Part

2001 Feher |              Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábaszárát
2002 Feher |             fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábaszárát adta neki.~
2003 Feher |                   menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se
2004 Feher |                 keze, se lába.~Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá,
2005 Feher |                   Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget
2006 Feher |                  voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez
2007 Feher |                  lett, mint azelőtt volt.~A griffmadár visszarepült
2008 Feher |                  útnak indult, megkeresni a három szolgáját. Amint megy,
2009 Feher |                  nagy gulyát. Megszólítja a gulyást:~- Kié ez a szép
2010 Feher |           Megszólítja a gulyást:~- Kié ez a szép gulya, hé?~- Három
2011 Feher |             mutassa meg kend, hol laknak.~A gulyás útba igazította,
2012 Feher |           igazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement
2013 Feher |             bement belé, hát majd elvette a szeme fényét a nagy ragyogás,
2014 Feher |               majd elvette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak
2015 Feher |                szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette
2016 Feher |                   hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia
2017 Feher |                   másvilágról. Fehérlófia a három királykisasszonyt
2018 Feher |              rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy
2019 Feher |                 megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának
2020 Farkas|                        Farkas-barkas~Volt a világon egy kis tyúk, csak
2021 Farkas|             kapargált, csak ott kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd
2022 Farkas|             kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd fia áthajított
2023 Farkas|                  egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt
2024 Farkas|               tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt,
2025 Farkas|                   kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas:~- Hová szaladsz,
2026 Farkas|           előtaláltak egy nyulat. Kérdezi a nyúl:~- Hová szaladtok,
2027 Farkas|            előtaláltak egy rókát. Kérdezi a róka:~- Hová szaladtok,
2028 Farkas|          előtaláltak egy farkast. Kérdezi a farkas:~- Hová futtok, róka
2029 Farkas|                voltak. Egyszer azt mondja a farkas:~- No, barátaim,
2030 Farkas|                   mindnyájunk nevét, akié a legcsúnyább lesz, azt együk
2031 Farkas|             Ráálltak mindnyájan. Elkezdte a farkas:~- Farkas-barkas
2032 Farkas|                jaj be rút!~Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették
2033 Farkas|                 hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt elég.
2034 Farkas|                volt elég. Megint elkezdte a farkas:~- Farkas-barkas
2035 Farkas|                jaj be rút!~Szétszaggatták a kakast is, meg is érték
2036 Farkas|               megéheztek. Megint elkezdte a farkas:~- Farkas-barkas
2037 Farkas|         nyúlom-búlom jaj be rút!~Megették a kis nyulat is; az is elég
2038 Farkas|               megéheztek. Megint elkezdte a farkas:~- Farkas-barkas
2039 Farkas|            megéheztek. Egyszer azt mondja a farkas a rókának:~- Nos,
2040 Farkas|               Egyszer azt mondja a farkas a rókának:~- Nos, róka pajtás,
2041 Farkas|                  meg, nézzük, melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy
2042 Farkas|                    melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy az erősség.~
2043 Farkas|                 az erősség.~Megbirkóztak; a farkas lett a győztes, megölte
2044 Farkas|               Megbirkóztak; a farkas lett a győztes, megölte a rókát.
2045 Farkas|                   lett a győztes, megölte a rókát. Már ezzel megérte
2046 Farkas|              elfogyott. Megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy
2047 Farkas|                 Elkezdett ordítani, amint a torkán kifért. Éppen vadászok
2048 Farkas|                 észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak,
2049 Felig |                  volt, hol nem volt, volt a világon egy ember, annak
2050 Felig |                mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:~- Hajtsd
2051 Felig |                      Hajtsd ki, fiam, ezt a kecskét legelni, de olyan
2052 Felig |                 hajtsd, ahol jóllakhatik.~A fiú kihajtotta szép füves
2053 Felig |                  szép füves helyre; evett a kecske, evett, míg úgy jól
2054 Felig |           megmozdulni. Akkor kérdezi tőle a fiú:~"Kedves kecském, jóllaktál?~
2055 Felig |                 füvecskét kaptál?"~Felelt a kecske:~"Úgy jóllaktam,
2056 Felig |              kecske:~"Úgy jóllaktam, mint a duda,~egy szál fű se fér
2057 Felig |                 se fér több belém."~Ezzel a fiú hazahajtotta, otthon
2058 Felig |        hazahajtotta, otthon kérdi az apja a kecskétől:~"Kedves kecském,
2059 Felig |                  füvecskét kaptál?"~Felel a kecske:~"Jaj, jó gazdám,
2060 Felig |               gazdám, dehogy laktam,~mint a kutya, úgy koplaltam."~Megharagudott
2061 Felig |                ember, mindjárt elkergette a fiát a háztól. Másnap reggel
