Part

  1 VakKi |           Felséges király atyám! Én most azért jöttem, hogy megkérdezzem
  2 VakKi |        legkedvesebb fiam, de látom, most is te szántad el magad legjobban
  3 VakKi |           értem szembe a halállal), most hát neked megmondom, hogy
  4 VakKi |            az apjokhoz, hogy ők hát most elmennek azért a madárért,
  5 VakKi |          gondolta hát magában, hogy most nem tölti az időt, majd
  6 VakKi | gondolkozóba esett a királyfi, hogy most már hát itt volnának, de
  7 VakKi |            királyfi -, hol találjuk most már meg az aranytollú madarat?~-
  8 VakKi |             hozzátette, hogy bizony most már nem tudja, hogy kéne
  9 VakKi |         királyfi - mondja a róka -, most öltözzék fel szakácsruhába,
 10 VakKi |    megfogadlak, éppen szakácsra van most szükségem; jó, hogy jöttél.~
 11 VakKi |         elbeszélte, hogy az ő kezét most egy igen-igen gazdag király
 12 VakKi |      erőlteti, hogy menjen hozzá.~- Most hát, szívem szép szerelme,
 13 VakKi |            kisasszonyt, jobb hát ha most elszökteti, azután majd
 14 VakKi |     felséges királyfi?~- Hát bizony most az, hogy nem tudom, a királykisasszonytól
 15 VakKi |              majd elintézem én azt, most majd együtt megyek felségeddel.~
 16 VakKi |          menjenek az inassal, nekik most a királyfival egy kis dolguk
 17 VakKi |         aranyszőrű lovat, hanem ezt most olyan istállóba kell tenni,
 18 VakKi |          Ott termett a róka, bezzeg most nem kellett neki magyarázni,
 19 VakKi |         hogy ideengedné-e felséged. Most már látom, hogy jószívű,
 20 VakKi |           királyfiak volnának ezek; most hát, hogy egy krajcárjuk
 21 VakKi |       világosodott, hogy ők tették, most már lakolnak érte.~Nagyon
 22 Panci |        elöl-utól talál a ház körül, most is, míg a városban voltam
 23 Panci |             megfonta aranyfonalnak, most már a sincs, amire lehajtsuk
 24 Panci |        bírta haza.~- No, feleségem, most már fonhatsz.~A szegény
 25 Panci |           ember elvitte a sok lent. Most a királyné még szomorúbb
 26 Veres |              a legnagyobbnak három.~Most hát az egyszemű ment le
 27 Veres |          drága étel közt; hanem már most azon gondolkozzunk, hogy
 28 Veres |           gondoltam ki a dolgot. Én most nehéz betegnek tettetem
 29 Veres |           neki, hogy itt voltam. De most, ha ezer lelke van is, meg
 30 Veres |         ebbe az életbe soha, látod, most sincs juhászom, akire ezt
 31 Veres |             lakodalmat csaptak. Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
 32 Ozik  |   Sírtak-ríttak mind a ketten, hogy most már mit csináljanak. De
 33 Ozik  |         szomszéd király, hogy őneki most hadakozhatnékja van, azért
 34 Ozik  |           neki, hogy az őzike éppen most lökte bele a királynét a
 35 KisKo |  Elgondolkozott a leány, hogy őérte most itt vannak a háztűznézők,
 36 KisKo |             vannak a háztűznézők, ő most férjhez megy, lesz majd
 37 KisKo |         embereket nem láttam. Hanem most elindulok, addig megyek,
 38 KisKo |  világosságot teknővel, látja kend, most is abban munkálkodom; de
 39 KisKo |   káposztáskő nem ütötte agyon. Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
 40 Raado |       bírákat, elmondta nekik, hogy most miért jött haza, hogy meg
 41 Raado |       felírattam minden vagyonomat, most már semmim sincs, hogy tudomásom
 42 Raado |           többit aztán terád bízom. Most pedig gyere, feküdj le,
 43 Raado |             jajgatni: hogy menjen ő most már haza, nincs a hattyúruha
 44 Raado |             soha mást nem szeretek; most pedig ígérd meg, hogy hazaviszel
 45 Raado |           minden jó lesz. Feküdj le most békességben, majd ha kell,
 46 Raado |      mégiscsak befordult.~- No, hát most mit parancsolt az apám?~-
 47 Raado |             Isten, el tudtam lopni, most már csak arra tanítlak meg,
 48 Raado |           uramfia! Úgy láttam, mint most - megállott az a tüzes ló
 49 Raado |         azzal hajrá! "Majd kitöltöm most rajtad a mérgem, amért vesztemre
