az agarak, vizslák miatt bántások, s az halaknak is nappal 199 II | nagy gondod vagyon most? Ne bántson, Istenért kérlek!~BRISEIDA. 200 II | Jut-é eszedben, hogy az bárányfi sem ója jobban magát az 201 I | embernek bánatja bízott barátival való beszélgetéstől!~CREDULUS. 202 I | SCENA II.~Credulus szól egy barátjával, Licidával.~LICIDA. Mi 203 III | egyszersmind, mert az te igaz barátodnak, Credulusnak árulója vagy, 204 IV | engemet, ilyen jó társodot s barátodot árulsz véle! Engem, mondok, 205 II | mondasz. Ím, ide kell egy barátomhoz mennem. Isten hozzád. Ajánlom 206 IV | kérdettem tõled, mint meghitt barátomtúl, dicsérvén hol szemét, hol 207 IV | szolgálatodot! Ez-é az igaz barátság s tökéletes jámborság?~SYLVANUS. 208 V | Credulusnak engedtem, kinek igaz barátságának ne engedje Isten, hogy soha 209 IV | vétket sem esméri, s az barátságot sem tekinti, s az atyafiúságot 210 V | fejében, ha ez ideig az mi barátságunk ellen árulójul gyönyörködtem 211 II | BRISEIDA. Ki kemény vagy! Bárcsak ezeredrészét érzenéd is 212 I | csak nyomorognom?~Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit~mi haszon, 213 III | világát, mind nyulak, halak, barmok békével nyugosznak. Csak 214 I | az embereket dologra s az barmokat munkára s egyébféle állatokat 215 IV | ellensége az juhoknak és barmoknak, s az kõesõ sem nagyobb 216 II | semmi, mert Apollo is õrzett barmot szerelmeért. Adonis azonképpen, 217 III | hálókot s horgot, s az szántó barom is akkor viseli az igát. 218 Pro | félékent penig mi tészi bátorrá, midőn csak egy szemben 219 III | ellened, hanem légyen szabad bátran szép szemeidre néznem.~JULIA. 220 I | Állj, mondok, várj, édes bátyám, csak egy kevéssé! Hallád, 221 I | csillagok palotája,~Szép zölddel béborult, virágokkal újult~jó illatú 222 Pro | és jéggel volna az föld béborulva, az füvek s az fák hogy 223 III | szinte nem kedveled s nem becsüled is, mégis, csak ne útáld 224 II | szépséget, tekintetet és becsületet.~JULIA. S no medgyünk néki, 225 V | ölébe lészek, ki meg fogja becsülleni, nem úgy, mint õ, az én 226 V | engem szeretni kezdtél, nem becsültem az te szerelmedet, azmint 227 IV | hajnal gyenge harmattal béhinteget, mint Credulusnak az te 228 I | lakóhelyit~mi haszon, hogy béjárom?~Emberek nem lakta földön 229 V | haraghatnak, hogy ismét meg ne békéljenek. Mert az elsõ szerelem az, 230 III | csörögetett,~ha lábain volt békó?~ECHO: ECHO.~Echo, nagy 231 EzKom| azért, hogy az lélek kimúlik belőle, hanem, mint reméntelen, 232 I | mégyek, s kivészem kétségemet belõle; s ha ugyan igaz lészen 233 V | ilyen hamar egybenhoza Isten bennönket! Noha látlak, de alig hiszek 234 IV | mellettek. Mihelt megláttak bennünket, Mirtina ottan felkele, 235 II | véle! Bár ne félts, nem oly berce!~BRISEIDA. Miben tetszik 236 V | vagyon!~SYLVANUS. Talám Bereck?~DIENES. Nem az.~SYLVANUS. 237 IV | való szolgálatomnak minden bérét, érdemét elvesztetted tõlem! 238 I | tudom, mit higgyek, de míg besetétedik, vígére mégyek, s kivészem 239 V | Meg, de nem jut eszemben. Bestye, ki csudás neve vagyon!~ 240 I | szól Credulussal.