2062 Felig |                mindjárt elkergette a fiát a háztól. Másnap reggel mondja
2063 Felig |              háztól. Másnap reggel mondja a kisebbik fiának:~- Hajtsd
2064 Felig |                  Hajtsd ki most te, fiam, a kecskét, de jó helyre hajtsd,
2065 Felig |               hozod haza, úgy jársz, mint a bátyád.~Kihajtotta a fiú
2066 Felig |                 mint a bátyád.~Kihajtotta a fiú még szebb füves helyre,
2067 Felig |                  szebb füves helyre, mint a bátyja, jól is lakott a
2068 Felig |                   a bátyja, jól is lakott a kecske megint úgy, hogy
2069 Felig |                 bírta. Akkor kérdezi tőle a fiú:~"Kedves kecském, jóllaktál?~
2070 Felig |                 füvecskét kaptál?"~Felelt a kecske:~"Úgy jóllaktam,
2071 Felig |              kecske:~"Úgy jóllaktam, mint a duda,~egy szál fű se fér
2072 Felig |                 se fér több belém."~Ezzel a fiú hazahajtotta, otthon
2073 Felig |               otthon megint kérdi az apja a kecskétől:~"Kedves kecském,
2074 Felig |                  füvecskét kaptál?"~Felel a kecske megint:~"Jaj, jó
2075 Felig |               gazdám, dehogy laktam,~mint a kutya, úgy koplaltam."~Ez
2076 Felig |                 az embert, elkergette ezt a fiát is.~Harmadnap reggel
2077 Felig |                reggel nem volt kire bízni a kecskét, maga hajtotta ki
2078 Felig |                  füves helyre vitte, mint a fiai, a kecske úgy jóllakott,
2079 Felig |                helyre vitte, mint a fiai, a kecske úgy jóllakott, hogy
2080 Felig |                  füvecskét kaptál?"~Felel a kecske:~"Úgy jóllaktam,
2081 Felig |              kecske:~"Úgy jóllaktam, mint a duda,~egy szál fű se fér
2082 Felig |                  füvecskét kaptál?"~Felel a kecske:~"Jaj, jó gazdám,
2083 Felig |               gazdám, dehogy laktam,~mint a kutya, úgy koplaltam."~Nagyon
2084 Felig |                   ember, most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette
2085 Felig |                 is ártatlanul kergette el a háztól.~- No hiszen megállj,
2086 Felig |                    Elővett egy éles kést, a kecskét megkötötte egy fához,
2087 Felig |               félig megnyúzta, megszólalt a kecske:~"Jaj, jaj, jaj,
2088 Felig |                jaj, jó gazdám,~ne húzd le a bundám,~úgy jóllaktam, mint
2089 Felig |               bundám,~úgy jóllaktam, mint a duda,~egy szál fű se fér
2090 Felig |                    Erre aztán félbehagyta a nyúzást, eloldta a fától
2091 Felig |            félbehagyta a nyúzást, eloldta a fától a félig megnyúzott
2092 Felig |                  nyúzást, eloldta a fától a félig megnyúzott kecskét.
2093 Felig |                 félig megnyúzott kecskét. A kecske amint megszabadult,
2094 Felig |                  szépen. Egyszer jön haza a róka, beszól a lyukba:~-
2095 Felig |                   jön haza a róka, beszól a lyukba:~- Ki vagy, mi vagy
2096 Felig |                 mert megdöflek."~Megijedt a róka, elszaladt a farkashoz.~-
2097 Felig |                Megijedt a róka, elszaladt a farkashoz.~- Farkas komám,
2098 Felig |                    gyere hamar, ördög van a lyukamban.~Odamegy a farkas
2099 Felig |                  van a lyukamban.~Odamegy a farkas a lyuk szájához.~-
2100 Felig |               lyukamban.~Odamegy a farkas a lyuk szájához.~- Ki vagy,
2101 Felig |                 mert megdöflek."~Megijedt a farkas is, elszaladt a medvéhez.~-
2102 Felig |           Megijedt a farkas is, elszaladt a medvéhez.~- Jaj, komám,
2103 Felig |                    gyere hamar, ördög van a róka koma lyukában.~Odamegy
2104 Felig |               róka koma lyukában.~Odamegy a medve is a lyukhoz, beszól
2105 Felig |              lyukában.~Odamegy a medve is a lyukhoz, beszól rajta:~-
2106 Felig |                 mert megdöflek."~Megijedt a medve is, elszaladtak mind
2107 Felig |                medve is, elszaladtak mind a hárman. Szaladtak, szaladtak,
2108 Felig |            szaladtok, medve koma? - kérdi a sündisznó.~- Jaj, szaladjunk,
2109 Felig |                  te is szaladj, ördög van a róka koma lyukában.~- Nem
2110 Felig |                  is, mégse tudtuk - felel a medve.~- No csak próbáljunk
2111 Felig |            próbáljunk szerencsét - mondja a sündisznó.~Visszamentek
2112 Felig |                  Visszamentek hát; beszól a sündisznó a lyuk száján:~-
2113 Felig |                   hát; beszól a sündisznó a lyuk száján:~- Ki vagy,
2114 Felig |             mindjárt, mert megdöflek."~De a sündisznó nem ijedt meg,
2115 Felig |                 szurkálni minden oldalról a nyúzott részét a kecskének.
2116 Felig |                 oldalról a nyúzott részét a kecskének. Ez se vette tréfára
2117 Felig |            kecskének. Ez se vette tréfára a dolgot, kiugrott a lyukból.
2118 Felig |                tréfára a dolgot, kiugrott a lyukból. Idekint aztán mindjárt
2119 Felig |              mindjárt megismerték őkelmét a medve is, farkas is; megfogták,
2120 Egys  |                  az erdőre fáért. Befogom a két ökröt, elindulok az
2121 Egys  |                  előtt, de igen nagy volt a sár, egyszer beleragadt
2122 Egys  |                   sár, egyszer beleragadt a fél csizmám, mezítláb maradtam.
2123 Egys  |              mezítláb maradtam. Húznám ki a csizmám a sárból, de biz
2124 Egys  |             maradtam. Húznám ki a csizmám a sárból, de biz az nem jött.
