| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Gyarmati Balassi Bálint Szép Magyar Komédia IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Actus
1501 V | könyörgök az Julia szemecskéjének lebbegõ fényeért, sõt az 1502 I | mellett: ~Ó, nagy kerek kék ég, dicsõség, fényesség,~ 1503 I | látám, hogy hol léppel, hol kelepcével madarászdogált. Majd azfelé 1504 IV | ki valaha az verõfénre ne kéljen, titok snincs olyan, ki 1505 III | vagyon az áruló Sylvanus! Ezt kelle Credulussal mívelned? Soha 1506 V | régi szolgálatom ne légyen kellemetes elõtted, elégedjél meg egy 1507 III | Szerelem bátorít s tanít, mit kellessék szólnod! Ó, te felséges 1508 II | GALATEA. Volt az ideje, hogy kellettem, nem ûzsz vala így el akkor. 1509 I | önnen két kezivel lelkemnek kellő közepette metszette vala 1510 I | mert nem látom, hogy semmi kélne dolgunkban.~LICIDA. Hadd 1511 III | hiszem, él,~ó, mely igen nem kémél!~ECHO: ÉL.~Ó, hová légyek 1512 I | mint az] én cickémnek az kemencében. De hallád, en az tanács, 1513 II | dõl le az nagy fa. Ennél keménebbet is engeszteltem én meg! 1514 I | kemén természetén. Mi lehet keményebb az márvánkõnél, s mi lehet 1515 III | törvényedet, hogy ellenem így keményíted? Lám, senkit nem gyûlöl 1516 I | miá esnék, de még inkább keményül ellenem, s kegyetlenkedik 1517 II | azhol nagy gazdagon, nagy kényemre-kedvemre fölnõttem s nevelkedtem 1518 I | szívem közepette~Cupido néki képét~Gyémánt szép bötûkkel maga 1519 III | Úgy tetszik, azmint az képiről esmérem, hogy Julia, ha 1520 V | édes lelkem, hogy mind képpel s mind termettel igen hasonló 1521 I | én régi keserőségemet ne kérdd az én siralmimnak okát, 1522 EzKom| teljes életiben nem szeretne. Kérdé Credulus, eszében vévén 1523 IV | CREDULUS. Mi hamisam? Még azt kérded? Tehozzád én úgy bíztam, 1524 I | CREDULUS. Julia az, azkit kérdek.~DIENES. Hohohó! Nem veszett 1525 IV | hogy bánom, hogy meg nem kérdém Sylvanust, ha szánja-é õtet 1526 Pro | szerelmeket, midőn házastársok kérdené tőlek, mi volna, azt felelték, 1527 IV | ahhoz képest tanácsot is kérdettem tõled, mint meghitt barátomtúl, 1528 III | Ihon jõ Briseida! Immár nem kérdezkedhetem többet Echótól magam felül.~ 1529 V | CREDULUS. Ölj meg inkább, ne kérdezkedjél tovább!~JULIA. Mondd meg 1530 III | GALATEA. Bátor valamely órában kéred, odaádom ottan, csak végye 1531 I | tengerszakadék mellett: ~Ó, nagy kerek kék ég, dicsõség, fényesség,~ 1532 V | rettenetes történet! Ím, midõn én kérem azon, hogy az õ keze miatt 1533 V | Eredj, mond, édes vérem, keresd meg az legént, mert én ezután 1534 V | gyermekkoromban fölgerjedtem! Thyrsist keresem sok esztendõtõl fogva, Thyrsis 1535 Pro | szerelmiben, hogy ennyi sok kérésem miatt ne essem reméntelenségben, 1536 I | Egykor azért, sok héában keresésem után, láték egy vízparton 1537 V | tizenkét esztendeig való keresésimben sohul semmi hírt nem hallottam 1538 II | héában halásztok, afelõl mást kereshettek. Kérlek, Istenért, mondd 1539 V | elszökém, s azulta csak téged kereslek erdõkrõl erdõkre, én édes 1540 II | töredelmességet akartam benned keresni, s oztán, hogy kevés keserõ 1541 V | szép szeretõm, ki ne csak õ kéresse magát, hanem õ könyörögjön 1542 II | bátor szívvel merek azzal kérkedni, hogy egy állat ez föld 1543 III | mondom, hogy nem mívelem egy kérõdet, hanem tízet. Csak parancsolj, 1544 I | társ, Credule, hogy itten keröl mind az te siralmiddal zengenek 1545 II | ha talám nem tudom, mint kerölnél is!~ACTUS II. SCENA III.~ 1546 I | addig hazudoza az áruló kerőle, hogy mérges italt áda szegénnek 1547 V | káposztácskáért mentem vala az kertben, hogy vacsorára megfőzzem. 1548 III | szólj néki, és kegyelmet kérvén nyerj segedelmet tőle! Mit 1549 V | felmetszett.~JULIA. Micsoda nagy kés amaz, azkit ahol az fa mellett 1550 V | halált kóstolnom! Ez éles késedet üsd az én mellemben, s vedd 1551 IV | egyszer!~CREDULUS. Ha sokat késel az én életem segedelmével, 1552 IV | segedelmével, én keveset késem az veszedelmével!~BRISEIDA. 1553 II | reménsége!~BRISEIDA. Ne keseregj! Ím, fogadom, hogy ismét 1554 I | meg, azmiért ilyen igen keseregsz! Ki tudja, talám én is használhatok, 1555 I | hogy noha eléggé epedek s kesergek érette, de mindenképpen 1556 I | volna meg, annál inkább ne kesergene szegén vén atyám rajtam, 1557 II | JULIA. Hadd járjon! Ne keseríts ennél is inkább, másszor 1558 III | én majd úgy maradok az keserõségben, mint az nap nélkül való 1559 I | ne indíts fel az én régi keserőségemet ne kérdd az én siralmimnak 1560 I | azzal csak nyitod az én keserőségemnek régi sebeit!~LICIDA. Sőt 1561 IV | madarak is, úgy tetszett, keserültenek. Kiért csak szemét sem vetette 1562 I | szerelemnek csak kín, bú s keserűség gyümölcse!