Part

3001 Arany |             aranybogarat. Megint beküldte a halásztól a királynénak,
3002 Arany |               Megint beküldte a halásztól a királynénak, de megmondta
3003 Arany |                 ígérnek érte mást. Bement a halász a királyi udvarba,
3004 Arany |                érte mást. Bement a halász a királyi udvarba, felment
3005 Arany |                  királyi udvarba, felment a vén királynéhoz, hogy megint
3006 Arany |                  Hát hogy adod? - kérdezi a királyné.~- Pénzért semennyiért,
3007 Arany |             kerítsen felséged.~Rákiáltott a vén királyné:~- Tán megbolondultál,
3008 Arany |              éppen az ajtóban találkozott a fiatal királynéval, mindjárt
3009 Arany |          királynéval, mindjárt megismerte a királyné.~- Mit hoztál,
3010 Arany |                 amiért adnám, nem ad érte a felséges királyné, mert
3011 Arany |                    Mindjárt eszébe jutott a királynénak a hercegkisasszony
3012 Arany |               eszébe jutott a királynénak a hercegkisasszony két kiásott
3013 Arany |              annak meg kell lenni valahol a háznál, mindjárt el is indult
3014 Arany |                  csakugyan meg is találta a ládafiában. Vitte be nagy
3015 Arany |               elment, mondta nagy nevetve a napának, hogy milyen jól
3016 Arany |                   milyen jól jártak ezzel a bolond emberrel, hogy mindig
3017 Arany |             hasznavehetetlen dolgokat kér a kis aranybogarakért, nem
3018 Arany |          drágaságot.~Az öreg halász pedig a két szemmel szaladt hazafelé,
3019 Arany |              amint hazaért, megkente mind a két szemet forrasztó fűvel,
3020 Arany |          forrasztó fűvel, beleillesztette a helyére, úgy odaragadt,
3021 Arany |              kivéve, csak úgy látott vele a hercegkisasszony.~Ettől
3022 Arany |              azelőtt volt; gyakran kijárt a folyó partjára sétálni,
3023 Arany |                  sírt, aranykönyű hullott a szeméből; a nap a homlokán,
3024 Arany |            aranykönyű hullott a szeméből; a nap a homlokán, a hold a
3025 Arany |                 hullott a szeméből; a nap a homlokán, a hold a mellén,
3026 Arany |               szeméből; a nap a homlokán, a hold a mellén, a két csillag
3027 Arany |                  a nap a homlokán, a hold a mellén, a két csillag a
3028 Arany |                homlokán, a hold a mellén, a két csillag a két orcáján,
3029 Arany |                   a mellén, a két csillag a két orcáján, még szebben
3030 Arany |                azelőtt.~De hiába volt meg a régi szépség, csak nem tudott
3031 Arany |            szépség, csak nem tudott annak a hercegkisasszony örülni,
3032 Arany |                    ha eszébe jutott, hogy a bátyja ártatlanul szenved,
3033 Arany |                bátyja ártatlanul szenved, a gyilkosokkal, gyújtogatókkal
3034 Arany |                   ő él, mindjárt enyhülne a szenvedése, kevesebb bánat
3035 Arany |             kevesebb bánat feküdne eggyel a lelkén. Megkérte hát az
3036 Arany |                  hogy vezesse el őt ahhoz a tömlöchöz, ahol a bátyja
3037 Arany |                   ahhoz a tömlöchöz, ahol a bátyja van, a halász szívesen
3038 Arany |             tömlöchöz, ahol a bátyja van, a halász szívesen megtette,
3039 Arany |            elvezette. Amint ott járkáltak a tömlöc ablaka körül, lenézett
3040 Arany |             tömlöc ablaka körül, lenézett a király a palotájából, hát
3041 Arany |                  körül, lenézett a király a palotájából, hát látja,
3042 Arany |                 ott, mint amilyet elvett; a homlokán nap van, a mellén
3043 Arany |               elvett; a homlokán nap van, a mellén hold, a két orcáján
3044 Arany |                   nap van, a mellén hold, a két orcáján két gyönyörű
3045 Arany |                 utána; mindjárt szalad le a király hozzá, hogy megtudja,
3046 Arany |              jegyese volt.~Amint meglátta a szép hercegkisasszony, hogy
3047 Arany |               hercegkisasszony, hogy megy a király feléje, megijedt
3048 Arany |                  akar rajta elkövetni, de a király elkezdett neki könyörögni:~-
3049 Arany |                 csak egyszer tekinthessek a két szép szemed közé!~Olyan
3050 Arany |                közé!~Olyan szépen beszélt a király, hogy hitt neki a
3051 Arany |                  a király, hogy hitt neki a hercegkisasszony, megvárta.
3052 Arany |               hercegkisasszony, megvárta. A király megölelte, megcsókolta.~-
3053 Arany |                   is, rosszul is esett ez a beszéd a hercegkisasszonynak,
3054 Arany |              rosszul is esett ez a beszéd a hercegkisasszonynak, jól
3055 Arany |                  jól azért, mert szerette a királyt még akkor is, rosszul
3056 Arany |               magát. Szemére vetette neki a nagy kegyetlenséget, amit
3057 Arany |                 amit rajta végbevitetett, a király csak elbámult, kérdte,
3058 Arany |         kegyetlenséget követtek el rajta. A hercegkisasszony eleinte
3059 Arany |                  ő parancsolt mindent, de a király esküdött mennyre-földre,
3060 Arany |             elbeszélte, ami vele történt.~A király, mikor meghallotta,
3061 Arany |              ártatlan, de majd megtorolja a kegyetlenséget. A hercegkisasszonyt
3062 Arany |              megtorolja a kegyetlenséget. A hercegkisasszonyt felemelte
3063 Arany |               hercegkisasszonyt felemelte a földről, összevissza ölelkeztek,
3064 Arany |                  ölelkeztek, csókolóztak, a herceget mindjárt felhozták
3065 Arany |               herceget mindjárt felhozták a tömlöcből, úgy mentek együtt
3066 Arany |           tömlöcből, úgy mentek együtt be a palotába.~A vén királynét
3067 Arany |              mentek együtt be a palotába.~A vén királynét meg a szobaleányt
3068 Arany |             palotába.~A vén királynét meg a szobaleányt befenekeltette
3069 Arany |                szobaleányt befenekeltette a király egy tízakós hordóba,
