1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4185
Part
3001 Arany | aranybogarat. Megint beküldte a halásztól a királynénak,
3002 Arany | Megint beküldte a halásztól a királynénak, de megmondta
3003 Arany | ígérnek érte mást. Bement a halász a királyi udvarba,
3004 Arany | érte mást. Bement a halász a királyi udvarba, felment
3005 Arany | királyi udvarba, felment a vén királynéhoz, hogy megint
3006 Arany | Hát hogy adod? - kérdezi a királyné.~- Pénzért semennyiért,
3007 Arany | kerítsen felséged.~Rákiáltott a vén királyné:~- Tán megbolondultál,
3008 Arany | éppen az ajtóban találkozott a fiatal királynéval, mindjárt
3009 Arany | királynéval, mindjárt megismerte a királyné.~- Mit hoztál,
3010 Arany | amiért adnám, nem ad érte a felséges királyné, mert
3011 Arany | Mindjárt eszébe jutott a királynénak a hercegkisasszony
3012 Arany | eszébe jutott a királynénak a hercegkisasszony két kiásott
3013 Arany | annak meg kell lenni valahol a háznál, mindjárt el is indult
3014 Arany | csakugyan meg is találta a ládafiában. Vitte be nagy
3015 Arany | elment, mondta nagy nevetve a napának, hogy milyen jól
3016 Arany | milyen jól jártak ezzel a bolond emberrel, hogy mindig
3017 Arany | hasznavehetetlen dolgokat kér a kis aranybogarakért, nem
3018 Arany | drágaságot.~Az öreg halász pedig a két szemmel szaladt hazafelé,
3019 Arany | amint hazaért, megkente mind a két szemet forrasztó fűvel,
3020 Arany | forrasztó fűvel, beleillesztette a helyére, úgy odaragadt,
3021 Arany | kivéve, csak úgy látott vele a hercegkisasszony.~Ettől
3022 Arany | azelőtt volt; gyakran kijárt a folyó partjára sétálni,
3023 Arany | sírt, aranykönyű hullott a szeméből; a nap a homlokán,
3024 Arany | aranykönyű hullott a szeméből; a nap a homlokán, a hold a
3025 Arany | hullott a szeméből; a nap a homlokán, a hold a mellén,
3026 Arany | szeméből; a nap a homlokán, a hold a mellén, a két csillag
3027 Arany | a nap a homlokán, a hold a mellén, a két csillag a
3028 Arany | homlokán, a hold a mellén, a két csillag a két orcáján,
3029 Arany | a mellén, a két csillag a két orcáján, még szebben
3030 Arany | azelőtt.~De hiába volt meg a régi szépség, csak nem tudott
3031 Arany | szépség, csak nem tudott annak a hercegkisasszony örülni,
3032 Arany | ha eszébe jutott, hogy a bátyja ártatlanul szenved,
3033 Arany | bátyja ártatlanul szenved, a gyilkosokkal, gyújtogatókkal
3034 Arany | ő él, mindjárt enyhülne a szenvedése, kevesebb bánat
3035 Arany | kevesebb bánat feküdne eggyel a lelkén. Megkérte hát az
3036 Arany | hogy vezesse el őt ahhoz a tömlöchöz, ahol a bátyja
3037 Arany | ahhoz a tömlöchöz, ahol a bátyja van, a halász szívesen
3038 Arany | tömlöchöz, ahol a bátyja van, a halász szívesen megtette,
3039 Arany | elvezette. Amint ott járkáltak a tömlöc ablaka körül, lenézett
3040 Arany | tömlöc ablaka körül, lenézett a király a palotájából, hát
3041 Arany | körül, lenézett a király a palotájából, hát látja,
3042 Arany | ott, mint amilyet elvett; a homlokán nap van, a mellén
3043 Arany | elvett; a homlokán nap van, a mellén hold, a két orcáján
3044 Arany | nap van, a mellén hold, a két orcáján két gyönyörű
3045 Arany | utána; mindjárt szalad le a király hozzá, hogy megtudja,
3046 Arany | jegyese volt.~Amint meglátta a szép hercegkisasszony, hogy
3047 Arany | hercegkisasszony, hogy megy a király feléje, megijedt
3048 Arany | akar rajta elkövetni, de a király elkezdett neki könyörögni:~-
3049 Arany | csak egyszer tekinthessek a két szép szemed közé!~Olyan
3050 Arany | közé!~Olyan szépen beszélt a király, hogy hitt neki a
3051 Arany | a király, hogy hitt neki a hercegkisasszony, megvárta.
3052 Arany | hercegkisasszony, megvárta. A király megölelte, megcsókolta.~-
3053 Arany | is, rosszul is esett ez a beszéd a hercegkisasszonynak,
3054 Arany | rosszul is esett ez a beszéd a hercegkisasszonynak, jól
3055 Arany | jól azért, mert szerette a királyt még akkor is, rosszul
3056 Arany | magát. Szemére vetette neki a nagy kegyetlenséget, amit
3057 Arany | amit rajta végbevitetett, a király csak elbámult, kérdte,
3058 Arany | kegyetlenséget követtek el rajta. A hercegkisasszony eleinte
3059 Arany | ő parancsolt mindent, de a király esküdött mennyre-földre,
3060 Arany | elbeszélte, ami vele történt.~A király, mikor meghallotta,
3061 Arany | ártatlan, de majd megtorolja a kegyetlenséget. A hercegkisasszonyt
3062 Arany | megtorolja a kegyetlenséget. A hercegkisasszonyt felemelte
3063 Arany | hercegkisasszonyt felemelte a földről, összevissza ölelkeztek,
3064 Arany | ölelkeztek, csókolóztak, a herceget mindjárt felhozták
3065 Arany | herceget mindjárt felhozták a tömlöcből, úgy mentek együtt
3066 Arany | tömlöcből, úgy mentek együtt be a palotába.~A vén királynét
3067 Arany | mentek együtt be a palotába.~A vén királynét meg a szobaleányt
3068 Arany | palotába.~A vén királynét meg a szobaleányt befenekeltette
3069 Arany | szobaleányt befenekeltette a király egy tízakós hordóba,