~CREDULUS. Hogy 1563 III | keserves énekimet, mellettem keservesen megzöngöttek. Csak te egyedül, 1564 V | látván az Credulus nagy kését, kivel magát meg akarta 1565 EzKom| néki adja Angelicát.~Nem késik azért, hanem hamar meggyógyítá 1566 IV | könyvezve fohászkodol (noha késõn) utánam héában akkor. Te 1567 I | lehetetlen, hogy valamel késõre meg nem engesztelné hozzád 1568 Pro | szeretniek. Meg is halni penig ki kész lett volna szeretőjeért, 1569 III | el az inget, hadd álljon készen!~GALATEA. Bátor valamely 1570 AzErd| SZOLGÁLATJÁT AJÁNLJA~ ~Egynéhány ok készerít reá, hogy kegyelmeteknek 1571 I | micsoda kegyetlen csillag készerített Credulus nevire tégedet?~ 1572 V | fényeért, sõt az õ szerelmére készerítlek, hogy bocsásd az kést! Látod, 1573 V | ma egy hete, hogy lett. Készíts jó vacsorát!~DIENES. Ihon 1574 IV | Mihelt megláttak bennünket, Mirtina ottan felkele, 1575 II | szerelmesét, s ki úgyan ne kételkedett s gyanakodott volna szerelmeséhez 1576 II | gondviseletlenség vehet el embertõl? Ne kételkedjél azért, ha szinte oly fejér 1577 II | nincs mit félni tõle s miért kételkedni hozzá, azkor oztán jó kedved 1578 V | hamis gyanósága s tökéletlen kételkedõ volta s bolondsága vitt. 1579 I | vagyon szerelmesétől, nem kétes, könnyebbségére esik, ha 1580 III | mívelsz ám azzal, hanem kétfélét egyszersmind, mert az te 1581 V | megragad benneteket valami kétlábú farkas vagy medve!~ ~FINIS~ ~. 1582 I | Hadd járjon, társ, ne essél kétségben, s ne is búsulj felettébb 1583 I | vígére mégyek, s kivészem kétségemet belõle; s ha ugyan igaz 1584 II | hazugságához képest kell kétséget s gyanóságot fejedre venned! 1585 V | szerelmire Candiában (ki mindkettõnknek hazája vala) fölgerjedtem 1586 V | Ez estve ellék egyik juh kettõt. Oly nagy mindkettõ, hogy 1587 II | vélem? Valyon nem azon haj, kéz avagy száj-é ez most is, 1588 IV | felkele, s nagy emberséggel kezde étellel és itallal kínálni 1589 I | Angelicához menék, s beszélleni kezdék véle s tréfálni: hol szóval 1590 IV | is gondolkodván magadban, kezdesz akkor megesni, s emlékezetért 1591 II | Hallád, uramfia, csak most kezdett-é ily kemén lenni Julia hozzád? 1592 V | azmely nap engem szeretni kezdtél, nem becsültem az te szerelmedet, 1593 V | Credulussal, megragadván az kést kezében, hogy meg ne ölje magát.~ 1594 V | répát!~SYLVANUS. Hozsza az kezed, Galatea; fogd kézen Juliát 1595 IV | valami csontom darabját is kezedben vészed, sõt talám csókodot 1596 V | hogy aznélkül is kitekerem kezedbõl, ha megsértlek is! Valyon 1597 II | elõled, maga egyszer az én kezeimet mondod vala gyönyörségeseknek, 1598 I | felemelvén kegyes szemeit s kezeit, fullodozva kiáltá, azmint 1599 III | merheti lelkem, hanem ha két kezem~végez ki életembûl;~No, 1600 V | az kezed, Galatea; fogd kézen Juliát te is, Credule, s 1601 IV | dicsérvén hol szemét, hol kezét, hol szavát, hol homlokát 1602 I | Gyémánt szép bötûkkel maga két kezével,~de mégis szép személyét~ 1603 I | szemeit s kezeit, fullodozva kiáltá, azmint lehete, nevemet; 1604 III | az utánad való keserves kiáltásim zöngöttek az vadon erdõk 1605 IV | nem] búsít az én siralmas kiáltásom tégedet! Talám valaha ezután, 1606 IV | felserkenvén, ijedtében édes anyját kiáltja.~CREDULUS. Miért nem tekintettél 1607 V | légyen hála Istennek, ezután kiáltok, szólok s nevetek!~Dienes 1608 III | ECHO.~Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia~engem vertengeni 1609 Pro | mind most s mind ezelőtt, kiből ember példát s tanulságot 1610 II | ágyon háltam, most messze kibujdosván, az kietlenben élek, s gyászot 1611 II | Reá találád. De csak egy kicsin dolgon esedezik szegén, 1612 V | ha az vacsorálóház igen kicsiny nem volna. De nem fértek 1613 V | mondani, mert jobb része mind kicsúszott az fejemből. Maga míg ide 1614 I | laktam, ottan közel egy kies völgyben egyéb gyermektársaim 1615 III | nagy búmot verem el,~mert kiesém kedvébûl,~Látom, hogy csak 1616 V | az én fohászkodásimban, kihez még gyermekkoromban fölgerjedtem! 1617 AzErd| kiknek gyönyörû éneklésekkel kikeletkor minden hegyek, völgyek, 1618 IV | az én keserves sírásimot, kiken az én gyilkosom, Julia, 1619 II | érzenéd is az fájdalomnak, kiket õ szenved éretted, nyavalyás, 1620 III | még az füvek s virágok is kikiáltják az én nagy szerelmemet. 1621 Pro | vásárra nem jutott szerelmek, kikről, ha gyalázatjok nélkül 1622 V | oda inkább hozzám; talám kimégyen az istentelen szándék szívedbõl, 1623 EzKom| várhatá azért, hogy az lélek kimúlik belőle, hanem, mint reméntelen, 1624 Pro | ez világból kárhozattal kimúlniok, ha az Isten meg nem ótta 1625 I | miolta Angelica ez világból kimúlt, azolta immár tízszer rekesztette 1626 I | végre is az szerelemnek csak kín, bú s keserűség gyümölcse!