Part

2501 Tunder|                    hogy a halpénzből lett a fa, szerette volna kivágatni,
2502 Tunder|                 nem gyógyul semmitől, míg a nagy fa tüzénél főtt ételből
2503 Tunder|                  de attól is csak úgy, ha a fát gyökerestől, mindenestül,
2504 Tunder|               mind felfűtik. Kivágták hát a fát, fel is fűtötték a legutolsó
2505 Tunder|                hát a fát, fel is fűtötték a legutolsó forgácsát is,
2506 Tunder|                   de azért nem veszett el a tündérkisasszony, mert mikor
2507 Tunder|   tündérkisasszony, mert mikor darabolták a fát, egy igen szép kis tejes
2508 Tunder|                 ember felvette, hazavitte a feleségének.~Ette a méreg
2509 Tunder|             hazavitte a feleségének.~Ette a méreg a királynét, mikor
2510 Tunder|                 feleségének.~Ette a méreg a királynét, mikor hallotta,
2511 Tunder|               hallotta, hogy megszabadult a tündérkisasszony, de nem
2512 Tunder|                   természetű, hamar eljár a keze; csak hallgatott hát,
2513 Tunder|                   várta, hogy mi lesz már a dologból, egy kicsit reménylette
2514 Tunder|               hasonlít az ő történetéhez.~A leány pedig mondta tovább:~-
2515 Tunder|              leány pedig mondta tovább:~- A szegény favágóné megörült
2516 Tunder|                 szegény favágóné megörült a kis deszkának, befedte vele
2517 Tunder|                   deszkának, befedte vele a legszebb köcsögjét, feltette
2518 Tunder|              legszebb köcsögjét, feltette a kemence vállára. Másnap
2519 Tunder|                  ura is tengerit kapálni, a tündérleány azalatt kijött
2520 Tunder|                tündérleány azalatt kijött a deszkából, kitakarította
2521 Tunder|                  deszkából, kitakarította a házat; mikor este hazajött
2522 Tunder|                házat; mikor este hazajött a két szegény ember, sehogy
2523 Tunder|                   hogy ki tisztíthatta ki a házat. Másnap megint kimentek,
2524 Tunder|                 aztán rálestek, megfogták a tündérleányt, a kis deszkát
2525 Tunder|                 megfogták a tündérleányt, a kis deszkát pedig tűzbe
2526 Tunder|               olyan jól bántak vele, hogy a maguk tulajdon gyermekökkel
2527 Tunder|                  de úgy se.~Itt már látta a gonosz királyné, hogy csakugyan
2528 Tunder|           csakugyan kiviláglik, hogy ő az a cigányleány, gondolta, hogy
2529 Tunder|                   tovább mondod, kimegyek a házból, annyira sérti a
2530 Tunder|                   a házból, annyira sérti a fülem.~- Nem mégy biz innen
2531 Tunder|                  egy tapodtat se - felelt a király -, hanem végighallgatod
2532 Tunder|                   nem köszönöd meg.~Leült a királyné, nemigen volt kedve
2533 Tunder|            nemigen volt kedve ellenkezni.~A leány pedig mondta tovább:~-
2534 Tunder|               tovább:~- Jó dolga volt hát a tündérleánynak, de azért
2535 Tunder|                 hogy milyen nehezére esik a szegény párnak az ő tartása,
2536 Tunder|                 párnak az ő tartása, hogy a tulajdon szájuktól vonták
2537 Tunder|              tulajdon szájuktól vonták el a falatot, csak hogy neki
2538 Tunder|                   nekik, mert gyönge volt a kapálásra, nem bírta volna
2539 Tunder|            kapálásra, nem bírta volna meg a nehéz munkát. Egyszer aztán
2540 Tunder|              aztán eszébe jutott, hogy ha a mezei munkára gyenge is,
2541 Tunder|                   beáll hát szobaleánynak a királynéhoz, ha befogadja.
2542 Tunder|          befogadja. El is küldte mindjárt a szegény asszonyt, hogy menjen,
2543 Tunder|                 hogy menjen, kérdezze meg a királynétól, nem fogadná-e
2544 Tunder|                  őnálok, eltartják ők, de a leány nem engedett, el kellett
2545 Tunder|                  menni. Megalkudtak aztán a bérben a királynéval, még
2546 Tunder|                Megalkudtak aztán a bérben a királynéval, még aznap haza
2547 Tunder|                 is ment az új szobaleány, a tündérkisasszony, de senki,
2548 Tunder|            tündérkisasszony, de senki, se a király - aki pedig örök
2549 Tunder|               hűséget esküdött neki -, se a cigányleányból lett királyné
2550 Tunder|                   ismerte.~Felugrott erre a király, odaszaladt hozzá,
2551 Tunder|          megismertelek most, azért hát én a tied, te az enyém, ásó-kapa
2552 Tunder|                   el bennünket egymástól.~A cigányleány, mikor látta,
2553 Tunder|                    mikor látta, hogy vége a pünkösdi királyságnak, hogy
2554 Tunder|            uborkafáról, meg akarta oldani a kereket, el akart illanni,
2555 Tunder|             kereket, el akart illanni, de a király észrevette, megkapta,
2556 Tunder|           észrevette, megkapta, úgy vágta a földhöz, hogy csak úgy nyekkent
2557 Tunder|               kérdezte az új feleségétől, a tündérkisasszonytól, hogy
2558 Tunder|               kerékbe töresse? De hogy ím a galambnak még a haragja
2559 Tunder|                   hogy ím a galambnak még a haragja is szelíd, meg az
2560 Tunder|                   meg az epéje se keserű, a királyné azt felelte, hogy
2561 Tunder|                  többet színét se lássák.~A király megtette a kívánságát,
2562 Tunder|                 lássák.~A király megtette a kívánságát, nem ölette meg,
2563 Tunder|                  csak elkergette világra; a tündérkisasszonnyal pedig
