Part

5016 Delib   |                 Gyep, rét, vetés, mind más színt játszva zöldül,~Itt kékesebb,
5017 Delib   |                    harc és babér.~Ó, látta színterét a nagy tusának,~Hol lételért
5018 Delib   |              boldogabb-e, aki nem figyelve~Szirén-dalokra, éli napjait?~S ily boldog
5019 Elfr    |               várta.~Szép kifeslett rózsa: szirmán~Megáll a szem önfeledve,~
5020 Irgal   |                  fej fölött,~S mint puszta szirten egy csoport hajó-törött,~
5021 Delib   |             öbölnek zöldelő övén,~Sorrento szirtje közt, vagy Capri árján,~
5022 Delib   |                    s ott lenn hol vesz el?~Szirtomladék közt, meredély fokán, a~
5023 Delib   |                   Az ég borul, eső is kezd szitálni,~Bőrig ható, hideg szemcséivel;~
5024 Hunok   |                 tehetetlen harc maga-magát szítja,~Had hadat űz, egymást nyomja,
5025 Delib   |                  az volt nagyon inyére,~Ki szitkokat meg gúnyt bőven pazarlt,~
5026 Hunok   |                  Egy ujjal sem bántva, egy szitkot sem ejtve.~De ha zsibbadt
5027 Delib   |                    Serény kitartás nincs a szittya vérben,~Lassú kimért munkát
5028 Delib   |                   Hűség, barátság, elme- s szív-nemesség,~Becsület, elvek: rút kiméra
5029 Delib   |                  látja,~S aztán bizalmasan szivart vevén,~Gyanú eloszlik, bizalom
5030 Delib   |                    csalókán~Tűnt föl, mint szivárvány.~S leltem: tört reményt,
5031 Delib   |                  föld, mind együtt szavaz,~Szívben, lélekben, mindenütt tavasz.~
5032 Delib   |                 mezbe burkolózik,~S hősünk szivébe, mint Részvét lopódzik.~
5033 Delib   |                  lelketlen és sivár,~Kinek szivében egy-egy percnyi vágy van,~
5034 Delib   |                   boldog, büszke, de~Unott szíved izgalmat, bút keresvén,~
5035 Delib   |                   magadba zárva hallgatsz,~Szívedbe' titkon, lopva megjelen,~
5036 Delib   |               izgatá:~Fejében zajongott hű szívek regéje,~Pál és Virginiát
5037 Elfr    |                    hogy szép vagy? Ó szép,~Szívem ellenállni nem bírt.~Megigézett
5038 Keson   |                 üldözött;~Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,~Föl-fölmerülsz
5039 Delib   |             Mulandóság ködén; majd átcikáz~Szivén szerelmi kín; költői vágyat~
5040 Elfr    |            Athelwold este eltűnt,~S reggel szíven szúrva lelték.~Ki a gyilkos?
5041 Delib   |              betoppan,~Úgy nem vehetne vad szívén erőt:~Álarcot ölt, más mezbe
5042 Delib   |                  érzést, s a multért sovár~Szivet rokonszenv csalja a hinárhoz,~-
5043 Delib   |         elinduláskor víg kedvvel dalolgat.~Szivét elönté szűz szerelme kéje,~
5044 Elfr    |                 ily igéző;~Egy tekintettel szívet gyujt.~Halkan bókol a királynak,~
5045 Delib   |                 csak hallgat szokottan,~És szívja egy pipát a más után;~Jó
5046 Delib   |                    S a harc helyett, miért szivök sovárgott,~Rest béke örvén
5047 Delib   |              cséplő-karok,~Markukban enyv, szivökben csak szurok.~Bőven foly
5048 Hunok   |                mellett, kalapácson, vésőn,~Szivós türelemmel vasat is meggyúrja,~
5049 Delib   |                 bajára van vigasz,~Bizalma szívós, nyúlik s nem szakad;~Ki
5050 Delib   |           ábrándvilágba visz,~Fölháborítja szívünket, fejünket,~De a konyhára
5051 Delib   |               előre képzelé,~Lassan, nehéz szívvel törik belé.~Nehány napig
5052 Delib   |                  mindezekből tervet tervre sző.~Majd megtanulja, olvasván
5053 Delib   |                 Köszön s tünődve megy ki a szobából:~- Ah, a világ itt mégse
5054 Delib   |                mily kietlen, idegen!~Kongó szobák, kis ablakok, szegényes~
5055 Delib   |                asztagát eleget húzogattam,~Szobalányt-mit az ember unja már,~S restellni
5056 Delib   |                     Etelke vissza, végig a szobán,~Lihegve fordul és kiált
5057 Delib   |                 Alig nagyobb a kert egy jó szobánál,~Befojtva négy magas tűzfal
5058 Delib   |                közt küszködik,~Míg végre a szobát megúnva bent,~Szellőzni
5059 Delib   |               mintha szerszámból voln' egy szobor;~Motóla-kéz, lőcs-láb, cséplő-karok,~
5060 Delib   |            eszményül tünt ezredév elébe, -~Szoborban, képben, mind megtestesül:~
5061 Delib   |                képzeld azt az Ámort,~Kit a szobrászok annyiszor kinyestek,~Akit
5062 Delib   |            Izgágaság nincs a véralkatában,~Szociológ ábránd sem kell neki;~De,
5063 Delib   |                Test átsikamlik, láb bizton szökel.~Veszélyt, ha túl van rajta
5064 Delib   |                    tintám se pézsma.~Hősöm szökése nem vészes kaland volt;~
5065 Hunok   |                  óhajt serkenni tudatra,~A szökevény lelket hasztalanul hívja,~
5066 Delib   |                    bolond volt,~Hogy vízbe szökjék hűvös tavaszon;~Várt alkalomra,
5067 Delib   |                   játszik a sugárral,~Mely szökve néhol a mély árnyba fut,~
5068 Hunok   |                   álomban,~Lelke tusakodik szörnyű izgalomban,~Hasztalanul
5069 Delib   |                 Megettek gyertyát, lőport, szöszt, de végre~Amaz - valódi
5070 Delib   |                   S úgy össze-vissza fonja szövedékét,~Hogy némelyiknek meg se
5071 Delib   |                   Nagy gondolatjai egymást szövik;~Eszébe jut, hogy lőn naggyá
5072 Delib   |                    Bizalmuk így szorosabbá szövődik,~Együtt szavalják Bánkot,
5073 Delib   |             gondosan figyel,~Jellemvonást, szójárást megjegyez,~S örül, ha láthat
5074 Delib   |                    A környezet s a házi jó szokásnak~Sok ága-boga szörnyen új
5075 Elfr    |                  görbedj, járva sántíts,~A szókat szuszogva ejtsd ki~S tettesd
5076 Delib   |                  beszél vele,~Míg ellesett szókból szépen megérti,~Minő rémekkel
5077 Delib   |                      nyugalmasb nős életre szoknia.~"De meg szerelmes, a bolondulásig~
