Part
1 Elfr | keservesen~Meglakol még e furfangért!~"Ej, de biztos
2 Elfr | elfeledtem, azt is,~Mi lesz e feledség díjja!~"Megvan;
3 Elfr | királynál meg se sejtik,~Hogy e vén vár kit palástol;~S
4 Elfr | sem állna,~S Edgár ámul e varázson;~Szó szavat vált,
5 Tunod| ellenök:~"Megállj, korán e lázas eszmék.~Kitartás!
6 Tunod| Mindig erősebb lángra gerjed~E szenvedély loha~A vész ütött
7 Delib| nyerék:~"Ó - így imádkozám - e lomha csendtől,~Csak ettől
8 Delib| atyja híre félig már övé.~E vágy magát korán lelkébe
9 Delib| mozáik!~Mily kvodlibet, míg e pár év lezajg:~Kedv s baj,
10 Delib| vágya,~Folyvást növekszik e címek sora;~Elismerik, hogy
11 Delib| agyag."~Meglepte a színészt e vad beszéddel:~"Könnyen
12 Delib| A börtön és bitó közt e határon~Neje megmenté, csakhogy
13 Delib| mennyi bajjal~Kell vívni e köves, sovány talajjal.~
14 Delib| kitervezé ő jó hiszemmel:~S most e leánnyal, íme, szólni sem
15 Delib| talány!~"Ön itt lakik tehát e szép virányban?"~"Ó, gúnyol
16 Delib| nem virány,~Kedves nekünk e kis kert mégis itten,~Mi
17 Delib| gazda csak néz s hallgat e fiúra:~Hogy tud remélni,
18 Delib| ne vesse."~Balázsra áthat e beszéd sugalma,~S fölizgatottan
19 Delib| megingadoz merész bizalma~E kétkedőnek nincs-e igaza?~
20 Delib| a legtöbbször fájdalom.~E dévaj isten ím haragra lobban~
21 Delib| ártatlan, tiszta, szende;~S e torz világban egy ily gyermeket~
22 Delib| pártját?~"Én", mond Balázs. "E gúnyra összezördül~Igazságérzetem
23 Delib| elbízott szívébe~A dévaj isten, e pajkos kujon,~Álarc alatt
24 Delib| alább;~De mára tán elég e vers-nyaláb.~ ~Második ének~...
25 Delib| kenyeret!~De a jövő ködös, s e vak homályon~Őt nem vezérli
26 Delib| Lásd, mind ama fény csalta e csoportot,"~- Szól súgva
27 Delib| elvakult ott,~S lebukva most e talyigán tolong..."~Balázs
28 Delib| kiált - közlétbe vesznem,~Ha e leányt megvédni szándokom;~
29 Delib| szenteli.~S bár érzi, hogy sok e kettős irány; de~Biztatni
30 Delib| jogát.~Balázsnak is megjött e büntetése,~Elméje zsibbad,
31 Delib| S a gazda csak hallgatta e fiut.~Hisz aki gyermeket
32 Delib| derült a házra általa.~Mert e bezárt lak, e kis kert viránya,~
33 Delib| általa.~Mert e bezárt lak, e kis kert viránya,~Melyben
34 Delib| korszakára feslett,~Lelkének e kicsiny világ keves lett.~
35 Delib| képíró lapján a fény sugára,~E fennre küzdő, ifjú, büszke
36 Delib| lapjára;~Visszasugárztak rá e szenvedélyek,~E dicsvágy,
37 Delib| Visszasugárztak rá e szenvedélyek,~E dicsvágy, mely eget, földet
38 Delib| nevezze,~Titkon is elpirítja e tudat:~Ő, a komolyság higgadt
39 Delib| pályatérre,~És fölzavarják e csendéletet,~S föl azt is,
40 Delib| kadáver.~Balázs se nézi mind e zajt közönnyel,~S ámbíciója
41 Delib| nemzetének nagy jövőt ígérve,~E szép reményből új erőt merít;~
42 Delib| elönté szűz szerelme kéje,~E boldog érzés lelkét áthatá;~
43 Delib| gáttalan, szabad,~A mélaságnak e harmóniája,~Mely úgy kicsalj'
44 Delib| kicsalj' a rejtett vágyakat.~E téli álmából most ébredő~
