Part

 1 Delib|     mely kebliben gyötör;~"Hát ember, hát magyar az ily gyáva,
 2 Delib|     hol lomb beárnyal,~Hová az ember elbolyongva jut,~Szél-rezgetett
 3 Delib|      való rosszul ne essék,~Az ember ábrándok után tekint;~(Fanyar
 4 Delib| mennyországot, ideált.~"Hiú az ember, sérti az, hogy állat;~Ön-ábrázatára
 5 Delib|      lecke ez, lassan tanul~Az ember, míg megtér s kijózanul.~
 6 Delib|       hazát hord keblén minden ember...~Dicső napok, magasztos
 7 Delib|       legvégső nagy csatát;~És ember embert többé nem tapodva,~
 8 Delib|  húzogattam,~Szobalányt-mit az ember unja már,~S restellni kezdi
 9 Delib|       sem eszme,~S hömpölyg az ember egy tömegbe veszve.~Hol,
10 Delib|  viharban, elsodorva~Elvész az ember, nincs név, nincs egyén,~
11 Delib|  mentének ős alakjai,~Minőt az ember messze földre nem lel.~Erő,
12 Delib|       tükriben:~Mert hab, hajó ember, még mind pihen.~Szép, őszi
13 Delib|  vezérli.~S nem nézi, hogy más ember úgy tesz-e;~Hanem maga felé
14 Delib|    honfinak van ám esze:~Bölcs ember a közjót ugyan beszéli,~
15 Delib|       látni képzel:~A sok nagy ember mind hitvány üzér,~Az államférfit
16 Delib|  körben, gondokat feledve,~Hol ember embertől nem idegen,~Hol
17 Delib|    végre ismét lábra kapva,~Az ember jól is érzi tán magát,~Nem
18 Hunok|        szét lénye;~Bár az alak ember: nincs húsa, se csontja,~