Part

  1 VakKi |         odabenn táncol két rongyos ember két kocsmabeli személlyel,
  2 VakKi |            Hallja kend, miféle két ember ez, aki itt táncol?" Azt
  3 VakKi |            hogy elférne rajta ezer ember is, azon pihenjen meg, azután
  4 VakKi |             egy a farkát, tizenkét ember meg körülállta.~Megijedt
  5 VakKi |          akasztani, a sok temérdek ember meg kíséri; kérdi a királyfi
  6 VakKi |    felakasztják őket?~Felelt rá az ember:~- Jaj, felséges királyfi,
  7 Panci |             beugrott rajta egy kis ember. Három arasz volt a hossza,
  8 Panci |            akár úgy hal meg.~A kis ember elvitte a sok lent. Most
  9 Panci |         mert sehogy se tudta a kis ember nevét kitalálni.~Másnap
 10 Panci |       keresztül-kasul egy pici kis ember, három arasz volt a hossza,
 11 Panci |        csak ugrik be rajta egy kis ember.~- No, királyné, kitelt
 12 Panci |            a fonalat, mikor fon az ember, attól nőtt így meg.~A király
 13 Ozik  |        összebújtak, mint a szegény ember malacai.~Hát éppen egy király
 14 Ozik  |     hajadon lett belőle, hogy öreg ember szeme is megállott rajta;
 15 Ozik  |          lakodalom, jön egy idegen ember, hoz egy nagy pecsétes írást,
 16 Ozik  |          volt terítve minden, csak ember kellett volna hozzá, aki
 17 KisKo |   kaláccsal. Borért is leküldte az ember a leányát a pincébe. Lement
 18 KisKo |     győzték várni; leküldte hát az ember a feleségét is:~- Ugyan,
 19 KisKo |            hová vesztek.~Lement az ember is, még akkor is ott zokogtak
 20 KisKo |            azok egymás mellett, az ember sehogy se tudta elgondolni,
 21 KisKo |           tudom fölhányni, szegény ember vagyok, de adnék annak az
 22 Raado |            elibök áll egy ősz-öreg ember, térdig érő, galambfehér
 23 Raado |        kicsibe múlt, hogy ősz-öreg ember létére el nem kezdett táncolni.~-
 24 Raado |           vigadt, jött egy lóhátas ember, nagy pecsétes levelet adott
 25 Raado |       lement a könyökéről a bőr.~- Ember vagy, fiam, Ráadó, máskor
 26 Raado |        kicsibe nem múlt, hogy öreg ember létére sírva nem fakadt
 27 Janko |              Haza is vitte az öreg ember kunyhójáig, ott letette,
 28 Janko |            akart menni, de az öreg ember nem eresztette.~- Már csak,
 29 Janko |           nap múlva mondja az öreg ember Jankónak:~- Eredj, fiam,
 30 Janko |            orra vére foly. Az öreg ember mindjárt észrevette rajta,
 31 Janko |           fiam - mondja rá az öreg ember -, tudom én, hogy miféle
 32 Janko |            a bőriből, hogy az öreg ember biztatta, mindjárt elkezdte
 33 Janko |       legény vagy - felelt az öreg ember -, de ha tízannyi ideig
 34 Janko |            úgy tett, ahogy az öreg ember mondta. Kiment a tóhoz,
 35 Janko |         erdőbe, amelyikben az öreg ember lakott. Bement hozzá.~-
 36 Janko |           még sohasem volt halandó ember, mert a teteje üveg, az
 37 Janko |     csizmadia, a felesége, az öreg ember, mind ott maradt, nem volt
 38 Feher |            is úgy nyűtte, mint más ember a kendert.~- Jó napot adjon
 39 Feher |            úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret.~- Jó napot adjon
 40 Feher |         vasat úgy gyúrta, mint más ember a tésztát.~- Jó napot adjon
 41 Feher |         Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár?~-
 42 Feher |           Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár se jár?~-
 43 Felig |           volt, volt a világon egy ember, annak volt két fia meg
 44 Felig |           Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:~- Hajtsd
 45 Felig |              Megharagudott erre az ember, mindjárt elkergette a fiát
 46 Felig |       kecskét, maga hajtotta ki az ember. Még szebb füves helyre
 47 Felig |          darab fa. Kérdezi tőle az ember:~"Kedves kecském, jóllaktál?~
 48 Felig |              Ezzel hazahajtotta az ember. Otthon kérdi tőle:~"Kedves
 49 Felig |       Nagyon megharagudott erre az ember, most látta, hogy a két
 50 Egys  |      kitálalja neki a pulickát. Az ember meglát engem a kuckóban,
