1866-bizal | bizar-eget- | egete-feled | felej-hajol | hajos-jarmo | jarna-konny | konyo-marth | martj-nyere | nyeri-refor | regej-szinr | szint-udvar | udve-zurbe
Part
3015 Elfr | bánni,~S most bocsánatért könyörgök.~S aztán, - látod, egész
3016 Delib | s derű hogy összeválik,~Könyv, kártya, billard, ész-jog,
3017 Delib | szerelme.~Ha szórakozni könyvet vőn kezébe,~Költőt, kiben
3018 Delib | S körülvevén magát nagy könyvrakással,~Köztük kutat, túr, hány,
3019 Delib | sárkemence (ő a gőzre kényes),~Könyvtár gyanánt naptár lóg zsinegen,~
3020 Delib | bíbelődnék drámatervvel, könyvvel?~Most tettre, harcra nyílt
3021 Delib | jusson névre, tapsra.~De női körbe nem járt, sőt negédes~Garral
3022 Delib | félretéve függ szegen;~Baráti körben, gondokat feledve,~Hol ember
3023 Delib | lelke bús, setét:~Azok köréből van tehát kivetve,~Kikért
3024 Delib | S talán örökre hű marad köréhez.~Folytatja köztük a dicső
3025 Delib | a drága hontól,~Pesttől, körétől könnyen válni kész:~Azt
3026 Delib | nincs soha;~Magát s lovát a környék tartja ki, -~Utána meg jön
3027 Delib | visszanyomja azt; -~Az ismerős köröktől elmarad,~Nem bánja, hadd
3028 Delib | bemártott",~Ő ott ivott köröm-csordulatig,~S kiállt akármelyikkel
3029 Delib | vissza..."~S pohárt ragad, körömcseppig kiissza.~"Éljen Balázs,
3030 Delib | sötét árnyékba rejtett~Körrajz homálya annyi szépet sejtet.~
3031 Delib | S már vinné is Balázst körülkarolva.~S ez lép is egynehányt
3032 Delib | ment.~Az útakon párszor körüllohajt,~S egy padra ül, hol egy
3033 Delib | javulhatunk!~Európa forr; körültünk zúgva, küzdve~Váj medret
3034 Keson | nyerít, a harc lármája éled,~Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,~
3035 Delib | Dramaturgiát s corpus jurisokat,~S körülvevén magát nagy könyvrakással,~
3036 Delib | Kikérdezik, kört alkotnak körűle:~- Az angolok hát úgy-e
3037 Irgal | Egy szalmaszál, melyhez kössék az életet...~Ilyen hely
3038 Delib | Fűzes - mind jó barátjaként köszönti.~Majd újra áttör a szív
3039 Delib | érte tapssal vagy füttyel köszöntsék,~S röhögjenek mint kárvallott
3040 Delib | hogy forgásba rázzad~Keress kötéltáncost, cirkuszt, bitót;~Vagy nézz
3041 Delib | Szunyóka boltőrt szegletkőre kötni~S elvenni tisztes ősi fegyverét:~
3042 Delib | nem eszme, csak vak sors kötötte,~Polgára volt sok, ám kevés
3043 Delib | Borostyán fut fel sorban kötözött~Zsinórra. Látható, hogy
3044 Delib | sikamlós útra vissza?~Egy-egy kövecs lehull: ki néz utána,~Hogy
3045 Delib | dagálya,~Lelkét, mint a kövecskét a patak,~Idő s út megcsiszolták;
3046 Delib | Pompéjinek sírból kikelt kövén,~Ha Cumae, Bajae halmain
3047 Delib | mennyi bajjal~Kell vívni e köves, sovány talajjal.~Bámulva
3048 Delib | Kárpát!" Ne járjuk~Kopár kövét. Gyerünk alföldre le. -~
3049 Hunok | Harc, mit a síron túl sem követett béke.~Diadal nem végzé,
3050 Delib | biztosan, hogy az,~Mi most következik, már mind igaz.~Hisz hol
3051 Delib | Ily álmot is bár ébredés követne,~Mint életét, ifjú szép
3052 Delib | haszna Don Quixotte-harcot követni?~Korunk fegyvere a gyár,
3053 Delib | Volt várba várból futkosó követség,~Csak hadsereg nem, mert
3054 Elfr | bármi bölcsnek.~Könnyű menni követségbe,~Ország dolgát sütni-főzni,~
3055 Delib | Otthagyja őket, víg zajtól követve,~Kedélye bomlott, lelke
3056 Delib | vendégek is bejutván,~Lőn köz-sopánkodás a baj fölött;~Etelkét nénje
3057 Delib | kutatta:~Elvész, kit egyszer köz-száj elmaraszt;~Nyiltan biz a
3058 Delib | király, hadd ütne~Vaskarja közbe, míg javulhatunk!~Európa
3059 Delib | Emléke szent volt, híre közbecsült,~S fiára is lesüt dicsfénye
3060 Delib | játék az a híres cricket?~Közben meg "kabai asszonyt" idézik;~
3061 Delib | sason vagy griffmadáron.~Közbül szószék-alakú díszfogattal~(
3062 Hunok | És párolog a tér szerte közel-távol,~Csupa hős válik ki az üres
3063 Hunok | rendben~Hol ama munkásraj közeledik csendben,~Ki nem éget-pusztít,
3064 Delib | sast; ekkor hirtelen~Rendőr közelget; otthagyják magára,~A többi
3065 Delib | S a messze csúcs olyan közelre látszik.~Hanem le! A fáradt
3066 Delib | lesz,~(Nem kell az ige, közföld kell nekik);~Gátat kezd
3067 Delib | fája, búzája, bora;~De közjólétet munka fejt csupán ki,~Korunk
3068 Delib | van ám esze:~Bölcs ember a közjót ugyan beszéli,~S Balázs
3069 Delib | Mit bánnak ők sikert vagy közkudarcot, -~S míg ajkok országos
3070 Delib | lelkesűl és küzd vitézen~A közlegény, midőn gaz a vezér?~Honszerelem,
3071 Delib | sorában;~Alant maradt biz ő, közlét porában.~Sarkalta bár dicsvágya,
3072 Delib | Nem, nem szabad - kiált - közlétbe vesznem,~Ha e leányt megvédni
3073 Delib | méregesse e profán,~Ez a közömbös nép, vásári had: -~Ah, ily
3074 Delib | mint szinész: "no jer, közönség,~Lásd hogy szomorkodom,
