Part
1 Elfr | de megesett~Hajdanában ez az eset,~Hajdanában, danában,~
2 Elfr | hajnalnak perge nedve,~Ez az arcpír, - áttűnik mint~Fátyol
3 Elfr | mi ügyben járt ott;~Telt az idő, egy nap, két nap,~Hetek
4 Elfr | egyszer, íme, csak belépnek~Az apához, áldást esdve.~Gazdag
5 Elfr | Hajdanában is, miként ma,~Az ily kérő várt szerencse;~
6 Elfr | ily kérő várt szerencse;~Az apánál kész az áldás,~S
7 Elfr | szerencse;~Az apánál kész az áldás,~S a nászt csakhamar
8 Elfr | nászt csakhamar megülik:~"Te az enyém, én a tied,~Ásó, kapa,
9 Elfr | leplezője, örve?~Hosszú az út s tekervényes,~Tekervényesb
10 Elfr | tekervényes,~Tekervényesb az ő terve.~Hosszú az út, mégis
11 Elfr | Tekervényesb az ő terve.~Hosszú az út, mégis annak~Hej, mi
12 Elfr | messze-innen,~Hova ezt az új menyecskét~Még ma el
13 Elfr | legyen ő, s véle én is~Mind az udvarnépnek gúnya."~"Jó;
14 Elfr | engedlek nyomozni,~S mint az éj rejt ott az a lak;~De
15 Elfr | nyomozni,~S mint az éj rejt ott az a lak;~De magam, mivel kegyellek,~
16 Elfr | kart kér,~Ha kisujjat kap az ördög -~A király jő látogatni:~
17 Elfr | jobban mondva, tenget.~És az estét vígan ülik,~A király
18 Elfr | hűbele-balázs-formán!~Király lett az új királyné,~És a kormány
19 Elfr | így esett~Hajdanában ez az eset,~Hajdanában, danában~
20 Elfr(1) | the Peaceful), egyike volt az úgynevezett hat gyermekkirálynak
21 Tunod | koncon veszekvés;~Dobot ver az ima;~Nincs időnk az időre
22 Tunod | ver az ima;~Nincs időnk az időre várni,~S mit szánk,
23 Tunod | Haladtatok szent ihletettel~Az ifjodás terén;~Az éjhomályból
24 Tunod | ihletettel~Az ifjodás terén;~Az éjhomályból fölverétek~Régi
25 Tunod | érze, ti valátok~Testében az ideg.~Mily pálya, így, magasba
26 Tunod | Futók ösvényét hogy jelölje?~Az égi láng eltünt előle,~Nem
27 Delib | évek emlékén el-elborongok,~Az ifjúság szép kertjét átfutám:~
28 Delib | volt s letelt.~Más korszak az, mit lelkem néha fájlal,~
29 Delib | börtön és trón szétomolván,~Az "egy akol s pásztor" támad
30 Delib | Másra tanít a néptörténelem.~Az eszményt, azt nem érjük
31 Delib | tusázik a jó s rossz elem:~Az ember-öltő kel, nő, zajg,
32 Delib | mállik.~Ó, mennyi eszme az, mi így kitisztul;~De, hajh,
33 Delib | így kitisztul;~De, hajh, az erjedés kínos, nehéz.~Mert
34 Delib | Elvész a nemzet és elvész az eszmény?~Ah, ezt irigylem
35 Delib | hátha"-kat nem ismerék.~Az ifju hit csak szépet, jót
36 Delib | lelkesíte,~A nemzetnek volt az remény-kora:~Mint Júda népe,
37 Delib | nagyon lelkére vett,~S midőn az ifjú kor lejárt rohanva,~
38 Delib | rohanva,~Mi maradt neki? Az égett szalma hamva.~Jellemzi
39 Delib | szalma hamva.~Jellemzi főleg az, hogy "jó bolond" volt,~
40 Delib | Pestre jő és szubskribál,~Az egyetembe néha föltekint,~
41 Delib | közt, kik útat nem találva,~Az élet ösvenyén mentek vakon,~
42 Delib | vezérelt!~Balázs, úszván az árral, hírre vágya:~Hogy "
