Part

   1 VakKi |                                           A vak király~Hol volt, hol
   2 VakKi |     Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király.
   3 VakKi |              egyik sem ment semmire. Maga a király tudott volna ugyan
   4 VakKi |                   megszerezni.~Volt ennek a királynak három egészen
   5 VakKi |         megszerzik neki. Bement hát hozzá a legöregebbik, megállt az
   6 VakKi |             atyámtól, mitől gyógyulna meg a szeme, mert mi hárman összebeszéltünk,
   7 VakKi |                   kerül is, megszerezzük.~A király erre nem szólott
   8 VakKi |                   azt felkapta, úgy vágta a fia felé, hogy alig tudott
   9 VakKi |                 tudott előle félreugrani, a kés megállott a diófa ajtóban.
  10 VakKi |              félreugrani, a kés megállott a diófa ajtóban. Erre a királyfi
  11 VakKi |           megállott a diófa ajtóban. Erre a királyfi úgy megijedt, hogy
  12 VakKi |                   hogy mindjárt kiszaladt a házból.~Másnap a középső
  13 VakKi |                kiszaladt a házból.~Másnap a középső királyfi ment be,
  14 VakKi |                   is éppen úgy járt, mint a bátyja, ez is kiszaladt
  15 VakKi |                   bátyja, ez is kiszaladt a szobából.~Harmadik nap a
  16 VakKi |                  a szobából.~Harmadik nap a legfiatalabb királyfin volt
  17 VakKi |               legfiatalabb királyfin volt a sor; a bátyjai be sem akarták
  18 VakKi |        legfiatalabb királyfin volt a sor; a bátyjai be sem akarták ereszteni,
  19 VakKi |                 biz ez sem sokra megy, de a királyfi nem tágított, hanem
  20 VakKi |                 hozzávágta az öreg király a nagy kést, de ez nem ugrott
  21 VakKi |                félre, hanem megállt, mint a pecek, kicsibe is múlt,
  22 VakKi |                  múlt, hogy belé nem ment a kés, a sipkáját kicsapta
  23 VakKi |                 hogy belé nem ment a kés, a sipkáját kicsapta a fejéből,
  24 VakKi |                  kés, a sipkáját kicsapta a fejéből, úgy állt meg az
  25 VakKi |                   állt meg az ajtóban. De a királyfi még ettől sem ijedt
  26 VakKi |              ettől sem ijedt meg, kihúzta a kést az ajtóból, odavitte
  27 VakKi |            odavitte az apjának.~- Itt van a kés, felséges király atyám,
  28 VakKi |                  meg, mitől gyógyulna meg a szeme, hogy a bátyáim megszerezhessék.~
  29 VakKi |               gyógyulna meg a szeme, hogy a bátyáim megszerezhessék.~
  30 VakKi |                 Nagyon megilletődött ezen a beszéden a király, nemhogy
  31 VakKi |             megilletődött ezen a beszéden a király, nemhogy megölte
  32 VakKi |               nemhogy megölte volna ezért a fiát, hanem összevissza
  33 VakKi |                szántad el magad legjobban a halálra az én meggyógyulásomért (
  34 VakKi |                   meggyógyulásomért (mert a kést is csak azért hajítottam
  35 VakKi |           melyikőtök szállna értem szembe a halállal), most hát neked
  36 VakKi |                  hogy mitől gyógyulna meg a szemem. Hát kedves fiam,
  37 VakKi |               kedves fiam, messze-messze, a Veres-tengeren is túl, a
  38 VakKi |                  a Veres-tengeren is túl, a hármashegyen is túl lakik
  39 VakKi |            aranytollú madara, ha én annak a madárnak csak egyszer hallhatnám
  40 VakKi |               csak egyszer hallhatnám meg a gyönyörű éneklését, mindjárt
  41 VakKi |               kincs, hogy odaadná érte az a király, mert annyi annak
  42 VakKi |                  az arany-ezüst, mint itt a kavics.~Amint ezeket a királyfi
  43 VakKi |                itt a kavics.~Amint ezeket a királyfi megértette, kiment
  44 VakKi |               királyfi megértette, kiment a testvéreihez, elmondott
  45 VakKi |                   hát most elmennek azért a madárért, tették magukat
  46 VakKi |                    ha ezer ördög őrzi is. A legkisebb királyfi is el
  47 VakKi |            királyfi is el akart menni, de a bátyjai nem vitték, hogy
  48 VakKi |                maradna az ország?~Hajlott a jó szóra a királyfi, otthon
  49 VakKi |                ország?~Hajlott a jó szóra a királyfi, otthon maradt.
  50 VakKi |                  királyfi, otthon maradt. A bátyjai elindultak nagy
  51 VakKi |                esztendő, de nem jött haza a két királyfi, eltelt a második
  52 VakKi |               haza a két királyfi, eltelt a második is, harmadik is,
  53 VakKi |              hallatszott semmi hírök. Már a legifjabb királyfi bizonyosnak
  54 VakKi |                 már az ötödik esztendő is a vége felé járt, a királyfinak
  55 VakKi |             esztendő is a vége felé járt, a királyfinak sehogy sem volt
  56 VakKi |                 lóra ült, úgy fogtak neki a hosszú útnak.~Mentek, mendegéltek,
  57 VakKi |            országából.~Amint kívül voltak a határon, megláttak egy rongyos
  58 VakKi |            megláttak egy rongyos csárdát, a királyfi megállt a csárda
  59 VakKi |               csárdát, a királyfi megállt a csárda előtt, a szolgáját
  60 VakKi |                   megállt a csárda előtt, a szolgáját beküldte egy ital
  61 VakKi |                  az ajtót, belátott rajta a királyfi, látta, hogy odabenn
  62 VakKi |               hanem amint kihozta az inas a bort, megitta, azzal mentek