3075 Delib | zárja.~S önfékezést és bölcs közönyt felejtve,~Búcsúja terve
3076 Irgal | már egyforma mind, sorsuk közös nyomor;~Igy mulik perc,
3077 Delib | csak ehhez menekül,~Ebben központosul szív, lélek, elme,~Üdv,
3078 Delib | Balázst ölelgetik, nap hőse köztök,~Kikérdezik, kört alkotnak
3079 Delib | hitel.~Szegény Balázs! Őt a közügy vezérli.~S nem nézi, hogy
3080 Hunok | csatasíkról beszorult fal közzé,~S most ujra alább száll,
3081 Delib | röhögjenek mint kárvallott kofán;~Titkolt szerelmét, mely
3082 Hunok | korán vagy későn,~Izzad koha mellett, kalapácson, vésőn,~
3083 Delib | Hoz friss cipót, hideg kolbászt, lepényt;~Aztán pipát tölt
3084 Irgal | Összebuj úr, szegény; nincs koldus, nincs király,~Bölcs és
3085 Delib | előtte: kincsek garmadája~S koldúsbot együtt és szomszédosan;~
3086 Delib | peckes agglegény: Horpasz koma,~Ő a vidéki ifjúság vezére,~
3087 Delib | elpirítja e tudat:~Ő, a komolyság higgadt pontifexe,~Ki a
3088 Delib | higgadt pontifexe,~Ki a komor kódexek közt kutat,~Ki Ámor
3089 Delib | Nem kell!" viszonza hősünk komoran,~"Színpad nekem az élet" -
3090 Delib | mást~Beszél kocsisa most: komp és ladik~Kikötve a tulsó
3091 Delib | férfi, lány,~Művész, író, koncertek virtuóza,~Katona, sans-culotte,
3092 Delib | jut hát népem üdve?~Ily konclesés-e önkormányzatunk?~Ó, hol
3093 Tunod | dicsekvés,~Kótya-vetye, koncon veszekvés;~Dobot ver az
3094 Delib | félve dugtak még el holmi koncot.~S volt lelkesülés, éljen,
3095 Delib | ah, mily kietlen, idegen!~Kongó szobák, kis ablakok, szegényes~
3096 Delib | történetét végigkutatja:~Kont, Zrínyi Péter tűnnek ím
3097 Delib | mártott,~S azóta annyi rossz kontár lefestett,~Pufók arccal,
3098 Delib | Bűzhödt cselédház, füstös konyha, pitvar,~Gazos kert, rongyos
3099 Delib | keres.~Ha a gazdasszony a konyhán perel,~Ha két fiakker utcán
3100 Delib | szívünket, fejünket,~De a konyhára nem hoz egy fityinget.~Bejárta
3101 Delib | elnézi telve~Gyönyörrel, a kőpartba tört vizet,~Az ifjú Pestet, "
3102 Hunok | Őt égeti a seb, őt üti át kopja~Ideges rángással összeszorul
3103 Delib | életet,~Nyirkos lakokban, hol kór, fene, tályog,~Rongy, gaz,
3104 Delib | gyanút találni, hogyha kell;~Korábbi gúnyait hozzák elő,~Egy-egy
3105 Delib | földtekén.~De örvend a kiegyezés korának,~Hogy önura lőn a magyar
3106 Delib | multnak sok régi bölcse,~A korcsosúló nemzedékeket?~Hát lesz-e
3107 Delib | mennyi kell; -~Szilárd s korlátlan a magyar hitel.~Szegény
3108 Delib | tér~Megvívni a "zsarnok kormányi kénnyel",~Ám hadd ömöljön
3109 Delib | éj meg oly sötét, mint a korom.~Unott álom jön a fáradt
3110 Delib | látod, lépen ragadtam,~Korsó is eltörik, ha kútra jár;~
3111 Delib | szép volt s letelt.~Más korszak az, mit lelkem néha fájlal,~
3112 Delib | Midőn, az ábrándok szép korszakában,~A lélek oly fennen, bátran
3113 Delib | pótolá;~De most, midőn szűz korszakára feslett,~Lelkének e kicsiny
3114 Tunod | alig egy emberöltő -~Szebb korszakunk, midőn a költő~Zenghetett
3115 Delib | Sertés-szakáll, bulldog-, kos-, majom-orr,~És medve-talpak,
3116 Delib | jönnek a pap, rektor s holmi kosta,~Egy pár cigány is, névnapot
3117 Delib | fáj,~S mintegy jövő időkre kóstolóul,~Érezni kezdi, hol fészkel
3118 Hunok | lőpor küzd, jobban küzd a kőszén,~Nem fellegek ormán, de
3119 Delib | Így változik gyémánttá kőszene!~S ilyenkor vágya messze
3120 Hunok | soha meg nem lassul.~Nem koszorúért vív, nem harci babérért,~
3121 Irgal | mint az éjszaka,~Sovány koszos kis eb, didergő, torz, sülye,~
3122 Delib | is tehát hol drámát írva kotlik,~Hol újra jog-könyvek közé
3123 Delib | a vajúdás és a szülés,~A kotló költőnek fájdalma nagy~Merengni
3124 Delib | a lágy iszapba,~Mely tán kotús, de megszokjuk szagát,~Sőt
3125 Tunod | felfuvott, önhitt dicsekvés,~Kótya-vetye, koncon veszekvés;~Dobot
3126 Delib | éljen!" kurjant rekedten~Pár kótyogós, ki mindent éljenez.~S Balázs
3127 Hunok | oszloposan fejlő,~Csak kavarog, kóvályg két eleven felhő,~Nincs
3128 Delib | Hol a sötét tudatlanság kóvályog,~S nem kapni sem igét, sem
3129 Delib | vágya:~Hogy "inni tud", "kozák", "víg cimbora";~S valóban
3130 Delib | Zrínyi- s többi-ász;~A kritika bizony meg nem bocsátna,~
3131 Hunok | özönnel,~Néha igen nyájas krokodilus-könnyel.~Néha reánk törtek irtani,
3132 Delib | csalárdul eltaszít;~Nyomán jön a Kudarc, s a csáb-igézet~Ehhez csatol:
3133 Delib | meg útján ösvény s terv ne'kül;~Csak egy bálványa volt,
3134 Elfr | király vágyott kezedre,~S külde engem, hogy vigyek hírt,~
3135 Elfr | Edgár szegre tette a bút,~S küldte Athelwold vitézét:~Kósza
3136 Delib | hazát dicsővé ez teszi;~Külföldi tőkék jőnek forgalomba,~
3137 Hunok | Nem szellemi tábor s holmi külön isten,~De erőd, de kardod,
3138 Delib | Az angolok hát úgy-e nagy különcök?~- Hát a miniszter gyapjús
