1-500 | 501-561
Part
1 Elfr | Edgár szegre tette a bút,~S küldte Athelwold vitézét:~
2 Elfr | Mindent szemre véve nézz szét,~S ha oly szép, mint híre mondja,~
3 Elfr | elérte,~Látta Elfridát, s szívének~Verésitől dobban
4 Elfr | együtt, reggel, estve, -~S egyszer, íme, csak belépnek~
5 Elfr | Az apánál kész az áldás,~S a nászt csakhamar megülik:~"
6 Elfr | Ásó, kapa, mind a sírig!"~S elindulnak a királyhoz.~
7 Elfr | leplezője, örve?~Hosszú az út s tekervényes,~Tekervényesb
8 Elfr | Egyet eldob, mást határoz,~S alig virrad, sebbel-lobbal~
9 Elfr | mi csúnya,~Ne legyen ő, s véle én is~Mind az udvarnépnek
10 Elfr | vára;~Rejtve léssz ott, s mégse messze;~Rengeteg közt
11 Elfr | messze;~Rengeteg közt áll, s ne félj, hogy~Akárki is
12 Elfr | Én nem engedlek nyomozni,~S mint az éj rejt ott az a
13 Elfr | víg zaj pezsg körülte;~S íme, rab lesz, s kéz alatt
14 Elfr | körülte;~S íme, rab lesz, s kéz alatt is.~Tépi üstökét,
15 Elfr | fejére mennyi bajt hoz!~S mentek aznap, meg sem álltak,~
16 Elfr | Ugyan hogy lehetne kedve?~S még ha mindezt úgy cserébe~
17 Elfr | csalást ez",~Gondolá ő, s újra cselt főz,~S Elfridának
18 Elfr | Gondolá ő, s újra cselt főz,~S Elfridának vallomást tesz:~"
19 Elfr | király vágyott kezedre,~S külde engem, hogy vigyek
20 Elfr | Megvan; késő lenne bánni,~S most bocsánatért könyörgök.~
21 Elfr | most bocsánatért könyörgök.~S aztán, - látod, egész kart
22 Elfr | szókat szuszogva ejtsd ki~S tettesd magad félbolonddá:~
23 Elfr | ez egyszer tegyük lúddá.~"S akkor itt mi vígan élünk~
24 Elfr | e vén vár kit palástol;~S mint galambok halk falombok~
25 Elfr | Boldog ketten, elfeledten,~S hozzánk nem bocsátva senkit."~
26 Elfr | Ráfigyelt a jó tanácsra,~S gondolá Elfrida bölcsen:~"
27 Elfr | innen vissza mindjárt!"~S alig várja. Őrtoronyban~
28 Elfr | Végre jő - hírt ad nejének,~S viszi Edgart egyenest be.~
29 Elfr | egyenest be.~Ő se látta még, s kíváncsi,~Hogy alakult neje
30 Elfr | Hogy alakult neje vázzá;~S ajtót tárva a királynak,~
31 Elfr | Halkan bókol a királynak,~S üdvözölni őt kezet nyújt.~
32 Elfr | Hanem aztán meg sem állna,~S Edgár ámul e varázson;~Szó
33 Elfr | Hanem Edgár szót se mond rá,~S nem is látszik, hogy neheztel;~
34 Elfr | Ezer hajtót összehíván.~S másnap estig a vidéknek~
35 Elfr | De Athelwold este eltűnt,~S reggel szíven szúrva lelték.~
36 Elfr | elsiratja;~Gyászol pár hetet, s ki hinné?~Ekkor nászt ül
37 Elfr(1)| úgynevezett hat gyermekkirálynak s a X. század végén uralkodott.
38 Elfr(1)| monda alapja Dickens A child's History of England című
39 Tunod | a világ vigalma, zajja,~S a "honfiság" lármás zsivajja~
40 Tunod | Nincs időnk az időre várni,~S mit szánk, szemünk meg bír
41 Tunod | percet remélvén,~Élvbe dől - s elsülyed.~S mindezt a költő
42 Tunod | Élvbe dől - s elsülyed.~S mindezt a költő némán lássa?~
43 Tunod | fölverétek~Régi dicsőségünk' - s tiétek~Volt a legszebb remény.~
44 Tunod | csendbe némult,~A nemzet s a megélt dicső múlt~Volt
45 Tunod | Szent küzdelem a költő bére,~S ha zenge ajkatok,~Akár csatán,
46 Tunod | Egy nemzet hallgatott.~S megértett és figyelt reátok,~
47 Tunod | a kétségb'esést kiölni,~S táplálni a hitet.~Ma álmainknak,
48 Tunod | viszály, mely ím megujult~S megujul szüntelen.~Nem áll
49 Tunod | Nem lát semmerre fényt.~S ha szólna is tán, - hangja
50 Tunod | hat át;~Ki meg vakon hisz s ront előre,~Reá zúg a kételkedőre:~"
51 Tunod | kételkedőre:~"Eladtad a hazát!"~S átok, gyanu, gúny égve terjed, -~
52 Delib | fülembe játék zajja zsongott,~S mi a remény, cél, küzdés,
53 Delib | megnyugszunk benne: szép volt s letelt.~Más korszak az,
54 Delib | szétomolván,~Az "egy akol s pásztor" támad ki romján.~
55 Delib | Mit egy aranykor, szép s dicső, követ.~Örök leend
56 Delib | még, több vész nem jöhet,~S egy rázkodással új világra
57 Delib | sehol,~Folyvást tusázik a jó s rossz elem:~Az ember-öltő
58 Delib | bomol,~Küzd, hömpölyög, él s éltet szüntelen;~De büszke
59 Delib | élte egy nagy szerves élet,~S mint a gyümölcs, midőn rakásra
60 Delib | felszínre tör, kiválik,~S a rothadó elem seprőbe mállik.~
61 Delib | ülhet diadalt felettünk!"~S ez álom nemcsak engem lelkesíte,~
62 Delib | vágy, egy érzés hevíte,~S elönté annak boldog mámora;~
63 Delib | igánkat is packázva vittük,~S mert láttuk a célt, már
64 Delib | Ezerszer elmondott tapasztalás,~S példája hősöm: Hűbelé Balázs.~