  63 VakKi |                   aztán az inas törte meg a nagy hallgatást:~- Jaj,
  64 VakKi |            elmondom: látta-e felséged azt a két rongyos embert, aki
  65 VakKi |                   embert, aki ott táncolt a csárdában?~- Láttam úgy
  66 VakKi |                   bementem, megláttam azt a két embert, nagyon ismerősöknek
  67 VakKi |                   fogni, megkérdeztem hát a kocsmárostól: "Hallja kend,
  68 VakKi |                itt táncol?" Azt mondja rá a kocsmáros: "Jaj, jó uram,
  69 VakKi |                találták, mert biz azt még a Veres-tengeren is kellett
  70 VakKi |             tizenkét társzekérrel, de biz a már mind elfogyott, alig
  71 VakKi |            megérik." Ez aztán abbamaradt, a kocsmáros se beszélt többet,
  72 VakKi |                  elszomorodott e beszéden a királyfi, elébb nem is akarta
  73 VakKi |              kétfelé vált, egyik se tudta a járást, elkezdtek tanácskozni,
  74 VakKi |       tanácskoznak, egyszer - mintha csak a föld alól bújt volna ki,
  75 VakKi |               termett egy szép nagy róka. A királyfi, amint meglátta,
  76 VakKi |           királyfi, amint meglátta, nyúlt a nyila után, hogy majd meglövi,
  77 VakKi |                  nem mondanám, megszólalt a róka emberi nyelven:~- No,
  78 VakKi |          tévedtünk éppen el - felelt neki a királyfi -, hanem azt csakugyan
  79 VakKi |                  nem tudjuk, hogy e közül a két út közül melyik visz
  80 VakKi |                  két út közül melyik visz a Veres-tengerhez. Hát miért
  81 VakKi |                   én útba tudom igazítani a királyfit, tudom a járást
  82 VakKi |              igazítani a királyfit, tudom a járást ezen a tájékon. De
  83 VakKi |            királyfit, tudom a járást ezen a tájékon. De hát miért mennek
  84 VakKi |              tájékon. De hát miért mennek a Veres-tengerhez?~A királyfi
  85 VakKi |                 mennek a Veres-tengerhez?~A királyfi elbeszélte, hogy
  86 VakKi |                  mikor aztán vége szakadt a beszédjének, megint megszólalt
  87 VakKi |            beszédjének, megint megszólalt a róka:~- Bizony, nagy munka
  88 VakKi |                    Bizony, nagy munka vár a királyfira, de nem is tudja
  89 VakKi |            lépjünk egyezségre: én segítem a királyfit jó szóval mindenütt,
  90 VakKi |                   mikor visszajövet hozza a királyfi a sok aranyat,
  91 VakKi |              visszajövet hozza a királyfi a sok aranyat, ezüstöt, drágaságot (
  92 VakKi |                   tűig megosztozik velem.~A királyfi egy kicsit gondolkozott,
  93 VakKi |                 neki az arany-ezüst, csak a madár legyen meg, hát csak
  94 VakKi |                   hát csak ráállott. Erre a róka kihúzott a farka végéből
  95 VakKi |            ráállott. Erre a róka kihúzott a farka végéből hét szál szőrt,
  96 VakKi |                   hét szál szőrt, odaadta a királyfinak.~- No, felséges
  97 VakKi |                   adni.~Azután megmutatta a róka, hogy melyik út visz
  98 VakKi |                 róka, hogy melyik út visz a Veres-tengerhez, jó utat
  99 VakKi |           Veres-tengerhez, jó utat kívánt a királyfinak, s megint eltűnt
 100 VakKi |                   ahogy jött, mintha csak a föld nyelte volna el.~Ment,
 101 VakKi |                 volna el.~Ment, mendegélt a királyfi az inasával, egyszer -
 102 VakKi |                     nagy sokára - elértek a Veres-tenger partjára. Amint
 103 VakKi |              Veres-tenger partjára. Amint a királyfi végignézett azon
 104 VakKi |                 királyfi végignézett azon a roppant nagy vízen, elborzadt
 105 VakKi |                    hogy megyek én át ezen a nagy vízen, mikor azt se
 106 VakKi |                mikor azt se tudom, melyik a szélessége?" Csak akkor
 107 VakKi |                  Csak akkor jutott eszébe a róka, mindjárt elszakított
 108 VakKi |                 elszakította, mintha csak a föld alul bújt volna ki,
 109 VakKi |            csöppent volna le, ott termett a róka.~- Mi baja van, felséges
 110 VakKi |                  tán nem tud átmenni ezen a vízen?~- Bizony nem én,
 111 VakKi |                   No, azon ne is búsuljon a királyfi egy cseppet se,
 112 VakKi |                 csak vágjon neki felséged a víznek, úsztasson benne,
 113 VakKi |           úsztasson benne, míg csak bírja a lova, amikor látja, hogy
 114 VakKi |                egészen kifáradt, hajítson a vízbe egy almát, mindjárt
 115 VakKi |              tovább, mikor megint elfárad a lova, megint hajítson el
 116 VakKi |                   aztán nem mondok.~Ezzel a róka megint eltűnt, a királyfi
 117 VakKi |               Ezzel a róka megint eltűnt, a királyfi pedig meg az inasa
 118 VakKi |                meg az inasa belehajtottak a vízbe, elkezdtek benne úsztatni.
 119 VakKi |                   Mikor már majd kidőltek a lovak alattuk, elhajított
 120 VakKi |                 lovak alattuk, elhajított a királyfi egy almát, mindjárt
 121 VakKi |                   másodszor is elfáradtak a lovak, megint elhajított
 122 VakKi |                  lovak, megint elhajított a királyfi egy almát; harmadszor
 123 VakKi |                 negyedszer is alig tudtak a lovak úszni, elérték szerencsésen
 124 VakKi |               úszni, elérték szerencsésen a túlsó partot. Itt aztán
 125 VakKi |                  aztán gondolkozóba esett a királyfi, hogy most már