3070 Arany | legördíttette, hogy mire leértek, a csontjuk is összetört.~Az
3071 Arany | nagy lakodalmat csaptak, a királynét megkoronázták,
3072 Arany | szép volt.~Lakodalom után a herceg búcsút vett tőlük,
3073 Arany | szép leányt nem talál, mint a testvére, ha pedig nem talál,
3074 Arany | pedig nem talál, kibujdosik a világból is.~A király pedig
3075 Arany | kibujdosik a világból is.~A király pedig szép feleségével
3076 Macska| A macska és az egér~Itt is
3077 Macska| volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a
3078 Macska| a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett
3079 Macska| nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki
3080 Macska| tál szélét. Mondja neki a macska:~- Ne bolondozz ám,
3081 Macska| nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat!~A kis egér
3082 Macska| majd bekapom a farkincádat!~A kis egér nem hitte, csak
3083 Macska| hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját.
3084 Macska| nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt a
3085 Macska| a farkincáját. Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát,
3086 Macska| Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki
3087 Macska| macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta.~-
3088 Macska| adta.~- Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom
3089 Macska| tehéntől, akkor visszaadom a farkincádat.~Elment az egér
3090 Macska| farkincádat.~Elment az egér a tehénhez.~- Tehén, adj nekem
3091 Macska| Nem adok addig - mondja a tehén -, míg nekem a kaszástól
3092 Macska| mondja a tehén -, míg nekem a kaszástól szénát nem hozol.~
3093 Macska| szénát nem hozol.~Elment a kis egér a kaszáshoz.~-
3094 Macska| hozol.~Elment a kis egér a kaszáshoz.~- Kaszás, adj
3095 Macska| Nem adok addig, míg nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.~
3096 Macska| kenyeret nem hozol.~Elment a kis egér a sütőhöz.~- Sütő,
3097 Macska| hozol.~Elment a kis egér a sütőhöz.~- Sütő, adj nekem
3098 Macska| Nem adok addig - mondja a sütő -, míg nekem a disznótól
3099 Macska| mondja a sütő -, míg nekem a disznótól szalonnát nem
3100 Macska| szalonnát nem hozol.~Elment a kis egér a disznóhoz.~-
3101 Macska| hozol.~Elment a kis egér a disznóhoz.~- Disznó, adj
3102 Macska| Nem adok addig - mondja a disznó -, míg nekem fától
3103 Macska| makkot nem hozol.~Elment a kis egér a fához. Amint
3104 Macska| hozol.~Elment a kis egér a fához. Amint ott nézeget
3105 Macska| hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett,
3106 Macska| makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte,
3107 Macska| mindjárt megdöglött bele.~Ha a kis egér meg nem döglött
3108 Zsuzsk| Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős közepén
3109 Zsuzsk| egy lakatlan sziget, azon a lakatlan szigeten egy nagy
3110 Zsuzsk| szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas
3111 Zsuzsk| nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas torony,
3112 Zsuzsk| egy magas torony, annak a toronynak a leghegyibe egy
3113 Zsuzsk| torony, annak a toronynak a leghegyibe egy könyv, abból
3114 Zsuzsk| abból szedtem én ezeket a szent beszédeket.~Volt a
3115 Zsuzsk| a szent beszédeket.~Volt a világon egy nagyon-nagyon
3116 Zsuzsk| annak volt három leánya, ezt a három leányt csak úgy-ahogy
3117 Zsuzsk| szolgálatot keresni.~Elindult a három leány, mentek, mendegéltek
3118 Zsuzsk| leányra volna szükségem.~A leányok beszegődtek az emberhez,
3119 Zsuzsk| hanem ördög.~Zsuzskának, a legkisebbiknek nagyon hamis
3120 Zsuzsk| nagyon hamis hájjal kenték a bölcsőjét, nem egykönnyen
3121 Zsuzsk| töviről-hegyire járt mindennek a végire. Egyszer is, amint
3122 Zsuzsk| végire. Egyszer is, amint a pitvarba üldögél, hallja,
3123 Zsuzsk| hogy őróluk beszél az ördög a feleségével a szobában,
3124 Zsuzsk| beszél az ördög a feleségével a szobában, hallgatózik jobban,
3125 Zsuzsk| csapunk, jó kövérek, jó lesz a húsuk pecsenyének, nem is
3126 Zsuzsk| majd estére lefeküsznek a padlásra a magunk három
3127 Zsuzsk| estére lefeküsznek a padlásra a magunk három leányával együtt,
3128 Zsuzsk| három leányával együtt, a magunk három leányának párnát
3129 Zsuzsk| leányának párnát teszek a feje alá, ezeknek meg egy-egy
3130 Zsuzsk| terméskövet, arról megismerem a sötétben is, hogy melyik
3131 Zsuzsk| aztán elalusznak, levágom a fejét mind a háromnak."~
3132 Zsuzsk| elalusznak, levágom a fejét mind a háromnak."~Zsuzska mindezt
3133 Zsuzsk| jól hallotta, de nem szólt a testvéreinek se, hanem este,
3134 Zsuzsk| felcserélgette csendesen a fejök alját, az ördög leányait
3135 Zsuzsk| ördög leányait fektette a terméskőre, a testvéreit
3136 Zsuzsk| leányait fektette a terméskőre, a testvéreit meg párnára,
3137 Zsuzsk| Éjféltájban felment az ördög a padlásra, tapogatta, hogy
3138 Zsuzsk| tapogatta, hogy merre van a három terméskő, amint megtalálta,
3139 Zsuzsk| amint megtalálta, levágta a fejét mind a három leánynak,
3140 Zsuzsk| megtalálta, levágta a fejét mind a három leánynak, aki rajta
