Part

  1 Elfr |           bízz másra.~Furcsán esett, de megesett~Hajdanában ez az
  2 Elfr |          lelt balzsam-írt sebére:~No de mégis csak begyógyult,~Nem
  3 Elfr |               Ellenségeket legyőzni;~De ifjúnak szép leányért~Menni
  4 Elfr |            Hej, mi hamar végit érik;~De Athelwold úr fejében~A kimentő
  5 Elfr |            Esti napfény megragyogja,~De nem fejlik, ki nem bomlik~
  6 Elfr |           már, itt van a lány;~Hejh, de rászedett a híre!~Ha csak
  7 Elfr |             szép nem volna, hagyján!~De nyomorék, sánta, törpe,~
  8 Elfr |             az éj rejt ott az a lak;~De magam, mivel kegyellek,~
  9 Elfr |      Meglakol még e furfangért!~"Ej, de biztos nőm szerelme,~Megbocsát
 10 Elfr |          Nagy a bűn, mit elkövettem,~De szerelmem, mit legyőzni~
 11 Elfr |           Talán kész megtenni érted;~De hogy a világ elébe~Csúfnak
 12 Elfr |           Remetelak, szép ez elvben,~De mikor oly rettenetes~Unalmas
 13 Elfr |    rettenetes~Unalmas a kivitelben!"~De csak hallgat. És Athelwold~
 14 Elfr |              Rengetegjeit fölverték.~De Athelwold este eltűnt,~S
 15 Elfr |                       Furcsán esett, de így esett~Hajdanában ez
 16 Tunod|       énekelni!~- Tied volt a jelen.~De sőt ti is, kik tört reménnyel~
 17 Tunod|           már fél-sötétség,~Lépnénk, de visszatart a kétség,~A tett
 18 Delib|      gyermekemlék tán mosolyra kelt;~De megnyugszunk benne: szép
 19 Delib|     hömpölyög, él s éltet szüntelen;~De büszke öntudattal célt nem
 20 Delib|          eszme az, mi így kitisztul;~De, hajh, az erjedés kínos,
 21 Delib|           elmult éveimtől,~Hogy ily "de hátha"-kat nem ismerék.~
 22 Delib|        Érzett erében ifjú tett-hevet~De nem talált iránytűt, mely
 23 Delib|         kivitelben visszáról fogá...~De már elég - nem fecsegek
 24 Delib|              Kard, kutyabőr, párbaj, de nem halálig,~Szívseb, üres
 25 Delib|            egyetembe néha föltekint,~De többször a folyosókon pipál,~
 26 Delib|          tétlenségre voln' születve,~De oly tanulmányokra semmi
 27 Delib|        eszmét, szellemet kiszáraszt,~De szőre szálát százfelé szeli.~
 28 Delib|          ezzel jusson névre, tapsra.~De női körbe nem járt, sőt
 29 Delib|            Vagy más poéta, rosszabb, de hazard,~Ő nyelte azt, s
 30 Delib|             tenni tán "valami mást",~De vonja őt a tömjén, melyet
 31 Delib|          hűtelen;~Balázs huzalkodik, de botja sincsen,~Becsípik,
 32 Delib|            éjt benn tölti, priccsen.~De másnap némi kis bírság kimenti,~
 33 Delib|              éji őr!"~Szól gúnyosan; de itt nagyot köhint~Valaki,
 34 Delib|             Ez tán aszott, az friss, de egy agyag."~Meglepte a színészt
 35 Delib|             vadállatnál istentelenb;~De majd ha mindent felfalt,
 36 Delib|            honfi védi híven a jogot;~De majd a trónra vágyik, és
 37 Delib|          eladta Zách, s ő megbukott;~De a morál a mű végén kilép,~
 38 Delib|              csókjain kéjelg az agy;~De kínos a vajúdás és a szülés,~
 39 Delib|              kell, mind nagy vitéz -~De Záchhoz egy áruló-jellem
 40 Delib|              bűnt senki nem vitatta,~De hisz, ha nincs szél, nem
 41 Delib|           tevékenyen, a küzdelemben,~De nem hivé, hogy lesz nagy