 126 VakKi |                 szőrt.~Ott termett megint a róka.~- No, róka pajtás -
 127 VakKi |                   No, róka pajtás - kérdi a királyfi -, hol találjuk
 128 VakKi |                    No, hát abban lakik az a király, akié az az aranytollú
 129 VakKi |       ingbe-gatyába csikósosan, az inasát a lovakkal hagyja itt, maga
 130 VakKi |               hagyja itt, maga menjen oda a palota kertjébe, ott van
 131 VakKi |                  palota kertjébe, ott van a kalicka az aranymadárral
 132 VakKi |                  az egész kert megzendül, a kertészek megfogják felségedet.
 133 VakKi |                  megfognák, vitesse magát a királyhoz; majd a király
 134 VakKi |                   magát a királyhoz; majd a király kérdi, hogy mert
 135 VakKi |             király kérdi, hogy mert ahhoz a madárhoz nyúlni, csak ezt
 136 VakKi |                aztán nem mondok.~Úgy tett a királyfi, ahogy a róka mondta.
 137 VakKi |                Úgy tett a királyfi, ahogy a róka mondta. Az inasát otthagyta
 138 VakKi |               mondta. Az inasát otthagyta a tengerparton, maga felöltözött
 139 VakKi |                 betyáros ruhába, elindult a palota felé. Nem ment egyenesen
 140 VakKi |                  felé. Nem ment egyenesen a palotába, hanem elkerült
 141 VakKi |                  palotába, hanem elkerült a kert alá; hát amint odaért,
 142 VakKi |              elállt szeme-szája, mert még a hátulsó sövénye is a kertnek
 143 VakKi |                  még a hátulsó sövénye is a kertnek mind csupa aranyból-ezüstből
 144 VakKi |                  bemászott szép csendesen a kerítésen, széjjel-nézett
 145 VakKi |                 kerítésen, széjjel-nézett a kertben, vigyázta, hogy
 146 VakKi |                  úgy elvette szeme fényét a nagy csillogás-villogás;
 147 VakKi |                   minden fának ezüst volt a törzse, arany a gallya,
 148 VakKi |                ezüst volt a törzse, arany a gallya, gyémánt a gyümölcse.
 149 VakKi |                   arany a gallya, gyémánt a gyümölcse. Mikor aztán félig-meddig
 150 VakKi |                 aztán félig-meddig betelt a nézéssel, elindult a madarat
 151 VakKi |               betelt a nézéssel, elindult a madarat keresni, meg is
 152 VakKi |               felakasztva. Amint meglátta a királyfi, ment egyenesen
 153 VakKi |                volt magasra téve, felérte a földről is, nem kellett
 154 VakKi |               hanem amint vette volna le, a borjúszájú ing megakadt
 155 VakKi |              haranggal harangoztak volna, a kertészek mindjárt ott termettek,
 156 VakKi |                  ott termettek, megfogták a királyfit, vitték egyenesen
 157 VakKi |               királyfit, vitték egyenesen a király gazdájokhoz. A király,
 158 VakKi |           egyenesen a király gazdájokhoz. A király, amint a nagy sok
 159 VakKi |              gazdájokhoz. A király, amint a nagy sok beszéd után megtudta,
 160 VakKi |             beszéd után megtudta, hogy mi a baj, elkezdte szidni a királyfit:~-
 161 VakKi |                 mi a baj, elkezdte szidni a királyfit:~- Hát te akasztófára
 162 VakKi |                  mertem volna - felelt rá a királyfi hetykén -, mikor
 163 VakKi |                 én!~Nagyon megörült ennek a beszédnek a király.~- No!
 164 VakKi |                megörült ennek a beszédnek a király.~- No! öcsém, ha
 165 VakKi |               olyan nagy betyár vagy, van a szomszéd királynak egy lova,
 166 VakKi |                 az egész ló ezüstből van, a szőre meg színaranyból,
 167 VakKi |               amennyit elbírsz.~Megígérte a királyfi, hogy ellopja,
 168 VakKi |              azzal visszament az inasához a tengerpartra, elszakította
 169 VakKi |                tengerpartra, elszakította a harmadik szál szőrt is.
 170 VakKi |                szál szőrt is. Ott termett a róka megint.~- No, királyfi,
 171 VakKi |                    meg hogy mit ígért meg a királynak, utoljára azt
 172 VakKi |                  nem tudja, hogy kéne azt a lovat ellopni.~- Biz azt,
 173 VakKi |                felséges királyfi - felelt a róka -, másképp nem lehet,
 174 VakKi |                kocsisruhába, elmegy ahhoz a királyhoz, akié az a ló;
 175 VakKi |                ahhoz a királyhoz, akié az a ló; itt van egy üveg pálinka,
 176 VakKi |                   vele, se ébred fel. Ezt a pálinkát vigye oda, felséged
 177 VakKi |           felséged az istállóba, dugja el a széna közé, a kocsisok megtalálják,
 178 VakKi |                    dugja el a széna közé, a kocsisok megtalálják, megisszák,
 179 VakKi |              elalusznak tőle, akkor aztán a felséged dolga lesz kihozni
 180 VakKi |               felséged dolga lesz kihozni a lovat, hanem van ott a falra
 181 VakKi |            kihozni a lovat, hanem van ott a falra felakasztva egy gyémántszerszám,
 182 VakKi |                 megszólalnak, felébrednek a kocsisok, megfogják felségedet.
 183 VakKi |              megfognák, csak mondja ennek a királynak is azt, amit az
 184 VakKi |                  nem szólok.~Ezzel eltűnt a róka, a királyfi pedig megint
 185 VakKi |              szólok.~Ezzel eltűnt a róka, a királyfi pedig megint úgy
 186 VakKi |                 Felöltözött kocsisruhába, a pálinkát a zsebébe tette,
 187 VakKi |                  kocsisruhába, a pálinkát a zsebébe tette, elindult