~ 1627 IV | kezde étellel és itallal kínálni bennünket, s mi is melléjek 1628 III | Kegyetlenségéért, tûrtem sok kínjáért,~hát még Istentül sem fél?~ 1629 III | bizonságim vadtok, mert kínjaim~tudjátok, szinte mint én,~ 1630 AzErd| benn Erdélben, s mind itt kinn Magyarországban az versszerzést 1631 III | ECHO: ECHO.~Echo, nagy kínomba, kibe szép Julia~engem vertengeni 1632 III | látom, hogy szinte úgy élsz kínommal s könnyhullatásimmal, mint 1633 Pro | lelkem áldozatjaért ennyi sok kínvallásom után; bévévén szegén fejemet 1634 Pro | világon. Ha atyánk Mátyás királnak, Károly császárnak nem volt 1635 I | szerelmes szép Juliámnak kisded nyomát! Ej, jól juta eszemben, 1636 Pro | Péter pap is megírta az kísértetekről írt könyviben, ezelőtt egynéhány 1637 V | Látod, hogy aznélkül is kitekerem kezedbõl, ha megsértlek 1638 IV | nagyobb idõre nõ, annál inkább kiterjessze magán az jegyzetemet, mely 1639 IV | magamot válhatatlanképpen, kitõl soha el nem szakadok.~ACTUS 1640 II | szép is, mint ez világon kivált szépek közül egyik. De nem 1641 I | mert magam sem tudom, mit kívánjak: az napot avagy étszakát, 1642 III | jómnak felette~lelkem oda kívanna?~ECHO: ANNA.~Azt bizony 1643 I | világosító piros fényedet kívánom vala látni! De nem tudok 1644 III | jelentettem meg minden szerelmes kívánságimot, igaznak alítván téged, 1645 Pro | egyéb, hanem egy igen nagy kívánság, mellyel igyekezünk nemcsak 1646 III | Isten töltse bé minden kívánságodot!~JULIA. Az gondom most, 1647 III | megbírt eszem s felgerjedett kívánságom erõltet reá. Szólnom kell 1648 IV | mindketten néki, hogy ilyen méltó kívánságunknak ne légyen ellene, hanem 1649 III | siralmas szemeimet az te régen kívánt szép szemeidnek nézésétõl! 1650 Pro | éltessen Isten boldogul, kívánta javaiban sok esztendeiglen. 1651 II | ennek okaért, hogy valamit kívántam, szerettem, azt most mind 1652 IV | mindennap azon vagyok, hogy kivessem szemembõl, de nem enged 1653 I | besetétedik, vígére mégyek, s kivészem kétségemet belõle; s ha 1654 III | mert kegyes õ, semmint kõ.~ECHO: Õ.~Hát medgyek, 1655 I | veszéllyel, mint egy sűrő köddel, úgy elteríté! Ó, mely igen 1656 IV | ha valaha megfizetem az kölcsönt, talám nem lesz ilyen kegyetlen 1657 III | Hála Istennek, hogy mégis könnyebb, hogy noha éntõlem fut, 1658 Pro | múlatság és vigasság meg nem könnyebbítené azt az nagy terhet és gondot, 1659 III | engem vertengeni hágy,~Mi könnyebbíthet meg, s mitûl lészen esmeg~ 1660 III | nem segíthetlek, s nem könnyebbíthetlek semmivel. Azért lássad, 1661 V | keserõ nagy fájdalmomnak könnyebbségeért, kinek csak az Galatea tûrhetetlen 1662 I | voltával sem várnám semmi könnyebbségemet, csak azon járok vala, hogy 1663 II | szépecskék tekintetre is, de oly könnyen mozdulnak, mint az aszú 1664 IV | ellen tartóztat engem. Hanem könyergjünk mindketten néki, hogy 1665 II | kõnek ezután. Csak azon könyörög, nézszed, hogy elõttem 1666 II | mellõlem? Azmi az néki való könyörgést illeti, azt én nem 1667 IV | esztendeig sívék-rívék; könyörgék néki, úgy, hogy még az madarak 1668 II | mindjárt is, embernek buzgó könyörgése az olyan asszonnál, azkinek 1669 I | szinte az én esedezésem s könyörgésem meg nem lágyinthatná is 1670 III | mákszemnyire megestél valaki könyörgésén, állj, az élõ Istenért, 1671 EzKom| is szemben lészen, kinek könyörög is erősen, de Julia meg 1672 V | õ kéresse magát, hanem õ könyörögjön utánam. Nem kötöm, ne féljen 1673 III | nem örül,~rajtam nem is könyörül.~ECHO: ÖRÜL.~Hogy hihessem 1674 I | túl, nemhogy õ énrajtam könyörülne, nemhogy siralmim miá esnék, 1675 III | hogy istentelenképpen nem könyörülsz rajtam, sõt látom, hogy 1676 IV | magamat, talám megszánsz s könyvezve fohászkodol (noha késõn) 1677 V | halálnak oka s módja, kirõl könyvhullatás nélkül nem emlékezhetem 1678 Pro | megírta az kísértetekről írt könyviben, ezelőtt egynéhány esztendővel, 1679 III | ennyi kínját,~kivel vett körös-köröl?~Nincs út szerelméhez, mert 1680 IV | juhoknak és barmoknak, s az kõesõ sem nagyobb az éretlen gyümölcsnek, 1681 I | mikor rezet mutatsz, reám köszönnéd azkor.~CREDULUS. Julia az, 1682 V | örömemben! Ím, minket is együvé köte az Szerelem fölbomolhatatlan 1683 Pro | oly penig, ki szabad, nem köteles személek között forog, sem 1684 V | fölbomolhatatlan kötelességgel, mely kötelességünk, igaz, hogy azelõtt 1685 V | Szerelem fölbomolhatatlan kötelességgel, mely kötelességünk, igaz, 1686 I | múlatságért. Ki koszorút kötett, s ki táncolt, s ki játszott, 1687 EzKom| régen más legén szerelméhez kötötte magát, annak mindholtig 1688 II | viselek, ágak közé, földen, köven, hol heverek. Bizony, hogy 1689 III | DIENES. Csi, csi, csi, ki kövér! Vajha megfoghatnám!