Part

501 Delib  |            szomj, mely ott benn honol,~S bár óceánok árját ráborítná,~
502 Delib  |              jól hozzá mívelte torkát,~S van kedve s gyomra közt
503 Delib  |            mívelte torkát,~S van kedve s gyomra közt kellő viszony;~
504 Delib  |               tud könnyen fogni rókát,~S próbálta, a mellégés mily
505 Delib  |                 fél-aludva,~Érzése lét s nemlét közt imbolyog;~De
506 Delib  |               nyugatra úszó szélroham,~S a változó sötét és tiszta
507 Delib  |               a hold kelet felé suhan,~S mint a csapongó szél űz
508 Delib  |           csendesen kimászik~A kertbe, s a tanyát megismeri;~De a
509 Delib  |         képzeli;~Az út, Dezső, Etelke, s holmi nóta~Rémlik neki, -
510 Delib  |            dúsnak vélt szív kipusztul,~S nincs benne más, csupán
511 Delib  |               az lehetne! -~A tegnapot s zilált emlékeit;~Ily álmot
512 Delib  |          Ábrándozását, nagy reményeit,~S mindazt, mit egykor képzelegve
513 Delib  |              öntudatra ébred-é vigasz?~S mint a pogány, ki részegen,
514 Delib  |                jobb részét tépte szét;~S úgy érzi, - űzvén képzelet
515 Delib  |                 űzvén képzelet hatalma~S ideges láz: hogy nem lesz
516 Delib  |            egykor, most meg bút feled,~S marad szívében száraz bölcselet.~
517 Delib  |              nyomon kereste hivatását,~S ballag fölebb a hívatal
518 Delib  |             nem égetett tudási szomja,~S nem terhel sok mohón falt
519 Delib  |         tavasz-virágát,~Könnyen befagy s kopár lesz a fa is:~Ki lelke
520 Delib  |              jut.~Nagy férfi nem léssz s rongy sem. Ritka Caesar,~
521 Delib  |                 Bizalma szívós, nyúlik s nem szakad;~Ki bízva vár:
522 Delib  |                nem hasznos, ámde édes,~S bár vége: a csalódás, keserű,~
523 Delib  |          emlékkel palástol~Bút, bajt - s vigaszt nyer egy kis öncsalástol...~
524 Delib  |                rímmel~Mért bíbelődtem, s pöngetém dalom?~Miért merengtem
525 Hunok  |      fölborzolt tollal hogy ijesztget,~S huhogja, - fölülvén a kakasülőre:~"
526 Hunok  |           tollatok csupa nyillá válna,~S vaskos csataménné vessző-paripátok:~
527 Hunok  |                ezer év rétege borítja;~S hol a hagyományok fénye
528 Hunok  |               Attila szemeit behunyta,~S vele sírba tették az isteni
529 Hunok  |       törzsekben vált ki faj a fajtól,~S a szerteriadt nép rémült
530 Hunok  |             verődött két iszonyú tábor~S kiki önvérével, itt hunok,
531 Hunok  |              az éltet gyűlöletök átka,~S mikor élő már több nincs
532 Hunok  |           csatatéren,~Aki sebért sebet s vért váltana véren,~Csak
533 Hunok  |               rend hever szanaszélyel,~S a nagy temetőre leborul
534 Hunok  |               lobogva huzódik uszálya,~S mint ha kilőtt nyílnak zizeg
535 Hunok  |               a lég népesedik gyorsan,~S új zaj riad ott fenn, tárogató
536 Hunok  |       születtek, csak dúlni, gyűlölni.~S nem látva halottat, nem
537 Hunok  |          mellökön, derekuknál fogvást,~S a tehetetlen tömb, a lég
538 Hunok  |          aláhull,~Itt szétszakad ismét s föl, visszacsapódik,~Kettes-hármasával
539 Hunok  | Kettes-hármasával harcát tovább víjja,~S mint a levegőben veszekedő
540 Hunok  |               torkán, idege megrándul,~S vergődve vonaglik - míg
541 Hunok  |                éjnek ködeit és árnyát,~S had eloszlik, zaj szűn,
542 Hunok  |         eloszlik, zaj szűn, harc kihal s a síkon~Az enyészet ismét
543 Hunok  |          iszonyú végzet,~Hogy soha gót s hun közt ne lehessen béke,~
544 Hunok  |          százszor, soha meg nem törve,~S bár a kimerült test lankadva
545 Hunok  |     Figyelemmel nézte amaz őrző tábor,~S ha erejök lankadt, ha bizalmok
546 Hunok  |             kürt harsog megin ott fön,~S védő seregével Csaba vezér
547 Hunok  |      legutolsónak, faja közt legvégül,~S rá maradott e harc súlyos
548 Hunok  |       csatasíkról beszorult fal közzé,~S most ujra alább száll, le
549 Hunok  |              huta, gép, hámor~Zugaiban s vés, fúr, dolgozik és számol.~
550 Hunok  |            seregnek portyáz elül őrse,~S ha ennivalót lát, azt meglepi
551 Hunok  |             csend ül,~Iszonyú rémképek s mily tétlen ijedség!~Hol
552 Hunok  |            volt az,~Nem szellemi tábor s holmi külön isten,~De erőd,
553 Hunok  |             hatvágást ezzel is kivágni~S jöhet a hódító, nyiltan
554 Keson  |               elborít küzdés zsivajja,~S a küzködő, - míg majd sír
555 Keson  |                játszol,~Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol~E
556 Irgal  |              függ mindenik fej fölött,~S mint puszta szirten egy
557 Irgal  |               azt tudja: hol mije fáj;~S Lázár, a nyomorék, Lancelot,
558 Irgal  |              jó, kegyes, Filep, a zord s komoly,~Itt már egyforma
559 Irgal  |             jelen,~Nincs veszve a jövő s félig kihalva bár,~Felcsillan
560 Irgal  |             rátekint, felejti önbaját,~S megenyhül.~A másik pokol
561 Irgal  |               vár, bár éhen veszne el!~S im ő a Tiszta, ő, leküzdve