1-500 | 501-1000 | 1001-1362
Part
1 VakKi | volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
2 VakKi | akárhogy, mint, de kitudják az apjoktól, hogy mi az az
3 VakKi | kitudják az apjoktól, hogy mi az az orvosság, s megszerzik
4 VakKi | az apjoktól, hogy mi az az orvosság, s megszerzik neki.
5 VakKi | a legöregebbik, megállt az ajtóban, elkezdett beszélni,
6 VakKi | összebeszéltünk, hogy azt az orvosságot ha az életünkbe
7 VakKi | hogy azt az orvosságot ha az életünkbe kerül is, megszerezzük.~
8 VakKi | szót se, hanem volt előtte az asztalon egy nagy kés, azt
9 VakKi | középső királyfi ment be, de az is éppen úgy járt, mint
10 VakKi | ha ők ki nem tudták venni az apjokból, biz ez sem sokra
11 VakKi | jött, ehhez is hozzávágta az öreg király a nagy kést,
12 VakKi | a fejéből, úgy állt meg az ajtóban. De a királyfi még
13 VakKi | ijedt meg, kihúzta a kést az ajtóból, odavitte az apjának.~-
14 VakKi | kést az ajtóból, odavitte az apjának.~- Itt van a kés,
15 VakKi | magad legjobban a halálra az én meggyógyulásomért (mert
16 VakKi | kincs, hogy odaadná érte az a király, mert annyi annak
17 VakKi | király, mert annyi annak az országában az arany-ezüst,
18 VakKi | annyi annak az országában az arany-ezüst, mint itt a
19 VakKi | azok aztán mentek egyenesen az apjokhoz, hogy ők hát most
20 VakKi | menne el bajnak; aztán meg az öreg király sem eresztette
21 VakKi | is elmennél, kire maradna az ország?~Hajlott a jó szóra
22 VakKi | útiköltségnek, elbúcsúztak az öreg királytól, megígérték
23 VakKi | törik, ha szakad, elhozzák az aranytollú madarat, azzal
24 VakKi | azzal elmentek.~Eltelt az egy esztendő, de nem jött
25 VakKi | sokszor indulni utánuk, de az apja nem eresztette; hanem
26 VakKi | eresztette; hanem mikor már az ötödik esztendő is a vége
27 VakKi | mindig mentek, akkor kiértek az öreg király országából.~
28 VakKi | beküldte egy ital borért. Amint az inas nyitotta az ajtót,
29 VakKi | Amint az inas nyitotta az ajtót, belátott rajta a
30 VakKi | ügyelt, hanem amint kihozta az inas a bort, megitta, azzal
31 VakKi | szót se, nagy sokára aztán az inas törte meg a nagy hallgatást:~-
32 VakKi | Láttam úgy hátulról, mikor az ajtót nyitottad, de hát
33 VakKi | bolond, hisz nem szoktam én az igazságért megharagudni.~-
34 VakKi | nem is akarta elhinni, de az inas erősítette, gondolta
35 VakKi | magában, hogy most nem tölti az időt, majd visszafelé jövet
36 VakKi | beértek egy nagy erdőbe, ott az út egy helyen kétfelé vált,
37 VakKi | alól bújt volna ki, vagy az égből csöppent volna - ott
38 VakKi | mindenen, de mindenen az utolsó tűig megosztozik
39 VakKi | gondolta, hogy minek neki az arany-ezüst, csak a madár
40 VakKi | Ment, mendegélt a királyfi az inasával, egyszer - nagy
41 VakKi | alul bújt volna ki, vagy az égből csöppent volna le,
42 VakKi | eltűnt, a királyfi pedig meg az inasa belehajtottak a vízbe,
43 VakKi | volnának, de merre keressék az aranytollú madarat? Hiába
44 VakKi | hol találjuk most már meg az aranytollú madarat?~- Hát
45 VakKi | messzire csillámlani azt az aranypalotát?~- Hogyne látnám!~-
46 VakKi | látnám!~- No, hát abban lakik az a király, akié az az aranytollú
47 VakKi | lakik az a király, akié az az aranytollú madár. Öltözzék
48 VakKi | lakik az a király, akié az az aranytollú madár. Öltözzék
49 VakKi | ingbe-gatyába csikósosan, az inasát a lovakkal hagyja