65 Delib | hírt hátra nem hagyott,~S nincsen reá, hogy nyomtatott
66 Delib | mindent nagyon lelkére vett,~S midőn az ifjú kor lejárt
67 Delib | nagy dolgokra gondolt,~S talapzatát, melyen állt,
68 Delib | birtokú apátul~Falun eredt s korán árván maradt;~Egy
69 Delib | nagybátyja fogta pártul,~S nevelteté, mint illik úrfiat;~
70 Delib | szent volt, híre közbecsült,~S fiára is lesüt dicsfénye
71 Delib | lelkesült,~Szerepre vágyott, s könnyűnek hivé, -~Hisz atyja
72 Delib | magát korán lelkébe forrta,~S egészen összenőtt érzelmivel;~
73 Delib | gyászán elbúsult gyakorta,~S gondolta: ezzel is tán jót
74 Delib | össze-vissza tankönyvet megett;~S bár ez fejében mind egy
75 Delib | míg e pár év lezajg:~Kedv s baj, ború s derű hogy összeválik,~
76 Delib | lezajg:~Kedv s baj, ború s derű hogy összeválik,~Könyv,
77 Delib | hármas jelből kettő: szív s horog,~Mindez mint ködkép
78 Delib | padot faragcsál, szundikál,~S tanár urakra nem sokat legyint,~
79 Delib | Balázs utálja a betű-evést,~S kortársi közt keres kitüntetést.~
80 Delib | előttök minden pálya zárva,~S merő szokásból tengtek a
81 Delib | leltek, úgy-e, férfit eleget?~S becsmérlitek, multnak sok
82 Delib | kozák", "víg cimbora";~S valóban kezd is teljesülni
83 Delib | Ha füstöt nyel, iszik rá s úgy kifújja.~Értette a kártyát
84 Delib | ivott köröm-csordulatig,~S kiállt akármelyikkel borra,
85 Delib | gyalázt' az asszonyállatot,~S ha a költőkben itt-ott holmi
86 Delib | de hazard,~Ő nyelte azt, s az volt nagyon inyére,~Ki
87 Delib | Shakespearet is olykor s Bánk bánt szinte falván,~
88 Delib | társaságban mindenütt kivált,~S mint sok kapós anekdotát
89 Delib | között ő volt a hangadó.~S bár néha eltelik, csömört
90 Delib | a tömjén, melyet élvez,~S nem is nagyon keres más
91 Delib | nagyon keres más hivatást,~S talán örökre hű marad köréhez.~
92 Delib | boltőrt szegletkőre kötni~S elvenni tisztes ősi fegyverét:~
93 Delib | némi kis bírság kimenti,~S haraggal a jogász-tanyára
94 Delib | Gyalázat, gyávaság!" kiált, s kiönti~Bosszúságát, mely
95 Delib | itt nagyot köhint~Valaki, s fölkacag a többi mind.~S
96 Delib | s fölkacag a többi mind.~S megered a kedv, bajából
97 Delib | magában,~Bár emberektől távol s egyedül,~Midőn, az ábrándok
98 Delib | oly fennen, bátran repül,~S teremt magának oly szellemvilágot,~
99 Delib | tovább eresztvén,~Harag s tervezgetés közt küszködik,~
100 Delib | útakon párszor körüllohajt,~S egy padra ül, hol egy öreg
101 Delib | életet fenékig ismerem,~S ma eldobom ha kell, - hiszen
102 Delib | Hűség, barátság, elme- s szív-nemesség,~Becsület,
103 Delib | Sóvárgunk élni, féljük a halált,~S csinálunk mennyországot,
104 Delib | Ön-ábrázatára istent teremt,~S nyüzsög, lakmároz, élvez -
105 Delib | majd ha mindent felfalt, s nem találhat~Más állatot,
106 Delib | egy szilaj deák elkerepel,~S ha valaki a sulykot elhajítá,~
107 Delib | költői eszme!" szólt riadva,~"S te ezt, ifjú barátom, így
108 Delib | Színpad nekem az élet" - s elrohan.~Hiába fut már;
109 Delib | merészek,~Szomjazza a hírt s már előre részeg.~Mily balga
110 Delib | közt vágyott léha tapsra~S otromba cimborák közé vegyült;~
111 Delib | hogyan kezdjen belé. -~S hazánk történetét végigkutatja:~
112 Delib | László, majd Zách Klára s atyja,~S mindaz, kinek hóhér
113 Delib | majd Zách Klára s atyja,~S mindaz, kinek hóhér nyakát
114 Delib | Jellemvonást, szójárást megjegyez,~S örül, ha láthat egy-egy
115 Delib | ő a rabló cseh Giskrát.~S egy tervbe most, Csák Mátéba
116 Delib | bátran forradalmat éleszt~S mint honfi védi híven a
117 Delib | beléveszt,~Ügyét eladta Zách, s ő megbukott;~De a morál
118 Delib | morál a mű végén kilép,~S Zách sorsa látható mint
119 Delib | sorsa látható mint néma kép.~S ha erre csak rágondol, már
120 Delib | áruló mind így lakol." -~S míg Csák végső lehelletét
121 Delib | kihörgi,~Függöny lehull s a színház tapsba tör ki.~
122 Delib | nyelvét.~Új benne forma, vers s minden vonás, -~S egyszer,
123 Delib | vers s minden vonás, -~S egyszer, midőn Zách jellemén
124 Delib | kiről véletlenében~Hall hírt s kinek mindjárt utánanéz:~
125 Delib | szél, nem zörg a haraszt;~S bár a gyanút örök homály
126 Delib | gúnnyal a túlzókat ostorozta.~S midőn ügyünk bukott, s hazánkra
127 Delib | S midőn ügyünk bukott, s hazánkra áradt~Észak urának