2564 Tunder|                Hencidától Boncidáig folyt a sárga lé. A favágóékat is
2565 Tunder|               Boncidáig folyt a sárga lé. A favágóékat is magukhoz vették,
2566 KisMa |                                           A kis malac és a farkasok~
2567 KisMa |                            A kis malac és a farkasok~Volt a világon
2568 KisMa |                  malac és a farkasok~Volt a világon egy kis malac, annak
2569 KisMa |             közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának,
2570 KisMa |                   az egyik hátulsó lábam.~A kis malac beeresztette az
2571 KisMa |              odatett egy nagy fazék vizet a tűzhöz.~Kicsi idő múlva
2572 KisMa |                   múlva megint megszólalt a farkas:~- Ugyan, kedves
2573 KisMa |                   kis malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is.~
2574 KisMa |                   másik hátulsó lábam is.~A kis malac beeresztette azt
2575 KisMa |                   beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be,
2576 KisMa |                   kis malackám, ereszd be a két első lábam is.~A kis
2577 KisMa |                   be a két első lábam is.~A kis malac beeresztette a
2578 KisMa |                  A kis malac beeresztette a két első lábát is; de a
2579 KisMa |                   a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég,
2580 KisMa |              ujjal se nyúlok hozzád.~Erre a kis malac egy zsákot szépen
2581 KisMa |                 egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a
2582 KisMa |                   a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé,
2583 KisMa |                   be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba
2584 KisMa |          beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be. A kis
2585 KisMa |             csakugyan a zsákba farolt be. A kis malac se volt rest,
2586 KisMa |                  rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről
2587 KisMa |          bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró
2588 KisMa |                  száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet,
2589 KisMa |              forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen
2590 KisMa |                 felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított,
2591 KisMa |                egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a
2592 KisMa |                   a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se
2593 KisMa |              magát, míg utoljára kiódzott a zsák szája. Kibújt belőle,
2594 KisMa |           tizedmagával. Elkezdték keresni a kis malacot. Addig-addig
2595 KisMa |             valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején.~Odamentek a
2596 KisMa |                   a fa tetején.~Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni,
2597 KisMa |             legyenek, mi módon fogják meg a kis malacot. Mert egyik
2598 KisMa |             malacot. Mert egyik se tudott a fára felmászni. Nagy sokára
2599 KisMa |                  állanak mindnyájan; mint a lédeci birákok, úgy aztán
2600 KisMa |                 lédeci birákok, úgy aztán a legfelső majd csak eléri.
2601 KisMa |                  egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalól, mert
2602 KisMa |               félt feljebb menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt.~
2603 KisMa |               elkezdett már mászni. Akkor a kis malac hirtelen elkiáltotta
2604 KisMa |          elkiáltotta magát:~- Forró vizet a kopasznak!~A kopasz megijedt,
2605 KisMa |                  Forró vizet a kopasznak!~A kopasz megijedt, kiugrott
2606 KisMa |                 kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas
2607 KisMa |                    kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott;
2608 KisMa |                lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt,
2609 KisMa |                  hogy sose látták többet.~A kis malac szépen leszállott
2610 KisMa |                   malac szépen leszállott a fáról, hazament, többet
2611 KisMa |               többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok.~ ~
2612 KisMa |             mertek menni a háza tájékának a farkasok.~ ~
2613 KisGo |                                           A kis gömböc~Hol volt, hol
2614 KisGo |                  volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember;
2615 KisGo |                  malaca. Egyszer megölték a kis malacot, a húsát felkötötték
2616 KisGo |                   megölték a kis malacot, a húsát felkötötték a padlásra.~
2617 KisGo |              malacot, a húsát felkötötték a padlásra.~Már kolbásza,
2618 KisGo |                sonkája, mindene elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce
2619 KisGo |            elfogyott a kis malacnak, csak a gömböce volt még meg. Egyszer
2620 KisGo |                 Egyszer arra is ráéhezett a szegény asszony, felküldte
2621 KisGo |                szegény asszony, felküldte a legöregebb leányát a padlásra:~-
2622 KisGo |            felküldte a legöregebb leányát a padlásra:~- Eredj leányom,
2623 KisGo |                Eredj leányom, hozd le azt a kis gömböcöt, főzzük meg.~
2624 KisGo |             gömböcöt, főzzük meg.~Felment a legöregebbik leány érte;
