Actus

2001 IV   |                    akkor meg, kit éltemben megtagadtál tõlem. Ha penig Isten azt
2002 V    |                   günk, igaz, hogy azelõtt megtágult volt, de azért fel nem bomlott,
2003 EzKom|                 hová lött, s hogy hamarébb megtalálhassa Thyrsist, Angelica helyett
2004 II   |                   elváltozása, hamarébb is megtalálom így az én lelkemtõl szakadt
2005 V    |        Angelicádról? Azt bánod, hogy ismét megtaláltalak? Úgy-é? Szólj, lelkem!~CREDULUS.
2006 I    |           könyörögj néki, reá felelek, úgy megtanít, mint járj érette s minémõ
2007 Pro  |                üdvösségre való utat igazán megtanolá (kik az Bibliának s egyes
2008 II   |                    de azért ember oztán ha megtapasztalja tökéletessé­gét, s nyilván
2009 I    |                    tudék néki mondani, úgy megtartóztatta bennem is az nyelvemet.
2010 Pro  |        megenyhítenem; azért is penig, hogy megtetszenéjék, hogy nemcsak fegyverre
2011 Pro  |                     Azért bár ugyan valami megtiltott szerelem forogna is ez komédiában,
2012 I    |                  az setétségnek homályából megtisztítod, alig várom, hogy lássam
2013 EzKom|                azért ugyan megváltozott és megtölt vala Angelica. Harmadikért,
2014 AzErd|                  dolgok az én szerelmemben megtörténnek, mindazokról írt szerelmes
2015 III  |                    ECHO:  ANNA.~Azt bizony megvallom, de jó szolgálatom~kedves-é
2016 EzKom|                    szépült, de azért ugyan megváltozott és megtölt vala Angelica.
2017 V    |                  hogy jöjjön elém, ím, itt megvárom. Végye el immár hasznát
2018 EzKom|             kegyetlenkedett Sylvanuson, és megvetvén az Credulus-atya­fiúságot,
2019 III  |             énekimet, mellettem keservesen megzöngöttek. Csak te egyedül, szép Julia,
2020 Pro  |                   s tanulságot vehet, mint mehessen elő, s mint vehessen jó
2021 AzErd|               tessék, és az versek fejében mehessenek ki az hasonló bötûk.~Akarám
2022 I    |                  ingem karácson napján! Az melle, mint egy gömbelõ retkecske;
2023 Pro  |             azkinek az Isten az bátor szív mellé az jó tudománt is ádta,
2024 IV   |                 kínálni bennünket, s mi is melléjek ülénk. S hogy ott ennénk
2025 V    |                  Ez éles késedet üsd az én mellemben, s vedd ki szívemet, ki
2026 IV   |                után. Vala valami eledel is mellettek. Mihelt megláttak bennün­
2027 II   |              Sylvanus, hogy te is elállasz mellõlem? Azmi az néki való könyör­
2028 III  |                  Istentül sem fél?~Õ fejér mellyében, mint szép lágy fészekben,~
2029 Pro  |                    egy igen nagy kívánság, mellyel igyekezünk nemcsak személyét,
2030 II   |             jutalmát s hasznát igazabban s méltábban megérdemli nálamnál.~SYLVANUS.
2031 II   |                   Ah, Sylvane, Sylvane, ki méltán viseled az neved, tudniillik
2032 V    |                 sok keserõségbõl, mint egy mély tömlöcbõl, az fájdalmas
2033 I    |                   megjelentsem néki szerel­memet, és mindenszer valami félelem
2034 III  |                    annak,~kiknek hazájok a Men.~ECHO:  AMEN.~ACTUS III.
2035 V    |               magasabb annál is!~SYLVANUS. Menalca?~DIENES. Annál is nagyobb!~
2036 I    |               mindjárt az szép Angelicához menék, s beszélleni kezdék véle
2037 IV   |                 így búsítasz. Hagyj békét, menj inkább az juhokhoz, mert
2038 V    |                véle. Jobb tehát, hogy hadd menjek félfelé, míg elhalad ezen!~
2039 IV   |                 jegyzem egy fiatalra, hogy mennél nagyobb idõre nõ, annál
2040 II   |                    ide kell egy barátomhoz mennem. Isten hozzád. Ajánlom szolgálatomot
2041 V    |                   mindennek végére akarnak menni, s ha csak reátekintek is,
2042 II   |                   világ tudja, hogy még az mennybéli Jupiter is forgott szerelemben.
2043 Pro  |                    hanem házasságra. Oztán mennyi olasz, francúz, német vagyon,
2044 IV   |                  szinte annyi nyilát reám, mennyit akar, mit árthat annál többet,
2045 AzErd|                    megékesíteni. Bizonyára mennyivel éntõlem ékesb igékkel lehetett,
2046 V    |                 inkább haza!~SYLVANUS. Nem mentek, hitemre!~CREDULUS. Bár
2047 V    |                     valami káposztácskáért mentem vala az kertben, hogy vacsorára
2048 III  |                 bánnám, sem csudálnám, sõt mentenélek, mert én is tudtam ifjú
2049 II   |                 valami jótételeddel ki nem mentesz, majd életemnek is vége
2050 IV   |                 meg az rút tüzet bennem, s mentse ki teelõtted is ártatlan
2051 IV   |                    mégyen.~CREDULUS. Semmi mentség ez! Csak árultatásodnak
2052 III  |                    nem is lehet semmi igaz mentséged! Magadtúl is meg kellene
2053 IV   |             igazétani. No, ám légyen helye mentségednek, noha nem igaz, s ámbátor
2054 V    |                   volna inkább náladnál; s mentsen elõtted az nagy bosszúság,
2055 II   |                fogja mondani, hogy együgyõ menyecske lévén, nem állhattál ellene
2056 II   |                vagyok az, ki bátor szívvel merek azzal kérkedni, hogy egy
2057 II   |                  doktora, hogy azkit ember merésznek, szorgalmatosnak vél az
2058 II   |              embernek szívét az te halálos mérged! Ím, mely hamar bétölted
2059 I    |             hazudoza az áruló kerőle, hogy mérges italt áda szegénnek meginnya.~
2060 III  |               esmerjed!~ECHO:  MERJED!~Nem merheti lelkem, hanem ha két kezem~
2061 III  |                  csak, és esmerjed!~ECHO:  MERJED!~Nem merheti lelkem, hanem
2062 Pro  |                egynéhány esztendővel, mint merölt el az magyar nemzet az szerelemben.