128 Delib | urának szúrony-tengere,~S a vak düh már bosszút is
129 Delib | áron.~Szép ifju nő volt, s aztán - úri tréfa -~Egy
130 Delib | férj hirtelen szabad lett,~S a nő, az is lenn a sírban
131 Delib | lenn a sírban nyugodt lett.~S Réfalvy önmagával meghasonla,~
132 Delib | Egy kisleánya volt még, s elvonulva,~Abban kereste
133 Delib | Fásulva tűrte, bár elátkozák,~S így, mert csudás menekvését
134 Delib | újra nő, mint hidrafej,~S bár tűzbe tenné karját a
135 Delib | Efféle árulókat írmagul,~S ha jól nem üt ki, amit tervbe
136 Delib | tekintjük érte bűnbakul;~S midőn merész reményünkből
137 Delib | talán a multon elfogul,~S titokban vádat is vet önmagára:~
138 Delib | adjon egy alakhoz ideált! -~S két ujja közt fennyen nagyot
139 Delib | kicsiny ház ajtaját kitárja~S magát egy illatos kertben
140 Delib | között~Elül két gömbakác s két kis platán áll,~Alatta
141 Delib | egy ajtóhoz ér, benyit,~S egy szép leányt talál hímezve
142 Delib | a vásznon tétovázva jár;~S míg ön zavarját szemlesütve
143 Delib | vajon jó helyre jött-e -~S egész kigondolt tervét elfeledte.~
144 Delib | kitervezé ő jó hiszemmel:~S most e leánnyal, íme, szólni
145 Delib | ketten."~Balázs szabadkozik, s aztán szavából~Kifogy -
146 Delib | csak nem tudja mit.~Köszön s tünődve megy ki a szobából:~-
147 Delib | lidérc nem nyomja álmait,~S ki élni ily magánosan szeret,~
148 Delib | habozva mondja meg, ki ő;~S a gazda ím kezet nyújt: "
149 Delib | Szép, hogy meglátogat."~S többet nem is kérdez, hiszen
150 Delib | kisleányt futólag újra látja,~S aztán bizalmasan szivart
151 Delib | eloszlik, bizalom növekszik~S Balázs a szóba is belémelegszik.~
152 Delib | tekintete.~A gazda csak néz s hallgat e fiúra:~Hogy tud
153 Delib | tanul~Az ember, míg megtér s kijózanul.~S tűnődve szól: "
154 Delib | míg megtér s kijózanul.~S tűnődve szól: "Ifjú, önt
155 Delib | Magasba, fönnre, dicsvágy s képzelet;~Ám menjen, lelke
156 Delib | földön járni tudni elfeled,~S itt múzsa, nimfa nincs ám,
157 Delib | áthat e beszéd sugalma,~S fölizgatottan távozik haza.~
158 Delib | Nyugalmas élet révéhez hoza?...~S amint ezen tűnődik, ím elébe~
159 Delib | vörös festékbe mártott,~S azóta annyi rossz kontár
160 Delib | szülemlik, mint egy élet-cél,~S meghal, mint egy múló emlékezet;~
161 Delib | emlékezet;~Szülője ábránd s néha unalom,~Szülöttje a
162 Delib | ölt, más mezbe burkolózik,~S hősünk szivébe, mint Részvét
163 Delib | ártatlan, tiszta, szende;~S e torz világban egy ily
164 Delib | összezördül~Igazságérzetem s fölháborog.~Kimentem őt
165 Delib | őt a vád hinárja közül,~S mint a vak éjben fénylő
166 Delib | bizalmam, hogy nyerek jogot,~S hatalmam is lesz, hogy megvédjem
167 Delib | hogy szállást kap-é vajon?~S midőn utóbb nyílt arccal
168 Delib | Küzdésre késztet dicsvágy s büszke ész,~De a szív csendes
169 Delib | megoldzott,~Szedjük guzsalyra s fejtsük a fonált.~Balázs
170 Delib | Szirén-dalokra, éli napjait?~S ily boldog ő is mért ne
171 Delib | hogy futtán megálljon,~S egye, mint más, a napi kenyeret!~
172 Delib | kenyeret!~De a jövő ködös, s e vak homályon~Őt nem vezérli
173 Delib | hol borul, hol földerül,~S tűnődve, küzdve így, elszenderül.~
174 Delib | küzdve így, elszenderül.~S lát álmokat. - De hisz hogyisne
175 Delib | Haidée álma és Tatjána,~S az Ili-, Aene-, Zrínyi-
176 Delib | az Ili-, Aene-, Zrínyi- s többi-ász;~A kritika bizony
177 Delib | csodás". -~Ő álmodott hát, s ez, mint majd kitűnik,~Beteljesült,
178 Delib | ül, zöld erdő tompa mélye~S illat-lehellő lombos fák
179 Delib | zsivaj rögtön lecsendesült,~S az amazon Balázs felé mosolyogva~
180 Delib | eltaszít;~Nyomán jön a Kudarc, s a csáb-igézet~Ehhez csatol:
181 Delib | amott a példa, nézzed."~S egy új alak most, mint sátrak
182 Delib | Mind ült a dicskocsin, s magasra hordott~Fejjel hivé
183 Delib | míg lelke elvakult ott,~S lebukva most e talyigán
184 Delib | kebellel néz oda;~De egy perc: s eltünik mind a csoda.~Csak
185 Delib | válva;~Balázs keblére röppen s ott piheg;~De a másik mint
186 Delib | utána!~És keble mélyén űzi s fojtja meg...~Ő felkiált,
187 Delib | fojtja meg...~Ő felkiált, s nagyot rándulva teste,~Fölébred -
188 Delib | követ: éjjel fog írni drámát~S nappal tanul kenyéradó jogot;~
189 Delib | családi kör megfojtaná;~S tán álma is ellenkezőt jelenthet,~