 42 Delib|        kitartott végig nemzetünkkel,~De gyötrelemmel érzé: vesztenünk
 43 Delib|               mert szebbet álmodott;~De az ellen dölyfe vérig háborítá,~
 44 Delib|            kétkedését, mely kinozta,~De gúnnyal a túlzókat ostorozta.~
 45 Delib|             a sárga, torz szakáll, -~De ím előtte most, ily csúnya
 46 Delib|           virányban?"~"Ó, gúnyol ön? De, bárha nem virány,~Kedves
 47 Delib|          tavasza, majd ér még telet;~De aki csak költők honát kutatja,~
 48 Delib|              szerelem tündére... Jaj de, esdek,~Jó olvasóm, ne képzeld
 49 Delib|             lehetne vásznon festeni,~De érzed, hogy lénye isteni.~
 50 Delib|              ezt az önhitt kétkedőt;~De félve, hogyha nyíltan csak
 51 Delib|       pártját fogom...~Hahó, Balázs! de lesz-e rá jogom?~"Lesz.
 52 Delib|           birtokot,~És akkor..." Ah, de már itt bökkenőt~Talál:
 53 Delib|           mindezt leírom majd alább;~De mára tán elég e vers-nyaláb.~ ~
 54 Delib|       késztet dicsvágy s büszke ész,~De a szív csendes nyugalom
 55 Delib|         röpülne, túl minden határon,~De bágyad a test, és ólom-nehéz.~
 56 Delib|          hamvadó remény!~Küzdelmöket de sokszor érzem én.~De a dologra
 57 Delib|     Küzdelmöket de sokszor érzem én.~De a dologra hát! Mesénk megoldzott,~
 58 Delib|           mint más, a napi kenyeret!~De a jövő ködös, s e vak homályon~
 59 Delib|        elszenderül.~S lát álmokat. - De hisz hogyisne látna?~Epószokban
 60 Delib|          menet vonul feléje,~Bizarr, de tündöklő királyi had;~Zilált
 61 Delib|        méltósággal int;~Ő kelne már, de hátul hirtelen~Vállára másik
 62 Delib|            szorult kebellel néz oda;~De egy perc: s eltünik mind
 63 Delib|          keblére röppen s ott piheg;~De a másik mint éhes ölyv utána!~
 64 Delib|            elriasztó, amit álmodott;~De most a dac fokozza önbizalmát~
 65 Delib|              Más élhet elvonulva is, de én nem;~Küszködni kell,
 66 Delib|          magyarra!~Nem sírva vigadt, de ujongva sírt;~Ön-fiait ölé
 67 Delib|      meghalok, csakhogy te elvessz!"~De nemzetünkbe ujra visszatértek~
 68 Delib|             hogy sok e kettős irány; de~Biztatni önmagát, példát
 69 Delib|           nem fog, meg-megbicsaklik;~De ő nem nézi, mennyit végeze,~
 70 Delib|          ideg mellében megnyilallik.~De vére lüktethet, és melle
 71 Delib|              néha tán el-eltapossák,~De pálya-nyerve tör megint
 72 Delib|          Egész világát atyja pótolá;~De most, midőn szűz korszakára
 73 Delib|              most körül ez ideálját.~De hosszasan felőlök mért beszéljek?~
 74 Delib|             így tölte egy telet. - -~De ím, nagy dolgok lépnek pályatérre,~
 75 Delib|             kémlele;~Nagyot markolt, de semmit sem fogott,~Nemes
 76 Delib|        forradalmárságba benne veszt;~De bízik a jövőben, ezt se
 77 Delib|               fülig pirúl,~S kifut - de visszatér, mert ott jön
 78 Delib|            Pesttől sajgó érzelemmel;~De visszatérünk büszke győzelemmel.~
 79 Delib|           tartja még szerelmi lánca.~De ő lerázza, daccal dobja
 80 Delib|         darabka hó itt-ott kivillan,~De a tavon nem látni már jeget,~
