Actus

3001 II   |                   hogy immár te ingyen sem tudtad, hanem én csaltalak meg,
3002 II   |                   esztendõben egyszer, nem tudtál örömedben mit tenni. Sõt
3003 IV   |              CREDULUS. Mi szükség énnékem (tudván, hogy Julia mást szeret)
3004 II   |            örömekben, de még Echo is, noha tündérasszon, megfelel néha verseire,
3005 III  |                Sylvanus énekelve beszél az tündérasszonnal, Echóval.~SYLVANUS. Nappal
3006 II   |                     s mivel szebb akármely tündérasszonnál is, midõn té-tova kegyesen
3007 EzKom|               juhásza, parasztember ~ECHO, tündérasszony~ ~
3008 I    |                  ha láttad-é valahol az én tündérasszonyomot, azki az én szívemet ellopta?~
3009 II   |                  szerelemnek újonnan gyúlt tüze oly sokáig égni, hol reménséget
3010 III  |                    fák,~kik nagy szerelmem tüzén~Igaz bizonságim vadtok,
3011 II   |                    szemibõl az szerelemnek tüzes nyilával, mert gyakorta
3012 I    |                   buzgó nagy szerelmem­nek tüzét, midőn reggel az embereket
3013 II   |                   is reád. Nem látod-é, az tulok is mit mível, mikor megszélheszik?
3014 II   |              aranyesõvé s néha emez-amazzá tûnt.~JULIA. Ó, lám, ugyan megkeserítel!
3015 Pro  |                  nála. Ha gondviseletlen s tunya, ottan tisztán jár, frissen,
3016 I    |                szerelem uralkodni), de nem tűrhetém, hanem mindjárt az szép
3017 V    |     könnyebbségeért, kinek csak az Galatea tûrhetetlen hozzám való kegyetlensége
3018 III  |                  oka azért csak az Galatea tûrhetetlensége, ki miatt midõn reméntelenségben
3019 EzKom|           esméretlen voltában is azért nem tűrheti nyavalyás, hanem felgyullad
3020 V    |           benneteket! De mit tehetsz róla? Tûrni kell, mert az halál senkinek
3021 I    |                 kopik, déceg lónak is háta túrosodik. Én is penig valamiben használhatok,
3022 III  |                     NEM.~Kegyetlenségéért, tûrtem sok kínjáért,~hát még Istentül
3023 III  |                    ÉL.~Ó, hová légyek hát, tûrvén ennyi kínját,~kivel vett
3024 I    |                    az én szívembéli eleven tűznek kegyetlen gyútóját. De látván
3025 IV   |                nyilával meg nem hatja, azt tûzzel gyútja, s úgy meglágyítja.
3026 Pro  |                    az Isten esméretit s az üdvösségre való utat igazán megtanolá (
3027 IV   |                bennünket, s mi is melléjek ülénk. S hogy ott ennénk s innánk
3028 I    |                 szép tiszta forrás mellett ülvén innya akarna, addig hazudoza
3029 V    |                 kóstolnom! Ez éles késedet üsd az én mellemben, s vedd
3030 V    |                  szerelminek.~SYLVANUS. Ma üssön meg inkább az menny engemet,
3031 IV   |                   eszem, s halálos veríték üte ki homlokomon, ki miatt
3032 I    |            szaggatott volna el, vagy menny ütett volna meg, annál inkább
3033 V    |                  hogy ismét megtaláltalak? Úgy-é? Szólj, lelkem!~CREDULUS.
3034 I    |                  volna rajta esküdni, hogy ugyanaz az Angelica.~LICIDA. Énnékem
3035 III  |           ábrázatjára énnékem vontál volt, ugyanazont vontad most Julia személyére.
3036 IV   |               penig Isten azt akarta, hogy ugyanez gonosz szerencse miatt ez
3037 V    |              istentelen szándék szívedbõl, ugyanis eszes ember, azki gonosz
3038 V    |                  vagy Angelicához, de hogy ugyanõ volnál, az hihetetlen dolog,
3039 IV   |            tekintetünk egyben találának, s ugyanott mindjárt az Szerelem (kinek
3040 Pro  |                dicsekedik és tisztelkedik, úgymint diáksággal, jó nyelvvel
3041 V    |                 megláta, monda: Mondd meg, úgymond, uradnak, hogy ha szinte
3042 AzErd|         kegyelmetek szépsége is serkengeti újabb-újabb dolgokra és szerelmes találmányakra
3043 V    |                CREDULUS. Ha lehet, hadd ne újítsam meg, lelkem, az én régi
