| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Gyarmati Balassi Bálint Szép Magyar Komédia IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Actus
1001 I | napján! Az melle, mint egy gömbelõ retkecske; az orcája, mint 1002 II | Sõt egyszer valami hitván gombostûmet is kaptad vala el, kivel 1003 V | mind szívem, eszem, fejem, gondolatom, mindenem. Ezután 1004 EzKom| esztendeje vala, Julia penig nem gondola egyikkel is, hogy ím, Credulust 1005 V | érnem! De micsoda gonosz gondolat volt az a Montantól, hogy 1006 I | sem tudok immár semminémő gondolattal magamnak, én szegén nyavalyás, 1007 IV | szörnyû halálomot, sokat is gondolkodván magadban, kezdesz akkor 1008 V | itt halva látna Julia, mit gondolna? Bizony csak nevetne halálodon, 1009 V | Azelõtt kellett volna jómra gondolnod! Ereszd az kést, s tarts 1010 II | Venusnak. Ha szégyenled, azt gondolod, hogy talám végére is szemedre 1011 II | okosságával, ha semmit nem gondolok õmagával?~BRISEIDA. Ha mindezekkel 1012 AzErd| közdologgá is tették, kit nem gondoltak, akármi héjával essék, csak 1013 Pro | könnyebbítené azt az nagy terhet és gondot, mely az emberekre szállott, 1014 Pro | frissen, szépen, s mindenre gondvisel, hogy meg ne jegyezze s 1015 II | ajánlás, azkitõl szorgalmatos gondviselés vagyon. Eredj, viseljen 1016 Pro | gyűlölségben ne essék nála. Ha gondviseletlen s tunya, ottan tisztán jár, 1017 II | nemcsak az betegség vagy gondviseletlenség vehet el embertõl? Ne kételkedjél 1018 V | tekintettem volna?~CREDULUS. Az gonoszság vakított volt meg, s magam 1019 IV | Nem hamisság-é ez? Nem gonoszság-é? Azmely gonoszságod napról 1020 IV | Nem gonoszság-é? Azmely gonoszságod napról napra mindaddig öregbel, 1021 V | világa, nem tett soha ennyi gonoszt vélem az szerencse, azmennyi 1022 Pro | szerelmeskedik, vagy jól, vagy gonoszul, de azért mindenik szégyenli 1023 I | bizony egyben hordjuk az gubát!~CREDULUS. Miért? Mi gondod 1024 V | kötelességgel, mely kötelességünk, igaz, hogy azelõtt megtágult 1025 Pro | jutott szerelmek, kikről, ha gyalázatjok nélkül emlékezhetném, 1026 II | bizon igen bolondság, azki gyanakodik, de azminek ember bizo 1027 II | ki úgyan ne kételkedett s gyanakodott volna szerelmeséhez soha?~ 1028 II | vagyon.~BRISEIDA. Ó, dühös gyanóság! Mely igen elfolyja embernek 1029 V | téged csak az magad hamis gyanósága s tökéletlen kételkedõ volta 1030 II | madarak tollokkal s juhok gyapjakkal ékesek, s az legénnek is 1031 AzErd| örömest szolgál~Julia rabja: Gyarmati Balassi Bálint~ ~ 1032 II | kibujdosván, az kietlenben élek, s gyászot viselek, ágak közé, földen, 1033 I | közepette~Cupido néki képét~Gyémánt szép bötûkkel maga két kezével,~ 1034 Pro | Istent, sem az lelkeket, sem gyermekeket, sem életeket, sem tisztességeket, 1035 I | társaimmal gyakran múlattam gyermekjátékban. Ugyanazon városból abban 1036 I | mit akarok!~DIENES. Néma gyermeknek anyja sem érti szavát! Én 1037 II | gyertyalánghoz való örömiben az gyertyalángban akartva üti magát, én is 1038 II | hogy az leppentõcske az gyertyalánghoz való örömiben az gyertyalángban 1039 IV | keserves sírásimot, kiken az én gyilkosom, Julia, csak mosolyogott, 1040 II | én kezeimet mondod vala gyönyörségeseknek, hóhoz, 1041 V | barátságunk ellen árulójul gyönyörködtem ellened az õ szépségében, 1042 AzErd| írt szerelmes levelekkel gyönyörködteti tikegyelmeteket. Isten éltesse 1043 I | ki mind szépséggel s mind gyönyörőséggel, illendő magaviseléssel, 1044 II | szíveket, azkiket az szerelem gyönyörõséggel s édességgel táplál! De 1045 I | az én örvendetes időmnek gyönyörű fényét hamar az nagy búval 1046 V | semmi nincs nagyobb örömek s gyönyörûségek az szép asszonyoknak s leányoknak, 1047 V | JULIA. Hát nem csuda, hogy gyötör az szerelem, s ennyi kívánságodban 1048 III | elõttem? Mint vetekedel, mint gyötred magadot?~CREDULUS. Kételen 1049 III | kegyes szemei elõl,~Vetett gyötrelemre, s még meg is öl végre,~ 1050 III | sem kell,~veszt, sillyeszt gyötrelmekkel.~ECHO: KELL!~Ó, vajha kellene, 1051 IV | szinte énvélem, hogy még örül gyötrelmemen? De ihon szinte az kegyetlen 1052 I | érzem,~hogy csak vallom gyötrelmét.~Más kegyes is engem szeret, 1053 III | szíve hozzám lágy?~Régi gyötrelmimet mi enyhítheti meg,~s mi 1054 II | csém, mely sanyarúképpen gyötresz engem, hogy azt kell követnem, 1055 III | nyavalyám beszélésének és gyógyétásomnak. No, hozzá hát, én nyelvem, 1056 V | Angelicám, az temagad kezivel gyógyítál meg akkor, mely jótétellel 1057 V | vala, s én meg valami fûvel gyógyítálak meg.~CREDULUS. Ó, áldott 1058 IV | vala ellenem) egy nyilával gyógyíthatatlan sebet ejte szívemen. Csak 1059 III | nyavalyámot,~ha sebemet gyógyíthatd!