45 Delib| ama képnek viszáját,~Míg e bohó ábránd el nem ragad;~
46 Delib| egy háztartást vezetni,~E lecke a legjobb vigasztaló;~
47 Delib| énekét,~Tárd föl szememnek e sok tarka képet,~Torzot
48 Delib| senki,~Honnan kerülhetett e sok bitang ki.~Mert ily
49 Delib| búsongva gajdol.~Balázs is e sereg közé beosztva, -~S
50 Delib| borzadj, ha tetszik ott; de e poéma~Nem izgató szer, és
51 Delib| Ömölt be gót, sváb, osztrák e határon.~Itt a remény, hit,
52 Delib| Tudom, hogy hervad el majd e remény!~Hanem ki félne,
53 Delib| tőle kérje.~S most lássam e nőt? Nem, nem a világért!~
54 Delib| Nem, nem! kerűlöm őt és e vidéket.~És a kelő nap már
55 Delib| szentség,~Bírálja, méregesse e profán,~Ez a közömbös nép,
56 Delib| Mit még Balázs elgondol e napokban,~Míg újra egy vezérötletre
57 Delib| vár.~Miért merengne itt e letarolt~Itálián, mint holmi
58 Delib| menni óhajt,~Örül, hogy e romoktól menekül,~Hogy e
59 Delib| e romoktól menekül,~Hogy e papok fészkét s e korcs,
60 Delib| Hogy e papok fészkét s e korcs, bigót fajt~Elhagyva
61 Delib| homályból barnán tűnni ki.~E zűrbe ott magát beléhajítja,~
62 Delib| kósza népe.~Nép, kiknek e földön nincsen hazájok,~
63 Delib| évekig remény, ábránd fedék;~E domb, ama tölgy, melynek
64 Delib| csókafészket egykor ők szedék,~E szárcsa-tó, amott a Tisza
65 Delib| Majd újra áttör a szív e regényes~Vonzalmain a nemzetgazda-ész:~
66 Delib| vasfejű, borzas szakállú.~E vasfej a fokoscsapást kiállja,~
67 Delib| Balázsnak oly visszás most e mulatság,~S emléke össze-vissza
68 Delib| tervvel,~Szervezni kell e társaságokat,~Alkotni kört,
69 Delib| szívébe is mélyebbre járt~E hang, mint bármilyen Hayden,
70 Delib| mint el tudna andalodni~E ringató érzelmen hosszasan.~
71 Delib| takarja a tabáni pőre~Partot (e brouweri részleteket),~S
72 Delib| sóhajtva.~Ó, ha magyar voln' e friss tett-erő,~E fürge
73 Delib| voln' e friss tett-erő,~E fürge nép, mely itt sürög-forog!~
74 Delib| nekem falun, ahol ne lássam~E rút üzérkedést, szennyes
75 Delib| telt;~Nem sejti, hogy ki e garázda vendég,~S döbbenve
76 Delib| nézvén Balázsra,~Ráismer e földúlt, féltorz vonásra.~
77 Delib| határoz.~S másként találkozék e méla pár,~Csendes magányban,
78 Delib| végzet adta.~Jó isten adta e percet nekem;~Rég vártam,
79 Delib| csókkal."~"Emlékszel-é? E csók - ez volt talizmán,~
80 Delib| Üdvöt, reményt, mindent e csókra bízván,~Rabolva karjaimból
81 Delib| lát, se érez mást, csupán~E fékevesztett őrült szenvedélyt, -~
82 Delib| kis fájdalom:~És jólesett e dőre öncsalás...~- Isten
83 Hunok| jő-megy, löki egymást sírba,~E küzdelem átka van róla megírva:~
84 Hunok| csatatéren~A holt tetem e zajt hallja, de nem ébren;~
85 Hunok| szelleme szellemmel,~Neki e rém-látvány egy iszonyú
86 Hunok| mint örök igézet,~Marad e két népen az iszonyú végzet,~
87 Hunok| legvégül,~S rá maradott e harc súlyos örökségül,~Folytatja
88 Keson| s megint eltünni látszol~E zajgó életáradat között.~
89 Irgal| reménynek hajszálnyi fonala.~De e bús nép közül két tünemény
|