2125 Egys  |          emelőrúdért, azzal kifeszegettem a csizmámat a sárból. De míg
2126 Egys  |                 kifeszegettem a csizmámat a sárból. De míg az emelőrúdért
2127 Egys  |            emelőrúdért jártam, úgy elment a két ökör a szekérrel, hogy
2128 Egys  |             jártam, úgy elment a két ökör a szekérrel, hogy se híre,
2129 Egys  |              beállottam szűrszabóinasnak. A gazdám adott egy rongyos
2130 Egys  |                  egy rongyos darócot, azt a nyakamba gabalyítottam,
2131 Egys  |                  Másnap reggel azt mondja a gazdám: "Fogd fel azt a
2132 Egys  |                   a gazdám: "Fogd fel azt a kosarat, öcsém, menjünk
2133 Egys  |                   kosarat, öcsém, menjünk a piacra, vegyünk borsót ebédre."
2134 Egys  |                 borsót ebédre." Kimentünk a piacra, meg is vettünk mindent,
2135 Egys  |               Mikor hazaérünk, észreveszi a gazdám, hogy nincs borsó.
2136 Egys  |               nekem: "Eredj vissza, fiam, a piacra, elfelejtettünk borsót
2137 Egys  |                Csak keresem, csak keresem a házunkat, egyszer rám esteledik.
2138 Egys  |                   ház ablakában; bementem a házba. Odabent egy vénasszony
2139 Egys  |                 hogy még most is tele van a hasam korpaciberével.~Amint
2140 Egys  |               Amint jóllaktam, lefeküdtem a kuckóba, belehúztam magam
2141 Egys  |                 kuckóba, belehúztam magam a darócomba. Egyszer jön haza
2142 Egys  |               darócomba. Egyszer jön haza a gazda nagy részegen a korcsmából,
2143 Egys  |                haza a gazda nagy részegen a korcsmából, az asszony kitálalja
2144 Egys  |                 az asszony kitálalja neki a pulickát. Az ember meglát
2145 Egys  |           pulickát. Az ember meglát engem a kuckóban, hí, hogy menjek,
2146 Egys  |                   falat se, be volt kötve a szűröm ujja, mind abba eresztegettem
2147 Egys  |                   mind abba eresztegettem a pulickát.~Mikor jóllakott
2148 Egys  |              táncoltunk, egyszer kiódzott a darócom ujja, elkezdett
2149 Egys  |                 elkezdett potyogni belőle a pulicka. Az ember azt gondolta,
2150 Egys  |                nagyon végighegedült volna a hátamon.~Szaladtam, szaladtam,
2151 Egys  |                Kaptam magam, belefeküdtem a garatba. Amint ott fekszem,
2152 Egys  |               tanakodni, hogy hová tegyék a bélit, hogy rá ne akadjanak.
2153 Egys  |                egyik azt találta ki, hogy a garatba kellene lökni; mindjárt
2154 Egys  |              lökni; mindjárt oda is hozta a garathoz. Én is megijedtem,
2155 Egys  |                     Rám ne lökje kend azt a böndőt." Erre a három tolvaj
2156 Egys  |                  kend azt a böndőt." Erre a három tolvaj megijedt, elszaladt;
2157 Egys  |                elszaladt; mind otthagyták a sok birkahúst. A lármára
2158 Egys  |               otthagyták a sok birkahúst. A lármára a molnármester is
2159 Egys  |                  sok birkahúst. A lármára a molnármester is felébredt,
2160 Egys  |            megdicsért, hogy elijesztettem a tolvajokat: "No, öcsém,
2161 Egys  |                  be is állottam mindjárt. A gazdám adott fölöstökömre
2162 Egys  |                 bicskám nem volt, ideadta a szép csillagos nyelű bicskáját
2163 Egys  |                    Eszegettem, eszegettem a tojást, egyszer beleejtettem
2164 Egys  |              tojást, egyszer beleejtettem a csillagos nyelű bicskát.
2165 Egys  |    beleeresztettem, de még az sem érte el a fenekét, nem tudtam kivenni
2166 Egys  |               fenekét, nem tudtam kivenni a bicskát. Megijedtem, hogy
2167 Egys  |                   Megijedtem, hogy megver a molnár gazdám a szép bicskáért,
2168 Egys  |               hogy megver a molnár gazdám a szép bicskáért, elfutottam
2169 Egys  |               éppen lakodalmoztak, állott a lagzi ugyancsak, volt dínomdánom,
2170 Egys  |              elibem állottak, hogy menjek a patikába jóféle sáfrányért. "
2171 Egys  |              fülön fogtam. "Eredj, öcsém, a patikába jóféle sáfrányért;
2172 Egys  |               nélkül maradsz."~Felült hát a szamárra; míg ment, lassan
2173 Egys  |              maradtam.~Erre mind elhányta a sáfrányt, bejött a lakodalomba,
2174 Egys  |               elhányta a sáfrányt, bejött a lakodalomba, ugyancsak elkezdte
2175 Egys  |            ugyancsak elkezdte táncoltatni a szalmaderekú kisasszonyokat.
2176 Egys  |              szalmaderekú kisasszonyokat. A sarokban volt egy nagy sárga
2177 Egys  |                   zsák; én váltig mondtam a fiúnak: "Ne táncoltasd olyan
2178 Egys  |            táncoltasd olyan nagyon azokat a szalmaderekú kisasszonyokat,
2179 Egys  |         szalmaderekú kisasszonyokat, mert a zabtaréjú sárgaréz sarkantyúddal
2180 Egys  |                sarkantyúddal majd kirúgod a sárga leves zsákot." De
2181 Egys  |                   aztán csakugyan kirúgta a zsákot. No iszen volt drága
2182 Egys  |              iszen volt drága mulatság! - a sárga lé a szamárnak körmig
2183 Egys  |              drága mulatság! - a sárga lé a szamárnak körmig se ért,
2184 Egys  |                 volna, de én felszaladtam a padlásra, egy kopó ott sütötte-főzte
2185 Egys  |                egy kopó ott sütötte-főzte a húst, azt oldalba ütöttem,
2186 Egys  |                  most is ott van az orrán a két lyuk, a horog helye.~ ~