2625 KisGo |                  vágni, elkiáltotta magát a kis gömböc: "Hamm, bekaplak!" -
2626 KisGo |                  győzték várni. Felküldte a szegény asszony a középső
2627 KisGo |               Felküldte a szegény asszony a középső leányát:~- Eredj
2628 KisGo |             leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi ideig.~Felment
2629 KisGo |                nénéd ennyi ideig.~Felment a középső leány, kereste a
2630 KisGo |                  a középső leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta,
2631 KisGo |                  találta, le akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint
2632 KisGo |               akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta
2633 KisGo |          elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát
2634 KisGo |                  két leány, felküldte hát a szegény asszony a legkisebb
2635 KisGo |           felküldte hát a szegény asszony a legkisebb leányát is:~-
2636 KisGo |                 fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd. Aztán hozzátok
2637 KisGo |              nénéd. Aztán hozzátok le azt a gömböcöt valahára.~Felment
2638 KisGo |                gömböcöt valahára.~Felment a legkisebb leány is, de ezt
2639 KisGo |                   de ezt is csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy
2640 KisGo |               csak elnyelte a gömböc. Már a két öreg sehogy se tudta
2641 KisGo |                sehogy se tudta mire vélni a dolgot.~- No, apjuk - mondja
2642 KisGo |              dolgot.~- No, apjuk - mondja a szegény asszony -, már látom,
2643 KisGo |             aszalt meggyet eszik.~Felment a szegény asszony, kereste
2644 KisGo |                  szegény asszony, kereste a leányait, hogy nem találta,
2645 KisGo |                  találta, le akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt
2646 KisGo |               akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta. A
2647 KisGo |                  a gömböc ezt is bekapta. A szegény ember csak várta,
2648 KisGo |                   ez is. Amint közel ment a kis gömböchöz, ez elkiáltotta
2649 KisGo |                  Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az öt
2650 KisGo |                  nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc. Elkezdett görögni,
2651 KisGo |                 görögni, görgött-görgött, a padlás grádicsán is legörgött,
2652 KisGo |                   csomó kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra
2653 KisGo |              kaszás, jött haza a mezőről, a kis gömböc azokra is rákiáltott: "
2654 KisGo |                 egy hídra ért, amely alól a víz egészen ki volt száradva,
2655 KisGo |                akkor ment arra egy hintó, a kis gömböc félre akart előle
2656 KisGo |                 el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt az oldala,
2657 KisGo |                   oldala, kiömlött belőle a sok ember, ki-ki a maga
2658 KisGo |                 belőle a sok ember, ki-ki a maga dolgára ment, a kis
2659 KisGo |                ki-ki a maga dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt
2660 KisGo |                  ott maradt kirepedve.~Ha a kis gömböc ki nem repedt
2661 Babsz |                  volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember
2662 Babsz |                Egyszer az ember kint volt a tanyáján, szántogatott két
2663 Babsz |                  babszemnyi kisfiú előtte a padkán, elkiáltotta magát:~-
2664 Babsz |                   olyan éhes vagyok, mint a farkas. Azután majd kiviszem
2665 Babsz |                  lisztből, azt is megette a fiú. Kérdezi az anyja:~-
2666 Babsz |              kapta Jankó, szaladt vele ki a tanya felé. Amint ment,
2667 Babsz |                   feltette az ételt hátul a szekérre, maga meg bebújt
2668 Babsz |               Amint így mentek, elkezdett a béres fütyölni. Csak hallgatja
2669 Babsz |                   az olyan hegyes; voltam a kovácsnál, hogy reszeljen
2670 Babsz |           reszeljen el belőle.~Hallja ezt a béres, nézeget szét, hogy
2671 Babsz |                   az olyan hegyes; voltam a kovácsnál, hogy reszeljen
2672 Babsz |                   el belőle.~Megint fülel a béres: "De már itt csakugyan
2673 Babsz |            gondolta magában -, talán csak a szél volt." Megint rákezdte
2674 Babsz |               szél volt." Megint rákezdte a füttyöt, megint kikiáltott
2675 Babsz |                   az olyan hegyes; voltam a kovácsnál, hogy reszeljen
2676 Babsz |               belőle.~Erre aztán megijedt a béres, nem mert többet fütyölni,
2677 Babsz |           fütyölni, hanem meglapult, mint a légy Szent Mihály-nap után.
2678 Babsz |                 hajsz, Bimbó!~Megint szól a béres:~- Hajsz, Csákó!~Megint
2679 Babsz |                  sehogy se megy istenesen a dolog" - gondolja a béres.
2680 Babsz |             istenesen a dolog" - gondolja a béres. De azért még egyszer
2681 Babsz |                 hajsz, Bimbó!~De már erre a béresnek is inába szállott
2682 Babsz |                béresnek is inába szállott a bátorsága.~Itt akárhogy,
2683 Babsz |              ostorral csapnák, megoldotta a kereket, elszaladt, hogy
2684 Babsz |                apám uram, csak én vagyok, a kend fia, ételt hoztam.~
2685 Babsz |                Míg ő evett, Jankó befogta a hat ökröt az ütött-kopott,