2063 III  |               tréfálok bizony!~DIENES. Meg mersz-é rajta eskünni?~GALATEA.
2064 IV   |             elégedtél azzal, hogy szeretni merted Juliát, hanem annak felette
2065 I    |              szörnyű halálát, százszor meg mertem volna rajta esküdni, hogy
2066 I    |                     sírván s fohászkodván, merthogy nyilván látja, hogy noha
2067 IV   |                hallgatják szómot! No, hadd messem fel elõszer okát halálomnak
2068 IV   |                    CREDULUS. Csak kár, nem mesterkedhettél úgy, Sylvane, hogy dolgodot
2069 I    |                  mint járj érette s minémõ mesterséggel vesd meg az hálót utána,
2070 II   |                 lelkemtõl szakadt Thyrsise­met. De igen megcsala az reménség,
2071 V    |                  Ha valahogy itt kap, hogy metélgetek, majd meg akarja tudni,
2072 V    |                   kél s lészen! Hanem hadd metéljem ki inkább ez fiatal héjából,
2073 V    |                   az, hogy az fiatalon azt metszéd fel, hogy Sylvanus szerelmében
2074 I    |                 lelkem­nek kellő közepette metszette vala bennem. Így azért immár,
2075 IV   |                  keveset késem az veszedel­mével!~BRISEIDA. Az hevült, megszomjúhozott
2076 I    |              nevezed? Látod, hogy rakva az mezõ az sok szép virágszállal,
2077 III  |                    egy baba, úgy járnék az mezõn széllyel, akarám az Julia
2078 II   |                hogy ok nélkül ne bujdosnék miattam nyomorultan ez világ kerekségében
2079 I    |                    Iván havában, sem Szent Mihály havában annyi szőlőszem,
2080 I    |                 CREDULUS. Gyermekkoromban, mikoron volnék tizenharmadfél esztendős,
2081 V    |                    ha csak reátekintek is, mind-mind ez egész tartomány rakva
2082 AzErd|                 szerelmemben megtörténnek, mindazokról írt szerelmes levelekkel
2083 EzKom|                   vala az Angelica névtől. Mindazon esméretlen voltában is azért
2084 I    |               engemet s hol én őtet. Nékem mindegy volt, akár vesztettem s
2085 I    |                együtt vadtok az gazdámmal, mindéltig egy­más nyakán csüggötök,
2086 Pro  |                    vagy gonoszul, de azért mindenik szégyenli s tagadja, hogy
2087 V    |                     hogy ha szarvok volna, mindeniket egy-egy kosnak alítanád.~
2088 I    |               epedek s kesergek érette, de mindenképpen megcsalatkozom nappal abban,
2089 V    |                 mert ezféle értetlen pórok mindennek végére akarnak menni, s
2090 AzErd|                   völgyek, berkek széllyel mindenött zöngenek.~Kegyelmeteknek
2091 I    |         megjelentsem néki szerel­memet, és mindenszer valami félelem rettente
2092 II   |                  beszél, úgy tetszik, hogy mindent, azmit szól, Cupido vagy
2093 I    |                    mi jutalmamat várom?~Ha mindenütt éget szerelem engemet,~mind
2094 IV   |                 igen kemény szép Julia, ki mindétig fene s néma lõl hozzám,
2095 Pro  |                   az ő szerelmekben, hanem mindezeket hátrahagyván, az ő szeretőjöket
2096 II   |            gondolok õmagával?~BRISEIDA. Ha mindezekkel nem gondolsz, gondolj gazdagságával!
2097 Pro  |                   írást sem, mert arrúl is mindkét felől eleget írtanak s írnak
2098 V    |                 egyik juh kettõt. Oly nagy mindkettõ, hogy ha szarvok volna,
2099 V    |                    nagy kárt szerzett volt mindkettõnknek! Nem méreg volt, nem az,
2100 V    |            CREDULUS. Ó, áldott Úristen, ki mindnyájunkhoz ilyen kegyelmes vagy! Ezelõtt
2101 III  |                    sírásoddal, miért sírsz minduntalan elõttem? Mint vetekedel,
2102 EzKom|            egyikért, hogy midőn azt hiszi, minémő halandófélen azelőtt tíz
2103 II   |                   levél nélkül, s az ló is minémö az serén nélkül? Az madarak
2104 II   |                lehet itt az dolog! Látd-é, minénõk ennek az szemei, s mivel
2105 V    |                  mit tennem örömemben! Ím, minket is együvé köte az Szerelem
2106 IV   |                mondottam? De ne várd, mert minthogy ekkoráig senkinek sem jelentettem,
2107 I    |                 megjelenték. Azulta penig, miolta Angelica ez világból kimúlt,
2108 EzKom|                                 EZ KOMÉDIA MIRŐL VAGYON, ANNAK AZ SUMMÁJA~
2109 IV   |               Mihelt megláttak bennün­ket, Mirtina ottan felkele, s nagy emberséggel
2110 II   |                  elkésem miattad. Elmégyek Mirtinámhoz, amaz domb megett vár, hogy
2111 IV   |              egymás mellett fekünni Juliát Mirtinával, hogy ott nyugodnának az
2112 II   |                   látod-é, az tulok is mit mível, mikor megszélheszik? Mint
2113 V    |                tekinted az lelkedet, miért míveled azt?~CREDULUS. Az te hitetlen
2114 V    |                 majd meg akarja tudni, mit mívelek, mert ezféle értetlen pórok
2115 IV   |                  elvesz­tetted tõlem! Hogy mívelhettél ilyen árultatást rajtam?
2116 III  |                 nemcsak egyféle árultatást mívelsz ám azzal, hanem kétfélét
2117 EzKom|                Angelicát, ilyen álnokságot mívelt, hogy oly italt áda Angelicának
2118 II   |                nyelvétõl való féltemben is míveltem. Fõképpen azért, hogy az
2119 Pro  |               énnékem arra nem volna annyi mivoltom is; szent írást sem, mert
2120 Pro  |                   az szeretője, ha undok s mocskosan viseli magát. Ha penig tompa
2121 V    |                     mint az halálnak oka s módja, kirõl könyvhullatás nélkül
2122 V    |                  tõlem azkor is elég idõ s módom lészen dolgomban.~SYLVANUS.
2123 V    |                   az én keserõ nagy fájdal­mom­nak könnyebbségeért, kinek
2124 I    |                    szemeit, azmint lehete, mondá igen lassan, hogy én magam
2125 III  |                    ECHO:  ÁGY.~Ágy, igazán mondád, de mondd meg azt is hát,~