 81 Delib|               kezd az est leszállni,~De hang se hallszik távol és
 82 Delib|            helység csak egy hajítás.~De még odáig rozzant gát vezet
 83 Delib|          álom jön a fáradt szemekbe:~De jó a sors, segít a vándoron,~
 84 Delib|              fejét is majd elejti. -~De a kaput kinyitni elfelejti.~
 85 Delib|            nagy baj nélkül kiállja."~De Etelkét az álom nem kerűli -~
 86 Delib| Vénasszonyokra csókját nem fecsérli,~De szép leányt ha lát, hozzásuhan.~
 87 Delib|            szid le és semmit se bán;~De Gerzsi bácsi csak hallgat
 88 Delib|            Jó gazda ő künn a tanyán, de otthon,~Gondolja, hadd vezényeljen
 89 Delib|    egyetértést, melynek ritka párja.~De volt is a családnak sok
 90 Delib|            nézve, meg-megbillegette:~De szép vagy, édes húgom, szedte-vette.~
 91 Delib|              ház s kertjök mily üde.~De bezzeg nénje ezt nem nézi
 92 Delib|             szőtt fátyol lefoszlott,~De boldogsága titkát felfogá,~
 93 Delib|         fejedelmek néki csúfságok... de...~a népek tűzre építenek
 94 Delib|              is tilos volt évek óta!~De gyűlt is ám sereg, szép,
 95 Delib|            Vitam-sangvinem" hajdani,~De meglepőbb, oly condra, piszkos
 96 Delib|        Meglátta Isztriának kék egét;~De benne nem soká gyönyörködött,~
 97 Delib|         mondaná talán el sok regény,~De kérlek, olvasóm, ne hidd,
 98 Delib|             borzadj, ha tetszik ott; de e poéma~Nem izgató szer,
 99 Delib|        nyíltan járna sok veszéllyel,~De fél, ha a helyőrség észrevenné,~
100 Delib|           útja attól messze elviszi,~De ez vezérli vissza, - úgy
101 Delib|              bárki s kebelére tűzze;~De bérci rózsa, ára küzdelem.~
102 Delib|            sorsom messze, messze űz; de~Van egy talizmán, egy remény
103 Delib|      nyugalmasb nős életre szoknia.~"De meg szerelmes, a bolondulásig~
104 Delib|            lennél két hétig érte."~- De mondd meg hát nevét! "Ó,
105 Delib|         aróma,~És mily menyecske! No de jer velem..."~S már vinné
106 Delib|             lépést, s megáll megint.~De keble mélyén háborgó vihar
107 Delib|            ha nap süt rá, lecsordul,~De míg nem enyhül, nedve nem
108 Delib|         kietlen dermedés fagyasztja,~De enyhítő könnyekre nem fakasztja.~
109 Delib|      Költészet írjától a szív heged.~De fél érintni is szerelme
110 Delib|               s tiéd a szép jelen...~De én - enyém csupán a gyötrelem.~
111 Delib|                                      De telnek hónapok. Szívseb
112 Delib|            malom, mindegyre fordul -~De majd a tárgyba is belészeret,~
113 Delib|       benyelhetett, mint rest boa; -~De nép, ha, teng csupán s nem
114 Delib|           mint mi, a hazát, ha kell?~De csak - mikor tetőnk már
115 Delib|           rám s más ily csalóka rém:~De, hála isten, józan útra
116 Delib|            érce, fája, búzája, bora;~De közjólétet munka fejt csupán
117 Delib|           tied nagy, boldog, büszke, de~Unott szíved izgalmat, bút
118 Delib|      Ábrándozás csalt engem is tova;~De mégis boldogabb százszorta,
119 Delib|         éltemet vakon kockára vetni,~De munka által szolgálnom hazám;~
120 Delib|              szebb hon felé repül. -~De amint vízre száll, s a távozó