50 VakKi | kertjébe, ott van a kalicka az aranymadárral egy aranyfára
51 VakKi | hozzá ne érjen, mert akkor az egész kert megzendül, a
52 VakKi | királyfi, ahogy a róka mondta. Az inasát otthagyta a tengerparton,
53 VakKi | vigyázta, hogy hol látná meg az aranytollú madarat. De biz
54 VakKi | meg nem látta volna, ha az orrához ütődött volna is,
55 VakKi | gallyba, megrántotta; erre az egész kert megzendült, mintha
56 VakKi | még csak gondolni is, hogy az én aranytollú madaramat
57 VakKi | szomszéd királynak egy lova, az egész ló ezüstből van, a
58 VakKi | nekem ellopod, neked adom az aranytollú madarat meg még
59 VakKi | királyfi, hogy ellopja, ha az életébe kerül is, azzal
60 VakKi | kerül is, azzal visszament az inasához a tengerpartra,
61 VakKi | elbeszélte, hogy hogy járt az aranytollú madárral, meg
62 VakKi | ahhoz a királyhoz, akié az a ló; itt van egy üveg pálinka,
63 VakKi | pálinkát vigye oda, felséged az istállóba, dugja el a széna
64 VakKi | a királynak is azt, amit az elsőnek mondott. Többet
65 VakKi | pedig megint úgy tett, amint az mondta neki. Felöltözött
66 VakKi | palotája felé. A város végéig az inasát is magával vitte,
67 VakKi | Bement a király palotájába, az istállóba, odaelegyedett
68 VakKi | milyen nagy őrizet alatt van az aranyszőrű, ezüsthúsú ló:
69 VakKi | egyszer szerencsésen eldugta az üveg pálinkát a széna közé.
70 VakKi | ráállott, adták kézről kézre az üveget, csakhamar részeg
71 VakKi | a lovat szépen kivezette az istállóból; hanem amint
72 VakKi | hanem amint vitte volna ki az ajtón, hozzáütődött az ajtófélfához,
73 VakKi | ki az ajtón, hozzáütődött az ajtófélfához, megcsendült
74 VakKi | csak arra gondolni is, hogy az én ezüsthúsú, aranyszőrű
75 VakKi | nekem ellopod, neked adom az aranyszőrű lovat, a gyémántszerszámot
76 VakKi | azzal kiment a város végére az inasához. Itt megint mit
77 VakKi | vigye be a levest, hanem az ajtóban ejtse el. Többet
78 VakKi | megint, a királyfi pedig az inasával ment a harmadik
79 VakKi | királyfi szakácsruhába, az inasát a város végén hagyta,
80 VakKi | kint sétálgatott a király az udvaron; odament hozzá a
81 VakKi | ételt elrontott. Következett az ebéd ideje, a régi szakács
82 VakKi | megengedni a királyfinak, hogy az ételt ő vigye be, de az
83 VakKi | az ételt ő vigye be, de az addig könyörgött neki, míg
84 VakKi | be a királyfi a levest, az ajtónál szántszándékkal
85 VakKi | cserepet, meglátta a kisasszony az ujján az aranygyűrűt, mindjárt
86 VakKi | meglátta a kisasszony az ujján az aranygyűrűt, mindjárt gondolta,
87 VakKi | másnap nem ment be ebédelni az apjához, a maga szobájába
88 VakKi | emberre; aztán behívatta az új szakácsot, ott mindjárt
89 VakKi | fia, meg mást is mindent, az egész élete folyását, mindjárt
90 VakKi | kisasszony is elbeszélte, hogy az ő kezét most egy igen-igen
91 VakKi | mamunak mondja, hanem ez az apjának mind nem használ,
92 VakKi | szívem szép szerelme, te az enyém, én a tied, nincs
93 VakKi | nincs mást mit tenni, hanem az éjjel szökjünk meg, majd
94 VakKi | elhatározták, hogy még azon az éjszakán, majd ha mindenki
95 VakKi | kisasszony szobájából, várta az éjfélt; csak akkor jutott
96 VakKi | mert ha azt meg nem kapja, az aranytollú madár sem lesz
97 VakKi | aranytollú madár sem lesz az övé, anélkül pedig nem akart