~GALATEA. 1690 I | fénye! Szép simácska ám az! Kövérke, pirosocska, jó ûzõcske, 1691 Pro | Én bizon nem ugyan! Sőt követem mindholtig, mint jó oskolamesteremet, 1692 II | azki az levelet vagy az követet küldette ki. Mikor szeretõjével 1693 Pro | nagyobb buzgósággal nem követhetik.~Tudok egynéhány példát 1694 II | gyötresz engem, hogy azt kell követnem, az után kell fáradnom kedvem 1695 V | megkérdi, ha megmondtam-é az követségit, s uram is hogy mit szólott 1696 AzErd| versszerzést igen elõvették és közdologgá is tették, kit nem gondoltak, 1697 II | s gyászot viselek, ágak közé, földen, köven, hol heverek. 1698 V | csak kár!~CREDULUS. Mi közed hozzám, miért nem hágysz 1699 I | leppentõcske gyertyaláng közibe~magát akartva üti,~Nem gondolván 1700 V | szólok s nevetek!~Dienes közikben szól.~DIENES. Isten ádjon 1701 II | venni, ne alítsa embert közmarhává, hanem száján kell visel 1702 I | látnék, láték egy szüzet közöttek, ki mind szépséggel s mind 1703 V | tarthat az harag sokáig közöttetek, mert azok, azkik bizonyában 1704 I | az az örvendetes állapat közöttünk, mert az én gonosz szerencsémnek 1705 Pro | gondolván semmit az tudatlan községnek szapora szavakkal s rágalmazóknak 1706 V | CONCLUSIO~Dienes szól az komédiahallgatóknak.~DIENES. Halljátok, jó uraim, 1707 AzErd| hasonló bötûk.~Akarám azért ez komédiaszerzést új forma gyanánt elõvenni, 1708 EzKom| NEVEK~PROLOGUS férfi, az komédiaszerző szólója ~CREDULUS, kinek 1709 II | embernek sem tartlak, hanem kõnek ezután. Csak azon könyö 1710 I | lehet keményebb az márvánkõnél, s mi lehet viszont lágyabb 1711 IV | vizet, fát õ hord szegén az konhához?~SYLVANUS. Mondom én, mint 1712 I | hogy idõvel ebnek foga kopik, déceg lónak is háta túrosodik. 1713 IV | vad gyomra légyen az én koporsóm, mégis talám valaha reátalálsz 1714 III | mert én is tudtam ifjú koromban, micsoda az szerelem; ki 1715 Pro | uralkodnék ez világon, s korosként minden időben csak az nagy 1716 III | magára. Kérlek, ha lehet, ne korpázz, jó asszonyom, mert nem 1717 IV | csaknem mondám, az egyik kos szarvának! Ím, mint veszti 1718 IV | hogy ím, estvére kélve az kosárba rekesszed õket, egy héja 1719 III | Néked ádom én ezt, ha imez kosárka eperjet elvétetnéd éntõlem 1720 V | volna, mindeniket egy-egy kosnak alítanád.~SYLVANUS. Légyen 1721 V | mindennap ezerszer halált kóstolnom! Ez éles késedet üsd az 1722 IV | elõlem!~DIENES. Miért nem kóstolod meg? Talám azt hiszed, hogy 1723 III | tüziben égek. De majd ez kõszálnak panaszolkodom énekemmel: ~ 1724 III | panaszolkodom énekemmel: ~Ó, magas kõsziklák, kietlenben nõtt fák,~kik 1725 II | ugyan ledûl, sõt még az erõs kõsziklákon is megtetszik néhol az hangyanyom 1726 III | uralkodjék? Talám imez repedezett kõszikláktúl születtél? Vagy Carthago 1727 IV | szokott érni.~Medgyek? Imez kõsziklárúl szakasszam-é le nyakamot? 1728 I | kedveért s múlatságért. Ki koszorút kötett, s ki táncolt, s 1729 V | egymásnak minden nyavalyáinkot, kirõl örömmel emlékezhetünk 1730 EzKom| de azért ugyan megcsalatkozott az álnok lator reménségében, 1731 II | levelet vagy az követet küldette ki. Mikor szeretõjével beszél, 1732 I | azért, midőn egynéhányat külön az többitűl versent énekelni 1733 I | annyi szőlőszem, amennyiszer különben tapasztaltam azt én meg 1734 EzKom| más nevét, mely név igen különbez vala az Angelica névtől. 1735 I | s szólhatnál-é vagy egy kukkot? Vaj lopták volna el úgy 1736 II | énnékem azután békét hagyj, ne kunyorálj utánam, s ne tudakozzál 1737 V | õkegyelmét! Reá felelek, hogy az kurva anyja csecsibõl szopott 1738 III | kegyesség nélkül, mint az jó kút az forrás nélkül s mint 1739 III | volna mi nyavalyám?~De lá, szívem mint gerjed,~Ha 1740 III | kik viselitek az ő áldott lábacskáinak nyomdokát, ugyan irillem, 1741 III | ki itt csörögetett,~ha lábain volt békó?~ECHO: ECHO.~Echo, 1742 III | nyomdokát, ugyan irillem, hogy lábaival illet benneteket. Most ideje 1743 IV | semmit. Mert azhová ember lábán igyekezik, oda hamarébb 1744 I | kõnél, s mi lehet viszont lágyabb az víznél? Mégis, látd-é, 1745 I | esedezésem s könyörgésem meg nem lágyinthatná is hozzám az Julia kemén 1746 I | nem olthatá, sőt meg sem lágyíthatá benned az te nagy buzgó 1747 V | ellened vala? Valyon mitûl lágyult meg ilyen hirtelen az te 1748 V | járnának az számban, hogy az jó lakást érzem! Elvetem, ördeg vigye 1749 II | igazság nincs abban! Hamarébb laknak az halak az száraz homokon, 1750 I | Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit~mi haszon, hogy béjárom?~ 1751 II | átkozottnak! Most sem egyébért lakom az erdõben, hanem hogy híven 1752 I | hogy béjárom?