3141 Zsuzsk| pedig nem volt más, mint a maga tulajdon három leánya.
3142 Zsuzsk| mint akinek jó rendben van a szénája.~Alig várta Zsuzska,
3143 Zsuzsk| ördög, felköltötte csendben a testvéreit, lementek a padlásról,
3144 Zsuzsk| csendben a testvéreit, lementek a padlásról, akkor Zsuzska
3145 Zsuzsk| minket öltél ám meg, hanem a magad leányait!~Az ördög
3146 Zsuzsk| ördög utánuk iramodott, de a három leány csakhamar utat
3147 Zsuzsk| csakhamar utat vesztett a sötétben, azzal az ördög
3148 Zsuzsk| azzal az ördög visszament, a leányok meg mentek, mendegéltek
3149 Zsuzsk| nagy városba, ott beálltak a királyhoz szolgálni.~A király
3150 Zsuzsk| beálltak a királyhoz szolgálni.~A király legjobban megszerette
3151 Zsuzsk| magát kedveltetni, ezért a nénjei mindig irigykedtek
3152 Zsuzsk| elveszíteni. Egyszer bementek a királyhoz:~- Jaj, felséges
3153 Zsuzsk| tengerlépő cipője, amivel a legszélesebb tengert is
3154 Zsuzsk| hogy itt állunk.~Behívatta a király Zsuzskát.~- No, te
3155 Zsuzsk| tudnád lopni az ördögtől a tengerlépő cipőt, azért
3156 Zsuzsk| ellopni, úgyis mindegy, akár a király öleti meg, akár az
3157 Zsuzsk| volt, aludt az ördög is, a felesége is, Zsuzska szép
3158 Zsuzsk| csendesen belopózott, kivette a tengerlépő cipőt az almáriomból,
3159 Zsuzsk| Hej, ördög, viszem ám a tengerlépő cipődet!~- Hej,
3160 Zsuzsk| szép leányomat, most viszed a tengerlépő cipőmet, hanem
3161 Zsuzsk| jutottak, ott Zsuzska felhúzta a tengerlépő cipőt, átlépte
3162 Zsuzsk| tengerlépő cipőt, átlépte vele a tengert. Azzal ment egyenesen
3163 Zsuzsk| tengert. Azzal ment egyenesen a királyhoz.~- No, felséges
3164 Zsuzsk| felséges király, elhoztam már a tengerlépő cipőt.~A király
3165 Zsuzsk| már a tengerlépő cipőt.~A király nagyon megörült neki,
3166 Zsuzsk| jobban megszerette Zsuzskát. A nénjei nagyon elbámultak,
3167 Zsuzsk| Zsuzska szerencsésen ellopta a tengerlépő cipőt; másnap
3168 Zsuzsk| másnap megint bementek a királyhoz.~- Jaj, felséges
3169 Zsuzsk| tudná lopni.~Megint hívatta a király Zsuzskát.~- No, Zsuzska,
3170 Zsuzsk| ért, aludt az ördög is, a felesége is.~Zsuzska csendesen
3171 Zsuzsk| csendesen belopózott, ellopta a tengerütő pálcát, azzal
3172 Zsuzsk| Hej, ördög, viszem ám már a tengerütő pálcádat is!~-
3173 Zsuzsk| szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, most
3174 Zsuzsk| tengerlépő cipőmet, most viszed a tengerütő pálcámat, de majd
3175 Zsuzsk| szaladt, de megint csak a tengerparton tudott közel
3176 Zsuzsk| ott meg Zsuzska megütötte a tengert a tengerütő pálcával,
3177 Zsuzsk| Zsuzska megütötte a tengert a tengerütő pálcával, kétfelé
3178 Zsuzsk| Zsuzska ment egyenesen a királyhoz.~- No, felséges
3179 Zsuzsk| felséges király, elhoztam már a tengerütő pálcát is.~A király
3180 Zsuzsk| már a tengerütő pálcát is.~A király még jobban megszerette
3181 Zsuzsk| hogy olyan életrevaló, de a nénjei még jobban irigykedtek
3182 Zsuzsk| tudná lopni, azt mondta. A király megint ráparancsolt
3183 Zsuzsk| parancsolattal, hogy ha a káposztát el nem lopja,
3184 Zsuzsk| szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, elloptad
3185 Zsuzsk| tengerlépő cipőmet, elloptad a tengerütő pálcámat, most
3186 Zsuzsk| Zsuzska pedig ment egyenesen a király elibe, odaadta neki
3187 Zsuzsk| király, elhoztam már ezt is.~A két nénjét Zsuzskának majdhogy
3188 Zsuzsk| majdhogy meg nem ütötte a guta, amikor megtudták,
3189 Zsuzsk| másnap megint bementek a királyhoz.~- Jaj, felséges
3190 Zsuzsk| lopni.~Megint behívatta a király Zsuzskát.~- Fiam,
3191 Zsuzsk| nem is könyörgött, csak a tengerlépő cipőt kérte el
3192 Zsuzsk| tengerlépő cipőt kérte el a királytól, azzal elindult.
3193 Zsuzsk| hanem bement egyenesen a házba, felkapta fejére az
3194 Zsuzsk| az egyet add vissza, soha a szemedre se vetem.~Zsuzska
3195 Zsuzsk| majdhogy sírás nem lett a nevetésből, mert az ördög
3196 Zsuzsk| Zsuzska meg nemigen tudott a nehéz bölcsővel szaladni,
3197 Zsuzsk| szaladni, úgyannyira, hogy mire a tengerparthoz értek, tíz
3198 Zsuzsk| aztán Zsuzska felrántotta a tengerlépő cipőt, úgy átlépte
3199 Zsuzsk| cipőt, úgy átlépte vele a tengert, mintha ott se lett
3200 Zsuzsk| volna, azzal ment egyenesen a király elibe, odaadta neki
3201 Zsuzsk| neki az arany kisgyermeket.~A király, amint meglátta,
3202 Zsuzsk| egy cseppbe múlt ám, hogy a két nénje meg nem pukkadt
3203 Zsuzsk| irigység, mert látták, hogy a király napról napra jobban
3204 Zsuzsk| szereti Zsuzskát. Bementek hát a királyhoz megint, azt hazudták
3205 Zsuzsk| Maga elibe parancsolta a király megint Zsuzskát.~-
3206 Zsuzsk| legbajosabb lesz megtenni, mert a zsák a mestergerendán az
3207 Zsuzsk| lesz megtenni, mert a zsák a mestergerendán az ördög
3208 Zsuzsk| keresztülvetve, aztán zörög is a dió, mikor viszik; azért
3209 Zsuzsk| álló helyében, szakadjon ki a nyelve ebben a szempillantásban,
3210 Zsuzsk| szakadjon ki a nyelve ebben a szempillantásban, ha ő azt
3211 Zsuzsk| csendesen belopózott, megfogta a zsákot, kezdte lehúzni a
