| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Gyarmati Balassi Bálint Szép Magyar Komédia IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Actus
501 IV | nyilával gyógyíthatatlan sebet ejte szívemen. Csak esék énrajtam, 502 V | hogy gonosz híremben akarsz ejteni, azt bizony bánom. Igaz-é 503 V | egy kígyó ez sebet rajtam ejtette vala! Ó, én édes Angelicám, 504 AzErd| kegyelmeteknek, ki nemcsak ékes énekkel is, és valami dolgok 505 AzErd| Bizonyára mennyivel éntõlem ékesb igékkel lehetett, olyannal 506 II | tollokkal s juhok gyapjakkal ékesek, s az legénnek is az szakálla 507 I | illendő magaviseléssel, ékességgel, kedvességgel az többit 508 I | is égeti, süti,~Szívem is ekképpen Julia szenében~magát örömest 509 IV | De ne várd, mert minthogy ekkoráig senkinek sem jelentettem, 510 Pro | meg rajta? Micsoda lehet éktelenb bolondság, mint azt szégyenleni, 511 V | Ó, átkozott szerencse! Elájula vagy ugyan meghala? Ím mint 512 II | elárula Sylvanus, hogy te is elállasz mellõlem? Azmi az néki való 513 EzKom| horgászna, kinek nagy szépségén elálmélkodék, csudálván, mely igen hasonló 514 V | a Montantól, hogy téged elalusson?~JULIA. Érts meg! Azután, 515 II | szólni? Nem elég-é, hogy elárula Sylvanus, hogy te is elállasz 516 IV | orvoslanál inkább, hogysem elárulnál nyavalyámban. S ha tekintem, 517 III | csalárd gyermek. De Credulust elárulnod bizony nagy bûn, nagy szégyen! 518 EzKom| az ő szerelmes Thyrsise elbujdosását, ő is menten elszökék. Csak 519 EzKom| Sylvanusra ért, s annál inkább elbúsul rajta. Bújában penig, mint 520 IV | Credulus, mint reméntelen, elbúsult ember, magában szól egyedül, ~ 521 IV | tõle, kit soha nem véle,~elcsalta szép Juliát,~Kiért, mint 522 III | könnyhullatásimmal, mint egy kedves eledellel!~JULIA. Tisztes kis eledel 523 II | azután mellettem szólni? Nem elég-é, hogy elárula Sylvanus, 524 II | mert látom, hogy mégsem elégedett meg az gonosz szerencse 525 IV | mit mondasz arra, hogy nem elégedtél azzal, hogy szeretni merted 526 Pro | mert arrúl is mindkét felől eleget írtanak s írnak is, hanem 527 I | nyilván látja, hogy noha eléggé epedek s kesergek érette, 528 I | is, azkivel horgász vala, elejtvén, lehajtá fejét, s nagy hallgatva 529 V | Alfesibeónak, hogy jöjjön elém, ím, itt megvárom. Végye 530 I | csillagokot lassan-lassan elemésztvén, hogy az eget az setétségnek 531 I | azonban reggel, midőn te ismét elérkezel, az csillagokot lassan-lassan 532 IV | igyekezik, oda hamarébb elérkezik szárnyon, s elõtte viszen, 533 V | ezerszer halált kóstolnom! Ez éles késedet üsd az én mellemben, 534 V | neved? Fogj, fogj! Majd elesem!~CREDULUS. Julia, Julia! 535 V | szerelmesem keze miatt lészen itt elesésem, mely nem halál, hanem új 536 Pro | igen megjobbítja szablája élét véle. Tudom, mit itt mondnak 537 Pro | lelkeket, sem gyermekeket, sem életeket, sem tisztességeket, sem 538 I | erdőken. Mindennyi nyavalyás életemben is penig, noha már tíz esztendeje, 539 III | hanem ha két kezem~végez ki életembûl;~No, tõrrel, méreggel nagy 540 II | megfosztottál, fosztottál volna meg életemtõl is; hogyha az én szerelmes 541 III | helyett örömet, gyönyörû életet~nékem ott ki adhatna?~Igazán 542 EzKom| soha senkit egyebet teljes életiben nem szeretne. Kérdé Credulus, 543 V | Thyrsisem, téríte ismét életre az halálbúl!~CREDULUS. Engemet 544 I | Juliát, az én szívembéli eleven tűznek kegyetlen gyútóját. 545 IV | Sylvane, hogy dolgodot elfedezhetted volna elõttem. Nincs 546 V | Thyrsisem? Talám teljességgel elfeledkeztél rólam, az te Angelicádról? 547 V | soha, mert kicsoda az, ki elfelejthesse az õ éltetõ lelkét, édes 548 I | esztendők még az követ, vasat is elfogyatják.~CREDULUS. Ó, azok sem, 549 II | dühös gyanóság! Mely igen elfolyja embernek szívét az te halálos 550 II | is, ottan lehajtja fejét, elfordolván tõlem, menten mégyen elõlem? 551 EzKom| esmérhette meg, hogy tíz esztendő elforgásában, noha nem rútult, hanem 552 V | Mindjárt, mint nyakaszakadtában elfuta, azonban hátrafordola Galatea, 553 IV | haszontalan õelõtte mind az elfutás, s mind az elrejtezés, s 554 I | édes nagy jóm, én immár elhadlak, mert az én szörnyű halálomnak 555 III | terjed,~Magad se mondanád elhadni, ha látnád;~nézd meg csak, 556 III | vadászásnak istenasszonya gyakran elhadta múlatságát, s figyelmetesen 557 V | gyûlöltem azért én annyi elhagyásomban is Galateát soha, sõt szerettem 558 III | gyógyíthatd!~ECHO: HADD!~Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám?~De 559 Pro | jóknak oka, mert ha részeges, elhagyja az részegséget, csak azért 560 IV | homlokomon, ki miatt csak elhalék s elnémulék; s mint az leángyermek 561 II | reméntelen ember, ijedtemben csak elhalok s elhûlök elõtte, ki miatt 562 IV | héja se légyen, mert bizon elhidd, te ádod meg az árát, hallod-é? 563 IV | élek. Hanem ezt bizonnyal elhiggyed azért bátor felõlem, hogy 564 II | az Sylvanus felöl én ezt elhiggyem.~CREDULUS. Hát immár mi 565 II | az, hagyd reám, önmagam elhitetem véle, hogy immár te ingyen 566 V | jer azfelé, ha valahogy elhozta addig Briseida Alfélsibeót, 567 II | elolvad, s az rózsák is hamar elhullnak.~JULIA. Csak héában, héában 568 II | ijedtemben csak elhalok s elhûlök elõtte, ki miatt minden 569 I | rettente el. Kiben úgyan elhûltem, csak olyan voltam, mint 570 V | azulta, hogy onnan hazul eljöttél?~CREDULUS. Menjünk az én 571 I | vén atyám híre nélkül való eljöttömet ne alítaná arra, hogy vagy 572 I | ellopta, egy kis darabot mégis elkértem volna benne az boglocskámnak, 573 II | semmi nem kell benne. Szinte elkésem miattad. Elmégyek Mirtinámhoz, 574 I | mérget meginnom. Ezt hallván elkeseredém, és, mint reméntelen, eszeveszett 575 EzKom| hanem, mint reméntelen, elkeseredett ember, mindjárt elszökék, 576 AzErd| szegénlegénnek igaz elég csak elkezdeni is, azmit egyebeknek oztán 577 I | De hallád, en az tanács, ellégy anélkül, mert bizony egyben 578 V | jó hírt mondok! Ez estve ellék egyik juh kettõt. Oly nagy 579 II | szerelemnek az keménség s az ellenkedés.~CREDULUS. Azt mívelem, 580 IV | elrejtezés, s mind penig az ellenkezés, mert õ mind lõni, s mind 581 IV | dühös farkas is nem nagyobb ellensége az juhoknak és barmoknak, 582 II | ezenben Julia, az te szerelmes ellenséged reád talál, ha szinte meg 583 IV | nem barátom, hanem halálos ellenségem voltál énnékem, mert sok 584 III | fényes napom, mert ha te elmégy, én majd úgy maradok az 585 I | Hallád, Dienes, Dienes! Elmégyik. Csak kár! Ó, keserves, 586 III | teellened, és majd ugyan elmehetsz oztán, mert még igen fönn 587 AzErd| szerelmes találmányakra elméjeket; nékem, ennyi sok különb-különbféle 588 AzErd| Meg is lehet penig az oly elméjõ fris ifjaktúl, kiknek nemcsak 589 Pro | viseli magát. Ha penig tompa elméjű, ottan elmélkedik, mint 590 Pro | penig tompa elméjű, ottan elmélkedik, mint járjon s mint szóljon, 591 Pro | hanem másról kellett volna elmélkednem, mert ezekkel csak botránkozást 592 II | SCENA I.~Julia magában szól, elmélkedvén régi szerelmérõl.~JULIA. 593 I | járok s valamit csinálok,~elmémbe mind ott forog~Julia szép 594 V | régi szerelemnek!~SYLVANUS. Elméne Briseida megmondani az legénnek?~ 595 II | szükségeért nem volt-é szabad azon elmenni?~CREDULUS. Mi szükség volt 596 I | elõttem.~LICIDA. Ki hamar elment volt!~CREDULUS. Aznapságtúl 597 V | Mert megholt ám! Vaj, ha élne, nem volnék ez veszélyben! 598 IV | ki miatt csak elhalék s elnémulék; s mint az leángyermek álmában 599 II | abban nem mersz szerelemben élni? Annak módját leljük! Ez 600 EzKom| Juliának nevezte vala magát, elnőtt s megállapodott vala, hogy 601 Pro | tanulságot vehet, mint mehessen elő, s mint vehessen jó nevet, 602 I | noha már kétszer hozta elõ az jó nyár az õ gyümelcsét, 603 III | valaki könyörgésén, állj, az élõ Istenért, ne siess ilyen 604 II | másban reménségét, mert elõbb elfut az oroszlány az szarvas 605 AzErd| hanem sokkal inkább meg is elödzötték, ebben se maradnának el 606 V | parancsolod.~SYLVANUS. Eredj elöl, Dienes, öljük meg az borjút, 607 II | nyilával, mert gyakorta elöljárója az igaz szerelemnek az keménség 608 Pro | is, hanem olyat kellett előhoznom, ki, azmint elsőben is megmondám, 609 III | elvetett ez~kegyes szemei elõl,~Vetett gyötrelemre, s még 610 II | tudom, hogy immár elvetettél elõled, maga egyszer az én kezeimet 611 II | mert tudod, az hó is hamar elolvad, s az rózsák is hamar elhullnak.~ 612 Pro | Hogy penig ez dolgot vettem előmben s mást nem oka ez, hogy 613 I | nyavalyádban!~CREDULUS. Ezt értsed előszer, hogy Candia az én hazám, 614 IV | szómot! No, hadd messem fel elõszer okát halálomnak az fiatalra, 615 Pro | olyanokat, kik házastársok előtt sem tagadták szerelmeket, 616 AzErd| komédiaszerzést új forma gyanánt elõvenni, hogy ha az ott benn való 617 AzErd| Magyarországban az versszerzést igen elõvették és közdologgá is tették, 618 I | vala - nagy szemérmetesen elpirola, s az vesszõt is, azkivel 619 IV | szamárrá. Immár õ mind elpöngetné az aggnõ szót! Hadd el, 620 I | sûrõ bokorban ballaga, s elrejtezék elõttem.~LICIDA. Ki hamar 621 IV | mind az elfutás, s mind az elrejtezés, s mind penig az ellenkezés, 622 V | meg ne békéljenek. Mert az elsõ szerelem az, azki embernek 623 Pro | kellett előhoznom, ki, azmint elsőben is megmondám, az szomoróknak 624 AzErd| érzitek magatokon. Ha ez elsõben szerzett szolgálóleányom 625 V | fiatalból.