 188 VakKi |                   zsebébe tette, elindult a második király palotája
 189 VakKi |             második király palotája felé. A város végéig az inasát is
 190 VakKi |                  is magával vitte, de már a városba csak maga ment be.
 191 VakKi |                 csak maga ment be. Bement a király palotájába, az istállóba,
 192 VakKi |                  istállóba, odaelegyedett a többi kocsisok közé, hát
 193 VakKi |                 egy kocsis rajta ült, egy a fejét fogta, egy a lábát,
 194 VakKi |                    egy a fejét fogta, egy a lábát, egy a farkát, tizenkét
 195 VakKi |                   fogta, egy a lábát, egy a farkát, tizenkét ember meg
 196 VakKi |                 Megijedt ettől egy kicsit a királyfi, hanem azért csak
 197 VakKi |                  eldugta az üveg pálinkát a széna közé. Kis idő múlva,
 198 VakKi |                  kocsis szénát akart adni a lónak, megtalálta, kihúzta
 199 VakKi |                ide dugta. Igyuk meg!~Erre a többi kocsis is ráállott,
 200 VakKi |                 ki jobbra, ki balra. Erre a királyfi is hozzáfogott
 201 VakKi |                   királyfi is hozzáfogott a munkához: aki a lovon ült,
 202 VakKi |               hozzáfogott a munkához: aki a lovon ült, azt egy kecskelábra
 203 VakKi |                 kecskelábra ültette, akik a lábát fogták, azokkal a
 204 VakKi |                   a lábát fogták, azokkal a kecskeláb négy lábát fogatta
 205 VakKi |               négy lábát fogatta meg, aki a fejét fogta, annak egy tuskót
 206 VakKi |                    annak egy tuskót adott a markába, aki meg a farkát,
 207 VakKi |                  adott a markába, aki meg a farkát, annak egy nyövet
 208 VakKi |                aztán így elhelyezte őket, a lovat szépen kivezette az
 209 VakKi |               amint körülnézett, meglátta a falon a gyémántszerszámot,
 210 VakKi |             körülnézett, meglátta a falon a gyémántszerszámot, nagyon
 211 VakKi |    gyémántszerszámot, nagyon megfájult rá a foga, nem tudta otthagyni. "
 212 VakKi |             gondolta magában; le is vette a falról, hanem amint vitte
 213 VakKi |                 ajtófélfához, megcsendült a sok csengő, a kocsisok felébredtek,
 214 VakKi |                 megcsendült a sok csengő, a kocsisok felébredtek, megfogták
 215 VakKi |           kocsisok felébredtek, megfogták a királyfit. Vitték egyenesen
 216 VakKi |                  neki, hogy hogy akart ez a legény lopni.~A király elkezdte
 217 VakKi |                  akart ez a legény lopni.~A király elkezdte szidni,
 218 VakKi |              felelt ennek is nagy hetykén a királyfi -, mikor széles
 219 VakKi |               olyan nagy betyár vagy, van a szomszéd királynak egy olyan
 220 VakKi |                 adom az aranyszőrű lovat, a gyémántszerszámot meg még
 221 VakKi |          aranyabrakot.~Jól van; megígérte a királyfi, hogy ellopja,
 222 VakKi |                hogy ellopja, azzal kiment a város végére az inasához.
 223 VakKi |                tenni? Elkellett szakítani a negyedik szál szőrt is.
 224 VakKi |                szál szőrt is. Ott termett a róka.~- No, mi a baj, felséges
 225 VakKi |                  termett a róka.~- No, mi a baj, felséges királyfi?~-
 226 VakKi |                  meg ez. - Itt elbeszélte a királyfi, hogy már meg királykisasszonyt
 227 VakKi |                     No, királyfi - mondja a róka -, most öltözzék fel
 228 VakKi |            szakácsruhába, menjen el ahhoz a királyhoz, szegődjék be
 229 VakKi |             Délben majd felséged vigye be a levest, hanem az ajtóban
 230 VakKi |                 Többet nem mondok.~Eltűnt a róka megint, a királyfi
 231 VakKi |             mondok.~Eltűnt a róka megint, a királyfi pedig az inasával
 232 VakKi |           királyfi pedig az inasával ment a harmadik király országa
 233 VakKi |                 országa felé. Mikor ahhoz a városhoz értek, ahol a király
 234 VakKi |              ahhoz a városhoz értek, ahol a király lakott, felöltözött
 235 VakKi |                király lakott, felöltözött a királyfi szakácsruhába,
 236 VakKi |                  szakácsruhába, az inasát a város végén hagyta, maga
 237 VakKi |                 végén hagyta, maga bement a királyi palotába.~Éppen
 238 VakKi |                    Éppen kint sétálgatott a király az udvaron; odament
 239 VakKi |                 az udvaron; odament hozzá a királyfi.~- Felséges király,
 240 VakKi |                   jöttél.~Beszegődött hát a királyfi szakácsnak, mindjárt
 241 VakKi |            szakácsnak, mindjárt is bement a konyhába; hanem a másik
 242 VakKi |                  bement a konyhába; hanem a másik szakács egész délelőtt
 243 VakKi |                Következett az ebéd ideje, a régi szakács sehogy se akarta
 244 VakKi |               sehogy se akarta megengedni a királyfinak, hogy az ételt
 245 VakKi |                  Amint hát vitte volna be a királyfi a levest, az ajtónál
 246 VakKi |                 vitte volna be a királyfi a levest, az ajtónál szántszándékkal
 247 VakKi |     szántszándékkal megbotlott, elejtette a tálat, hogy összetört. A
 248 VakKi |                  a tálat, hogy összetört. A királykisasszonynak már
 249 VakKi | királykisasszonynak már akkor megtetszett a szép szál legény, mikor
 250 VakKi |                 mikor belépett, mikor meg a tálat elejtette, mindjárt