~ECHO: HADD!~Vajha elhagyhatnám, 1060 Pro | oltalmazhatja, betegségét is gyógyíthatja, s még arról is az bölcs 1061 EzKom| hivé, hogy soha meg nem gyógyulna, hanem úgyan meghalna szegén. 1062 EzKom| volt, hogy soha meg nem gyógyult, hanem ugyanakkor megholt 1063 IV | ásta sír vagy valami vad gyomra légyen az én koporsóm, mégis 1064 I | hozta elõ az jó nyár az õ gyümelcsét, az tél is annyiszor fosztotta 1065 III | mint az szép fiatal zöld ág gyümölcs nélkül? Ha azt tartod, hogy 1066 Pro | virágokot, s hogy ádhatnának jó gyümölcseket? Ezenképpen, ha valami múlatság 1067 IV | kõesõ sem nagyobb az éretlen gyümölcsnek, s az száraz dér sem az 1068 III | is különb-különbféle szép gyümölcsöket, azmiulta szerelmedre felgerjedvén 1069 II | szerettem, azt most mind gyûlölem s útálom.~GALATEA. Tudja 1070 II | szerelmére, azki ilyen igen gyûlöli szegén fejemet? Mostan vészem 1071 Pro | hogy meg ne jegyezze s gyűlölje az szeretője, ha undok s 1072 III | vétek, hogy méltó, ki-ki gyûlöljön érte. Vallom s nem tagadom 1073 II | Én is azért mostan inkább gyûlöllek, mint az kígyó az pávát. 1074 II | igaz Isten, hogy akkor sem gyûlöltelek én tégedet. Ha szinte valami 1075 V | kegyetlensége volt oka, ugyan nem gyûlöltem azért én annyi elhagyásomban 1076 II | szokott az szerelemnek újonnan gyúlt tüze oly sokáig égni, hol 1077 I | vesztettem,~mert inkább égtem, gyúltam.~Mert valahol járok s valamit 1078 IV | s mind repülni, s mind gyútani jól tud, s ha szinte néha 1079 I | szerelmessen?~S mire kedvem ellen gyútasz ahhoz engem,~aki megnyerhetetlen?~ 1080 IV | meg nem hatja, azt tûzzel gyútja, s úgy meglágyítja. S ott 1081 IV | meglágyítja. S ott még az gyútó tüzet is, ha meg akarná 1082 I | eleven tűznek kegyetlen gyútóját. De látván akkor is, csak 1083 II | BRISEIDA. Eredj, eredj! Nem hadlak, míg mégy ezen, mert az 1084 V | juttattál, mert ha akkor meg hadtál volna halnom, most ez nagy 1085 I | s reá támaszkodtam s reá hadtam magamot! Nem tudom, mit 1086 II | Bár engedett légyen az, hagyd reám, önmagam elhitetem 1087 II | szemmel is tekinteni, hogy ne hagyjon ember bizodalmat magán 1088 V | ki sem vetheti. Valamit hagyott volt Galatea, hogy uramnak 1089 V | közed hozzám, miért nem hágysz meghalnom? Hiszem néked 1090 III | vagy, mint az urad!~DIENES. Haha, mint haragszik! Lám, mondom, 1091 II | szólsz vélem? Valyon nem azon haj, kéz avagy száj-é ez most 1092 II | snincsen fejekben. Hallod, mely hajlandók s mint nyargalnak s mint 1093 EzKom| míg Sylvanus Juliához nem hajlott, csak kegyetlenkedett Sylvanuson, 1094 I | Credulus szól őmagában az Hajnalnak.~ Ó, én veszett fejem! Medgyek 1095 EzKom| Credulust Thyrsisnek lenni, nem hajol hozzája, és okot vet belé, 1096 V | arra vitt is, hogy Juliához hajoljak, az én keserõ nagy fájdal 1097 V | búsoltában, hogy hozzá nem akart hajolni, mérget adott szegénnek 1098 V | szól.~DIENES. Nincsen annyi hajszál az uramon, azmennyi szitkot, 1099 III | héában igyekezel hozzád hajtani.~CREDULUS. Ha az Isten mind 1100 I | semmiképpen magához nem hajthatná (mert igen igazán szeretett 1101 II | supplikálj azon, hogy õtet hozzád hajtsam, hanem fogj máshoz, mert 1102 V | elõtted, elégedjél meg egy halálommal, s ne hagyj mindennap 1103 II | az emberi képet meg nem haladta, vagy azki csak oly, ha 1104 III | vizslák miatt bántások, s az halaknak is nappal vetik meg az hálókot 1105 V | téríte ismét életre az halálbúl!~CREDULUS. Engemet hiszel-é 1106 V | szinte oly keserves, mint az halálnak oka s módja, kirõl könyvhullatás 1107 V | CREDULUS. Az bezzeg, s ezután halálnál egyéb sem választhat el 1108 V | én volnék oka istentelen halálodnak, s abban is, hogy én Sylvanust 1109 V | gondolna? Bizony csak nevetne halálodon, s bolondnak mondana érette! 1110 V | halnom, de az nehéz, hogy halálom óráján nincs jelen az én 1111 IV | testemre, látván szörnyû halálomot, sokat is gondolkodván magadban, 1112 II | Miben tetszik meg inkább az halandó természet az kegyesség s 1113 EzKom| midőn azt hiszi, minémő halandófélen azelőtt tíz esztendővel 1114 II | hogy mindketten csak héában halásztok, afelõl mást kereshettek. 1115 III | látta éltében, hogy így haljon-vésszen~más, mint én, szerelmesén?~ 1116 I | az én szerelmes Juliámot? Hallád-é, Dienes, láttad-é ma valahol?~ 1117 V | Angelicám! Ím, noha látlak, hallak, de alig hiszem még magam 1118 V | hogy vacsorára megfőzzem. Hallám, hogy Galatea monda Friskának, 1119 IV | szómot, izenetimet csak hallani sem akarta, levelemet sem 1120 III | kell azért s sírnom, nem hallgathatok akaratom ellen is, azért 1121 IV | Credulus egy bokor megett hallgatja.