121 Delib|         Gibraltárt, Cadizt éri útja,~De meg sem áll (más célja most
122 Delib|            habot, szegi,~El-elmerül, de ismét boldogul,~Jár-kel,
123 Delib|              az eszközt nem feledné.~De míg bejárja Britthon csodaföldjét,~
124 Delib|   Alag-csöves mezőt, rét-öntözést, -~De inkább nézi a táj üde zöldjét,~
125 Delib|      nyughely messze még alattunk...~De - "mit nekünk ti zord Kárpát!"
126 Delib|              nincs párunk földtekén.~De örvend a kiegyezés korának,~
127 Delib|    Fölháborítja szívünket, fejünket,~De a konyhára nem hoz egy fityinget.~
128 Delib|            hazafele,~Nem az, ki rég, de most is hűbele.~Ifjú szerelmét,
129 Delib|        szerelmét, azt feledte régen,~De pót-szerelmet lelt itt-ott:
130 Delib|                Kívül ép, mint tojás, de záp a széke,~Bódít mint
131 Delib|         oltja szomjadat;~Éva almája, de vackor az íze,~Éden, de
132 Delib|              de vackor az íze,~Éden, de a szomszédja: Lindewiese.~
133 Delib|           repülve száll előre lelke;~De a ló nem repül, alig halad;~
134 Delib|             ő vadász-élvekre gondol,~De hűl az est - egy pár gombot
135 Delib|              bűzét messze, áporog, -~De a Tiszának megsárgult "ezüstje"~
136 Delib|          Szij Muki.~Muki kemény fiú; de most baj érte,~Gyengélkedik
137 Delib|            gyertyát, lőport, szöszt, de végre~Amaz - valódi bácskai
138 Delib|            sok cifra dolgát hirdeti;~De, bár gyalázzák, s megvetik
139 Delib|             arasznyi vállú,~Boglyas, de vasfejű, borzas szakállú.~
140 Delib|            hosszasan elül;~Nem rest, de biz nem is izeg-mozog,~Nem
141 Delib|          arra nem kevély, ha gazdag,~De büszke rá, hogy úr, bármily
142 Delib|              maszlag,~S gúnyolja is, de szíve rejtekén~Örül, ha
143 Delib|              sok pót-adó nyakán van,~De megfizet, ha nem kerülheti;~
144 Delib|      Szociológ ábránd sem kell neki;~De, bár nem elvből, sem tapasztalásból,~
145 Delib|             a másik nagyot rivall, -~De bár a bass el-eltér a primótol,~
146 Delib|           eltünődik:~Ó mennyi őserő, de mennyi vadság!~Eszébe jutnak
147 Delib|               Nem tudja még hogyan - de bármi jobbat:~Felolvasó
148 Delib|             azt, gyönyörtől ittasan;~De nem felejti, hogy ki kell
149 Delib|         falut, határt nemcsak hetet,~De lelke buzgalmát hiába veszti,~
150 Delib|          számára tervez~Tanegyletet, de népe szétszökik;~Népkört
151 Delib|          szétszökik;~Népkört csinál, de abból mokra kör lesz,~(Nem
152 Delib|            kezd a Tiszán, s gát nem, de pör lesz;~Népbankot állít,
153 Delib|         Hanem maga felé hajlik keze;~De míg bizalmát szerteszét
154 Delib|            bár meggebed is!~És lát - de sokkal többet látni képzel:~
155 Delib|              hogy álarcuk lerántsam!~De egy kiáltó szóra vaj ki
156 Delib|       zsibajt,~Hol a szó tán szilaj, de nem fanyar.~Tán nyers, de
157 Delib|            de nem fanyar.~Tán nyers, de nyilt, hű és talpig magyar."~
158 Delib|              már kincset a habokban,~De partotokra tér nyugodni
159 Delib|           kék szemek a régi szendék,~De arca gömbölyű, alakja telt;~
160 Delib|          csókkal esdte;~Ki-kirugott; de aztán szánta-bánta,~Szilaj,