~DIENES. Bestyéje, lám ugyan jõ az sok veszél 241 V | szitkot, átkot szólok az rossz bestyére, ha az hímes inget elveszti 242 V | mit szólott reá. S az a bestyeség, hogy meg nem tudom mondani, 243 IV | immár, történék, hogy az beszéd közben Julia, csak történet 244 I | Julia szép képe, gyönyörû beszéde,~lelkem érte forr, buzog,~ 245 Pro | szavakkal s rágalmazóknak beszédekkel.~Hogy penig ez dolgot vettem 246 V | vala meginnom. Ó, én hamis beszédem, mely nagy bút s nagy kárt 247 III | te szódnak gyönyörû édes beszédét! Nem vétek bizon könyörgésemmel 248 I | Hatalmas szemei, haragos beszédi~engem noha vesztenek,~De 249 I | Ne sírj! Hadd el immár! Beszéld meg, azmiért ilyen igen 250 II | megkeserítel! Te az szerelmet beszéled nékem, én penig tudom régen, 251 III | ideje immár az én nyavalyám beszélésének és gyógyétásomnak. No, hozzá 252 Pro | lételért vagy egy távol való beszélgetésért is oly veszedelemre, szerencsére 253 I | bánatja bízott barátival való beszélgetéstől!~CREDULUS. Ne hidd azt, 254 II | rög, nézszed, hogy elõttem beszélhessen vagy két szót véled.~JULIA. 255 V | az én szállásomra, s ott beszéljük egymásnak minden nyavalyáin 256 I | szép Angelicához menék, s beszélleni kezdék véle s tréfálni: 257 V | míg ide jüttem, mind azt beszéllettem magamban, hogy el ne felejtsem. 258 II | megszelídülnél s jobban beszélnél! Ha csak azt sem akarod 259 EzKom| summája.~ ~EZ KOMÉDIÁBAN SZÓLÓ BESZÉLŐ SZEMÉLYEKNEK NEVEK~PROLOGUS 260 I | szegén! Hiszem bolondságot beszéltek ti, kik így szeretkeztek! 261 EzKom| esmét Julia, ott szóval beszélvén egymással, megesmérvén egymást, 262 II | kit az idõ is, nemcsak az betegség vagy gondviseletlenség vehet 263 Pro | egészségét is oltalmazhatja, betegségét is gyógyíthatja, s még arról 264 II | halálos mérged! Ím, mely hamar bétölted keserõ méreggel az oly szíveket, 265 Pro | ennyi sok kínvallásom után; bévévén szegén fejemet az ő kedviben 266 II | gyanakodik, de azminek ember bizonyos jelét látja, annál 267 Pro | igazán megtanolá (kik az Bibliának s egyes doktoroknak írásinak 268 II | Szeretõje kedveért néha bikává s néha aranyesõvé s néha 269 II | tekinteni, hogy ne hagyjon ember bizodalmat magán venni, ne alítsa 270 I | mert látom, hogy minden bizodalmom csak héában való, s az én 271 I | boldogító szemeit reám. Ez ilyen bizodalmomban lévén penig éjjel; azonban 272 II | reménséget nem raknak reá s bizodalommal nem gerjesztik. Ó, vajha 273 II | tisztességére szeret? Felette bízol, jó leányom, szépségedhez, 274 I | nyughatatlanságomban is ugyan bízom azért, hogy holdá kélve 275 V | esméred-é? Mi kell ennél nagyobb bizonság? Én vagyok az te Angelicád! 276 V | JULIA. Úristen! Micsoda bizonsággal mutathassam én meg néked 277 III | nagy szerelmem tüzén~Igaz bizonságim vadtok, mert kínjaim~tudjátok, 278 V | szerelmében ádtam magamot? Micsoda bizonságod vagyon arról, ha tudja az 279 IV | testámentumosim, s ti tégyetek bizonságot mind õelötte s mind más 280 V | közöttetek, mert azok, azkik bizonyában s valóban szeretik egymást, 281 II | az erdõ szólhatna, azzal bizonyítanám, hogy szántalanszor szólottam 282 III | tásnak nevezted dolgomot! Bizonyítom az erdõkkel, kik az én tudo 283 V | kedvemet igyekezted tölteni, bizonyíts meg ezzel, hogy mondd meg, 284 I | enheszik embernek bánatja bízott barátival való beszélgetéstől!