190 Delib | is ellenkezőt jelenthet,~S boldogság és dics együtt
191 Delib | míg győzök vagy bukom."~S agyában ily eszméket hányva-vetve,~
192 Delib | Ön-fiait ölé a harc viharja,~S itthon örömmel várt felőle
193 Delib | örömmel várt felőle hírt,~S mig a harctért saját vérünk
194 Delib | minden borda, donga~Hajójukon s az ár végig söpört;~Ő, látva
195 Delib | elröpült hit, a zsibbadt erő;~S már-már az égtől is segélyt
196 Delib | Csabát, ki légből száll elő,~S lőn tüntetés, zavar, hűhó
197 Delib | Csaba-mondánk oly szép, megnyerő,~S a politikák legmagyarbika:~
198 Delib | sült galamb-várás-politika.~S bár sült galamb a szánkba
199 Delib | ifjúság zajonga, lelkesült,~S a kis diák, ha a földből
200 Delib | készült, fennen hordta orrát~S daccal mulasztá el a német-órát.~
201 Delib | egy falással~Dramaturgiát s corpus jurisokat,~S körülvevén
202 Delib | Dramaturgiát s corpus jurisokat,~S körülvevén magát nagy könyvrakással,~
203 Delib | fejét joggal szedi teli,~S az éjet Melpoménnek szenteli.~
204 Delib | éjet Melpoménnek szenteli.~S bár érzi, hogy sok e kettős
205 Delib | ily jeles,~Ki államférfi s költő egyaránt, - eh,~Hisz
206 Delib | közé vesze;~A jog sovány, s a dráma csetlik-botlik,~
207 Delib | a dráma csetlik-botlik,~S már érzi, hogy erőltetett
208 Delib | nem nézi, mennyit végeze,~S hogy agya bír-e oly zilált
209 Delib | tervét, elkezd újra mást,~S úgy össze-vissza fonja szövedékét,~
210 Delib | Halántékcsontja szaggatózva fáj,~S mintegy jövő időkre kóstolóul,~
211 Delib | kezdi, hol fészkel a máj,~S midőn órák hosszát görnyedve
212 Delib | Mi ád erőt neki: a vér- s agy-alkat?~Kevély anyaghivő,
213 Delib | hallgat,~Sőt öntudattal nyomja s gyötri el?~Mi az, mi benne
214 Delib | gyönyört jövőjébe halaszt,~S ha vágya ébred mégis néha,
215 Delib | Réfalvyhoz megy néha-néha,~S el-elbeszélget, szívesen,
216 Delib | el-elbeszélget, szívesen, sokáig,~S biztatja, nagyhitű ifjúi
217 Delib | hogy van egy osztó igazság,~S célt ér, kiben volt hűség,
218 Delib | magát ringatva, így hevűle,~S a gazda csak hallgatta e
219 Delib | mint az árny, komoly volt s fénytelen,~Balázs reménye
220 Delib | még ragyogva szárnyal, -~S mint a pirosló hajnal megjelen;~
221 Delib | Mögöttük, ím, elrejtve s nesztelen~Egy tiszta hajnal
222 Delib | szerelemnek tünde hajnala,~S új fény derült a házra általa.~
223 Delib | virágban kedvét nem lelé,~S mint a növésnek induló folyondár,~-
224 Delib | a sors Balázst hozá elé,~S mint a folyondár, mely meglelte
225 Delib | lelkét lelkével követte,~S addig követte, míg őt megszerette.~
226 Delib | Etelkével ritkán jön össze,~S szerelmiből egy hangot sem
227 Delib | fölzavarják e csendéletet,~S föl azt is, amit, kényuralma
228 Delib | Belecsapott Solferino, Magenta,~S a büszke Rendszerben szusz
229 Delib | Rendszerben szusz sem maradt,~S mint akit a mennykőcsapás
230 Delib | nézi mind e zajt közönnyel,~S ámbíciója új irányba tér~
231 Delib | ömöljön bár a honfi-vér - -~S fejében már kész a forradalom,~
232 Delib | lelkesít, lázít, nyíltan s titokban,~És zajra zajt,
233 Delib | meg;~Vakot vetett a sors s ő elveszett;~Halálát fegyver
234 Delib | fogott,~Nemes vadat várt, s aztán lőtt bakot.~Mi azt
235 Delib | meg, hogy fölfedezte ezt;~S mikor kitűnt a kettős felsülés,~
236 Delib | betűbe is belé-csömörle,~S a dráma, a vers, amit gyermeki~
237 Delib | Átjárja szívét véges-végtelen,~S az eddig fojtva égett indulat~
238 Delib | ki, mint nyílt öntudat.~S hit és vigasz, lemondás
239 Delib | hit és vigasz, lemondás s büszke tervek,~Remény és
240 Delib | tervek,~Remény és félelem s százféle tarka~Ábránd, tűnődés,
241 Delib | gondol, hogy Etelka gyermek,~S önkénytelen dúdolni kezdi
242 Delib | okkal, szívét csillapítja,~S búcsúra indul, bölcs tervvel
243 Delib | midőn a kis kaput benyitja~S Etelkét otthon egyedül leli;~
244 Delib | nehéz indulni háborúra.~S midőn Etelka, gyermek-érzelemmel,~-
245 Delib | könnyfátyolozta szemmel,~S mosolygó arcán két nagy
246 Delib | elfojtott szerelme árja,~S a lánykát szótlanul keblére
247 Delib | szótlanul keblére zárja.~S önfékezést és bölcs közönyt
248 Delib | fölsikolt, fülig pirúl,~S kifut - de visszatér, mert
249 Delib | más csillag jár az égen,~S hazánk szabad lesz, nagy,
250 Delib | régen."~Elválik, elmegy. S most a drága hontól,~Pesttől,
251 Delib | ment a szerelmi gondtól,~S hogy most jöhet hát balsors