3044 III  |                   légy néki!~SYLVANUS. Sem ujja, sem galléra, eb végye magára.
3045 II   |              ritkán szokott az szerelemnek újonnan gyúlt tüze oly sokáig égni,
3046 I    |               zölddel béborult, virágokkal újult~jó illatú föld tája,~Csudákat
3047 Pro  |                  gyűlölje az szeretője, ha undok s mocskosan viseli magát.
3048 IV   |                 tökéletlen hamis voltodnak undokságát (kiben ellenem fértetél)
3049 V    |                   eszembe juta! Látod-é ez unicornis szarva hegyit, kit ilyen
3050 III  |                   Lám, olyan vagy, mint az urad!~DIENES. Haha, mint haragszik!
3051 I    |             CREDULUS. Melyik Sylvanusé? Az uradé-é?~DIENES. Az tott, bezzeg!~
3052 V    |                 monda: Mondd meg, úgymond, uradnak, hogy ha szinte értetlen
3053 V    | komédiahallgatóknak.~DIENES. Halljátok, jó uraim, örömest vacsorára hínálak
3054 III  |                    és szörnyû kegyetlenség uralkodjék? Talám imez repedezett kõszikláktúl
3055 Pro  |                 mindenkor csak az erős tél uralkodnék ez világon, s korosként
3056 I    |                 ritkán szokott az szerelem uralkodni), de nem tűrhetém, hanem
3057 II   |                    az szerelmesek! Hallád, uramfia, csak most kezdett-é ily
3058 V    |                 hagyott volt Galatea, hogy uramnak megmondjam, s azmi választ
3059 V    |                   Nincsen annyi hajszál az uramon, azmennyi szitkot, átkot
3060 IV   |                    Vedd el, uram! Végye el uraságod, ha egyébért nem is, ottan
3061 V    |               egymástúl!~SYLVANUS. Hála az Úristennek, nem tudok mit tennem örömemben!
3062 III  |                    vett körös-köröl?~Nincs út szerelméhez, mert már elvetett
3063 III  |                    fut, de azért ugyan nem utál!~DIENES. Egészséggel, virágom!
3064 III  |                becsüled is, mégis, csak ne útáld teljességgel az én szerelmemet,
3065 II   |                   azt most mind gyûlölem s útálom.~GALATEA. Tudja az igaz
3066 III  |              bizonságom, hogy mind csak az utánad való keserves kiáltásim
3067 AzErd|                valóktúl. Sõt indulnának el utának; így én részemre penig ezt
3068 Pro  |             esméretit s az üdvösségre való utat igazán megtanolá (kik az
3069 IV   |                    hevült, megszomjúhozott útonjárónak sem édesebb az tiszta forrásvíz,
3070 II   |                   én penig tudom régen, mi ûzõ, mert sok ideje immár, hogy
3071 I    |                    Kövérke, pirosocska, jó ûzõcske, mint egy nyúl­címe­recs­
3072 I    |                   micsoda szerencsétlenség űzött ki tégedet édes hazádból,
3073 II   |                hogy kevés keserõ után jobb ûzõven esnék az szerelemnek édes
3074 V    |                  hínálak titeket is, ha az vacsoráló­ház igen kicsiny nem volna.
3075 III  |                    vagy? Az szép Diana, az vadászásnak istenasszonya gyakran elhadta
3076 I    |                  kínom csak károm.~Sokszor vadászással, szép madarászással~én mind
3077 II   |                    az neved, tudniillik az vadember nevet, mert nemcsak szódról
3078 II   |                 hanem vess ellene néki, ha vágni nem mersz is hozzá. Ne félj
3079 III  |                  meg,~s mi az, mire lelkem vágy?~ECHO:  ÁGY.~Ágy, igazán
3080 V    |                  JULIA. Mondd meg csak, ha vagyon-é más neved! Azután parancsolj,
3081 IV   |                 szeret) tovább ez világban vajúdnom? Csak mint egy kába, eszeveszett
3082 IV   |                 Mit búsítasz? Hagyj békét! Vakarj el!~DIENES. Miért nem veszed
3083 V    |                     CREDULUS. Az gonoszság vakított volt meg, s magam sem vettem
3084 IV   |                  tudsz, hogy vak, s azt is vakká tészi, azkinek szívét felgerjeszti,
3085 II   |                   ottan csak az tudomá­nyá­val gondolj! Hiszem tudod, minémõ
3086 I    |                   lelkem érte forr, buzog,~Valahová nézek, úgy tetszik szememnek,~