~BRISEIDA. Nagy ok ádja 1122 IV | ha csak az hegyek-völgyek hallgatják szómot! No, hadd messem 1123 III | esedezésemet, s engedjed hallgatnom az te szódnak gyönyörû édes 1124 EzKom| komédiában, hogy míg az hallgatók az komédia végét érnék, 1125 III | múlatságát, s figyelmetesen hallgatta az én verseimnek siralmát. 1126 I | elejtvén, lehajtá fejét, s nagy hallgatva egy sûrõ bokorban ballaga, 1127 IV | szánja-é õtet Julia? Ha örömest hallja-é, mikor szól, vagy penig 1128 IV | tökéletes jámborság?~SYLVANUS. Halljad, ím megmondom, azután tégy 1129 IV | nagy ok ádja, hogy régen se halljam szódot.~BRISEIDA. Azt akarod-é, 1130 V | félfelé egy kevéssé magunkot, halljuk, mit beszélnek!~ACTUS V. 1131 II | okosság snincsen fejekben. Hallod, mely hajlandók s mint nyargalnak 1132 IV | ti magas fák, kik sokszor hallottátok az én keserves sírásimot, 1133 EzKom| gyógyulna, hanem úgyan meghalna szegén. Ingyen sem várhatá 1134 Pro | kell szeretniek. Meg is halni penig ki kész lett volna 1135 V | leányoknak, mint ha azokot látják halni-vészni azkik szerelmekre felgerjednek~ 1136 V | ha akkor meg hadtál volna halnom, most ez nagy bút nem szenvedném, 1137 III | halaknak is nappal vetik meg az hálókot s horgot, s az szántó barom 1138 II | holott szép, lágy puha ágyon háltam, most messze kibujdosván, 1139 V | megsértlek is! Valyon ha itt halva látna Julia, mit gondolna? 1140 IV | SYLVANUS. Valamiért? Valyon mi hamisad volt valaha éntõlem, jámbor, 1141 IV | pártolkodol?~CREDULUS. Mi hamisam? Még azt kérded? Tehozzád 1142 I | nem tudom, mint vadtok: hamisok-é vagy igazok-é, de ezt jól 1143 IV | engemet megfosztani! Nem hamisság-é ez? Nem gonoszság-é? Azmely 1144 V | reám írt, s el ne higgye az hamisságot felõlem? Majd mind ez egész 1145 I | hosszúcska, mint egy lyukon hámzott salátatorzsácska; jó szagó 1146 II | kõsziklákon is megtetszik néhol az hangyanyom is, ahol sok hangyák járnak. 1147 II | JULIA. Csak héában, héában hányod az borsót az falra, csak 1148 V | is, hogy nem tarthat az harag sokáig közöttetek, mert 1149 IV | mondok, szegénre! Meglásd, ne haragéts magadra az Szerelmet, mert 1150 V | semmiért egyébért úgy meg nem haraghatnak, hogy ismét meg ne békéljenek. 1151 I | örömest fûti.~Hatalmas szemei, haragos beszédi~engem noha vesztenek,~ 1152 II | gondolj véle, ha szinte haragoson tekint is reád. Nem látod-é, 1153 IV | nyilának hegyes voltát?~JULIA. Haragudjék bár, lõje szinte annyi nyilát 1154 I | nyakán csüggötök, mint az harang az én bakom nyakán, s mégsem 1155 EzKom| és megtölt vala Angelica. Harmadikért, hogy Juliának híja vala 1156 IV | reggeli piros hajnal gyenge harmattal béhinteget, mint Credulusnak 1157 II | BRISEIDA. Nem tudom, mi vagy ez három közül: kegyetlen-é, vagy 1158 II | alabástromhoz, azokhoz hasonlítod vala: az én szememet 1159 I | kegyes személye annyira hasonlónak tetszék az szegén Angelicához, 1160 II | CREDULUS. Hát immár mi hasznaért mondta Dienes énnékem, olyan 1161 I | ugyan semmi egyéb néked nem használhatna is, csak az idõ is, lehetetlen, 1162 III | nyilván látod, hogy semmit nem használsz énnálam az sok sírásoddal, 1163 Pro | nem volt kárára, sőt nagy hasznára az diákság, astrologia, 1164 III | ím, meghallgatom. De mi hasznod benne, ha tudod, hogy csak 1165 IV | vagy, tehát tudnod kell, haszontalan õelõtte mind az elfutás, 1166 I | foga kopik, déceg lónak is háta túrosodik. Én is penig valamiben 1167 II | nem állhattál ellene az õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak 1168 I | szenében~magát örömest fûti.~Hatalmas szemei, haragos beszédi~ 1169 III | kérlek, oly erőt s oly hatalmat most énnékem, nagy keserves 1170 AzErd| szerelemnek gyõzhetetlen nagy hatalmát érzitek magatokon. Ha ez 1171 III | születtél? Vagy Carthago határiban termett oroszlán tejét ittad? 1172 IV | szívét nyilával meg nem hatja, azt tûzzel gyútja, s úgy 1173 I | érzém szívemnek erejében hatni az szerelemnek titkos lángját.~ 1174 V | nyakaszakadtában elfuta, azonban hátrafordola Galatea, hogy engem megláta, 1175 Pro | szerelmekben, hanem mindezeket hátrahagyván, az ő szeretőjöket kell 1176 V | CREDULUS. Hadd menjünk inkább haza!~SYLVANUS. Nem mentek, hitemre!~ 1177 II | fel Sylvanus uram az Julia háza elõtt!~BRISEIDA. Egyéb szükségeért 1178 AzErd| gyanánt fogadja bé kegyelmetek házában, szolgáltasson kegyelmetek 1179 I | szerencsétlenség űzött ki tégedet édes hazádból, s micsoda kegyetlen csillag 1180 I | dolgot meghallám, ottan hazafutamám, s látván, hogy egyedöl 1181 V | Candiában (ki mindkettõnknek hazája vala) fölgerjedtem vala.~ 1182 III | ki egyike annak,~kiknek hazájok a Men.~ECHO: AMEN.