3070 Arany |         legördíttette, hogy mire leértek, a csontjuk is összetört.~Az
3071 Arany |                  nagy lakodalmat csaptak, a királynét megkoronázták,
3072 Arany |                 szép volt.~Lakodalom után a herceg búcsút vett tőlük,
3073 Arany |               szép leányt nem talál, mint a testvére, ha pedig nem talál,
3074 Arany |               pedig nem talál, kibujdosik a világból is.~A király pedig
3075 Arany |                 kibujdosik a világból is.~A király pedig szép feleségével
3076 Macska|                                           A macska és az egér~Itt is
3077 Macska|                 volt, neked is volt, volt a világon egy macska. Ez a
3078 Macska|                  a világon egy macska. Ez a macska egyszer tejet evett
3079 Macska|               nyalogatja, csak nyalogatja a tál szélét. Mondja neki
3080 Macska|                   tál szélét. Mondja neki a macska:~- Ne bolondozz ám,
3081 Macska|            nyalakodjál, mert majd bekapom a farkincádat!~A kis egér
3082 Macska|               majd bekapom a farkincádat!~A kis egér nem hitte, csak
3083 Macska|                  hitte, csak nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját.
3084 Macska|             nyalakodott, a macska bekapta a farkincáját. Rítt-sírt a
3085 Macska|                  a farkincáját. Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát,
3086 Macska|               Rítt-sírt a kis egér, kérte a macskát, adja vissza neki
3087 Macska|                 macskát, adja vissza neki a farkincáját, de az nem adta.~-
3088 Macska|                  adta.~- Hozz nekem tejet a tehéntől, akkor visszaadom
3089 Macska|                tehéntől, akkor visszaadom a farkincádat.~Elment az egér
3090 Macska|               farkincádat.~Elment az egér a tehénhez.~- Tehén, adj nekem
3091 Macska|                   Nem adok addig - mondja a tehén -, míg nekem a kaszástól
3092 Macska|               mondja a tehén -, míg nekem a kaszástól szénát nem hozol.~
3093 Macska|                  szénát nem hozol.~Elment a kis egér a kaszáshoz.~-
3094 Macska|                  hozol.~Elment a kis egér a kaszáshoz.~- Kaszás, adj
3095 Macska|                 Nem adok addig, míg nekem a sütőtől kenyeret nem hozol.~
3096 Macska|                kenyeret nem hozol.~Elment a kis egér a sütőhöz.~- Sütő,
3097 Macska|                  hozol.~Elment a kis egér a sütőhöz.~- Sütő, adj nekem
3098 Macska|                   Nem adok addig - mondja a sütő -, míg nekem a disznótól
3099 Macska|                mondja a sütő -, míg nekem a disznótól szalonnát nem
3100 Macska|               szalonnát nem hozol.~Elment a kis egér a disznóhoz.~-
3101 Macska|                  hozol.~Elment a kis egér a disznóhoz.~- Disznó, adj
3102 Macska|                   Nem adok addig - mondja a disznó -, míg nekem fától
3103 Macska|                  makkot nem hozol.~Elment a kis egér a fához. Amint
3104 Macska|                  hozol.~Elment a kis egér a fához. Amint ott nézeget
3105 Macska|           hirtelen egy szem makk leesett, a kis egérnek a fejére esett,
3106 Macska|               makk leesett, a kis egérnek a fejére esett, úgy megütötte,
3107 Macska|              mindjárt megdöglött bele.~Ha a kis egér meg nem döglött
3108 Zsuzsk|     Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a sós tenger kellős közepén
3109 Zsuzsk|                 egy lakatlan sziget, azon a lakatlan szigeten egy nagy
3110 Zsuzsk|             szigeten egy nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas
3111 Zsuzsk|                nagy hegy, annak a hegynek a tetején egy magas torony,
3112 Zsuzsk|                   egy magas torony, annak a toronynak a leghegyibe egy
3113 Zsuzsk|                 torony, annak a toronynak a leghegyibe egy könyv, abból
3114 Zsuzsk|                   abból szedtem én ezeket a szent beszédeket.~Volt a
3115 Zsuzsk|                  a szent beszédeket.~Volt a világon egy nagyon-nagyon
3116 Zsuzsk|              annak volt három leánya, ezt a három leányt csak úgy-ahogy
3117 Zsuzsk|             szolgálatot keresni.~Elindult a három leány, mentek, mendegéltek
3118 Zsuzsk|                  leányra volna szükségem.~A leányok beszegődtek az emberhez,
3119 Zsuzsk|                  hanem ördög.~Zsuzskának, a legkisebbiknek nagyon hamis
3120 Zsuzsk|                nagyon hamis hájjal kenték a bölcsőjét, nem egykönnyen
3121 Zsuzsk|            töviről-hegyire járt mindennek a végire. Egyszer is, amint
3122 Zsuzsk|                 végire. Egyszer is, amint a pitvarba üldögél, hallja,
3123 Zsuzsk|               hogy őróluk beszél az ördög a feleségével a szobában,
3124 Zsuzsk|             beszél az ördög a feleségével a szobában, hallgatózik jobban,
3125 Zsuzsk|              csapunk, jó kövérek, jó lesz a húsuk pecsenyének, nem is
3126 Zsuzsk|                   majd estére lefeküsznek a padlásra a magunk három
3127 Zsuzsk|             estére lefeküsznek a padlásra a magunk három leányával együtt,
3128 Zsuzsk|                   három leányával együtt, a magunk három leányának párnát
3129 Zsuzsk|                   leányának párnát teszek a feje alá, ezeknek meg egy-egy
3130 Zsuzsk|             terméskövet, arról megismerem a sötétben is, hogy melyik
3131 Zsuzsk|                 aztán elalusznak, levágom a fejét mind a háromnak."~
3132 Zsuzsk|          elalusznak, levágom a fejét mind a háromnak."~Zsuzska mindezt
3133 Zsuzsk|                jól hallotta, de nem szólt a testvéreinek se, hanem este,
3134 Zsuzsk|                  felcserélgette csendesen a fejök alját, az ördög leányait
3135 Zsuzsk|                   ördög leányait fektette a terméskőre, a testvéreit
3136 Zsuzsk|           leányait fektette a terméskőre, a testvéreit meg párnára,
3137 Zsuzsk|              Éjféltájban felment az ördög a padlásra, tapogatta, hogy
3138 Zsuzsk|                 tapogatta, hogy merre van a három terméskő, amint megtalálta,