3212 Zsuzsk| a zsákot, kezdte lehúzni a mestergerendáról, amint
3213 Zsuzsk| húzta, egyszer kiódzott a zsák szája, mind kiömlött
3214 Zsuzsk| belőle - nagy zörögve - a sok aranydió. Erre a zörgésre
3215 Zsuzsk| zörögve - a sok aranydió. Erre a zörgésre felébredt az ördög,
3216 Zsuzsk| szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, elloptad
3217 Zsuzsk| kisgyermekemet, most el akartad vinni a zsák aranydiómat, hanem
3218 Zsuzsk| hanem csakhogy egyszer a kezem közé akadtál, ha ezer
3219 Zsuzsk| nap azt mondja az ördög a feleségének:~- No, feleségem,
3220 Zsuzsk| én elmegyek, összehívom a vendégeket, te addig fűtsd
3221 Zsuzsk| vendégeket, te addig fűtsd be a kemencét, mikor úgy befűlik,
3222 Zsuzsk| mikor úgy befűlik, hogy a puszta fenekén lángot vet
3223 Zsuzsk| puszta fenekén lángot vet a rongy, hívd be Zsuzskát,
3224 Zsuzsk| hívd be Zsuzskát, ültesd rá a sütőlapátra, vesd be, hadd
3225 Zsuzsk| süljön meg.~Elment az ördög, a felesége befűtötte a kemencét,
3226 Zsuzsk| ördög, a felesége befűtötte a kemencét, mikor olyan volt,
3227 Zsuzsk| mikor olyan volt, hogy a rongy a puszta fenekén lobbot
3228 Zsuzsk| olyan volt, hogy a rongy a puszta fenekén lobbot vetett,
3229 Zsuzsk| kutya Zsuzska, ülj rá erre a sütőlapátra, hadd vesselek
3230 Zsuzsk| hogy szoktak rajta ülni.~A vén bolond asszony rá hagyta
3231 Zsuzsk| hagyta magát venni, ráült a lapátra, Zsuzska hirtelen
3232 Zsuzsk| Zsuzska hirtelen megkapta a nyelét, bevetette a vénasszonyt
3233 Zsuzsk| megkapta a nyelét, bevetette a vénasszonyt a kemencébe,
3234 Zsuzsk| bevetette a vénasszonyt a kemencébe, mindjárt összetöpörödött,
3235 Zsuzsk| megsült.~Zsuzska vállára vette a zsák aranydiót, hazament
3236 Zsuzsk| aranydiót, hazament vele a királyhoz, az csak elcsudálkozott,
3237 Zsuzsk| vagy amazt el tudná lopni. A király, amint ezt meghallotta,
3238 Zsuzsk| meghallotta, nagyon megharagudott, a két öregebb leányt kő közé
3239 Zsuzsk| szerelme, te az enyém, én a tied, ásó-kapa válasszon
3240 Zsuzsk| mikor hazament, kereste a feleségét, hogy nem találta,
3241 Zsuzsk| hogy nem találta, benézett a kemencébe, megösmerte, hogy
3242 Zsuzsk| kemencébe, megösmerte, hogy a felesége sült meg, nem Zsuzska,
3243 Zsuzsk| mérgibe mindjárt megütötte a guta, hogy csak elesett,
3244 Zsuzsk| mint Szent Mihály-nap után a légy.~A király pedig szép
3245 Zsuzsk| Mihály-nap után a légy.~A király pedig szép feleségével
3246 Szomor| A szomorú királykisasszony~
3247 Szomor| volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak
3248 Szomor| se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott
3249 Szomor| gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette
3250 Szomor| aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy
3251 Szomor| lett volna kinőve. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni,
3252 Szomor| eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt.
3253 Szomor| mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3254 Szomor| báránykám, szőröd szálán a nagy lyány.~Hajtotta tovább
3255 Szomor| nagy lyány.~Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy
3256 Szomor| arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra.~- Ej,
3257 Szomor| pap, ráütött a botjával a lányra.~- Ej, te nagy bolond,
3258 Szomor| odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3259 Szomor| báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3260 Szomor| hátán pálca, pálca végén a pap.~Azután arra ment egy
3261 Szomor| asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal
3262 Szomor| sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára.~-
3263 Szomor| Ráütött a sütőlapáttal a pap farára.~- Ugyan, tiszteletes
3264 Szomor| tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt!~Ez is odaragadt;
3265 Szomor| odaragadt; megint elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3266 Szomor| báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3267 Szomor| hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát,
3268 Szomor| pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony.~
3269 Szomor| odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3270 Szomor| báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3271 Szomor| lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap,
3272 Szomor| hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát
3273 Szomor| csomó vászonnal, rávágott a paripa farára.~- Ejnye,
3274 Szomor| ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3275 Szomor| báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3276 Szomor| lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap,
3277 Szomor| hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát
3278 Szomor| egy csomó kaptát, rávágott a takácsra.~- Mit bámul itt,
3279 Szomor| odaragadt. Csak elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3280 Szomor| báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3281 Szomor| hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát
3282 Szomor| terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával.
3283 Szomor| előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony,
3284 Szomor| király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint
3285 Szomor| királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan
3286 Szomor| hogy majd eldűlt bele.~A király is, amint meglátta,
3287 Szomor| meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele
3288 Szomor| adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek,
3289 Szurke| A szürke ló~Egyszer volt egy
3290 Szurke| egy szegény ember, akinek a világon semmi egyebe nem
3291 Szurke| szürke lova. Azzal kereste a mindennapi kenyerét, hogy
3292 Szurke| mindennapi kenyerét, hogy eljárt a szürke lovával őrölni; éjjel-nappal
3293 Szurke| éjjel-nappal mindig őrölt rajta. A szürke ló nagyon megunta
3294 Szurke| szürke ló nagyon megunta ezt a dolgot, látta, hogy a más
3295 Szurke| ezt a dolgot, látta, hogy a más ember lova mindig párjával
3296 Szurke| meg magának kellett húzni a malmot, azt mondja hát a
3297 Szurke| a malmot, azt mondja hát a gazdájának:~- Édes gazdám,
3298 Szurke| csak magamat fárasztasz itt a malomban?~- Biz annak az
3299 Szurke| foghatnék.~- Ha csak ez a baj, eressz el engem, majd
3300 Szurke| én magamnak egy társat.~A szegény ember mindjárt kifogta
3301 Szurke| szegény ember mindjárt kifogta a malomból, eleresztette.
3302 Szurke| eleresztette. Elindult hát a szürke ló, hogy társat kerítsen
3303 Szurke| Kapja magát, ráfekszik a lyukra, mintha meg volna
3304 Szurke| volna dögölve, mintha már a farkát se tudná mozdítani.~
3305 Szurke| tudná mozdítani.~Odabent a rókalyukban egy öreg róka
3306 Szurke| lakott három fiával. Egyszer a legkisebb fia ki akar menni,
3307 Szurke| ki akar menni, meglátja a szürke lovat, azt gondolta
3308 Szurke| szürke lovat, azt gondolta a fehérségéről, hogy hó van.
3309 Szurke| Eredj ki te, fiam - mondja a középső fiának -, te öregebb
3310 Szurke| nézd meg, mi az.~Kimegy a középső fia is, az is meglátja
3311 Szurke| középső fia is, az is meglátja a szürke lovat a lyuk száján,
3312 Szurke| meglátja a szürke lovat a lyuk száján, az is visszamegy.~-
3313 Szurke| te legtöbbet láttál már a világon, nézd meg, mi van
3314 Szurke| meg, mi van ott.~Kimegy a legöregebb fia is, de az
3315 Szurke| csakugyan hó van, akárhogy van a dolog, semmit se láttam,
3316 Szurke| semmit se láttam, csak a nagy fehérséget.~- Nem lehet
3317 Szurke| járni. Próbálták elhúzni a három fiával, de meg se
3318 Szurke| tudták mozdítani. Elmegy hát a farkas komájához.~- Kedves
3319 Szurke| szert, már oda is vittem a lyukam szájához, de sehogy
3320 Szurke| kívül marad, mind kikezdik a varjak; azért hát azt gondoltam,
3321 Szurke| azt gondoltam, húzzuk el a te barlangodhoz, abba talán
3322 Szurke| majd rájárhatunk ketten is.~A farkas megörült a jó pecsenyének,
3323 Szurke| ketten is.~A farkas megörült a jó pecsenyének, gondolta
3324 Szurke| legyen, nem eszik abból a róka egy fél falatot se.
3325 Szurke| se. Mindjárt visszamentek a róka lyukához; még akkor
3326 Szurke| még akkor is ott feküdt a szürke ló, tette magát,
3327 Szurke| Mikor odaértek, elkezd a farkas tanakodni:~- Hogy
3328 Szurke| Hát csak úgy - felel a róka -, ahogy én idáig hoztam:
3329 Szurke| ahogy én idáig hoztam: a farkam a farkához kötöttem,
3330 Szurke| én idáig hoztam: a farkam a farkához kötöttem, úgy hoztam
3331 Szurke| sem volt. Most hát kössük a te farkadhoz a farkát, úgy
3332 Szurke| hát kössük a te farkadhoz a farkát, úgy a legszebben
3333 Szurke| farkadhoz a farkát, úgy a legszebben elviheted.~A
3334 Szurke| a legszebben elviheted.~A farkas mindjárt ráállott,
3335 Szurke| jó lesz! Már előre fente a fogát a jó pecsenyére -
3336 Szurke| Már előre fente a fogát a jó pecsenyére - a róka meg
3337 Szurke| fogát a jó pecsenyére - a róka meg jó erősen összekötötte