2187 Egys  |                  van az orrán a két lyuk, a horog helye.~ ~
2188 Tunder|                                           A tündérkisasszony és a cigányleány~
2189 Tunder|                     A tündérkisasszony és a cigányleány~Hol volt, hol
2190 Tunder|                  volt, hol nem volt, volt a világon egy királyfi. Ez
2191 Tunder|                  világon egy királyfi. Ez a királyfi egyszer kiment
2192 Tunder|                 arra ment egy öregasszony a kútra, három korsó volt
2193 Tunder|                   kútra, három korsó volt a karján. A királyfi, amint
2194 Tunder|                három korsó volt a karján. A királyfi, amint meglátta,
2195 Tunder|               hajigálni, hogy majd eltöri a korsóját.~- Ne hajigáljon
2196 Tunder|                 korsóját.~- Ne hajigáljon a felséges királyfi - mondja
2197 Tunder|             öregasszony -, mert ha eltöri a korsómat, majd meglátja,
2198 Tunder|                   erdőből vesz feleséget.~A királyfi rá se hallgatott,
2199 Tunder|              öregasszony:~- Ne hajigáljon a felséges királyfi, mert
2200 Tunder|                  királyfi, mert ha eltöri a korsómat, majd meglátja,
2201 Tunder|                erdőből vesz feleséget.~De a királyfi csak tovább hajigált,
2202 Tunder|                   követ, hogy eltört mind a három korsó.~- No, felséges
2203 Tunder|          házasodik, ebből vesz feleséget.~A királyfi csak nevetett,
2204 Tunder|                    Szép egyenes volt mind a három, a királyfi nagyon
2205 Tunder|                egyenes volt mind a három, a királyfi nagyon megszerette, "
2206 Tunder|         megszerette, "milyen jó lesz mind a három ostornyélnek" - elővette
2207 Tunder|                   mert mindjárt megfúlok!~A királyfi kipkedett-kapkodott,
2208 Tunder|                 fulladt meg szeme láttára a gyönyörű tündérkisasszony.
2209 Tunder|                gyönyörű tündérkisasszony. A királyfi bánatában végig-végigsiratta,
2210 Tunder|                volt mit tenni? Ölbe vette a szép halottat, hazavitte,
2211 Tunder|                    megint odatévedt, ahol a három kis árva tölgyet találta,
2212 Tunder|            búsulnának.~"Veszett fejszének a nyele fordul - gondolta
2213 Tunder|                   nyele fordul - gondolta a királyfi -, levágom ezt
2214 Tunder|                   királyfi -, levágom ezt a kettőt ostornyélnek, úgyse
2215 Tunder|                mert mindjárt megfúlok!~De a királyfi ennek se tudott
2216 Tunder|                  szeme láttára, hogy majd a szíve repedt belé. Ezt is
2217 Tunder|                 Ezt is végig-végigsiratta a királyfi, azután ölébe vette,
2218 Tunder|                  csak akkor jutott eszébe a harmadik kis fa, hogy hátha
2219 Tunder|                hajnal előtt, felöltözött, a kezébe vett egy korsó friss
2220 Tunder|                erdőbe. Csakhamar rátalált a harmadik szép kis fára,
2221 Tunder|              szebb tündérkisasszony, mint a két első volt, elsikoltotta
2222 Tunder|                   mert mindjárt megfúlok!~A királyfi mindjárt a szájához
2223 Tunder|             megfúlok!~A királyfi mindjárt a szájához tartotta a jó friss
2224 Tunder|              mindjárt a szájához tartotta a jó friss vizet, ivott belőle
2225 Tunder|                 friss vizet, ivott belőle a tündérkisasszony, mindjárt
2226 Tunder|             mindjárt nem lett semmi baja; a királyfi megölelte, megcsókolta.~-
2227 Tunder|               szívemnek szép szerelme, én a tied, te az enyim, hanem
2228 Tunder|                  hogy soha el nem hagysz!~A tündérkisasszony is nagyon
2229 Tunder|    tündérkisasszony is nagyon megszerette a királyfit, ott mindjárt
2230 Tunder|               hűséget esküdtek egymásnak, a királyfi elmondta, kicsoda-micsoda,
2231 Tunder|             nagyon keményen kezdett sütni a nap a tündérkisasszonyra,
2232 Tunder|              keményen kezdett sütni a nap a tündérkisasszonyra, különben
2233 Tunder|               gyenge volt még, alig bírta a lába, arra határoztak hát,
2234 Tunder|                 arra határoztak hát, hogy a királyfi hazamegy hintóért,
2235 Tunder|               királyfi hazamegy hintóért, a tündérkisasszony pedig,
2236 Tunder|                 várja meg. Úgy is tettek. A királyfi elment haza, otthagyta
2237 Tunder|           királyfi elment haza, otthagyta a szép kedvesét a fűzfán.~
2238 Tunder|                 otthagyta a szép kedvesét a fűzfán.~Várt, várt a szép
2239 Tunder|             kedvesét a fűzfán.~Várt, várt a szép kisasszony, egyszer
2240 Tunder|               lincses-loncsos cigányleány a kúthoz vízért; amint leeresztette
2241 Tunder|                vízért; amint leeresztette a korsóját, meglátta a szép
2242 Tunder|         leeresztette a korsóját, meglátta a szép kisasszony képét a
2243 Tunder|                   a szép kisasszony képét a kútban, megörült neki, hogy
2244 Tunder|              elkezdett csókot hányni felé a két retkes kezével; hát
2245 Tunder|                árnyéka, hát kié? Meglátja a fűzfán a tündérkisasszonyt.
2246 Tunder|                hát kié? Meglátja a fűzfán a tündérkisasszonyt. Mindjárt
2247 Tunder|               lelkem, be szép vagy, eszem a zúzád, hát hogy kerültél
2248 Tunder|                   vagy? Kit vársz itt?~Az a szegény ártatlan teremtés,
2249 Tunder|                 neki mindent, hogy ő most a királyfit várja, aki csak