5078 Delib   |                restellni kezdi lótni-futni szoknya~Után - nyugalmasb nős életre
5079 Delib   |                  Gerzsi bácsi csak hallgat szokottan,~És szívja egy pipát a más
5080 Delib   |                 felőle,~Mint épikus költők szokták, előre.~Hősöm tehát, kis
5081 Delib   |                 magyar szokás, hogy hagyni szoktunk~Efféle árulókat írmagul,~
5082 Delib   |             Rajonga a honért, mohón akarta~Szolgálni, csak nem tudta, hogy mivel:~
5083 Delib   |              kockára vetni,~De munka által szolgálnom hazám;~Mi haszna Don Quixotte-harcot
5084 Delib   |                 Sok döngetésre~Kidugja egy szolgáló végre orrát,~S rátartva
5085 Delib   |               felzavar gazdát, szakácsnét, szolgát,~Tesz, vesz, szalad, fejét
5086 Delib   |                   Az angol estélyek, nemes szolídság,~Imádkozással kezdődő ebédik,~
5087 Delib   |                    S most e leánnyal, íme, szólni sem mer.~"Réfalvy úrhoz"...
5088 Delib   |                      Milyen költői eszme!" szólt riadva,~"S te ezt, ifjú
5089 Delib   |              procul!"~"Ha volna mennydörgő szóm, hogy kiáltsam:~Hazám, vakard
5090 Delib   |                    de olthatatlan~Az égető szomj, mely ott benn honol,~S
5091 Delib   |                    Akit nem égetett tudási szomja,~S nem terhel sok mohón
5092 Delib   |               Bódít mint szesz s nem oltja szomjadat;~Éva almája, de vackor az
5093 Delib   |                 Szeretne írni, oltni lelke szomját,~Költészet írjától a szív
5094 Delib   |                nyomán,~Vakon, mohón, vadul szomjazva kéjt,~Se hall, se lát, se
5095 Delib   |             Bizalma nő, reményei merészek,~Szomjazza a hírt s már előre részeg.~
5096 Delib   |                   jer, közönség,~Lásd hogy szomorkodom, nézd a pofám!"~Hogy érte
5097 Delib   |                  vackor az íze,~Éden, de a szomszédja: Lindewiese.~Nos hát, alföldi
5098 Delib   |            garmadája~S koldúsbot együtt és szomszédosan;~Dús tárlatoknak millió
5099 Delib   |                   lerántsam!~De egy kiáltó szóra vaj ki hajt?~Ó, jobb nekem
5100 Delib   |               remény, minden: szerelme.~Ha szórakozni könyvet vőn kezébe,~Költőt,
5101 Delib   |                   szellemet kiszáraszt,~De szőre szálát százfelé szeli.~Balázs
5102 Irgal   |                    tág füle,~Összecsapzott szőrét sárcsimbókok lepik,~Ránézni
5103 Delib   |                   kenyéradó jogot;~Kitartó szorgalom mindent tehet:~Lám, Bánk
5104 Delib   |               duzzad a vér - most csak egy szorítás -~S enyim vagy újra, boldog
5105 Delib   |                    ez embert hogy kikérdi,~Szőrmentiben, csínján beszél vele,~Míg
5106 Delib   |                   Ő, látva kényurát hogyan szoronga,~Vad kárörömmel gúnykacajba
5107 Hunok   |               mélyén bújva menekvék el,~De szorongó harcát, felhők magasából,~
5108 Delib   |                 meglátogatja.~Bizalmuk így szorosabbá szövődik,~Együtt szavalják
5109 Delib   |                 talyigán tolong..."~Balázs szorult kebellel néz oda;~De egy
5110 Delib   |            rejtekén~Örül, ha Pesten pénzét szórva-szórja,~Hogy érte a pincér nagyságosolja.~
5111 Delib   |                  vagy griffmadáron.~Közbül szószék-alakú díszfogattal~(Minővel ünnepet
5112 Hunok   |                 sarcol.~De kemény munkával szótalanul harcol.~Kit nem ijeszt ágyú,
5113 Delib   |                 szerelme árja,~S a lánykát szótlanul keblére zárja.~S önfékezést
5114 Delib   |           szeszélye, kedve most dalt dalra szőve,~Zokogva sír húrján a fájdalom:~
5115 Hunok   |              lelankadt karja,~Felriadt egy szózat, amaz ősi szellem:~Talpra
5116 Delib   |                 képzelet;~Ám menjen, lelke szózatát fogadja,~Most van tavasza,
5117 Tunod   |                   midőn a költő~Zenghetett szózatot;~Betölté égi hivatását~És
5118 Delib   |                   zajt, zavart zavarra űz;~Szózattal ajkán, csákánnyal marokban,~
5119 Delib   |                megint elő;~Jutalma, mindig szubjektív boldogság,~Eléri azt, miben
5120 Delib   |                    Balázs hát Pestre jő és szubskribál,~Az egyetembe néha föltekint,~
5121 Hunok   |                  fegyverrel,~Folytatja, ha szükség, ravasz, álnok csellel.~
5122 Delib   |                     vérre éhezett;~Büszkén szülemlik, mint egy élet-cél,~S meghal,
5123 Delib   |                    De kínos a vajúdás és a szülés,~A kotló költőnek fájdalma
5124 Hunok   |                  meg lehet ölni,~Nem halni születtek, csak dúlni, gyűlölni.~S
5125 Delib   |                  figyelme.~ ~Negyedik ének~Születünk fog, haj és illúziók nélkül;~
5126 Delib   |                   hinni kezdi, hogy múzsák szülötte,~Érezni már, hogy ő Olymp
5127 Delib   |              Szülője ábránd s néha unalom,~Szülöttje a legtöbbször fájdalom.~
5128 Delib   |                   mint egy múló emlékezet;~Szülője ábránd s néha unalom,~Szülöttje
5129 Delib   |                lázas-~Beteg fiú, beteg kor szültje te!~Hős, akinek tered nincs
5130 Delib   |                    És asztalánál görnyedez szünetlen,~A test igényire semmit
5131 Delib   |                  lecsusszan,~S eget, mezőt szürkés homály lep el;~A néma csendben
5132 Delib   |                félrebújva, aki tenghet,~Őt szűk családi kör megfojtaná;~
5133 Delib   |                kétes,~Jelene unott, jövője szűkkörű,~Multjába néz, szép emlékkel
5134 Hunok   |                árnyát,~S had eloszlik, zaj szűn, harc kihal s a síkon~Az
5135 Delib   |                 Vagy benn padot faragcsál, szundikál,~S tanár urakra nem sokat
5136 Delib   |                  tér, emléke tisztul,~Kezd szűnni fejfájás, mellégetés:~Ó,
5137 Hunok   |                    szállott a magyarra,~Ha szunnyadt erélye, ha lelankadt karja,~
5138 Delib   |                Beverni németek cilinderét,~Szunyóka boltőrt szegletkőre kötni~
5139 Hunok   |                időkhöz idomulni tudtál,~Ha szunyókáltál is, még el nem aludtál. -~
5140 Delib   |                  szurony, se tinta,~Egy jó szúrásra szörnyen meglohadt,~Belecsapott