3087 I    |                   idõ is, lehetetlen, hogy valamel késõre meg nem engesztelné
3088 I    |                énekelni, ilyen okkal, hogy valamelyikünk jobban énekelne, annak adna
3089 II   |               hanem nyilván végire mégyek, valamint s valahogy járok; mert azminémõ
3090 II   |              megfelel néha verseire, mikor valamirõl szól néki; s ezt nem szereted
3091 V    |                 uramnak megmondjam, s azmi választ tészen reá, hogy azt is
3092 V    |                  ezután halálnál egyéb sem választhat el bennünket egymástúl!~
3093 EzKom|                 meginnya, ki miatt halálra válék. Kit midőn Thyrsis megértett
3094 IV   |                  szerelmében ádtam magamot válhatatlanképpen, kitõl soha el nem szakadok.~
3095 III  |                hogy az igaz szerelem miatt vallasz ennyi sok bút, s bánom azt
3096 AzErd|                  különb-különbféle károkot vallott szegénlegénnek igaz elég
3097 AzErd|                   benn való ifjak az ideki valókat az versszerzésben nemcsak
3098 AzErd|                    se maradnának el az ide valóktúl. Sõt indulnának el utának;
3099 II   |                   s mint nyargalnak s mint változnak té-tova az szerelemben.
3100 V    |                     ha Istent szereted, mi változtatott ilyen hamar téged, s mi
3101 V    |                 Thyrsisem.~CREDULUS. Miért változtattad meg nevedet? Hol laktál
3102 II   |                olyan együgyõ paraszt ember valván, ha igaz nem volna? Hohó,
3103 V    |             beszéljük egymásnak minden nya­valyáin­kot, kirõl örömmel emlékezhetünk
3104 V    |                  itt bár az bokrok közt ne várakozzatok az vacsorára, mert együld
3105 IV   |              senkinek nem mondottam? De ne várd, mert minthogy ekkoráig
3106 V    |                   én szerelmesemet? Mi jót várhassak immár tõled, ha megölted
3107 EzKom|                   halna szegén. Ingyen sem várhatá azért, hogy az lélek kimúlik
3108 I    |                    CREDULUS. Állj, mondok, várj, édes bátyám, csak egy kevéssé!
3109 I    |                 időnek hosszú voltával sem várnám semmi könnyebbségemet, csak
3110 I    |         tizenharmadfél esztendős, azminémő városban laktam, ottan közel egy
3111 I    |                 gyermekjátékban. Ugyanazon városból abban az völgyben sok leánygyermekek
3112 IV   |               kegyetlen hozzám. De itt mit vársz te? Hogy nem mégy el? Hogy
3113 Pro  |                    Magyarországban, kiknek vásárra nem jutott szerelmek, kikről,
3114 I    |                    esztendők még az követ, vasat is elfogyatják.~CREDULUS.
3115 II   |                 mentesz, majd életemnek is vége lészen. Tõled függ azért,
3116 V    |               CREDULUS. Tehát az nyakamnak végeszakadtát is irigyled, áruló? No,
3117 III  |                 lelkem, hanem ha két kezem~végez ki életembûl;~No, tõrrel,
3118 V    |                    nap, kin kedvem szerént végezem el életemet!~JULIA. Azt
3119 I    |                  szóval s hol egyébképpen. Végezetre versent akarék véle énekelni,
3120 V    |                 ember valaha kedve szerint végezte életét ez világban, én lészek
3121 AzErd|                   oztán fogyatkozás nélkül véghez vinni és megékesíteni. Bizonyára
3122 II   |              nyugszik addig, hanem nyilván végire mégyek, valamint s valahogy
3123 IV   |               jegyzetemet, mely jegyzésrõl végyen ki-ki példát, mint ûzze
3124 Pro  |                  mint mehessen elő, s mint vehessen jó nevet, s mint nyerhessen
3125 I    |                hitetlen gonosz ember, hogy vehetett ilyen rettenetes vétket
3126 I    |               ellopta?~DIENES. Ha eszemben vehettem volna, mikor az szívedet
3127 I    |                mint egy lisztláng; az orra vékon, hosszúcska, mint egy lyukon
3128 IV   |                   volna elõttem. Nincs oly vékony sodrott fonal, ki valaha
3129 II   |                 merésznek, szorgalmatosnak vél az szerelemben, arra igaz,
3130 I    |                   nem bujdostam, hanem itt véletek az erdõben maradtam. Bizony,
