Part

 1 Elfr |   Remetelak, szép ez elvben,~De mikor oly rettenetes~Unalmas a
 2 Delib|         éled,~Szeszt fejtve ki, mikor már összefüll:~A nép is
 3 Delib|     hogy lőn naggyá Demoszthén,~Mikor lenyírta a haját tövig;~
 4 Delib|      később vagy negyven évvel,~Mikor közel már a hideg verem."~"
 5 Delib|          hogy fölfedezte ezt;~S mikor kitűnt a kettős felsülés,~
 6 Delib|  díszpéldány minden egy alak,~S mikor kiállnak együtt, harci sorba,~
 7 Delib|       építte házat,~S lesd meg, mikor potyog le róla tót,~S borzadj,
 8 Delib|         meleg;~Se baj; beszélj, mikor volt esküvőd?~Régóta ismered?
 9 Delib|       hazát, ha kell?~De csak - mikor tetőnk már lángba lobban, -~
10 Delib|    Servabit testa odorem diu;~S mikor fülébe sír egy régi nóta,~
11 Delib|        jut vidám ifjonti kedve,~Mikor palack közt, boldog részegen,~
12 Delib|       haladnak a tanyák felé,~S mikor betérve, át a nyárfa-parkon,~
13 Delib|       bír, küzd, s elszenderül.~Mikor fölébred éjjel, egy szokatlan~
14 Delib| fölrepülne napba,~De nem szegi, mikor lehull, nyakát,~Csak elterül
15 Hunok|   kürtszó, hadi lárma hallszik.~Mikor ama zord hős, ura hunnak,
16 Hunok|   néptenger szigonyos Neptunja,~Mikor nagy Attila szemeit behunyta,~
17 Hunok|        éltet gyűlöletök átka,~S mikor élő már több nincs a csatatéren,~
18 Hunok|        Kavarognak, zúgnak, mint mikor a fegyver~Pihenő nádasból