5141 Delib   |             Markukban enyv, szivökben csak szurok.~Bőven foly a bor, és a
5142 Delib   |              elfakadt,~Nem mentheté meg se szurony, se tinta,~Egy jó szúrásra
5143 Delib   |                hazánkra áradt~Észak urának szúrony-tengere,~S a vak düh már bosszút
5144 Elfr    |                    eltűnt,~S reggel szíven szúrva lelték.~Ki a gyilkos? Vajh
5145 Delib   |                  hallgatva ül, s egyszerre szussza~Jelenti, hogy már álmait
5146 Delib   |                     S a büszke Rendszerben szusz sem maradt,~S mint akit
5147 Elfr    |                    járva sántíts,~A szókat szuszogva ejtsd ki~S tettesd magad
5148 Delib   |                helytt,~Egy gyermeteg-szép, szűzi angyal áll:~Ő kétkedik,
5149 Delib   |                  nem érték,~A "vesszen el"-t könnyen fejére mérték.~Akadt
5150 Delib   |                   megett;~Árnyék takarja a tabáni pőre~Partot (e brouweri
5151 Delib   |        szertemállnak;~Bosco vezér örül, ha táborát~El tudja vinni, míg át nem
5152 Delib   |          napról-napra jobban~Érdekli őt, s Tacitus, Mommsen, Gibbon~Forog kezén,
5153 Delib   |                    szeretsz, szerettél, ne tagadd."~A mámor, a vér láza fölkavarja~
5154 Elfr    |              számot?~Valljon-e, vagy jobb: tagadja?~Mi lesz a gonosz csalásnak~
5155 Delib   |                    Hogy megtömik dolmányát tagjai,~Mily domború mellű, arasznyi
5156 Delib   |                 fénylik, mint a lámpás.~És tagjaik: egész állatvilág;~Lúd-talp,
5157 Hunok   |                    leple kiduzzad izmosodó tagján,~Már önerejével nyomul a
5158 Hunok   |                     Ha kétfele vágják, két tagra oszolva~Folytatja tusáját,
5159 Delib   |                  félreértés fúra éket,~Nem tágul az, hanem hasít, repeszt:~
5160 Delib   |                    a vész kitört;~Recsegve tágult minden borda, donga~Hajójukon
5161 Elfr    |              kerülte,~Gondolá, majd messze tájon~Lopva, víg zaj pezsg körülte;~
5162 Delib   |                  rejtve, tán szégyenlve is takargatsz,~Ki tán nem is több, mint
5163 Delib   |                     nincs: lehullt virága,~Talajja kimerült, a föld kopár. -~
5164 Delib   |                 Kell vívni e köves, sovány talajjal.~Bámulva hősöm jobbra-balra
5165 Delib   |             Bolyongsz, hogy pusztuló népet találhass,~Mert a tied nagy, boldog,
5166 Delib   |                 Ihol, Balázst is éppen ott találjuk,~Nem harci kedvvel, más
5167 Delib   |                    mást határoz.~S másként találkozék e méla pár,~Csendes magányban,
5168 Delib   |                     Szicíliában ellent sem találnak,~Ki az voln' is, barátnál
5169 Elfr    |                    felőle,~Rút hazugságnak találta,~Mert nem bimbó, rózsabimbó,~
5170 Delib   |                Kortársi közt, kik útat nem találva,~Az élet ösvenyén mentek
5171 Delib   |                gyermek és ilyen kert! Mily talány!~"Ön itt lakik tehát e szép
5172 Delib   |                   nagy dolgokra gondolt,~S talapzatát, melyen állt, elrugá;~Még
5173 Delib   |                 Tán nyers, de nyilt, hű és talpig magyar."~Eszébe jut vidám
5174 Hunok   |                  szózat, amaz ősi szellem:~Talpra magyar, ébredj! nyakadon
5175 Delib   |                   lakokban, hol kór, fene, tályog,~Rongy, gaz, gyerekjaj,
5176 Delib   |                    Az "egy akol s pásztor" támad ki romján.~Pezsgett a vér,
5177 Delib   |                    legyőzve egy kuvasz-had támadását.~Elérik végre így nénjök
5178 Hunok   |                nemzedéke,~Örökösön egymást támadva, gyötörve,~Leveretve százszor,
5179 Elfr    |                  próbáljon!~Ráfigyelt a jó tanácsra,~S gondolá Elfrida bölcsen:~"
5180 Delib   |                  nagy törzseké. - S Darwin tanát~Olvasva búsan, lelke elfogul, -~"
5181 Hunok   |                    is rajtad, mind inog és táncol,~A látkör előtted csupa
5182 Delib   |                 kezd: a nép számára tervez~Tanegyletet, de népe szétszökik;~Népkört
5183 Delib   |                    a jogon,~Hogy majdan, a tanéveket lejárva,~Honn, a hanyatló
5184 Delib   |                     Lassan szétomol;~Másra tanít a néptörténelem.~Az eszményt,
5185 Delib   |                    az olvasmány sora:~Ezek tanítnak meg, mi a való,~Egyéb rajongás,
5186 Delib   |                   zöld honod.~Jer, Albion, taníts hazát szeretni,~Nem nagy
5187 Delib   |                   kerestél és romot,~Engem tanítson tettre zöld honod.~Jer,
5188 Delib   |                   malmán,~Sok össze-vissza tankönyvet megett;~S bár ez fejében
5189 Delib   |               ideákért;~Csalódtam; és most Tantalus legyek,~Rajongjak el nem
5190 Delib   |           lüktethet, és melle sajghat,~Nem tántorítja, nem csüggeszti el:~Mi ád
5191 Delib   |             szenvedélyek~Két ezredéves élő tanuja! -~Mint karddal, ésszel, -
5192 Delib   |                koca-pipás majd megfúl, úgy tanulja,~Ha füstöt nyel, iszik rá
5193 Delib   |         tétlenségre voln' születve,~De oly tanulmányokra semmi kedve.~Mi a jog ösvényén
5194 Delib   |                    Cumae! Ó szerelmi kéjek~Tanyái ti, hol a lég is buja;~Gyönyör,
5195 Delib   |                hazája,~Izgalmaim, csalásom tanyája,~Víg harci kedv, rajongó
5196 Delib   |                    Egész lelkével a dalhoz tapadni,~Beszívni azt, gyönyörtől
5197 Delib   |                 boldogul,~Jár-kel, figyel, tapasztal és okul.~Azaz okulna, hogyha
5198 Delib   |              tűrhetünk;~Ezerszer elmondott tapasztalás,~S példája hősöm: Hűbelé
5199 Delib   |                    De, bár nem elvből, sem tapasztalásból,~Hű forradalmár ő, merő
5200 Delib   |                   Bejárta Európát; vénült, tapasztalt,~Nagyvárosoknak végigélte
5201 Elfr    |                     megenged."~Ily reményt táplál magában,~Vagy csak jobban
5202 Tunod   |                    kétségb'esést kiölni,~S táplálni a hitet.~Ma álmainknak,
5203 Delib   |                  És ember embert többé nem tapodva,~Mindent igazság, mindent