~ 285 EzKom| nagy szerelmét megjelenté bíztában egy hitves atyjafiának, 286 III | emberek az juhokot az farkasra bízzák, s azmikor az fülemilék 287 I | gyakorta való csepegése? Bízzál csak az szerelemben s könyörögj 288 V | engem!~GALATEA. Inkább te bocsáss énnékem, ha mindjárt, azmely 289 II | jelent alázatosságot, sem bocsát szíve szerint oly fohászkodásokot, 290 II | eszedben, mint szeretéd, mint böcsüléd? Úgy tartottad, mint egy 291 IV | ítéletet benne, ha érdemlek‑é böcsületet vagy nem. Egykor Dametával 292 IV | tekinti, s az atyafiúságot sem böcsüli.~CREDULUS. Azmint látom, 293 I | mert az Isten, csodául nagy bölcsen,~csak Juliára éppen~Minden 294 Pro | Juliusnak az jó tudomán s bölcsesség nemcsak használt, de tisztességére 295 AzErd| mehessenek ki az hasonló bötûk.~Akarám azért ez komédiaszerzést 296 I | néki képét~Gyémánt szép bötûkkel maga két kezével,~de mégis 297 I | Lám, szinte mint egy dönge bogár, úgy búsítasz! Mi kell?~ 298 I | elkértem volna benne az boglocskámnak, mert majd negyednapja, 299 IV | szól Juliával, Credulus egy bokor megett hallgatja.~BRISEIDA. 300 I | könnyhullatásimmal, kegyesen is fordítja boldogító szemeit reám. Ez ilyen bizodalmomban 301 Pro | régi szerelminek tüziben, boldogítson immár meg valaha az igaz 302 II | akaratommal tekintettem is reád: boldognak mondottad magadot utána. 303 I | szerelemnek hozzád!~CREDULUS. Sőt boldogtalan szerencséjőnek mondj inkább, 304 Pro | kedvébe, kit éltessen Isten boldogul, kívánta javaiban sok esztendeiglen. 305 I | azmint mondám, hogy itt bolgok, nyomorgok, sem az rút havasokon 306 IV | emberek között széllyel bolognom? Mi jót kell várnom, ha 307 V | csak nevetne halálodon, s bolondnak mondana érette! Nem tudod-é, 308 Pro | hogy erőseket bátorít, bolondokot eszesít, resteket meggyorsít, 309 II | BRISEIDA. Istenért, ne bolondoskodjál, s vesd ki szívedbõl ez 310 V | tökéletlen kételkedõ volta s bolondsága vitt. Bizonságom az szerelem, 311 I | párduc módon~kietlenben bolyognom,~Tövis közt bokorban, sok 312 V | megtágult volt, de azért fel nem bomlott, fel nem szakadott soha 313 V | elöl, Dienes, öljük meg az borjút, ki ma egy hete, hogy lett. 314 II | héában, héában hányod az borsót az falra, csak héában hegedölsz 315 IV | SYLVANUS. Mi dolog, talám bort ittál? Mit garázdálkodol 316 V | mentsen elõtted az nagy bosszúság, ki az te régi kemén voltodbúl 317 Pro | vagy komédiát, kit nem botránkozásnak, hanem szép találmánynak 318 Pro | akaratért nem érdemlem, hogy botránkozónak híjanak az emberek. Mert 319 Pro | esnék sem példájára, sem botránkoztatására az egy szálnyéra is az magyar 320 IV | kegyetlen Julia, mint beszél Briseidával! Majd félfelé vonszom magamot, 321 I | havasokon való keserves bujdosás, sem édes hazámtól való 322 EzKom| vala az Thyrsis és Angelica bujdosásának, mely idő közben csak hírt 323 II | véget érne az én keserves bujdosásomban az nevemnek s állapatomnak 324 II | s azon való bújában adta bujdosásra magát, ádtad volna, hitt 325 EzKom| elszökék, és az erdőkre bujdosék atyja házától. Csakhogy 326 II | valóban, hogy ok nélkül ne bujdosnék miattam nyomorultan ez világ 327 I | búmban az erdőre futék, s bujdosni indulék.