~ACTUS 1183 I | előszer, hogy Candia az én hazám, Credulus sem igaz nevem, 1184 I | Angelica fáradva s izzadva hazamenne, s egy szép tiszta forrás 1185 I | keserves bujdosás, sem édes hazámtól való messze távozás, sem 1186 V | Credulusnak?~CREDULUS. Azért, hogy hazánkban senki semmi hírt ne kaphatna 1187 EzKom| megesmérvén egymást, egymáshoz házasolának. Sylvanus is megbékéllik 1188 Pro | sem egyéb végre, hanem házasságra. Oztán mennyi olasz, francúz, 1189 V | megelevenedném, néki adjon az atyám házastársul. Atyám, mint keserves ember, 1190 I | ülvén innya akarna, addig hazudoza az áruló kerőle, hogy mérges 1191 V | ban, azért ölé meg magát” Hazudsz benne, hitván ember, hogy 1192 II | ám, ha ilyen rossz ember hazugságához képest kell kétséget s gyanóságot 1193 V | te is azulta, hogy onnan hazul eljöttél?~CREDULUS. Menjünk 1194 II | borsót az falra, csak héában hegedölsz az malomban, mert nem szeretem 1195 IV | nyájnak az zöld pázsitfû hegye, kit az reggeli piros hajnal 1196 IV | héában, nyavalyás, ha csak az hegyek-völgyek hallgatják szómot! No, hadd 1197 IV | esméred-é az õ nyilának hegyes voltát?~JULIA. Haragudjék 1198 V | Látod-é ez unicornis szarva hegyit, kit ilyen módon aranyban 1199 V | metéljem ki inkább ez fiatal héjából, hogy senki meg ne olvashassa, 1200 I | valami nádat szedek az ház héjára, hogy az esõ reám ne csepegjen.~ 1201 AzErd| kit nem gondoltak, akármi héjával essék, csak õnékik tessék, 1202 I | helyekre széllyel fekövő helyekből felserkent s felindít! Ó, 1203 I | is s nyájakot az legelő helyekre széllyel fekövő helyekből 1204 IV | mint ezelõtt, most is ezen helyött~nem szánta õ halálát.~ ~ 1205 V | is! Jól esmérem az szép helyt, azkirûl emlékezel, mikor 1206 III | nyárban,~szinte igaz úgy hervad;~Azért ádj tanácsot, szánd 1207 V | el az õ édes ajakirúl az hervadt piros rózsát.~JULIA. Thyrsis-é 1208 V | meg az borjút, ki ma egy hete, hogy lett. Készíts jó vacsorát!~ 1209 IV | Sylvane, hogy dolgodot elfedezhetted volna elõttem. Nincs oly 1210 III | nem állhatja az fejem az hév lúgot! De mi bolondságot 1211 I | gondolván véle, hogy gyertyaláng héve~meg is égeti, süti,~Szívem 1212 III | hogy az verõfény is mely héven süt mostan? Nincs semmi, 1213 II | közé, földen, köven, hol heverek. Bizony, hogy minden hitem 1214 IV | veszedelmével!~BRISEIDA. Az hevült, megszomjúhozott útonjárónak 1215 I | beszélgetéstől!~CREDULUS. Ne hidd azt, társ, mert nincs annyi 1216 I | sem szomjúság, sem hó, sem hideg, sem eső nem felejteté el 1217 V | meghala? Ím mint fejéredik, hidegedik! Bizony megholt, mert semmit 1218 II | való hamis gyanóságot, s higgy meg engem is valaha vagy 1219 V | az, mit reám írt, s el ne higgye az hamisságot felõlem? Majd 1220 III | könyörül.~ECHO: ÖRÜL.~Hogy hihessem én azt, ha látd-é, mint 1221 EzKom| Harmadikért, hogy Juliának híja vala minden, senki nem tudja 1222 Pro | érdemlem, hogy botránkozónak híjanak az emberek. Mert azmi az 1223 III | tréfás, ím, uram, mintha hímvarró társam volna!~DIENES. Csi, 1224 V | uraim, örömest vacsorára hínálak titeket is, ha az vacsoráló 1225 III | szerelmes hozzád.~CREDULUS. Ki hinné, fölséges Isten, hogy ilyen 1226 I | forralsz ismét fejemre! Kell hinni valyon, hogy Sylvanus ilyen 1227 I | penig az szegén vén atyám híre nélkül való eljöttömet ne 1228 V | bánom. De azt, hogy gonosz híremben akarsz ejteni, azt bizony 1229 Pro | tisztességet szerzett az jó hírnév, ha Virgiliusnak, Homerusnak 1230 Pro | Virgiliusnak, Homerusnak jó hírt-nevet szerzettek az szép versek, 1231 V | mitûl lágyult meg ilyen hirtelen az te kemén szíved? Én hiszem, 1232 II | nem veszti el magát, nem hirtelenkedik véle! Bár ne félts, nem 1233 Pro | Kiknek azt felelem, hogy históriát nem írhattam, mert egyik 1234 V | bennönket! Noha látlak, de alig hiszek enmagamnak is! Jól esmérem 1235 V | halálbúl!~CREDULUS. Engemet hiszel-é most Thyrsisednek, kit csak 1236 EzKom| egyikért, hogy midőn azt hiszi, minémő halandófélen azelőtt 1237 I | kivel csak tengethessem s hitegessem is keseredett lelkemet, 1238 II | heverek. Bizony, hogy minden hitem ez volt, hogy nemsokára 1239 V | segítenélek, de nem szeghetem meg hitemet. Bizonságom az Isten és 1240 V | néked az igazat, s miképpen hitethessem el véled? Hála Istennek, 1241 IV | az magad tökéletlensége s hitetlensége ennek az oka. Tudod, hogy 1242 EzKom| lenni, főképpen penig, hogy hiti fogadása tartja vala, hogy 1243 II | bujdosásra magát, ádtad volna, hitt volna bizon dolgot, s holtam 1244 V | hanem egyéb is minden azt hitte, hogy megholtam. Látván 1245 V | vagyok az, kit te megholtnak hittél lenni!