5204 Delib   |                  most egyik a másik nyomát taposta;~Ki önkényt jön, kit hajt
5205 Hunok   |                 Ruganyos léptekkel levegőt taposva;~Metszi a híg étert karja,
5206 Delib   |                élned;~A színpadon babér és taps fogadna,~Mily könnyű a költői
5207 Delib   |                 Függöny lehull s a színház tapsba tör ki.~Ó, édes a költői
5208 Delib   |                   nézd a pofám!"~Hogy érte tapssal vagy füttyel köszöntsék,~
5209 Delib   |                    áldd meg lantom énekét,~Tárd föl szememnek e sok tarka
5210 Delib   |               mindegyre fordul -~De majd a tárgyba is belészeret,~Ős Róma élte
5211 Delib   |           öncsalástol...~Hisz én is, ennyi tarka-barka rímmel~Mért bíbelődtem,
5212 Delib   |                együtt és szomszédosan;~Dús tárlatoknak millió csodája,~S nyomor,
5213 Hunok   |                    S új zaj riad ott fenn, tárogató harsan,~Kavarognak, zúgnak,
5214 Delib   |           Megúszható-e ez, vagy elbukunk a~Társadalmi özönvíz mélyein.~Olvas,
5215 Delib   |               eszét egy kissé rendbehozva,~Társalgni, kezd, de lassan boldogul,~
5216 Delib   |                   Cuppanva, csókot váltva, társalog;~S legyőzve egy kuvasz-had
5217 Delib   |                    rángatja a bokáit!~Vagy társalogni! Ej, afféle léha~Szalon-beszélgetést
5218 Delib   |         Süldő-jogász korában sem balik;~Ha társasága néha jól "bemártott",~Ő
5219 Delib   |                 egy kicsit benyalván -~Ily társaságban mindenütt kivált,~S mint
5220 Delib   |                  tervvel,~Szervezni kell e társaságokat,~Alkotni kört, komoly cél
5221 Delib   |                Irígyli is tán egy-egy régi társát,~Ki általúszva négy-öt év
5222 Delib   |                  nem ad~Útjába áll, ölelni tárt karokkal,~Hiúzi szemmel,
5223 Elfr    |            királyok lelnek enyhet,~Mért is tartanának másért~Jött és sugta: aki
5224 Delib   |                vágd föl a begyét előre.~Ne tarts veszélytől, dicsben meg
5225 Elfr    |                alakult neje vázzá;~S ajtót tárva a királynak,~Mohó szemekkel
5226 Delib   |                   adott,~S ha szíjra fűzve táskáján cepelt~Pár vén kacsát, már
5227 Delib   |               haszna írni? Légy bár Dante, Tasso,~S Petrarca bűvös húrjait
5228 Delib   |                 szebb, tökélyesebb Etelke.~Tassót ha olvasá: ő volt Lenora,~
5229 Hunok   |                   veszély nincs rajtad, ha tatár nem kerget,~Bizony a gyors
5230 Delib   |                  Lám, példa Haidée álma és Tatjána,~S az Ili-, Aene-, Zrínyi-
5231 Elfr(1) |                 című munkájából van véve. (Tauchnitz Edition, 1. k., 31. l.) (
5232 Delib   |              verőfényes tövén,~Avento zord taván s a Solfatárán,~Pompéjinek
5233 Delib   |                   Majd visszatérünk a jövő tavasszal!"~Szegény fiúk, ahogy tudtak,
5234 Delib   |                    sírig se hagyja.~S im a tavasz-lég frissesége, bája,~A zöld
5235 Delib   |               május elsején Milánt elérte.~Tavasz-napon, itt a tavasz honában,~Hol
5236 Delib   |                 nehéz rabság korában,~Örök tavasz-sugár lövelle szét, _~S most,
5237 Delib   |             ifjusága is;~Korán ha megnyitá tavasz-virágát,~Könnyen befagy s kopár
5238 Delib   |                 szózatát fogadja,~Most van tavasza, majd ér még telet;~De aki
5239 Delib   |             reméltek.~Várván az ébredés új tavaszát;~Mint jobb szelet leső hajós,
5240 Delib   |                   Hogy vízbe szökjék hűvös tavaszon;~Várt alkalomra, mindent
5241 Delib   |               Kurjongatásra néma éj felel;~Távirda nincs, policemant sem találni,~
5242 Delib   |                  hó itt-ott kivillan,~De a tavon nem látni már jeget,~Nyílt
5243 Delib   |                   sugalma,~S fölizgatottan távozik haza.~Kissé megingadoz merész
5244 Delib   |                  De amint vízre száll, s a távozó part~Mögötte a tengerben
5245 Delib   |                 kezdődő ebédik,~Az illatos teák, csendeske whistek,~Beszédes
5246 Delib   |                 árnya leng körül,~És Klára tébolyodva bujdokol;~Majd egy nemtő
5247 Delib   |                   előttem: kis hazám java;~Téged kietlen fájdalom hevíte,~
5248 Delib   |                   No hisz leszidtunk akkor tégedet...~Hanem tudod mit: egy
5249 Delib   |                   benső titkos bűnhödés!~A tegnap oly dúsnak vélt szív kipusztul,~
5250 Delib   |                    bárcsak az lehetne! -~A tegnapot s zilált emlékeit;~Ily álmot
5251 Elfr    |              többet Edgár,~Csak ez egyszer tegyük lúddá.~"S akkor itt mi vígan
5252 Delib   |                  Kitartó szorgalom mindent tehet:~Lám, Bánk szerzője is ügyvédkedett!~
5253 Delib   |                mennyi hasznost, mennyi jót tehetne!~S vággyal repülve száll
5254 Delib   |                 lángészt födözne fel;~Ifjú tehetségek hő mentora,~Minden vad ideát
5255 Elfr    |            leplezője, örve?~Hosszú az út s tekervényes,~Tekervényesb az ő terve.~
5256 Elfr    |                Hosszú az út s tekervényes,~Tekervényesb az ő terve.~Hosszú az út,
5257 Delib   |                kigyúlva,~Föllelkesül arca, tekintete.~A gazda csak néz s hallgat
5258 Elfr    |                    sem volt ily igéző;~Egy tekintettel szívet gyujt.~Halkan bókol
5259 Delib   |                  amit tervbe fogtunk,~Őket tekintjük érte bűnbakul;~S midőn merész
5260 Delib   |                    veszélyt Balázs, mélyen tekintő~Képzelme által, százszorozva
5261 Delib   |                 harci kedvvel, más tervvel tele:~Mert más világ lett, amióta
5262 Delib   |             kicsalj' a rejtett vágyakat.~E téli álmából most ébredő~Természet:
5263 Delib   |                cimbora";~S valóban kezd is teljesülni vágya,~Folyvást növekszik
5264 Delib   |                                         De telnek hónapok. Szívseb begyógyul.~
5265 Hunok   |               hever szanaszélyel,~S a nagy temetőre leborul az éjjel~Im a csatasíkról