2250 Tunder|                 királyfit várja, aki csak a hintóért ment haza, de mindjárt
2251 Tunder|               haza, de mindjárt itt lesz. A cigányleánynak se kellett
2252 Tunder|              gondolkozott soká, nem törte a fejét, hogy mit csináljon,
2253 Tunder|                 csináljon, hanem megfogta a tündérkisasszonyt, lehúzta
2254 Tunder|                tündérkisasszonyt, lehúzta a fáról, levetkőztette, úgy
2255 Tunder|        levetkőztette, úgy aztán belélökte a kútba; a sok szép tündérruhát
2256 Tunder|                  aztán belélökte a kútba; a sok szép tündérruhát pedig
2257 Tunder|                 pedig imígy-amúgy, mintha a padlásról hányták volna
2258 Tunder|                volna rá, magára rakta. De a tündérkisasszony nem halt
2259 Tunder|            tündérkisasszony nem halt belé a kútba, hanem egy szép aranyhallá
2260 Tunder|               előre-hátra. Észrevette ezt a cigányleány is, gondolta,
2261 Tunder|          mesterkedett, akkor érkezett meg a királyfi a szép aranyos
2262 Tunder|                   érkezett meg a királyfi a szép aranyos hintóval meg
2263 Tunder|                 szép aranyos hintóval meg a nagy lakodalmas néppel,
2264 Tunder|                 meglátta, hogy mit csinál a kedvese.~- Hát te, lelkem,
2265 Tunder|                 lelkem, mit keresel abban a kútban?~- Én bizony egy
2266 Tunder|               csókoljalak meg.~Odafordult a cigányleány, meglátta a
2267 Tunder|                   a cigányleány, meglátta a csúnya pofáját a királyfi,
2268 Tunder|                 meglátta a csúnya pofáját a királyfi, mintha csak pofon
2269 Tunder|                csapták volna, úgy elkapta a fejét.~- Ejnye, hé, be megcsúnyultál,
2270 Tunder|         megcsúnyultál, míg oda voltam, ha a ruhád nem látnám, azt gondolnám,
2271 Tunder|                   kedvesem, nem vagyok én a naphoz szokva, se a fúvó
2272 Tunder|             vagyok én a naphoz szokva, se a fúvó szélhez, nap összeégetett,
2273 Tunder|             megszépülök én megint otthon.~A királyfi aztán - mit volt
2274 Tunder|                    hogy hét országra járt a híre.~Itt mi lett a dologból,
2275 Tunder|                  járt a híre.~Itt mi lett a dologból, mi nem - el se
2276 Tunder|                   se gondolná az ember -, a fiatal király apródonkint
2277 Tunder|                  apródonkint hozzászokott a cigányleányhoz, mert az
2278 Tunder|                 mert az is felvette magát a sok ételtől-italtól, utoljára
2279 Tunder|                 utoljára még megszerette. A királynénak pedig éjjel-nappal
2280 Tunder|                pedig annyi volt körülötte a sok doktor, borbély, bábaasszony,
2281 Tunder|                  mesterségöket, de hiába, a királyné csak nem gyógyult.
2282 Tunder|               róla, hogy alkudozik is már a másvilágiakkal, magához
2283 Tunder|                nem hívattam volna ide azt a sok doktort.~- No, ha akarod,
2284 Tunder|                  hát tudd meg, hogy engem a világ valamennyi doktora
2285 Tunder|             rajtam más, csak az, ha annak a kis aranyhalnak a húsából
2286 Tunder|                   annak a kis aranyhalnak a húsából ehetem, amelyik
2287 Tunder|             ehetem, amelyik ebben s ebben a kútban van.~A király mindjárt
2288 Tunder|               ebben s ebben a kútban van.~A király mindjárt kiadta a
2289 Tunder|                  A király mindjárt kiadta a parancsot, hogy neki azt
2290 Tunder|                  parancsot, hogy neki azt a kis halat fogják meg mentől
2291 Tunder|                  fogták, meg is sütötték. A királyné tudta, hogy akármilyen
2292 Tunder|                  akármilyen kis porcikája a halnak ha megmarad, akkor
2293 Tunder|                  akkor megint nem vész el a tündérkisasszony, megparancsolta
2294 Tunder|      tündérkisasszony, megparancsolta hát a szolgálónak, aki tisztította,
2295 Tunder|        szolgálónak, aki tisztította, hogy a pikkelyét mind összeszedje
2296 Tunder|              udvaron. Maga is, mikor ette a halat, mind összeszedte
2297 Tunder|                   halat, mind összeszedte a szálkát, a tűzbe vetette.
2298 Tunder|               mind összeszedte a szálkát, a tűzbe vetette. De biz ez
2299 Tunder|                  tűzbe vetette. De biz ez a nagy óvatosság mind kárba
2300 Tunder|                  mind kárba veszett, mert a tisztításkor egy kis halpénz
2301 Tunder|                egy kis halpénz elpattant, a szolgáló nem vette észre,
2302 Tunder|                 ember volt, aki körülérte a két karjával. Csodálta aztán
2303 Tunder|                 se volt, hanem olyan volt a föld, mint a tenyerem, ott
2304 Tunder|                   olyan volt a föld, mint a tenyerem, ott most ez a
2305 Tunder|                   a tenyerem, ott most ez a nagy fa van; de biz azt
2306 Tunder|               tehetett róla.~Mikor reggel a királyné felébredt, kinézett
2307 Tunder|             kinézett az ablakán, meglátta a szép gyönyörű fát, majd
2308 Tunder|              ímhogy sírássá nem változott a nagy öröm, mert eszébe jutott,
2309 Tunder|                módra nem kerekedhetett az a fa oda, csak úgy, ha a tündérkisasszonynak -
2310 Tunder|                 az a fa oda, csak úgy, ha a tündérkisasszonynak - a
2311 Tunder|                   a tündérkisasszonynak - a kis aranyhalnak valami porcikájából -
