Part

 1 Tunod| semmerre fényt.~S ha szólna is tán, - hangja elhal;~Ki érti,
 2 Delib|        tudám:~- A gyermekemlék tán mosolyra kelt;~De megnyugszunk
 3 Delib| gyakorta,~S gondolta: ezzel is tán jót mivel;~Hanem remélt
 4 Delib|        is érez,~Szeretne tenni tán "valami mást",~De vonja
 5 Delib|     mond ő, "ifjú vagy agg:~Ez tán aszott, az friss, de egy
 6 Delib|   nehéz,~Ki lőport sem szagolt tán életében,~Asztal körül,
 7 Delib|    lopva megjelen,~Kit rejtve, tán szégyenlve is takargatsz,~
 8 Delib|   szégyenlve is takargatsz,~Ki tán nem is több, mint egy sejtelem,~
 9 Delib|     leírom majd alább;~De mára tán elég e vers-nyaláb.~ ~Második
10 Delib|      családi kör megfojtaná;~S tán álma is ellenkezőt jelenthet,~
11 Delib|     szív, erő;~Egy percre néha tán el-eltapossák,~De pálya-nyerve
12 Delib|      nőt, vagy testi élvet;~Én tán babért, ön boldog, csendes
13 Delib|    találni,~A lóra hagyják, az tán nyomra lel;~Míg végre egy
14 Delib|        nem ér,~Bocsássa meg... tán holnap; s visszatér.~Megy
15 Delib|    szennyes zsibajt,~Hol a szó tán szilaj, de nem fanyar.~Tán
16 Delib|     tán szilaj, de nem fanyar.~Tán nyers, de nyilt, hű és talpig
17 Delib|       csak becsülte.~Ki tudja: tán ha sorsuk mást határoz.~
18 Delib|        ábránd után!~Irígyli is tán egy-egy régi társát,~Ki
19 Delib|     alant a lágy iszapba,~Mely tán kotús, de megszokjuk szagát,~
20 Delib|    kapva,~Az ember jól is érzi tán magát,~Nem száll biz onnan
21 Hunok|    nyargal;~Sőt nyugodalmadban tán észre se vetted,~Micsoda