5266 Delib   |                 berket.~Bolyongtam eddig s Tempe ligetét~Csatákat éneklek,
5267 Delib   |                    célja most neki),~Míg a Temzén a vén Towert nem gyanítja~
5268 Delib   |                    a távozó part~Mögötte a tengerben elmerül,~S Tivoli ormát
5269 Delib   |           Visztulának széltermő mezőin,~Át tengeren, pusztán és hegyfokon,~És
5270 Elfr    |                   Vagy csak jobban mondva, tenget.~És az estét vígan ülik,~
5271 Delib   |                    tengjen félrebújva, aki tenghet,~Őt szűk családi kör megfojtaná;~
5272 Delib   |                  csend nem boldogítaná:~Ám tengjen félrebújva, aki tenghet,~
5273 Delib   |                    zárva,~S merő szokásból tengtek a jogon,~Hogy majdan, a
5274 Delib   |                 mint hidrafej,~S bár tűzbe tenné karját a honért: "Eh~- Azt
5275 Delib   |                 szemem ha jól lát,~A pesti téns uram... Hé, Borcsa, Perzse!"...~
5276 Delib   |                    szinét levássa;~Ront és tenyészt; pusztító s éltető;~Etelke
5277 Delib   |                  virágért,~Mit más nevetve tép le, s én tegyek~Olajt a
5278 Tunod   |              előttünk,~Mint szétriadt nyáj tépelődünk,~Megrezzent bármi nesz,~
5279 Delib   |              hosszan~Terül a pusztán, mint tépett lepel;~A nap hanyatlik,
5280 Delib   |                     Önérzetét, jobb részét tépte szét;~S úgy érzi, - űzvén
5281 Delib   |                Számítni sem, se időben, se térben,~Hanem: "Hipp-hopp! mint
5282 Delib   |                  melle van, minő gömbölyke térde -~Juhász-kutya lennél két
5283 Delib   |             kísérti,~Mellére cirmos kandúr térdel-e?...~Mindezt kitervezé ő
5284 Delib   |                nagyra nő!~Ringattam én önt térdemen sokat.~Pesten tanul? Szép,
5285 Delib   |                   domb, ama tölgy, melynek terebélyén~A csókafészket egykor ők
5286 Delib   |                    szültje te!~Hős, akinek tered nincs hogy csatázhass,~Szenvedsz,
5287 Delib   |                bitang ki.~Mert ily had nem terem minden bokorba!~Remek díszpéldány
5288 Delib   |                 már: ügyvédkedésre, pörre,~Teremtve nincs; más sors való neki;~
5289 Delib   |               égetett tudási szomja,~S nem terhel sok mohón falt ismeret,~
5290 Delib   |                    nem felel sokat;~Elméje terhes újítási tervvel,~Szervezni
5291 Delib   |                 Hordván fejében újszülötte terhét,~Ráncolt szemölddel küszködik
5292 Elfr    |                 dudva;~Ablak, ajtó, puszta termek,~Ősi képek, minden ásít~
5293 Delib   |                 mert mindig nagyba fundál,~Termésit el nem adja semmi áron,~
5294 Delib   |                 kimérten~Haladni célra nem természetünk,~Számítni sem, se időben,
5295 Elfr    |                    ott,~Gyönyörű arc, deli termet.~Soha sem volt ily igéző;~
5296 Hunok   |                 van az, nem bír hüvelyéhez térni,~Álma varázsterhét lerázni
5297 Delib   |                    visszajöttek,~Fészkökbe tértek a rég száműzöttek.~Balázsnak
5298 Delib   |                     hála isten, józan útra tértem,~Az életet jobban megismerém:~
5299 Delib   |              ökörnyál szétkuszálva hosszan~Terül a pusztán, mint tépett lepel;~
5300 Delib   |             hasonló.~Elérte Rómát. Lábánál terüle~Az egykor büszke Urbs, most:
5301 Delib   |                     Mint életét, ifjú szép terveit,~Ábrándozását, nagy reményeit,~
5302 Delib   |                  vigasz, lemondás s büszke tervek,~Remény és félelem s százféle
5303 Elfr    |                    ki nem bomlik~Athelwold tervének bogja.~Hogy beértek este,
5304 Delib   |                  másba kezd: a nép számára tervez~Tanegyletet, de népe szétszökik;~
5305 Delib   |                  tovább eresztvén,~Harag s tervezgetés közt küszködik,~Míg végre
5306 Delib   |              Vérmező;~Ő mindezekből tervet tervre sző.~Majd megtanulja, olvasván
5307 Delib   |                    gyümölcsöt is, hogy íze tessék,~Egy kis cukorral a mamánk
5308 Delib   |                 semel est imbuta,~Servabit testa odorem diu;~S mikor fülébe
5309 Hunok   |                    nincs húsa, se csontja,~Testébe ütött kard vérét ki nem
5310 Tunod   |                   Veletek érze, ti valátok~Testében az ideg.~Mily pálya, így,
5311 Delib   |                    felelj!~Mi készti, hogy testére rá se hallgat,~Sőt öntudattal
5312 Delib   |               Bénítva tetterőt, bágyasztva testet -~A magyar jellemen mint
5313 Delib   |                    nem megyek.~Dőrén futék testetlen ideákért;~Csalódtam; és
5314 Delib   |                hírt, amaz pénzt, nőt, vagy testi élvet;~Én tán babért, ön
5315 Delib   |              büszke szellem,~Ha megszegé a testnek ős jogát.~Balázsnak is megjött
5316 Delib   |                   a kocsit.~A sár megóvj a testök lágy kebellel,~Csontjuk
5317 Delib   |                 képzelet nem lesz sehol se testté,~Alföld sem oly szép, mint
5318 Delib   |              rázkodással új világra kelve,~Testvériség, jog lesz a népek elve.~
5319 Delib   |                   nézi, hogy más ember úgy tesz-e;~Hanem maga felé hajlik
5320 Hunok   |                   a dult csatatéren~A holt tetem e zajt hallja, de nem ébren;~
5321 Delib   |                     Aztán egymás keserveit tetézik,~Jogeljátszás miatt kesergenek,~
5322 Delib   |                 sokat legyint,~Nem, mintha tétlenségre voln' születve,~De oly tanulmányokra
5323 Delib   |                   azt mondják: megállj!~És tétlenül hever sergök soká ott,~Míg
5324 Delib   |                   Átszáll az Adrián, Alpok tetőin,~Hazája síkján s a Kárpátokon,~
5325 Delib   |                   ha kell?~De csak - mikor tetőnk már lángba lobban, -~És
5326 Delib   |                szétomolva.~Szeme a vásznon tétovázva jár;~S míg ön zavarját szemlesütve
5327 Hunok   |                  Alul ostromolja, felülről tetőzi,~Felhőkbe szorítja, földig
5328 Delib   |                    róla tót,~S borzadj, ha tetszik ott; de e poéma~Nem izgató