252 Delib | hogy most jöhet hát balsors s bármi vész:~S mégis szerelmére,
253 Delib | hát balsors s bármi vész:~S mégis szerelmére, csak arra
254 Delib | szíve mégis oly igen nehéz,~S mit oly erőszakos kézzel
255 Delib | lerázza, daccal dobja félre,~S fogadja, hogy reá sem hederít;~
256 Delib | reményből új erőt merít;~S keblét a honfi-érzés emelé,~
257 Delib | Hogy útrakelt Itália felé.~S kifesti a jövőt élénk színekkel,~
258 Delib | terén kivívott érdemekkel,~S szabad hazában várja őt
259 Delib | előtte minden pályatér;~S midőn Etelkét is keblére
260 Delib | szenvedni egyként fogékony.~S Etelka is, Petőfiből merítve~
261 Delib | mező virággal van behintve,~S oly boldog a nép, oly hős
262 Delib | mindezekről eszményképet alkat~S elinduláskor víg kedvvel
263 Delib | forgatá;~Ilyesre gondol ő is, s felfogadja,~Hogy hős Balázsát
264 Delib | Balázsát a sírig se hagyja.~S im a tavasz-lég frissesége,
265 Delib | ébredő~Természet: új előtte s meglepő.~Még egy darabka
266 Delib | elvonulni,~Jobb észretérni hát s kijózanulni.~Jer, próza;
267 Delib | csak költészet-adta báját,~S akkor mutasd meg ami ottmarad:~
268 Delib | biggyeszd félre száját,~S ím a mosolygó arc sírvafakad. -~
269 Delib | lovuk csülkig sülyed be,~S az éj meg oly sötét, mint
270 Delib | sors, segít a vándoron,~S hogy felfrissítse őket egy
271 Delib | tört, habár itt-ott sajog;~S bévonva csokoládészínű lepellel,~
272 Delib | csókot váltva, társalog;~S legyőzve egy kuvasz-had
273 Delib | egy szolgáló végre orrát,~S rátartva lámpását egy deszkarésre,~
274 Delib | elriasztja.~Réfalvy visszatér, s Etelke másnap~Szokatlan,
275 Delib | szerepkörébe fog;~A környezet s a házi jó szokásnak~Sok
276 Delib | vezényeljen az asszony.~S ezt bölcsen gondolá: így
277 Delib | családi éltet éltek aztán~S a házi szent békét meg nem
278 Delib | néni otthon végezé pörét;~S húsz éve múlt, hogy a vidék
279 Delib | előtt;~Imádja ifja, véne, s egy-egy "bátyja"~Átkapva
280 Delib | csípején két kézzel őt,~S szemébe nézve, meg-megbillegette:~
281 Delib | nem oly könnyen szokott,~S mást lelve, mint előre képzelé,~
282 Delib | otthon,~Mily csendes a ház s kertjök mily üde.~De bezzeg
283 Delib | ront-bont, őt is szorítja,~S pörölni is szépecskén megtanítja.~
284 Delib | is szépecskén megtanítja.~S míg megtanul egy háztartást
285 Delib | egyszerű körét szeretni~S szépnek találni azt, ami
286 Delib | mely fényes, ám csaló,~S nem érve rá merengni most
287 Delib | hogy csalódik, elfeledte.~S miként az ábránd lassan
288 Delib | tűzről pattant leány Etelke.~S mint a Tiszának csendes,
289 Delib | Ront és tenyészt; pusztító s éltető;~Etelke vár-vár hasztalan;
290 Delib | végre álmai közé sorozza,~S képét új érzelem halványra
291 Delib | berket.~Bolyongtam eddig s Tempe ligetét~Csatákat éneklek,
292 Delib | ligetét~Csatákat éneklek, s vitézi serget;~Dobok riajját,
293 Delib | sok tarka képet,~Torzot s valót, rútat s eszményi
294 Delib | képet,~Torzot s valót, rútat s eszményi szépet.~Midőn,
295 Delib | kényszerűségből erényt,~S mosollyal fedve a ránk fent
296 Delib | Föllelkesülni hívta a magyart.~S fölzenge, mint régente,
297 Delib | ős dala, szilaj, viharzó~S mégis borús, mint népünk
298 Delib | magyarra hogyne lenne vonzó~S őt lelkesítni más mi kellene,~-
299 Delib | sehonnai -~Elámult a világ, s nem tudta senki,~Honnan
300 Delib | díszpéldány minden egy alak,~S mikor kiállnak együtt, harci
301 Delib | csorba)~Igazodik a sok süveg s kalap;~Aprója pockos, a
302 Delib | Mellét düleszti a magyar s vetekszik,~Káromkodásban
303 Delib | Megbánja, hogy beállt, s búsongva gajdol.~Balázs
304 Delib | e sereg közé beosztva, -~S mivel le tudta írni a nevét,~
305 Delib | tíz legény vezényletét,~S vasútra rakva s két éjt
306 Delib | vezényletét,~S vasútra rakva s két éjt átvirrasztva,~Meglátta
307 Delib | nem soká gyönyörködött,~S otthagyva tíz legényét,
308 Delib | megszökött.~Majd észrevették, s a tenger fokáig~Egész csapat
309 Delib | egy Pesten építte házat,~S lesd meg, mikor potyog le
310 Delib | mikor potyog le róla tót,~S borzadj, ha tetszik ott;
311 Delib | kaland volt;~Ő szárazon ment, s elment szárazon.~Ábrándozó
312 Delib | Kijátszta a határőrt ravaszon,~S több szenvedés közt bár,
313 Delib | tavasz-sugár lövelle szét, _~S most, a szabadság újdon