2686 Babsz |                azért úgy meg lett szántva a föld, hogy jobban se kellett.~
2687 Babsz |                    Jankó éppen akkor volt a fordulónál, mikor ott mentek
2688 Babsz |                 ott mentek el, nézi az úr a hintóból, hogy az ökör magától
2689 Babsz |                 úr -, ki csinálja mindezt a csudát?~- Hát biz azt, nagyságos
2690 Babsz |                 azt, nagyságos uram, csak a fiam, Babszem Jankó, aki
2691 Babsz |                    Adja el kend nekem ezt a gyereket, megveszem jó pénzen.~
2692 Babsz |            gyereket, megveszem jó pénzen.~A szegény ember nem akarta.
2693 Babsz |                  véka aranyban, ezüstben, a szegény ember - aki most
2694 Babsz |               gazdag ember lett - befogta a hat címeres ökröt a szekérbe,
2695 Babsz |               befogta a hat címeres ökröt a szekérbe, rátette a sok
2696 Babsz |                 ökröt a szekérbe, rátette a sok kincset, hazament, olyan
2697 Babsz |            göngyölgette Jankót, beletette a dolmánya zsebébe, hazavitte,
2698 Babsz |                 Másnapra aztán összehívta a tenger sok vendéget, nagy
2699 Babsz |                  volt az ebédnek, behozta a hármas ládát, mondta, hogy
2700 Babsz |                  sohasem láttak. Bámultak a vendégek a ládára, mint
2701 Babsz |               láttak. Bámultak a vendégek a ládára, mint borjú az új
2702 Babsz |                   hogy mi lesz már ebből. A házigazda lassan nyitogatta
2703 Babsz |             lassan nyitogatta egymás után a zárakat, kivette a kis papírost,
2704 Babsz |                   után a zárakat, kivette a kis papírost, elkezdte kifelé
2705 Babsz |        göngyölgeti, egyszer csak szétesik a papíros, az úrnak kezében
2706 Babsz |                    az úrnak kezében marad a - nagy semmi. Nevettek a
2707 Babsz |                  a - nagy semmi. Nevettek a vendégek, a gazda meg irult-pirult,
2708 Babsz |               semmi. Nevettek a vendégek, a gazda meg irult-pirult,
2709 Babsz |                 még az út alatt kiszökött a papírosból, ment, mendegélt
2710 Babsz |                  amennyit elbír, kisegíti a szekeret; az emberek megígérték
2711 Babsz |                   megvolt, megkapta Jankó a szekér rúdját, úgy kirántotta
2712 Babsz |             szekér rúdját, úgy kirántotta a sárból, mintha ott se lett
2713 Babsz |            utolsóig mindnyájáról leszedte a vasat, mind a vállára vette,
2714 Babsz |       mindnyájáról leszedte a vasat, mind a vállára vette, azzal, mintha
2715 Babsz |                  annyit se tudtak szólani a nagy bámulás miatt, csak
2716 Babsz |                 túl járt, üthették bottal a nyomát.~Vitte aztán Jankó
2717 Babsz |                 nyomát.~Vitte aztán Jankó a sok vasat, ment vele egyenesen
2718 Babsz |             ráparancsolt, hogy neki abból a száz mázsa vasból csináljon
2719 Babsz |               munka nem kell. Megcsinálta a kovács, ahogy tudta, mikor
2720 Babsz |             csendesen megiszogatta. Mikor a legutolsó pohárral is megitta,
2721 Babsz |               megitta, akkor esett vissza a buzogány, bement három ölnyire
2722 Babsz |            buzogány, bement három ölnyire a földbe. Kihúzta Jankó, hát
2723 Babsz |                 esve. Megint ráparancsolt a kovácsra, hogy csinálja
2724 Babsz |                   erősebben. Elkészítette a kovács, mikor készen volt,
2725 Babsz |                   felhajította Jankó. Míg a buzogány odafenn járt, azalatt
2726 Babsz |               megitta, akkor esett vissza a buzogány. Lefúródott hat
2727 Babsz |                    Lefúródott hat ölnyire a földbe, kihúzta Jankó, nézte,
2728 Babsz |              repedve. Megint ráparancsolt a kovácsra, csinálja meg azt,
2729 Babsz |                   neki. Összeforrasztotta a kovács. Mikor kész volt,
2730 Babsz |                  Éppen akkor esett vissza a buzogány, lefúródott tizenkét
2731 Babsz |               lefúródott tizenkét ölnyire a földbe. Kihúzta Jankó, nézegette,
2732 Babsz |             Megörült Jankó, vállára kapta a buzogányt, ment vele hetedhét
2733 Babsz |                    de Jankó sem ijedt meg a maga árnyékától, rálegyintett
2734 Babsz |                  árnyékától, rálegyintett a haramiavezérre a buzogány
2735 Babsz |             rálegyintett a haramiavezérre a buzogány nyelével, hogy
2736 Babsz |              nyelével, hogy elnyúlt, mint a béka, nem evett többet az
2737 Babsz |                 kenyeréből. Megijedt erre a többi zsivány, térdre estek
2738 Babsz |              Megkegyelmezett nekik Jankó, a vezérséget is elvállalta,
2739 Babsz |                 házához. Ott Jankó bebújt a kamra ablakán, kinyitotta
2740 Babsz |                 hányni mindent, amit csak a kamrában talált, egész oldal
2741 Babsz |              disznóhús!~Hiába csitították a betyár pajtásai, hogy ne
2742 Babsz |                 még annál jobban kiabált, a nagy lármára felébredt a
2743 Babsz |                  a nagy lármára felébredt a gazda meg a sok béres, kocsis,
2744 Babsz |             lármára felébredt a gazda meg a sok béres, kocsis, a betyárok
2745 Babsz |                  meg a sok béres, kocsis, a betyárok megijedtek, elszaladtak,
2746 Babsz |             ugrott bele, s meghúzta magát a korpa közt. Az emberek egy
2747 Babsz |               keresték, hogy hova lett az a betyár, aki a kamarában
2748 Babsz |                hova lett az a betyár, aki a kamarában volt, hogy aztán