2126 V    |             nevetne halálodon, s bolondnak mondana érette! Nem tudod-é, hogy
2127 II   |                   is szemedre vetné, s azt mondaná, hogy temagadnak is volt
2128 III  |                hogy színe terjed,~Magad se mondanád elhadni, ha látnád;~nézd
2129 I    |                    szavát! Én sem érthetem mondatlan, te mit akarsz. Ha nem tudom,
2130 II   |                  jó lelkiesméretem szerint mondhatom, hogy sohol senki snincs
2131 I    |                 boldogtalan szerencséjőnek mondj inkább, mert kevés ideig
2132 III  |                  szegén Credulus, mert azt mondja Julia, hogy úgy jár utána
2133 V    |                esik énnékem; miérthogy azt mondják, jó annak az halál, azki
2134 V    |                     hogy annak az legénnek mondjon?~DIENES. Mondd meg az Alfesibeónak,
2135 Pro  |                  élét véle. Tudom, mit itt mondnak az szapora szavúk ellenem,
2136 V    |               menten az atyámhoz jutott, s mondotta néki, hogy õ valami fûvel
2137 II   |             tekintettem is reád: boldognak mondottad magadot utána. Ha penig
2138 Pro  |              tagadták szerelmeket, sőt meg­mondották, hogy ők tekintet nélkül
2139 IV   |                    ideig soha senkinek nem mondottam? De ne várd, mert minthogy
2140 II   |                     Hát immár mi hasznaért mondta Dienes énnékem, olyan együgyõ
2141 V    |              meghal vala.~JULIA. Hiszem én mondtam vala azt tenéked, mert én
2142 EzKom|       meggyógyulván Angelica, hogy megérté Montannak álnokságát és az ő szerelmes
2143 V    |               eszemben.~JULIA. Mit hallok? Montant emlegetsz? Veszék! Álmomban
2144 V    |                  gonosz gondolat volt az a Montantól, hogy téged elalusson?~JULIA.
2145 I    |               gállyákat viselõ~nagy tenger morotvája!~Mi haszon énnékem hegyeken-völgyeken~
2146 I    |                   sőt egy mákszemnyire sem mosdolhatták ki az Angelica ábrázatját.
2147 II   |                kígyó az pávát. Ha te akkor mosolygottál az én siralmimon, méltó,
2148 IV   |                  én gyilkosom, Julia, csak mosolyogott, ti légyetek mostan is az
2149 II   |              tekintetre is, de oly könnyen mozdulnak, mint az aszú levél, akármi
2150 I    |               szememnek,~hogy mind elõttem mozog.~Noha felmetszette szívem
2151 II   |                   kevés ideig tart, s igen múlandó, romlandó jószág az emberben,
2152 I    |                 mégis énekeldegélek, s úgy múlatom el addig az idõt, míg valahol
2153 Pro  |        gyümölcseket? Ezenképpen, ha valami múlatság és vigasság meg nem könnyebbítené
2154 III  |              istenasszonya gyakran elhadta múlatságát, s figyelmetesen hallgatta
2155 I    |           egybengyűlni az játék kedveért s múlatságért. Ki koszorút kötett, s ki
2156 I    |                gyermek­társaim­mal gyakran múlattam gyermekjátékban. Ugyanazon
2157 EzKom|                  magát. Már tíz esztendeje múlik vala az Thyrsis és Angelica
2158 IV   |                    fiatalra, s azután hadd múljak ki ez világból: ~Credulus
2159 V    |                   sõt az te áldott öledben múltam volna ki ez világból!~JULIA.
2160 IV   |                    az õ tekintetit. Jó idõ múlván szomorúan fölemeltem vala
2161 I    |            embereket dologra s az barmokat munkára s egyébféle állatokat is
2162 V    |               Úristen! Micsoda bizonsággal mutathassam én meg néked az igazat,
2163 Pro  |                     az füvek s az fák hogy mutathatnák az ő szép virágokot, s hogy
2164 III  |                   tekinteti,~s amint magát mutatja,~Hogy esmét szeressen, nem
2165 I    |                  Ha nem tudom, mikor rezet mutatsz, reám köszönnéd azkor.~CREDULUS.
2166 II   |                    szinte valami idegennek mutattam is magamot hozzád, azt az
2167 I    |                szolgálok. Elmégyek, valami nádat szedek az ház héjára, hogy
2168 I    |                     kedvességgel az többit naggyal meghaladta volna. Nem tudám,
2169 Pro  |                   szenvedjen s míveljen, s nagyobbat ki szerezzen szeretőjeért,
2170 AzErd|                                  AZ ERDÉLI NAGYSÁGOS ÉS NEMES ASSZONYOKNAK, ~
2171 Pro  |                miatt gyűlölségben ne essék nála. Ha gondviseletlen s tunya,
2172 V    |                 ezt szerettem volna inkább náladnál; s mentsen elõtted az nagy
2173 I    |                  mint az én ingem karácson napján! Az melle, mint egy gömbelõ
2174 III  |                   Ne siess, én édes fényes napom, mert ha te elmégy, én majd
2175 IV   |                  Azmely gonoszságod napról napra mindaddig öregbel, míg meg
2176 IV   |            gonoszság-é? Azmely gonoszságod napról napra mindaddig öregbel,
2177 IV   |                   tiszta szemérmetességnek nedvességével, úgy sem fog semmit. Mert
2178 I    |                   boglocskámnak, mert majd negyednapja, hogy semmit nem ött szegén!
2179 II   |                  kõsziklákon is megtetszik néhol az hangyanyom is, ahol sok
2180 I    |                   hasonló kegyest találhat­nék. Egykor azért, sok héában
2181 IV   |                  csak egyedül örvendezhess nékie, kivel az éltetõ lelkemtõl
2182 V    |                    megmondtam: ha segíthet­nélek, örömest segítenélek, de
2183 II   |               akarod szegénnek megengedni? Nem-é?~JULIA. Lám, mondom, hogy
2184 II   |               néked? Nem olyan ám az, mint némely tejes szájók, kiknek, mint
2185 Pro  |               Oztán mennyi olasz, francúz, német vagyon, ki azféle dolgok­
2186 Pro  |               találmánynak dicsírnek egyéb nemzetek!~Ha én is azért az magyar
2187 Pro  |                    sem tisztességeket, sem nemzeteket, sem hírt, sem embert nem
2188 Pro  |                 egy szálnyéra is az magyar nemzetnek, mert Péter pap is megírta