3131 I    |               fényét hamar az nagy búval s véletlen veszéllyel, mint egy sűrő
3132 V    |            hallottam felõled, s immár most véletlenképpen ilyen hamar egybenhoza Isten
3133 III  |                  vajha kellene, szerelmébe venne,~veszne szívem bánatja,~
3134 II   |              kétséget s gyanóságot fejedre venned! Csudálom, eszes ember lévén
3135 II   |                    ember bizodal­mat magán venni, ne alítsa embert közmarhává,
3136 II   |                azért sokszor feködt ölében Venusnak. Ha szégyenled, azt gondolod,
3137 III  |                tõrrel, méreggel nagy búmot verem el,~mert kiesém kedvébûl,~
3138 IV   |                   elvésze eszem, s halálos veríték üte ki homlokomon, ki miatt
3139 II   |                 reám, tudod; mint az hó az verõfénben, úgy olvadok el az õ szerelmiben.
3140 IV   |                sodrott fonal, ki valaha az verõfénre ne kéljen, titok snincs
3141 III  |                    tõlem! Érzed-é, hogy az verõfény is mely héven süt mostan?
3142 III  |                JULIA. Mondd el hát gyorsan versed, ím, meghallgatom. De mi
3143 III  |              figyelmetesen hallgatta az én verseimnek siralmát. Sõt még az erdõk,
3144 II   |                tündérasszon, megfelel néha verseire, mikor valamirõl szól néki;
3145 Pro  |                járjon s mint szóljon, szép verseket szerezzen, kivel magának
3146 I    |               Juliát szívemben, szinte úgy versemben~is tessék meg szép képe.~~~
3147 I    |                    adna az másikunk minden versért egy-egy csókot. Így hol
3148 AzErd|                  ifjak az ideki valókat az versszerzésben nemcsak követték, hanem
3149 Pro  |                    jó nyelvvel s elmével s versszerzéssel, mely dolgok Istennek fő
3150 Pro  |                   Ferdinandusnak, ki jeles versszerző volt (azki jobb részre az
3151 I    |                     s látván, hogy egyedöl verteng ott az földen, s az ég felé
3152 III  |             kínomba, kibe szép Julia~engem vertengeni hágy,~Mi könnyebbíthet meg,
3153 II   |                    el ne fuss elõle, hanem vess ellene néki, ha vágni nem
3154 II   |                  Istenért, mondd meg néki, vesse másban reménségét, mert
3155 IV   |                  illette. Azért senkire ne vessen, ha olyan magot arat, azminémõt
3156 IV   |                    benne!~SYLVANUS. Eredj! Vessz el elõlem!~DIENES. Miért
3157 IV   |                csak vedd el az eperjet, ne vesszen el az hímes ing tõlem.~SYLVANUS.
3158 I    |               szemérmetesen elpirola, s az vesszõt is, azkivel horgász vala,
3159 I    |                tetszenek,~Rajta esik, hal, vész lelkem, s csak az nehéz,~
3160 IV   |               Vakarj el!~DIENES. Miért nem veszed el? Mit árt? Miért vagy
3161 IV   |               csontom darabját is kezedben vészed, sõt talám csókodot sem
3162 III  |              Tisztes kis eledel bátor! Nem veszed-é eszedben, szegény, hogy
3163 IV   |          segedelmével, én keveset késem az veszedel­mével!~BRISEIDA. Az hevült,
3164 Pro  |                 való beszélgetésért is oly veszedelemre, szerencsére ereszti magát,
3165 V    |                 tilthasson az én életemnek veszedelmét elvégezésétől. Nem nehéz
3166 I    |              Bestyéje, lám ugyan jõ az sok veszél fejemre, mint az sok légy
3167 III  |                 mint fáraszt~szántalan sok veszéllel?~Szemeim láttára nagy kegyessen
3168 I    |                   az nagy búval s véletlen veszéllyel, mint egy sűrő köddel, úgy
3169 V    |                     ha élne, nem volnék ez veszélyben! Mert bizony tereád sem
3170 IV   |                   ing tõlem.~SYLVANUS. Nem veszem, nem, hallod-é?~DIENES.
3171 V    |                  azt hittem, hogy soha nem vészesz bé szerelmedbe. Tiéd mind
3172 IV   |                 tõlem az hímes inget! Csak veszi vala el az eperjet, ollyá
3173 II   |               nagyobb bolondság, ha mégsem vészi eszében!~BRISEIDA. Valyon