3139 Zsuzsk|                 amint megtalálta, levágta a fejét mind a három leánynak,
3140 Zsuzsk|          megtalálta, levágta a fejét mind a három leánynak, aki rajta
3141 Zsuzsk|                  pedig nem volt más, mint a maga tulajdon három leánya.
3142 Zsuzsk|                mint akinek jó rendben van a szénája.~Alig várta Zsuzska,
3143 Zsuzsk|               ördög, felköltötte csendben a testvéreit, lementek a padlásról,
3144 Zsuzsk|           csendben a testvéreit, lementek a padlásról, akkor Zsuzska
3145 Zsuzsk|                minket öltél ám meg, hanem a magad leányait!~Az ördög
3146 Zsuzsk|                ördög utánuk iramodott, de a három leány csakhamar utat
3147 Zsuzsk|                   csakhamar utat vesztett a sötétben, azzal az ördög
3148 Zsuzsk|                azzal az ördög visszament, a leányok meg mentek, mendegéltek
3149 Zsuzsk|                nagy városba, ott beálltak a királyhoz szolgálni.~A király
3150 Zsuzsk|           beálltak a királyhoz szolgálni.~A király legjobban megszerette
3151 Zsuzsk|                  magát kedveltetni, ezért a nénjei mindig irigykedtek
3152 Zsuzsk|             elveszíteni. Egyszer bementek a királyhoz:~- Jaj, felséges
3153 Zsuzsk|                 tengerlépő cipője, amivel a legszélesebb tengert is
3154 Zsuzsk|                hogy itt állunk.~Behívatta a király Zsuzskát.~- No, te
3155 Zsuzsk|                  tudnád lopni az ördögtől a tengerlépő cipőt, azért
3156 Zsuzsk|              ellopni, úgyis mindegy, akár a király öleti meg, akár az
3157 Zsuzsk|                  volt, aludt az ördög is, a felesége is, Zsuzska szép
3158 Zsuzsk|             csendesen belopózott, kivette a tengerlépő cipőt az almáriomból,
3159 Zsuzsk|                     Hej, ördög, viszem ám a tengerlépő cipődet!~- Hej,
3160 Zsuzsk|               szép leányomat, most viszed a tengerlépő cipőmet, hanem
3161 Zsuzsk|            jutottak, ott Zsuzska felhúzta a tengerlépő cipőt, átlépte
3162 Zsuzsk|            tengerlépő cipőt, átlépte vele a tengert. Azzal ment egyenesen
3163 Zsuzsk|             tengert. Azzal ment egyenesen a királyhoz.~- No, felséges
3164 Zsuzsk|             felséges király, elhoztam már a tengerlépő cipőt.~A király
3165 Zsuzsk|                   már a tengerlépő cipőt.~A király nagyon megörült neki,
3166 Zsuzsk|              jobban megszerette Zsuzskát. A nénjei nagyon elbámultak,
3167 Zsuzsk|              Zsuzska szerencsésen ellopta a tengerlépő cipőt; másnap
3168 Zsuzsk|                    másnap megint bementek a királyhoz.~- Jaj, felséges
3169 Zsuzsk|               tudná lopni.~Megint hívatta a király Zsuzskát.~- No, Zsuzska,
3170 Zsuzsk|                   ért, aludt az ördög is, a felesége is.~Zsuzska csendesen
3171 Zsuzsk|             csendesen belopózott, ellopta a tengerütő pálcát, azzal
3172 Zsuzsk|                 Hej, ördög, viszem ám már a tengerütő pálcádat is!~-
3173 Zsuzsk|                  szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, most
3174 Zsuzsk|           tengerlépő cipőmet, most viszed a tengerütő pálcámat, de majd
3175 Zsuzsk|                   szaladt, de megint csak a tengerparton tudott közel
3176 Zsuzsk|                 ott meg Zsuzska megütötte a tengert a tengerütő pálcával,
3177 Zsuzsk|               Zsuzska megütötte a tengert a tengerütő pálcával, kétfelé
3178 Zsuzsk|                    Zsuzska ment egyenesen a királyhoz.~- No, felséges
3179 Zsuzsk|             felséges király, elhoztam már a tengerütő pálcát is.~A király
3180 Zsuzsk|                már a tengerütő pálcát is.~A király még jobban megszerette
3181 Zsuzsk|                 hogy olyan életrevaló, de a nénjei még jobban irigykedtek
3182 Zsuzsk|                  tudná lopni, azt mondta. A király megint ráparancsolt
3183 Zsuzsk|                   parancsolattal, hogy ha a káposztát el nem lopja,
3184 Zsuzsk|                  szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, elloptad
3185 Zsuzsk|              tengerlépő cipőmet, elloptad a tengerütő pálcámat, most
3186 Zsuzsk|              Zsuzska pedig ment egyenesen a király elibe, odaadta neki
3187 Zsuzsk|              király, elhoztam már ezt is.~A két nénjét Zsuzskának majdhogy
3188 Zsuzsk|                   majdhogy meg nem ütötte a guta, amikor megtudták,
3189 Zsuzsk|                    másnap megint bementek a királyhoz.~- Jaj, felséges
3190 Zsuzsk|                   lopni.~Megint behívatta a király Zsuzskát.~- Fiam,
3191 Zsuzsk|                   nem is könyörgött, csak a tengerlépő cipőt kérte el
3192 Zsuzsk|                 tengerlépő cipőt kérte el a királytól, azzal elindult.
3193 Zsuzsk|                    hanem bement egyenesen a házba, felkapta fejére az
3194 Zsuzsk|                 az egyet add vissza, soha a szemedre se vetem.~Zsuzska
3195 Zsuzsk|                   majdhogy sírás nem lett a nevetésből, mert az ördög
3196 Zsuzsk|                Zsuzska meg nemigen tudott a nehéz bölcsővel szaladni,
3197 Zsuzsk|           szaladni, úgyannyira, hogy mire a tengerparthoz értek, tíz
3198 Zsuzsk|                 aztán Zsuzska felrántotta a tengerlépő cipőt, úgy átlépte
3199 Zsuzsk|                   cipőt, úgy átlépte vele a tengert, mintha ott se lett
3200 Zsuzsk|               volna, azzal ment egyenesen a király elibe, odaadta neki
3201 Zsuzsk|               neki az arany kisgyermeket.~A király, amint meglátta,
3202 Zsuzsk|                 egy cseppbe múlt ám, hogy a két nénje meg nem pukkadt
3203 Zsuzsk|               irigység, mert látták, hogy a király napról napra jobban
3204 Zsuzsk|            szereti Zsuzskát. Bementek hát a királyhoz megint, azt hazudták
3205 Zsuzsk|                    Maga elibe parancsolta a király megint Zsuzskát.~-
3206 Zsuzsk|           legbajosabb lesz megtenni, mert a zsák a mestergerendán az
3207 Zsuzsk|                lesz megtenni, mert a zsák a mestergerendán az ördög
3208 Zsuzsk|            keresztülvetve, aztán zörög is a dió, mikor viszik; azért