 251 VakKi |                  amint pedig szedte össze a cserepet, meglátta a kisasszony
 252 VakKi |                össze a cserepet, meglátta a kisasszony az ujján az aranygyűrűt,
 253 VakKi |              királyfi. Nem is hagyta abba a dolgot, hanem másnap nem
 254 VakKi |                   be ebédelni az apjához, a maga szobájába teríttetett
 255 VakKi |                  tőle, hogy hol vette azt a szép gyűrűt. A királyfi
 256 VakKi |                  vette azt a szép gyűrűt. A királyfi elbeszélte, hogy
 257 VakKi |         beleszerettek egymásba halálosan. A kisasszony is elbeszélte,
 258 VakKi |                 mert már olyan öreg, hogy a hamut is mamunak mondja,
 259 VakKi |                 szerelme, te az enyém, én a tied, nincs mást mit tenni,
 260 VakKi |                  éjjel szökjünk meg, majd a te apád országában megesküdhetünk.~
 261 VakKi |         országában megesküdhetünk.~Kapott a királyfi két kézzel a tanácson,
 262 VakKi |              Kapott a királyfi két kézzel a tanácson, mindjárt elhatározták,
 263 VakKi |               majd ha mindenki lenyugszik a királyi udvarban, megszöknek,
 264 VakKi |                 lehet, túl teszik magukat a határon. Ezzel kiment a
 265 VakKi |                   a határon. Ezzel kiment a királyfi a kisasszony szobájából,
 266 VakKi |                   Ezzel kiment a királyfi a kisasszony szobájából, várta
 267 VakKi |              jutott eszébe, hogy neki ezt a kisasszonyt a szomszéd királynak
 268 VakKi |               hogy neki ezt a kisasszonyt a szomszéd királynak kell
 269 VakKi |                királynak kell vinni, hogy a lovat megkapja, mert ha
 270 VakKi |               gondolta, hogy érte se megy a kisasszonyért, de azután
 271 VakKi |                  lesz, el kell neki lopni a kisasszonyt, jobb hát ha
 272 VakKi |               azután majd tanácsot kérhet a rókától. El is szöktette
 273 VakKi |          szöktette szerencsésen, kimentek a mezőre a királyfi inasához,
 274 VakKi |           szerencsésen, kimentek a mezőre a királyfi inasához, ott,
 275 VakKi |                inasához, ott, míg az inas a lovakat nyergelte, a királyfi
 276 VakKi |                 inas a lovakat nyergelte, a királyfi félrement, elszakította
 277 VakKi |                szál szőrt is. Ott termett a róka.~- Mi a baj, felséges
 278 VakKi |                  Ott termett a róka.~- Mi a baj, felséges királyfi?~-
 279 VakKi |                  most az, hogy nem tudom, a királykisasszonytól váljak-e
 280 VakKi |                haza. Mert így meg így áll a dolog.~- Sose búsuljon azon
 281 VakKi |               dolog.~- Sose búsuljon azon a királyfi, majd elintézem
 282 VakKi |               Mentek aztán együtt négyen: a királyfi, a szép királykisasszony,
 283 VakKi |                együtt négyen: a királyfi, a szép királykisasszony, az
 284 VakKi |             királykisasszony, az inas meg a róka. Mikor ahhoz a városhoz
 285 VakKi |                   meg a róka. Mikor ahhoz a városhoz értek, ahová a
 286 VakKi |                   a városhoz értek, ahová a kisasszonyt kellett volna
 287 VakKi |          kisasszonyt kellett volna vinni, a város végén a róka éppen
 288 VakKi |                volna vinni, a város végén a róka éppen olyan szép kisasszonnyá
 289 VakKi |                    mint az igazi, úgyhogy a királyfi is alig tudta megismerni
 290 VakKi |               alig tudta megismerni őket, a róka-kisasszony mondta az
 291 VakKi |           menjenek az inassal, nekik most a királyfival egy kis dolguk
 292 VakKi |                 utánuk mennek. Ment aztán a kisasszony tovább, a királyfi
 293 VakKi |                aztán a kisasszony tovább, a királyfi pedig a róka-kisasszonyt
 294 VakKi |                  tovább, a királyfi pedig a róka-kisasszonyt bevezette
 295 VakKi |                róka-kisasszonyt bevezette a királyi palotába. A király,
 296 VakKi |             bevezette a királyi palotába. A király, amint meglátta őket,
 297 VakKi |                   nyakába borult örömében a királyfinak, összevissza
 298 VakKi |        királyfinak, összevissza csókolta. A királyfi aztán mondta neki,
 299 VakKi |                   aztán mondta neki, hogy a kisasszony nagyon el van
 300 VakKi |                  búcsút vettek egymástól, a királyfi megkapta az ezüsthúsú,
 301 VakKi |              ezüsthúsú, aranyszőrű lovat, a gyémánt szerszámot meg még
 302 VakKi |                 az igazi kisasszony után. A város végén utol is érte,
 303 VakKi |                   darabig mentek, hallott a királyfi valami dübörgést,
 304 VakKi |                 hátranéz, hát látja, hogy a róka szalad utánuk.~- Hát
 305 VakKi |                mendegéltek, elértek ahhoz a királyhoz is, akihez a lovat
 306 VakKi |              ahhoz a királyhoz is, akihez a lovat kellett volna vinni.
 307 VakKi |                volna vinni. Búsult megint a királyfi, hogy hogy váljon
 308 VakKi |                hogy hogy váljon meg ettől a szép állattól, de a róka
 309 VakKi |                 ettől a szép állattól, de a róka vigasztalta, hogy csak
 310 VakKi |          eligazítja ő.~Megint előreküldte a kisasszonyt az inassal meg
 311 VakKi |                   változott, úgyhogy maga a királyfi se ismerte meg,
 312 VakKi |             melyik másik. Elvezette aztán a királyfi a királyhoz.~-