43 Delib | negédes~Garral gyalázt' az asszonyállatot,~S ha a költőkben
44 Delib | hazard,~Ő nyelte azt, s az volt nagyon inyére,~Ki szitkokat
45 Delib | költészet ostor,~Petőfiből az Őrült és Apostol.~Shakespearet
46 Delib | botja sincsen,~Becsípik, és az éjt benn tölti, priccsen.~
47 Delib | Hát ember, hát magyar az ily gyáva, mint ti,~Kit
48 Delib | hősiség: egy kis priccs az egész."~Balázsban erre felforr
49 Delib | távol s egyedül,~Midőn, az ábrándok szép korszakában,~
50 Delib | hol lomb beárnyal,~Hová az ember elbolyongva jut,~Szél-rezgetett
51 Delib | magány. Ah, én is élvezem:~Az éj leszállt, az utcazaj
52 Delib | élvezem:~Az éj leszállt, az utcazaj kihalt;~Kedves költőimet
53 Delib | Szellőzni a Múzeum-kertbe ment.~Az útakon párszor körüllohajt,~
54 Delib | illet a sohaj."~"Mindegy biz az", mond ő, "ifjú vagy agg:~
55 Delib | vagy agg:~Ez tán aszott, az friss, de egy agyag."~Meglepte
56 Delib | Balázs bizarr negéddel,~"Az életet fenékig ismerem,~
57 Delib | száraz való rosszul ne essék,~Az ember ábrándok után tekint;~(
58 Delib | mennyországot, ideált.~"Hiú az ember, sérti az, hogy állat;~
59 Delib | ideált.~"Hiú az ember, sérti az, hogy állat;~Ön-ábrázatára
60 Delib | hisz ez zseni!~A jó öregnek az volt bogara,~Hogy mindenütt
61 Delib | komoran,~"Színpad nekem az élet" - s elrohan.~Hiába
62 Delib | Bánkot, Hamletet,~Együtt az esteket borozva töltik,~
63 Delib | egymást most már hadd itassa~Az a cudar nép, ő megmenekült,~
64 Delib | vár rá, ír tragédiát.~Csak az bajos, hogyan kezdjen belé. -~
65 Delib | széjjeltekinget,~Kutatva tart az emberek felett~Szemléket;
66 Delib | szavalva fölmerül,~Mondván: "Az áruló mind így lakol." -~
67 Delib | A múzsa csókjain kéjelg az agy;~De kínos a vajúdás
68 Delib | képzelegni jó,~Hanem soká nő meg az embrió.~Hordván fejében
69 Delib | utánanéz:~Mert hősi jellem, az van készletében~- Hisz hőst
70 Delib | mert szebbet álmodott;~De az ellen dölyfe vérig háborítá,~
71 Delib | hirtelen szabad lett,~S a nő, az is lenn a sírban nyugodt
72 Delib | elejtett szó mint vád kikel;~Az ily gyanúval nem bír ész,
73 Delib | rossz lelkiismeret.~Midőn az utc'ajtón kilépne, szembe~
74 Delib | nyílt arcú férfi jő:~A gazda az, otthonosan köszön be;~Balázs
75 Delib | egykor ő is, míg kiforrva,~Az ábrándból csalódva ébrede, -~
76 Delib | nagy lecke ez, lassan tanul~Az ember, míg megtér s kijózanul.~
77 Delib | olvasóm, ne képzeld azt az Ámort,~Kit a szobrászok
78 Delib | kántort:~Dicsőn alkotta őt az ősi mult,~Hanem ma már nagyon
79 Delib | forral titokban,~Megtörni ezt az önhitt kétkedőt;~De félve,
80 Delib | Júdás-könnyeket:~ťKár, hogy gaz áruló az apjaŤ, nemde?~És rágalom,
81 Delib | ne lenne mint más?...~- Az ám! ha oly könnyű voln'
82 Delib | Haidée álma és Tatjána,~S az Ili-, Aene-, Zrínyi- s többi-ász;~