3209 Zsuzsk|               álló helyében, szakadjon ki a nyelve ebben a szempillantásban,
3210 Zsuzsk|               szakadjon ki a nyelve ebben a szempillantásban, ha ő azt
3211 Zsuzsk|            csendesen belopózott, megfogta a zsákot, kezdte lehúzni a
3212 Zsuzsk|                  a zsákot, kezdte lehúzni a mestergerendáról, amint
3213 Zsuzsk|                   húzta, egyszer kiódzott a zsák szája, mind kiömlött
3214 Zsuzsk|                   belőle - nagy zörögve - a sok aranydió. Erre a zörgésre
3215 Zsuzsk|            zörögve - a sok aranydió. Erre a zörgésre felébredt az ördög,
3216 Zsuzsk|                  szép leányomat, elloptad a tengerlépő cipőmet, elloptad
3217 Zsuzsk|     kisgyermekemet, most el akartad vinni a zsák aranydiómat, hanem
3218 Zsuzsk|                    hanem csakhogy egyszer a kezem közé akadtál, ha ezer
3219 Zsuzsk|                   nap azt mondja az ördög a feleségének:~- No, feleségem,
3220 Zsuzsk|                   én elmegyek, összehívom a vendégeket, te addig fűtsd
3221 Zsuzsk|             vendégeket, te addig fűtsd be a kemencét, mikor úgy befűlik,
3222 Zsuzsk|                   mikor úgy befűlik, hogy a puszta fenekén lángot vet
3223 Zsuzsk|                 puszta fenekén lángot vet a rongy, hívd be Zsuzskát,
3224 Zsuzsk|               hívd be Zsuzskát, ültesd rá a sütőlapátra, vesd be, hadd
3225 Zsuzsk|              süljön meg.~Elment az ördög, a felesége befűtötte a kemencét,
3226 Zsuzsk|               ördög, a felesége befűtötte a kemencét, mikor olyan volt,
3227 Zsuzsk|                    mikor olyan volt, hogy a rongy a puszta fenekén lobbot
3228 Zsuzsk|                  olyan volt, hogy a rongy a puszta fenekén lobbot vetett,
3229 Zsuzsk|                kutya Zsuzska, ülj rá erre a sütőlapátra, hadd vesselek
3230 Zsuzsk|                  hogy szoktak rajta ülni.~A vén bolond asszony rá hagyta
3231 Zsuzsk|                 hagyta magát venni, ráült a lapátra, Zsuzska hirtelen
3232 Zsuzsk|                 Zsuzska hirtelen megkapta a nyelét, bevetette a vénasszonyt
3233 Zsuzsk|              megkapta a nyelét, bevetette a vénasszonyt a kemencébe,
3234 Zsuzsk|                   bevetette a vénasszonyt a kemencébe, mindjárt összetöpörödött,
3235 Zsuzsk|            megsült.~Zsuzska vállára vette a zsák aranydiót, hazament
3236 Zsuzsk|                  aranydiót, hazament vele a királyhoz, az csak elcsudálkozott,
3237 Zsuzsk|                vagy amazt el tudná lopni. A király, amint ezt meghallotta,
3238 Zsuzsk|        meghallotta, nagyon megharagudott, a két öregebb leányt kő közé
3239 Zsuzsk|                 szerelme, te az enyém, én a tied, ásó-kapa válasszon
3240 Zsuzsk|                   mikor hazament, kereste a feleségét, hogy nem találta,
3241 Zsuzsk|                hogy nem találta, benézett a kemencébe, megösmerte, hogy
3242 Zsuzsk|               kemencébe, megösmerte, hogy a felesége sült meg, nem Zsuzska,
3243 Zsuzsk|                mérgibe mindjárt megütötte a guta, hogy csak elesett,
3244 Zsuzsk|                mint Szent Mihály-nap után a légy.~A király pedig szép
3245 Zsuzsk|                   Mihály-nap után a légy.~A király pedig szép feleségével
3246 Szomor|                                           A szomorú királykisasszony~
3247 Szomor|                  volt, hol nem volt, volt a világon egy király, annak
3248 Szomor|                   se tudta megnevettetni. A király nagyon szomorkodott
3249 Szomor|                  gyönyörű szép leánya úgy a búnak adta magát; kihirdette
3250 Szomor|           aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy
3251 Szomor|                lett volna kinőve. Egyszer a pásztor kihajtotta legelni,
3252 Szomor|                 eladó leány; megsimogatta a bárányt, mindjárt odaragadt.
3253 Szomor|               mindjárt odaragadt. Elkezdi a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3254 Szomor|                  báránykám, szőröd szálán a nagy lyány.~Hajtotta tovább
3255 Szomor|               nagy lyány.~Hajtotta tovább a báránykát, arra ment egy
3256 Szomor|                arra ment egy pap, ráütött a botjával a lányra.~- Ej,
3257 Szomor|                   pap, ráütött a botjával a lányra.~- Ej, te nagy bolond,
3258 Szomor|                odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3259 Szomor|                  báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3260 Szomor|                  hátán pálca, pálca végén a pap.~Azután arra ment egy
3261 Szomor|                  asszony egy sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal
3262 Szomor|           sütőlapáttal a kezében. Ráütött a sütőlapáttal a pap farára.~-
3263 Szomor|                    Ráütött a sütőlapáttal a pap farára.~- Ugyan, tiszteletes
3264 Szomor|        tiszteletes uram, minek bántja azt a szegény leányt!~Ez is odaragadt;
3265 Szomor|                odaragadt; megint elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3266 Szomor|                  báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3267 Szomor|                  hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán a lapát,
3268 Szomor|              pálca végén a pap, pap farán a lapát, lapát végén asszony.~
3269 Szomor|                odaragadt. Megint elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3270 Szomor|                  báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3271 Szomor|                   lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap,
3272 Szomor|                hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát
3273 Szomor|                 csomó vászonnal, rávágott a paripa farára.~- Ejnye,
3274 Szomor|                 ez is odaragadt. Elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3275 Szomor|                  báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3276 Szomor|                   lyány, nagy lyány hátán a pálca, pálca végén a pap,