98 VakKi | anélkül pedig nem akart az apja szeme elébe menni.
99 VakKi | királyfi inasához, ott, míg az inas a lovakat nyergelte,
100 VakKi | félrement, elszakította az ötödik szál szőrt is. Ott
101 VakKi | királyfi?~- Hát bizony most az, hogy nem tudom, a királykisasszonytól
102 VakKi | a szép királykisasszony, az inas meg a róka. Mikor ahhoz
103 VakKi | kisasszonnyá változott, mint az igazi, úgyhogy a királyfi
104 VakKi | a róka-kisasszony mondta az igazinak, hogy csak menjenek
105 VakKi | igazinak, hogy csak menjenek az inassal, nekik most a királyfival
106 VakKi | egymástól, a királyfi megkapta az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat,
107 VakKi | aranyabrakot, azután ment az igazi kisasszony után. A
108 VakKi | Csak úgy, hogy kibújtam az ablakon, aztán itt vagyok.~
109 VakKi | előreküldte a kisasszonyt az inassal meg az ezüsthúsú,
110 VakKi | kisasszonyt az inassal meg az ezüsthúsú, aranyszőrű lóval,
111 VakKi | felséges király, elhoztam az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat,
112 VakKi | mondta, aztán odaadta neki az aranytollú madarat, minden
113 VakKi | nélkül jött el innen is, az istálló ablakán, azzal,
114 VakKi | a lovak alig-alig bírták az úszást, elhajította az egyik
115 VakKi | bírták az úszást, elhajította az egyik almát, nagy darab
116 VakKi | egyszer a róka hátába, de az hirtelen bekente valami
117 VakKi | után, szerencsésen átértek az innenső partra.~Mikor jól
118 VakKi | hogyha szerencsésen megjárja az útját, mindenen, amit csak
119 VakKi | hogy:~- Nem addig van ám az, királyfi! Nem úgy alkudtunk,
120 VakKi | úgy alkudtunk, hogy csak az ilyen haszontalanságon osztozunk,
121 VakKi | mindenen.~Ezzel elővette a róka az aranytollú madarat, azt
122 VakKi | azt kétfelé vágta, azután az ezüsthúsú, aranyszőrű lovat,
123 VakKi | elosztotta, mert azt is az úton szerezték együtt.~A
124 VakKi | fakadt, mikor látta, hogy az egész fáradozása, vesződése
125 VakKi | visszaadok én mindent, még az aranygallyakat is, nem is
126 VakKi | a kisasszonyt felültette az ezüsthúsú, aranyszőrű lóra,
127 VakKi | aranyszőrű lóra, maga meg az inasa felültek a másik kettőre,
128 VakKi | felakasztják őket?~Felelt rá az ember:~- Jaj, felséges királyfi,
129 VakKi | királyfi, megismerte, hogy az az ő két testvérje, mindjárt
130 VakKi | királyfi, megismerte, hogy az az ő két testvérje, mindjárt
131 VakKi | mindnyájan hazafelé. A királyfi az úton elbeszélte nekik, hogy
132 VakKi | szemébe se mertek nézni, pedig az csak úgy szerette őket,
133 VakKi | leszálltak a lóról, elővették az elemózsiát, ettek. Mikor
134 VakKi | mátkája ölébe, elaludt, az is ráhajtotta őrá a fejét,
135 VakKi | ráhajtotta őrá a fejét, az is elszunnyadt, az inas
136 VakKi | fejét, az is elszunnyadt, az inas meg félrement egy fa
137 VakKi | szégyen lesz őrájok nézve, ha az apjok megtudja, hogy az
138 VakKi | az apjok megtudja, hogy az öccsük mentette meg őket
139 VakKi | öccsük mentette meg őket az akasztófától, azt gondolták,
140 VakKi | Úgy is tettek. Legelőször az inashoz mentek, annak levágták
141 VakKi | meg akarták ölni, hanem az felébredt, s könyörgött
142 VakKi | konyhaszolgálóvá teszik is, csak az életének kegyelmezzenek.
143 VakKi | beszéd, megkegyelmeztek az életének; azután összeszedtek
144 VakKi | mindenféle drágaságot, amit az öccsük szerzett, az ezüsthúsú,