83 Delib | zsivaj rögtön lecsendesült,~S az amazon Balázs felé mosolyogva~
84 Delib | nő marad: boszút zihálva~Az amazon dühvel rohanja meg~
85 Delib | borda, donga~Hajójukon s az ár végig söpört;~Ő, látva
86 Delib | nemzetünkbe ujra visszatértek~Az elröpült hit, a zsibbadt
87 Delib | zsibbadt erő;~S már-már az égtől is segélyt reméltek,~
88 Delib | már gyenge láncot;~Népünk az elnyomók fejére ült,~Megvert,
89 Delib | verhetett, egy-egy fináncot,~Az ifjúság zajonga, lelkesült,~
90 Delib | fejét joggal szedi teli,~S az éjet Melpoménnek szenteli.~
91 Delib | mindegy, kapzsi ésszel,~Az expozíciót, vagy végcsapást,~
92 Delib | semmit sem ád;~Dacolni kezd az ős természet ellen,~Pedig,
93 Delib | át-átfut egy sötét homály;~Az ér fülében lüktet, agya
94 Delib | öntudattal nyomja s gyötri el?~Mi az, mi benne nyugtot nem találhat?~
95 Delib | nyugtot nem találhat?~Hol itt az anyag, hol van itt az "állat?"~
96 Delib | itt az anyag, hol van itt az "állat?"~Ifjúkorát miért
97 Delib | szigorral visszanyomja azt; -~Az ismerős köröktől elmarad,~
98 Delib | Balázsra így tekinte.~Ő, mint az árny, komoly volt s fénytelen,~
99 Delib | megjelen;~Ha a kelő nap küzd az éji árnnyal:~Mögöttük, ím,
100 Delib | mely eget, földet bejára;~Az ifjú lelkét lelkével követte,~
101 Delib | lobbanva gyúl,~Melynek hevén az érc is összeolvad,~Mely
102 Delib | Többször szelíd napfény az: éltetőn hat,~Hevén a fejlő
103 Delib | lángralobban,~Mihelyt lehull az első szikra tűz;~És lelkesít,
104 Delib | szívét véges-végtelen,~S az eddig fojtva égett indulat~
105 Delib | nap süt, más csillag jár az égen,~S hazánk szabad lesz,
106 Delib | otthon a magánytul;~Midőn az ifju szív dobogni kezd,~
107 Delib | Etelka is, Petőfiből merítve~Az útirajzot (Baedecker hiján),~
108 Delib | lenn a bárány-felleget;~Az úton át egy ürge játszva
109 Delib | fényfedte földrül,~Körül az ég azúrja földig ér;~Gyep,
110 Delib | A nap hanyatlik, kezd az est leszállni,~De hang se
111 Delib | hallszik távol és közel;~Az ég borul, eső is kezd szitálni,~
112 Delib | találni,~A lóra hagyják, az tán nyomra lel;~Míg végre
113 Delib | lovuk csülkig sülyed be,~S az éj meg oly sötét, mint a
114 Delib | nélkül kiállja."~De Etelkét az álom nem kerűli -~Ó, Álom
115 Delib | Gondolja, hadd vezényeljen az asszony.~S ezt bölcsen gondolá:
116 Delib | csalódik, elfeledte.~S miként az ábránd lassan széjjeloszlott,~
117 Delib | hadak;~Verő napfényben úsz az Alpok alja.~Kígyózva fut
118 Delib | eszme mindent elboríta,~Az ellenállás félve meglapul;~
119 Delib | mólók övén tombolva széjjel,~Az ősz vezér a vágy-tüzelte
120 Delib | éjjel;~Mélyen eltitkolá az úti tervet,~Nem, mintha
121 Delib | a helyőrség észrevenné,~Az is mind, egy legényig, őt
122 Delib | ellent sem találnak,~Ki az voln' is, barátnál jobb
123 Delib | Csak hadsereg nem, mert az szétszökött;~S volt Nápoly