2749 Babsz |           egyiknek se jutott eszébe, hogy a korpa közt keresse -, hát
2750 Babsz |                   egy bajjal adni kellene a tehénnek is, telemerített
2751 Babsz |                   közibe keveredett annak a korpának, amit kivitt a
2752 Babsz |                   a korpának, amit kivitt a béres, megette a tehén.~
2753 Babsz |                   kivitt a béres, megette a tehén.~Másnap a szolgáló,
2754 Babsz |                   megette a tehén.~Másnap a szolgáló, mikor fejni akart,
2755 Babsz |                 fejni akart, rálegyintett a tehénre:~- Farta, te!~Jankó
2756 Babsz |               Farta, te!~Jankó is kikiált a jó meleg kvártélyból:~-
2757 Babsz |                 se farta, te!~Megint szól a szolgáló:~- Farta, te!~Megint
2758 Babsz |               azért se farta, te!~Megijed a szolgáló, nézeget mindenfelé,
2759 Babsz |                  senkit. Még egyszer szól a tehénnek:~- Farta, bocikám!~-
2760 Babsz |              bátorsága csakugyan nem volt a szolgálónak, hogy tovább
2761 Babsz |                  is ott maradjon. Szaladt a gazdához.~- Gazduram! Gazduram!
2762 Babsz |                 az istállóban van!~Kimegy a gazda, nézeget széjjel,
2763 Babsz |             széjjel, nem lát semmit. Szól a tehénnek ez is:~- Farta,
2764 Babsz |                    No, már itt - gondolja a gazda - csakugyan nem jól
2765 Babsz |                    csakugyan nem jól megy a dolog, itt boszorkánynak
2766 Babsz |                 lenni." Felkap egy seprűt a bal kezébe, egy másikat
2767 Babsz |                  sóval, keresztbe fekteti a küszöbön, egy koszorú hagymát
2768 Babsz |             sarkára akaszt; azzal elkezdi a seprűvel verni a tehenet.~-
2769 Babsz |                  elkezdi a seprűvel verni a tehenet.~- No már erre csakugyan
2770 Babsz |                  erre csakugyan elmegy az a kutya boszorkány!~De biz
2771 Babsz |               kutya boszorkány!~De biz az a sok munka mind kárba veszett,
2772 Babsz |             veszett, mert akármint verték a tehenet, Jankó csak nem
2773 Babsz |                 tenni? Le kellett vágatni a tehenet. A húsát elmérték,
2774 Babsz |                kellett vágatni a tehenet. A húsát elmérték, a belet
2775 Babsz |                tehenet. A húsát elmérték, a belet odaadták egy szolgálónak,
2776 Babsz |                szolgálónak, hogy vigye ki a folyó partjára, mossa ki.
2777 Babsz |               partjára, mossa ki. Kivitte a szolgáló, elkezdte darabolgatni
2778 Babsz |           szolgáló, elkezdte darabolgatni a beleket egy éles késsel.~
2779 Babsz |                  Megijed, elkiáltja magát a pacal közül:~- Meg ne szúrj,
2780 Babsz |                közül:~- Meg ne szúrj, te!~A szolgáló majdhogy hanyatt
2781 Babsz |              esett ijedtében, elhajította a belet, futott haza, elmondta,
2782 Babsz |               többet hozzá nem nyúl annak a tehénnek semmijéhez, ha
2783 Babsz |                nyúl egy ujjal sem; nem ő!~A belet pedig, ami ott maradt
2784 Babsz |               belet pedig, ami ott maradt a vízparton, egy kódorgó,
2785 Babsz |                egy darabig szép csendesen a farkas gyomrában, hanem
2786 Babsz |           két-három nap múlva unni kezdte a dolgot: "Nem jól megy ez
2787 Babsz |          okoskodás, ha egyszer benne volt a farkasban, amúgy könnyűszerrel
2788 Babsz |                 két kijárás, de az első - a farkas szája - veszedelmes
2789 Babsz |                 szája - veszedelmes volt, a hátulsón meg Jankónak nemigen
2790 Babsz |                 napjáig csak nem maradhat a farkas gyomrában! Utoljára
2791 Babsz |                  elkezd kiabálni:~- Elébe a farkasnak! Elébe a farkasnak!~
2792 Babsz |                  Elébe a farkasnak! Elébe a farkasnak!~A farkas megijedt
2793 Babsz |             farkasnak! Elébe a farkasnak!~A farkas megijedt a nagy kiabálástól,
2794 Babsz |              farkasnak!~A farkas megijedt a nagy kiabálástól, elkezdett
2795 Babsz |               annál jobban kiabált Jankó. A farkas nem mert megállani,
2796 Babsz |               csak felfordult, végignyúlt a földön, búcsút vett az árnyékvilágtól.
2797 Babsz |               aztán Jankó is szedte-vette a sátorfáját, kimászott a
2798 Babsz |                   a sátorfáját, kimászott a száján, széjjelnézett, hogy
2799 Babsz |                  hogy melyik sarkán lehet a világnak. Hát mit látott?
2800 Babsz |          megtudakolja, melyik szeglete ez a világnak. Akkor aztán, ha
2801 Babsz |                elindul valamerre.~Felment a palotába, benyitott a legszebb
2802 Babsz |             Felment a palotába, benyitott a legszebb ajtón, belépett
2803 Babsz |                anyját egymás mellett ülni a nagy uraságban. Megörült
2804 Babsz |             maradt. Tán még most is élnek a nagy uraságban, ha meg nem
2805 Arany |                fül nem hallott még olyat. A homlokán nap volt, a mellén
2806 Arany |               olyat. A homlokán nap volt, a mellén hold, a két orcáján
2807 Arany |                  nap volt, a mellén hold, a két orcáján meg két gyönyörű
2808 Arany |                 meg két gyönyörű csillag, a szép aranyhaja a sarkát
2809 Arany |                 csillag, a szép aranyhaja a sarkát érte, ha ki volt
2810 Arany |                  sírt, aranykönyű hullott a szeméből.~A herceg sokszor
2811 Arany |            aranykönyű hullott a szeméből.~A herceg sokszor órahosszát
