Part

  1 VakKi |                nem szólott egy szót se, hanem volt előtte az asztalon
  2 VakKi |                a királyfi nem tágított, hanem bement. Mikor elmondta,
  3 VakKi |                 de ez nem ugrott félre, hanem megállt, mint a pecek, kicsibe
  4 VakKi |             megölte volna ezért a fiát, hanem összevissza ölelte, csókolta.~-
  5 VakKi |                 az apja nem eresztette; hanem mikor már az ötödik esztendő
  6 VakKi |        személlyel, de rájok sem ügyelt, hanem amint kihozta az inas a
  7 VakKi |               felelt neki a királyfi -, hanem azt csakugyan nem tudjuk,
  8 VakKi |              ment egyenesen a palotába, hanem elkerült a kert alá; hát
  9 VakKi |                 kellett érte felmászni, hanem amint vette volna le, a
 10 VakKi |              róka -, másképp nem lehet, hanem felöltözik felséged kocsisruhába,
 11 VakKi |             dolga lesz kihozni a lovat, hanem van ott a falra felakasztva
 12 VakKi |            ettől egy kicsit a királyfi, hanem azért csak látatlanná tette,
 13 VakKi |                kivezette az istállóból; hanem amint körülnézett, meglátta
 14 VakKi |          magában; le is vette a falról, hanem amint vitte volna ki az
 15 VakKi |             felséged vigye be a levest, hanem az ajtóban ejtse el. Többet
 16 VakKi |          mindjárt is bement a konyhába; hanem a másik szakács egész délelőtt
 17 VakKi |                is hagyta abba a dolgot, hanem másnap nem ment be ebédelni
 18 VakKi |         elbeszélte, hogy ő nem szakács, hanem egy gazdag király fia, meg
 19 VakKi |                hamut is mamunak mondja, hanem ez az apjának mind nem használ,
 20 VakKi |             tied, nincs mást mit tenni, hanem az éjjel szökjünk meg, majd
 21 VakKi |         királyfival egy kis dolguk van, hanem majd utánuk mennek. Ment
 22 VakKi |            ezüsthúsú, aranyszőrű lovat, hanem ezt most olyan istállóba
 23 VakKi |                 úszni egynehány katona, hanem mikorra odaértek, ahol ezek
 24 VakKi |                 én hát megyek dolgomra, hanem előbb emlékezzék még felséged
 25 VakKi |             haszontalanságon osztozunk, hanem úgy, hogy mindenen, de mindenen.~
 26 VakKi |             odébb, semmit se csináltak, hanem egyik kocsmából ki, a másikba
 27 VakKi |                de ez még nem volt elég, hanem meg is öltek egy szegény
 28 VakKi |  királykisasszonyt is meg akarták ölni, hanem az felébredt, s könyörgött
 29 VakKi |                 öreg király egy kicsit, hanem a két királyfi vigasztalta,
 30 VakKi |       kisasszonyt is felelevenítette.~- Hanem mármost, édesapám, tartsunk
 31 VakKi |                 róka is ott volt benne, hanem azután megint eltűnt, csak
 32 Panci |               se lendített a ház körül, hanem csak ült a padon a ház előtt,
 33 Panci |               magad, hogy nem fonhatsz, hanem ne félj, majd hozok én már
 34 Veres |             felé se ment az istállónak, hanem tán egy hét múlva oda ment
 35 Veres |               meg azt a rossz kenyeret, hanem add oda a kutyának, magad
 36 Veres |                 aki pedig nem is tehén, hanem a Ferkó édesanyja, az első
 37 Veres |           turkál a sok drága étel közt; hanem már most azon gondolkozzunk,
 38 Veres |                hagyom én magam levágni, hanem tudod, úgy tégy, hogy mikor
 39 Veres |                a taglót, de ne üss rám, hanem hajítsd el messzire; magad
 40 Veres |             beszéljen, rá se hallgatok, hanem még egy kicsit elmegyek
 41 Veres |                soha, akkor még jó lesz. Hanem még egy kicsit elmegyek,
 42 Veres |           beszegődném.~- No, nem bánom, hanem aztán hűségesen szolgálj!~
 43 Veres |        bízhatnám.~- Az bizony nagy baj! Hanem tudja mit, gazduram? Gondoltam
 44 Veres |                 Ferkó rájok sem nézett, hanem ment egyenesen a királykisasszonyhoz,
 45 Veres |                nagy lakodalmat csaptak. Hanem mikor legjobban mulatnak,
 46 Ozik  |                 asszony a gyermekekkel, hanem aztán mindig ütötte-verte
 47 Ozik  |                 hogy a házban háljanak, hanem a pitvarban vetett nekik
 48 Ozik  |                 megfüröszti őket benne. Hanem a kislány se állhatta tovább,