 313 VakKi |                Elvezette aztán a királyfi a királyhoz.~- No, felséges
 314 VakKi |        világossághoz van szokva.~Úgy tett a király, ahogy a királyfi
 315 VakKi |                  Úgy tett a király, ahogy a királyfi mondta, aztán odaadta
 316 VakKi |                elbírt; azzal elbúcsúztak, a királyfi ment a kisasszony
 317 VakKi |              elbúcsúztak, a királyfi ment a kisasszony után. Nem messze
 318 VakKi |               kisasszony után. Nem messze a várostól megint utolérte,
 319 VakKi |            utolérte, azután mentek együtt a Veres-tenger felé. Alig
 320 VakKi |              kicsit, megint utolérte őket a róka, elmondta, hogy megint
 321 VakKi |              amint elmondta, eltűnt.~Ment a királyfi a sok drágasággal;
 322 VakKi |                   eltűnt.~Ment a királyfi a sok drágasággal; mikor már
 323 VakKi |                    mikor már közel voltak a Veres-tengerhez, hátranéznek,
 324 VakKi |                   látják, hogy jön utánok a három király három roppant
 325 VakKi |                 csak sokára jutott eszébe a királyfinak, hogy elszakítsa
 326 VakKi |              királyfinak, hogy elszakítsa a hatodik szál szőrt. Ott
 327 VakKi |                   szál szőrt. Ott termett a róka, bezzeg most nem kellett
 328 VakKi |                  neki magyarázni, hogy mi a baj, mert látta úgyis; hirtelen
 329 VakKi |                   három almát, belebukott a vízbe, intett a királyfinak,
 330 VakKi |                belebukott a vízbe, intett a királyfinak, hogy menjenek
 331 VakKi |          elkezdtek utána úszni.~Mikor már a lovak alig-alig bírták az
 332 VakKi |                 odább. Lövöldöztek utánuk a katonák, bele is lőttek
 333 VakKi |                    bele is lőttek egyszer a róka hátába, de az hirtelen
 334 VakKi |              mindjárt úgy beforradt, hogy a helye se látszott meg. Utánok
 335 VakKi |               megpihentek, akkorra eltűnt a sziget, a sok katona mind
 336 VakKi |                  akkorra eltűnt a sziget, a sok katona mind ottveszett.
 337 VakKi |            kipihenték magukat, megszólalt a róka:~- No, felséges királyfi,
 338 VakKi |                   emlékezzék még felséged a szerződésre, amit kötöttünk:
 339 VakKi |                   csak hoz, megosztozunk.~A királyfi nem ellenkezett,
 340 VakKi |               ellenkezett, kétfelé mérték a sok gyémántgyümölcsöt, aranyabrakot,
 341 VakKi |       aranyabrakot, aranygallyakat, akkor a királyfi búcsúzni akart,
 342 VakKi |               királyfi búcsúzni akart, de a róka azt mondta, hogy:~-
 343 VakKi |                  mindenen.~Ezzel elővette a róka az aranytollú madarat,
 344 VakKi |         aranyszőrű lovat, legutoljára meg a szép kisasszonyt is kétfelé
 345 VakKi |                 az úton szerezték együtt.~A szegény királyfi majd sírva
 346 VakKi |                  így kárba vész, de azért a rókának nem szólt, mert
 347 VakKi |               tudott egyezni. Mikor látta a róka, hogy a királyfi így
 348 VakKi |                  Mikor látta a róka, hogy a királyfi így elszomorodott,
 349 VakKi |                  fel is támasztom én mind a hármat.~Ezzel elővett valamiféle
 350 VakKi |            csudafüvet, megkente vele mind a hármat, mindjárt felelevenedtek,
 351 VakKi |               Mikor éppen köszönni akarta a királyfi a rókának a szívességét,
 352 VakKi |                köszönni akarta a királyfi a rókának a szívességét, eltűnt
 353 VakKi |               akarta a királyfi a rókának a szívességét, eltűnt onnan,
 354 VakKi |         szívességét, eltűnt onnan, mintha a föld nyelte volna el. A
 355 VakKi |                   a föld nyelte volna el. A királyfi is hát a kisasszonyt
 356 VakKi |               volna el. A királyfi is hát a kisasszonyt felültette az
 357 VakKi |                maga meg az inasa felültek a másik kettőre, a sok kincset
 358 VakKi |                 felültek a másik kettőre, a sok kincset felrakták a
 359 VakKi |                   a sok kincset felrakták a nyeregkápába, azzal útnak
 360 VakKi |                mendegéltek, elértek ahhoz a városhoz, ahol menet a két
 361 VakKi |              ahhoz a városhoz, ahol menet a két öregebb királyfit találták
 362 VakKi |                  egy csárdában, hát amint a város közepébe érnek, látják,
 363 VakKi |                  akkor visznek akasztani, a sok temérdek ember meg kíséri;
 364 VakKi |                   ember meg kíséri; kérdi a királyfi egy embertől, hogy
 365 VakKi |            esztendejénél, hogy itt, ebben a városban csavarognak, de
 366 VakKi |                 hanem egyik kocsmából ki, a másikba be, éjjel-nappal
 367 VakKi |          éjjel-nappal mindig ettek-ittak, a sok temérdek pénznek keresztülmentek
 368 VakKi |                   pénznek keresztülmentek a nyakán, mert amint a világ
 369 VakKi |      keresztülmentek a nyakán, mert amint a világ beszéli, királyfiak
 370 VakKi |               szegény kupec embert, amint a vásárból jött volna haza,
 371 VakKi |                   rájuk ismert. De hiába! A gonoszságot a tyúk is kikaparja,
 372 VakKi |                   De hiába! A gonoszságot a tyúk is kikaparja, rájok
 373 VakKi |                 Nagyon elszomorodott ezen a királyfi, megismerte, hogy
 374 VakKi |                  testvérje, mindjárt ment a bírákhoz, kérte őket, hogy
 375 VakKi |              megkegyelmeztek nekik. Akkor a királyfi ment egyenesen