~LICIDA. Látd-é, 328 I | tenni, hanem csak széllyel bujdosom, sírván s fohászkodván, 329 I | énnékem hegyeken-völgyeken~bujdosva nyavalyognom,~Szörnyû havasokon 330 III | Credulust elárulnod bizony nagy bûn, nagy szégyen! Bizon igen 331 V | jó annak az halál, azki búnak éri végét azzal.~JULIA. 332 IV | meghalok immár. Ezután [nem] búsít az én siralmas kiáltásom 333 V | meg?~CREDULUS. Egy társom búsoltában, hogy hozzá nem akart hajolni, 334 II | járok; mert azminémõ nagy búsulás lelkemre szállott amiatt, 335 Pro | Annakokáért én is, midőn nagy búsulásban volnék, hogy azban; azkiben 336 I | essél kétségben, s ne is búsulj felettébb az te szép szerelmesednek 337 I | gyönyörű fényét hamar az nagy búval s véletlen veszéllyel, mint 338 I | fejedet sem látta semmi búval-bánattal, kérlek, ne indíts fel az 339 III | más gonosz nõ, ördöngös bûvölõ,~mert kegyes õ, semmint 340 Pro | okossággal, sem spanyolok nagyobb buzgósággal nem követhetik.~Tudok egynéhány 341 I | beszéde,~lelkem érte forr, buzog,~Valahová nézek, úgy tetszik 342 III | kõszikláktúl születtél? Vagy Carthago határiban termett oroszlán 343 V | ördögöt Damar!~SYLVANUS. Talám Celsus?~DIENES. Mégsem az, magasabb 344 Pro | ajándéki az emberekben régén Cicerónak Rómában s Demosthenesnek 345 I | az [szemei, mint az] én cickémnek az kemencében. De hallád, 346 I | jó ûzõcske, mint egy nyúlcímerecske! Oly fejér, mint 347 V | úgy vígan az szállásra!~CONCLUSIO~Dienes szól az komédiahallgatóknak.~ 348 Pro | astrologia, azonképpen ha Cortes Ferdinandusnak, ki jeles 349 V | is nagyobb!~SYLVANUS. Hát Corydon?~DIENES. Az sem.~SYLVANUS. 350 EzKom| Sylvanuson, és megvetvén az Credulus-atyafiúságot, Juliára gerjed. 351 V | Néked pedig ki neved? Ugyan Credulus-é igaz neved?~CREDULUS. Ölj 352 IV | akarattal vagy az szegén Credulushoz.~JULIA. Nékem is nagy ok 353 III | Julia, ha az szemem meg nem csal, ki Juliánál egyebet sem 354 III | nem egyéb, hanem egy vak, csalárd gyermek. De Credulust elárulnod 355 V | hiszem, hogy csak valami új csalárdsága ez az Szerelemnek! De mondd 356 V | mert mihelt megértém ez csalárdságát, hogy mint vagyon az dolog, 357 II | õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak is.~JULIA. De csak kár, 358 EzKom| semmiképpen magához nem csalhatná Thyrsistől Angelicát, ilyen 359 II | eledel, kire az halakot csalogatják?~BRISEIDA. Ott vagyon az 360 I | tudatlan halakot horogra csalogatná, kinek kegyes személye annyira 361 II | ingyen sem tudtad, hanem én csaltalak meg, s õ is erõvel vett 362 V | felelek, hogy az kurva anyja csecsibõl szopott tej is keserõ méreggel 363 III | minden álnokságidot? Ha máson cselekedted volna, soha nem bánnám, 364 IV | az oka. Tudod, hogy nem cselekedtem én azt tevéled, mikor Galateában 365 II | kegyetlen! Ó, én keserves szerencsém, mely sanyarúképpen gyötresz 366 I | lágy víznek gyakorta való csepegése? Bízzál csak az szerelemben 367 I | héjára, hogy az esõ reám ne csepegjen.~ACTUS I. SCENA III.