~CREDULUS. Penig elszakadhaték az hitetlen Sylvanustúl. 626 I | sem igyekezett egymástúl elszakasztani bennünket, hanem végre ugyanazon 627 V | vagyon az dolog, azonnal elszökém, s azulta csak téged kereslek 628 IV | fogja tudni, hová lettem, elszöktem-é vagy miben vesztem. Bizon, 629 Pro | régen annyira felvették, úgy eltanulták, s úgy követték mind titkon 630 V | járjon! Tudom, hogy valaha eltávozol tõlem azkor is elég idõ 631 III | szinte mint én,~Ki látta éltében, hogy így haljon-vésszen~ 632 V | is szinte azért. De mint éltél te is azulta, hogy onnan 633 IV | sem tiltod akkor meg, kit éltemben megtagadtál tõlem. Ha penig 634 I | mint egy sűrő köddel, úgy elteríté! Ó, mely igen közel jár 635 AzErd| gyönyörködteti tikegyelmeteket. Isten éltesse kegyelmeteket, és ádjon 636 Pro | részesülhessek az ő jó kedvébe, kit éltessen Isten boldogul, kívánta 637 III | gával szívemet, édesem, eltolvajlottad. Azulta magad vagy bizonságom, 638 I | mégis szép személyét~Nézni elûz éngem, noha nyilván érzem,~ 639 EzKom| látván immár, hogy Thyrsistől elválasztotta volna Angelicát, menten 640 II | nevemnek s állapatomnak elváltozása, hamarébb is megtalálom 641 II | miatt minden színem ottan elváltozik. Néha, mint egy néma, csak 642 II | az szarvas elõtt, mint én elváltoztassam az én tökéllett s elvégezett 643 EzKom| találhatná senki, nevét is elváltoztatta, és Thyrsis helyett Credulusnak 644 V | én életemnek veszedelmét elvégezésétől. Nem nehéz meghalnom, 645 II | elváltoztassam az én tökéllett s elvégezett tiszta szándékomot!~BRISEIDA. 646 IV | szolgálatomnak minden bérét, érdemét elvesztetted tõlem! Hogy mívelhettél 647 IV | esék énrajtam, hogy ottan elvésze eszem, s halálos veríték 648 AzErd| is, mint az versszerzést, elveszik tõlem. Meg is lehet penig 649 I | légyen.~Ó, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt~igen hamis szerelem!~ 650 V | bestyére, ha az hímes inget elveszti tőlem! Nám, soha nem eshetik 651 V | hogy az jó lakást érzem! Elvetem, ördeg vigye el, az sült 652 III | ha imez kosárka eperjet elvétetnéd éntõlem az uraddal. Bizony 653 III | út szerelméhez, mert már elvetett ez~kegyes szemei elõl,~Vetett 654 II | akkor. Jól tudom, hogy immár elvetettél elõled, maga egyszer az 655 IV | ajándékimot penig nemhogy elvette volna, de ingyen sem illette. 656 II | múlandó, romlandó jószág az emberben, s oly, kit az idõ is, nemcsak 657 Pro | Istennek fő ajándéki az emberekben régén Cicerónak Rómában 658 I | nek tüzét, midőn reggel az embereket dologra s az barmokat munkára 659 Pro | terhet és gondot, mely az emberekre szállott, hogy tartana sokáig 660 I | mindennyi ideig is még csak emberjárta ösvént sem láttam, hanem 661 IV | Mirtina ottan felkele, s nagy emberséggel kezde étellel és itallal 662 II | gondviseletlenség vehet el embertõl? Ne kételkedjél azért, ha 663 I | inték ottan, szegén reám emelvén kegyes szemeit, azmint lehete, 664 II | s néha aranyesõvé s néha emez-amazzá tûnt.~JULIA. Ó, lám, ugyan 665 V | Mit beszélsz? Angelicát emlegetsz-é?~CREDULUS. Mely nehéz most, 666 V | esmérem az szép helyt, azkirûl emlékezel, mikor amaz árnyékon együtt 667 V | otthon Candiában, hogy az te emlékezetedre nyakamon viseljem? Nézsze, 668 Pro | megmutatni annak, azkinek nevének emlékezetére az igaz szerelmemben nagy 669 IV | kezdesz akkor megesni, s emlékezetért talám valami csontom darabját 670 V | napestig az szegény Angelica emlékezetire!~JULIA. Veszék! Mit beszélsz? 671 V | könyvhullatás nélkül nem emlékezhetem soha.~JULIA. S mi módon 672 Pro | ha gyalázatjok nélkül emlékezhetném, megbizonyítanám, hogy mostani 673 V | valyáinkot, kirõl örömmel emlékezhetünk immár most, hála Istennek! 674 I | az kemencében. De hallád, en az tanács, ellégy anélkül, 675 I | jó szagó füvekben, mégis énekeldegélek, s úgy múlatom el addig 676 I | hogy valamelyikünk jobban énekelne, annak adna az másikunk 677 III | III. SCENA II.~Sylvanus énekelve beszél az tündérasszonnal, 678 III | kõszálnak panaszolkodom énekemmel: ~Ó, magas kõsziklák, kietlenben 679 II | minémõ bölcs, hogy csak éneket is különb-különbféle szép 680 IV | szózatját, sem az õ keserves énekét! De mit beszélek héában, 681 III | hallván az én keserves énekimet, mellettem keservesen megzöngöttek. 