2312 Tunder|             nagyon megijedt. "Már így ezt a fát se lehet megtűrni tovább,
2313 Tunder|              hiába mesterkedett körülötte a sok doktor; mikor már megint
2314 Tunder|               doktor; mikor már megint az a hír járt mindenfelé, hogy
2315 Tunder|                 mindenfelé, hogy fél lába a koporsóban, megint behívatta
2316 Tunder|                csak attól, ha nekem annak a fának a tüzénél főznek ételt,
2317 Tunder|                    ha nekem annak a fának a tüzénél főznek ételt, amelyik
2318 Tunder|             tüzénél főznek ételt, amelyik a minapában olyan egyszerre
2319 Tunder|                   terítve.~Sajnálta ugyan a király a fát, de azért mégis
2320 Tunder|                   Sajnálta ugyan a király a fát, de azért mégis kivágatta,
2321 Tunder|                 de azért mégis kivágatta, a gyökereit kiszedette, kiirtatta,
2322 Tunder|             levélig, az utolsó szilánkig. A királyné, amint a tüzénél
2323 Tunder|              szilánkig. A királyné, amint a tüzénél főzött ételből evett,
2324 Tunder|                  mintha kettévágták volna a betegségét, olyan egyszerre
2325 Tunder|                  felgyógyult.~Itt mi lett a dologból, mi nem, a királyné
2326 Tunder|                  lett a dologból, mi nem, a királyné élte világát, rá
2327 Tunder|               élte világát, rá se gondolt a tündérkisasszonyra, bizonyosnak
2328 Tunder|                szilánkig mind feltüzelték a fát" - gondolta magában.
2329 Tunder|                 fel, mert mikor vagdalták a derekát apróra, amint hasogatta
2330 Tunder|                Felvette az ember, eltette a tarisznyájába, este aztán
2331 Tunder|       tarisznyájába, este aztán hazavitte a feleségének, az meg majd
2332 Tunder|                 kezét-lábát, úgy megörült a gyönyörű kis deszkának,
2333 Tunder|                 mindjárt be is fedte vele a legszebb köcsögjét, feltette
2334 Tunder|              legszebb köcsögjét, feltette a kemence vállára.~Másnap
2335 Tunder|                csak úgy hagyta az asszony a házat, amint volt, se fel
2336 Tunder|                egész nap úgyse lesz senki a házban. Bereteszelték aztán
2337 Tunder|             Bereteszelték aztán az ajtót, a görbe kulcsot felszúrták
2338 Tunder|              kinyitják az ajtót, belépnek a házba, hát minden olyan,
2339 Tunder|                    hát minden olyan, mint a pohár; az ágy fel van vetve,
2340 Tunder|           megtakarítva. Csudálkoztak mind a ketten, hogy mi dolog ez.
2341 Tunder|                megleste, hogy hová tették a kulcsot, mikor aztán elmentek,
2342 Tunder|                    tréfából kitakarította a házat.~No ez ebben maradt.~
2343 Tunder|            dologra, bezártak jól mindent, a kulcsot elvitték magukkal,
2344 Tunder|                  az ajtót, hát olyan volt a ház, mint a tükör, ki volt
2345 Tunder|                hát olyan volt a ház, mint a tükör, ki volt seperve,
2346 Tunder|                   Megállott az eszök mind a kettőjöknek. "Ki tehette,
2347 Tunder|                 leskelődnek, látják, hogy a köcsögön az új fedő, ami
2348 Tunder|                  köcsögön az új fedő, ami a királyi udvarból került,
2349 Tunder|                  leány, elkezd takarítani a házban. Az egy pár ember
2350 Tunder|            hirtelen benyitottak az ajtón. A tündérkisasszony, amint
2351 Tunder|                   őket, szaladt egyenesen a kis fedő felé, de az asszony
2352 Tunder|                   megelőzte, mint Megyeri a macskát, felkapta előle
2353 Tunder|                   macskát, felkapta előle a fedőt, belevetette a tűzbe.~
2354 Tunder|                előle a fedőt, belevetette a tűzbe.~Sírt-rítt a szép
2355 Tunder|            belevetette a tűzbe.~Sírt-rítt a szép tündérkisasszony, hová
2356 Tunder|                 az ő házát megégették, de a favágóék vigasztalták, hogy
2357 Tunder|                  miféle leány, hogy abban a kis deszkában lakott.~A
2358 Tunder|                   a kis deszkában lakott.~A leány aztán elbeszélte,
2359 Tunder|                 történetét, hogy ölte meg a királyfi két szép testvérét,
2360 Tunder|             hűséget egymásnak, hogy dobta a cigányleány a kútba, hogy
2361 Tunder|                  hogy dobta a cigányleány a kútba, hogy ölték meg hal
2362 Tunder|                 fa volt, hogy került ide. A favágóék nagyon megsajnálták
2363 Tunder|                  nagyon megsajnálták mind a ketten, mondták neki, hogy
2364 Tunder|                 náluk, majd eltartják ők; a leány ott is maradt, mert
2365 Tunder|          búsult-szomorkodott, az bántotta a lelkét nagyon, hogy hogy
2366 Tunder|                 hogy hogy eszi ő ki ennek a két szegény embernek a szájából
2367 Tunder|              ennek a két szegény embernek a szájából a kenyeret, mikor
2368 Tunder|               szegény embernek a szájából a kenyeret, mikor maguknak
2369 Tunder|                csak nem is segíthet nekik a munkában, mert keze-lába,
2370 Tunder|                  egész teste gyenge, mint a harmat. Egyszer aztán eszébe
2371 Tunder|              eszébe jutott, hogy jó volna a királynéhoz beállani szobaleánynak,
2372 Tunder|              szőni, fonni tud, megkeresné a maga kenyerét, nem lenne
2373 Tunder|                    Meg is kérte még aznap a szegény asszonyt, hogy a
2374 Tunder|                  a szegény asszonyt, hogy a királynéhoz menjen el, kérdezze