2189 II   |                    szakállal, aggságával s nemzetségével s akár okosságával, ha semmit
2190 Pro  |                 szerette volna Isten az mi nemzetségünket.~Csakhogy nem tudom micsoda
2191 EzKom|                 tudja vala más nevét, mely név igen különbez vala az Angelica
2192 V    |                     Miért változtattad meg nevedet? Hol laktál ennyi sok esztendeig?~
2193 II   |                szódról s dolgaidról, hanem nevedrõl is megtetszik az te vad
2194 EzKom|                 SZÓLÓ BESZÉLŐ SZEMÉLYEKNEK NEVEK~PROLOGUS férfi, az komédiaszerző
2195 II   |              kényemre-kedvemre fölnõttem s nevel­kedtem vala, holott szép,
2196 I    |                 illatú föld tája,~Csudákat nevelõ, gállyákat viselõ~nagy tenger
2197 I    |          fullodozva kiáltá, azmint lehete, nevemet; mihelt penig inték ottan,
2198 II   |                  keserves bujdosásomban az nevemnek s állapatomnak elváltozása,
2199 Pro  |                  megmutatni annak, azkinek nevének emlékezetére az igaz szerelmemben
2200 II   |               méltó, hogy én is vigadjak s nevessek most az tiéden. Azmikor
2201 V    |                   ezután kiáltok, szólok s nevetek!~Dienes közikben szól.~DIENES.
2202 II   |                  Valyon hol trécselt s hol nevetkezett kegyelmetek egymással, s
2203 V    |                  mit gondolna? Bizony csak nevetne halálodon, s bolondnak mondana
2204 V    |                   Nézsze, mint beszélnek s nevetnek! Én hiszem, megkönyörültek
2205 EzKom|              szánván az egymástokot, hanem nevetnének is, örülnének is, hallván
2206 I    |                   sok szép virágszállal, s nevezd meg, melyik az, mert én
2207 V    |                járok többet!~SYLVANUS. Nem nevezé-é meg az legént?~DIENES. Meg,
2208 II   |                  akkor! Ilyen szép s ilyen nevezetes s ilyen jeles legén szeret
2209 EzKom|                   Angelica is, ki Juliának nevezte vala magát, elnőtt s megállapodott
2210 I    |                    felõle, hogy bár meg ne nevezzem is, tudod, mit akarok!~DIENES.
2211 I    |               csillag készerített Credulus nevire tégedet?~CREDULUS. Gyermekkoromban,
2212 EzKom|                  különbez vala az Angelica névtől. Mindazon esméretlen voltában
2213 III  |               mondanád elhadni, ha látnád;~nézd meg csak, és esmerjed!~ECHO:
2214 III  |               láttára nagy kegyessen másra~nézdegél vidám szemmel,~Énnékem peniglen
2215 III  |               régen kívánt szép szemeidnek nézésétõl! Vedd hozzád az én esedezésemet,
2216 I    |               CREDULUS. Ingyen jól meg sem nézhettem az ő szép, világoskodó szemeit,
2217 V    |                    isten­asszo­nyom, s nem nézi, mint ölöm meg magam őmiatta.~
2218 III  |                 tökéletesség? Ha egyet nem néznék talám ez szemnél.~SYLVANUS.
2219 III  |               szabad bátran szép szemeidre néznem.~JULIA. Bizon szánom, veszett,
2220 II   |               ezután. Csak azon könyö­rög, nézszed, hogy elõttem beszélhessen
2221 IV   |                 tekintettél máshová? Miért néztél reá? Mit ámodtál csudául
2222 I    |                    Sylvanus szól õmagában, nézvén széllyel Juliát.~SYLVANUS.
2223 V    |           elvégezésétől. Nem nehéz meg­hal­nom, de az nehéz, hogy halálom
2224 II   |                  is különb-különbféle szép nótákra mond. Az erdõk is úgyan
2225 III  |                magas kõsziklák, kietlenben nõtt fák,~kik nagy szerelmem
2226 Pro  |              részre az egész Indiát, kinek Nova Terra neve, meg­holdoltatta
2227 V    |                 beszéljük egymásnak minden nya­valyáin­kot, kirõl örömmel
2228 II   |             gondolsz, ottan csak az tudomá­nyá­val gondolj! Hiszem tudod,
2229 I    |                   egyébféle állatokat is s nyájakot az legelő helyekre széllyel
2230 II   |                    látta, hogy Sylvanussal nyájaskodott volna? Látd-é, balgatag,
2231 IV   |              árnyék s hûves szellõ, sem az nyájnak az zöld pázsitfû hegye,
2232 V    |            felgerjednek~CREDULUS. Tehát az nyakamnak végeszakadtát is irigyled,
2233 V    |                   hogy az te emlékezetedre nyakamon viseljem? Nézsze, esméred-é?
2234 IV   |                kõsziklárúl szakasszam-é le nyakamot? Ha azt mívelem, csak foltonkint
2235 V    |                   féljen ezután az jámbor, nyakára magamot, mert látom, hogy
2236 V    |                 DIENES. El. Mindjárt, mint nyakaszakadtában elfuta, azonban hátrafordola
2237 V    |                    mint nyúl, ím, máris az nyálam, mintha hangyák járnának
2238 III  |                    búmban, mint szép virág nyárban,~szinte igaz úgy hervad;~
2239 II   |              Hallod, mely hajlandók s mint nyargalnak s mint változnak té-tova
2240 I    |                szovával, vagy bölcs tudomá­nyával megengesztelhetnéje az õ
2241 IV   |               halál, ki mindennémõ búban s nyavalyában hamar véget szokott érni.~
2242 I    |                    szolgálhatok ez mostani nyavalyádban!~CREDULUS. Ezt értsed előszer,
2243 III  |                     Bizon szánom, veszett, nyavalyádot, s bánom, hogy az igaz szerelem
2244 IV   |                  inkább, hogysem elárulnál nyavalyámban. S ha tekintem, hát nem
2245 V    |                 bocsásd az kést, hadd érje nyavalyámnak végét!~SYLVANUS. Azt bizon
2246 III  |             szeggel szeget, de így is csak nyavalyára jutottam, noha bú elõtt
2247 II   |                    asszonyállat énnálamnál nyavalyásb, szerencsétlenb ez világon
2248 Pro  |                   az én lelkemmel, égetvén nyavalyást az ő régi szerelminek tüziben,
2249 I    |                hegyeken-völgyeken~bujdosva nyavalyognom,~Szörnyû havasokon fene
2250 V    |                   akadott az csont: el sem nyelheti s ki sem vetheti. Valamit