682 AzErd| kegyelmeteknek, ki nemcsak ékes énekkel is, és valami dolgok az 683 AzErd| idõnek, kiknek gyönyörû éneklésekkel kikeletkor minden hegyek, 684 I | s ki játszott, ki verset éneklett. Egykor azért, midőn egynéhányat 685 IV | erõltetésibõl szereted te Juliát, énellenem semmit nem vétesz. De itt 686 IV | kivessem szemembõl, de nem enged az Szerelem, sõt akaratom 687 III | ámbár ne szeress engem, csak engedd azt, hogy én szeresselek 688 Pro | mint jó oskolamesteremet, s engedek néki, nem gondolván semmit 689 Pro | szerelmemben nagy alázatosan, engedelmesen meghajol mindenkor az én 690 II | szerelméhez, az semmi. Bár engedett légyen az, hagyd reám, önmagam 691 III | hozzád az én esedezésemet, s engedjed hallgatnom az te szódnak 692 I | vesztenek,~kételen kell engednem,~Zsámolyul vetettél, rabjává 693 Pro | mindenek felett szolgálni, engedni s kedveskedni igyekezünk. 694 II | esedezik szegén, kit ha meg nem engedsz, embernek sem tartlak, hanem 695 V | volna! De ha életében nem engedted meg csókolgatnom, meghalva 696 V | hogy Juliát Credulusnak engedtem, kinek igaz barátságának 697 I | szép személyét~Nézni elûz éngem, noha nyilván érzem,~hogy 698 III | ellened, hogy hozzám nem engeszteled? Ó, Szerelem, Szerelem, 699 I | hogy valamel késõre meg nem engesztelné hozzád õtet. Hallottam, 700 II | fa. Ennél keménebbet is engeszteltem én meg! Hadd csak, el nem 701 I | társ, mert tudod, hogy enheszik embernek bánatja bízott 702 II | tudakozzál tõlem, ha Julia enheszik-é hozzád vagy nem, se ne supplikálj 703 I | immár az áldott szerelem énközöttem és Angelica között, mely 704 III | Bizony csak ezennel szedtem énmagam két kezivel!~DIENES. De 705 V | Noha látlak, de alig hiszek enmagamnak is! Jól esmérem az szép 706 I | tapasztaltam azt én meg énmagamon. De ha ugyan meg akarod 707 V | magam két szemével látám meg ennekelõtte, hogy szinte meghal vala.~ 708 IV | melléjek ülénk. S hogy ott ennénk s innánk immár, történék, 709 I | senki szebb ne légyen.~Ó, énreám dihüdt, elvesztemre esküdt~ 710 I | veszté. Mely legén, midőn éntőlem Angelicát semmiképpen magához 711 I | szerelem az én búmot öregbéti s enyhéti. Mert éjjel (azmikor már 712 I | mégis meg kellett volna enyhíteni, mert tudó dolog, hogy az 713 III | lágy?~Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg,~s mi az, mire lelkem 714 IV | csak azért, hadd légyen enyim az hímes ing, kit Galatea 715 I | látja, hogy noha eléggé epedek s kesergek érette, de mindenképpen 716 III | mennyei s földi szépségeket épen s dicsõségesképpen teremtette, 717 IV | tudod-é, hogy nem jó szamárnak eperj?~SYLVANUS. Ki bolond szegén!~ 718 I | nagy bölcsen,~csak Juliára éppen~Minden nagy szépséget e 719 II | azzal szép az férfi! Mit ér az fa zöld levél nélkül, 720 AzErd| látom, hogy mind ott benn Erdélben, s mind itt kinn Magyarországban 721 AzErd| AZ ERDÉLI NAGYSÁGOS ÉS NEMES ASSZONYOKNAK, ~ 722 IV | magad ítéletet benne, ha érdemlek‑é böcsületet vagy nem. 723 I | Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe,~hogy amint felmetszette~ 724 II | dicséretet vagy jutalmat érdemel ez világon emberek között 725 IV | szolgálatomnak minden bérét, érdemét elvesztetted tõlem! Hogy 726 V | csak egyedül temagad is érdemled õtet. Soha csak reá sem 727 IV | kegyetlen, mint Galatea érdemlené, kiért egész esztendeig 728 V | az te szerelmedet, azmint érdemletted volna tõlem!~SYLVANUS. Isten 729 I | bosszúmot, azmint olyan áruló érdemli.~ACTUS I. SCENA IV.~Sylvanus 730 II | néked énnálamnál, s ha az erdõ szólhatna, azzal bizonyítanám, 731 I | zengenek széllyel az vadon erdők?~CREDULUS. Hagyj békét, 732 I | itt bujdostam széllyel az erdőken. Mindennyi nyavalyás életemben 733 III | dolgomot! Bizonyítom az erdõkkel, kik az én tudománytételemet 734 EzKom| mindjárt elszökék, és az erdőkre bujdosék atyja házától. 735 V | téged kereslek erdõkrõl erdõkre, én édes Thyrsisem.~CREDULUS. 736 V | azulta csak téged kereslek erdõkrõl erdõkre, én édes Thyrsisem.~ 737 I | eszeveszett ember, nagy búmban az erdőre futék, s bujdosni indulék.~ 738 I | mindjárt érzém szívemnek erejében hatni az szerelemnek titkos 739 I | kemén szüvinek gyõzhetetlen erejét hozzám. De azmint látom, 740 II | egy szûfájás ellen való ereklyét! Ha azért akkor oly igen 741 Pro | veszedelemre, szerencsére ereszti magát, ki életében s tisztességében 742 IV | az kõesõ sem nagyobb az éretlen gyümölcsnek, s az száraz 743 V | annak az halál, azki búnak éri végét azzal.~JULIA. Isten 744 V | békét, bocsásd az kést, hadd érje nyavalyámnak végét!~SYLVANUS. 745 II | természet az kegyesség s nemes erkölcs, mint ha azt szereti ember, 746 II | volt, hogy nemsokára véget érne az én keserves bujdosásomban 747 EzKom| hallgatók az komédia végét érnék, addig ne szomorkodnának, 748 V | örvendetes nap, ki ez idõt adtad érnem! De micsoda gonosz gondolat 749 IV | nyavalyában hamar véget szokott érni.