~Dienes, 368 V | kin soha senkit el nem cserélek, s kinek nevét, szerelmét 369 I | ajaka, mint egy kis megért cseresnye; oly fejér az foga, mint 370 III | árnyékon nem nyugodnék, vagy csergõ pataknál az jószagú füvekben 371 I | vigassághoz! De hogy szerencsétlenségemet megértsed, egész esztendeig 372 I | hazádból, s micsoda kegyetlen csillag készerített Credulus nevire 373 I | gonosz szerencsémnek átkozott csillaga az én örvendetes időmnek 374 I | ég, dicsõség, fényesség,~csillagok palotája,~Szép zölddel béborult, 375 I | midőn te ismét elérkezel, az csillagokot lassan-lassan elemésztvén, 376 V | SYLVANUS. Mi dolog, mit csinálsz? Ereszd az kést! Bocsásd, 377 AzErd| igékkel lehetett, olyannal csináltam ez komédiát, kit kegyelmeteknek 378 I | Juliának engem,~Kínját, hiszem csoda, hogy mintha jó volna,~oly 379 I | híven,~Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen,~csak Juliára 380 III | Vagy az armeniai párduszok csöcseit szoptad, azminémö kegyetlen 381 III | ló nem nyerített, ki itt csörögetett,~ha lábain volt békó?~ECHO: 382 V | egyéb, hanem az te szerelmes csókod, én édes Thyrsisem, téríte 383 IV | kezedben vészed, sõt talám csókodot sem tiltod akkor meg, kit 384 V | életében nem engedted meg csókolgatnom, meghalva is megcsókolom! 385 I | egy-egy csókot. Így hol ő csókolt engemet s hol én őtet. Nékem 386 V | most édesnek mondod az én csókomot, maga imént csak az tekintetem 387 I | másikunk minden versért egy-egy csókot. Így hol ő csókolt engemet 388 V | fel nem szakadott soha az csomója!~JULIA. Lám, mondám én azelõtt 389 V | kinek torkán akadott az csont: el sem nyelheti s ki sem 390 IV | emlékezetért talám valami csontom darabját is kezedben vészed, 391 IV | volta akaratom ellen is maga csudájára húzza vala szívemet.~CREDULUS. 392 I | újult~jó illatú föld tája,~Csudákat nevelõ, gállyákat viselõ~ 393 Pro | ótta s tartotta volna őket csudaképpen.~Azért bár ugyan valami 394 III | volna, soha nem bánnám, sem csudálnám, sõt mentenélek, mert én 395 II | gyanóságot fejedre venned! Csudálom, eszes ember lévén hogy 396 EzKom| szépségén elálmélkodék, csudálván, mely igen hasonló volna 397 V | jut eszemben. Bestye, ki csudás neve vagyon!~SYLVANUS. Talám 398 IV | néztél reá? Mit ámodtál csudául az õ mennyei ábrázatjára?~ 399 I | mindéltig egymás nyakán csüggötök, mint az harang az én bakom 400 IV | nem fog semmi poenitentia Cupidónál. Valyon nem esméred-é az 401 V | Damon?~DIENES. Az ördögöt Damar!~SYLVANUS. Talám Celsus?~ 402 IV | böcsületet vagy nem. Egykor Dametával ballagunk vala az olajfa-völgyön, 403 V | DIENES. Nem az.~SYLVANUS. Damon?~DIENES. Az ördögöt Damar!~ 404 IV | emlékezetért talám valami csontom darabját is kezedben vészed, sõt 405 I | szívedet ellopta, egy kis darabot mégis elkértem volna benne 406 III | Sylvanus ennek az oka. Háladatlan, tökéletlen rossz ember, 407 I | idõvel ebnek foga kopik, déceg lónak is háta túrosodik. 408 Pro | régén Cicerónak Rómában s Demosthenesnek Áthénásban nagy tisztességet 409 I | rajtam, egy atyámfiának mindeneket megjelenték. Azulta penig, 410 Pro | engedelmesen meghajol mindenkor az én térdem. Végye azért 411 IV | gyümölcsnek, s az száraz dér sem az új plántáknak, mint 412 Pro | és tisztelkedik, úgymint diáksággal, jó nyelvvel s elmével s 413 III | kegyetlen vagy? Az szép Diana, az vadászásnak istenasszonya 414 Pro | szégyenljük, azmivel egyéb nemzet dicsekedik és tisztelkedik, úgymint 415 II | nem tartom. Sõt ha valami dicséretet vagy jutalmat érdemel ez 416 IV | mint meghitt barátomtúl, dicsérvén hol szemét, hol kezét, hol 417 Pro | hanem szép találmánynak dicsírnek egyéb nemzetek!