2812 Arany |           csakugyan nem vehet el, így hát a herceg azt gondolta ki,
2813 Arany |             magának egy nagy táblára, azt a nyakába akasztotta, elindult,
2814 Arany |                    arra leült pihenni. Az a palota pedig a királyé volt,
2815 Arany |                pihenni. Az a palota pedig a királyé volt, akkor is ott
2816 Arany |                    akkor is ott nézett ki a király az ablakon, meglátta
2817 Arany |               király az ablakon, meglátta a szép képpel a herceget,
2818 Arany |                    meglátta a szép képpel a herceget, azt gondolta,
2819 Arany |               inasát, felhívatta. Felment a herceg; a király kérdezte
2820 Arany |             felhívatta. Felment a herceg; a király kérdezte tőle, hogy
2821 Arany |                 tőle, hogy miféle kép az. A herceg elbeszélte, hogy
2822 Arany |                   volt minden fáradozása.~A király - aki még maga is
2823 Arany |           teremtmény az ég alatt, mint az a kép, mindjárt elhatározta,
2824 Arany |                   kerül is. Meg is mondta a hercegnek is, hogy mit határozott
2825 Arany |                 tovább, vezesse vissza őt a maga országába, azután majd
2826 Arany |                feleséget keresni. Hajlott a herceg a jó szóra, visszament
2827 Arany |                 keresni. Hajlott a herceg a jó szóra, visszament a királlyal.
2828 Arany |             herceg a jó szóra, visszament a királlyal. Mikor a palotájához
2829 Arany |             visszament a királlyal. Mikor a palotájához értek, akkor
2830 Arany |                értek, akkor is ott sétált a gyönyörű kisasszony a kertben,
2831 Arany |              sétált a gyönyörű kisasszony a kertben, az aranyfolyosó
2832 Arany |                 folyt utána, amerre járt. A király, amint meglátta,
2833 Arany |                  mikor csak festve látta. A hercegkisasszony is nagyon
2834 Arany |    hercegkisasszony is nagyon megszerette a szép királyfit, mert az
2835 Arany |            darabig együtt mulattak, akkor a király elbúcsúzott, elment;
2836 Arany |                 elment; marasztalta ugyan a herceg is, a kisasszony
2837 Arany |            marasztalta ugyan a herceg is, a kisasszony meg még jobban,
2838 Arany |                 már csak elmegy, elkészül a lakodalomra, meg násznépet
2839 Arany |                   sem legyen."~Elment hát a király haza, megtette a
2840 Arany |                   a király haza, megtette a nagy készületeket a lakodalomra.
2841 Arany |              megtette a nagy készületeket a lakodalomra. Volt neki egy
2842 Arany |         boszorkány édesanyja, akiről mind a világ azt tartotta, hogy
2843 Arany |               tartotta, hogy minden éjjel a Szent Gellért hegyére jár,
2844 Arany |                  olyan vén volt, hogy tán a Mátra talyicskázását is
2845 Arany |                álnok, istentelen volt még a fiához is. Ez a gonosz vénasszony
2846 Arany |                  volt még a fiához is. Ez a gonosz vénasszony mikor
2847 Arany |                   mikor meghallotta, hogy a fia megházasodott, nagyon
2848 Arany |               azon ijedt meg nagyon, hogy a szobaleány megharagszik,
2849 Arany |          szobaleány megharagszik, besúgja a gonoszságát, akkor pedig
2850 Arany |                  hanem mégis lekenyerezte a leányt, hogy ne szóljon
2851 Arany |             senkinek, majd fordít ő egyet a dolgon.~Mikor aztán menni
2852 Arany |                   Mikor aztán menni akart a fia a menyasszonyáért, mondta
2853 Arany |                   aztán menni akart a fia a menyasszonyáért, mondta
2854 Arany |                    hogy ő is elmegy, majd a maga hintójában hozza haza.
2855 Arany |               maga hintójában hozza haza. A király meg megköszönte neki,
2856 Arany |           kedvéért olyan nagy útra szánja a fejét, hej, pedig ha tudta
2857 Arany |                  békességben, el is értek a herceg országába, ott a
2858 Arany |                   a herceg országába, ott a fiatal pár megesküdött,
2859 Arany |                hogy hét országra szólott. A királynak olyan jó kedve
2860 Arany |              lehetett volna vele fogatni; a feleségét úgy szerette,
2861 Arany |          feleségét úgy szerette, hogy még a helyét is megfújta, ahová
2862 Arany |              ahová leült.~Mikor vége volt a lakodalomnak, elindultak
2863 Arany |        lakodalomnak, elindultak hazafelé. A menyasszony a vén királyné
2864 Arany |                   hazafelé. A menyasszony a vén királyné hintójában
2865 Arany |                   királyné hintójában ült a vén királynéval meg a szobaleányával,
2866 Arany |                 ült a vén királynéval meg a szobaleányával, a herceg,
2867 Arany |         királynéval meg a szobaleányával, a herceg, a király és a többi
2868 Arany |                 szobaleányával, a herceg, a király és a többi lakodalmas
2869 Arany |     szobaleányával, a herceg, a király és a többi lakodalmas legények
2870 Arany |                 lakodalmas legények pedig a hintó körül lovagoltak.
2871 Arany |                    egyszer visszakiáltott a király a feleségének:~-
2872 Arany |                   visszakiáltott a király a feleségének:~- Jól betakarózz,
2873 Arany |            vigyázz, meg ne fázz!~Hallotta a szép menyasszony, hogy mondott
2874 Arany |               uram?~- Azt, hogy vágjuk le a hajadat tőből.~Kért, könyörgött