~Medgyek? Imez kõsziklárúl 750 III | felgerjedett kívánságom erõltet reá. Szólnom kell azért 751 IV | úgy, hogy az Szerelemnek erõltetésibõl szereted te Juliát, énellenem 752 II | te hamis szerelem, miért erõltetsz annak szerelmére, azki ilyen 753 II | ugyan ledûl, sõt még az erõs kõsziklákon is megtetszik 754 Pro | ilyen az jó szerelem, hogy erőseket bátorít, bolondokot eszesít, 755 EzKom| lészen, kinek könyörög is erősen, de Julia meg sem esmérhetvén 756 III | asszon, ádj, kérlek, oly erőt s oly hatalmat most énnékem, 757 V | én Sylvanust szeretem! De erre téged csak az magad hamis 758 EzKom| szót Credulus Sylvanusra ért, s annál inkább elbúsul 759 V | meginnya, azmit magátúl értém, hogy ölemben vonyog vala.~ 760 I | De ha ugyan meg akarod érteni az én régi keserves siralmimnak 761 I | Angelicához, jóllehet azt értette, hogy inkább szeretne, mint 762 I | sem érti szavát! Én sem érthetem mondatlan, te mit akarsz. 763 I | hogy én magam is csak alég érthettem vala, s mond: Én édes nagy 764 I | Néma gyermeknek anyja sem érti szavát! Én sem érthetem 765 V | téged elalusson?~JULIA. Érts meg! Azután, hogy ám az 766 I | nyavalyádban!~CREDULUS. Ezt értsed előszer, hogy Candia az 767 III | siess ilyen igen el tõlem! Érzed-é, hogy az verõfény is mely 768 I | világoskodó szemeit, hogy mindjárt érzém szívemnek erejében hatni 769 II | vagy! Bárcsak ezeredrészét érzenéd is az fájdalomnak, kiket 770 AzErd| gyõzhetetlen nagy hatalmát érzitek magatokon. Ha ez elsõben 771 I | Angelica), gyűlölségben es az áruló az Angelicához, 772 I | hittem, hogy ha szinte az én esedezésem s könyörgésem meg nem lágyinthatná 773 III | nézésétõl! Vedd hozzád az én esedezésemet, s engedjed hallgatnom az 774 II | De csak egy kicsin dolgon esedezik szegén, kit ha meg nem engedsz, 775 IV | sebet ejte szívemen. Csak esék énrajtam, hogy ottan elvésze 776 V | elveszti tőlem! Nám, soha nem eshetik szíve szerint! Ím, most 777 I | százszor meg mertem volna rajta esküdni, hogy ugyanaz az Angelica.~ 778 I | énreám dihüdt, elvesztemre esküdt~igen hamis szerelem!~Miért 779 III | DIENES. Meg mersz-é rajta eskünni?~GALATEA. Meg, akár százszor!~ 780 III | könnyebbíthet meg, s mitûl lészen esmeg~kemény szíve hozzám lágy?~ 781 EzKom| szerencsére, látá Credulus, de nem esméré az időben Juliát, hogy valami 782 II | BRISEIDA. Valyon melyik jelben esméred, hogy szerelmedben elárult 783 Pro | hanem azmiből ember az Isten esméretit s az üdvösségre való utat 784 EzKom| Angelica névtől. Mindazon esméretlen voltában is azért nem tűrheti 785 EzKom| másszor, ím, ezért nem esmérhette meg, hogy tíz esztendő elforgásában, 786 EzKom| erősen, de Julia meg sem esmérhetvén Credulust Thyrsisnek lenni, 787 Pro | Kinek, ím megírom, hogy esmérje, ha nem tudja az jámbor: 788 III | látnád;~nézd meg csak, és esmerjed!~ECHO: MERJED!~Nem merheti 789 II | azt tetteti, mintha nem esmérné. Ha azért nem kedveled Credulust, 790 I | de az másikban meg kell esni! Oztán ha ugyan semmi egyéb 791 I | sem hó, sem hideg, sem eső nem felejteté el vélem az 792 I | szedek az ház héjára, hogy az esõ reám ne csepegjen.~ACTUS 793 I | Tövis közt bokorban, sok esõben, hóban~holtig csak nyomorognom?~ 794 I | LICIDA. Hadd járjon, társ, ne essél kétségben, s ne is búsulj 795 Pro | ennyi sok kérésem miatt ne essem reméntelenségben, hanem 796 III | miatt midõn reméntelenségben estem volna, s mint egy baba, 797 V | DIENES. Isten ádjon jó estvélyt, uram, jó hírt mondok! Ez 798 V | el véled? Hála Istennek, eszembe juta! Látod-é ez unicornis 799 Pro | erőseket bátorít, bolondokot eszesít, resteket meggyorsít, részeget 800 I | tött vala, más legénnek is eszét veszté. Mely legén, midőn 801 Pro | tagadja, hogy ő nem tudja, mit eszik s mi állat az szerelem, 802 II | érted-é?~BRISEIDA. Vaj, esztelen, lészen még oly idõ, hogy 803 Pro | boldogul, kívánta javaiban sok esztendeiglen. Ámen.~ 804 EzKom| esmérhette meg, hogy tíz esztendő elforgásában, noha nem rútult, 805 II | csak hozzád szóltam is fél esztendõben egyszer, nem tudtál örömedben 806 I | mert tudó dolog, hogy az esztendők még az követ, vasat is elfogyatják.