314 Delib | Kígyózva fut lejtőin a patak,~S nem ront alá - miként költője
315 Delib | annyiszor, midőn kincs- s kéjsováron~Ömölt be gót,
316 Delib | Marad magaslatán nyugodt s hideg,~Mikéntha szólna:
317 Delib | vajúdás,~Míg tart a mámor s habzik kelyhe még?~Ki kérdi,
318 Delib | dél-szigetre, mely még nyög rabul!~S ez édes eszme mindent elboríta,~
319 Delib | rengett~Útjára a Lombardo s Piemont,~S mikorra a pitymallat
320 Delib | Útjára a Lombardo s Piemont,~S mikorra a pitymallat földerengett,~
321 Delib | nem, mert az szétszökött;~S volt Nápoly udvarában vad
322 Delib | kik átkozták az ördögöt,~S futó, menekvő, rémült udvaroncok,~
323 Delib | dugtak még el holmi koncot.~S volt lelkesülés, éljen,
324 Delib | földühített bika, vérre síva,~S nem tartja többé vissza
325 Delib | maradvány-sergét visszahúzza,~S hódol Palermo, Messin, Syracusa.~
326 Delib | Alpok tetőin,~Hazája síkján s a Kárpátokon,~A Visztulának
327 Delib | napja süt minden határra,~S még muszka-földre is jut
328 Delib | Szétverni elnyomóik vén hadát,~S egy szent ügyért, együtt
329 Delib | igazság, mindent jog hat át.~S leszen szabadság, örökig
330 Delib | még bökkenő.~Van bökkenő; s míg hévvel ők buzognak,~
331 Delib | ők buzognak,~Az ifjú had s az ifjabb ősz vezér,~S örülnek
332 Delib | had s az ifjabb ősz vezér,~S örülnek a holnapra várt
333 Delib | kik csak lépést mozognak,~S nézik, ha nincs-e útjokon
334 Delib | filiszter,~A parlament, kormány s Cavour miniszter.~S míg
335 Delib | kormány s Cavour miniszter.~S míg ő legyőzné már a fél
336 Delib | nyakukra ül az új király.~S a harc helyett, miért szivök
337 Delib | nyakán a népnek régi járma,~S eloszlik a rajongók édes
338 Delib | szóval ajkain világot ámít,~S ha tenni kell, annak nem
339 Delib | melléktekintetet",~Nem félne rémtől, s egyszer harcba szállván,~
340 Delib | szelet leső hajós, henyéltek,~S hivék, hogy így mentik meg
341 Delib | Szerelme is meglelte vígaszát,~S ha fél, hogy elveszítheti
342 Delib | keresztül senki törni nem mer,~S hol sors-jelölte mentőjére
343 Delib | eloszlik, bűvidő lejár,~S hű szerelem győz a veszélyeken~
344 Delib | úton-útfelen~Letépje bárki s kebelére tűzze;~De bérci
345 Delib | hanemha min-szívünk kíván;~S nem is kísér csömör, csak
346 Delib | futott hiába.~Jött Aspromont, s ügyök végképp bukott;~Sebet
347 Delib | kapott öreg vezére lába:~S mankóra azzal hány szép
348 Delib | hány nagy álmodó virradt,~S a kis magyar had is hogy
349 Delib | Állott meg útján ösvény s terv ne'kül;~Csak egy bálványa
350 Delib | bálványa volt, mit még imádott,~S fájdalma most csak ehhez
351 Delib | tövén,~Avento zord taván s a Solfatárán,~Pompéjinek
352 Delib | vad harcos veszélyek~S ravasz kalmár zsugorgó alkuja~
353 Delib | Balázs?"~Hangzik felé, s egy kéz megfogja karját.~-
354 Delib | barátom; én megházasodtam,~S falun lakom. Csodálod úgy-e
355 Delib | Szobalányt-mit az ember unja már,~S restellni kezdi lótni-futni
356 Delib | az most volt, pár hete,~S Nápolyba hoztam, mert vágyott
357 Delib | menyecske! No de jer velem..."~S már vinné is Balázst körülkarolva.~
358 Delib | is Balázst körülkarolva.~S ez lép is egynehányt önkénytelen,~
359 Delib | Bocsássa meg... tán holnap; s visszatér.~Megy csendesen,
360 Delib | kel ki önmagábul;~Jár föl s alá, még lépte sem heves.~
361 Delib | les.~"Gyöngyház" morogja, s színleg fölvidámul.~"Ha
362 Delib | érdemes~Búsulni érte," - s kézzel rálegyint,~Szétnéz,
363 Delib | Szétnéz, megy öt lépést, s megáll megint.~De keble
364 Delib | Ábrándjaimban istenné tevém,~S ím, más ez istent játszva
365 Delib | egy-egy percnyi vágy van,~S szereti addig, míg reá sovár.~
366 Delib | ő hí annak, tőle kérje.~S most lássam e nőt? Nem,
367 Delib | Mit más nevetve tép le, s én tegyek~Olajt a tűzre,
368 Delib | vagy füttyel köszöntsék,~S röhögjenek mint kárvallott
369 Delib | szereptől lelke elriad.~S mi haszna írni? Légy bár
370 Delib | Légy bár Dante, Tasso,~S Petrarca bűvös húrjait rabold
371 Delib | szem éget, ajjak izzó,~S mult és jövő, csalódás,
372 Delib | gond el-~Feledve mind, s tiéd a szép jelen...~De
373 Delib | gyötrelem.~Így tépi lelkét s aztán mégis újra~Enyhet
374 Delib | Tűnt föl, mint szivárvány.~S leltem: tört reményt, lezsibbadt~
375 Delib | korunk "oka~A vér fölöslege s nagy hőfoka~Csapot reá,
376 Delib | uralmat ül a bú felett. -~S olvasni kezd, előbb vigasztalóul,~-