3139 Delib | S nyomor, piszok, bűn a külvároson;~A Hyde-park bűvölő sok
3140 Hunok | imádságon függött,~Akkor riadó kürt harsog megin ott fön,~S
3141 Hunok | de kazánok gőzén,~Otromba kürtőkből kigomolygó füstben,~Mozdonyok
3142 Hunok | levegő égből~Harsona-zaj, kürtszó, hadi lárma hallszik.~Mikor
3143 Delib | elvonulva is, de én nem;~Küszködni kell, míg győzök vagy bukom."~
3144 Delib | ködöt,~Homály és öntudat úgy küszködött.~Majd a hűvös szél, mely
3145 Delib | cudar nép, ő megmenekült,~Küszöbjöket többé nem lépi át,~A múzsa
3146 Delib | Részt vőn, tevékenyen, a küzdelemben,~De nem hivé, hogy lesz
3147 Delib | vár,~Míg ez betörve bátor küzdelemmel.~Varázs eloszlik, bűvidő
3148 Delib | kivájja~Üdvét - im nyitva a küzdelmi pálya.~És vállvetett, serény
3149 Delib | Fölvillanó vágy, hamvadó remény!~Küzdelmöket de sokszor érzem én.~De
3150 Hunok | babérért,~De az éhhom készti, küzdeni a létért.~Nem bánt, de eláraszt
3151 Delib | Hideg ész, haj, hiába küzdesz,~Anyagiságod bármeddig űzd,
3152 Hunok | hun közt ne lehessen béke,~Küzdjön a két fajnak minden nemzedéke,~
3153 Delib | jövőben bízni nem mere,~Küzdött, kitartott végig nemzetünkkel,~
3154 Tunod | lázas eszmék.~Kitartás! A küzdőkre lesz még~Idő, pihenniök."~
3155 Delib | kard nem oldja meg, csak küzködés...~- És mégis boldog, százszor
3156 Keson | elborít küzdés zsivajja,~S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -~
3157 Tunod | ti is, kik tört reménnyel~Küzködtetek tiranni kénnyel,~Viselve
3158 Delib | A dévaj isten, e pajkos kujon,~Álarc alatt magát így fészkelé
3159 Delib | kezdi látni, mit rejt a kulissza.~Lát álnok és irigy bújósdi-harcot,~
3160 Delib | dolga kergeti:~Ügyvéd s kupec: vesz, ád, perl, végrehajtat.~
3161 Delib | Éljen Balázs, éljen!" kurjant rekedten~Pár kótyogós, ki
3162 Delib | és tűrni s újra várni!~Kurjongatásra néma éj felel;~Távirda nincs,
3163 Delib | iramlik,~Remény, dicsőség kurtán véget ér,~Kinek-kinek kijár
3164 Delib | másfél század óta~Mind nagy kuruc volt, s erre ő hiú;~Hozzá
3165 Delib | Hisz a világ sem oly nagyon kutatta:~Elvész, kit egyszer köz-száj
3166 Delib | hát! ő is széjjeltekinget,~Kutatva tart az emberek felett~Szemléket;
3167 Delib | ajtócsapkodásnak,~Szekér zörög, kútostor nyikorog;~És mindezekhez
3168 Delib | ragadtam,~Korsó is eltörik, ha kútra jár;~Más asztagát eleget
3169 Delib | ész-jog, csókos ajk,~Kard, kutyabőr, párbaj, de nem halálig,~
3170 Delib | társalog;~S legyőzve egy kuvasz-had támadását.~Elérik végre
3171 Delib | vett ő duplát, triplát, kvartot,~Süldő-jogász korában sem
3172 Delib | asszonyt" idézik;~Egy-egy kvaterka bort beöntenek;~Aztán egymás
3173 Delib | tarka szép mozáik!~Mily kvodlibet, míg e pár év lezajg:~Kedv
3174 Delib | fokán, a~Test átsikamlik, láb bizton szökel.~Veszélyt,
3175 Delib | Sebet kapott öreg vezére lába:~S mankóra azzal hány szép
3176 Delib | oly hasonló.~Elérte Rómát. Lábánál terüle~Az egykor büszke
3177 Delib | falra -~Kinek kezét, kinek lábát, belét,~Vagy "béle istenét": "
3178 Delib | folysón Etelke várja:~Már lábok a hágcsót alig találja.~
3179 Delib | szagát,~Sőt benne végre ismét lábra kapva,~Az ember jól is érzi
3180 Delib | Beszél kocsisa most: komp és ladik~Kikötve a tulsó parton nyugosznak,~
3181 Delib | Eszébe jutnak a szép szende ladyk,~Az angol estélyek, nemes
3182 Delib | egy szó,~Mit ajk az ajkon lágyan súgva mond el,~Ha szív hevül,
3183 Delib | Elérik végre így nénjök lakását.~Már alszik a háznép. Sok
3184 Delib | szekérről bontakozva~Betér a lakba a két boldog úr,~S Balázs,
3185 Delib | jobbra-balra fordul:~Hát lakhat áruló ily csendlakot?~Ő
3186 Delib | kert! Mily talány!~"Ön itt lakik tehát e szép virányban?"~"
3187 Delib | istent teremt,~S nyüzsög, lakmároz, élvez - fuj, utálat! -~
3188 Delib | szépségeid;~Boldogságot lakóddal nem cserélek:~Nagyobb üdv
3189 Delib | nyomorgják át az életet,~Nyirkos lakokban, hol kór, fene, tályog,~
3190 Delib | én megházasodtam,~S falun lakom. Csodálod úgy-e bár?~Hja,
3191 Delib | Pár évig egy nagynénjinél lakott;~Az apja, az hírben kissé
3192 Delib | mert vágyott ide.~"Amott lakunk, nézd, a Hotel di Roma...~
3193 Delib | áll Machiavelli, Dante,~Lamartine, Zrínyi és több ily jeles,~
3194 Delib | végre orrát,~S rátartva lámpását egy deszkarésre,~Kinéz: "
3195 Delib | Lekötve tartja még szerelmi lánca.~De ő lerázza, daccal dobja
3196 Tunod | tiranni kénnyel,~Viselve láncait:~Tudtátok, él, bár csendbe
3197 Irgal | fáj;~S Lázár, a nyomorék, Lancelot, a büszke hős,~Simon, a
3198 Delib | mélyén háborgó vihar dúl,~A "láncos eb" lelkében fölriad;~Érzelme
3199 Delib | csörgettük a már gyenge láncot;~Népünk az elnyomók fejére
3200 Tunod | ösvényét hogy jelölje?~Az égi láng eltünt előle,~Nem lát semmerre
3201 Delib | csak - mikor tetőnk már lángba lobban, -~És így tovább...