 49 Ozik  |                 de nem vitte ám vissza, hanem megfogták egymás kezét,
 50 Ozik  |          elmerült, de nem fulladt bele, hanem egy szép aranykacsává változott,
 51 KisKo |            bolond embereket nem láttam. Hanem most elindulok, addig megyek,
 52 KisKo |                 vettek is neki ködmönt, hanem azért a káposztáskő nem
 53 Raado |               se várja, hogy meghaljon, hanem mihelyt egy kicsit megjön
 54 Raado |           Anyicskával szeretik egymást, hanem mikor azt egyszer kihallgatta
 55 Raado |             bízd rám, majd elvégzem én, hanem estére gyere be a szobámba,
 56 Raado |                 De nem az ő munkája ez, hanem az Anyicskáé, hiszen ha
 57 Raado |              akármit, rá se hallgatott; hanem mikor Ráadó bevitte a kóstolónak
 58 Raado |                akart menni Anyicskához, hanem aztán mégiscsak befordult.~-
 59 Raado |         gondolni, hogy mit csinál majd. Hanem Anyicska mégis vigasztalta:~-
 60 Raado |            igazságtalanságot elkövetni.~Hanem egyszer levelet kapott a
 61 Raado |               elmondott neki mindent:~- Hanem most már, lelkem, Ráadó,
 62 Raado |              elszöktek, a pokolravalók, hanem tudom, merre mentek, majd
 63 Raado |            észrevette, hogy elszöktünk, hanem most már szálljunk le hamar,
 64 Raado |                  most már még dühösebb, hanem szálljunk le hamar, én válok
 65 Raado |           amilyen sohase volt életében. Hanem szálljunk le hamar, én válok
 66 Raado |                a sok grádicson felfelé, hanem a szíve mindig jobban-jobban
 67 Raado |          mégpedig nemcsak széjjelnézni, hanem valóságos vendégnek, még
 68 Raado |                beszéltek már egymással; hanem bizony Ráadó nem tudta kitalálni,
 69 Janko |          ameddig élsz, mégse érnél oda; hanem okosabbat mondok én. Holnap
 70 Janko |               második, arra se nézz rá, hanem mikor a legkisebbik leveti
 71 Janko |             Dehogy adom, szép angyalom, hanem most már gyere velem, elveszlek
 72 Janko |              mindjárt itt halok is meg. Hanem mondd meg, mi módon lehet
 73 Janko |                 el az apjáról-anyjáról, hanem mondta a feleségének, hogy
 74 Feher |             mint én - mondja Fanyűvő. - Hanem tegyük össze a kenyerünket,
 75 Feher |           semmit - mondja Kőmorzsoló. - Hanem tudod mit, végy be szolgálatodba,
 76 Feher |              hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával.~
 77 Feher |             útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a gúzst, hogy
 78 Feher |                   most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszürűmön!~
 79 Feher |                  ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszürűmre,
 80 Feher |                 is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranyszürűmre, birkózzunk
 81 Feher |                a kosarat Fehérlófiáért, hanem otthagyják őt a másvilágon.
 82 Feher |              óráig; de neked megteszem; hanem eredj, végy három kenyeret
 83 Feher |            tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert
 84 Farkas|             tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet. Számláljuk
 85 Farkas|                is érték vele akkor nap. Hanem bizony másnap megéheztek.
 86 Farkas|                 mármost nincs mit enni. Hanem vagy én eszlek meg, vagy
 87 Farkas|             ezzel megérte egy hétig is. Hanem akkor ez is elfogyott. Megint
 88 Felig |                sündisznó nem ijedt meg, hanem összegombolyította magát,
 89 Tunder|                 én a tied, te az enyim, hanem most már esküdj meg nekem,
 90 Tunder|              már az erdőből is kiértek, hanem már ott nagyon keményen
 91 Tunder|              fejét, hogy mit csináljon, hanem megfogta a tündérkisasszonyt,
 92 Tunder| tündérkisasszony nem halt belé a kútba, hanem egy szép aranyhallá változott,
 93 Tunder|                töltheted bennök kedved, hanem fordulj ide, hadd csókoljalak
 94 Tunder|                egy szamártövis se volt, hanem olyan volt a föld, mint
 95 Tunder|              kulcsot elvitték magukkal, hanem most se takarítottak ki,