 51 Egys  |       pulickát.~Mikor jóllakott az ember, felugrott, elkezdett táncolni,
 52 Egys  |      potyogni belőle a pulicka. Az ember azt gondolta, hogy mást
 53 Tunder|            nem - el se gondolná az ember -, a fiatal király apródonkint
 54 Tunder|            fa nőtt ki belőle, hogy ember volt, aki körülérte a két
 55 Tunder|    karjával. Csodálta aztán Isten, ember, hogy mi dolog az, hogy
 56 Tunder|   csudálták, már az ott volt, száz ember se tehetett róla.~Mikor
 57 Tunder|       hasogatta egy szegény favágó ember, egy nagyon szép kis kerek
 58 Tunder|          szánta volna. Felvette az ember, eltette a tarisznyájába,
 59 Tunder|          Másnap az egy pár szegény ember kiment még hajnalban tengerit
 60 Tunder|           tehette, mi tehette ezt? Ember nem lehetett, mert az ide
 61 Tunder|    takarítani a házban. Az egy pár ember majd sóbálvánnyá vált bámulatában,
 62 Tunder|           neki, hogy valami gazdag ember leánya volt ez, úgy is nevelték,
 63 Tunder|            belőle, az egyik favágó ember felvette, hazavitte a feleségének.~
 64 Tunder|        este hazajött a két szegény ember, sehogy se tudták elgondolni,
 65 KisGo |         volt a világon egy szegény ember; annak volt egy felesége,
 66 KisGo |          ezt is bekapta. A szegény ember csak várta, csak várta őket,
 67 KisGo |      oldala, kiömlött belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment,
 68 Babsz |         volt a világon egy szegény ember meg egy szegény asszony.
 69 Babsz |          fiúgyermekkel.~Egyszer az ember kint volt a tanyáján, szántogatott
 70 Babsz |           az embert.~- No, szegény ember - kérdezi az úr -, ki csinálja
 71 Babsz |     megveszem jó pénzen.~A szegény ember nem akarta. De akkorra Jankó
 72 Babsz |      aranyban, ezüstben, a szegény ember - aki most már gazdag ember
 73 Babsz |        ember - aki most már gazdag ember lett - befogta a hat címeres
 74 Babsz |            mentek lopni egy gazdag ember házához. Ott Jankó bebújt
 75 Arany |         mit mondott az a kegyetlen ember?~- Azt, hogy ássuk ki mind
 76 Arany |        vakon is, bénán is. Jószívű ember volt az öreg halász, megszánta
 77 Zsuzsk|        utcaajtóban kint állott egy ember, megszólította őket:~- Hová
 78 Zsuzsk|            emberhez, aki pedig nem ember volt, hanem ördög.~Zsuzskának,
 79 Szurke|           Egyszer volt egy szegény ember, akinek a világon semmi
 80 Szurke|          dolgot, látta, hogy a más ember lova mindig párjával őröl,
 81 Szurke|      gazdám, mi dolog az, hogy más ember mindig két lóval őröl, te
 82 Szurke|     magamnak egy társat.~A szegény ember mindjárt kifogta a malomból,
 83 Szurke|         magamnak társat.~A szegény ember mindjárt agyonverte a farkast,
 84 Dongo |    boszorkányra. De annak csak egy ember kellett volna, ők pedig
 85 Dongo |         mondta, hogy neki csak egy ember kell, hogy őnála csak egy
 86 Dongo |        hogy mit tudna csinálni két ember egy jámbor tehén körül,
 87 Dongo |            meg mindegyiken egy-egy ember lógott, de a két obsitos
 88 Dongo |           uram, miért van ez a sok ember itt felaggatva? Mi bűnt
 89 AzOrd |           Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony,
 90 AzOrd |        egy-egy leánya, csakhogy az ember leánya szép volt, az asszonyé
 91 AzOrd |          hátramenésnél.~Egyszer az ember sütni akart, de nem volt
 92 AzOrd |       feltisztítsák.~Azt mondja az ember a leányának:~- Eredj át,
 93 AzOrd | vetőlapátjok. Azt mondja a szegény ember a leányának:~- Eredj át
 94 AzOrd |          szeget ütött ez a szegény ember fejibe, hogy biz azt az
 95 AzOrd |         dolog, ahogy azt a szegény ember kigondolta, mert alighogy
 96 AzOrd |     valahol szolgálatot.~A szegény ember se nagyon marasztotta, mert
 97 Cigany|         egy cigány meg két szegény ember. Egyszer ezek így hárman
 98 Cigany|            Mondja az egyik szegény ember - Azt kívánnám, hogy mikor
 99 Cigany|          bemegyen az egyik szegény ember a házába, hát ott a tál
100 Cigany|            kelmed benn fogja a más ember igaz jószágát.~Szent Péternek