3202 Delib | megünnepel;~Előtte mindaz lángész sugara,~Mit egy szilaj deák
3203 Delib | volt bogara,~Hogy mindenütt lángészt födözne fel;~Ifjú tehetségek
3204 Tunod | nemzedéke!~Dalodban harcok lángja ége,~Mely gyújt, hol megjelen:~
3205 Delib | eddig fojtva égett indulat~Lángolva csap ki, mint nyílt öntudat.~
3206 Tunod | terjed, -~Mindig erősebb lángra gerjed~E szenvedély loha~
3207 Delib | Szentül hivé, hogy a hon lángralobban,~Mihelyt lehull az első
3208 Delib | teste~Fáradni, fázni még nem lankadott,~Midőn övig vizet gázolva
3209 Hunok | őrző tábor,~S ha erejök lankadt, ha bizalmok csüggedt,~Ha
3210 Hunok | törve,~S bár a kimerült test lankadva lerogyjon,~Szellemök egymástól
3211 Delib | jertek!~Kalliope, áldd meg lantom énekét,~Tárd föl szememnek
3212 Delib | a sekélyvizű mezőben.~A lányka lelkén vágyak serge rajzott:~
3213 Delib | elfojtott szerelme árja,~S a lánykát szótlanul keblére zárja.~
3214 Delib | sarába mártják~Ily árva lánynak ó ki fogja pártját?~"Én",
3215 Delib | biz engem nem profánál,~Lányt vettem el, nem a vén apjokot, -~
3216 Delib | A sík vidéknek végtelen lapálya,~Hol lélek és szem gáttalan,
3217 Delib | mért beszéljek?~Mint képíró lapján a fény sugára,~E fennre
3218 Delib | Bevéste képét szíve nyílt lapjára;~Visszasugárztak rá e szenvedélyek,~
3219 Delib | dalt,~Merengve, csendesen lapoz kezem,~Felejtem a mindennapos
3220 Keson | élet.~A ló nyerít, a harc lármája éled,~Körülvesz, elborít
3221 Tunod | vigalma, zajja,~S a "honfiság" lármás zsivajja~Tompult morajba
3222 Delib | vonásra.~Egykor szerette, lassanként feledte.~Aztán Dezső jött,
3223 Delib | Vigyázzon ám, hogy ily csúfot ne lásson,~Mint vánkosát maró szegény
3224 Delib | művészet.~És jöttek, ámbár lassúbb kényelemmel,~Tiszánk mentének
3225 Hunok | tűr, fárad, soha meg nem lassul.~Nem koszorúért vív, nem
3226 Delib | szójárást megjegyez,~S örül, ha láthat egy-egy durva bicskást,~
3227 Hunok | mind inog és táncol,~A látkör előtted csupa ködben vész
3228 Delib | álmokat. - De hisz hogyisne látna?~Epószokban a vízió szokás:~
3229 Delib | ínyed érte vásik,~Hát még ha látnád, mint én, pongyolán,~Mily
3230 Elfr | kap az ördög -~A király jő látogatni:~Kérlek, ó segíts cselembe',~
3231 Delib | romok közt így tünődve jára,~Latolja, mily jövő várhat honára.~
3232 Delib | ment világra, aki merre látott;~Balázs maradt magára, egyedül,~
3233 Hunok | ó magyar!... mennyi üres látszat!~Mennyi hiú légvár és mennyi
3234 Hunok | is éltünk, más szelet is láttunk,~Más nép volt ősötök, kikkel
3235 Delib | nyirkos, omlatag;~Baljóslatot látunk a görgetegben,~Mely lépteink
3236 Hunok | És minden izében remeg a látványtul,~Hang akadoz torkán, idege
3237 Delib | Herosztrát, Macbeth, Jánku, Law, Marat...~Kiket leperzselt
3238 Delib | képzelet hatalma~S ideges láz: hogy nem lesz több nyugalma.~
3239 Hunok | alagutat, raktárt,~És a laza földet addig szedi, bontja,~
3240 Delib | tagadd."~A mámor, a vér láza fölkavarja~Mindazt, mi benne
3241 Elfr | apja~Még királyom ellen lázad:~Elvevém hát magam. Aki~
3242 Delib | dölyfe vérig háborítá,~Ki "lázadó néppel nem alkudott";~Se
3243 Irgal | azt tudja: hol mije fáj;~S Lázár, a nyomorék, Lancelot, a
3244 Delib | Harold - kiált Balázs - te lázas-~Beteg fiú, beteg kor szültje
3245 Delib | Tőlem ne várj kaland-okozta lázat;~Ha borzadályt kívánsz,
3246 Delib | szikra tűz;~És lelkesít, lázít, nyíltan s titokban,~És
3247 Elfr | királlyal.~- Tüzes ifjú leány-nézést~Soha magadra ne vállalj!~
3248 Delib | segítve rajta a leány.~- Tehát leánya, szól Balázs magában;~Ily
3249 Delib | szerelme várja.~Réfalvy is leányával lerándul,~Levinni őt egy
3250 Elfr | legyőzni;~De ifjúnak szép leányért~Menni másnak jegyváltásra, -~-
3251 Elfr | jegyváltásra -~- Pénzt, paripát, leánynézést~Sohase bízz másra!~Ment
3252 Delib | Érez lobogni, míg ez is lebágyad.~Szeretne írni, oltni lelke
3253 Hunok | föltúrt föld reád ne omoljon?~Lebirod-e győzni az összetolúlt bajt?~
3254 Hunok | szanaszélyel,~S a nagy temetőre leborul az éjjel~Im a csatasíkról
3255 Delib | midőn merész reményünkből lebuktunk,~Lelkünk talán a multon
3256 Delib | míg lelke elvakult ott,~S lebukva most e talyigán tolong..."~
3257 Delib | higgy, ne légy oly esztelen,~Lebűvöl és csalárdul eltaszít;~Nyomán
3258 Hunok | könnyen.~Bár ontana tintát Lech-etek és Spree-tek,~Százszor keserűbbé
3259 Delib | hódolattal,~A zűr, zsivaj rögtön lecsendesült,~S az amazon Balázs felé
3260 Elfr | Edgart:~"Majd ha látja, hogy lecseppen,~Hogy fut innen vissza mindjárt!"~
3261 Delib | háborog vad elmével. De végül~Lecsillapul hánykódó szégyene,~Önvád
3262 Delib | jégcsap is, ha nap süt rá, lecsordul,~De míg nem enyhül, nedve
3263 Delib | nap hanyatlik, csendesen lecsusszan,~S eget, mezőt szürkés homály