 376 VakKi |                   királyfi ment egyenesen a testvéreihez, összevissza
 377 VakKi |               együtt mindnyájan hazafelé. A királyfi az úton elbeszélte
 378 VakKi |                hogy milyen nehezen jutott a madárhoz; hogy talált rá
 379 VakKi |                  madárhoz; hogy talált rá a szép kisasszonyra; hogy
 380 VakKi |                 ami csak történt vele, de a bátyjai nagyon szégyenlették
 381 VakKi |               szégyenlették magukat tőle, a szemébe se mertek nézni,
 382 VakKi |               nagy rengeteg erdőbe, mikor a közepén voltak, megállottak
 383 VakKi |           megállottak pihenni, leszálltak a lóról, elővették az elemózsiát,
 384 VakKi |                   Mikor jóllaktak, ledőlt a királyfi a mátkája ölébe,
 385 VakKi |              jóllaktak, ledőlt a királyfi a mátkája ölébe, elaludt,
 386 VakKi |             elaludt, az is ráhajtotta őrá a fejét, az is elszunnyadt,
 387 VakKi |                aludt el. Bezzeg nem aludt a két öregebb királyfi; mikor
 388 VakKi |             gondolták, hogy egyik rosszat a másikkal le lehet mosni,
 389 VakKi |           elhatározták, hogy megölik mind a hármat, otthon aztán azt
 390 VakKi |            mondják, hogy ők szerezték meg a madarat. Úgy is tettek.
 391 VakKi |            inashoz mentek, annak levágták a fejét, azután a királyfit
 392 VakKi |                  levágták a fejét, azután a királyfit szúrták keresztül;
 393 VakKi |              szúrták keresztül; már éppen a királykisasszonyt is meg
 394 VakKi |            senkinek semmit, nem bánja, ha a legutolsó konyhaszolgálóvá
 395 VakKi |              életének kegyelmezzenek. Még a két gonosz szívű, vadállatnál
 396 VakKi |              királyfit is megindította ez a szép beszéd, megkegyelmeztek
 397 VakKi |               nagy dáridót csaptak, folyt a bor, mint az árvíz, mindenkinek
 398 VakKi |                    aki éjjel-nappal sírt: a szegény királykisasszony.
 399 VakKi |             királykisasszony. Kicsapta az a két gonosz királyfi a szolgálók
 400 VakKi |                  az a két gonosz királyfi a szolgálók közé, még azok
 401 VakKi |          szolgálók közé, még azok közt is a legeslegutolsónak tették,
 402 VakKi |               lány az, azt felelték, hogy a kalickát tartani, a madárra
 403 VakKi |                  hogy a kalickát tartani, a madárra vigyázni fogadták
 404 VakKi |              pedig öccsükről tudakozódott a király, eltagadták, hogy
 405 VakKi |                  király egy kicsit, hanem a két királyfi vigasztalta,
 406 VakKi |                elbeszélték, hogy jutottak a madárhoz, az aranyszőrű
 407 VakKi |                   öccsük elbeszélte, csak a királykisasszony történetét
 408 VakKi |            aranytollú madár, nem segített a királyon semmit, mert csak
 409 VakKi |                   csak úgy jött volna meg a szeme világa, ha az éneklését
 410 VakKi |             éneklését hallhatta volna, de a madár, egy kukkanás nem
 411 VakKi |                 de annyit se eresztett ki a száján, a fejét a szárnya
 412 VakKi |                 se eresztett ki a száján, a fejét a szárnya alá dugta,
 413 VakKi |            eresztett ki a száján, a fejét a szárnya alá dugta, úgy gurnyasztott
 414 VakKi |                 hozzá menni. Összehívatta a király az ország minden
 415 VakKi |                 az udvar közepén, nyílott a kis ajtó, hát ki jött be
 416 VakKi |                 be rajta? - nem más, mint a legkisebb királyfi meg az
 417 VakKi |                 belépett az udvarba, ment a ló egyenesen hozzá, úgy
 418 VakKi |                 egyenesen hozzá, úgy ette a markából az aranyabrakot,
 419 VakKi |       aranyabrakot, azután ment egyenesen a konyhába, kézen fogta a
 420 VakKi |                   a konyhába, kézen fogta a királykisasszonyt, ment
 421 VakKi |              királykisasszonyt, ment vele a királyi apjához. Amint belépett
 422 VakKi |               énekelni olyan szépen, hogy a király szeme világa mindjárt
 423 VakKi |                    mint akárki más. Akkor a királyfi elbeszélte neki
 424 VakKi |                  történetét: hogy találta a rókát, hogy lopta a madarat,
 425 VakKi |               találta a rókát, hogy lopta a madarat, a lovat, a királykisasszonyt,
 426 VakKi |              rókát, hogy lopta a madarat, a lovat, a királykisasszonyt,
 427 VakKi |                 lopta a madarat, a lovat, a királykisasszonyt, hogy
 428 VakKi |           elmondta, hogy mikor otthagyták a bátyjai az erdőben megölve,
 429 VakKi |                   az erdőben megölve, ezt a róka hogy, hogy nem, megtudta,
 430 VakKi |                 őt is, az inasát is azzal a fűvel, amivel azelőtt már
 431 VakKi |                 fűvel, amivel azelőtt már a kisasszonyt is felelevenítette.~-
 432 VakKi |                   tartsunk lakodalmat, én a mátkámmal megesküszöm.~A
 433 VakKi |                  a mátkámmal megesküszöm.~A király e nagy istentelenségen
 434 VakKi |                   szörnyen megharagudott, a két nagyobb fiát mindjárt
 435 VakKi |                   mindjárt felakasztatta. A legkisebbnek pedig odaadta
 436 VakKi |                  nagy lakodalmat csaptak, a róka is ott volt benne,
 437 VakKi |                 ment oda, ha szükség volt a tanácsára.~A királyfi pedig
 438 VakKi |                 szükség volt a tanácsára.~A királyfi pedig a szép feleségével