2375 Tunder|                   szüksége. Váltig mondta a jó asszony, hogy minek menne
2376 Tunder|             semmit, el kellett neki menni a királynéhoz. Elment hát,
2377 Tunder|         szobaleánynak való, ha megfogadná a felséges királyné. A királyné
2378 Tunder|           megfogadná a felséges királyné. A királyné megörült neki,
2379 Tunder|                 hogy cigányfajta volt még a lelke is, telhetetlen is
2380 Tunder|              kérdezte, hogy miféle leány. A favágóné azt mondta neki,
2381 Tunder|                 ez, úgy is nevelték, mint a kisasszonyokat szokás, de
2382 Tunder|                neki szolgálatával keresni a kenyerét. "Azért kérem a
2383 Tunder|                  a kenyerét. "Azért kérem a felséges királynét, ne bánjon
2384 Tunder|                  ne bánjon vele úgy, mint a szolgálókkal szokás, nézzen
2385 Tunder|               nézzen el neki egyet-mást." A királyné megígérte, hogy
2386 Tunder|                  vele, azután megalkudtak a bérben, még aznap haza is
2387 Tunder|                  az ajtón, mikor meglátta a király és a királyné, csak
2388 Tunder|                mikor meglátta a király és a királyné, csak elbámult
2389 Tunder|              királyné, csak elbámult mind a kettő: "Hogy szülhetett
2390 Tunder|                 Csudálták, bámulták, hogy a sok nehéz munkában mezítelen
2391 Tunder|                 lábát nap el nem sütötte, a szél ki nem fújta, hogy
2392 Tunder|                    két orcája fehér, mint a most esett hó, gyenge, mint
2393 Tunder|               most esett hó, gyenge, mint a harmat; de a parasztruhában
2394 Tunder|                 gyenge, mint a harmat; de a parasztruhában egyik se
2395 Tunder|                   se ismerte meg, hogy ez a tündérkisasszony, a királyné
2396 Tunder|               hogy ez a tündérkisasszony, a királyné megfogadta szobaleánynak.
2397 Tunder|        varrogatott, fonogatott, cicomázta a királynét.~Apródonként telt
2398 Tunder|                 telt az idő, beköszöntött a tél. A királyné minden este
2399 Tunder|                  idő, beköszöntött a tél. A királyné minden este összeült
2400 Tunder|             királyné minden este összeült a cselédjeivel, fonogattak,
2401 Tunder|                  fonogattak, mesélgettek. A mesélés sorbajárt, mint
2402 Tunder|                   mesélés sorbajárt, mint a falusi bíróság, hol egyik
2403 Tunder|              ennek is mondták mindnyájan, a király maga is, hogy meséljen
2404 Tunder|                  egyszer egy királyfi, ez a királyfi kiment vadászni
2405 Tunder|             öregasszony, három korsó volt a karján, a királyfi elkezdett
2406 Tunder|                három korsó volt a karján, a királyfi elkezdett felé
2407 Tunder|                 elkezdett felé hajigálni, a vénasszony mondta neki,
2408 Tunder|                hajigáljon, mert ha eltöri a korsóját, abból az erdőből
2409 Tunder|                erdőből vesz feleséget, de a királyfi nem hallgatott
2410 Tunder|               királyfi nem hallgatott rá; a vénasszony megint mondta
2411 Tunder|                neki, akkor se ért semmit, a királyfi addig hajigált,
2412 Tunder|           hajigált, míg el nem törte mind a három korsót. "No, felséges
2413 Tunder|                  erdőből vesz feleséget." A királyfi nem hitte el, csak
2414 Tunder|                 csak nevetgetett magában.~A király, mikor meghallotta,
2415 Tunder|              meghallotta, hogy mit beszél a szobaleány, csak elbámult,
2416 Tunder|               mikor ő senkinek se mondta. A szobaleány csak folytatta
2417 Tunder|            folytatta tovább:~- Ment aztán a királyfi az erdőbe beljebb-beljebb,
2418 Tunder|                mellett egy tőről fakadva. A királyfi elővette a bicskáját,
2419 Tunder|              fakadva. A királyfi elővette a bicskáját, lemetszette az
2420 Tunder|                 kért, hogy nem adott neki a királyfi, megfulladt. Hazavitte
2421 Tunder|               megfulladt. Hazavitte aztán a királyfi, eltemettette.~
2422 Tunder|           királyfi, eltemettette.~Már itt a királyné is tudta, hogy
2423 Tunder|                 hogy kiről van szó, ki az a király, de azt gondolta,
2424 Tunder|                   azt gondolta, hogy csak a kútig tudja a szobaleány,
2425 Tunder|                   hogy csak a kútig tudja a szobaleány, hát csak hagyta
2426 Tunder|                   Másnap megint odatévedt a királyfi a két kis árva
2427 Tunder|               megint odatévedt a királyfi a két kis árva tölgyfához,
2428 Tunder|               búsulva találta őket, amint a testvérükre hajolva szomorkodtak,
2429 Tunder|              sajnálta bánatjokat, levágta a második kis fát is; ebből
2430 Tunder|             kiáltott, hogy nem adott neki a királyfi, megfulladt ez
2431 Tunder|           királyfi, megfulladt ez is.~Itt a királynénak eszébe jutott,
2432 Tunder|                    jobb lesz elejét venni a bajnak, elhallgattatni.
2433 Tunder|           elhallgattatni. Beleszólott hát a mesébe:~- Ne is mondd tovább,
2434 Tunder|                    leányom, tudom már ezt a mesét.~De a király nem hagyta
2435 Tunder|                 tudom már ezt a mesét.~De a király nem hagyta elhagyni:~-
2436 Tunder|                 folytasd.~Folytatta aztán a leány:~- Harmadnap megint
2437 Tunder|                   Harmadnap megint kiment a királyfi, de már ekkor vitt