2251 II   |                    hozzám, most bezzeg nem nyelnék ennyi keserõ sok bút!~ACTUS
2252 V    |                    mondani, azt az temagad nyelve mondhatja meg ezután.~JULIA.
2253 III  |        kegyetlenség hogyhogy él?~Mert mint nyelved beszél, búmmal én hiszem,
2254 III  |          gyógyétásomnak. No, hozzá hát, én nyelvem, s szólj néki, és kegyelmet
2255 I    |                megtartóztatta bennem is az nyelvemet. Az asszony - látván, hogy
2256 Pro  |                   Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani,
2257 II   |             magamot hozzád, azt az emberek nyelvétõl való féltemben is míveltem.
2258 Pro  |                     úgymint diáksággal, jó nyelvvel s elmével s versszerzéssel,
2259 I    |                   mert annyi károm volt az nyerésben is, mint az vesztésben.~
2260 Pro  |                  vehessen jó nevet, s mint nyerhessen jó nevet s jó hírt s nagy
2261 Pro  |      megcsalatkozván, akarám ez komédiában nyerhetetlen jóm után valami búmot elvernem,
2262 EzKom|                szeretője, hogy őmiatta nem nyerhetné ő Juliát. Öszvevész Sylvanussal,
2263 III  |                 valami nyúlászó;~Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett,~ha
2264 III  |                  néki, és kegyelmet kérvén nyerj segedelmet tőle! Mit félsz?
2265 IV   |                   nem árthat is, ugyan nem nyert ember azért azzal, mert
2266 IV   |                     Azmint látom, nem csak nyertességgel, hanem ugyan erõvel is akarod
2267 II   |                   immár, hogy sok keserves nyilait hordozom szívemben! Régen
2268 IV   |              lehettél volna az Szerelemnek nyilaitúl, szárnyától, lángjától!~
2269 IV   |                  Valyon nem esméred-é az õ nyilának hegyes voltát?~JULIA. Haragudjék
2270 IV   |          Haragudjék bár, lõje szinte annyi nyilát reám, mennyit akar, mit
2271 I    |          siralmimnak okát, mert azzal csak nyitod az én keserőségemnek régi
2272 II   |                   kezeimet mondod vala gyö­nyör­ségeseknek, hóhoz, fejér
2273 V    |                    jelen az én isten­asszo­nyom, s nem nézi, mint ölöm meg
2274 I    |            szerelmes szép Juliámnak kisded nyomát! Ej, jól juta eszemben,
2275 III  |                   az ő áldott lábacskáinak nyomdokát, ugyan irillem, hogy lábaival
2276 I    |                   mondám, hogy itt bolgok, nyomorgok, sem az rút havasokon való
2277 I    |                  esõben, hóban~holtig csak nyomorognom?~Medvéknek barlangit, vadak
2278 II   |                nélkül ne bujdosnék miattam nyomorultan ez világ kerekségében gében
2279 II   |                     de azminek ember bi­zo­nyos jelét látja, annál is nagyobb
2280 I    |                    nem alhatom akkor, csak nyughatatlankodom, de mindennyi nyughatatlanságomban
2281 I    |            nyughatatlankodom, de mindennyi nyughatatlanságomban is ugyan bízom azért, hogy
2282 II   |                 dolog, hogy csak egy csepp nyugodalmam is lehessen, valóban míg
2283 III  |                     sem nappal nincs semmi nyugodalmom, mert mind éjjel-nappal
2284 IV   |                Juliát Mirtinával, hogy ott nyugodnának az jószagó füvekben, az
2285 III  |                    ki most az árnyékon nem nyugodnék, vagy csergõ pataknál az
2286 I    |                    Majd azfelé ballagok, s nyugodván az jó szagó füvekben, mégis
2287 III  |              nyulak, halak, barmok békével nyugosznak. Csak egyedül nékem, hogy
2288 II   |                 nap el nem mégyen s el nem nyugszik addig, hanem nyilván végire
2289 III  |                 felterjeszti világát, mind nyulak, halak, barmok békével nyugosznak.
2290 III  |                   Nappal vagyon az féléken nyulaknak az agarak, vizslák miatt
2291 III  |                  itt valamiért~vagy valami nyúlászó;~Ha ló nem nyerített, ki
2292 V    |                   CREDULUS. Valami új öröm ocsúdtata fel téged?~JULIA. Sem nem
2293 III  |               Bátor valamely órában kéred, odaádom ottan, csak végye el Sylvanus
2294 V    |              megmondjam néki, s ím, szinte odamégyek most az ingért. Tudom, hogy
2295 I    |                  setétülnek vala tegnap az odúk, hogy ismét az te világosító
2296 II   |              megszélheszik? Mint rúgkapál, öklel, de azért ugyan nemsokára
2297 V    |                  én egy szép ifjú legénnek ölébe lészek, ki meg fogja becsülleni,
2298 II   |                    de azért sokszor feködt ölében Venusnak. Ha szégyenled,
2299 V    |               szenvedném, sõt az te áldott öledben múltam volna ki ez világból!~
2300 V    |                  azmit magátúl értém, hogy ölemben vonyog vala.~JULIA. Ki volt
2301 V    |           Credulus-é igaz neved?~CREDULUS. Ölj meg inkább, ne kérdezkedjél
2302 V    |                  kést kezében, hogy meg ne ölje magát.~SYLVANUS. Mi dolog,
2303 V    |              SYLVANUS. Eredj elöl, Dienes, öljük meg az borjút, ki ma egy
2304 V    |               asszo­nyom, s nem nézi, mint ölöm meg magam őmiatta.~Fogadjuk,
2305 IV   |                   tégyetek bizonságot mind õelötte s mind más elõtt az én szörnyû
2306 IV   |                   tudnod kell, haszontalan õelõtte mind az elfutás, s mind
2307 II   |            engedett légyen az, hagyd reám, önmagam elhitetem véle, hogy immár
2308 I    |           ábrázatját. Ő maga, az Szerelem, önnen két kezivel lelkem­nek kellő
2309 V    |                  jó lakást érzem! Elvetem, ördeg vigye el, az sült répát!~
2310 V    |                SYLVANUS. Damon?~DIENES. Az ördögöt Damar!~SYLVANUS. Talám Celsus?~
2311 III  |                    õ,~Hanem más gonosz nõ, ördöngös bûvölõ,~mert kegyes õ, semmint
2312 IV   |         gonoszságod napról napra mindaddig öregbel, míg meg nem szûnnél tõle.~