~Emberek nem lakta földön ily régolta~mi jutalmamat 1753 V | változtattad meg nevedet? Hol laktál ennyi sok esztendeig?~JULIA. 1754 I | esztendős, azminémő városban laktam, ottan közel egy kies völgyben 1755 III | Sylvanus ennek az oka. Háladatlan, tökéletlen rossz ember, 1756 IV | Szerelemnek nyilaitúl, szárnyától, lángjától!~SYLVANUS. Nám, mondom, 1757 II | Credulussal.~BRISEIDA. Ám lásd, ám, ha ilyen rossz ember 1758 I | én kecskémet?~CREDULUS. Láss agebet az zöld ágon! Mondd 1759 III | könnyebbíthetlek semmivel. Azért lássad, mert engemet csak héában 1760 I | megtisztítod, alig várom, hogy lássam az szép, de igen vad Juliát, 1761 I | azmint lehete, mondá igen lassan, hogy én magam is csak alég 1762 I | elérkezel, az csillagokot lassan-lassan elemésztvén, hogy az eget 1763 EzKom| szerint, csak szerencsére, látá Credulus, de nem esméré 1764 III | süt mostan? Nincs semmi, látd, sem madár, ki most az árnyékon 1765 V | leányoknak, mint ha azokot látják halni-vészni azkik szerelmekre 1766 Pro | jó s bölcs tudomántól, ha látjuk, hogy azkinek az Isten az 1767 V | is! Valyon ha itt halva látna Julia, mit gondolna? Bizony 1768 III | se mondanád elhadni, ha látnád;~nézd meg csak, és esmerjed!~ 1769 I | többitűl versent énekelni látnék, láték egy szüzet közöttek, 1770 I | piros fényedet kívánom vala látni! De nem tudok mit tenni, 1771 V | azkit ahol az fa mellett látok? Micsoda jegyzés imez fiatalon? 1772 V | szívem, eszem, fejem, gondolatom, mindenem. Ezután sem szépség, 1773 EzKom| megcsalatkozott az álnok lator reménségében, mert meggyógyulván 1774 V | megorvoslott engem. De megcsalta az latrot az reménség, mert mihelt 1775 IV | Hogy nem mégy el? Hogy nem látsz az juhokhoz? Meglásd, hogy 1776 I | juhásza, majd megkérdem, ha látta-é ma az én szerelmes Juliámot? 1777 III | szántalan sok veszéllel?~Szemeim láttára nagy kegyessen másra~nézdegél 1778 Pro | diákság, mi időnkben Swendi Lázárnak ha nem ártott, sőt használt 1779 Pro | szerelmek, kikről, ha gyalázatjok nélkül emlékezhetném, megbizonyítanám, 1780 IV | elhalék s elnémulék; s mint az leángyermek álmában megrettenvén s felserkenvén, 1781 EzKom| legén egy Angelica nevő szép leánt, mely viszont igen tökéletesen 1782 V | Az Angelica egy igen szép leány vala, kinek szerelmire Candiában ( 1783 I | városból abban az völgyben sok leánygyermekek is szoktanak vala egybengyűlni 1784 V | gyönyörûségek az szép asszonyoknak s leányoknak, mint ha azokot látják halni-vészni 1785 V | az Julia szemecskéjének lebbegõ fényeért, sõt az õ szerelmére 1786 IV | kába, eszeveszett ember, lecsüggött fõvel az emberek között 1787 II | azért sok vágással ugyan ledûl, sõt még az erõs kõsziklákon 1788 I | állatokat is s nyájakot az legelő helyekre széllyel fekövő 1789 IV | Julia, csak mosolyogott, ti légyetek mostan is az én testámentumosim, 1790 I | horgász vala, elejtvén, lehajtá fejét, s nagy hallgatva 1791 II | csak reá tekintek is, ottan lehajtja fejét, elfordolván tõlem, 1792 III | szerelmemet, s ha szerelmesed nem lehetek is, légyek ottan csak rabod, 1793 AzErd| mennyivel éntõlem ékesb igékkel lehetett, olyannal csináltam ez komédiát, 1794 Pro | doktoroknak írásinak olvasásából lehetnek), kivel ember egészségét 1795 IV | elõtt, szabadon mert ember lehettél volna az Szerelemnek nyilaitúl, 1796 IV | ítéletet benne, ha érdemlek‑é böcsületet vagy nem. Egykor 1797 III | bízzák, s azmikor az fülemilék az tengerben szólanak, akkor 1798 Pro | magának szeretőjénél kedvet lelhessen. Az félékent penig mi tészi 1799 Pro | józansággal inkább kedvét lelhetné szerelmének, s tisztességes 1800 II | szerelemben élni? Annak módját leljük! Ez széles világ tudja, 1801 V | mívelned? Hogy nem tekinted az lelkedet, miért míveled azt?~CREDULUS. 1802 Pro | ők sem az Istent, sem az lelkeket, sem gyermekeket, sem életeket, 1803 Pro | megbizonyításaért kellett volna lelkeknek ez világból kárhozattal 1804 Pro | hogy áldozzék régen az én lelkemmel, égetvén nyavalyást az ő 1805 II | mert azminémõ nagy búsulás lelkemre szállott amiatt, lehetetlen 1806 I | ilyen rettenetes vétket lelkére! De mint jára oztán az ital 1807 V | elfelejthesse az õ éltetõ lelkét, édes Angelicám? Ó, két 1808 II | tenéked szolgálni! Sõt jó lelkiesméretem szerint mondhatom, hogy 1809 III | Nézsze, mint jõ az szómra; ha lépem volna, majd megfoghatnám.~ 1810 I | völgyen látám, hogy hol léppel, hol kelepcével madarászdogált. 1811 IV | Szerelem (kinek az õ személyét lesben állatta vala ellenem) egy 1812 IV | megfizetem az kölcsönt, talám nem lesz ilyen kegyetlen hozzám. 1813 II | szókot, ha lehetne, de késõ lész akkor! Ilyen szép s ilyen 1814 V | hímes ingem, majd kezemben lészesz!