3338 Szurke| meg jó erősen összekötötte a farkas farkát a szürke ló
3339 Szurke| összekötötte a farkas farkát a szürke ló farkával.~- Húzhatod
3340 Szurke| Húzhatod már, koma!~Húzza a farkas, majd megszakad,
3341 Szurke| erőlködik, hirtelen felugrik a szürke ló, elkezd szaladni,
3342 Szurke| elkezd szaladni, húzza ám a farkast farkánál fogva maga
3343 Szurke| árkon-bokron keresztül, mint a dögöt, vitte egyenesen a
3344 Szurke| a dögöt, vitte egyenesen a gazdájához.~- No, gazdám,
3345 Szurke| hoztam magamnak társat.~A szegény ember mindjárt agyonverte
3346 Szurke| ember mindjárt agyonverte a farkast, a bőrét eladta
3347 Szurke| mindjárt agyonverte a farkast, a bőrét eladta a zsidónak
3348 Szurke| farkast, a bőrét eladta a zsidónak jó pénzért, azon
3349 Szurke| fogva sohasem őrölt magában a szürke ló.~Ha magában őrölt
3350 Kakask| A kakaska és a jércike~Hol
3351 Kakask| A kakaska és a jércike~Hol volt, hol nem
3352 Kakask| volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska
3353 Kakask| jércike; amint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált
3354 Kakask| szemétdombon, megtalált a jércike egy szem kökényt,
3355 Kakask| akarta nyelni, megakadt a torkán, elkezdett fulladozni,
3356 Kakask| elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát:~- Eredj, kakaskám,
3357 Kakask| Eredj, kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt
3358 Kakask| mert mindjárt megfúlok a kökénytől.~Elment a kakas
3359 Kakask| megfúlok a kökénytől.~Elment a kakas a kúthoz.~- Kút! Adjál
3360 Kakask| kökénytől.~Elment a kakas a kúthoz.~- Kút! Adjál nekem
3361 Kakask| mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok biz
3362 Kakask| Nem adok biz én, míg nekem a fától zöld gallyat nem hozol.~
3363 Kakask| gallyat nem hozol.~Elment a kakaska a fához.~- Fa! Adjál
3364 Kakask| hozol.~Elment a kakaska a fához.~- Fa! Adjál nekem
3365 Kakask| mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Bizony nem
3366 Kakask| nem adok én - felel neki a fa -, míg nekem a szép leánytól
3367 Kakask| felel neki a fa -, míg nekem a szép leánytól koszorút nem
3368 Kakask| koszorút nem hozol.~Elment a kakaska a szép leányhoz.~-
3369 Kakask| hozol.~Elment a kakaska a szép leányhoz.~- Szép leány!
3370 Kakask| pityike mindjárt megfullad a kökénytől.~- Bizony nem
3371 Kakask| Bizony nem adok én, míg nekem a vargától cipőt nem hozol.~
3372 Kakask| cipőt nem hozol.~Elment a kakaska a vargához.~- Varga!
3373 Kakask| hozol.~Elment a kakaska a vargához.~- Varga! Adjál
3374 Kakask| mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok addig,
3375 Kakask| Nem adok addig, míg nekem a molnártól csirizt nem hozol.~
3376 Kakask| csirizt nem hozol.~Elment a kakaska a molnárhoz.~- Molnár!
3377 Kakask| hozol.~Elment a kakaska a molnárhoz.~- Molnár! Adjál
3378 Kakask| mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok addig,
3379 Kakask| Nem adok addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol.~
3380 Kakask| hájat nem hozol.~Elment a kakaska a disznóhoz.~- Disznó!
3381 Kakask| hozol.~Elment a kakaska a disznóhoz.~- Disznó! Adjál
3382 Kakask| pityike mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok biz
3383 Kakask| Nem adok biz én, míg a szolgálótól moslékot nem
3384 Kakask| moslékot nem hozol.~Elment a kakaska a szolgálóhoz.~-
3385 Kakask| hozol.~Elment a kakaska a szolgálóhoz.~- Szolgáló!
3386 Kakask| pityike mindjárt megfullad a kökénytől.~A szolgáló adott
3387 Kakask| mindjárt megfullad a kökénytől.~A szolgáló adott neki moslékot,
3388 Kakask| vizet vitte pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt
3389 Kakask| pityike már akkorra megfulladt a kökénytől.~Ha a pityike
3390 Kakask| megfulladt a kökénytől.~Ha a pityike meg nem fulladt
3391 Dongo | se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső szegletében