2875 Arany |                 hogy ne tosszák meg attól a szép hajától sírt, hogy
2876 Arany |              arcán, de nem használt semmi a vén gonosz királynénak,
2877 Arany |             darabig, megint eszébe jutott a királynak, hogy a felesége
2878 Arany |                  jutott a királynak, hogy a felesége vajon nem hűl-e
2879 Arany |                  fázz!~Megint nem értette a menyasszony, megint megkérdezte
2880 Arany |           menyasszony, megint megkérdezte a napától:~- Hát most mit
2881 Arany |                Azt mondta, hogy vágjuk le a két kezed könyökig.~Sírt-rítt
2882 Arany |                 kezed könyökig.~Sírt-rítt a szegény hercegkisasszony,
2883 Arany |            használt semmit; levágták mind a két karját.~Megint mentek
2884 Arany |                Megint mentek egy darabig; a király elkezdett beszélgetni
2885 Arany |                  akarta félbehagyni, hogy a feleségéhez menjen, hej,
2886 Arany |                  fázz!~Megint nem értette a menyasszony, megint a napától
2887 Arany |             értette a menyasszony, megint a napától kérdezte:~- Hát
2888 Arany |                   Hát most mit mondott az a kegyetlen ember?~- Azt,
2889 Arany |                   Azt, hogy ássuk ki mind a két szemed!~Már nem is tudta
2890 Arany |           könyörgött, hogy ne fosszák meg a szeme világától is, olyan
2891 Arany |              szépen rimánkodott, hogy még a pogány is megszánta volna,
2892 Arany |                  megszánta volna, csak az a pogánynál is pogányabb vénasszony
2893 Arany |         sajnálkozott rajta, kiásatta mind a két szemét.~Míg a szemét
2894 Arany |           kiásatta mind a két szemét.~Míg a szemét ki nem ásták, legalább
2895 Arany |                 ásták, legalább sírhatott a boldogtalan menyasszony,
2896 Arany |         menyasszony, sírt is annyit, hogy a hintó aljából marokkal lehetett
2897 Arany |                 az aranygyöngyöt, de hogy a szemét kiásták, még csak
2898 Arany |             keservesen, hogy más embernek a szíve szakadt volna meg
2899 Arany |            szakadt volna meg rajta, de az a vén boszorkány tán még örült
2900 Arany |              keresztül, megint hátraszólt a király:~- Jól betakarózz,
2901 Arany |               értette, megint megkérdezte a napától:~- Hát most mit
2902 Arany |                   most mit mondhatott még a király?~- Azt mondta, hogy
2903 Arany |                    hogy lökjünk bele ebbe a vízbe.~A boldogtalan menyasszony
2904 Arany |                lökjünk bele ebbe a vízbe.~A boldogtalan menyasszony
2905 Arany |               hogy azt engedjék meg, hogy a bátyjától búcsúzhasson el,
2906 Arany |                 irgalom nélkül belelökték a vízbe, ahol legmélyebb volt.~
2907 Arany |               ahol legmélyebb volt.~Akkor a vén égetnivaló a levágott
2908 Arany |                    Akkor a vén égetnivaló a levágott aranyhajat felrakta
2909 Arany |              levágott aranyhajat felrakta a szobaleány fejére, mintha
2910 Arany |                 fejére, mintha azé volna, a hercegkisasszony ruháját
2911 Arany |   hercegkisasszony ruháját arra húzta rá, a szép gyöngyöket, karpereceket
2912 Arany |                  gyöngyöket, karpereceket a karjára biggyesztette, de
2913 Arany |              hiába, rárakhatta volna arra a világ minden aranyát, ezüstjét,
2914 Arany |                Mikor hazaértek, lepattant a király a lováról, szaladt,
2915 Arany |             hazaértek, lepattant a király a lováról, szaladt, hogy a
2916 Arany |                  a lováról, szaladt, hogy a feleségét levegye a hintóból,
2917 Arany |                  hogy a feleségét levegye a hintóból, hát amint meglátta,
2918 Arany |               mint megcsúnyult, hogy csak a ruhája olyan, mint eddig
2919 Arany |                   onnan. Leszállott aztán a menyasszony, megindult a
2920 Arany |                  a menyasszony, megindult a palota felé, hát nem folyt
2921 Arany |                aranyfolyosó, nincs is nap a homlokán, hold a mellén,
2922 Arany |                   is nap a homlokán, hold a mellén, két csillag a két
2923 Arany |                hold a mellén, két csillag a két orcáján, hisz csak olyan
2924 Arany |                 asszony, még azok közt is a csúnyák közül való. A herceg
2925 Arany |                  is a csúnyák közül való. A herceg hiába mondta, hogy
2926 Arany |                   nem az ő testvére, hogy a beszédje se olyan, hiába
2927 Arany |                olyan, hiába fogta kérdőre a vén királynét is, még neki
2928 Arany |                hogy hogy meri őt vádolni! A király meg se hallott, se
2929 Arany |                 volt, mert nem hallgatott a herceg beszédjére, nem látta
2930 Arany |                   fonnyadt kórót is lehet a szép virág helyére, szép
2931 Arany |             csúnya szolgálóra is rá lehet a szép menyasszony ruháját
2932 Arany |                   adni. Itt hiába beszélt a herceg, megfogták, megláncolták,
2933 Arany |             rothadjon ott, hadd egyék meg a csúszó-mászó férgek, amiért
2934 Arany |               csúszó-mászó férgek, amiért a királyt úgy rá merte szedni.~
2935 Arany |                úgy rá merte szedni.~Örült a vén királyné, mikor a herceget
2936 Arany |               Örült a vén királyné, mikor a herceget elhurcolták, mert
2937 Arany |                félhetett, hogy kitudódjon a gonoszsága. "A fiam meg -