~ 807 I | buzgó szerelmedet, ennyi sok esztendőknek mégis meg kellett volna 808 I | mikoron volnék tizenharmadfél esztendős, azminémő városban laktam, 809 I | örömömben már békével egész esztendőt töltöttem vala, s egy nap, 810 V | fölgerjedtem! Thyrsist keresem sok esztendõtõl fogva, Thyrsis csak egyedül 811 IV | s nagy emberséggel kezde étellel és itallal kínálni bennünket, 812 I | kívánjak: az napot avagy étszakát, azmint az szerelem az én 813 Pro | volna elmélkednem, mert ezekkel csak botránkozást csinálok 814 II | mégyek véle. De ha valahogy ezenben Julia, az te szerelmes ellenséged 815 Pro | ádhatnának jó gyümölcseket? Ezenképpen, ha valami múlatság és vigasság 816 II | Ki kemény vagy! Bárcsak ezeredrészét érzenéd is az fájdalomnak, 817 V | lommal, s ne hagyj mindennap ezerszer halált kóstolnom! Ez éles 818 I | tízszer rekesztette bé erős faggyal az szép forrásokot az erős 819 V | hajoljak, az én keserõ nagy fájdalmomnak könnyebbségeért, 820 V | mint egy mély tömlöcbõl, az fájdalmas lelkemet. Nem vétkezel semmit 821 IV | orvosolhatja meg az én lelkem fájdalmát. Orvosolja az halál, ki 822 I | mert te vagy oka az én fájdalmimnak! Ímé, csak alig setétülnek 823 II | ezeredrészét érzenéd is az fájdalomnak, kiket õ szenved éretted, 824 III | is az szép virágokat, az fáknak is különb-különbféle szép 825 II | héában hányod az borsót az falra, csak héában hegedölsz az 826 III | füvekben vagy zöld ágak között fán, az hûvesben! Állj, kérlek, 827 I | azmint látom, csak héában fáradunk mindketten is abban, mert 828 I | egy nap, midőn Angelica fáradva s izzadva hazamenne, s egy 829 III | én azt, ha látd-é, mint fáraszt~szántalan sok veszéllel?~ 830 IV | az juhokhoz, mert valami farkasordítást hallok mind az völgyen!~ 831 III | az emberek az juhokot az farkasra bízzák, s azmikor az füle 832 IV | DIENES. Patvar marja mind farkast, medvét, rókát! Majd elmégyek, 833 II | sem ója jobban magát az farkastúl, mint te óvod vala akkor 834 IV | Látod-é, hogy mind vizet, fát õ hord szegén az konhához?~ 835 II | kaptad vala el, kivel az fátyolt egyengetém az fejemen; az 836 Pro | megtetszenéjék, hogy nemcsak fegyverre jó szívvel, hanem egyébre 837 I | égiháborútúl megótalmazta, s fejedet sem látta semmi búval-bánattal, 838 II | kell kétséget s gyanóságot fejedre venned! Csudálom, eszes 839 II | azonképpen okosság snincsen fejekben. Hallod, mely hajlandók 840 V | része mind kicsúszott az fejemből. Maga míg ide jüttem, mind 841 II | az fátyolt egyengetém az fejemen; az jut-é eszedben, mint 842 Pro | botránkozást csinálok az ifjú s fejércseléd között. Kiknek azt felelem, 843 V | vagy ugyan meghala? Ím mint fejéredik, hidegedik! Bizony megholt, 844 II | azonképpen, de azért sokszor feködt ölében Venusnak. Ha szégyenled, 845 I | legelő helyekre széllyel fekövő helyekből felserkent s felindít! 846 IV | találánk egymás mellett fekünni Juliát Mirtinával, hogy 847 II | talám azt akarnád, hogy felakasztaná magát éretted?~JULIA. Attól 848 I | verteng ott az földen, s az ég felé felemelvén kegyes szemeit 849 V | nem szólhatok vala. Nem feledkeztem el még rólad, én édes Angelicám! 850 I | sem hideg, sem eső nem felejteté el vélem az én szerelmes 851 V | szerelmét soha semmi idõ el nem felejteti vélem. De kicsoda az, ki 852 V | beszéllettem magamban, hogy el ne felejtsem. Ó, hogy nem jut eszemben! 853 III | SYLVANUS. Nappal vagyon az féléken nyulaknak az agarak, vizslák 854 Pro | szeretőjénél kedvet lelhessen. Az félékent penig mi tészi bátorrá, 855 III | szerelmesén?~ECHO: ÉN.~Ki felele nékem? Távul az erdõben~ 856 Pro | fejércseléd között. Kiknek azt felelem, hogy históriát nem írhattam, 857 I | memet, és mindenszer valami félelem rettente el. Kiben úgyan 858 Pro | kérdené tőlek, mi volna, azt felelték, hogy semmi nem egyéb, hanem 859 I | az földen, s az ég felé felemelvén kegyes szemeit s kezeit, 860 III | tõle, mint az galamb édes felétõl.~SYLVANUS. Ihon jõ Briseida! 861 Pro | annak, azkinek mindenek felett szolgálni, engedni s kedveskedni 862 I | kétségben, s ne is búsulj felettébb az te szép szerelmesednek 863 III | szépségedtûl megbírt eszem s felgerjedett kívánságom erõltet reá. 864 V | halni-vészni azkik szerelmekre felgerjednek~CREDULUS. Tehát az nyakamnak 865 III | gyümölcsöket, azmiulta szerelmedre felgerjedvén szép szemeidnek mennyei 866 IV | vakká tészi, azkinek szívét felgerjeszti, hogy az vétket sem esméri, 867 EzKom| tűrheti nyavalyás, hanem felgyullad Julia szerelmére, mely ő 868 I | én keseredett szívemben felgyúlt buzgó nagy szerelmemnek 869 I | fekövő helyekből felserkent s felindít! Ó, szép Hajnal, néked szólok, 870 II | vágni nem mersz is hozzá. Ne félj semmit, ha szinte haraggal 871 V | könyörögjön utánam. Nem kötöm, ne féljen ezután az jámbor, nyakára 872 IV | bennünket, Mirtina ottan felkele, s nagy emberséggel kezde 873 V | elolvasván, kit Credulus felmetszett.~JULIA. Micsoda nagy kés 874 II | nyilván látja, hogy nincs mit félni tõle s miért kételkedni 875 II | homokon, mint az Sylvanus felöl én ezt elhiggyem.