3174 III  |                 kellene, szerelmébe venne,~veszne szívem bánatja,~De nem azt
3175 V    |            tisztességben járó dologban nem vésznek öszve, semmiért egyébért
3176 III  |                    még szerelmem sem kell,~veszt, sillyeszt gyötrelmekkel.~
3177 I    |                     más legén­nek is eszét veszté. Mely legén, midőn éntőlem
3178 IV   |                     elszöktem-é vagy miben vesztem. Bizon, senki hírt nem tud
3179 IV   |                 felette éntõlem el akartad veszteni, hogy énnálam nélkül, csak
3180 I    |                   az nyerésben is, mint az vesztésben.~LICIDA. Ó, boldog s igen
3181 V    |                    nem lészek azért világa vesztett, ugyan lészen azért szép
3182 I    |                  CREDULUS. Mi lehet, eszed vesztõ?~DIENES. Hagyj békét, ne
3183 EzKom|                 nem hajol hozzája, és okot vet belé, hogy ő régen más legén
3184 III  |                  minduntalan elõttem? Mint vetekedel, mint gyötred magadot?~CREDULUS.
3185 IV   |               Juliát, énellenem semmit nem vétesz. De itt mit mondasz arra,
3186 IV   |        keserültenek. Kiért csak szemét sem vetette reám, szómot, izenetimet
3187 I    |                   kell engednem,~Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél~mert Juliának
3188 Pro  |                    reménségemet Isten után vetettem vala, megcsalatkozván, akarám
3189 III  |                  setétségben. Úristen, mit vétettem oly nagyot ellened, hogy
3190 V    |                   el sem nyelheti s ki sem vetheti. Valamit hagyott volt Galatea,
3191 III  |                    s az halaknak is nappal vetik meg az hálókot s horgot,
3192 IV   |           szidjam-é, ha látom, hogy nem az vétke, hanem Sylvanusé, hogy hová
3193 V    |                    fájdalmas lelkemet. Nem vétkezel semmit véle, mert ha valaki
3194 II   |                   talám végére is szemedre vetné, s azt mondaná, hogy temagadnak
3195 V    |                    Isten, hogy soha ezután vétsek, sem hogy árulója légyek,
3196 I    |             kívánságodban annyi jótételét [vetted] az szerelemnek hozzád!~
3197 EzKom|                    Kérdé Credulus, eszében vévén az Sylvanus juhásza szavábúl
3198 Pro  |                    szomoróknak is örömet s víg kedvet hozna. Botránkozást
3199 II   |              siralmimon, méltó, hogy én is vigadjak s nevessek most az tiéden.
3200 Pro  |          Ezenképpen, ha valami múlatság és vigasság meg nem könnyebbítené azt
3201 I    |                  jár az bánat mindenkor az vigassághoz! De hogy szeren­csétlenségemet
3202 III  |               mondd meg azt is hát,~ott ki vigasztalhatna?~Búm helyett örömet, gyönyörû
3203 I    |               higgyek, de míg besetétedik, vígére mégyek, s kivészem kétségemet
3204 V    |               lakást érzem! Elvetem, ördeg vigye el, az sült répát!~SYLVANUS.
3205 I    |               láttad-é ma valahol?~DIENES. Vigyen el, csaknem mondám, mi!
3206 II   |                    penig az temagad szemed világának nevezed vala, kikkel bár
3207 III  |                    fejér hold felterjeszti világát, mind nyulak, halak, barmok
3208 AzErd|                   fõképpen akkor, mikor az világbíró szerelemnek gyõzhetetlen
3209 V    |                felõlem? Majd mind ez egész világnál tökéletlen nevem kél s lészen!
3210 I    |                  az odúk, hogy ismét az te világosító piros fényedet kívánom vala
3211 I    |                   sem nézhettem az ő szép, világoskodó szemeit, hogy mindjárt érzém
3212 III  |                    szép szemeidnek mennyei világossá­gával szívemet, édesem,
3213 II   |               szinte meg nem mersz is véle víni, de el ne fuss elõle, hanem
3214 AzErd|                  fogyatkozás nélkül véghez vinni és megékesíteni. Bizonyára
3215 III  |               nézni. Ő bizon, ő! Ó, boldog virágocs­kák, kik viselitek az ő
3216 I    |                  Hogy tudom, micsoda az te virágod, ha meg [nem] nevezed? Látod,