~ACTUS V. SCENA IV.~Julia 1815 Pro | midőn csak egy szemben lételért vagy egy távol való beszélgetésért 1816 V | de mihelt te is Thyrsissé lettél s én is Angelicává, ottan 1817 AzErd| mindazokról írt szerelmes levelekkel gyönyörködteti tikegyelmeteket. 1818 IV | csak hallani sem akarta, levelemet sem olvasta, ajándékimot 1819 II | elõtt hullatni, azki az levelet vagy az követet küldette 1820 V | fordítja.~ACTUS V. SCENA lI.~Julia szól magában, látván 1821 II | alabástromhoz, azokhoz hasonlítod vala: az én szememet 1822 I | Credulus szól egy barátjával, Licidával.~LICIDA. Mi dolog, társ, 1823 II | ségeseknek, hóhoz, fejér liliomhoz, alabástromhoz, azokhoz 1824 I | fejér az foga, mint egy lisztláng; az orra vékon, hosszúcska, 1825 I | szolgálatomban tudják, ha meg nem lölem.~CREDULUS. Állj, mondok, 1826 EzKom| senki meg ne tudhassa, hová lött, s hogy hamarébb megtalálhassa 1827 IV | JULIA. Haragudjék bár, lõje szinte annyi nyilát reám, 1828 IV | ki mindétig fene s néma lõl hozzám, ím, meghalok immár. 1829 V | elégedjél meg egy halálommal, s ne hagyj mindennap ezerszer 1830 III | nékem? Távul az erdõben~lõn ugyan valami szó,~Talám 1831 I | tudám, ha természetimből lőn-é vagy az szerelemtűl (mert 1832 I | ebnek foga kopik, déceg lónak is háta túrosodik. Én is 1833 IV | ellenkezés, mert õ mind lõni, s mind repülni, s mind 1834 I | vagyon most. Egy kecskémet lopák el, azt kell megkeresnem.~ 1835 I | juhaimot, vagy kecskémet el ne lopnák!~CREDULUS. Ahon jõ Dienes, 1836 I | szólhatnál-é vagy egy kukkot? Vaj lopták volna el úgy az én kecskémet, 1837 II | semmit, ha szinte haraggal lõtt reád szemibõl az szerelemnek 1838 III | állhatja az fejem az hév lúgot! De mi bolondságot hiszen 1839 I | vékon, hosszúcska, mint egy lyukon hámzott salátatorzsácska; 1840 III | Nincs semmi, látd, sem madár, ki most az árnyékon nem 1841 II | megett vár, hogy együtt madarásszunk.~BRISEIDA. Eredj, eredj! 1842 IV | jószagó füvekben, az jó madarászás után. Vala valami eledel 1843 I | Sokszor vadászással, szép madarászással~én mind csak azon voltam,~ 1844 I | hol léppel, hol kelepcével madarászdogált. Majd azfelé ballagok, s 1845 IV | halálomot, sokat is gondolkodván magadban, kezdesz akkor megesni, 1846 III | szégyen! Bizon igen bánom, magadért is!~SYLVANUS. Briseida, 1847 III | idegenítesz, mint édesítesz magadhoz effélével engem? Ha nyilván 1848 III | lehet semmi igaz mentséged! Magadtúl is meg kellene pirulnod 1849 IV | kegyetlen, adtam az halálra magamat, talám megszánsz s könyvezve 1850 V | jüttem, mind azt beszéllettem magamban, hogy el ne felejtsem. Ó, 1851 IV | Tehozzád én úgy bíztam, mint magamhoz, s ahhoz képest tanácsot 1852 III | ujja, sem galléra, eb végye magára. Kérlek, ha lehet, ne korpázz, 1853 V | Celsus?~DIENES. Mégsem az, magasabb annál is!~SYLVANUS. Menalca?~ 1854 AzErd| gyõzhetetlen nagy hatalmát érzitek magatokon. Ha ez elsõben szerzett 1855 V | szegénnek meginnya, azmit magátúl értém, hogy ölemben vonyog 1856 I | gyönyörőséggel, illendő magaviseléssel, ékességgel, kedvességgel 1857 IV | senkire ne vessen, ha olyan magot arat, azminémõt is vetett. 1858 V | vonjuk félfelé egy kevéssé magunkot, halljuk, mit beszélnek!~ 1859 I | Istenért kérlek! Ha Isten az te majorságidat minden égiháborútúl megótalmazta, 1860 EzKom| egyik is az másik felől, egy mákszemet is. Már Thyrsis, kit minden 1861 II | csak héában hegedölsz az malomban, mert nem szeretem sem most 1862 III | erdõkkel, kik az én tudománytételemet halljátok, hogy nem én vétkem.~ 1863 V | is, míg az lélek bennem marad. Most penig, annál inkább, 1864 I | az héja az tikfiat. No, maradj el, énnékem az kecskét kell 1865 AzErd| is elödzötték, ebben se maradnának el az ide valóktúl. Sõt 1866 III | ha te elmégy, én majd úgy maradok az keserõségben, mint az 1867 I | hanem itt véletek az erdõben maradtam. Bizony, hogy azt hittem, 1868 II | Nincs itt sohul nálánál marhásb ember, s ha azzal nem gondolsz, 1869 IV | ugyan eszvehordjuk ma az marhát!~SYLVANUS. Valamiért? Valyon 1870 V | Nézsze, mint nyúl, ím, máris az nyálam, mintha hangyák 1871 IV | völgyen!~DIENES. Patvar marja mind farkast, medvét, rókát! 1872 I | természetén. Mi lehet keményebb az márvánkõnél, s mi lehet viszont 1873 I | is meglikasztja az kemén márvánkövet az lágy víznek gyakorta 1874 II | itt az környékben nincsen mása, s mégsem kell néked? Nem 1875 I | könnyebbségére esik, ha másat lát, szeretőjéhez hasonló 1876 II | Istenért, mondd meg néki, vesse másban reménségét, mert elõbb elfut 1877 IV | CREDULUS. Miért nem tekintettél máshová? Miért néztél reá? Mit ámodtál 1878 II | hozzád hajtsam, hanem fogj máshoz, mert azért, hogy ily hamisat 1879 I | az egyikben nem is, de az másikban meg kell esni! Oztán ha 1880 EzKom| Credulust nem esmérheti vala, az másiknak is szeretőjét tudja vala 1881 I | énekelne, annak adna az másikunk minden versért egy-egy csókot. 