145 VakKi | amit az öccsük szerzett, az ezüsthúsú, aranyszőrű paripát,
146 VakKi | ezüsthúsú, aranyszőrű paripát, az aranytollú madarat, mindenféle
147 VakKi | csaptak, folyt a bor, mint az árvíz, mindenkinek jókedve
148 VakKi | mindenkinek jókedve volt az egész háznál, csak egy volt
149 VakKi | királykisasszony. Kicsapta az a két gonosz királyfi a
150 VakKi | vesszen el minél előbb; az apjoknak meg, mikor kérdezte,
151 VakKi | kérdezte, hogy miféle lány az, azt felelték, hogy a kalickát
152 VakKi | elment-e hazulról. Búsult az öreg király egy kicsit,
153 VakKi | vigasztalta, hogy majd hazajön az, de még azóta bizony fele
154 VakKi | hogy jutottak a madárhoz, az aranyszőrű lóhoz, éppen
155 VakKi | hagyták ki.~Hiába volt azonban az aranytollú madár, nem segített
156 VakKi | volna meg a szeme világa, ha az éneklését hallhatta volna,
157 VakKi | gurnyasztott egész nap. Az ezüsthúsú, aranyszőrű lónak
158 VakKi | menni. Összehívatta a király az ország minden bölcs emberét,
159 VakKi | hogy fejtsék meg, mi ennek az oka, de hiába! Azok se mentek
160 VakKi | másik mást mondott, csak az igazira nem talált rá egyik
161 VakKi | mikor éppen ott rugdalózott az ezüstló az udvar közepén,
162 VakKi | ott rugdalózott az ezüstló az udvar közepén, nyílott a
163 VakKi | a legkisebb királyfi meg az inas. Amint belépett az
164 VakKi | az inas. Amint belépett az udvarba, ment a ló egyenesen
165 VakKi | hozzá, úgy ette a markából az aranyabrakot, azután ment
166 VakKi | apjához. Amint belépett az ajtón, odabent volt az aranytollú
167 VakKi | belépett az ajtón, odabent volt az aranytollú madár, mindjárt
168 VakKi | királyfi elbeszélte neki az egész útja történetét: hogy
169 VakKi | hogy mentette meg bátyjait az akasztófától, azután elmondta,
170 VakKi | mikor otthagyták a bátyjai az erdőben megölve, ezt a róka
171 VakKi | odament, feltámasztotta őt is, az inasát is azzal a fűvel,
172 Panci | volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
173 Panci | előre-hátra. Váltig ütötte-verte az anyja, de nem használt semmit.
174 Panci | szántszándékkal vette arra az útját, hát megint csak ott
175 Panci | aranyfonalat fon, pedig az nekem nem kell.~- Azért
176 Panci | éjféltájban megzörgeti valaki az ablakot.~- Nyisd ki, királyné,
177 Panci | ablakot.~- Nyisd ki, királyné, az ablakodat!~A királyné kinyitotta,
178 Panci | Másnap kiküldte a királyfi az ő vadászait az erdőre. Este,
179 Panci | királyfi az ő vadászait az erdőre. Este, amint hazajönnek,
180 Panci | felséges királyfi - kezdi az egyik -, tudnék én valamit,
181 Panci | felséges király, amint az este ránk esteledett az
182 Panci | az este ránk esteledett az idő, a többiek tüzet raktak,
183 Panci | otthagytam őket, elindultam az erdőbe, hogy majd valami
184 Panci | rúdját, hogy megnézzem, mi az ott. Hát látom, hogy egy
185 Panci | Én vagyok Pancimanci, az én nevem senki se tudja,
186 Panci | meg neki, mert tudta, hogy az az ő embere. Este nagy vígan
187 Panci | neki, mert tudta, hogy az az ő embere. Este nagy vígan
188 Panci | vígan ült a szobájában, még az ablakát is nyitva hagyta,
189 Panci | aranyfonalat, hát te kitaláltad-e az én nevemet?~- Hallgass,
190 Panci | találtam volna!~Leesett az álla szegény Pancimancinak.
191 Panci | reggel bevezeti a királyné az urát karonfogva a kamarába,