3264 Delib | szaggatott papírt - pihentetőre~Lecsúszik a nap a bástyák megett;~
3265 Delib | itt-ott kiállt~Egy-egy ledér sor: ő azt elszavalván~Bor
3266 Delib | szép s dicső, követ.~Örök leend eszményünk szent uralma,~
3267 Delib | egy jól talált gém ív-körű leeste~Gyönyört, szívének izgalmat
3268 Hunok | határa,~Az üres hű-hónak lefelé száll ára;~Kezdj csak te
3269 Delib | azóta annyi rossz kontár lefestett,~Pufók arccal, mint egy
3270 Delib | képzeletből szőtt fátyol lefoszlott,~De boldogsága titkát felfogá,~
3271 Elfr | gyümölcsnek,~Talán szellő is lefujja, -~Eszét venné bármi bölcsnek.~
3272 Delib | Fölébred a vad érzelmek legalja,~Ész, szív, önérzet bennök
3273 Delib | oly igen közel!~A ritka légben a szem is hibádzik,~S a
3274 Delib | reméltek,~Egy új Csabát, ki légből száll elő,~S lőn tüntetés,
3275 Delib | gyönyörködött,~S otthagyva tíz legényét, megszökött.~Majd észrevették,
3276 Delib | észrevenné,~Az is mind, egy legényig, őt követné.~Föl a vitorlát!
3277 Delib | mely körét szelé;~Ormok legét keblünk dagadva issza,~Ki
3278 Hunok | Átverheti a nyíl, mint az üres léget,~Küzdő erejének nem vet
3279 Delib | szeretni megszoká,~Friss légkörén megedzött teste, lelke,~-
3280 Delib | megnyerő,~S a politikák legmagyarbika:~A sült galamb-várás-politika.~
3281 Delib | szíjrúgóin erre-arra hintál:~Ő legnagyobb úr ott vagy tíz határon,~
3282 Delib | Ki lelki mardosás alatt legörnyedt,~Övéig ér a sárga, torz
3283 Tunod | dicsőségünk' - s tiétek~Volt a legszebb remény.~Aztán te, pezsgés
3284 Delib | szerette lobbos szenvedéllyel,~Legtitkosabb kivánatát kileste;~Olykor
3285 Delib | néha unalom,~Szülöttje a legtöbbször fájdalom.~E dévaj isten
3286 Hunok | eljött megmenteni őket.~Jött legutolsónak, faja közt legvégül,~S rá
3287 Hunok | üres látszat!~Mennyi hiú légvár és mennyi káprázat!~Délibábban
3288 Delib | így rakj a most magasbra~Légvárait - hogy eddig tétlen ült,~
3289 Delib | fegyvert ragadva,~Kivívni a legvégső nagy csatát;~És ember embert
3290 Hunok | legutolsónak, faja közt legvégül,~S rá maradott e harc súlyos
3291 Delib | Lúd-talp, ökör-térd, pók-has, légy-gyomor,~Vakand-szem, birka-nézés,
3292 Delib | Csalódtam; és most Tantalus legyek,~Rajongjak el nem érhető
3293 Delib | Cavour miniszter.~S míg ő legyőzné már a fél világot,~Ezek
3294 Delib | csókot váltva, társalog;~S legyőzve egy kuvasz-had támadását.~
3295 Hunok | vész el~Félbehagyod munkád lehanyatló kézzel;~Önbizalom csügged,
3296 Delib | Fölpattan és daccal mintegy lehányja~A bút, mi elfogá önkénytelen;~
3297 Tunod | mellett,~Olyan nyomasztó a lehellet,~A lég olyan nehéz!~Künn
3298 Delib | lakol." -~S míg Csák végső lehelletét kihörgi,~Függöny lehull
3299 Hunok | Hogy soha gót s hun közt ne lehessen béke,~Küzdjön a két fajnak
3300 Delib | sokféle gőzgép,~Akkor mi is lehetnénk ily dicső nép.~S mint London
3301 Delib | jámbor nyáj, szertebomlik,~Lehűl a hirtelen itáli vér,~Ki
3302 Hunok | elszáguldnak, majd vissza lehullnak,~Újra elenyészvén a tömeges
3303 Delib | multja van; volt, nincs: lehullt virága,~Talajja kimerült,
3304 Delib | Varázs eloszlik, bűvidő lejár,~S hű szerelem győz a veszélyeken~
3305 Delib | vett,~S midőn az ifjú kor lejárt rohanva,~Mi maradt neki?
3306 Delib | Hogy majdan, a tanéveket lejárva,~Honn, a hanyatló ősi birtokon~
3307 Delib | Alpok alja.~Kígyózva fut lejtőin a patak,~S nem ront alá -
3308 Hunok | ölte,~Levegőből a harc rég lejutott földre,~Majd nyilt csatasíkról
3309 Delib | erőszakos kézzel lerázna,~Lekötve tartja még szerelmi lánca.~
3310 Irgal | el!~S im ő a Tiszta, ő, leküzdve undorát,~Magához öleli,
3311 Delib | röpke villanása,~A siklónál lekúszó csillagok,~A holt morajt
3312 Hunok | Ha szunnyadt erélye, ha lelankadt karja,~Felriadt egy szózat,
3313 Hunok | fegyvert igazán két kézre,~Leld ki csak a csínyját, tudj
3314 Delib | túl-kétkedés egykint hazug,~Köztük leled meg a valót középen,~Az
3315 Delib | együtt szavaz,~Szívben, lélekben, mindenütt tavasz.~Lombardia
3316 Hunok | másik,~Erejök fogytáig, lélekszakadásig.~A harc foly azóta, földön,
3317 Delib | S Etelkét otthon egyedül leli;~Most érzi, hogy mi a válási
3318 Delib | övé.~E vágy magát korán lelkébe forrta,~S egészen összenőtt
3319 Delib | dörögni a sötét eget;~Hivém, lelkemben egy szép ideállal,~Hogy
3320 Irgal | epedés, az idő végtelen,~A lelken, mint köd ül aggasztó sejtelem, -~
3321 Delib | szűz korszakára feslett,~Lelkének e kicsiny világ keves lett.~
3322 Delib | Szegény, mindent nagyon lelkére vett,~S midőn az ifjú kor
3323 Delib | rázd föl népemet, hagyj lelkesednünk, -~Pokol sem ülhet diadalt
3324 Delib | lehull az első szikra tűz;~És lelkesít, lázít, nyíltan s titokban,~
3325 Delib | S ez álom nemcsak engem lelkesíte,~A nemzetnek volt az remény-kora:~
3326 Delib | hogyne lenne vonzó~S őt lelkesítni más mi kellene,~- Gondolta