2938 Arany |                 kitudódjon a gonoszsága. "A fiam meg - gondolta magában -
2939 Arany |                    majd csak hozzátörődik a feleségéhez, sohase tudja
2940 Arany |                   tudja meg, hogy ez volt a szobaleány." Hej, pedig
2941 Arany |                   szobaleány." Hej, pedig a királynak nem kellett az
2942 Arany |             mindig kettőjök közé fektette a kardját.~A nyomorékká lett
2943 Arany |                  közé fektette a kardját.~A nyomorékká lett hercegkisasszonyt
2944 Arany |             hercegkisasszonyt pedig vitte a víz szép csendesen lefelé.
2945 Arany |                   hogy valami nagyot ránt a hálóján, megörült neki,
2946 Arany |                 az öreg halász, megszánta a szegény szerencsétlent,
2947 Arany |                   szerencsétlent, kihúzta a vízből, hazavitte a kunyhójába,
2948 Arany |               kihúzta a vízből, hazavitte a kunyhójába, vetett neki
2949 Arany |             jajgatott, könyörgött álmában a vén királynénak: "Jaj, ne
2950 Arany |           királynénak: "Jaj, ne vágják le a karom... Ne szúrják ki a
2951 Arany |                  a karom... Ne szúrják ki a szemem... Ártatlan vagyok
2952 Arany |                   erre úgy zokogott, mint a gyermek, biztatta a hercegkisasszonyt,
2953 Arany |                  mint a gyermek, biztatta a hercegkisasszonyt, hogy
2954 Arany |               ezután ő lesz az ő ápolója; a kisasszony elbeszélte az
2955 Arany |              történetét, hogy ismerte meg a király, hogy indultak útnak,
2956 Arany |                 nyomorékká, hogy vetették a vízbe, mindent, mindent,
2957 Arany |                  ha meggyógyul, hazaviszi a hazájába.~Ettől fogva aztán
2958 Arany |              aztán szorgalmasan ápolgatta a halász, éjjel-nappal mindig
2959 Arany |             mellette volt, de gyógyult is a hercegkisasszony szemlátomást,
2960 Arany |                   mindig jobban lett. Már a haja is megnőtt jó nagyra,
2961 Arany |                   megnőtt jó nagyra, csak a keze és a szeme nem gyógyult,
2962 Arany |                 jó nagyra, csak a keze és a szeme nem gyógyult, hanem
2963 Arany |                nem gyógyult, hanem bízott a jóistenben, hogy majd csak
2964 Arany |             beküldte az öreg halászt abba a városba - mert közel volt
2965 Arany |               közel volt hozzájok -, ahol a király lakott; hogy tudja
2966 Arany |                tudja meg, megházasodott-e a király, és hogy mi történt
2967 Arany |                király, és hogy mi történt a bátyjával, mert ő nem is
2968 Arany |                   ő nem is gondolta, hogy a vén királyné gonoszsága
2969 Arany |             gonoszsága volt az, nem pedig a királyé. Elment az öreg
2970 Arany |            hallott, elmondta azt is, hogy a bátyja most is a tömlöcben
2971 Arany |                 is, hogy a bátyja most is a tömlöcben kínlódik.~Elszomorodott
2972 Arany |            kínlódik.~Elszomorodott nagyon a hercegkisasszony, sajnálta
2973 Arany |                hercegkisasszony, sajnálta a bátyját, hogy ártatlanul
2974 Arany |                   mindent.~Egyszer érezte a hercegkisasszony, hogy mozog
2975 Arany |       hercegkisasszony, hogy mozog valami a fejében, mondja az öreg
2976 Arany |                 nem füsülködött már. Nézi a halász a fejét, hát talál
2977 Arany |            füsülködött már. Nézi a halász a fejét, hát talál négy kis
2978 Arany |                  hogy mit csináljon vele. A hercegkisasszony mondta
2979 Arany |                mondta neki, hogy vigye be a városba a királynéhoz, mutassa
2980 Arany |                   hogy vigye be a városba a királynéhoz, mutassa meg
2981 Arany |                adni, hozza vissza. Bement a halász a városba, elment
2982 Arany |                   vissza. Bement a halász a városba, elment a királyi
2983 Arany |                  halász a városba, elment a királyi palotába, felvezettette
2984 Arany |              királynéhoz, megmutatta neki a bogarakat, kínálta, hogy
2985 Arany |              mennyiért adná kend? - kérdi a királyné.~- Pénzért semennyiért,
2986 Arany |                   felséged.~Megharagudott a vén királyné, hogy mi bolond
2987 Arany |                 le! Már majd kihajíttatta a halászt, hanem éppen akkort
2988 Arany |                hanem éppen akkort ment be a fiatal királyné. Ez, amint
2989 Arany |              mindjárt eszébe jutott, hogy a hercegkisasszony két levágott
2990 Arany |                 keze ott hányódik vetődik a kamrában a lom közt; mindjárt
2991 Arany |               hányódik vetődik a kamrában a lom közt; mindjárt szaladt
2992 Arany |                 érte, megkereste, odaadta a halásznak.~Megörült neki
2993 Arany |                   csak bírt, haza; otthon a hercegkisasszony még jobban
2994 Arany |                 jobban megörült, mindjárt a maga helyére illesztették
2995 Arany |                 helyére illesztették mind a két kezet, megkenték valami
2996 Arany |                   lett volna levágva.~Már a haja régen megnőtt neki,
2997 Arany |                már keze is volt, csak még a szem hibázott. Mióta a keze
2998 Arany |                még a szem hibázott. Mióta a keze meggyógyult, már sokkal
2999 Arany |                   megmosdott, megfürdött, a gyönyörű aranyhaját megfüsülte,
3000 Arany |                füsülködött, talált megint a fejében hat kis aranybogarat.