192 Panci | koldusasszony, akik közül az egyiknek háta volt kipúposodva,
193 Panci | kipúposodva, a másiknak az ajaka ért le a melléig,
194 Panci | megebédelt, délután kiment az udvarra sétálni. Amint ott
195 Panci | a királyhoz, kéri, hogy: az Isten nevében ne sajnáljon
196 Panci | szegény asszony, mi dolog az, hogy a kend háta úgy kipúposodott,
197 Panci | gondolkozóba esett, hogy hátha az ő felesége is így megpúposodnék;
198 Panci | egy koldusasszony, akinek az ajaka a mellét verte. Ennek
199 Panci | megkérdezte, mitől nőtt úgy meg az ajaka.~- Jaj, felséges király -
200 Panci | kendert, utoljára így megnőtt az ajakam.~Már itt a király
201 Panci | nyálazni a fonalat, mikor fon az ember, attól nőtt így meg.~
202 Panci | a hamuját is kihordatta az udvarából.~Az naptól fogva
203 Panci | kihordatta az udvarából.~Az naptól fogva semmi gondja
204 Veres | hítták. Ez annyira szerette az anyját, hogy mindig utána
205 Veres | utána ment, akárhová ment az anyja, úgyannyira, hogy
206 Veres | használt semmit. Ferkó megfogta az anyja ruháját, s el nem
207 Veres | Ferkó mindig ott virrasztott az ágya mellett, el nem lehetett
208 Veres | fenyegetéssel, mikor pedig meghalt az anyja, a házban is alig
209 Veres | arra ment volna, amerre az anyját temették.~Volt abban
210 Veres | megszerette őket, addig kérte az apját, hogy vegye el az
211 Veres | az apját, hogy vegye el az özvegyasszonyt, hogy a király
212 Veres | is gondolta volna, hogy az ő állapotja olyan hirtelen
213 Veres | mindig ott lakott. A király az ország dolgával volt elfoglalva,
214 Veres | veszíthetné el Ferkót, hogy az ország az ő lányaira maradjon -
215 Veres | el Ferkót, hogy az ország az ő lányaira maradjon - majd
216 Veres | veres tehén, ment egyenesen az istállóba, mint aki tudja
217 Veres | miféle Isten csodája tehén az. Mit keres az ott? Szaladt
218 Veres | csodája tehén az. Mit keres az ott? Szaladt egyenesen a
219 Veres | nem akad gazdája, jó lesz az is fejőstehénnek. Bekötötték
220 Veres | fejőstehénnek. Bekötötték hát az istállóba, pedig az a tehén
221 Veres | hát az istállóba, pedig az a tehén nem volt más, mint
222 Veres | segíthetett a fián, mert az felé se ment az istállónak,
223 Veres | fián, mert az felé se ment az istállónak, hanem tán egy
224 Veres | darab korpakenyeret megenni. Az istállóban éppen senki se
225 Veres | de oly keservesen, hogy az ellenség szíve is megesett
226 Veres | jóllakott, azután kiment, de az anyja erősen ráparancsolt,
227 Veres | szólt Ferkó senkinek, de az naptól fogva olyan pirospozsgás
228 Veres | tudta elgondolni, mi dolog az, hogy Ferkó olyan egészséges,
229 Veres | kap, mint korpakenyeret, az ő leányai mindig pecsenyével,
230 Veres | kérdezte, nem tudják-e ennek az okát. De azok se tudták.
231 Veres | Ferkó szalad vele egyenesen az istállóba. Azt mondja a
232 Veres | leányom, nézd meg, hová teszi az a kölyök azt a sok kenyeret.~
233 Veres | csodálatos teremtése volt az Istennek, hogy a legkisebbnek
234 Veres | legnagyobbnak három.~Most hát az egyszemű ment le meglesni
235 Veres | meglesni Ferkót, elment az istállóig, megállott az
236 Veres | az istállóig, megállott az ajtajában, amint a veres
237 Veres | bírt mozogni, aztán felment az anyjához. Kérdezték tőle,
238 Veres | leány is, ez is megállott az istállóajtóban, ezt is behítta
239 Veres | jobban észreveszek akármit.~Az anyja azt mondta rá, nem