~CREDULUS. Immár nyilván 1246 EzKom| Angelica immár vonyogna, azt hivé, hogy soha meg nem gyógyulna, 1247 II | ifjabb, de hozzád bizon sem hívebb, sem tökéletesb, s ha szinte 1248 II | is. Azmi penig igazságot, hívséget s tökéletességet illeti, 1249 I | búm könnyebbségére csak hízelkedni sem tudok immár semminémő 1250 I | közt bokorban, sok esõben, hóban~holtig csak nyomorognom?~ 1251 III | fészekben,~kegyetlenség hogyhogy él?~Mert mint nyelved beszél, 1252 IV | hogy orvoslanál inkább, hogysem elárulnál nyavalyámban. 1253 II | valván, ha igaz nem volna? Hohó, most vészem eszemben, miért 1254 II | vala gyönyörségeseknek, hóhoz, fejér liliomhoz, alabástromhoz, 1255 III | éjjelre kélve, midõn az fejér hold felterjeszti világát, mind 1256 I | ugyan bízom azért, hogy holdá kélve megláthatom az ő áldott 1257 Pro | kinek Nova Terra neve, megholdoltatta Károly császárnak), nem 1258 I | hamis szerelem!~Miért nem holdultatsz meg annak, kit jártatsz~ 1259 II | fölnõttem s nevelkedtem vala, holott szép, lágy puha ágyon háltam, 1260 IV | gonosz szerencse miatt ez holtom után való jó se teljék rajtam, 1261 I | hogy az eget az setétségnek homályából megtisztítod, alig várom, 1262 Pro | hírnév, ha Virgiliusnak, Homerusnak jó hírt-nevet szerzettek 1263 IV | hol kezét, hol szavát, hol homlokát Juliának elõtted, azt alítván, 1264 IV | s halálos veríték üte ki homlokomon, ki miatt csak elhalék s 1265 II | laknak az halak az száraz homokon, mint az Sylvanus felöl 1266 IV | hogy mind vizet, fát õ hord szegén az konhához?~SYLVANUS. 1267 II | hogy sok keserves nyilait hordozom szívemben! Régen esmérem 1268 I | s az vesszõt is, azkivel horgász vala, elejtvén, lehajtá 1269 EzKom| Juliát, hogy valami patakban horgászna, kinek nagy szépségén elálmélkodék, 1270 II | hogy nem tudod, hogy az horgon vagyon az eledel, kire az 1271 III | nappal vetik meg az hálókot s horgot, s az szántó barom is akkor 1272 I | hogy az tudatlan halakot horogra csalogatná, kinek kegyes 1273 I | lisztláng; az orra vékon, hosszúcska, mint egy lyukon hámzott 1274 III | zöngöttek az vadon erdõk között. Hovatovább mind csak kegyetlenkedtél 1275 Pro | hozna. Botránkozást az nem hoz senkinek, mert tisztességes 1276 Pro | szomoróknak is örömet s víg kedvet hozna. Botránkozást az nem hoz 1277 V | az sült répát!~SYLVANUS. Hozsza az kezed, Galatea; fogd 1278 EzKom| Thyrsisnek lenni, nem hajol hozzája, és okot vet belé, hogy 1279 II | szerelmirõl akarsz, s egyéb hû szokásod szerént, trécselni 1280 IV | mindenkoron csak keserõ könyveket hullasson, nyavalyás? Szánd meg szegént, 1281 II | oly keserves könyveket nem hullat, mint az szokott szeretõje 1282 II | szokott szeretõje elõtt hullatni, azki az levelet vagy az 1283 IV | sem kedvesb az árnyék s hûves szellõ, sem az nyájnak az 1284 III | zöld ágak között fán, az hûvesben! Állj, kérlek, egy kevéssé, 1285 V | fõzi, noha második is nem hûvíti azért!~CREDULUS. Ó, áldott 1286 IV | ellen is maga csudájára húzza vala szívemet.~CREDULUS. 1287 II | BRISEIDA. Ott vagyon az icce, csaknem mondám, mi! Felséges 1288 III | két kezivel!~DIENES. De ideádod-é az inget?~GALATEA. Oda.~ 1289 III | eszedben, szegény, hogy inkább idegenítesz, mint édesítesz magadhoz 1290 II | tégedet. Ha szinte valami idegennek mutattam is magamot hozzád, 1291 AzErd| az ott benn való ifjak az ideki valókat az versszerzésben 1292 EzKom| Angelica bujdosásának, mely idő közben csak hírt sem kaphatának 1293 III | viszont áldja~nevét minden idõben,~S talám meg is ádja, és 1294 I | csillaga az én örvendetes időmnek gyönyörű fényét hamar az 1295 I | Így azért immár, midőn az időnek hosszú voltával sem várnám 1296 AzErd| az fülemilék az tavaszi idõnek, kiknek gyönyörû éneklésekkel 1297 Pro | sem kárt az diákság, mi időnkben Swendi Lázárnak ha nem ártott, 1298 IV | fiatalra, hogy mennél nagyobb idõre nõ, annál inkább kiterjessze 1299 I | hozzád õtet. Hallottam, hogy idõvel ebnek foga kopik, déceg 1300 II | ki igaz, hogy nálamnál ifjabb, de hozzád bizon sem hívebb, 1301 AzErd| hogy ha az ott benn való ifjak az ideki valókat az versszerzésben 1302 AzErd| penig az oly elméjõ fris ifjaktúl, kiknek nemcsak az bölcs 1303 EzKom| tökéletesen szerette az ifjat. Megtetszik penig, mert 1304 II | jó leányom, szépségedhez, ifjúságodhoz! Nem tudod-é, hogy szépség 1305 V | ejteni, azt bizony bánom. Igaz-é az, hogy az fiatalon azt 1306 II | annak jutalmát s hasznát igazabban s méltábban megérdemli nálamnál.~ 1307 V | mutathassam én meg néked az igazat, s miképpen hitethessem 1308 IV | is akarod tennenmagadot igazétani. No, ám légyen helye mentségednek, 1309 III | szerelmes kívánságimot, igaznak alítván téged, áruló, s 1310 I | mint vadtok: hamisok-é vagy igazok-é, de ezt jól tudom, hogy 1311 II | nálánál én is. Azmi penig igazságot, hívséget s tökéletességet 1312 AzErd| mennyivel éntõlem ékesb igékkel lehetett, olyannal csináltam 1313 V | szeretett-é téged?