3327 Delib | hogy mennyit ér;~Mi haszna lelkesűl és küzd vitézen~A közlegény,
3328 Hunok | serkenni tudatra,~A szökevény lelket hasztalanul hívja,~Fogva
3329 Delib | agyában, -~Nem ily rüpők, lelketlen és sivár,~Kinek szivében
3330 Delib | szemű aszott aggot talál,~Ki lelki mardosás alatt legörnyedt,~
3331 Delib | szeret,~Nem gyötri azt rossz lelkiismeret.~Midőn az utc'ajtón kilépne,
3332 Elfr | volt aki hozza,~A királyok lelnek enyhet,~Mért is tartanának
3333 Delib | Hogy némelyiknek meg se lelte végét.~És asztalánál görnyedez
3334 Delib | helyét jól betöltse?~Nem leltek, úgy-e, férfit eleget?~S
3335 Elfr | S reggel szíven szúrva lelték.~Ki a gyilkos? Vajh ki tudná?~
3336 Delib | föl, mint szivárvány.~S leltem: tört reményt, lezsibbadt~
3337 Delib | iskolában, a pálcák sugalmán,~Lemorzsolá a gyermek-éveket;~Végigtaposva
3338 Keson | KÉSŐN~(Lenau után, - Szalay Gizelának.)~
3339 Delib | gyermeket~Gúny, megvetés, lenézés büntetend-e?~Hullatnak érte
3340 Delib | haldokol,~A Záchok véres árnya leng körül,~És Klára tébolyodva
3341 Hunok | szakatag köd repülő harcossá,~Lenge alak válik marcona izmossá,~
3342 Delib | mind a kerűlet.~S gyanú is lengedez: vajon mi végett,~Mi titkos
3343 Delib | fölötte~Kacér mosollyal lenget Thalia;~Már hinni kezdi,
3344 Delib | munkácsi várat,~Fölötte lengett hóhér fegyvere -~A börtön
3345 Hunok | pára,~Mint darabos ködfolt lengvén, idomulván,~Emberi formákat
3346 Delib | gömbölyke térde -~Juhász-kutya lennél két hétig érte."~- De mondd
3347 Delib | oly negédes,~Szeret ott lenni, hol szebb a derű. -~Kinek
3348 Delib | Tassót ha olvasá: ő volt Lenora,~Ő volt Beatrisz Dante édenében,~
3349 Hunok | végetlen, föl egész a holdig.~Lent pedig a földön, a dult csatatéren~
3350 Delib | míg reá sovár.~Az "égi lény", kit én érintni vágyban~
3351 Delib | naggyá Demoszthén,~Mikor lenyírta a haját tövig;~Így képzeletjét
3352 Delib | fűhöz-fához,~Ki a magyart lenyűgözé imént,~A kényuralkodás -
3353 Delib | mosolygó arcán két nagy csepp leömlik:~Ő is hiába tömné türelemmel, -~
3354 Delib | eget, mezőt szürkés homály lep el;~A néma csendben egy
3355 Delib | Balázst körülkarolva.~S ez lép is egynehányt önkénytelen,~
3356 Delib | Vagy a művészet csarnokába lépe,~Hol amit ábránd esd, mit
3357 Delib | illan,~A gólya andalogva lépeget;~Bibic, sirály, szalonka
3358 Delib | Terül a pusztán, mint tépett lepel;~A nap hanyatlik, csendesen
3359 Delib | S bévonva csokoládészínű lepellel,~Tovább haladnak a gáton
3360 Delib | Hja, így van az, látod, lépen ragadtam,~Korsó is eltörik,
3361 Delib | friss cipót, hideg kolbászt, lepényt;~Aztán pipát tölt rátermett
3362 Delib | Jánku, Law, Marat...~Kiket leperzselt dicsvágy sugara.~"Lásd,
3363 Delib | megmenekült,~Küszöbjöket többé nem lépi át,~A múzsa vár rá, ír tragédiát.~
3364 Irgal | Összecsapzott szőrét sárcsimbókok lepik,~Ránézni förtelem; rugják,
3365 Delib | van,~Gyer most, Etelkét lepjük meg titokban."~Balázs fölrezzen
3366 Delib | nem derűl-e,~Ha ez vidáman lepkét űzni fut?~Sőt néha nem fut-é
3367 Hunok | szél otromba alakján,~Köd leple kiduzzad izmosodó tagján,~
3368 Elfr | gonosz csalásnak~Legjobb leplezője, örve?~Hosszú az út s tekervényes,~
3369 Delib | De ím, nagy dolgok lépnek pályatérre,~És fölzavarják
3370 Tunod | holnap is már fél-sötétség,~Lépnénk, de visszatart a kétség,~
3371 Delib | kegyetlenül zavarba ejti.~Nem lepte volna meg, ha összetörpedt,~
3372 Delib | önmagábul;~Jár föl s alá, még lépte sem heves.~Olykor megáll,
3373 Delib | látunk a görgetegben,~Mely lépteink elől alászakad;~Alig vehetjük
3374 Hunok | nyomul a magosba,~Ruganyos léptekkel levegőt taposva;~Metszi
3375 Delib | félve zökken~Csukló inakra; léptünk ingatag;~Szemünk a mélybe
3376 Delib | Boldog, ki lassan nyomról lépve nyomra,~Egyszerre útján
3377 Delib | várja.~Réfalvy is leányával lerándul,~Levinni őt egy jó nagynénihez,~
3378 Delib | voln' erőm, hogy álarcuk lerántsam!~De egy kiáltó szóra vaj
3379 Delib | mit oly erőszakos kézzel lerázna,~Lekötve tartja még szerelmi
3380 Hunok | térni,~Álma varázsterhét lerázni nem bírja,~De az élénk kíntól,
3381 Delib | éljen, hurrá, víva!~A nép lerázta a fojtó igát,~Mint földühített
3382 Delib | még szerelmi lánca.~De ő lerázza, daccal dobja félre,~S fogadja,
3383 Hunok | a kimerült test lankadva lerogyjon,~Szellemök egymástól nyugodni
3384 Elfr | Őrtoronyban~Ül egész nap vizsga lesbe',~Végre jő - hírt ad nejének,~
3385 Delib | egy Pesten építte házat,~S lesd meg, mikor potyog le róla
3386 Hunok | Hogy költi holt híred, hogy lesi a veszted,~Iszonyún fölborzolt
3387 Hunok | vetted,~Micsoda ellenség leskődik mögötted.~Hogy verne le
3388 Delib | Majd megtanulja, olvasván Lessinget,~Hogy fő dolog: nagy emberismeret;~