 96 Tunder|              ideig élt ott békességben, hanem mindig azon búsult-szomorkodott,
 97 Tunder|            ruháját pedig magára szedte. Hanem a tündérleány nem halt belé
 98 Tunder|                 se - felelt a király -, hanem végighallgatod az egész
 99 KisMa |                 az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy
100 KisMa |                farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint
101 Babsz |                  édesanyám, itt vagyok! Hanem mármost nekem főzzön gombócot,
102 Babsz |                Ettem, édesanyám, ettem. Hanem mármost hol van az az étel,
103 Babsz |               nem mert többet fütyölni, hanem meglapult, mint a légy Szent
104 Babsz |         hazavitte, otthon meg se nézte, hanem papírostul beletette egy
105 Babsz |                csak megint lenyugodtak. Hanem az egyik béresnek eszébe
106 Babsz |           csendesen a farkas gyomrában, hanem két-három nap múlva unni
107 Arany |                  akkor pedig vége neki, hanem mégis lekenyerezte a leányt,
108 Arany |                 de azt se engedték meg, hanem irgalom nélkül belelökték
109 Arany |                és a szeme nem gyógyult, hanem bízott a jóistenben, hogy
110 Arany |                 felséges királyasszony, hanem két asszonyi kézért odaadom,
111 Arany |                 kihajíttatta a halászt, hanem éppen akkort ment be a fiatal
112 Arany |                 felséges királyasszony, hanem két szemért, azt kerítsen
113 Zsuzsk|               se tarthatta őket tovább, hanem elküldte őket szolgálatot
114 Zsuzsk|               aki pedig nem ember volt, hanem ördög.~Zsuzskának, a legkisebbiknek
115 Zsuzsk|                szólt a testvéreinek se, hanem este, mikor mind az öt leány
116 Zsuzsk|                nem minket öltél ám meg, hanem a magad leányait!~Az ördög
117 Zsuzsk|            viszed a tengerlépő cipőmet, hanem majd meglakolsz még te ezért,
118 Zsuzsk|                volt, nem is várakozott, hanem bement egyenesen a házba,
119 Zsuzsk|                de annyi se volt köztük, hanem ott aztán Zsuzska felrántotta
120 Zsuzsk|               vinni a zsák aranydiómat, hanem csakhogy egyszer a kezem
121 Zsuzsk|                lesz, se szabadulsz meg, hanem három napig hizlallak, akkor
122 Szurke|                 ki. Látja, hogy nem hó, hanem szürke ló. Gondolkozóba
123 Dongo |             volt se országa, se hazája, hanem elindult mindegyik arra,
124 Dongo |              zsivány vagyok, mint kend. Hanem tegyük össze a keresetünket,
125 Dongo |                nélkül nem szegődtek el; hanem kötötték magokat nagyon
126 Dongo |                 is gondolkoztak tovább, hanem elindultak azon az úton,
127 AzOrd |                 de hej, nem hamuból ám, hanem olyan tiszta búzának a lisztjéből,
128 AzOrd |                 a leány akkor se adott, hanem még kinevette:~- Ó, szegény
129 AzOrd |            ördög nem szólt érte semmit, hanem csak mikor maga meg is főzött,
130 AzOrd |                A leány nem bontotta el, hanem magának az ördögnek kellett
131 Nyelve|               senki nemcsak meghaladni, hanem megközelíteni se tudta a
132 Nyelve|            beszél -, hogy nem a leányé, hanem az övé legyen az utolsó
133 Gagyi |             gazda tudni sem akart róla, hanem arra kötötte magát, hogy
134 Gagyi |                állott el az akaratától, hanem mindig ösztökélte az anyját,
135 Gagyi |              Nem hogy visszaadta volna, hanem még azt kívánta a királykisasszonytól,
136 Gagyi |              palotáját meg a feleségét. Hanem előbb csináltatott magának
137 Gagyi |                   De a koldus nem adja, hanem egy kis vékony láncon a
138 Cigany|                én, nem az az én dolgom, hanem eresszenek be, hadd keressem
139 Cigany|                el - gondolta magában -, hanem nem fognak ki rajtam, elmegyek
140 Cigany|                  ha tovább nem is mégy, hanem visszafordulsz.~- Biz én
141 Cigany|            hallott tovább egy szót sem, hanem elővett egy ásót, elkezdett
142 Cigany|            hiszen nem az öccse volt az, hanem nyúl, nem tudott volna a
143 Cigany|                cigány nem szólt semmit, hanem elővett három abroncsot,