 50 Raado |     elmondott neki mindent:~- Hanem most már, lelkem, Ráadó, nincs
 51 Raado |             a két kezét.~- No, ezek most elszöktek, a pokolravalók,
 52 Raado |              hogy elszöktünk, hanem most már szálljunk le hamar,
 53 Raado |             No, az megint az anyám, most már még dühösebb, hanem
 54 Raado |          egész táblát.~- De kutyák, most mégse szabadultok meg, Anyicska
 55 Raado |     Anyicska:~- Jaj, szívem, Ráadó, most már az egész orcám ég, nézz
 56 Raado |             No, az megint az anyám, most már olyan dühös, amilyen
 57 Raado |          többet rá, nem szabadultok most meg, tudom azt az egyet.~
 58 Raado |        Megálljatok! Nem menekesztek most meg, ha ezer lelketek van
 59 Raado |             semmi volt ahhoz, amint most nekiindult, utol is érte
 60 Raado |             az apám palotájától; de most arra kérlek, ne gyere fel
 61 Raado |              úgy adta vissza.~- No, most megiszom a szerelmét - mondja
 62 Raado |     leimádkozhatják majd bűnüket.~- Most pedig, fiam, azért jöttem,
 63 Janko |          adom, szép angyalom, hanem most már gyere velem, elveszlek
 64 Janko |          nagy búba-bánatba estem én most, tegnap, míg kint voltam
 65 Janko |        magára vette, elrepült vele, most hát egyenesen kendhez jöttem
 66 Janko |             felel a legnagyobbik -, most halt meg az apánk, nem volt
 67 Janko |                 mindjárt ott terem; most már ezeken nem tudunk elosztozkodni,
 68 Janko |      mentünk hozzá feleségül.~- Hát most már hogy lehetne felszabadítani
 69 Janko |            lesz, ha visszamégy, még most nem késő.~- De iszen már
 70 Janko |             a tejed, hát megmondom: most nincs itthon az ördög, bújj
 71 Janko |             megint leomlik magától. Most eredj az istállóba, mondd
 72 Farka |             Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem
 73 Feher |          hasamról, majd megeszem én most a tiédet a te hasadról.~
 74 Feher |        ördögöt kergettem.~- No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű
 75 Feher |             mondja Fehérlófiának -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk
 76 Feher |              Azt mondja neki:~- No, most már megszabadítottalak,
 77 Farkas|           No, barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon is
 78 Farkas|       bőréből bundát csináltak, még most is viselik, ha el nem nyűtték.~ ~
 79 Felig |        kisebbik fiának:~- Hajtsd ki most te, fiam, a kecskét, de
 80 Felig |        megharagudott erre az ember, most látta, hogy a két fiát is
 81 Egys  |            híre, se nyoma nem volt. Most már mitévő legyek? Ha hazamegyek,
 82 Egys  |          egyszer rám esteledik. No, most már mit csináljak, hol háljak?
 83 Egys  |       töltött káposztával, hogy még most is tele van a hasam korpaciberével.~
 84 Egys  |            csillagos nyelű bicskát. Most már hogy vegyem ki? Volt
 85 Egys  |          nem hiszi, megnézheti, még most is ott van az orrán a két
 86 Tunder|            mondja az öregasszony -, most már majd meglátja, ebbe
 87 Tunder|            tied, te az enyim, hanem most már esküdj meg nekem, hogy
 88 Tunder|      kibeszélt neki mindent, hogy ő most a királyfit várja, aki csak
 89 Tunder|          föld, mint a tenyerem, ott most ez a nagy fa van; de biz
 90 Tunder|            elvitték magukkal, hanem most se takarítottak ki, most
 91 Tunder|            most se takarítottak ki, most is széjjelhagytak mindent.
 92 Tunder|       tündérkisasszony, hová lesz ő most, mit csinál ő most? Már
 93 Tunder|           lesz ő most, mit csinál ő most? Már az ő házát megégették,
 94 Tunder|           elpusztult, tönkrejutott, most hát így kell neki szolgálatával
 95 Tunder|            két orcája fehér, mint a most esett hó, gyenge, mint a
 96 Tunder|       mondta neki az öregasszony -, most már majd meglátja, ebből
 97 Tunder|        ismertelek is, megismertelek most, azért hát én a tied, te
 98 Tunder|    békességben, boldogul éltek, még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