 439 VakKi |               tanácsára.~A királyfi pedig a szép feleségével boldogul
 440 Panci |                  soha semmit se lendített a ház körül, hanem csak ült
 441 Panci |                 ház körül, hanem csak ült a padon a ház előtt, vagy
 442 Panci |                    hanem csak ült a padon a ház előtt, vagy pedig a
 443 Panci |                   a ház előtt, vagy pedig a faluba sétafikált előre-hátra.
 444 Panci |                   olyankor püfölte, mikor a királyfi többedmagával arra
 445 Panci |                  arra sétált, megszólítja a királyfi:~- Ugyan, szegény
 446 Panci |               asszony, miért üti kend azt a leányt olyan nagyon?~- Ó,
 447 Panci |       aranyfonalnak, amit elöl-utól talál a ház körül, most is, míg
 448 Panci |                   ház körül, most is, míg a városban voltam kenyeret
 449 Panci |                   aranyfonalnak, most már a sincs, amire lehajtsuk a
 450 Panci |                  a sincs, amire lehajtsuk a fejünket.~Nagy szeget ütött
 451 Panci |            fejünket.~Nagy szeget ütött ez a király fejébe: "Ejnye, de
 452 Panci |                 Máskor megint arra sétált a királyfi, megint csak ütötte-verte
 453 Panci |                  megint csak ütötte-verte a szegény asszony a lányát.
 454 Panci |            ütötte-verte a szegény asszony a lányát. Azt kérdi a királyfi:~-
 455 Panci |               asszony a lányát. Azt kérdi a királyfi:~- Miért üti-veri
 456 Panci |                kend, szegény asszony, azt a leányt megint?~- Ó, felséges
 457 Panci |                   ütném-verném, mikor még a sövényt is mind felfonta
 458 Panci |                  Még nagyobb szeget ütött a dolog a királyfi fejébe.~
 459 Panci |              nagyobb szeget ütött a dolog a királyfi fejébe.~Harmadszor
 460 Panci |                   megint csak ott kínozta a lányát a szegény asszony.~
 461 Panci |                 csak ott kínozta a lányát a szegény asszony.~Akkor már
 462 Panci |                már éppen nem állhatta meg a királyfi szó nélkül:~- Ejnye,
 463 Panci |                   Minek üti-veri kend azt a szegény leányt?~- Hogyne
 464 Panci |              felséges királyfi, mikor még a ház tetejéből is mind aranyfonalat
 465 Panci |             aranyfonalat.~Nagyon megörült a szegény asszony, hogy megszabadulhat
 466 Panci |                 hogy megszabadulhat attól a rossz leánytól; a királyfi
 467 Panci |                   attól a rossz leánytól; a királyfi is megörült, mert
 468 Panci |               megörült, mert szép is volt a leány, de azt is meggondolta,
 469 Panci |                  meggondolta, hogy ha még a sövényből is aranyfonalat
 470 Panci |            aranyfonalat csinál, hát őnála a drága szép lenből milyet
 471 Panci |                Nem is húzták-halasztották a dolgot, megesküdtek, s olyan
 472 Panci |                Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé.~Egy héttel a lakodalom
 473 Panci |              folyt a sárga lé.~Egy héttel a lakodalom után mondja a
 474 Panci |                   a lakodalom után mondja a királyfi a feleségének:~-
 475 Panci |          lakodalom után mondja a királyfi a feleségének:~- No, édes
 476 Panci |               lent. Holnap vásár lesz itt a szomszéd városban, majd
 477 Panci |               vagy egy szekérrel.~Vett is a királyfi annyit, hogy nyolc
 478 Panci |             feleségem, most már fonhatsz.~A szegény királyné nem merte
 479 Panci |                   királyné, az ablakodat!~A királyné kinyitotta, beugrott
 480 Panci |                   ember. Három arasz volt a hossza, két rőf a bajusza,
 481 Panci |              arasz volt a hossza, két rőf a bajusza, egy sing a szakálla.
 482 Panci |                   rőf a bajusza, egy sing a szakálla. Megszólította
 483 Panci |                   szakálla. Megszólította a királynét:~- Tudom, mi a
 484 Panci |                  a királynét:~- Tudom, mi a bajod, felséges királyné,
 485 Panci |                    Én három nap alatt azt a sok lent mind meg tudom
 486 Panci |         aranyfonalnak, addig te találd ki a nevem, ha kitalálod, itthon
 487 Panci |          elviszlek magammal.~Gondolkozott a királyné, mitévő legyen?
 488 Panci |                   határozta, hogy odaadja a lent. Mindegy, akár így,
 489 Panci |               akár így, akár úgy hal meg.~A kis ember elvitte a sok
 490 Panci |                  meg.~A kis ember elvitte a sok lent. Most a királyné
 491 Panci |                  elvitte a sok lent. Most a királyné még szomorúbb lett,
 492 Panci |                lett, mert sehogy se tudta a kis ember nevét kitalálni.~
 493 Panci |                kitalálni.~Másnap kiküldte a királyfi az ő vadászait
 494 Panci |                   ránk esteledett az idő, a többiek tüzet raktak, elkezdtek
 495 Panci |        előre-hátra, egy pislogó tűz ötlik a szemembe. Én is mindjárt
 496 Panci |                 mindjárt arra fordítottam a szekerem rúdját, hogy megnézzem,
 497 Panci |                   ember, három arasz volt a hossza, két rőf a bajusza,
 498 Panci |              arasz volt a hossza, két rőf a bajusza, egy sing a szakálla,
 499 Panci |                   rőf a bajusza, egy sing a szakálla, mindig azt kiabálta: "
 500 Panci |                 eljöttem onnan, hogy majd a pajtásaimnak is megmutatom