2313 II   |                   sõt még az szép vadak is örölnek örömekben, de még Echo is,
2314 V    |                 neved?~CREDULUS. Valami új öröm ocsúdtata fel téged?~JULIA.
2315 II   |            esztendõben egyszer, nem tudtál örömedben mit tenni. Sõt egyszer valami
2316 V    |                világon semmi nincs nagyobb örömek s gyönyörûségek az szép
2317 II   |                   az szép vadak is örölnek örömekben, de még Echo is, noha tündérasszon,
2318 I    |                    Oda vagyon immár minden örömem, kedvem! Ó, átkozott szerelem,
2319 II   |        leppentõcske az gyertyalánghoz való örömiben az gyertyalángban akartva
2320 V    |              minden nya­valyáin­kot, kirõl örömmel emlékezhetünk immár most,
2321 I    |                átkozott az én jómot, kivel örömömben már békével egész esztendőt
2322 AzErd|               kedves szerelmest, kinek úgy örülhessen kegyelmetek, mint az fülemilék
2323 EzKom|          egymástokot, hanem nevetnének is, örülnének is, hallván az tréfákot.~
2324 V    |                  egyedül s más társ nélkül örülsz az Julia szerelminek.~SYLVANUS.
2325 IV   |               énnálam nélkül, csak egyedül örvendezhess nékie, kivel az éltetõ lelkemtõl
2326 I    |               ideig is még csak emberjárta ösvént sem láttam, hanem csak itt
2327 I    |                 Juliát.~SYLVANUS. Csak egy ösvényen sem tudom az én szerelmes
2328 V    |                  járó dologban nem vésznek öszve, semmiért egyébért úgy meg
2329 EzKom|                    nem nyerhetné ő Juliát. Öszvevész Sylvanussal, s Juliával
2330 I    |               negyednapja, hogy semmit nem ött szegén! Hiszem bolondságot
2331 V    |                  Sylvanust, hanem Thyrsist óhajtom az én fohászkodásimban,
2332 II   |             eszedben, hogy az bárányfi sem ója jobban magát az farkastúl,
2333 V    |                addig Briseida Alfélsibeót, õkegyelmét! Reá felelek, hogy az kurva
2334 Pro  |                  nem ótta s tartotta volna őket csudaképpen.~Azért bár ugyan
2335 I    |                akarék véle énekelni, ilyen okkal, hogy valamelyikünk jobban
2336 I    |                  társa, ki egy igen tudós, okos asszonállat, vagy szép szovával,
2337 II   |                   az orcájokon, azonképpen okosság snincsen fejekben. Hallod,
2338 II   |          aggságával s nemzetségével s akár okosságával, ha semmit nem gondolok
2339 Pro  |                hogy sem az olaszok nagyobb okossággal, sem spanyolok nagyobb buzgósággal
2340 EzKom|               lenni, nem hajol hozzája, és okot vet belé, hogy ő régen más
2341 IV   |                  SYLVANUS. Nem csuda, hogy oktalan voltodra így búsítasz. Hagyj
2342 IV   |                Dametával ballagunk vala az olajfa-völgyön, s egy dombnak az árnyékában
2343 Pro  |                   házasságra. Oztán mennyi olasz, francúz, német vagyon,
2344 Pro  |              nyilván mindenek, hogy sem az olaszok nagyobb okossággal, sem
2345 IV   |                  veszi vala el az eperjet, ollyá tartom vala, mintha rajtam
2346 Pro  |                  kivel ember egészségét is oltalmazhatja, betegségét is gyógyíthatja,
2347 IV   |                    tüzet is, ha meg akarná oltani valaki az tiszta szemérmetességnek
2348 III  |                   csak mutasd módját, mint olthassam lángját~szerelmemnek, ki
2349 I    |                  sem az messze távozás nem olthatá, sőt meg sem lágyíthatá
2350 II   |                   az hó az verõfénben, úgy olvadok el az õ szerelmiben. Miképpen
2351 Pro  |                 egyes doktoroknak írásinak olvasásából lehetnek), kivel ember egészségét
2352 V    |                 héjából, hogy senki meg ne olvashassa, hogy ne szálljon, ártatlan
2353 V    |                  reá felelek, senki el nem olvassa, én is úgy kimetélem!~CREDULUS.
2354 IV   |                  sem akarta, levelemet sem olvasta, ajándékimot penig nemhogy
2355 IV   |                     Azki mivel társakodik, olyanná lészen. Ha szamárral, szamárrá.
2356 AzErd|                    ékesb igékkel lehetett, olyannal csináltam ez komédiát, kit
2357 Pro  |                  magyar nemzet. Mert tudok olyanokat, kik házastársok előtt sem
2358 V    |             nálánál többet nem tudok, azki olyas volna!~DIENES. Az, az, az!
2359 Pro  |                  írtanak s írnak is, hanem olyat kellett előhoznom, ki, azmint
2360 II   |                  dolgodot bizony megbánod; olykor, mikor nem tehetsz róla,
2361 II   |                  is erõvel vett reá, s még õmaga is azt fogja mondani, hogy
2362 I    |                    SCENA IV.~Sylvanus szól õmagában, nézvén széllyel Juliát.~
2363 II   |                     ha semmit nem gondolok õmagával?~BRISEIDA. Ha mindezekkel
2364 II   |            Nézhetdsze, mivel álmodnak néha õmagokban az szerelmesek! Hallád,
2365 II   |            tökéletességet illeti, arra sem õnálánál, sem másnál senkinél ez
2366 I    |                    titkomot megjelentettem õnéki, reá bíztam s reá támaszkodtam
2367 AzErd|                 akármi héjával essék, csak õnékik tessék, és az versek fejében
2368 V    |              farkas vagy medve!~ ~FINIS~ ~.oOo.~ ~ ~
2369 III  |                    GALATEA. Bátor valamely órában kéred, odaádom ottan, csak
2370 V    |                  de az nehéz, hogy halálom óráján nincs jelen az én isten­
2371 I    |                  egy gömbelõ retkecske; az orcája, mint egy parlagi rózsa;
2372 III  |              szívem mint gerjed,~Ha gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján,~
2373 II   |                  mint hogy serte snincs az orcájokon, azonképpen okosság snincsen
2374 V    |                  végét azzal.~JULIA. Isten õrizz! Vesd ki ez rettenetes dolgot
2375 III  |                 Carthago határiban termett oroszlán tejét ittad? Vagy az armeniai