377 Delib | napról-napra jobban~Érdekli őt, s Tacitus, Mommsen, Gibbon~
378 Delib | Mommsen, Gibbon~Forog kezén, s Machiavelli, Guizot;~Kutatja,
379 Delib | Guizot;~Kutatja, Róma mért s hogy dőle meg?~Erkölcse
380 Delib | dőle meg?~Erkölcse vész-e s dorbézolva hízó~Puhult polgára
381 Delib | megfulasztá zsírja, a "tömeg"? -~S míg a romok közt így tünődve
382 Delib | De nép, ha, teng csupán s nem lelkesül,~Nem teng sokáig,
383 Delib | sokáig, mert megsemmisül.~S ki tud hevülni, és ki tudja
384 Delib | újra egy vezérötletre lel;~S mivel kalandvágy, harci
385 Delib | harci érdem~Mosolyga rám s más ily csalóka rém:~De,
386 Delib | időkről zengni bús hozsannát.~S most azt hivé, tovább űzvén
387 Delib | többé nem tévedez szét,~S előtte biztos a cél és irány:~
388 Delib | álmodja, hogy föleszmélt,~S tovább haladva szép álmok
389 Delib | szép álmok során,~Úgy érzi s tudja biztosan, hogy az,~
390 Delib | nemzetgazdaság kora.~Így szól Balázs, s Adam Smith, Carey, Blanqui~
391 Delib | Adam Smith, Carey, Blanqui~S Roscherre tér az olvasmány
392 Delib | rajongás, álnok és csaló.~S most ökonóm-szemmel néz
393 Delib | fegyvere a gyár, gép, kazán - -~S ez eszme érik, hősöm, hűbele,~
394 Delib | menekül,~Hogy e papok fészkét s e korcs, bigót fajt~Elhagyva
395 Delib | De amint vízre száll, s a távozó part~Mögötte a
396 Delib | Mögötte a tengerben elmerül,~S Tivoli ormát a szem elveszíti,~
397 Delib | dicsvágy, Isten veled!"~S hajójuk a habot hasítva
398 Delib | elveit praxisban is követné,~S míg célra küzd, az eszközt
399 Delib | dokkban szívesen barangol,~S ráfogja, hogy zajuk "kedves
400 Delib | változik gyémánttá kőszene!~S ilyenkor vágya messze elcsatangol:~
401 Delib | elcsatangol:~Nekünk is otthon így s ez kellene,~Dokk a Dunán,
402 Delib | lehetnénk ily dicső nép.~S mint London változó derű-
403 Delib | mint London változó derű- s homálya,~Az élet árnya s
404 Delib | s homálya,~Az élet árnya s fénye úgy suhan~Vegyest
405 Delib | előtte: kincsek garmadája~S koldúsbot együtt és szomszédosan;~
406 Delib | tárlatoknak millió csodája,~S nyomor, piszok, bűn a külvároson;~
407 Delib | bűvölő sok büszke szépe~S odább a Southwark satnya,
408 Delib | sötét tudatlanság kóvályog,~S nem kapni sem igét, sem
409 Delib | sugár, se cél, sem eszme,~S hömpölyg az ember egy tömegbe
410 Delib | borongva,~És Mill-Stuart s Proudhon forog kezin;~Tűnődik
411 Delib | hogy nyitját megtalálja,~S minél mélyebbre néz, csak
412 Delib | vész napjain bujván elő...~S Balázs megáll a partokon
413 Delib | figyelve,~Míg sorsa fordul, s másra tér figyelme.~ ~Negyedik
414 Delib | utána,~Hogy merre gördül s ott lenn hol vesz el?~Szirtomladék
415 Delib | bánja?~A cél olyan szép s oly igen közel!~A ritka
416 Delib | légben a szem is hibádzik,~S a messze csúcs olyan közelre
417 Delib | vehetjük észre, mit haladtunk,~S a völgyi nyughely messze
418 Delib | a kövecskét a patak,~Idő s út megcsiszolták; büszke
419 Delib | küzd nép, család, egyén,~S nem jósol könnyen nagy reményt
420 Delib | önura lőn a magyar megén',~S csak rajta áll, hogy a sorstól
421 Delib | Párizs aszfalt~Boulevardjain s a szép "unter den Linden";~
422 Delib | ráncot ver a szem síma vége~S az ifjú fej levedli a hajat, -~
423 Delib | széke,~Bódít mint szesz s nem oltja szomjadat;~Éva
424 Delib | elnyeli,~Rövid szekéren s három friss egéren~Az olvasó
425 Delib | hasznost, mennyi jót tehetne!~S vággyal repülve száll előre
426 Delib | ló nem repül, alig halad;~S a szétcsapongó vágyak játszi
427 Delib | oszlopban kerengve~Vonul velök s megint el-elmarad,~Míg végre
428 Delib | hanyatlik, csendesen lecsusszan,~S eget, mezőt szürkés homály
429 Delib | csapatját, félénk kócsagot,~S egy jól talált gém ív-körű
430 Delib | szívének izgalmat adott,~S ha szíjra fűzve táskáján
431 Delib | hold rézvörös nagy üstje,~S Balázs meglátja falvát:
432 Delib | tulsó parton nyugosznak,~S révészeik túl, csárdában
433 Delib | Ordítni hát - és tűrni s újra várni!~Kurjongatásra
434 Delib | helyez egy öblös edényt,~S pipázva, iddogálva is vegyest,~
435 Delib | jobbra-balra~Pár vén agár s nehány lassú cseléd,~És
436 Delib | mondtam-é: ma lesz a névnapom."~S valóban gyűlni kezd üdvözletére~
437 Delib | otthon nincs soha;~Magát s lovát a környék tartja ki, -~
438 Delib | száz dolga kergeti:~Ügyvéd s kupec: vesz, ád, perl, végrehajtat.~