240 Veres | Lement hát a leány, s megállt az istállóajtóban. A veres
241 Veres | mondani semmit, de hiába volt az erős parancs, mert a leány,
242 Veres | palotába; mindjárt elmondta az anyjának töviről-hegyire
243 Veres | ételekkel, italokkal él az, amiknek mi még a hírét
244 Veres | jobb szarvát csavarja le az a veres tehén - aki pedig
245 Veres | hanem a Ferkó édesanyja, az első királyné -, mindjárt
246 Veres | tehenet. Azt tudta, hogy az urának nagyon kedves állatja,
247 Veres | tettetem magam, majd ha az uram hazajön a háborúból (
248 Veres | de én addig fel nem kelek az ágyból, míg a veres tehén
249 Veres | beszélik odafent.~Feleli rá az anyja:~- Sose sírj azon,
250 Veres | sírj azon, édes fiam, jó az Isten, jót ád, majd gondodat
251 Veres | hogy engem levágjon, kérd az apádat mennyre-földre, hogy
252 Veres | meghal, mindjárt összehívta az ország minden doktorát,
253 Veres | reggel behívatja a királyné az urát magához.~- Hej, kedves
254 Veres | mondja neki -, megálmodtam ám az éjszaka, hogy mitől gyógyulnék
255 Veres | meggyógyulj. Mi lenne hát az, ami javulásodra szolgálna?~-
256 Veres | mészárosok, kivezették a tehenet az udvarra. Amint kiértek,
257 Veres | se. A kis Ferkó odament az apjához, elkezdte kérni,
258 Veres | nyomába se hághattak.~Ettől az órától fogva mindenben szerencsétlen
259 Veres | volt, mindenének vége lett, az asszony is pusztította,
260 Veres | elment a királyi háztól, az Isten áldása is otthagyta,
261 Veres | No, te kutya, hol van az a kutya anyád?~- Elment
262 Veres | Ferkó a sípot, ott termett az anyja.~- No, fiam, mi bajod?~-
263 Veres | No, te kutya, hol van az a kutya anyád?~- Elment
264 Veres | neki, hogy holnap énvelem az ezüsthídra jöjjön viaskodni.~
265 Veres | Ferkó a sípot; ott termett az anyja.~- No, fiam, mi bajod
266 Veres | mondta, hogy holnap ővele az ezüsthídra menjen kend viaskodni.~-
267 Veres | ennél nagyobb bajt ne adjon az Isten soha, akkor még jó
268 Veres | kutyának a fattya, hol van az a csatrangós anyád?~- Elment
269 Veres | neki halnia, holnap énvelem az aranyhídra jöjjön viaskodni.~
270 Veres | mondta, hogy holnap ővele az aranyhídra menjen kend viaskodni.~-
271 Veres | majd ha holnap kimegyünk az aranyhídhoz, gyere ki te
272 Veres | csakugyan felülkerekedik az oroszlán, elhajítom a jobb
273 Veres | Kimentek nagy szomorúan az aranyhídhoz, már akkor ott
274 Veres | már akkor ott várta őket az oroszlán, összecsaptak a
275 Veres | viaskodtak, utoljára is az oroszlán kerekedett felül,
276 Veres | szolgálj!~Hozzáfogott a kutya az evéshez, de mire a hatodikat
277 Veres | lesz nekem jókedvem ebbe az életbe soha, látod, most
278 Veres | ezt a nyájat bízhatnám.~- Az bizony nagy baj! Hanem tudja
279 Veres | soha többet jókedve.~Attól az órától a farkas őrizte a
280 Veres | eladott egy jó csomó juhot, az árából nagy palotát csináltatott.
281 Veres | ment el. Mikor belépett az ajtón, mindenki rábámult,
282 Veres | eredt vele. Elmondta neki az egész élete történetét,
283 Veres | Ferkó a királytól a leányát, az beleegyezett, megesküdtek,
284 KisKa | de akkor meg a kis kakas az ablakába repült, onnan kiabálta:~-
285 KisKa | a kis kakast, vesd belé az égő kemencébe.~A szolgáló
286 KisKa | megint megfogta a kis kakast, az égő kemencébe vetette. De
287 KisKa | megint csak felszállott az ablakba.~- Kukurikú, török