2376 II   |            reménségét, mert elõbb elfut az oroszlány az szarvas elõtt, mint én
2377 I    |                     mint egy lisztláng; az orra vékon, hosszúcska, mint
2378 Pro  |               szerelmet illeti, azt Magyar­országban immár régen annyira felvették,
2379 IV   |                 elõtted, azt alítván, hogy orvoslanál inkább, hogysem elárulnál
2380 IV   |                   szerelem, sem hosszú idõ orvosolhatja meg az én lelkem fájdalmát.
2381 IV   |                    az én lelkem fájdalmát. Orvosolja az halál, ki mindennémõ
2382 I    |            véghetetlen szerelmemnek snincs orvossága, sehonnan, senkitűl semmi
2383 II   |                   az semmi, mert Apollo is õrzett barmot szerelmeért. Adonis
2384 Pro  |                követem mindholtig, mint jó oskolamesteremet, s engedek néki, nem gondolván
2385 I    |              kegyes is engem szeret, de én õt nem,~noha követ nagy híven,~
2386 I    |                   csókolt engemet s hol én őtet. Nékem mindegy volt, akár
2387 IV   |                    ne légyen ellene, hanem ótsa meg az rút tüzet bennem,
2388 Pro  |             kimúlniok, ha az Isten meg nem ótta s tartotta volna őket csudaképpen.~
2389 V    |                 foglalván magad ádtál vala otthon Candiában, hogy az te emlékezetedre
2390 IV   |                mikor szól, vagy penig csak õvéle is így bánik, mint szinte
2391 II   |                magát az farkastúl, mint te óvod vala akkor magadot éntõlem?
2392 I    |             dicsõség, fényesség,~csillagok palotája,~Szép zölddel béborult,
2393 III  |              Juliátúl értem, nem ok nélkül panaszolkodott azért az szegén Credulus,
2394 Pro  |               magyar nemzetnek, mert Péter pap is megírta az kísértetekről
2395 V    |                     Bár úgy légyen, azmint parancsolod.~SYLVANUS. Eredj elöl, Dienes,
2396 II   |              Dienes énnékem, olyan együgyõ paraszt ember valván, ha igaz nem
2397 EzKom|               DIENES, Sylvanusnak juhásza, parasztember ~ECHO, tündérasszony~ ~
2398 I    |                     Szörnyû havasokon fene párduc módon~kietlenben bolyognom,~
2399 III  |                    ittad? Vagy az armeniai párduszok csöcseit szoptad, azminémö
2400 I    |             retkecske; az orcája, mint egy parlagi rózsa; az ajaka, mint egy
2401 IV   |                  éntõlem, jámbor, hogy így pártolkodol?~CREDULUS. Mi hamisam? Még
2402 EzKom|                 időben Juliát, hogy valami patakban horgászna, kinek nagy szépségén
2403 III  |                 nem nyugodnék, vagy csergõ pataknál az jószagú füvekben vagy
2404 IV   |                   mind az völgyen!~DIENES. Patvar marja mind farkast, medvét,
2405 II   |                gyûlöllek, mint az kígyó az pávát. Ha te akkor mosolygottál
2406 IV   |                     sem az nyájnak az zöld pázsitfû hegye, kit az reggeli piros
2407 V    |                 ébredten hallom ezt? Néked pedig ki neved? Ugyan Credulus-é
2408 Pro  |                  komédiában, nem esnék sem példájára, sem botránkoztatására az
2409 Pro  |                   nagy szerelmemnek valami példáját akartam mégis ez komédiában
2410 III  |            nézdegél vidám szemmel,~Énnékem peniglen még szerelmem sem kell,~
2411 V    |                  úgy fut elõttem, mint egy pestis elõtt. Addig bé nem setétedik,
2412 Pro  |                  az magyar nemzetnek, mert Péter pap is megírta az kísértetekről
2413 Pro  |                    ártott, sőt használt az philosophia, geometria, mi miért irtózunk
2414 V    |                   megholt, mert semmit nem pih! Ó, rettenetes történet!
2415 Pro  |               tisztességére esett, mi mért pirolunk meg rajta? Micsoda lehet
2416 I    |                   simácska ám az! Kövérke, pirosocska, jó ûzõcske, mint egy nyúl­
2417 III  |                    Magadtúl is meg kellene pirulnod Juliát szerettedben, mert
2418 IV   |                    az száraz dér sem az új plántáknak, mint nékem szerelme Credulusnak.~
2419 IV   |                  mert tudod, nem fog semmi poenitentia Cupidónál. Valyon nem esméred-é
2420 V    |              mívelek, mert ezféle értetlen pórok mindennek végére akarnak
2421 II   |                  azkor ellene, azmikor sok próbálás után nagy szántalan dologban
2422 IV   |                   azelõtt is szántalanszor próbáltam, s most is mindennap azon
2423 I    |                    meg, melyik az, mert én próféta nem vagyok!~CREDULUS. Mégsem
2424 EzKom|                 BESZÉLŐ SZEMÉLYEKNEK NEVEK~PROLOGUS férfi, az komédiaszerző
2425 Pro  |                                            PROLÓGUS~Ha mindenkor csak az erős
2426 III  |                    Ha gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján,~látom, hogy színe
2427 II   |                    vala, holott szép, lágy puha ágyon háltam, most messze
2428 V    |                   Credulus bújában, itt az pusztá­ban, azért ölé meg magát”
2429 IV   |              Credulus bújában, itt ez nagy pusztában~azért ölé meg magát,~Hogy
2430 I    |               képtelen szépség, ki engemet rabbá tött vala, más legén­nek
2431 Pro  |                néven tőlem, régi nyomorult rabjátúl ez kis ajándékomot, s ha
2432 I    |              engednem,~Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél~mert Juliának engem,~
2433 III  |              lehetek is, légyek ottan csak rabod, míg élek.~JULIA. Nem kell
2434 III  |            szerelmed, sem szolgálatod, sem rabságod, akárki szeretõje, szolgája,
2435 Pro  |              községnek szapora szavakkal s rágalmazóknak beszédekkel.~Hogy penig
2436 III  |                    nem állom bosszúmot meg rajtad!~ACTUS III. SCENA II.~Sylvanus
2437 II   |                   égni, hol reménséget nem raknak reá s bizodalom­mal nem