3392 Dongo | fele-lábra egy-egy katonát. Ennek a két katonának nem volt se
3393 Dongo | egyszerre ért be mind a kettő. Elkezdtek a vásárban
3394 Dongo | mind a kettő. Elkezdtek a vásárban kódorogni, de se
3395 Dongo | volt miből. Váltig törték a csürhejárást, miképpen lehetne
3396 Dongo | azzal megfordult, ment a vásárra, hogy majd rászed
3397 Dongo | valakit, eladja dió helyett. A másik meg szedett egy zsákra
3398 Dongo | gyanánt.~Sokáig árulgatták a portékájokat, de látatlanból
3399 Dongo | gyapjút árult, megszólította a másikat:~- Mit árul kend,
3400 Dongo | eladni.~- Én is úgy akarom a diómat; tudja kend mit?
3401 Dongo | Cseréljünk!~Elcserélték a zsákot látatlanból, azzal
3402 Dongo | otthagyták egymást, szaladtak ki a vásárból. Amint kiértek,
3403 Dongo | visszafordult mindegyik, a vásár közepén találkoztak.~-
3404 Dongo | találkoztak.~- Na, koma - mondja a gyapjús -, látom, hogy kend
3405 Dongo | kend. Hanem tegyük össze a keresetünket, együtt csaljuk
3406 Dongo | keresetünket, együtt csaljuk a világot.~- Nem bánom - felelt
3407 Dongo | világot.~- Nem bánom - felelt a másik. - Hát hogy hívják
3408 Dongo | kendet?~- Mohácsinak.~Itt a két gézengúz elkezdte törni
3409 Dongo | gézengúz elkezdte törni a fejét, miképpen lehetne
3410 Dongo | hogy így, hogy úgy; de a két obsitos nagyon belekapcáskodott,
3411 Dongo | utoljára megfogadta őket. Örült a két obsitos, mint bolond
3412 Dongo | két obsitos, mint bolond a garasnak, mert hát mi dolog
3413 Dongo | meg, hogy egyik kihajtja a tehenet a legelőre, a másik
3414 Dongo | egyik kihajtja a tehenet a legelőre, a másik kitisztítja
3415 Dongo | kihajtja a tehenet a legelőre, a másik kitisztítja az istállót.~
3416 Dongo | Első nap Dongó hajtotta ki a tehenet. Szerzett magának
3417 Dongo | szalmaszéket, hogy ha majd kiért a mezőre, a székre ráül, a
3418 Dongo | ha majd kiért a mezőre, a székre ráül, a hosszú szárú
3419 Dongo | a mezőre, a székre ráül, a hosszú szárú pipára meg
3420 Dongo | pöfékel, mint egy török basa; a tehén meg szép csendesen
3421 Dongo | se akarta megölni magát a munkával; ő meg úgy gondolta
3422 Dongo | Kenyeret, szalonnát tett a tarisznyába, a széket a
3423 Dongo | szalonnát tett a tarisznyába, a széket a hátára kötötte,
3424 Dongo | a tarisznyába, a széket a hátára kötötte, a hosszú
3425 Dongo | széket a hátára kötötte, a hosszú szárú pipát a kezébe
3426 Dongo | kötötte, a hosszú szárú pipát a kezébe fogta; de alighogy
3427 Dongo | kezébe fogta; de alighogy a városból kiértek, a tehén
3428 Dongo | alighogy a városból kiértek, a tehén nekiindult a szaladásnak.
3429 Dongo | kiértek, a tehén nekiindult a szaladásnak. Dongó utána;
3430 Dongo | már nagyon kifáradt Dongó, a tehén megállott, legelt
3431 Dongo | Szegény Dongó majd kifútta a lelkét, mikor este hazaért.
3432 Dongo | Mohácsinak se ment jobban a dolga. Reggel hozzáfogott
3433 Dongo | dolga. Reggel hozzáfogott a gané kihányásához. De amint
3434 Dongo | múlva haza is hajtotta Dongó a tehenet.~- No, pajtás -
3435 Dongo | pajtás, mert alighogy kiértem a városból, olyan szép fűre
3436 Dongo | találtam, hogy térdig ért a bodorka.2 Ott a kis székre
3437 Dongo | térdig ért a bodorka.2 Ott a kis székre ráültem, a pipára
3438 Dongo | Ott a kis székre ráültem, a pipára rágyújtottam, úgy
3439 Dongo | Már reggel kihánytam azt a két-három lapát ganét, azután
3440 Dongo | itthon, majd én kimegyek a tehénnel; tudom, jóízűket
3441 Dongo | ment ki, mégpedig elkérte a széket meg a hosszú szárú
3442 Dongo | mégpedig elkérte a széket meg a hosszú szárú pipát Dongótól.
3443 Dongo | nap Dongó, majd elkopott a lába, annyit szaladt. Dongó
3444 Dongo | Dongó is otthon hozzáfogott a gané kihányásához, de bizony
3445 Dongo | bizony már lefelé csúszott a nap, mikorra készen lett
3446 Dongo | vele. Mohácsi is hazaért a tehénnel, de még akkor is