~CREDULUS. 876 I | nappal abban, azmit éjjel felőle remélek. Nincs azért immár 877 I | széllyel fekövő helyekből felserkent s felindít! Ó, szép Hajnal, 878 IV | leángyermek álmában megrettenvén s felserkenvén, ijedtében édes anyját kiáltja.~ 879 III | nyerj segedelmet tőle! Mit félsz? Hiszem lám, ő maga, az 880 II | az emberek nyelvétõl való féltemben is míveltem. Fõképpen azért, 881 II | éretted?~JULIA. Attól nem kell félteni, nem veszti el magát, nem 882 III | kélve, midõn az fejér hold felterjeszti világát, mind nyulak, halak, 883 II | valaki úgy, hogy mástól nem féltette volna szerelmesét, s ki 884 II | hirtelenkedik véle! Bár ne félts, nem oly berce!~BRISEIDA. 885 III | kérdezkedhetem többet Echótól magam felül.~BRISEIDA. Ihon vagyon az 886 Pro | országban immár régen annyira felvették, úgy eltanulták, s úgy követték 887 IV | hanem Sylvanusé, hogy hová fenébb s kegyetlenb Julia hozzám. 888 I | volna néked még el az szemed fénye! Szép simácska ám az! Kövérke, 889 I | ismét az te világosító piros fényedet kívánom vala látni! De nem 890 V | szemecskéjének lebbegõ fényeért, sõt az õ szerelmére készerítlek, 891 III | CREDULUS. Ne siess, én édes fényes napom, mert ha te elmégy, 892 I | kerek kék ég, dicsõség, fényesség,~csillagok palotája,~Szép 893 II | viseli az igát. Az régi fenyûfa is elég kemén, de azért 894 Pro | astrologia, azonképpen ha Cortes Ferdinandusnak, ki jeles versszerző volt ( 895 Pro | szeretőjeért, tudok mind férfiat s mind asszont, úgy penig, 896 EzKom| igazán Thyrsis volna neve, férfiú ~JULIA, Credulusnak szeretője, 897 V | Sem õ, sem más, nemhogy férje, de még szeretõje sem lészen 898 V | kicsiny nem volna. De nem fértek bé, mert igen szoros. Ti 899 IV | undokságát (kiben ellenem fértetél) forgattad volna is szemed 900 III | mellyében, mint szép lágy fészekben,~kegyetlenség hogyhogy él?~ 901 V | kimetélem ez hamis írást az fiatalból.~CREDULUS. Penig elszakadhaték 902 III | gyakran elhadta múlatságát, s figyelmetesen hallgatta az én verseimnek 903 V | kétlábú farkas vagy medve!~ ~FINIS~ ~.oOo.~ ~ ~ 904 EzKom| megvetvén az Credulus-atyafiúságot, Juliára gerjed. Így azért, 905 Pro | versszerzéssel, mely dolgok Istennek fő ajándéki az emberekben régén 906 III | Julia személyére. De ennek fõ oka azért csak az Galatea 907 V | néki, hogy õ valami fûvel föl tud támasztani engem; ha 908 V | együvé köte az Szerelem fölbomolhatatlan kötelességgel, mely kötelessé 909 III | kedves tavasz az széles földet, megadván az füveknek is 910 III | Isten mind az mennyei s földi szépségeket épen s dicsõségesképpen 911 V | meg! Azután, hogy ám az földre esém, nem csak te, hanem 912 IV | Jó idõ múlván szomorúan fölemeltem vala szemöldökömet, nagy 913 EzKom| Angelica atyjához mégyen, s fölfogadtatja az vén jámborral, hogy ha 914 EzKom| más legén is, Montan nevő, fölgerjedett volna az Angelica szerelmére, 915 II | nagy kényemre-kedvemre fölnõttem s nevelkedtem vala, holott 916 V | nyavalyámot!~JULIA. De mondd meg, fölötte igen kérlek!~CREDULUS. Ha 917 III | hozzád.~CREDULUS. Ki hinné, fölséges Isten, hogy ilyen angyali 918 III | elmehetsz oztán, mert még igen fönn az nap!~JULIA. Mondd el 919 III | éget,~s kit már õ bé nem fogad?~Szívem régi búmban, mint 920 EzKom| főképpen penig, hogy hiti fogadása tartja vala, hogy soha senkit 921 II | híven és igazán szeretek, s fogadásomban tökéletesen megállok, míg 922 II | én tudom, mit beszélek; s fogadj szót, könyörögj Juliának, 923 AzErd| nyomorult szolgáló gyanánt fogadja bé kegyelmetek házában, 924 II | BRISEIDA. Ne keseregj! Ím, fogadom, hogy ismét szemben mégyek 925 II | nem gerjesztik. Ó, vajha fogadtam volna, s nem kegyetlenkedtem 926 II | nékem úgy tetszik, hogy foganatosb sokkal akármely asszonnak 927 V | Hozsza az kezed, Galatea; fogd kézen Juliát te is, Credule, 928 V | kit ilyen módon aranyban foglalván magad ádtál vala otthon 929 AzErd| azmit egyebeknek oztán fogyatkozás nélkül véghez vinni és megékesíteni. 930 V | CREDULUS. Ha életemet teéretted fogyatom meg, miért titkolnám azt 931 I | azmennyire siralmimtúl s fohászkodásimtúl lehet. Ó, ó, ó, ó, ó!