3277 Szomor|                hátán a pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát
3278 Szomor|                egy csomó kaptát, rávágott a takácsra.~- Mit bámul itt,
3279 Szomor|                  odaragadt. Csak elkezdte a pásztor:~- Hőj elő, hőj
3280 Szomor|                  báránykám, szőröd szálán a nagy lyány, nagy lyány hátán
3281 Szomor|                  hátán pálca, pálca végén a pap, pap farán lapát, lapát
3282 Szomor|          terelgette őket előre, arra ment a király a szomorú lányával.
3283 Szomor|                 előre, arra ment a király a szomorú lányával. A királykisasszony,
3284 Szomor|                király a szomorú lányával. A királykisasszony, amint
3285 Szomor|               királykisasszony, amint azt a furcsaságot meglátta, olyan
3286 Szomor|                    hogy majd eldűlt bele.~A király is, amint meglátta,
3287 Szomor|                 meglátta, magához hívatta a pásztort, neki adta fele
3288 Szomor|                 adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek,
3289 Szurke|                                           A szürke ló~Egyszer volt egy
3290 Szurke|                 egy szegény ember, akinek a világon semmi egyebe nem
3291 Szurke|                szürke lova. Azzal kereste a mindennapi kenyerét, hogy
3292 Szurke|          mindennapi kenyerét, hogy eljárt a szürke lovával őrölni; éjjel-nappal
3293 Szurke|          éjjel-nappal mindig őrölt rajta. A szürke ló nagyon megunta
3294 Szurke|              szürke ló nagyon megunta ezt a dolgot, látta, hogy a más
3295 Szurke|                 ezt a dolgot, látta, hogy a más ember lova mindig párjával
3296 Szurke|                 meg magának kellett húzni a malmot, azt mondja hát a
3297 Szurke|                  a malmot, azt mondja hát a gazdájának:~- Édes gazdám,
3298 Szurke|               csak magamat fárasztasz itt a malomban?~- Biz annak az
3299 Szurke|                   foghatnék.~- Ha csak ez a baj, eressz el engem, majd
3300 Szurke|                   én magamnak egy társat.~A szegény ember mindjárt kifogta
3301 Szurke|            szegény ember mindjárt kifogta a malomból, eleresztette.
3302 Szurke|                eleresztette. Elindult hát a szürke ló, hogy társat kerítsen
3303 Szurke|                    Kapja magát, ráfekszik a lyukra, mintha meg volna
3304 Szurke|                 volna dögölve, mintha már a farkát se tudná mozdítani.~
3305 Szurke|                  tudná mozdítani.~Odabent a rókalyukban egy öreg róka
3306 Szurke|              lakott három fiával. Egyszer a legkisebb fia ki akar menni,
3307 Szurke|                   ki akar menni, meglátja a szürke lovat, azt gondolta
3308 Szurke|                szürke lovat, azt gondolta a fehérségéről, hogy hó van.
3309 Szurke|                Eredj ki te, fiam - mondja a középső fiának -, te öregebb
3310 Szurke|                   nézd meg, mi az.~Kimegy a középső fia is, az is meglátja
3311 Szurke|            középső fia is, az is meglátja a szürke lovat a lyuk száján,
3312 Szurke|                   meglátja a szürke lovat a lyuk száján, az is visszamegy.~-
3313 Szurke|                   te legtöbbet láttál már a világon, nézd meg, mi van
3314 Szurke|                   meg, mi van ott.~Kimegy a legöregebb fia is, de az
3315 Szurke|            csakugyan hó van, akárhogy van a dolog, semmit se láttam,
3316 Szurke|                    semmit se láttam, csak a nagy fehérséget.~- Nem lehet
3317 Szurke|                  járni. Próbálták elhúzni a három fiával, de meg se
3318 Szurke|              tudták mozdítani. Elmegy hát a farkas komájához.~- Kedves
3319 Szurke|                  szert, már oda is vittem a lyukam szájához, de sehogy
3320 Szurke|                kívül marad, mind kikezdik a varjak; azért hát azt gondoltam,
3321 Szurke|                  azt gondoltam, húzzuk el a te barlangodhoz, abba talán
3322 Szurke|               majd rájárhatunk ketten is.~A farkas megörült a jó pecsenyének,
3323 Szurke|              ketten is.~A farkas megörült a jó pecsenyének, gondolta
3324 Szurke|                   legyen, nem eszik abból a róka egy fél falatot se.
3325 Szurke|                 se. Mindjárt visszamentek a róka lyukához; még akkor
3326 Szurke|                   még akkor is ott feküdt a szürke ló, tette magát,
3327 Szurke|                    Mikor odaértek, elkezd a farkas tanakodni:~- Hogy
3328 Szurke|                      Hát csak úgy - felel a róka -, ahogy én idáig hoztam:
3329 Szurke|                    ahogy én idáig hoztam: a farkam a farkához kötöttem,
3330 Szurke|                 én idáig hoztam: a farkam a farkához kötöttem, úgy hoztam
3331 Szurke|                 sem volt. Most hát kössük a te farkadhoz a farkát, úgy
3332 Szurke|                 hát kössük a te farkadhoz a farkát, úgy a legszebben