~Ha én is 418 Pro | reméntelenségben, hanem dicsőség gyanánt részesülhessek az 419 I | Ó, nagy kerek kék ég, dicsõség, fényesség,~csillagok palotája,~ 420 I | az ő áldott személyinek dicsőséges fényét, sőt remélem is, 421 II | olyan asszonnál, azkinek dicsõséges színe az emberi képet meg 422 III | földi szépségeket épen s dicsõségesképpen teremtette, mi dolog, hogy 423 I | keserves gonosz szerencse, ó, dicsőült szépség, dühödt kegyetlenség, 424 I | szebb ne légyen.~Ó, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt~igen 425 I | DIENES. Lám, szinte mint egy dönge bogár, úgy búsítasz! Mi 426 II | az szerelemnek igen tudós doktora, hogy azkit ember merésznek, 427 Pro | kik az Bibliának s egyes doktoroknak írásinak olvasásából lehetnek), 428 II | ezen, mert az sok vágással dõl le az nagy fa. Ennél keménebbet 429 II | mert nemcsak szódról s dolgaidról, hanem nevedrõl is megtetszik 430 Pro | tudniillik, hogy nem szerelem dolgáról, hanem másról kellett volna 431 II | kérlek, hagyj békét, tarts dolgod, nem kellesz!~GALATEA. Volt 432 AzErd| is serkengeti újabb-újabb dolgokra és szerelmes találmányakra 433 V | most szinte úgy vagyon dolgom, mint az ebnek, kinek torkán 434 V | elég idõ s módom lészen dolgomban.~SYLVANUS. Jer oda inkább 435 III | ugyan árultatásnak nevezted dolgomot! Bizonyítom az erdõkkel, 436 II | találád. De csak egy kicsin dolgon esedezik szegén, kit ha 437 I | látom, hogy semmi kélne dolgunkban.~LICIDA. Hadd járjon, társ, 438 EzKom| Galateával, s elveszi.~Vagyon az dolog-beszélésben egynéhán tréfa is, kit azért 439 I | midőn reggel az embereket dologra s az barmokat munkára s 440 II | Elmégyek Mirtinámhoz, amaz domb megett vár, hogy együtt 441 IV | az olajfa-völgyön, s egy dombnak az árnyékában találánk egymás 442 I | szerencse, ó, dicsőült szépség, dühödt kegyetlenség, mely igen 443 II | midõn té-tova kegyesen düjtögeti, mely nagy szerelemmel szikráznak 444 I | éppen~Minden nagy szépséget e földön úgy szerzett,~hogy 445 IV | ítéletet benne, ha érdemlek‑é böcsületet vagy nem. Egykor 446 III | Sem ujja, sem galléra, eb végye magára. Kérlek, ha 447 AzErd| inkább meg is elödzötték, ebben se maradnának el az ide 448 III | megfoghatnám.~GALATEA. Meg az ebet! Hagyj békét annak! Ihon 449 V | emlegetsz? Veszék! Álmomban vagy ébredten hallom ezt? Néked pedig 450 III | nem kérdezkedhetem többet Echótól magam felül.~BRISEIDA. Ihon 451 III | beszél az tündérasszonnal, Echóval.~SYLVANUS. Nappal vagyon 452 III | virágom! Azt hallom, hogy édesb az szád az lágy sajtnál!~ 453 IV | megszomjúhozott útonjárónak sem édesebb az tiszta forrásvíz, s az 454 III | inkább idegenítesz, mint édesítesz magadhoz effélével engem? 