2438 IV   |              szemöldökömet, nagy szomorúan reája tekinték, úgy, hogy egymás
2439 I    |                ideig senki nem irigykedett reánk, senki sem igyekezett egymástúl
2440 EzKom|              szinte meg akarja ölni magát, reátalál esmét Julia, ott szóval
2441 V    |                   akarnak menni, s ha csak reátekintek is, mind-mind ez egész tartomány
2442 I    |                ûzõcske, mint egy nyúl­címe­recs­ke! Oly fejér, mint az én
2443 Pro  |                  fő ajándéki az emberekben régén Cicerónak Rómában s Demosthenesnek
2444 IV   |                zöld pázsitfû hegye, kit az reggeli piros hajnal gyenge harmattal
2445 I    |               Emberek nem lakta földön ily régolta~mi jutalmamat várom?~Ha
2446 Pro  |                  emberek szoktanak írnya s regulákat szabni, mind most s mind
2447 IV   |                   estvére kélve az kosárba rekesszed õket, egy héja se légyen,
2448 V    |                estve vagyon immár, bé kell rekesztenem õket. Ó, szép ingem, hímes
2449 I    |               kimúlt, azolta immár tízszer rekesztette bé erős faggyal az szép
2450 I    |                  abban, azmit éjjel felőle remélek. Nincs azért immár semmi
2451 I    |         személyinek dicsőséges fényét, sőt remélem is, hogy talám immár megelégedvén
2452 V    |             szívemre, mely kegyetlenséggel remén­telen­ségben ejtettél vala
2453 III  |            lészen-é jutalmom,~s kell-é jót reménlenem?~ECHO:  NEM.~Kegyetlenségéért,
2454 III  |            tökéletlen rossz ember, tetõled reménlettem segítséget, tetõled vár­
2455 II   |                     az én életemnek minden reménsége!~BRISEIDA. Ne keseregj!
2456 EzKom|            megcsalat­kozott az álnok lator reménségében, mert meggyógyulván Angelica,
2457 I    |                    Nincs azért immár semmi reménségem, kivel csak tengethessem
2458 Pro  |                 hogy azban; azkiben minden reménségemet Isten után vetettem vala,
2459 II   |                  tüze oly sokáig égni, hol reménséget nem raknak reá s bizodalom­
2460 II   |               mondd meg néki, vesse másban reménségét, mert elõbb elfut az oroszlány
2461 II   |              száján kell visel­de­gélni jó reménséggel, úgy, hogy az kedvetlen
2462 III  |                     mint árulsz el! De bár reméntelenül haljak meg, ha magam két
2463 V    |                    ördeg vigye el, az sült répát!~SYLVANUS. Hozsza az kezed,
2464 III  |        kegyetlenség uralkodjék? Talám imez repedezett kõszikláktúl születtél?
2465 II   |                 úgyan zöngenek, az madarak repösnek belé, sõt még az szép vadak
2466 IV   |                   mert õ mind lõni, s mind repülni, s mind gyútani jól tud,
2467 IV   |            szárnyon, s elõtte viszen, mert repülve mégyen.~CREDULUS. Semmi
2468 Pro  |               bátorít, bolondokot eszesít, resteket meggyorsít, részeget megjózanít,
2469 V    |                   tudom mondani, mert jobb része mind kicsúszott az fejemből.
2470 Pro  |                    sok jóknak oka, mert ha részeges, elhagyja az részegséget,
2471 Pro  |              eszesít, resteket meggyorsít, részeget megjózanít, miért alázzuk,
2472 Pro  |                   ha részeges, elhagyja az részegséget, csak azért hogy az józansággal
2473 AzErd|               indulnának el utának; így én részemre penig ezt sem bánom, ha
2474 Pro  |                     hanem dicsőség gyanánt részesülhessek az ő jó kedvébe, kit éltessen
2475 III  |                   szívedet az kegyességben részetlenné tötte? Nem tudod-é, hogy
2476 Pro  |                 versszerző volt (azki jobb részre az egész Indiát, kinek Nova
2477 I    |                    melle, mint egy gömbelõ retkecske; az orcája, mint egy parlagi
2478 II   |                   vagy talám az szégyentõl rettegsz, s abban nem mersz szerelemben
2479 I    |                  mindenszer valami félelem rettente el. Kiben úgyan elhûltem,
2480 I    |                akarsz. Ha nem tudom, mikor rezet mutatsz, reám köszönnéd
2481 II   |                    ezután. Csak azon könyö­rög, nézszed, hogy elõttem beszélhessen
2482 AzErd|                ezért az én szolgálatomért, rövidnap más szolgálót is szerzek
2483 IV   |                marja mind farkast, medvét, rókát! Majd elmégyek, csak vedd
2484 Pro  |                   vagyon, ki azféle dolgok­ról szerez vagy verset, vagy
2485 V    |                     Nem feledkeztem el még rólad, én édes Angelicám! Nem
2486 V    |                 teljességgel elfeledkeztél rólam, az te Angelicádról? Azt
2487 Pro  |                 emberekben régén Cicerónak Rómában s Demosthenesnek Áthénásban
2488 II   |                ideig tart, s igen múlandó, romlandó jószág az emberben, s oly,
2489 EzKom|                  Credulusnak hív vala, oly roncsosodott, oly szakadozott vala, s
2490 III  |               gyenge orcáján, mint Pünkösd rózsáján,~látom, hogy színe terjed,~
2491 II   |                  hó is hamar elolvad, s az rózsák is hamar elhullnak.~JULIA.
2492 V    |                  ajakirúl az hervadt piros rózsát.~JULIA. Thyrsis-é néked
2493 II   |                  mikor megszélheszik? Mint rúgkapál, öklel, de azért ugyan nemsokára
2494 III  |                  hogy azulta immár kétszer ruházta zöldben az kedves tavasz
2495 II   |                  nem vagyok is, mint õ, de rútabbnak ugyan nem tartom azért magamot
2496 I    |                majorságidat minden égihábo­rútúl megótalmazta, s fejedet
2497 EzKom|            esztendő elforgásában, noha nem rútult, hanem szépült, de azért
2498 III  |                 hogy édesb az szád az lágy sajtnál!~GALATEA. Értetlen! Lám,
2499 I    |                    mint egy lyukon hámzott salátatorzsácska; jó szagó penig, mint az [
2500 Pro  |                 szép versek, azonképpen ha Sándornak s Juliusnak az jó tudomán