~CREDULUS. Igenis, sõt talám inkább õ!~JULIA. 1314 III | mert engemet csak héában igyekezel hozzád hajtani.~CREDULUS. 1315 I | irigykedett reánk, senki sem igyekezett egymástúl elszakasztani 1316 IV | Mert azhová ember lábán igyekezik, oda hamarébb elérkezik 1317 V | valamiben énnékem kedvemet igyekezted tölteni, bizonyíts meg ezzel, 1318 IV | egynéhányszor akartam s igyekeztem, de soha erõvel sem fordíthatám 1319 I | reméntelen veszélyre jutott igyem! Oda vagyon immár minden 1320 IV | megrettenvén s felserkenvén, ijedtében édes anyját kiáltja.~CREDULUS. 1321 II | mint reméntelen ember, ijedtemben csak elhalok s elhûlök elõtte, 1322 I | béborult, virágokkal újult~jó illatú föld tája,~Csudákat nevelõ, 1323 I | szépséggel s mind gyönyörőséggel, illendő magaviseléssel, ékességgel, 1324 IV | elvette volna, de ingyen sem illette. Azért senkire ne vessen, 1325 III | adja az Isten,~noha lelkem imádja.~ECHO: ÁDJA!~Ha Isten azt 1326 V | mondhatja meg ezután.~JULIA. Íme, lám, élsz még? Vagy most 1327 I | oka az én fájdalmimnak! Ímé, csak alig setétülnek vala 1328 III | is el felõlem?~BRISEIDA. Imhol, még tagadja! Mit tagadod, 1329 Pro | azki jobb részre az egész Indiát, kinek Nova Terra neve, 1330 I | búval-bánattal, kérlek, ne indíts fel az én régi keserőségemet 1331 Pro | kedveskedni igyekezünk. Mely indulat az ifjú embernek gyakorta 1332 I | erdőre futék, s bujdosni indulék.~LICIDA. Látd-é, hogy végre 1333 AzErd| el az ide valóktúl. Sõt indulnának el utának; így én részemre 1334 V | szinte odamégyek most az ingért. Tudom, hogy menten megkérdi, 1335 IV | ülénk. S hogy ott ennénk s innánk immár, történék, hogy az 1336 I | tiszta forrás mellett ülvén innya akarna, addig hazudoza az 1337 I | lehete, nevemet; mihelt penig inték ottan, szegén reám emelvén 1338 II | szava, mint izengetése s az írás. De sem az követ, sem az 1339 Pro | Bibliának s egyes doktoroknak írásinak olvasásából lehetnek), kivel 1340 II | Ó, kegyetlen, istentelen irégység! Ha immár minden jómtól 1341 Pro | felelem, hogy históriát nem írhattam, mert egyik az: vagyon, 1342 I | szörnyű halálomnak oka csak az irigy Montan: ő áda álnoksággal 1343 I | szeretne, mint azelőtt. Irigyelvén azért és szomjúhozván az 1344 I | között, mely ideig senki nem irigykedett reánk, senki sem igyekezett 1345 V | nyakamnak végeszakadtát is irigyled, áruló? No, hadd járjon! 1346 III | lábacskáinak nyomdokát, ugyan irillem, hogy lábaival illet benneteket. 1347 Pro | mert egyik az: vagyon, ki írja, másik az penig, hogy talám 1348 Pro | mindkét felől eleget írtanak s írnak is, hanem olyat kellett 1349 Pro | bölcs emberek szoktanak írnya s regulákat szabni, mind 1350 V | sem vettem eszemben, mit írtam. Ne siess, az Istenért! 1351 Pro | is mindkét felől eleget írtanak s írnak is, hanem olyat 1352 Pro | philosophia, geometria, mi miért irtózunk úgy az jó s bölcs tudomántól, 1353 III | szép Diana, az vadászásnak istenasszonya gyakran elhadta múlatságát, 1354 II | CREDULUS. Látod-é, szép dolog, Istenemre mondom, még õ haragszik, 1355 III | egyedül, szép Julia, hogy istentelenképpen nem könyörülsz rajtam, sõt 1356 III | kegyesnek szívében ilyen nagy istentelenség és szörnyû kegyetlenség 1357 III | tûrtem sok kínjáért,~hát még Istentül sem fél?~Õ fejér mellyében, 1358 IV | emberséggel kezde étellel és itallal kínálni bennünket, s mi 1359 IV | megmondom, azután tégy magad ítéletet benne, ha érdemlek‑é böcsületet 1360 III | határiban termett oroszlán tejét ittad? Vagy az armeniai párduszok 1361 IV | SYLVANUS. Mi dolog, talám bort ittál? Mit garázdálkodol énvélem?~ 1362 I | dolog, társ, Credule, hogy itten keröl mind az te siralmiddal 1363 I | nincs annyi kalász Szent Iván havában, sem Szent Mihály 1364 IV | sem vetette reám, szómot, izenetimet csak hallani sem akarta, 1365 II | szerelmének maga szava, mint izengetése s az írás. De sem az követ, 1366 I | midőn Angelica fáradva s izzadva hazamenne, s egy szép tiszta 1367 II | vagy két szót véled.~JULIA. Jaj, jó Briseida, mit beszélsz? 1368 EzKom| s fölfogadtatja az vén jámborral, hogy ha ő meggyógyíthatja, 1369 V | Megcsalja bizony az reménség az jámbort! Mert míg én élek, bizony 1370 I | vétket lelkére! De mint jára oztán az ital után szegén 1371 I | felelek, úgy megtanít, mint járj érette s minémõ mesterséggel 1372 II | hangyanyom is, ahol sok hangyák járnak. Könyörögj csak gyakran, 1373 V | az nyálam, mintha hangyák járnának az számban, hogy az jó lakást 1374 III | volna, s mint egy baba, úgy járnék az mezõn széllyel, akarám 1375 I | titkos lángját.