 99 KisGo |       magamnak kell felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet
100 Babsz |            hogy milyen jó volna, ha most egy fia volna, aki kivigye
101 Babsz |     ezüstben, a szegény ember - aki most már gazdag ember lett -
102 Babsz |         ládát, mondta, hogy mutat ő most valami furcsát, amilyet
103 Babsz |             csinálja meg azt, de ha most is kettéreped, akkor jaj
104 Babsz |        béresnek eszébe jutott, hogy most egy bajjal adni kellene
105 Babsz |           gazdagodtak így meg.~- De most már, kedves gyermekünk,
106 Babsz |              otthon maradt. Tán még most is élnek a nagy uraságban,
107 Arany |             az az ő testvérje, hogy most azért vándorol, hogy annak
108 Arany |      mennyre-földre, hogy ne menjen most tovább, vezesse vissza őt
109 Arany |            árulja, elveteti fiával. Most hát azon ijedt meg nagyon,
110 Arany |        megkérdezte a napától:~- Hát most mit mondott az uram?~- Azt
111 Arany |             napától kérdezte:~- Hát most mit mondott az a kegyetlen
112 Arany |        megkérdezte a napától:~- Hát most mit mondhatott még a király?~-
113 Arany |      elmondta azt is, hogy a bátyja most is a tömlöcben kínlódik.~
114 Arany |            haja régen megnőtt neki, most már keze is volt, csak még
115 Arany |          marasztották, elment, hogy most már addig megy, míg olyan
116 Zsuzsk|    megöletted három szép leányomat, most viszed a tengerlépő cipőmet,
117 Zsuzsk|      elloptad a tengerlépő cipőmet, most viszed a tengerütő pálcámat,
118 Zsuzsk|      elloptad a tengerütő pálcámat, most viszed az aranyfej káposztámat,
119 Zsuzsk|          megtudták, hogy Zsuzskának most se lett semmi baja, másnap
120 Zsuzsk|            az aranyfej káposztámat, most viszed az arany kisgyermekemet,
121 Zsuzsk|            az arany kisgyermekemet, most el akartad vinni a zsák
122 Zsuzsk|       Zsuzska könyörgött, hogy csak most az egyszer eressze el, mindent
123 Zsuzsk|          pedig szép feleségével még most is él, ha meg nem halt.~ ~
124 Szurke|               Jaj, anyám, nem lehet most kimenni, nagy hó van odakint.~-
125 Szurke|        hiszen éppen nyár közepe van most. Eredj ki te, fiam - mondja
126 Szurke|          anyám, csakugyan nem lehet most kimenni, hó van.~- Már hogy
127 Szurke|            hó van.~- Már hogy volna most hó, hiszen éppen nyár közepe
128 Szurke|             fehérséget.~- Nem lehet most hó, hisz éppen nyár közepe
129 Szurke|            még csak nehéz sem volt. Most hát kössük a te farkadhoz
130 Dongo |         fehérből vagy a veresből?~- Most csak a veresből.~A két obsitos
131 Dongo |      megjuhádzott, mert látta, hogy most is ő volt a kutyább. Kikérdezte
132 Dongo |               Mindjárt látták, hogy most is megcsalták egymást, de
133 Dongo |         hogy mi loptuk el a gyűrűt. Most hát azért jöttünk, hogy
134 Dongo |             felséges király. De még most nem mondhatom meg, mert
135 Dongo |            egy éjszaka hátravan, ha most idő előtt elmondanám, elveszteném
136 Dongo |          páva odament, bekapta, még most is a begyében van.~- Jól
137 Dongo |      mormogni magában:~- No, Dongó, most szorultál meg!~- A biz a -
138 Dongo |            régen csaljuk a világot, most van pénzünk elég, megélhetünk
139 Nyelve|           elkezdett kiabálni:~- Hát most mit találtam, gyertek csak!~
140 Gagyi |     katulyáért odaadni egy tehenet! Most már miből élünk meg, miből
141 Gagyi |           meri vetni a szemét, hogy most egy kicsit felkapott az
142 Gagyi |          jobban elbúsulta magát. De most meg az egér szólalt meg:~-
143 Gagyi |             lakodalmat csaptak, még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
144 Cigany|         cigány tizenkettedik fia.~- Most nem lehet bejönni, várakozzál.~-
145 Cigany|             az apámat.~- Már, fiam, most nem ereszthetlek be, nincs
146 Cigany|        magában -, majd rád ijesztek most" - felkap egy gyalogszéket,
147 Cigany|         cigányt.~- No, itt az apád, most már mehetsz dolgodra.~-
148 Cigany|           csaptak, ettek-ittak, még most is élnek, ha meg nem haltak.~