1882 II | arra sem õnálánál, sem másnál senkinél ez világon alábbvalónak 1883 V | szívét égeti s fõzi, noha második is nem hûvíti azért!~CREDULUS. 1884 III | minden álnokságidot? Ha máson cselekedted volna, soha 1885 III | Szemeim láttára nagy kegyessen másra~nézdegél vidám szemmel,~ 1886 Pro | szerelem dolgáról, hanem másról kellett volna elmélkednem, 1887 II | valaha valaki úgy, hogy mástól nem féltette volna szerelmesét, 1888 II | ne hagyjon ember bizodalmat magán venni, ne alítsa embert 1889 Pro | magának ez világon. Ha atyánk Mátyás királnak, Károly császárnak 1890 I | számkivetettnek.~De ám akar medgyen vélem bár szerelem,~szabad 1891 II | becsületet.~JULIA. S no medgyünk néki, ha szakállos? Metszek 1892 V | valami kétlábú farkas vagy medve!~ ~FINIS~ ~.oOo.~ ~ ~ 1893 I | holtig csak nyomorognom?~Medvéknek barlangit, vadak lakóhelyit~ 1894 IV | Patvar marja mind farkast, medvét, rókát! Majd elmégyek, csak 1895 V | érette!~GALATEA. Ím, én is megadom az inget.~DIENES. Haja, 1896 III | tavasz az széles földet, megadván az füveknek is az szép virágokat, 1897 III | tízet. Csak parancsolj, megalkoszunk mi, édes vérem.~GALATEA. 1898 EzKom| nevezte vala magát, elnőtt s megállapodott vala, hogy egyszer, történet 1899 II | fogadásomban tökéletesen megállok, míg élek!~BRISEIDA. Nem 1900 I | erős tél, s az jó nyár is megannyiszor szabadította meg folyásokot, 1901 II | mostani dolgodot bizony megbánod; olykor, mikor nem tehetsz 1902 EzKom| házasolának. Sylvanus is megbékéllik Galateával, s elveszi.~Vagyon 1903 III | szerelem és az te szépségedtûl megbírt eszem s felgerjedett kívánságom 1904 Pro | szerelemnek szeretőjéhez való megbizonyításaért kellett volna lelkeknek 1905 Pro | lázatjok nélkül emlékezhetném, megbizonyítanám, hogy mostani időben nincs 1906 II | nagy szántalan dologban megbizonyította vala tökéletes szerelmét 1907 II | szakadt Thyrsisemet. De igen megcsala az reménség, mert látom, 1908 EzKom| Angelicát, de azért ugyan megcsalatkozott az álnok lator reménségében, 1909 IV | nyomorult fejem, bezzeg igen megcsalatkozám! Ó, szép Juliám, immár nem 1910 I | érette, de mindenképpen megcsalatkozom nappal abban, azmit éjjel 1911 Pro | Isten után vetettem vala, megcsalatkozván, akarám ez komédiában nyerhetetlen 1912 V | szépségemet.~SYLVANUS. Alfesibeo? Megcsalja bizony az reménség az jámbort! 1913 V | ottan megorvoslott engem. De megcsalta az latrot az reménség, mert 1914 V | csókolgatnom, meghalva is megcsókolom! Magam ajakammal szedem 1915 IV | DIENES. Miért adnám? Magad is megehetnéd azért, ha eszed volna! Miért 1916 AzErd| fogyatkozás nélkül véghez vinni és megékesíteni. Bizonyára mennyivel éntõlem 1917 I | remélem is, hogy talám immár megelégedvén az én könnyhullatásimmal, 1918 V | tud támasztani engem; ha megelevenedném, néki adjon az atyám házastársul. 1919 II | azt sem akarod szegénnek megengedni? Nem-é?~JULIA. Lám, mondom, 1920 I | vagy bölcs tudományával megengesztelhetnéje az õ kemén szüvinek gyõzhetetlen 1921 IV | hiszed, hogy valamit adnak megenned? Ím én is eszem.~SYLVANUS. 1922 Pro | vagy inkább valamennyire megenyhítenem; azért is penig, hogy megtetszenéjék, 1923 II | hasznát igazabban s méltábban megérdemli nálamnál.~SYLVANUS. Elmégyek 1924 I | az ajaka, mint egy kis megért cseresnye; oly fejér az 1925 EzKom| meggyógyulván Angelica, hogy megérté Montannak álnokságát és 1926 V | az reménség, mert mihelt megértém ez csalárdságát, hogy mint 1927 EzKom| válék. Kit midőn Thyrsis megértett volna, látván, hogy Angelica 1928 I | hogy szerencsétlenségemet megértsed, egész esztendeig tartott 1929 IV | fiatalra metszek fel, s megértvén abból, hogy temiattad, kegyetlen, 1930 Pro | akartam meggazdagítani, hogy megesmérjék mindenek, hogy magyar nyelven 1931 EzKom| szóval beszélvén egymással, megesmérvén egymást, egymáshoz házasolának. 1932 IV | magadban, kezdesz akkor megesni, s emlékezetért talám valami 1933 III | valaha csak egy mákszemnyire megestél valaki könyörgésén, állj, 1934 II | Echo is, noha tündérasszon, megfelel néha verseire, mikor valamirõl 1935 IV | hadd, jóllehet ha valaha megfizetem az kölcsönt, talám nem lesz 1936 II | Ha immár minden jómtól megfosztottál, fosztottál volna meg életemtõl 1937 V | kertben, hogy vacsorára megfőzzem. Hallám, hogy Galatea monda 1938 Pro | magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani, hogy megesmérjék mindenek, 1939 EzKom| késik azért, hanem hamar meggyógyítá Montan Angelicát, de azért 1940 EzKom| vén jámborral, hogy ha ő meggyógyíthatja, néki adja Angelicát.