~LICIDA. Mint jártál oztán véle? Szóltál néki?~ 1376 V | haja, söle! Hiszem jól jártam ma!~SYLVANUS. Jer az én 1377 I | holdultatsz meg annak, kit jártatsz~utánam szerelmessen?~S mire 1378 I | szoktanak vala egybengyűlni az játék kedveért s múlatságért. 1379 I | tott, bezzeg!~CREDULUS. Ne játsszál!~DIENES. Ki vagy szegén? 1380 I | kötett, s ki táncolt, s ki játszott, ki verset éneklett. Egykor 1381 Pro | Isten boldogul, kívánta javaiban sok esztendeiglen. Ámen.~ 1382 Pro | időben csak az nagy hó és jéggel volna az föld béborulva, 1383 Pro | mindenre gondvisel, hogy meg ne jegyezze s gyűlölje az szeretője, 1384 IV | keserves okát, ím, fel is jegyzem egy fiatalra, hogy mennél 1385 V | fa mellett látok? Micsoda jegyzés imez fiatalon? Valyon ki 1386 V | CREDULUS. Azmit annak az jegyzésnek kellett volna mondani, azt 1387 IV | talám valaha reátalálsz az jegyzésre, kit az fiatalra metszek 1388 IV | magán az jegyzetemet, mely jegyzésrõl végyen ki-ki példát, mint 1389 IV | inkább kiterjessze magán az jegyzetemet, mely jegyzésrõl végyen 1390 V | imez fiatalon? Valyon ki jegyzette reá? „Credulus bújában, 1391 II | CREDULUS. Micsoda nagyobb jel kell annál, ha látom, hogy 1392 II | BRISEIDA. Valyon melyik jelben esméred, hogy szerelmedben 1393 V | sebem helye, ó, én édes jelem, kire sokat nézek napestig 1394 V | hogy halálom óráján nincs jelen az én istenasszonyom, 1395 IV | snincs olyan, ki valaha ki ne jelenjen.~SYLVANUS. Mi dolog, talám 1396 II | követ, sem az levél nem jelent alázatosságot, sem bocsát 1397 IV | azt akarnád, hogy néked jelenteném én azt meg, azkit ez ideig 1398 III | szívem bánatja,~De nem azt jelenti kemény tekinteti,~s amint 1399 II | azminek ember bizonyos jelét látja, annál is nagyobb 1400 V | Sylvanussal.~DIENES. Ahol jő Sylvanus, az gazdám! Jó 1401 AzErd| mint az kegyelmetekhez való jóakaratomnak örökké való szolgálatját.~ 1402 AzErd| NEMES ASSZONYOKNAK, ~MINT JÓAKARÓ ASSZONYINAK, HOLTIG VALÓ ~ 1403 III | között egy igen szép kegyes jődögél. Úgy tetszik, azmint az 1404 V | meg az Alfesibeónak, hogy jöjjön elém, ím, itt megvárom. 1405 V | fordította kegyetlenségedet jókedvire s kegyelmire?~JULIA. Míg 1406 Pro | ifjú embernek gyakorta sok jóknak oka, mert ha részeges, elhagyja 1407 III | adhatna?~Igazán ki neve, kit jómnak felette~lelkem oda kívanna?~ 1408 I | szomjúhozván az átkozott az én jómot, kivel örömömben már békével 1409 V | azki gonosz szándékját jóra fordítja.~ACTUS V. SCENA 1410 II | s igen múlandó, romlandó jószág az emberben, s oly, kit 1411 IV | hogy ott nyugodnának az jószagó füvekben, az jó madarászás 1412 III | vagy csergõ pataknál az jószagú füvekben vagy zöld ágak 1413 II | véghetetlen keserõségbõl valami jótételeddel ki nem mentesz, majd életemnek 1414 I | minden kívánságodban annyi jótételét [vetted] az szerelemnek 1415 V | gyógyítál meg akkor, mely jótétellel csak ez mostani veszélyre 1416 V | SYLVANUS. Isten hozott minden jóval, édes társom, Credule! Lám, 1417 Pro | részegséget, csak azért hogy az józansággal inkább kedvét lelhetné szerelmének, 1418 IV | tartóztat engem. Hanem könyergjünk mindketten néki, hogy ilyen 1419 V | az fejemből. Maga míg ide jüttem, mind azt beszéllettem magamban, 1420 II | napot, Julia, meg hozzád jüvék!~JULIA. Valami nagy gondod 1421 V | mondok! Ez estve ellék egyik juh kettõt. Oly nagy mindkettõ, 1422 I | Oly nap nincs, hogy vagy juhaimot, vagy kecskémet el ne lopnák!~ 1423 I | ha ugyan igaz lészen az juhász szava, meglátja, hitemre, 1424 II | kedveled Credulust, hogy juhászember, az semmi, mert Apollo is 1425 II | Az madarak tollokkal s juhok gyapjakkal ékesek, s az 1426 V | Talám valami kár esett az juhokban?~DIENES. Az a kár, igen 1427 IV | nem nagyobb ellensége az juhoknak és barmoknak, s az kõesõ 1428 III | JULIA. Azmikor az emberek az juhokot az farkasra bízzák, s azmikor 1429 III | kedves-é néki vagy nem?~Szép Julia-Annám lészen-é jó hozzám,~s megkegyelmez-é 1430 IV | megcsalatkozám! Ó, szép Juliám, immár nem halljátok az 1431 IV | elégedjél meg immár az én Juliámmal!~Ó, veszett s nyomorult 1432 I | tudom az én szerelmes szép Juliámnak kisded nyomát! Ej, jól juta 1433 III | Sylvanussal.~BRISEIDA. Azmint Juliátúl értem, nem ok nélkül panaszolkodott 1434 Pro | azonképpen ha Sándornak s Juliusnak az jó tudomán s bölcsesség 1435 I | fejemre, mint az sok légy az jungátára. Oly nap nincs, hogy 1436 II | tudja, hogy még az mennybéli Jupiter is forgott szerelemben. 1437 II | sem hágy békét!~GALATEA. Juss, fuss! Nézsze, mint mégyen 1438 I | lakta földön ily régolta~mi jutalmamat várom?~Ha mindenütt éget 1439 II | ha valami dicséretet vagy jutalmat érdemel ez világon emberek 1440 III | régen szolgálom, lészen-é jutalmom,~s kell-é jót reménlenem?