3333 Szurke|                   farkadhoz a farkát, úgy a legszebben elviheted.~A
3334 Szurke|                   a legszebben elviheted.~A farkas mindjárt ráállott,
3335 Szurke|                  jó lesz! Már előre fente a fogát a jó pecsenyére -
3336 Szurke|                   Már előre fente a fogát a jó pecsenyére - a róka meg
3337 Szurke|                   fogát a jó pecsenyére - a róka meg jó erősen összekötötte
3338 Szurke|                meg jó erősen összekötötte a farkas farkát a szürke ló
3339 Szurke|              összekötötte a farkas farkát a szürke ló farkával.~- Húzhatod
3340 Szurke|                 Húzhatod már, koma!~Húzza a farkas, majd megszakad,
3341 Szurke|              erőlködik, hirtelen felugrik a szürke ló, elkezd szaladni,
3342 Szurke|                 elkezd szaladni, húzza ám a farkast farkánál fogva maga
3343 Szurke|              árkon-bokron keresztül, mint a dögöt, vitte egyenesen a
3344 Szurke|                  a dögöt, vitte egyenesen a gazdájához.~- No, gazdám,
3345 Szurke|                   hoztam magamnak társat.~A szegény ember mindjárt agyonverte
3346 Szurke|                 ember mindjárt agyonverte a farkast, a bőrét eladta
3347 Szurke|            mindjárt agyonverte a farkast, a bőrét eladta a zsidónak
3348 Szurke|                   farkast, a bőrét eladta a zsidónak jó pénzért, azon
3349 Szurke|               fogva sohasem őrölt magában a szürke ló.~Ha magában őrölt
3350 Kakask|                                           A kakaska és a jércike~Hol
3351 Kakask|                              A kakaska és a jércike~Hol volt, hol nem
3352 Kakask|                  volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska
3353 Kakask|            jércike; amint ott kapargáltak a szemétdombon, megtalált
3354 Kakask|                   szemétdombon, megtalált a jércike egy szem kökényt,
3355 Kakask|                   akarta nyelni, megakadt a torkán, elkezdett fulladozni,
3356 Kakask|               elkezdett fulladozni, kérte a kakaskát:~- Eredj, kakaskám,
3357 Kakask|                     Eredj, kakaskám, hozz a kúttól vizet, mert mindjárt
3358 Kakask|                    mert mindjárt megfúlok a kökénytől.~Elment a kakas
3359 Kakask|              megfúlok a kökénytől.~Elment a kakas a kúthoz.~- Kút! Adjál
3360 Kakask|                 kökénytől.~Elment a kakas a kúthoz.~- Kút! Adjál nekem
3361 Kakask|                   mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok biz
3362 Kakask|                Nem adok biz én, míg nekem a fától zöld gallyat nem hozol.~
3363 Kakask|                 gallyat nem hozol.~Elment a kakaska a fához.~- Fa! Adjál
3364 Kakask|                   hozol.~Elment a kakaska a fához.~- Fa! Adjál nekem
3365 Kakask|                   mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Bizony nem
3366 Kakask|                  nem adok én - felel neki a fa -, míg nekem a szép leánytól
3367 Kakask|              felel neki a fa -, míg nekem a szép leánytól koszorút nem
3368 Kakask|                koszorút nem hozol.~Elment a kakaska a szép leányhoz.~-
3369 Kakask|                   hozol.~Elment a kakaska a szép leányhoz.~- Szép leány!
3370 Kakask|                pityike mindjárt megfullad a kökénytől.~- Bizony nem
3371 Kakask|             Bizony nem adok én, míg nekem a vargától cipőt nem hozol.~
3372 Kakask|                   cipőt nem hozol.~Elment a kakaska a vargához.~- Varga!
3373 Kakask|                   hozol.~Elment a kakaska a vargához.~- Varga! Adjál
3374 Kakask|                   mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok addig,
3375 Kakask|                 Nem adok addig, míg nekem a molnártól csirizt nem hozol.~
3376 Kakask|                 csirizt nem hozol.~Elment a kakaska a molnárhoz.~- Molnár!
3377 Kakask|                   hozol.~Elment a kakaska a molnárhoz.~- Molnár! Adjál
3378 Kakask|                   mert mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok addig,
3379 Kakask|                 Nem adok addig, míg nekem a disznótól hájat nem hozol.~
3380 Kakask|                   hájat nem hozol.~Elment a kakaska a disznóhoz.~- Disznó!
3381 Kakask|                   hozol.~Elment a kakaska a disznóhoz.~- Disznó! Adjál
3382 Kakask|                pityike mindjárt megfullad a kökénytől.~- Nem adok biz
3383 Kakask|                      Nem adok biz én, míg a szolgálótól moslékot nem
3384 Kakask|                moslékot nem hozol.~Elment a kakaska a szolgálóhoz.~-
3385 Kakask|                   hozol.~Elment a kakaska a szolgálóhoz.~- Szolgáló!
3386 Kakask|                pityike mindjárt megfullad a kökénytől.~A szolgáló adott
3387 Kakask|           mindjárt megfullad a kökénytől.~A szolgáló adott neki moslékot,
3388 Kakask|                vizet vitte pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt
3389 Kakask|            pityike már akkorra megfulladt a kökénytől.~Ha a pityike
3390 Kakask|                megfulladt a kökénytől.~Ha a pityike meg nem fulladt
3391 Dongo |                  se tudod, hol volt, volt a világnak két legszélső szegletében
3392 Dongo |         fele-lábra egy-egy katonát. Ennek a két katonának nem volt se
3393 Dongo |                     egyszerre ért be mind a kettő. Elkezdtek a vásárban
3394 Dongo |                   mind a kettő. Elkezdtek a vásárban kódorogni, de se
3395 Dongo |                 volt miből. Váltig törték a csürhejárást, miképpen lehetne
3396 Dongo |                    azzal megfordult, ment a vásárra, hogy majd rászed
3397 Dongo |              valakit, eladja dió helyett. A másik meg szedett egy zsákra
3398 Dongo |                gyanánt.~Sokáig árulgatták a portékájokat, de látatlanból
3399 Dongo |              gyapjút árult, megszólította a másikat:~- Mit árul kend,
3400 Dongo |                eladni.~- Én is úgy akarom a diómat; tudja kend mit?
3401 Dongo |                   Cseréljünk!~Elcserélték a zsákot látatlanból, azzal
3402 Dongo |          otthagyták egymást, szaladtak ki a vásárból. Amint kiértek,
3403 Dongo |                  visszafordult mindegyik, a vásár közepén találkoztak.~-
3404 Dongo |          találkoztak.~- Na, koma - mondja a gyapjús -, látom, hogy kend
3405 Dongo |                  kend. Hanem tegyük össze a keresetünket, együtt csaljuk
3406 Dongo |              keresetünket, együtt csaljuk a világot.~- Nem bánom - felelt
3407 Dongo |             világot.~- Nem bánom - felelt a másik. - Hát hogy hívják
3408 Dongo |                 kendet?~- Mohácsinak.~Itt a két gézengúz elkezdte törni
3409 Dongo |                   gézengúz elkezdte törni a fejét, miképpen lehetne
3410 Dongo |                    hogy így, hogy úgy; de a két obsitos nagyon belekapcáskodott,
3411 Dongo |           utoljára megfogadta őket. Örült a két obsitos, mint bolond
3412 Dongo |                  két obsitos, mint bolond a garasnak, mert hát mi dolog
3413 Dongo |                  meg, hogy egyik kihajtja a tehenet a legelőre, a másik
3414 Dongo |                  egyik kihajtja a tehenet a legelőre, a másik kitisztítja
3415 Dongo |            kihajtja a tehenet a legelőre, a másik kitisztítja az istállót.~
3416 Dongo |                Első nap Dongó hajtotta ki a tehenet. Szerzett magának
3417 Dongo |          szalmaszéket, hogy ha majd kiért a mezőre, a székre ráül, a
3418 Dongo |                   ha majd kiért a mezőre, a székre ráül, a hosszú szárú
3419 Dongo |                  a mezőre, a székre ráül, a hosszú szárú pipára meg
3420 Dongo |             pöfékel, mint egy török basa; a tehén meg szép csendesen
3421 Dongo |                   se akarta megölni magát a munkával; ő meg úgy gondolta
3422 Dongo |                  Kenyeret, szalonnát tett a tarisznyába, a széket a
3423 Dongo |             szalonnát tett a tarisznyába, a széket a hátára kötötte,
3424 Dongo |                   a tarisznyába, a széket a hátára kötötte, a hosszú
3425 Dongo |                  széket a hátára kötötte, a hosszú szárú pipát a kezébe
3426 Dongo |             kötötte, a hosszú szárú pipát a kezébe fogta; de alighogy
3427 Dongo |                 kezébe fogta; de alighogy a városból kiértek, a tehén
3428 Dongo |              alighogy a városból kiértek, a tehén nekiindult a szaladásnak.
3429 Dongo |               kiértek, a tehén nekiindult a szaladásnak. Dongó utána;
3430 Dongo |                már nagyon kifáradt Dongó, a tehén megállott, legelt
3431 Dongo |                Szegény Dongó majd kifútta a lelkét, mikor este hazaért.
3432 Dongo |                 Mohácsinak se ment jobban a dolga. Reggel hozzáfogott
3433 Dongo |                 dolga. Reggel hozzáfogott a gané kihányásához. De amint
3434 Dongo |              múlva haza is hajtotta Dongó a tehenet.~- No, pajtás -
3435 Dongo |             pajtás, mert alighogy kiértem a városból, olyan szép fűre
3436 Dongo |                 találtam, hogy térdig ért a bodorka.2 Ott a kis székre
3437 Dongo |                térdig ért a bodorka.2 Ott a kis székre ráültem, a pipára
3438 Dongo |                 Ott a kis székre ráültem, a pipára rágyújtottam, úgy
3439 Dongo |                  Már reggel kihánytam azt a két-három lapát ganét, azután
3440 Dongo |                  itthon, majd én kimegyek a tehénnel; tudom, jóízűket
3441 Dongo |                 ment ki, mégpedig elkérte a széket meg a hosszú szárú
3442 Dongo |             mégpedig elkérte a széket meg a hosszú szárú pipát Dongótól.
3443 Dongo |                  nap Dongó, majd elkopott a lába, annyit szaladt. Dongó
3444 Dongo |               Dongó is otthon hozzáfogott a gané kihányásához, de bizony