5329 Delib   |                    ha magyar voln' e friss tett-erő,~E fürge nép, mely itt sürög-forog!~
5330 Delib   |            szenvedélye,~Érzett erében ifjú tett-hevet~De nem talált iránytűt,
5331 Hunok   |                  az erősb kor: szavak után tettek.~Ál-lelkesedésnek kezd fogyni
5332 Hunok   |             szemeit behunyta,~S vele sírba tették az isteni kardot,~Mellyel
5333 Delib   |              szeretni,~Nem nagy szavakkal: tettel, igazán;~Nem éltemet vakon
5334 Elfr    |                legyőzni~Nem birék, kimenti tettem.~"A király vágyott kezedre,~
5335 Delib   |                    mely átkosan,~- Bénítva tetterőt, bágyasztva testet -~A magyar
5336 Elfr    |                szókat szuszogva ejtsd ki~S tettesd magad félbolonddá:~Erre
5337 Hunok   |                 nem kerget,~Bizony a gyors tettvágy most sem igen sürget,~Verseny
5338 Delib   |                     Hogy úttalan többé nem tévedez szét,~S előtte biztos a
5339 Delib   |                 szószék embere;~Részt vőn, tevékenyen, a küzdelemben,~De nem hivé,
5340 Delib   |              imádja,~Ábrándjaimban istenné tevém,~S ím, más ez istent játszva
5341 Delib   |             fölötte~Kacér mosollyal lenget Thalia;~Már hinni kezdi, hogy múzsák
5342 Elfr(1) |                 van, melléknevén, "Békés" (the Peaceful), egyike volt az
5343 Delib   |                bards burn, what they call, their "midnight-taper"~To have -
5344 Delib   |                 kill,~And bards burn, what they call, their "midnight-taper"~
5345 Delib   |                   gond el-~Feledve mind, s tiéd a szép jelen...~De én -
5346 Tunod   |           fölverétek~Régi dicsőségünk' - s tiétek~Volt a legszebb remény.~
5347 Delib   |                    régi nóta,~Mit húzni is tilos volt évek óta!~De gyűlt
5348 Tunod   |                    Akár rabláncon, rejtve, tiltva:~Egy nemzet hallgatott.~
5349 Delib   |                  poéma~Nem izgató szer, és tintám se pézsma.~Hősöm szökése
5350 Hunok   |                  olyan könnyen.~Bár ontana tintát Lech-etek és Spree-tek,~
5351 Delib   |                   zsarnokát uralja,~És nem tiporják idegen hadak;~Verő napfényben
5352 Hunok   |            mögötted.~Hogy verne le tollal, tiporna le pörrel~Hős Eduard Kattner,
5353 Tunod   |                 tört reménnyel~Küzködtetek tiranni kénnyel,~Viselve láncait:~
5354 Delib   |              szedék,~E szárcsa-tó, amott a Tisza menti~Fűzes - mind jó barátjaként
5355 Delib   |                   Nem messze birtokomtól a Tiszánál~Pár évig egy nagynénjinél
5356 Delib   |                 ámbár lassúbb kényelemmel,~Tiszánk mentének ős alakjai,~Minőt
5357 Delib   |               egyesülve alkot szép egészet~Tiszazugban a tudomány s művészet.~És
5358 Delib   |                 keresztül~Szűz angyal-arca tisztán fölragyog;~Ha minden elhagyá,
5359 Elfr    |                     Elvevém hát magam. Aki~Tisztében ily híven fárad,~Ennyi önfeláldozásért~
5360 Tunod   |                   Betölté égi hivatását~És tisztelék Olymp varázsát~És meghallgattatott.~
5361 Delib   |                     Jártak sokan vendégek, tisztelők;~A szép leányt bizony mindenki
5362 Delib   |                szegletkőre kötni~S elvenni tisztes ősi fegyverét:~Bár ily kalandban
5363 Delib   |                   majd magához tér, emléke tisztul,~Kezd szűnni fejfájás, mellégetés:~
5364 Delib   |             föl-fölkavarja,~Sok ismeretlen titka színre jő;~Rémserge egymást
5365 Delib   |               anyját,~Ezt atyja tőle félve titkolá;~Olykor halottak napján,
5366 Delib   |                    Nem tudva még, hogy ezt titkolni illik -~Reá tekint könnyfátyolozta
5367 Delib   |          röhögjenek mint kárvallott kofán;~Titkolt szerelmét, mely előtte szentség,~
5368 Delib   |             béke-ösvényt lelni nem tudott;~Titkolta kétkedését, mely kinozta,~
5369 Delib   |                  bár gyalázzák, s megvetik titokba',~Tűrik maguk közt, mert
5370 Delib   |             Mögötte a tengerben elmerül,~S Tivoli ormát a szem elveszíti,~
5371 Delib   |              csatánk veszett el,~Bár benne tízezer magyar esett el."~Szilaj,
5372 Delib   |              Érette sír Petrarca énekében,~Tizián idilljein, Rafael egében,~
5373 Delib   |            Hullatnak érte Júdás-könnyeket:~ťKár, hogy gaz áruló az apjaŤ,
5374 Delib   |                     their "midnight-taper"~To have - a name.3~                                                                           
5375 Delib   |                   is részesült;~Vigalmakon toaszt-részét kikapja,~Dicsvágyra éledt,
5376 Delib   |                  fölzenge, mint régente, a toborzó,~A nyalka verbung-tánc,
5377 Delib   |                    tudja vinni, míg át nem toborzzák;~Pár hét alatt övék a szigetország.~
5378 Delib   |                     vihogva, friss erőben,~Tocsognak a sekélyvizű mezőben.~A
5379 Delib   |                  megzavart vér mind fejére tódul,~Szemén át-átfut egy sötét
5380 Delib   |                  az Ili-, Aene-, Zrínyi- s többi-ász;~A kritika bizony meg nem
5381 Delib   |           ábrándján merenge,~Előtte szebb, tökélyesebb Etelke.~Tassót ha olvasá:
5382 Delib   |                  ábránd fedék;~E domb, ama tölgy, melynek terebélyén~A csókafészket
5383 Delib   |             kolbászt, lepényt;~Aztán pipát tölt rátermett marokkal,~Asztalra
5384 Delib   |                  sem értve,~A két bohó így tölte egy telet. - -~De ím, nagy
5385 Delib   |                   Becsípik, és az éjt benn tölti, priccsen.~De másnap némi
5386 Delib   |                  Együtt az esteket borozva töltik,~A vén szinész sok bölcs
5387 Delib   |              születve,~Hogy korhelyek közt töltse életét?~Így áporog fojtott
5388 Hunok   |                Életöket folyvást fenekedve töltsék,~Éjöket, napjokat zaklassa
5389 Elfr    |                    hívnak,~Éltem ez odúban töltsem?~Hű szerelmesnek fa-kunyhó,~
5390 Hunok   |                    fogvást,~S a tehetetlen tömb, a lég magasábul,~Küzdve
5391 Delib   |                  Mint a salakvas, egy torz tömbbe forrva,~Torlódnak egymás
