Part

 1 Elfr |       özvegységet ére,~Sírt-rítt, majd meghalt nejéért,~Nem lelt
 2 Elfr |        éppen őt kerülte,~Gondolá, majd messze tájon~Lopva, víg
 3 Elfr |         gondolá Elfrida bölcsen:~"Majd bizony, ha trónra hívnak,~
 4 Elfr |        Fütyörészve várja Edgart:~"Majd ha látja, hogy lecseppen,~
 5 Delib|           egy szép ideállal,~Hogy majd elűzünk minden felleget,~
 6 Delib|          csutora";~Sok koca-pipás majd megfúl, úgy tanulja,~Ha
 7 Delib|          beszél ön, ifjú emberem;~Majd másra tér, később vagy negyven
 8 Delib|       vadállatnál istentelenb;~De majd ha mindent felfalt, s nem
 9 Delib|          Gyomrát: legyen, ha tud, majd isteni!"...~Bámul a vén
10 Delib|         ím elé,~- Hunyadi László, majd Zách Klára s atyja,~S mindaz,
11 Delib|    mindezekből tervet tervre sző.~Majd megtanulja, olvasván Lessinget,~
12 Delib|         durva bicskást,~Úgy festi majd ő a rabló cseh Giskrát.~
13 Delib|      honfi védi híven a jogot;~De majd a trónra vágyik, és beléveszt,~
14 Delib|        Klára tébolyodva bujdokol;~Majd egy nemtő szavalva fölmerül,~
15 Delib|        fogadja,~Most van tavasza, majd ér még telet;~De aki csak
16 Delib|      bajon,~Miként mindezt leírom majd alább;~De mára tán elég
17 Delib|          álmodott hát, s ez, mint majd kitűnik,~Beteljesült, bár
18 Delib|      expozíciót, vagy végcsapást,~Majd ág-bogas bonyodalmakba vész
19 Delib|          no éppen bálba!... píha,~Majd ő biz ott rángatja a bokáit!~
20 Delib|     készen:~Garibaldihoz átszökni majd merészen.~Csak egy van,
21 Delib|        ajkirúl, -~Míg karja közül majd magát kifejtve~Etelka fölsikolt,
22 Delib|            vesz, szalad, fejét is majd elejti. -~De a kaput kinyitni
23 Delib|       nénje pelyhes ágyba dugván,~Majd megfulasztja a dunyhák között:~"
24 Delib|         tíz legényét, megszökött.~Majd észrevették, s a tenger
25 Delib|         én,~Tudom, hogy hervad el majd e remény!~Hanem ki félne,
26 Delib|        egyik, a másik vigasztal:~"Majd visszatérünk a jövő tavasszal!"~
27 Delib|         hát nevét! "Ó, aki lelke!~Majd elfeledtem. Pedig ismered.~
28 Delib|           egynehányt önkénytelen,~Majd hirtelen megáll: most rá
29 Delib|          könnyekre nem fakasztja.~Majd önmagára fordul vissza vádja:~-
30 Delib|     el-elmerűle~Mulandóság ködén; majd átcikáz~Szivén szerelmi
31 Delib|      malom, mindegyre fordul -~De majd a tárgyba is belészeret,~
32 Delib|         Balázs sokáig néz, néz; - majd kirántja~Magát ez andalgásból
33 Delib|          jó barátjaként köszönti.~Majd újra áttör a szív e regényes~
34 Delib|          már vágya mind betelt...~Majd feljön a hold rézvörös nagy
35 Delib|   megrontja a zsizsik.~Egy percre majd Szikár úr is behajtat:~Őt
36 Delib|          Etelke férje is, Dezső);~Majd jönnek a pap, rektor s holmi
37 Delib|   Forognak ajkukon az "istenek" -~Majd szétoszolnak: pár dalol
38 Delib|   jellemen mint rozsda tesped.~És majd nagy elveit hirdetni kezdi,~
39 Delib|           öntudat úgy küszködött.~Majd a hűvös szél, mely fürtjével
40 Delib|           délig meg se moccan.~De majd magához tér, emléke tisztul,~
41 Delib|          a jövőnek adta ifjuságát~Majd cserbehagyja ifjusága is;~
42 Delib|     rajongva sem hazán, se népen,~Majd csak megélnek, úgy ahogy,
43 Delib|          szakad;~Ki bízva vár: ha majd ez lesz, vagy az lesz,~Nép,
44 Hunok|     szállong, viszi a szél kénye,~Majd tömörebbé lesz foszladozó
45 Hunok|      nádasból vad madarat felver.~Majd csapat és had gyűl, szállva
46 Hunok| ketten-hárman,~Tova elszáguldnak, majd vissza lehullnak,~Újra elenyészvén
47 Hunok|        csellel.~Néha vérontással, majd tinta özönnel,~Néha igen
48 Hunok|         harc rég lejutott földre,~Majd nyilt csatasíkról beszorult
49 Keson|      zsivajja,~S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -~Nyugalmat,