124 Delib | sietség,~Papok, kik átkozták az ördögöt,~S futó, menekvő,
125 Delib | Sergök növekszik, mint az áradat,~Egy-egy hazát hord
126 Delib | gát, sem határ.~Átszáll az Adrián, Alpok tetőin,~Hazája
127 Delib | mindenütt Európa földin~Az eszme terjed, íge megfogan,~
128 Delib | míg hévvel ők buzognak,~Az ifjú had s az ifjabb ősz
129 Delib | buzognak,~Az ifjú had s az ifjabb ősz vezér,~S örülnek
130 Delib | ott,~Míg jön, nyakukra ül az új király.~S a harc helyett,
131 Delib | honfival már meghasonlik,~Az agg hős búsan Caprerába
132 Delib | tudtak, reméltek.~Várván az ébredés új tavaszát;~Mint
133 Delib | emlék, egy szerelmi csók,~Az nem volt gyermeké: ő várni
134 Delib | édenében,~Guidót ha nézi, ő az Aurora,~Érette sír Petrarca
135 Delib | kéz megfogja karját.~- Ki az? Te vagy, Dezső? "Ki volna
136 Delib | jársz itt? Utazol? Hozott az isten!~Hogy vagytok? hol
137 Delib | úgy-e bár?~Hja, így van az, látod, lépen ragadtam,~
138 Delib | húzogattam,~Szobalányt-mit az ember unja már,~S restellni
139 Delib | szerelmes, a bolondulásig~Az is vagyok; pajtás, nincs
140 Delib | egy nagynénjinél lakott;~Az apja, az hírben kissé furán
141 Delib | nagynénjinél lakott;~Az apja, az hírben kissé furán áll,~
142 Delib | el, nem a vén apjokot, -~Az esküvő, az most volt, pár
143 Delib | vén apjokot, -~Az esküvő, az most volt, pár hete,~S Nápolyba
144 Delib | szereti addig, míg reá sovár.~Az "égi lény", kit én érintni
145 Delib | világért!~Bár volna százszor ő az, nem megyek.~Dőrén futék
146 Delib | Elérte Rómát. Lábánál terüle~Az egykor büszke Urbs, most:
147 Delib | midőn lázas beteg.~Midőn az önvád, bánat földre nyomják,~
148 Delib | mint csak egy szó,~Mit ajk az ajkon lágyan súgva mond
149 Delib | hónapok. Szívseb begyógyul.~Az ész uralmat ül a bú felett. -~
150 Delib | isten, józan útra tértem,~Az életet jobban megismerém:~
151 Delib | most azt hivé, tovább űzvén az eszmét,~Hogy túlhaladt az
152 Delib | az eszmét,~Hogy túlhaladt az ábrándok korán.~Hogy úttalan
153 Delib | érzi s tudja biztosan, hogy az,~Mi most következik, már
154 Delib | Blanqui~S Roscherre tér az olvasmány sora:~Ezek tanítnak
155 Delib | követné,~S míg célra küzd, az eszközt nem feledné.~De
156 Delib | így csinál vasból aranyt az angol,~Így változik gyémánttá
157 Delib | változó derű- s homálya,~Az élet árnya s fénye úgy suhan~
158 Delib | hazájok,~Gyárban nyomorgják át az életet,~Nyirkos lakokban,
159 Delib | cél, sem eszme,~S hömpölyg az ember egy tömegbe veszve.~
160 Delib | viharban, elsodorva~Elvész az ember, nincs név, nincs
161 Delib | büszke bércét: -~Ó, szép az út, nem fáraszt fölfelé;~
162 Delib | Csábítva új meg új táj tűn elé;~Az arc hevül, a szem sugárzva
163 Delib | mélybe lát és visszahökken,~Az út sikamlós, nyirkos, omlatag;~
164 Delib | kedvvel jő hazafele,~Nem az, ki rég, de most is hűbele.~
165 Delib | ráncot ver a szem síma vége~S az ifjú fej levedli a hajat, -~