5392 Hunok   |               összecsapódnak egy bonyolult tömbben,~Mely idomul, hömpölyg,
5393 Elfr    |           félszemre sandíts,~Hátad, melled tömd ki púppá,~Állva görbedj,
5394 Delib   |                Vagy megfulasztá zsírja, a "tömeg"? -~S míg a romok közt így
5395 Delib   |                    S hömpölyg az ember egy tömegbe veszve.~Hol, mint föveny
5396 Delib   |                   űz bolyra bolyt,~Hol egy tömegben, hol foszlányosan,~Balázs
5397 Delib   |                  lőn tüntetés, zavar, hűhó tömérdek,~Hisz Csaba-mondánk oly
5398 Delib   |                valami mást",~De vonja őt a tömjén, melyet élvez,~S nem is
5399 Delib   |                  csepp leömlik:~Ő is hiába tömné türelemmel, -~Mint áradat,
5400 Hunok   |                   viszi a szél kénye,~Majd tömörebbé lesz foszladozó lénye,~Nem
5401 Delib   |                   házi szent békét meg nem törék;~A bácsi künn bíráskodott
5402 Delib   |                   Ábránd után magam balgán törém;~Szerelmi üdv, dicsőség,
5403 Delib   |             képzelé,~Lassan, nehéz szívvel törik belé.~Nehány napig sokat
5404 Delib   |                  rakásra,~Magyar szabadság törmelék hada.~Ó, hány fiú várt ott
5405 Elfr    |               hagyján!~De nyomorék, sánta, törpe,~Háta púpos, válla kajsza,~-
5406 Hunok   |             krokodilus-könnyel.~Néha reánk törtek irtani, pusztítni,~Máskor
5407 Delib   |                   kezdjen belé. -~S hazánk történetét végigkutatja:~Kont, Zrínyi
5408 Delib   |                  bohó ábránd el nem ragad;~Törüld le csak költészet-adta báját,~
5409 Hunok   |           Leveretve százszor, soha meg nem törve,~S bár a kimerült test lankadva
5410 Tunod   |               szenvedély loha~A vész ütött törzs így kiépül? -~Igen, fattyusarj
5411 Hunok   |                 ennivalót lát, azt meglepi törzse,~Fészket üt a földben, váj
5412 Hunok   |                mint víz az olajtól,~Atyafi törzsekben vált ki faj a fajtól,~S
5413 Delib   |                nagy; a jövendő~Csak a nagy törzseké. - S Darwin tanát~Olvasva
5414 Tunod   |              kiépül? -~Igen, fattyusarj nő tövébül~A fa, félek, soha.~1868~ ~
5415 Delib   |                    Hamvas Vezúv verőfényes tövén,~Avento zord taván s a Solfatárán,~
5416 Delib   |           folyondár,~- Folyt, folyt, fel a tövéről, ég felé;~Ifjúi lelkét isten
5417 Delib   |                     Mikor lenyírta a haját tövig;~Így képzeletjét mind tovább
5418 Delib   |                    hajat, -~Kívül ép, mint tojás, de záp a széke,~Bódít mint
5419 Delib   |                  gyorsan lankad is:~Aranyt tojó tyúk a jövő, de dőre~Kézzel
5420 Delib   |                 dicsővé ez teszi;~Külföldi tőkék jőnek forgalomba,~Franc,
5421 Delib   |                    kéjhölgy, aki únva ránk told~Kegyed, hanemha min-szívünk
5422 Delib   |                   ok;~Se kard, se szószék, toll, ecset vagy írón~Nem tette
5423 Hunok   |                  kilőtt nyílnak zizeg éles tolla,~Süvölt a lég, amint nyilaló
5424 Hunok   |                     Bár, mint stymphalidák tollainak szála,~Valahány tollatok
5425 Hunok   |                  tollainak szála,~Valahány tollatok csupa nyillá válna,~S vaskos
5426 Delib   |                    lebukva most e talyigán tolong..."~Balázs szorult kebellel
5427 Delib   |                  Mint szirt megáll, ha hab tolul körüle,~Míg ez csapongva,
5428 Hunok   |                    alább-fellebb,~Egymásra toluló két viharos felleg.~A tömeges,
5429 Hunok   |                  Mint riadó ménes egymásra tolultak,~Míg újra csitulván, mint
5430 Delib   |                   kerget,~Dühét mólók övén tombolva széjjel,~Az ősz vezér a
5431 Delib   |              betűig.~Heverve ül, zöld erdő tompa mélye~S illat-lehellő lombos
5432 Tunod   |                  honfiság" lármás zsivajja~Tompult morajba vész.~Mily felfuvott,
5433 Delib   |                   jó ecetágya",~Dícsérik: "torka pompás csutora";~Sok koca-pipás
5434 Hunok   |                    látványtul,~Hang akadoz torkán, idege megrándul,~S vergődve
5435 Delib   |                sorra;~Nyelné Mukink is, ám torkára forra.~Jön Vermes úr is,
5436 Delib   |                    egy torz tömbbe forrva,~Torlódnak egymás hátán és hegyén;~
5437 Delib   |               szememnek e sok tarka képet,~Torzot s valót, rútat s eszményi
5438 Delib   |               mutasd meg ami ottmarad:~Egy torzvonással biggyeszd félre száját,~
5439 Delib   |                  neki),~Míg a Temzén a vén Towert nem gyanítja~Füstös homályból
5440 Delib   |                    egy marok~Kis putrit; a tőzegtűz lomha füstje.~Elhordva bűzét
5441 Delib   |                lépi át,~A múzsa vár rá, ír tragédiát.~Csak az bajos, hogyan kezdjen
5442 Delib   |                   ülve ketten,~Sok régi jó tréfát újít fel ez,~Sok régi emléken
5443 Delib   |                    Biztosra vett ő duplát, triplát, kvartot,~Süldő-jogász korában
5444 Delib   |                 Hány várta, hogy harsanjon trombita;~Ha csügged egyik, a másik
5445 Delib   |               felleget,~És akkor börtön és trón szétomolván,~Az "egy akol
5446 Elfr    |                másik hajszra.~"Mit tegyek? Tudák a célom,~Ha otthagyom, nyílt
5447 Delib   |                   remény, cél, küzdés, nem tudám:~- A gyermekemlék tán mosolyra
5448 Delib   |                    mered,~Akit nem égetett tudási szomja,~S nem terhel sok
5449 Delib   |             nevezze,~Titkon is elpirítja e tudat:~Ő, a komolyság higgadt
5450 Delib   |                  Kivel a dolgot persze nem tudatja.~Balázs igyekszik válni
5451 Delib   |               ínség, bűn ered,~Hol a sötét tudatlanság kóvályog,~S nem kapni sem
5452 Hunok   |                 Hasztalanul óhajt serkenni tudatra,~A szökevény lelket hasztalanul
5453 Hunok   |                   Leld ki csak a csínyját, tudj vele jól bánni,~A régi hatvágást
5454 Elfr    |                hogy ne lássa senki,~Meg ne tudják, hogy mi csúnya,~Ne legyen