3447 Dongo | nekem, hogy olyan szilaj az a tehén?~- Hm! Hát te mért
3448 Dongo | mondtad, hogy olyan szilaj az a gané?~Itt elkezdtek tanakodni,
3449 Dongo | tanakodni, hogy mi lehet a dolog bibéje. Utoljára is
3450 Dongo | hát másnap otthagyják.~Ezt a beszélgetést kihallgatta
3451 Dongo | boszorkány. Tudta, hogy a két cseléd majd a bérét
3452 Dongo | hogy a két cseléd majd a bérét kéri, de rá akarta
3453 Dongo | őket szedni; megtanította a szolgálóját:~- Majd ha mondom,
3454 Dongo | mondom, hogy hozz pénzt a veremből, te ne szólj semmit,
3455 Dongo | kérdezd: Melyikből hozzak, a sárgából, fehérből vagy
3456 Dongo | Reggel csakugyan beállított a két obsitos a fizetést kérni.
3457 Dongo | beállított a két obsitos a fizetést kérni. A boszorkány
3458 Dongo | obsitos a fizetést kérni. A boszorkány beszólította
3459 Dongo | boszorkány beszólította a szolgálót.~- Marcsa te!
3460 Dongo | hozz egy fél kötő pénzt a veremből.~- Melyikből hozzak,
3461 Dongo | veremből.~- Melyikből hozzak, a sárgából, fehérből vagy
3462 Dongo | sárgából, fehérből vagy a veresből?~- Most csak a
3463 Dongo | a veresből?~- Most csak a veresből.~A két obsitos
3464 Dongo | Most csak a veresből.~A két obsitos összenézett;
3465 Dongo | ablakon, hogy merre megy a szolgáló. Hát látják, hogy
3466 Dongo | szolgáló. Hát látják, hogy a kertben, annak is a külső
3467 Dongo | hogy a kertben, annak is a külső szegletében van az
3468 Dongo | külső szegletében van az a verem. Kacsingattak egymásra,
3469 Dongo | Nagy sokára beérkezett a szolgáló. A vén boszorkány
3470 Dongo | sokára beérkezett a szolgáló. A vén boszorkány kifizette
3471 Dongo | vén boszorkány kifizette a két obsitost, azzal útnak
3472 Dongo | Szereztek egy kötelet, a zsákuk még akkor is megvolt,
3473 Dongo | megvolt, elindultak lopni. A kert kerítésén hátul bemásztak,
3474 Dongo | kerítésén hátul bemásztak, a veremre is csakhamar ráakadtak.
3475 Dongo | vagy, könnyebb is vagy, a kötelet a derekadra kötjük,
3476 Dongo | könnyebb is vagy, a kötelet a derekadra kötjük, úgy leeresztelek.
3477 Dongo | úgy leeresztelek. Odalent a zsákot telerakod. Először
3478 Dongo | Mohácsi is ráállott, lement a verembe, odalent elkezd
3479 Dongo | mire akadt, mert félt, hogy a cimbora otthagyja, csak
3480 Dongo | biztatgatta, addig belebútt a zsákba. Mikor jól elfészkelte
3481 Dongo | van már!~Dongó felhúzta a zsákot, hátára kapta, azzal,
3482 Dongo | ellábolt onnan. Mohácsinak a verembe (mert ő azt gondolta,
3483 Dongo | mondta: papucs. Cipelte a zsákot árkon-bokron keresztül,
3484 Dongo | megszakadt bele. Mikor kiért a városból, megszólalt Mohácsi
3485 Dongo | városból, megszólalt Mohácsi a zsákból:~- Ne emelj már
3486 Dongo | Dongóban is felfortyant erre a méreg, hogy őt így rászedték.~-
3487 Dongo | látta, hogy most is ő volt a kutyább. Kikérdezte Mohácsit,
3488 Dongo | megcsalták egymást, de még hogy a vénasszony is megcsalta
3489 Dongo | előtaláltak egy kocsmát; ez a kocsma egészen körül volt
3490 Dongo | egy-egy ember lógott, de a két obsitos azért bement.
3491 Dongo | szó nélkül, megkérdezte a kocsmárostól:~- Ugyan, nagy
3492 Dongo | nagy jó uram, miért van ez a sok ember itt felaggatva?
3493 Dongo | csak azért van, hogy volt a mi királyunknak egy olyan
3494 Dongo | abban olyan kő volt, hogy ha a király befelé fordította,
3495 Dongo | látta meg az egész világ. Ez a gyűrű a minapában elveszett,
3496 Dongo | egész világ. Ez a gyűrű a minapában elveszett, senki
3497 Dongo | senki se tudja, hol van, a király kihirdette az egész
3498 Dongo | jövendőmondó vagyok - mondja a kocsmárosnak -, jelentsen
3499 Dongo | kocsmárosnak -, jelentsen meg a felséges királynál.~A szegény
3500 Dongo | meg a felséges királynál.~A szegény Mohácsi váltig rángatta
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4185 |