161 Delib|          aztán szánta-bánta,~Szilaj, de szíve jó volt, s nyílt iránta.~
162 Delib|              régi emlék nem kisérté;~De volt Balázsról tiszta nimbusza,~
163 Delib|          rejt egy perc félrelépte...~De a hínárt ma sorsuk összetépte.~
164 Delib|        rendbehozva,~Társalgni, kezd, de lassan boldogul,~Sehogy
165 Delib|         vártam, ó sokáig megtagadta;~De itt az óra, most kiönthetem~
166 Delib|            mennyit szenvedék miatta!~De most enyim vagy égi-földi
167 Delib|            felé fut, költeni akarja;~De erre már Balázs időt nem
168 Delib|           pokol;~Vizen motoz körül - de olthatatlan~Az égető szomj,
169 Delib|           gyomra közt kellő viszony;~De aki nem tud könnyen fogni
170 Delib|              s nemlét közt imbolyog;~De végre, kínosan fölhúzakodva,~
171 Delib|        kertbe, s a tanyát megismeri;~De a fonál emlékiből hibázik;~
172 Delib|            holmi nóta~Rémlik neki, - de hát mi volt azóta?~Ám űzi,
173 Delib|             hosszában a puszta tért;~De elvezérli a mámor sugalma,~
174 Delib|              és délig meg se moccan.~De majd magához tér, emléke
175 Delib|             Így háborog vad elmével. De végül~Lecsillapul hánykódó
176 Delib|             Aranyt tojó tyúk a jövő, de dőre~Kézzel ne vágd föl
177 Delib|            fog, ki fölrepülne napba,~De nem szegi, mikor lehull,
178 Delib|             iszapba,~Mely tán kotús, de megszokjuk szagát,~Sőt benne
179 Delib|              biz onnan ég felé soha,~De a fekhely különben jó, puha.~
180 Delib|           haza dolga: gordius-kötés,~De kard nem oldja meg, csak
181 Delib|           fáradt bolyongó,~- Bolygó, de melynek fénye már kiég, -~
182 Hunok|          magyar, miénk lesz a bőre."~De nem úgy, hős baglyok, még
183 Hunok|           megírva:~Változik alakban, de nem fogy erőben,~Nincs kezdete
184 Hunok|            holt tetem e zajt hallja, de nem ébren;~Látja, mi ott
185 Hunok|          álom,~Szelleme fönn harcol, de teste nem ébred~Amaz örök
186 Hunok|      varázsterhét lerázni nem bírja,~De az élénk kíntól, mit gonosz
187 Hunok|              ismét kiteríti fátylát.~De azon éj óta, mint örök igézet,~
188 Hunok|            mélyén bújva menekvék el,~De szorongó harcát, felhők
189 Hunok|          kőszén,~Nem fellegek ormán, de kazánok gőzén,~Otromba kürtőkből
190 Hunok|               egy szitkot sem ejtve.~De ha zsibbadt álom szállott
191 Hunok|  éget-pusztít, nem öl és nem sarcol.~De kemény munkával szótalanul
192 Hunok|            jön, nem tör be hadastul,~De kitart, tűr, fárad, soha
193 Hunok|             vív, nem harci babérért,~De az éhhom készti, küzdeni
194 Hunok|          küzdeni a létért.~Nem bánt, de eláraszt zord idegen szóval,~
195 Hunok|          ellen...~Elég az álomból! - De bizony nem védett,~El ne
196 Hunok|           tábor s holmi külön isten,~De erőd, de kardod, de hazaszerelmed,~
197 Hunok|          holmi külön isten,~De erőd, de kardod, de hazaszerelmed,~
198 Hunok|           isten,~De erőd, de kardod, de hazaszerelmed,~Mely vész
199 Irgal|              év, száz év, örömtelen,~De bármilyen hosszú, gyötrelmes
200 Irgal|         reménynek hajszálnyi fonala.~De e bús nép közül két tünemény