166 Delib | szomjadat;~Éva almája, de vackor az íze,~Éden, de a szomszédja:
167 Delib | szekéren s három friss egéren~Az olvasó őt újra fölleli; -~
168 Delib | vadász-élvekre gondol,~De hűl az est - egy pár gombot begombol.~
169 Delib | gombot begombol.~Rég volt biz az, midőn ifjúi teste~Fáradni,
170 Delib | végre egy hang: "Hó! ki az? mi kell?"~- Így sok beszéd
171 Delib | Beszélgetés között eltelt az est.~Másnap Balázs szétnéz
172 Delib | est.~Másnap Balázs szétnéz az agglegényes~Tanyán; ah,
173 Delib | mentének ős alakjai,~Minőt az ember messze földre nem
174 Delib | miért ő felhevül;~Előbb az eszmét jól belépipálja~Magába,
175 Delib | Nagy címre nem vágy, mert az drága maszlag,~S gúnyolja
176 Delib | otthon eltanyáz magában,~Az ősi földet szántja és veti;~
177 Delib | kört alkotnak körűle:~- Az angolok hát úgy-e nagy különcök?~-
178 Delib | efféle cikket?~- Miféle játék az a híres cricket?~Közben
179 Delib | Jogeljátszás miatt kesergenek,~Az elvesző hazát búsulva nézik,~
180 Delib | nézik,~Forognak ajkukon az "istenek" -~Majd szétoszolnak:
181 Delib | jutnak a szép szende ladyk,~Az angol estélyek, nemes szolídság,~
182 Delib | Imádkozással kezdődő ebédik,~Az illatos teák, csendeske
183 Delib | rajongó mégis lelkesül,~Az mind olyan, kit épp ő nem
184 Delib | mokra kör lesz,~(Nem kell az ige, közföld kell nekik);~
185 Delib | félreértés fúra éket,~Nem tágul az, hanem hasít, repeszt:~Balázs
186 Delib | őket, s Pestre tér.~Ah, más az élet itt! S elnézi telve~
187 Delib | a kőpartba tört vizet,~Az ifjú Pestet, "mely bizton
188 Delib | mindezt élvezi;~Belévegyül az élénk mozgalomba,~Hisz a
189 Delib | emleget,~Kezet fognak még az ördöggel is,~Ki bánja a
190 Delib | ember mind hitvány üzér,~Az államférfit megvehetni pénzzel,~
191 Delib | nyujthatsz még baráti jobbot...~- Az élet, ó százszorta boldogabb
192 Delib | felénk se jöttél,~Pedig az asszony gyakran emleget, -~
193 Delib | Mit a szív átélt, nem lesz az nem-éltté,~Bár más idő más
194 Delib | ömlő vér sugallja:~Most itt az óra, most a perc tied!~Fölébred
195 Delib | sokáig megtagadta;~De itt az óra, most kiönthetem~A szenvedélyt,
196 Delib | motoz körül - de olthatatlan~Az égető szomj, mely ott benn
197 Delib | végre, kínosan fölhúzakodva,~Az ablakig bajjal eltámolyog,~(
198 Delib | járhat ő itt, el nem képzeli;~Az út, Dezső, Etelke, s holmi
199 Delib | sivárság.~Álomra véli - bárcsak az lehetne! -~A tegnapot s
200 Delib | egykor képzelegve hitt - -~Az élet álom - csakhogy meddig
201 Delib | élet álom - csakhogy meddig az?~Rossz öntudatra ébred-é
202 Delib | Ritka Caesar,~Kinek beválik az aut-aut. -~Leszünk bizony:
203 Delib | végre ismét lábra kapva,~Az ember jól is érzi tán magát,~
204 Delib | leled meg a valót középen,~Az emberek se szentek, sem
205 Delib | boldog, százszor boldog az,~Kit csüggedetlen képzelem