3389 Delib | Midőn övig vizet gázolva leste~Vadlúd csapatját, félénk
3390 Delib | híre közbecsült,~S fiára is lesüt dicsfénye napja,~Dicsőségében
3391 Delib | pipál,~A névsorolvasásra lesve kint,~Vagy benn padot faragcsál,
3392 Delib | színleg fölvidámul.~"Ha leszakad, lesz más; nem érdemes~Búsulni
3393 Delib | öntudattal célt nem érhet,~Leszáll, ha csúcsra jut, rohad,
3394 Delib | nap hanyatlik, kezd az est leszállni,~De hang se hallszik távol
3395 Delib | Ah, én is élvezem:~Az éj leszállt, az utcazaj kihalt;~Kedves
3396 Delib | igazság, mindent jog hat át.~S leszen szabadság, örökig menő...~-
3397 Delib | a honfi puffot~Csak úgy leszidja, mint a régi copfot.~S ha
3398 Delib | hogy ottfeledtél!~No hisz leszidtunk akkor tégedet...~Hanem tudod
3399 Hunok | Felhőkbe szorítja, földig letaszítja;~Néhol kiszakadnak, küzdve
3400 Delib | színterét a nagy tusának,~Hol lételért küzd nép, család, egyén,~
3401 Delib | megnyugszunk benne: szép volt s letelt.~Más korszak az, mit lelkem
3402 Delib | Ábrándjait) hogy úton-útfelen~Letépje bárki s kebelére tűzze;~
3403 Hunok | éhhom készti, küzdeni a létért.~Nem bánt, de eláraszt zord
3404 Delib | Enyhíti szívét, könnyét letörűli,~Ajkára csókokat lop finoman. -~
3405 Delib | Egymást rohasztva újabb létre éled,~Szeszt fejtve ki,
3406 Delib | Balázs, te szörnyen büszke lettél",~Morog Dezső úgy pipaszár
3407 Delib | multak elsötétült alkonya,~Letűnt dicsőség, lassan összeomló~
3408 Delib | Borbélyi réztányérokat leütni,~Beverni németek cilinderét,~
3409 Delib | Sok régi emléknek szinét levássa;~Ront és tenyészt; pusztító
3410 Delib | síma vége~S az ifjú fej levedli a hajat, -~Kívül ép, mint
3411 Hunok | fegyver más alakot ölte,~Levegőből a harc rég lejutott földre,~
3412 Hunok | magosba,~Ruganyos léptekkel levegőt taposva;~Metszi a híg étert
3413 Delib | százszorta boldogabb ott.~Jön egy levél: névnapra hívja bátyja.~
3414 Hunok | egymást támadva, gyötörve,~Leveretve százszor, soha meg nem törve,~
3415 Delib | Réfalvy is leányával lerándul,~Levinni őt egy jó nagynénihez,~Egy
3416 Delib | kvodlibet, míg e pár év lezajg:~Kedv s baj, ború s derű
3417 Delib | hánykódó szégyene,~Önvád lezsibbad, gyötrelem kibékül,~Engesztelődik
3418 Delib | S leltem: tört reményt, lezsibbadt~Önbizalmat - hajja,~Balga,
3419 Delib | Bolyongtam eddig s Tempe ligetét~Csatákat éneklek, s vitézi
3420 Delib | vissza, végig a szobán,~Lihegve fordul és kiált segélyt;~
3421 Delib | Boulevardjain s a szép "unter den Linden";~Mézzel bizony nem egyszer
3422 Delib | Éden, de a szomszédja: Lindewiese.~Nos hát, alföldi buckákon,
3423 Delib | volse indietro a rimirar lo passo.2~
3424 Delib | Rontó, sebes tűz, mely lobbanva gyúl,~Melynek hevén az érc
3425 Delib | nő s anya.~Dezső szerette lobbos szenvedéllyel,~Legtitkosabb
3426 Delib | kín; költői vágyat~Érez lobogni, míg ez is lebágyad.~Szeretne
3427 Hunok | karja, feje, válla,~Mögötte lobogva huzódik uszálya,~S mint
3428 Delib | egy szobor;~Motóla-kéz, lőcs-láb, cséplő-karok,~Markukban
3429 Hunok | kiegyenlíthetlen.~Száz ivadék jő-megy, löki egymást sírba,~E küzdelem
3430 Delib | hallatára,~Már arca ég, szikrát lövell szeme. -~Mint bűvitaltól
3431 Delib | korában,~Örök tavasz-sugár lövelle szét, _~S most, a szabadság
3432 Delib | Könyvtár gyanánt naptár lóg zsinegen,~Bűzhödt cselédház,
3433 Tunod | lángra gerjed~E szenvedély loha~A vész ütött törzs így kiépül? -~
3434 Hunok | Kattner, vitéz Franz von Lőher,~Hogy költi holt híred,
3435 Delib | vontatónak, mely pöfög, lohog,~Hosszú uszállyal... Eltünődve
3436 Delib | lélekben, mindenütt tavasz.~Lombardia már nem zsarnokát uralja,~
3437 Delib | himbálva rengett~Útjára a Lombardo s Piemont,~S mikorra a pitymallat
3438 Delib | tompa mélye~S illat-lehellő lombos fák alatt;~Im; egyszer egy
3439 Delib | lehetnénk ily dicső nép.~S mint London változó derű- s homálya,~
3440 Delib | eszme érik, hősöm, hűbele,~Londonba aztán útra is kele.~Sietve
3441 Delib | letörűli,~Ajkára csókokat lop finoman. -~Irígylésre méltó
3442 Delib | hősünk szivébe, mint Részvét lopódzik.~És súg fülébe lágy érzelmeket:~
3443 Delib | Balázs szívébe új érzés lopódzott,~Melynek nevet biz ő még
3444 Hunok | gépek odujába.~Nem is a lőpor küzd, jobban küzd a kőszén,~
3445 Delib | illik úrfiat;~Örökségét nem lopta el csalárdul,~Mint olykor
3446 Delib | útat már alig találni,~A lóra hagyják, az tán nyomra lel;~
3447 Delib | unja már,~S restellni kezdi lótni-futni szoknya~Után - nyugalmasb
3448 Delib | zajongva elhalad,~Egyik lovag lovon, másik szamáron,~Oroszlánon,
3449 Delib | a könnyű szekér,~Pihent lovak, vihogva, friss erőben,~
3450 Delib | otthon nincs soha;~Magát s lovát a környék tartja ki, -~Utána
3451 Delib | zajongva elhalad,~Egyik lovag lovon, másik szamáron,~Oroszlánon,