~ 932 V | hanem Thyrsist óhajtom az én fohászkodásimban, kihez még gyermekkoromban 933 II | bocsát szíve szerint oly fohászkodásokot, sem oly keserves könyveket 934 II | Könyörögj csak gyakran, fohászkodjál sírván elõtte, tudd, hogy 935 IV | talám megszánsz s könyvezve fohászkodol (noha késõn) utánam héában 936 I | széllyel bujdosom, sírván s fohászkodván, merthogy nyilván látja, 937 EzKom| szeretőjét tudja vala lenni, főképpen penig, hogy hiti fogadása 938 IV | nyakamot? Ha azt mívelem, csak foltonkint szakadozik az én testem, 939 I | megannyiszor szabadította meg folyásokot, de mindennyi ideig is még 940 IV | Nincs oly vékony sodrott fonal, ki valaha az verõfénre 941 IV | Julia, csak történet szerint fordítá reám szemeit, s én is penig 942 II | nem tehetsz róla, akkor fordítanád meg örömest az szókot, ha 943 IV | igyekeztem, de soha erõvel sem fordíthatám el szememet róla, mert az 944 V | ilyen hamar téged, s mi fordította kegyetlenségedet jókedvire 945 I | kedvetlen voltát s haraggal reám fordult szemeit, nem tudok mit tenni, 946 IV | kiben ellenem fértetél) forgattad volna is szemed elõtt, szabadon 947 II | az mennybéli Jupiter is forgott szerelemben. Szeretõje kedveért 948 AzErd| azért ez komédiaszerzést új forma gyanánt elõvenni, hogy ha 949 Pro | valami megtiltott szerelem forogna is ez komédiában, nem esnék 950 I | Hogy nagy szerelmemet, ki forral engemet,~szívemben mint 951 I | szerencse, micsoda új bút forralsz ismét fejemre! Kell hinni 952 I | bé erős faggyal az szép forrásokot az erős tél, s az jó nyár 953 IV | útonjárónak sem édesebb az tiszta forrásvíz, s az aratóknak sem kedvesb 954 II | sõt az éltetõ lelkemtõl fosztják meg szegén fejemet?~BRISEIDA. 955 V | kegyetlen halál volt, hogy így fosztott meg egymástól benneteket! 956 I | gyümelcsét, az tél is annyiszor fosztotta meg az füveket az szép virágok 957 II | minden jómtól megfosztottál, fosztottál volna meg életemtõl is; 958 IV | eszeveszett ember, lecsüggött fõvel az emberek között széllyel 959 V | embernek szívét égeti s fõzi, noha második is nem hûvíti 960 Pro | házasságra. Oztán mennyi olasz, francúz, német vagyon, ki azféle 961 AzErd| lehet penig az oly elméjõ fris ifjaktúl, kiknek nemcsak 962 V | Hallám, hogy Galatea monda Friskának, hogy ott az sövénhez támaszkodván 963 Pro | tunya, ottan tisztán jár, frissen, szépen, s mindenre gondvisel, 964 II | életemnek is vége lészen. Tõled függ azért, édes asszonyom, az 965 III | farkasra bízzák, s azmikor az fülemilék az tengerben szólanak, 966 II | vagy Venus õ maga súgna fülében.~CREDULUS. Meglehet, hogy 967 V | még magam szemeimnek is, füleimnek is!~JULIA. Én szinte azonképpen, 968 AzErd| örülhessen kegyelmetek, mint az fülemilék az tavaszi idõnek, kiknek 969 IV | Mi jót kell várnom, ha fülemmel hallom, õ maga Julia mit 970 I | annyiszor fosztotta meg az füveket az szép virágoktúl, nemhogy 971 III | széles földet, megadván az füveknek is az szép virágokat, az 972 I | kegyes szemeit s kezeit, fullodozva kiáltá, azmint lehete, nevemet; 973 I | ember, nagy búmban az erdőre futék, s bujdosni indulék.~LICIDA. 974 II | üti magát, én is örömest fûtem az õ kedveért nagy szerelemben 975 I | Julia szenében~magát örömest fûti.~Hatalmas szemei, haragos 976 III | jutottam, noha bú elõtt futottam.~ACTUS III. SCENA IV.~Dienes 977 II | Miért ûzsz el? Mi okaért futsz éntõlem? Miért nem szólsz 978 III | szakadatlan tõle, mint az galamb édes felétõl.~SYLVANUS. 979 III | azminémõ hálót ennek elõtte az Galateá ábrázatjára énnékem vontál 980 IV | cselekedtem én azt tevéled, mikor Galateában égsz vala!~SYLVANUS. Bizonyára, 981 III | SYLVANUS. Sem ujja, sem galléra, eb végye magára. Kérlek, 982 I | föld tája,~Csudákat nevelõ, gállyákat viselõ~nagy tenger morotvája!~ 983 IV | dolog, talám bort ittál? Mit garázdálkodol énvélem?~CREDULUS. Nemcsak 984 IV | énvélem?~CREDULUS. Nemcsak garázdálkodom az te hitetlen voltodért, 985 III | szemeidnek mennyei világosságával szívemet, édesem, eltolvajlottad. 986 II | atyám házától, azhol nagy gazdagon, nagy kényemre-kedvemre 987 II | mindezekkel nem gondolsz, gondolj gazdagságával! Nincs itt sohul nálánál 988 V | DIENES. Ahol jő Sylvanus, az gazdám! Jó szerencsével, uram, 989 I | Mindenkor együtt vadtok az gazdámmal, mindéltig egymás nyakán 990 II | nyomorultan ez világ kerekségében gében széllyel, szegén nyavalyás!~ 991 II | hanem száján kell viseldegélni jó reménséggel, úgy, hogy 992 Pro | használt az philosophia, geometria, mi miért irtózunk úgy az 993 V | bizony tereád sem egyébért gerjedt fel az én lelkem, hanem 994 III | keserves szolgádnak, hogy gerjeszthessen fel ennek szívében siralmas 995 I | piros hajnal is öregbéti, gerjeszti az én keseredett szívemben 996 II | reá s bizodalommal nem gerjesztik. Ó, vajha fogadtam volna, 997 II | szeretlek vala téged, mint az gerlice az õ egyetlenegy társát. 998 II | Azmi az néki való könyörgést illeti, azt én nem tudom, 999 II | megtapasztalja tökéletességét, s nyilván látja, hogy nincs 1000 III | minden szerelmes kívánságimot, igaznak alítván téged,