206 Delib | vár: ha majd ez lesz, vagy az lesz,~Nép, hon, világ mily
207 Delib | boldog, bölcs, igaz lesz.~Az öncsalás nem hasznos, ámde
208 Delib(3)| Az emberek azért írnak, beszélnek,
209 Hunok | fut-fárad;~Sürög-forog a nép az egész föld hátán,~Éhes tömegekben
210 Hunok | baglyok, még ne olyan fönnyen!~Az ilyen népirtás nem megy
211 Hunok | behunyta,~S vele sírba tették az isteni kardot,~Mellyel egész
212 Hunok | földrészt remegésben tartott~Az uratlan nép, mely addig
213 Hunok | uratlan nép, mely addig az ő fékén~Moccanni se merve
214 Hunok | újra csitulván, mint víz az olajtól,~Atyafi törzsekben
215 Hunok | csapódtak.~Milyen özön volt az, milyen emberirtás,~Hol
216 Hunok | szét nem vágta,~Túlélte az éltet gyűlöletök átka,~S
217 Hunok | a nagy temetőre leborul az éjjel~Im a csatasíkról fölfakadó
218 Hunok | közel-távol,~Csupa hős válik ki az üres párából;~Minden szakatag
219 Hunok | zengése.~Mert nem csatarend az, oszloposan fejlő,~Csak
220 Hunok | szakadoz szét lénye;~Bár az alak ember: nincs húsa,
221 Hunok | Átverheti a nyíl, mint az üres léget,~Küzdő erejének
222 Hunok | halál rá nyom;~Mint néha az alvó, akinek, álomban,~Lelke
223 Hunok | hasztalanul hívja,~Fogva van az, nem bír hüvelyéhez térni,~
224 Hunok | varázsterhét lerázni nem bírja,~De az élénk kíntól, mit gonosz
225 Hunok | eljön a hajnal,~Szétverni az éjnek ködeit és árnyát,~
226 Hunok | szűn, harc kihal s a síkon~Az enyészet ismét kiteríti
227 Hunok | igézet,~Marad e két népen az iszonyú végzet,~Hogy soha
228 Hunok | napjokat zaklassa gyülölség,~Ha az egyik nyugszik, verje föl
229 Hunok | magyar, ébredj! nyakadon az ellen.~Oda vigyázz, ott
230 Hunok | nem harci babérért,~De az éhhom készti, küzdeni a
231 Hunok | csügged, hit, erély megrendül,~Az egész nemzetre zsibbadt,
232 Hunok | tétlen ijedség!~Hol van az önhit, mely kétségbe ne
233 Hunok | omoljon?~Lebirod-e győzni az összetolúlt bajt?~Jön-e
234 Hunok | népek hada ellen...~Elég az álomból! - De bizony nem
235 Hunok | eddig, nem bűv-csuda volt az,~Nem szellemi tábor s holmi
236 Hunok | ami nem: eltörted;~Bölcsen az időkhöz idomulni tudtál,~
237 Hunok | ki most retteg.~Jön már az erősb kor: szavak után tettek.~
238 Hunok | Ál-lelkesedésnek kezd fogyni határa,~Az üres hű-hónak lefelé száll
239 Keson | Munkára int, küzdésre hí az élet.~A ló nyerít, a harc
240 Irgal | AZ IRGALOM~(Wörishofeni emlékül
241 Irgal | ítéletét,~Hol a lét epedés, az idő végtelen,~A lelken,
242 Irgal | a bélpoklos, és Sámson, az erős,~És Salamon, a bölcs,
243 Irgal | szalmaszál, melyhez kössék az életet...~Ilyen hely volt,
244 Irgal | közül két tünemény kivált:~Az egyik ifjú lány: kerub,
245 Irgal | ki földre szállt,~Hozván az egekből derűt, mosolyt,
246 Irgal | kacajt, szikrázó szellemet,~Az ég kékjéből csent színnel
247 Irgal | Ocsmány ördögfiók, rút mint az éjszaka,~Sovány koszos kis
|