3452 Delib | sár saron.~Kerék agyig, lovuk csülkig sülyed be,~S az
3453 Delib | tagjaik: egész állatvilág;~Lúd-talp, ökör-térd, pók-has, légy-gyomor,~
3454 Elfr | Csak ez egyszer tegyük lúddá.~"S akkor itt mi vígan élünk~
3455 Delib | sötét homály;~Az ér fülében lüktet, agya bódul,~Halántékcsontja
3456 Delib | mellében megnyilallik.~De vére lüktethet, és melle sajghat,~Nem tántorítja,
3457 Delib | rozzant gát vezet be;~Magyar mac-ádám munka: sár saron.~Kerék
3458 Delib | híres zsivány,~Herosztrát, Macbeth, Jánku, Law, Marat...~Kiket
3459 Delib | Nem sejtve, hogy, miként macskák egérrel,~Csak játszik egy "
3460 Hunok | iszonyától:~A tehetetlen harc maga-magát szítja,~Had hadat űz, egymást
3461 Delib | Vagy gőg miatt lőn túl magába-bízó?~Vagy megfulasztá zsírja,
3462 Delib | csöndes éjjelen;~Ki, amidőn magadba zárva hallgatsz,~Szívedbe'
3463 Delib | hogy megvédjem őt.~Szerzek magamnak állást, birtokot,~És akkor..."
3464 Delib | bátran repül,~S teremt magának oly szellemvilágot,~Amely
3465 Delib | nyomja álmait,~S ki élni ily magánosan szeret,~Nem gyötri azt rossz
3466 Delib | Nyomasztja őt komoly, hideg magánya,~Merengő lelke a távolba
3467 Delib | gyermek, otthon, megszoká magányát,~Egész világát atyja pótolá;~
3468 Delib | elvonul, mint sebzett vad, magányba.~Szép a magány, ha kedvet
3469 Delib | találkozék e méla pár,~Csendes magányban, hol perc perc után hoz~
3470 Delib | Mert félti most őt otthon a magánytul;~Midőn az ifju szív dobogni
3471 Delib | szegény.~Csak úgy beszél magáról: "Mink parasztok" -~(Pedig
3472 Hunok | szorongó harcát, felhők magasából,~Figyelemmel nézte amaz
3473 Hunok | a tehetetlen tömb, a lég magasábul,~Küzdve esés közt is, a
3474 Delib | reá a holdvilág.~Fenn a magasban sok felhőgomolyt~Kerget
3475 Delib | volt, - így rakj a most magasbra~Légvárait - hogy eddig tétlen
3476 Delib | küzdő száz jegece~Marad magaslatán nyugodt s hideg,~Mikéntha
3477 Delib | Mind ült a dicskocsin, s magasra hordott~Fejjel hivé hogy
3478 Hunok | vasuttal, hajóval,~Őt hozza magával a siető mozdony,~Ott van
3479 Delib | Belecsapott Solferino, Magenta,~S a büszke Rendszerben
3480 Elfr | Jött és sugta: aki meghalt~Magok körül annyi renyhet,~Hadd
3481 Hunok | Már önerejével nyomul a magosba,~Ruganyos léptekkel levegőt
3482 Hunok | a földben, váj bele tág magtárt,~Folyosókat, cellát, alagutat,
3483 Delib | megvetik titokba',~Tűrik maguk közt, mert pört dob nyakokba.~
3484 Delib | szeme. -~Mint bűvitaltól a mágusz szavára~Föltámad a halottak
3485 Hunok | ide-oda árad;~Csak te, jó magyarom, te maradsz a régi,~Bomolhat
3486 Delib | Sertés-szakáll, bulldog-, kos-, majom-orr,~És medve-talpak, és más
3487 Delib | kiállja,~És éppen oly kemény, makacs belül;~Új eszme vagy reform
3488 Delib | nem embere:~Eredj, csinálj makarónit, szalámit,~Elkorcsosult
3489 Delib | S a rothadó elem seprőbe mállik.~Ó, mennyi eszme az, mi
3490 Delib | Végigtaposva nyolc osztálya malmán,~Sok össze-vissza tankönyvet
3491 Delib | tessék,~Egy kis cukorral a mamánk behint;)~Sóvárgunk élni,
3492 Delib | rajongó,~Bolond, ábrándozó, mamlasz fajankó.~Csak férje volna
3493 Delib | most, a szabadság újdon mámorában,~Mily május ez, mily fényes,
3494 Delib | kapott öreg vezére lába:~S mankóra azzal hány szép terv jutott,~
3495 Delib | Dolgozni kell, nem égből várni mannát,~Sem mult időkről zengni
3496 Delib | mindezt leírom majd alább;~De mára tán elég e vers-nyaláb.~ ~
3497 Delib | kimerült, a föld kopár. -~Miért maradjon itt? Még élte drága,~Még
3498 Hunok | faja közt legvégül,~S rá maradott e harc súlyos örökségül,~
3499 Hunok | Csak te, jó magyarom, te maradsz a régi,~Bomolhat a világ,
3500 Delib | adotta meg magát;~Bosco maradvány-sergét visszahúzza,~S hódol Palermo,
3501 Delib | Herosztrát, Macbeth, Jánku, Law, Marat...~Kiket leperzselt dicsvágy
3502 Delib | szél s eső;~Sok jót kívánó Marci, Jóska, Pista~(Köztük Etelke
3503 Hunok | harcossá,~Lenge alak válik marcona izmossá,~Seregökkel a lég
3504 Delib | aszott aggot talál,~Ki lelki mardosás alatt legörnyedt,~Övéig
3505 Irgal | erős,~És Salamon, a bölcs, Markalf, a félbolond,~A gyáva Absolon,
3506 Delib | forradalmat kémlele;~Nagyot markolt, de semmit sem fogott,~Nemes
3507 Delib | lőcs-láb, cséplő-karok,~Markukban enyv, szivökben csak szurok.~
3508 Delib | ne lásson,~Mint vánkosát maró szegény Balázsom.~Fetreng
3509 Delib | Szózattal ajkán, csákánnyal marokban,~Rendőrcsapattal is, ha
3510 Delib | Aztán pipát tölt rátermett marokkal,~Asztalra helyez egy öblös
3511 Delib | úgy hiszi.~Negyednap Marsalánál partra szállnak.~Kijátszva
3512 Delib | utazóval, akit ott talál.~Marseillet, Gibraltárt, Cadizt éri
3513 Delib | Eszményvilágot, Múzsát, Marsot, Ámort.~Ikarust fog, ki
3514 Irgal | Wörishofeni emlékül gróf Zichy Márthának.)~Mint purgatorium, kietlen,
|