5455 Hunok   |            Szellemök egymástól nyugodni ne tudjon,~Életöket folyvást fenekedve
5456 Delib   |                    Mozart.~Ó érzi, mint el tudna andalodni~E ringató érzelmen
5457 Elfr    |              lelték.~Ki a gyilkos? Vajh ki tudná?~Edgár hasztalan kutatja;~
5458 Delib   |                    kutatja,~A földön járni tudni elfeled,~S itt múzsa, nimfa
5459 Delib   |                   mint sok kapós anekdotát tudó,~Pohár között ő volt a hangadó.~
5460 Delib   |         szenvedélyt, mely éltemet ragadta,~Tudod-e, mennyit szenvedék miatta!~
5461 Delib   |                 szép egészet~Tiszazugban a tudomány s művészet.~És jöttek, ámbár
5462 Delib   |                  Se béke-ösvényt lelni nem tudott;~Titkolta kétkedését, mely
5463 Delib   |            agy-alkat?~Kevély anyaghivő, ha tudsz, felelj!~Mi készti, hogy
5464 Delib   |            tavasszal!"~Szegény fiúk, ahogy tudtak, reméltek.~Várván az ébredés
5465 Delib   |                 úgy kell, ha lelke marja."~Tudták felőle azt, hogy Debrecenben~
5466 Hunok   |                Bölcsen az időkhöz idomulni tudtál,~Ha szunyókáltál is, még
5467 Tunod   |                  kénnyel,~Viselve láncait:~Tudtátok, él, bár csendbe némult,~
5468 Delib   |                 nem látni már jeget,~Nyílt tükre lágy széltől fodrozva csillan,~
5469 Delib   |                 duzzadozva köztük háborog,~Tükrén rabolt zsákmánya fut suhogva:~
5470 Delib   |                 tűz;~S alant is a Duna sík tükriben:~Mert hab, hajó ember, még
5471 Delib   |                szárnnyal,~Szűz szerelemnek tünde hajnala,~S új fény derült
5472 Delib   |                    szende képe.~A szerelem tündére... Jaj de, esdek,~Jó olvasóm,
5473 Delib   |                    nagyon meghúsosult.~Ama tündérre gondolj, kit te alkotsz,~
5474 Delib   |                   vonul feléje,~Bizarr, de tündöklő királyi had;~Zilált összhangban
5475 Irgal   |                     De e bús nép közül két tünemény kivált:~Az egyik ifjú lány:
5476 Delib   |                 Kifejt, Balázs meg a jövőn tünődik,~Könnyen ragadja őt a képzelet,~
5477 Delib   |                  szem becsül,~Mi eszményül tünt ezredév elébe, -~Szoborban,
5478 Delib   |                    légből száll elő,~S lőn tüntetés, zavar, hűhó tömérdek,~Hisz
5479 Delib   |         jóhiszemmel, -~Elátkozott leányt a tüskevár,~Melyen keresztül senki
5480 Delib   |            szorítja,~Magát mintegy hidegre tüzeli;~Hanem midőn a kis kaput
5481 Delib   |                   bármeddig űzd, ez~A szív tüzét nem oltja ki.~                        *~
5482 Delib   |                   pokol vagy éden,~Túlhit, túl-kétkedés egykint hazug,~Köztük leled
5483 Delib   |                veszélyt majdan bevárja,~Ha túlcsap gátjain a népek árja?"~S
5484 Hunok   |               végzé, halál szét nem vágta,~Túlélte az éltet gyűlöletök átka,~
5485 Delib   |                    jobb rész kipusztul,~Ha túlerőt nyer rothadás, penész?~Vagy
5486 Delib   |                    szem sugárzva néz szét,~Túlhágva erdőn, mely körét szelé;~
5487 Delib   |               tovább űzvén az eszmét,~Hogy túlhaladt az ábrándok korán.~Hogy
5488 Delib   |                    földrente, tőke, munka,~Túlnépesűlés nagy kérdésein;~Megúszható-e
5489 Delib   |                    komp és ladik~Kikötve a tulsó parton nyugosznak,~S révészeik
5490 Delib   |                 mely kinozta,~De gúnnyal a túlzókat ostorozta.~S midőn ügyünk
5491 Delib   |                     Csábítva új meg új táj tűn elé;~Az arc hevül, a szem
5492 Delib   |           végigkutatja:~Kont, Zrínyi Péter tűnnek ím elé,~- Hunyadi László,
5493 Delib   |                böfsztök?~- Calaisig a nagy tunnel sikerűl-e?~- Hozott-e bicskát
5494 Delib   |                    Füstös homályból barnán tűnni ki.~E zűrbe ott magát beléhajítja,~
5495 Hunok   |                   egész nemzetre zsibbadt, tunya csend ül,~Iszonyú rémképek
5496 Hunok   |                    be hadastul,~De kitart, tűr, fárad, soha meg nem lassul.~
5497 Delib   |               könyvrakással,~Köztük kutat, túr, hány, vet, válogat,~Nappal
5498 Delib   |                    Lassú kimért munkát nem tűrhetünk;~Ezerszer elmondott tapasztalás,~
5499 Delib   |            gyalázzák, s megvetik titokba',~Tűrik maguk közt, mert pört dob
5500 Delib   |                 boroznak.~Ordítni hát - és tűrni s újra várni!~Kurjongatásra
5501 Delib   |                gyanújával dacolva,~Fásulva tűrte, bár elátkozák,~S így, mert
5502 Delib   |              rajzolja őt, ki zsarnokot~Nem tűrve, bátran forradalmat éleszt~
5503 Hunok   |                    tagra oszolva~Folytatja tusáját, ujjá alakulva;~Nincsen
5504 Hunok   |                     akinek, álomban,~Lelke tusakodik szörnyű izgalomban,~Hasztalanul
5505 Delib   |                     látta színterét a nagy tusának,~Hol lételért küzd nép,
5506 Delib   |                   hány fiú várt ott a nagy tusára,~Hány várta, hogy harsanjon
5507 Delib   |                   érjük el sehol,~Folyvást tusázik a jó s rossz elem:~Az ember-öltő
5508 Delib   |              szobánál,~Befojtva négy magas tűzfal között~Elül két gömbakác
5509 Delib   |                    örülnek a holnapra várt tuzoknak~Van ki nem adja verebét
5510 Delib   |                   teste, lelke,~- Így lett tűzről pattant leány Etelke.~S
5511 Delib   |                   Letépje bárki s kebelére tűzze;~De bérci rózsa, ára küzdelem.~
5512 Elfr    |              hozzánk nem bocsátva senkit."~Tyhű, Athelwold, nagyba fogtál,~
5513 Delib   |             gyorsan lankad is:~Aranyt tojó tyúk a jövő, de dőre~Kézzel ne
5514 Delib   |                  kert, rongyos ólak, sáros udvar.~Ásítva ácsorognak jobbra-balra~
5515 Delib   |                 szétszökött;~S volt Nápoly udvarában vad sietség,~Papok, kik
5516 Elfr    |                    ő, s véle én is~Mind az udvarnépnek gúnya."~"Jó; tied ős Westwood
5517 Delib   |                    S futó, menekvő, rémült udvaroncok,~Kik félve dugtak még el