3217 III  |            megadván az füveknek is az szép virágokat, az fáknak is különb-különbféle
3218 I    |                     Szép zölddel béborult, virágokkal újult~jó illatú föld tája,~
3219 Pro  |                 hogy mutathatnák az ő szép virágokot, s hogy ádhatnának jó gyümölcseket?
3220 III  |                 utál!~DIENES. Egészséggel, virágom! Azt hallom, hogy édesb
3221 I    |               Mondd meg, ha láttad-é az én virágomot?~DIENES. Hogy tudom, micsoda
3222 I    |                  rakva az mezõ az sok szép virágszállal, s nevezd meg, melyik az,
3223 Pro  |                  szerzett az jó hírnév, ha Virgiliusnak, Homerusnak jó hírt-nevet
3224 II   |              közmarhává, hanem száján kell visel­de­gélni jó reménséggel,
3225 II   |                Sylvane, Sylvane, ki méltán viseled az neved, tudniillik az
3226 II   |                 kietlenben élek, s gyászot viselek, ágak közé, földen, köven,
3227 I    |               mintha jó volna,~oly örömest viselem.~Mint az leppentõcske gyertyaláng
3228 III  |                   boldog virágocs­kák, kik viselitek az ő áldott lábacskáinak
3229 IV   |                  csak búban, szomorúságban viselje életét, s mindenkoron csak
3230 V    |                  te emlékezetedre nyakamon viseljem? Nézsze, esméred-é? Mi kell
3231 II   |                 gondviselés vagyon. Eredj, viseljen Isten s az szerelem jó szerencsével!~
3232 I    |                 Csudákat nevelõ, gállyákat viselõ~nagy tenger morotvája!~Mi
3233 IV   |               elérkezik szárnyon, s elõtte viszen, mert repülve mégyen.~CREDULUS.
3234 IV   |              vagyon már, azmiulta egy ifjú vitéz szerelmében ádtam magamot
3235 IV   |               szamárka! Látod-é, hogy mind vizet, fát õ hord szegén az konhához?~
3236 I    |                  kemén márvánkövet az lágy víznek gyakorta való csepegése?
3237 I    |                   lehet viszont lágyabb az víznél? Mégis, látd-é, hogy ugyan
3238 III  |               féléken nyulaknak az agarak, vizslák miatt bántások, s az halaknak
3239 I    |         szeretkeztek! Bolond ha szíved nem vólna, valyon s szólhatnál-é vagy
3240 V    |                Angelicához, de hogy ugyanõ volnál, az hihetetlen dolog, mert
3241 II   |            BRISEIDA. Egyéb szükségeért nem volt-é szabad azon elmenni?~CREDULUS.
3242 EzKom|                névtől. Mindazon esméretlen voltában is azért nem tűrheti nyavalyás,
3243 I    |                     midőn az időnek hosszú voltával sem várnám semmi könnyebbségemet,
3244 V    |             bosszúság, ki az te régi kemén voltodbúl szállott vala szívemre,
3245 IV   |          árultatásodnak s tökéletlen hamis voltodnak undokságát (kiben ellenem
3246 IV   |                    Nem csuda, hogy oktalan voltodra így búsítasz. Hagyj békét,
3247 V    |                 hogy ne szálljon, ártatlan voltomra, örökké való szidalom fejemre!
3248 V    |              megkönyörültek egymáson. Jer, vonjuk félfelé egy kevéssé magunkot,
3249 IV   |                  Briseidával! Majd félfelé vonszom magamot, s meghallom, ha
3250 III  |                    vontál volt, ugyanazont vontad most Julia személyére. De
3251 III  |                Galateá ábrázatjára énnékem vontál volt, ugyanazont vontad
3252 V    |                magátúl értém, hogy ölemben vonyog vala.~JULIA. Ki volt az
3253 EzKom|                látván, hogy Angelica immár vonyogna, azt hivé, hogy soha meg
3254 I    |               keröl mind az te siralmiddal zengenek széllyel az vadon erdők?~
3255 II   |            gyanakodik, de azminek ember bi­zo­nyos jelét látja, annál
3256 III  |               azulta immár kétszer ruházta zöldben az kedves tavasz az széles
3257 I    |                   csillagok palotája,~Szép zölddel béborult, virágokkal újult~
3258 III  |                    való keserves kiáltásim zöngöttek az vadon erdõk között. Hovatovább
3259 I    |                     kételen kell engednem,~Zsámolyul vetettél, rabjává ejtettél~