3445 Dongo |                bizony már lefelé csúszott a nap, mikorra készen lett
3446 Dongo |                  vele. Mohácsi is hazaért a tehénnel, de még akkor is
3447 Dongo |               nekem, hogy olyan szilaj az a tehén?~- Hm! Hát te mért
3448 Dongo |             mondtad, hogy olyan szilaj az a gané?~Itt elkezdtek tanakodni,
3449 Dongo |                  tanakodni, hogy mi lehet a dolog bibéje. Utoljára is
3450 Dongo |                hát másnap otthagyják.~Ezt a beszélgetést kihallgatta
3451 Dongo |                   boszorkány. Tudta, hogy a két cseléd majd a bérét
3452 Dongo |                    hogy a két cseléd majd a bérét kéri, de rá akarta
3453 Dongo |                 őket szedni; megtanította a szolgálóját:~- Majd ha mondom,
3454 Dongo |                   mondom, hogy hozz pénzt a veremből, te ne szólj semmit,
3455 Dongo |                kérdezd: Melyikből hozzak, a sárgából, fehérből vagy
3456 Dongo |               Reggel csakugyan beállított a két obsitos a fizetést kérni.
3457 Dongo |                  beállított a két obsitos a fizetést kérni. A boszorkány
3458 Dongo |                 obsitos a fizetést kérni. A boszorkány beszólította
3459 Dongo |                   boszorkány beszólította a szolgálót.~- Marcsa te!
3460 Dongo |                   hozz egy fél kötő pénzt a veremből.~- Melyikből hozzak,
3461 Dongo |             veremből.~- Melyikből hozzak, a sárgából, fehérből vagy
3462 Dongo |                   sárgából, fehérből vagy a veresből?~- Most csak a
3463 Dongo |                   a veresből?~- Most csak a veresből.~A két obsitos
3464 Dongo |                     Most csak a veresből.~A két obsitos összenézett;
3465 Dongo |                  ablakon, hogy merre megy a szolgáló. Hát látják, hogy
3466 Dongo |                szolgáló. Hát látják, hogy a kertben, annak is a külső
3467 Dongo |                  hogy a kertben, annak is a külső szegletében van az
3468 Dongo |                  külső szegletében van az a verem. Kacsingattak egymásra,
3469 Dongo |                    Nagy sokára beérkezett a szolgáló. A vén boszorkány
3470 Dongo |             sokára beérkezett a szolgáló. A vén boszorkány kifizette
3471 Dongo |                  vén boszorkány kifizette a két obsitost, azzal útnak
3472 Dongo |                    Szereztek egy kötelet, a zsákuk még akkor is megvolt,
3473 Dongo |                megvolt, elindultak lopni. A kert kerítésén hátul bemásztak,
3474 Dongo |                kerítésén hátul bemásztak, a veremre is csakhamar ráakadtak.
3475 Dongo |                   vagy, könnyebb is vagy, a kötelet a derekadra kötjük,
3476 Dongo |               könnyebb is vagy, a kötelet a derekadra kötjük, úgy leeresztelek.
3477 Dongo |                 úgy leeresztelek. Odalent a zsákot telerakod. Először
3478 Dongo |               Mohácsi is ráállott, lement a verembe, odalent elkezd
3479 Dongo |               mire akadt, mert félt, hogy a cimbora otthagyja, csak
3480 Dongo |               biztatgatta, addig belebútt a zsákba. Mikor jól elfészkelte
3481 Dongo |                   van már!~Dongó felhúzta a zsákot, hátára kapta, azzal,
3482 Dongo |                ellábolt onnan. Mohácsinak a verembe (mert ő azt gondolta,
3483 Dongo |                   mondta: papucs. Cipelte a zsákot árkon-bokron keresztül,
3484 Dongo |              megszakadt bele. Mikor kiért a városból, megszólalt Mohácsi
3485 Dongo |              városból, megszólalt Mohácsi a zsákból:~- Ne emelj már
3486 Dongo |              Dongóban is felfortyant erre a méreg, hogy őt így rászedték.~-
3487 Dongo |                látta, hogy most is ő volt a kutyább. Kikérdezte Mohácsit,
3488 Dongo |           megcsalták egymást, de még hogy a vénasszony is megcsalta
3489 Dongo |               előtaláltak egy kocsmát; ez a kocsma egészen körül volt
3490 Dongo |                  egy-egy ember lógott, de a két obsitos azért bement.
3491 Dongo |                   szó nélkül, megkérdezte a kocsmárostól:~- Ugyan, nagy
3492 Dongo |                nagy jó uram, miért van ez a sok ember itt felaggatva?
3493 Dongo |                 csak azért van, hogy volt a mi királyunknak egy olyan
3494 Dongo |              abban olyan kő volt, hogy ha a király befelé fordította,
3495 Dongo |              látta meg az egész világ. Ez a gyűrű a minapában elveszett,
3496 Dongo |                   egész világ. Ez a gyűrű a minapában elveszett, senki
3497 Dongo |                  senki se tudja, hol van, a király kihirdette az egész
3498 Dongo |              jövendőmondó vagyok - mondja a kocsmárosnak -, jelentsen
3499 Dongo |             kocsmárosnak -, jelentsen meg a felséges királynál.~A szegény
3500 Dongo |                 meg a felséges királynál.~A szegény Mohácsi váltig rángatta