~Nem 1941 EzKom| lator reménségében, mert meggyógyulván Angelica, hogy megérté Montannak 1942 Pro | bolondokot eszesít, resteket meggyorsít, részeget megjózanít, miért 1943 Pro | alázatosan, engedelmesen meghajol mindenkor az én térdem. 1944 V | ennekelõtte, hogy szinte meghal vala.~JULIA. Hiszem én mondtam 1945 V | szerencse! Elájula vagy ugyan meghala? Ím mint fejéredik, hidegedik! 1946 I | kedvességgel az többit naggyal meghaladta volna. Nem tudám, ha természetimből 1947 I | CREDULUS. Mint mihelt az dolgot meghallám, ottan hazafutamám, s látván, 1948 III | hát gyorsan versed, ím, meghallgatom. De mi hasznod benne, ha 1949 IV | félfelé vonszom magamot, s meghallom, ha engem szán-é inkább 1950 V | hozzám, miért nem hágysz meghalnom? Hiszem néked is jobb lészen, 1951 IV | fene s néma lõl hozzám, ím, meghalok immár. Ezután [nem] búsít 1952 V | engedted meg csókolgatnom, meghalva is megcsókolom! Magam ajakammal 1953 V | is minden azt hitte, hogy megholtam. Látván ezt Montan, menten 1954 Pro | szeressen is. Kinek, ím megírom, hogy esmérje, ha nem tudja 1955 Pro | nemzetnek, mert Péter pap is megírta az kísértetekről írt könyviben, 1956 EzKom| szerelmére, mely ő nagy szerelmét megjelenté bíztában egy hitves atyjafiának, 1957 I | atyámfiának mindeneket megjelenték. Azulta penig, miolta Angelica 1958 I | én is mindennémõ titkomot megjelentettem õnéki, reá bíztam s reá 1959 I | tátottam fel az számot, hogy megjelentsem néki szerelmemet, és mindenszer 1960 Pro | nem tompítja, hanem igen megjobbítja szablája élét véle. Tudom, 1961 Pro | resteket meggyorsít, részeget megjózanít, miért alázzuk, szidalmazzuk 1962 III | Julia-Annám lészen-é jó hozzám,~s megkegyelmez-é nékem?~Hogy régen szolgálom, 1963 I | az társom juhásza, majd megkérdem, ha látta-é ma az én szerelmes 1964 V | ingért. Tudom, hogy menten megkérdi, ha megmondtam-é az követségit, 1965 II | tûnt.~JULIA. Ó, lám, ugyan megkeserítel! Te az szerelmet beszéled 1966 V | beszélnek s nevetnek! Én hiszem, megkönyörültek egymáson. Jer, vonjuk félfelé 1967 IV | azt tûzzel gyútja, s úgy meglágyítja. S ott még az gyútó tüzet 1968 V | hátrafordola Galatea, hogy engem megláta, monda: Mondd meg, úgymond, 1969 EzKom| árultatásától. De Sylvanus, mihelt meglátá, ottan elhagyván az ő régi 1970 II | Hadd csak, el nem mégy, még meglátd, kegyetlenke, ha talám nem 1971 I | lészen az juhász szava, meglátja, hitemre, hogy úgy állom 1972 IV | eledel is mellettek. Mihelt megláttak bennünket, Mirtina ottan 1973 Pro | hogy magyar nyelven is meglehetne ez, azmi egyéb nyelven meglehet, 1974 I | látd-é, hogy ugyan végre is meglikasztja az kemén márvánkövet az 1975 Pro | előhoznom, ki, azmint elsőben is megmondám, az szomoróknak is örömet 1976 V | SYLVANUS. Elméne Briseida megmondani az legénnek?~DIENES. El. 1977 II | Lám, azelõtt is sokszor megmondottam, hogy mindketten csak héában 1978 V | bizony, azmint azelõtt is megmondtam: ha segíthetnélek, örömest 1979 V | hogy menten megkérdi, ha megmondtam-é az követségit, s uram is 1980 Pro | akartam mégis ez komédiában megmutatni annak, azkinek nevének emlékezetére 1981 V | torkára!~DIENES. Jere, ím megmutatom, hol láttam Galateát, oztán 1982 I | gyútasz ahhoz engem,~aki megnyerhetetlen?~De te törvényidnek, noha 1983 Pro | hanem minden jó kedvét is megnyerni annak, azkinek mindenek 1984 V | várhassak immár tõled, ha megölted õtet? Az fejében bár meg 1985 I | engemet,~szívemben mint megoltsam,~De semmit nem nyertem véle, 1986 V | mindjárt, s Montan is ottan megorvoslott engem. De megcsalta az latrot 1987 I | majorságidat minden égiháborútúl megótalmazta, s fejedet sem látta semmi 1988 IV | ádja tennem, hogy ismét megpróbáljam, micsoda akarattal vagy 1989 I | azki énnékem ilyen meghitt, megpróbált barátom, minden titkomnak 1990 V | mert együld estvére kélve megragad benneteket valami kétlábú 1991 V | Sylvanus szól Credulussal, megragadván az kést kezében, hogy meg 1992 IV | mint az leángyermek álmában megrettenvén s felserkenvén, ijedtében 1993 V | is kitekerem kezedbõl, ha megsértlek is! Valyon ha itt halva 1994 V | ím, az én hitemre ugyan megszánom bizony, azmint azelõtt is 1995 IV | az halálra magamat, talám megszánsz s könyvezve fohászkodol ( 1996 II | de azért ugyan nemsokára megszelédül, s viseli az igát. Az régi 1997 II | tulok is mit mível, mikor megszélheszik? Mint rúgkapál, öklel, de 1998 II | éretted, nyavalyás, bizony megszelídülnél s jobban beszélnél! Ha csak 1999 IV | mével!~BRISEIDA. Az hevült, megszomjúhozott útonjárónak sem édesebb 2000 II | Ne ádja Isten, hogy én megszûnjem valaha tenéked szolgálni!