439 Delib | rászedi,~Megcsal, ha bír, s aztán szid, hogy te csaltad;~
440 Delib | hirdeti;~De, bár gyalázzák, s megvetik titokba',~Tűrik
441 Delib | mert pört dob nyakokba.~S most egyik a másik nyomát
442 Delib | önkényt jön, kit hajt a szél s eső;~Sok jót kívánó Marci,
443 Delib | Majd jönnek a pap, rektor s holmi kosta,~Egy pár cigány
444 Delib | egészet~Tiszazugban a tudomány s művészet.~És jöttek, ámbár
445 Delib | mert az drága maszlag,~S gúnyolja is, de szíve rejtekén~
446 Delib | óta~Mind nagy kuruc volt, s erre ő hiú;~Hozzá szokott,
447 Delib | erre ő hiú;~Hozzá szokott, s - quo semel est imbuta,~
448 Delib | Servabit testa odorem diu;~S mikor fülébe sír egy régi
449 Delib | fülébe sír egy régi nóta,~S elönti keblét titkos honfi-bú,~
450 Delib | maga sem tudja, hogy miért.~S névnapra ott még számosan
451 Delib | még számosan begyűlnek,~S aztán elékerül sok jó ital,~
452 Delib | sikerűl-e?~- Hozott-e bicskát s más efféle cikket?~- Miféle
453 Delib | szétoszolnak: pár dalol s iszik,~A többi meg vitáz
454 Delib | visszás most e mulatság,~S emléke össze-vissza eltünődik:~
455 Delib | kedves, csacska missek.~S borát csak úgy színleg érinti
456 Delib | Alkotni kört, komoly cél s józan elvvel,~Nemesb irányú
457 Delib | Uralmat nyer hegedű, cimbalom,~S már hangszerével csaknem
458 Delib | el a cigány a bús dalon,~S szeszélye, kedve most dalt
459 Delib | mosolyogja a nagy terveket,~S ha pár rajongó mégis lelkesül,~
460 Delib | nekik);~Gátat kezd a Tiszán, s gát nem, de pör lesz;~Népbankot
461 Delib | megbukik;~Beszél, vitatkozik, s a honfi puffot~Csak úgy
462 Delib | leszidja, mint a régi copfot.~S ha fárad járni-kelni mint
463 Delib | dolgaikra nyilt bírálatot, -~S bár azt hivé, ezzel senkit
464 Delib | Hóbortosnak tartja mind a kerűlet.~S gyanú is lengedez: vajon
465 Delib | Otthagyja daccal őket, s Pestre tér.~Ah, más az élet
466 Delib | tér.~Ah, más az élet itt! S elnézi telve~Gyönyörrel,
467 Delib | farkasszemet,...~- Kelet s nyugat, mult és jövő, vegyest:~
468 Delib | fölkelő fény a Gellértre tűz,~S sziklái száz rovátkáján,
469 Delib | gyúl ki a virradti tűz;~S alant is a Duna sík tükriben:~
470 Delib | e brouweri részleteket),~S a cikcakkos, sötét árnyékba
471 Delib | egylet nő, mint a gomba,~S Balázs örömmel mindezt élvezi;~
472 Delib | Kinek, mi célra, mily pénz s mennyi kell; -~Szilárd s
473 Delib | s mennyi kell; -~Szilárd s korlátlan a magyar hitel.~
474 Delib | Balázs! Őt a közügy vezérli.~S nem nézi, hogy más ember
475 Delib | a közjót ugyan beszéli,~S Balázs hányódva köztük össze-vissza,~
476 Delib | sikert vagy közkudarcot, -~S míg ajkok országos célt
477 Delib | államférfit megvehetni pénzzel,~S még ára is szabott, hogy
478 Delib | túlcsap gátjain a népek árja?"~S vihart, veszélyt Balázs,
479 Delib | százszorozva lát:~Így vesz fajunk s helyén a hont elöntő~Jött-ment
480 Delib | Csak a nagy törzseké. - S Darwin tanát~Olvasva búsan,
481 Delib | névnapra hívja bátyja.~S a gyúanyag kedélyében kilobban.~
482 Delib | tér nyugodni vissza..."~S pohárt ragad, körömcseppig
483 Delib | kótyogós, ki mindent éljenez.~S Balázs vigadni kezd, mindent
484 Delib | lesz!~Dezső is ott van, s szembe ülve ketten,~Sok
485 Delib | régi emléken kedvök derül,~S buzdítva egymást, isznak
486 Delib | haladnak a tanyák felé,~S mikor betérve, át a nyárfa-parkon,~
487 Delib | hogy ki e garázda vendég,~S döbbenve ád szemeinek hitelt,~
488 Delib | követte.~Rendezte házát, s nem ábrándozott:~A régi
489 Delib | Nyugodtan élt a boldog nő s anya.~Dezső szerette lobbos
490 Delib | Szilaj, de szíve jó volt, s nyílt iránta.~S Etelkét
491 Delib | jó volt, s nyílt iránta.~S Etelkét régi emlék nem kisérté;~
492 Delib | Csapongó lelke vágyait megérté,~S egy-egy sohajt is érte áldoza;~
493 Delib | Balázs kerülte,~Sejté okát, s ezért is csak becsülte.~
494 Delib | ha sorsuk mást határoz.~S másként találkozék e méla
495 Delib | után hoz~Emléket, érzést, s a multért sovár~Szivet rokonszenv
496 Delib | a lakba a két boldog úr,~S Balázs, eszét egy kissé
497 Delib | elfogul;~Dezső hallgatva ül, s egyszerre szussza~Jelenti,
498 Delib | most csak egy szorítás -~S enyim vagy újra, boldog
499 Delib | mi benne állat, ami vad;~S fölugrik, hogy szerelmét
500 Delib | Fölkélne, nem bír, küzd, s elszenderül.~Mikor fölébred
1-500 | 501-561 |