~ 1441 III | de így is csak nyavalyára jutottam, noha bú elõtt futottam.~ 1442 IV | Ó, áruló Szerelem, mire juttatál engemet? Ó, hogy bánom, 1443 V | csak ez mostani veszélyre juttattál, mert ha akkor meg hadtál 1444 IV | vajúdnom? Csak mint egy kába, eszeveszett ember, lecsüggött 1445 III | bizon, ő! Ó, boldog virágocskák, kik viselitek az ő áldott 1446 I | társ, mert nincs annyi kalász Szent Iván havában, sem 1447 V | között! Ha valahogy itt kap, hogy metélgetek, majd meg 1448 EzKom| idő közben csak hírt sem kaphatának egyik is az másik felől, 1449 V | hazánkban senki semmi hírt ne kaphatna felõlem.~JULIA. Én is szinte 1450 V | kár, igen találád, valami káposztácskáért mentem vala az kertben, 1451 II | valami hitván gombostûmet is kaptad vala el, kivel az fátyolt 1452 I | fejér, mint az én ingem karácson napján! Az melle, mint egy 1453 Pro | Károly császárnak nem volt kárára, sőt nagy hasznára az diákság, 1454 Pro | volna lelkeknek ez világból kárhozattal kimúlniok, ha az Isten meg 1455 AzErd| ennyi sok különb-különbféle károkot vallott szegénlegénnek igaz 1456 II | mondom, még õ haragszik, hogy káromon törõdöm! Semminek tartod-é 1457 I | mint egy nyúlcímerecske! Oly fejér, mint az én ingem 1458 I | No, maradj el, énnékem az kecskét kell megkeresnem, mert szolgálatomban 1459 Pro | ember magában szerelmeskedik, vagy jól, vagy gonoszul, 1460 II | kényemre-kedvemre fölnõttem s nevelkedtem vala, holott szép, lágy 1461 V | valaki szerelmes ember valaha kedve szerint végezte életét ez 1462 Pro | gyanánt részesülhessek az ő jó kedvébe, kit éltessen Isten boldogul, 1463 III | búmot verem el,~mert kiesém kedvébûl,~Látom, hogy csak gyûlöl, 1464 V | valaha valamiben énnékem kedvemet igyekezted tölteni, bizonyíts 1465 III | megvallom, de jó szolgálatom~kedves-é néki vagy nem?~Szép Julia-Annám 1466 IV | forrásvíz, s az aratóknak sem kedvesb az árnyék s hûves szellõ, 1467 Pro | felett szolgálni, engedni s kedveskedni igyekezünk. Mely indulat 1468 I | magaviseléssel, ékességgel, kedvességgel az többit naggyal meghaladta 1469 V | mert az halál senkinek nem kedvez.~CREDULUS. Az halál nem 1470 Pro | bévévén szegén fejemet az ő kedviben s nagy szerelmiben, hogy 1471 V | kegyetlenségedet jókedvire s kegyelmire?~JULIA. Míg te Credulus 1472 II | az kedvetlen tekéntet is kegyelem gyanánt essék néki, de azért 1473 V | Isten ádjon százannyit kegyelmednek érette!~GALATEA. Ím, én 1474 V | ki mindnyájunkhoz ilyen kegyelmes vagy! Ezelõtt itt az hegyeken-völgyeken 1475 IV | kegyetlenséget, s tekints kegyelmesen, mondok, szegénre! Meglásd, 1476 III | könyörgésemmel az kegyességet s kegyelmességet! Szép virágok közt járó 1477 III | nyelvem, s szólj néki, és kegyelmet kérvén nyerj segedelmet 1478 AzErd| tikegyelmeteket. Isten éltesse kegyelmeteket, és ádjon oly kedves szerelmest, 1479 AzErd| kívánok és ajánlok, mint az kegyelmetekhez való jóakaratomnak örökké 1480 AzErd| szolgálóleányom kedves lészen kegyelmeteknél ezért az én szolgálatomért, 1481 V | tetszik, hogy ily hamar kegyelmiben vett volna az Szerelem, 1482 I | Mondd meg, láttad-é az én kegyesemet, mondd meg!~DIENES. Mondd 1483 III | angyali szépségben, efféle kegyesnek szívében ilyen nagy istentelenség 1484 III | dolog, hogy szívedet az kegyességben részetlenné tötte? Nem tudod-é, 1485 III | siralmas könyörgésemmel az kegyességet s kegyelmességet! Szép virágok 1486 III | veszéllel?~Szemeim láttára nagy kegyessen másra~nézdegél vidám szemmel,~ 1487 I | Angelicához valamennyire hasonló kegyest találhatnék. Egykor azért, 1488 II | mi vagy ez három közül: kegyetlen-é, vagy istentelen, vagy talám 1489 IV | Sylvanusé, hogy hová fenébb s kegyetlenb Julia hozzám. No, hadd járjon, 1490 II | el nem mégy, még meglátd, kegyetlenke, ha talám nem tudom, mint 1491 EzKom| Juliához nem hajlott, csak kegyetlenkedett Sylvanuson, és megvetvén 1492 I | inkább keményül ellenem, s kegyetlenkedik rajtam. Ez azért oka, atyámfa, 1493 III | között. Hovatovább mind csak kegyetlenkedtél rajtam.~JULIA. Azmikor az 1494 II | vajha fogadtam volna, s nem kegyetlenkedtem volna azkor ellene, azmikor 1495 V | tûrhetetlen hozzám való kegyetlensége volt oka, ugyan nem gyûlöltem 1496 V | gyorsan!~CREDULUS. Ha az te kegyetlenséged s az én gonosz szerencsém 1497 V | hamar téged, s mi fordította kegyetlenségedet jókedvire s kegyelmire?~ 1498 III | reménlenem?~ECHO: NEM.~Kegyetlenségéért, tûrtem sok kínjáért,~hát 1499 IV | Credulusnak.~BRISEIDA. Hadd el az kegyetlenséget, s tekints kegyelmesen, 1500 V | szállott vala szívemre, mely kegyetlenséggel reméntelenségben ejtettél