2438 Tunder|                  poharat is. Mikor odaért a harmadik, az egyes-egyedül,
2439 Tunder|                 tartotta, azután elővette a bicskáját, levágta azt is.
2440 Tunder|                  tündérleány, vizet kért, a királyfi adott neki, mindjárt
2441 Tunder|                 hűséget esküdtek.~Itt már a cigányleány-királyné nagyon
2442 Tunder|            hallottam én már ezt, hogy fáj a fülem is, ha hallom.~De
2443 Tunder|                   fülem is, ha hallom.~De a király megint nem engedte
2444 Tunder|             Elindultak aztán hazafelé, de a tündérleány nagyon gyenge
2445 Tunder|                bírt menni, felültette hát a királyfi egy kút fölibe,
2446 Tunder|                  ő hintót hoz. Várt aztán a tündérleány; amint ott várt,
2447 Tunder|                arra ment egy cigányleány.~A királyné látta, hogy ez
2448 Tunder|              mondd már tovább, utálom ezt a mesét testemből-lelkemből!~
2449 Tunder|                   testemből-lelkemből!~De a király a cigányleányról
2450 Tunder|          testemből-lelkemből!~De a király a cigányleányról csakugyan
2451 Tunder|                 elhagyni:~- Ha belevágtuk a fejszét, csak mozgassuk,
2452 Tunder|                    mondd tovább, leányom.~A leány folytatta:~- Hogy,
2453 Tunder|                  Hogy, hogy nem, meglátta a cigányleány a tündérkisasszonyt
2454 Tunder|                    meglátta a cigányleány a tündérkisasszonyt a fán,
2455 Tunder|           cigányleány a tündérkisasszonyt a fán, felment utána, kikérdezte,
2456 Tunder|                 vár, mikor megtudta, hogy a királyfira várakozik, lehúzta
2457 Tunder|             királyfira várakozik, lehúzta a fáról, leszedte róla a tündérruhát,
2458 Tunder|            lehúzta a fáról, leszedte róla a tündérruhát, aztán meztelenül
2459 Tunder|              aztán meztelenül belévetette a kútba, a ruháját pedig magára
2460 Tunder|           meztelenül belévetette a kútba, a ruháját pedig magára szedte.
2461 Tunder|                pedig magára szedte. Hanem a tündérleány nem halt belé
2462 Tunder|                 tündérleány nem halt belé a vízbe, szép kis aranyhallá
2463 Tunder|                  úszkálni. Észrevette ezt a cigányleány, próbálgatta
2464 Tunder|          cigányleány, próbálgatta kifogni a halat, de sehogy se tudta.
2465 Tunder|                 de sehogy se tudta. Mikor a legjobban fogdosná...~Itt
2466 Tunder|                     Itt megint belevágott a királyné:~- Ha még tovább
2467 Tunder|                 ott leszek ám - felelt rá a király -, csak folytasd,
2468 Tunder|                fogdosná, éppen akkor jött a király a szép aranyos hintóval,
2469 Tunder|                 éppen akkor jött a király a szép aranyos hintóval, kérdezte,
2470 Tunder|                kérdezte, hogy mit csinál. A cigányleány azt mondta,
2471 Tunder|                  mondta, hogy megszerette a kis aranyhalat, azt szeretné
2472 Tunder|         aranyhalat, azt szeretné kifogni. A király aztán bíztatta, hogy
2473 Tunder|           vesződjön vele, félbehagyta hát a cigányleány a halfogást,
2474 Tunder|             félbehagyta hát a cigányleány a halfogást, odafordult a
2475 Tunder|                   a halfogást, odafordult a királyhoz, az csak akkor
2476 Tunder|                   az csak akkor látta meg a csúnya pofát, majd hanyatt
2477 Tunder|               majd hanyatt esett tőle, de a leány azzal vágta ki magát,
2478 Tunder|                vágta ki magát, hogy nincs a naphoz-szélhez szokva, azért
2479 Tunder|                   Itt megint belekiáltott a királyné:~- Ha még tovább
2480 Tunder|                  már, ki nem állhatom ezt a mesét!~De a király se tágított,
2481 Tunder|                  állhatom ezt a mesét!~De a király se tágított, mert
2482 Tunder|             gondolta, hogy hányadán lehet a dolog.~- Állhatod, nem állhatod,
2483 Tunder|              verlek meg téged, nem te ezt a leányt, azért azt mondom,
2484 Tunder|                 azt mondom, hogy meg fogd a szád! Te meg, leányom, folytasd.~
2485 Tunder|                   meg, leányom, folytasd.~A leány folytatta:~- Hazavitte
2486 Tunder|              folytatta:~- Hazavitte aztán a király a cigányleányt, megesküdött
2487 Tunder|                  Hazavitte aztán a király a cigányleányt, megesküdött
2488 Tunder|               tudott nézni, de lassanként a cigányleány is csak szépült,
2489 Tunder|                   tán meg is szerette. De a királynénak mindig az aranyhal
2490 Tunder|                    ott kellett volna neki a kútban élni, míg valaki
2491 Tunder|                   volna. Gondolkozott hát a királyné, hogy hogy kellene
2492 Tunder|                  betegnek tettette magát, a királyi urának azt mondta,
2493 Tunder|                  meg nem gyógyul, csak ha a kis aranyhal húsából ehetik.
2494 Tunder|                  aranyhal húsából ehetik. A király mindjárt megfogatta,
2495 Tunder|                   megfogatta, megsüttette a szegény kis halat, a királyné
2496 Tunder|          megsüttette a szegény kis halat, a királyné még a csontját
2497 Tunder|                 kis halat, a királyné még a csontját is megégette, de
2498 Tunder|                   de azért nem veszett el a tündérkisasszony, mert tisztításkor
2499 Tunder|                  egy nagy fává változott. A királyné, hogy, hogy nem,
2500 Tunder|              legalább megsejdítette, hogy a halpénzből lett a fa, szerette