455 V | az szörnyû halált? S most édesnek mondod az én csókomot, maga 456 II | szerelem gyönyörõséggel s édességgel táplál! De te, Credule, 457 III | ilyen angyali szépségben, efféle kegyesnek szívében ilyen 458 III | mint édesítesz magadhoz effélével engem? Ha nyilván látod, 459 III | csak az szerelem tüziben égek. De majd ez kõszálnak panaszolkodom 460 Pro | olvasásából lehetnek), kivel ember egészségét is oltalmazhatja, betegségét 461 I | lassan-lassan elemésztvén, hogy az eget az setétségnek homályából 462 Pro | áldozzék régen az én lelkemmel, égetvén nyavalyást az ő régi szerelminek 463 I | az te majorságidat minden égiháborútúl megótalmazta, s fejedet 464 II | újonnan gyúlt tüze oly sokáig égni, hol reménséget nem raknak 465 IV | tevéled, mikor Galateában égsz vala!~SYLVANUS. Bizonyára, 466 I | vesztettem,~mert inkább égtem, gyúltam.~Mert valahol járok 467 I | leánygyermekek is szoktanak vala egybengyűlni az játék kedveért s múlatságért. 468 V | véletlenképpen ilyen hamar egybenhoza Isten bennönket! Noha látlak, 469 AzErd| csak elkezdeni is, azmit egyebeknek oztán fogyatkozás nélkül 470 I | s az barmokat munkára s egyébféle állatokat is s nyájakot 471 I | tréfálni: hol szóval s hol egyébképpen. Végezetre versent akarék 472 Pro | fegyverre jó szívvel, hanem egyébre is mindenre jó elmével szerette 473 I | hazafutamám, s látván, hogy egyedöl verteng ott az földen, s 474 IV | jó! Ottan csak egy szemet egyél benne!~SYLVANUS. Eredj! 475 EzKom| egynéhán tréfa is, kit azért egyelétettünk ez komédiában, hogy míg 476 II | vala el, kivel az fátyolt egyengetém az fejemen; az jut-é eszedben, 477 V | Kérlek, tedd el az kést! Csak egyért könyörgök!~JULIA. Mi kell? 478 Pro | megtanolá (kik az Bibliának s egyes doktoroknak írásinak olvasásából 479 III | szerettedben, mert nemcsak egyféle árultatást mívelsz ám azzal, 480 I | hálót utána, hogy ha az egyikben nem is, de az másikban meg 481 III | szerelemben~Vidám Juliának, ki egyike annak,~kiknek hazájok a 482 EzKom| vala meg Credulus Juliát egyikért, hogy midőn azt hiszi, minémő 483 EzKom| Julia penig nem gondola egyikkel is, hogy ím, Credulust nem 484 II | nem tagadom. De akaratja egyikünknek sem az most, azki akkor 485 EzKom| egymással, megesmérvén egymást, egymáshoz házasolának. Sylvanus is 486 V | szállásomra, s ott beszéljük egymásnak minden nyavalyáinkot, 487 V | Én hiszem, megkönyörültek egymáson. Jer, vonjuk félfelé egy 488 EzKom| szomorkodnának, szánván az egymástokot, hanem nevetnének is, örülnének 489 V | volt, hogy így fosztott meg egymástól benneteket! De mit tehetsz 490 EzKom| Vagyon az dolog-beszélésben egynéhán tréfa is, kit azért egyelétettünk 491 I | éneklett. Egykor azért, midőn egynéhányat külön az többitűl versent 492 IV | ábrázatjára?~SYLVANUS. Bizon egynéhányszor akartam s igyekeztem, de 493 III | ám azzal, hanem kétfélét egyszersmind, mert az te igaz barátodnak, 494 V | Jere, Julia, te is! Együtt együk meg az vacsorát!~CREDULUS. 495 V | várakozzatok az vacsorára, mert együld estvére kélve megragad benneteket 496 V | örömemben! Ím, minket is együvé köte az Szerelem fölbomolhatatlan 497 I | való messze távozás, sem éhség, sem szomjúság, sem hó, 498 I | Juliámnak kisded nyomát! Ej, jól juta eszemben, néha 499 III | semmi nyugodalmom, mert mind éjjel-nappal csak az szerelem tüziben 500 III | akkor viseli az igát. De éjjelre kélve, midõn az fejér hold