288 Ozik | Az őzike~Egyszer volt, hol
289 Ozik | volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt egy
290 Ozik | özvegyember meg egy özvegyasszony. Az özvegyembernek volt egy
291 Ozik | kisfia meg egy kisleánya, az özvegyasszonynak nem volt
292 Ozik | hogy nem, rágondolta magát az özvegyember, elvette az
293 Ozik | az özvegyember, elvette az özvegyasszonyt.~Egy darabig
294 Ozik | darabig csak szépen bánt az asszony a gyermekekkel,
295 Ozik | Egyszer, amint ott sírdogált az ágyában, hallja, hogy az
296 Ozik | az ágyában, hallja, hogy az apja meg az anyja beszélgetnek
297 Ozik | hallja, hogy az apja meg az anyja beszélgetnek a házban.
298 Ozik | ám, hogy arra beszéli rá az anyja az apját, hogy hizlalják
299 Ozik | arra beszéli rá az anyja az apját, hogy hizlalják meg
300 Ozik | hogy mondja a mostohája az apjának:~- No, apjuk, szép
301 Ozik | már a gyermekek, itt már az ideje, hogy megöljük őket,
302 Ozik | Szombaton este odatette az asszony a sok vizet a tűzhöz,
303 Ozik | még aznap megszöknek. De az anyjok mindig szemmel tartotta
304 Ozik | már a vizet is kitöltötte az asszony a lúgzóba, hogy
305 Ozik | szaladt vele egyenesen az utcára. Az asszony restellt
306 Ozik | vele egyenesen az utcára. Az asszony restellt utána menni,
307 Ozik | kisleány is kiszaladt, utolérte az öccsét, hej, de nem vitte
308 Ozik | be ihatnám!~- Elég baj az, édes kis testvérem, de
309 Ozik | találtak egy rókanyomot, az is tele volt vízzel. Megint
310 Ozik | találtak egy kis őznyomot, az is tele volt vízzel. Azt
311 Ozik | egy kis pórázt, rákötötte az őzike szarvára, úgy vezette
312 Ozik | le aludni; féltek nagyon az éjszakától, egyszer megláttak
313 Ozik | hallanak. Nagyon megijedtek az istenadták, úgy összebújtak,
314 Ozik | annak a kutyája érezte meg az őzike szagát, azért kerülgette
315 Ozik | oda. A kisleány elmondta az egész élete történetét,
316 Ozik | őzikével együtt, ráparancsolt az egész háza népére, hogy
317 Ozik | aranyhajú gyermekkel áldotta meg az Isten a királynét, azért
318 Ozik | király a háborút; megverte az ellenséget, hazament nagy
319 Ozik | sírva-ríva, elmondta neki, hogy az őzike éppen most lökte bele
320 Ozik | király nagy búbánatba esett, az őzikére pedig úgy megharagudott,
321 Ozik | bölcsőbe. Azután odament az urához, azt végig-végigsiratta,
322 Ozik | végig-végigsiratta, de azt sirathatta, az nem ébredt fel, mert a gazdasszony
323 Ozik | gazdasszony álomport tett az ételébe. Legutoljára a kisöccse,
324 Ozik | kisfiát, végig-végigsiratta az urát. De az megint nem ébredt
325 Ozik | végig-végigsiratta az urát. De az megint nem ébredt fel, mert
326 Ozik | gazdasszony megint álomport tett az ételébe. Legutoljára megint
327 Ozik | kérdezte tőle, nem vett-e az éjjel valamit észre, hogy
328 Ozik | felséges király - felelt az őzike -, azért nem ébredt
329 Ozik | minden éjjel álomport tesz az ételébe, mert tudja, hogy
330 Ozik | mindjárt megkegyelmezett az őzikének, azután behítta
331 Ozik | király gazdám. Hát mi lenne az?~- Csak az, hogy mikor behozzák
332 Ozik | Hát mi lenne az?~- Csak az, hogy mikor behozzák a vacsorát,
333 Ozik | behozzák a vacsorát, lerántod az abroszt, ezért, meglehet,
334 Ozik | kérd, se hall, nekimegy az asztalnak, mint akinek elment
335 Ozik | a sütnivalója, lerántja az abroszt ételestül, mindenestül.
336 Ozik | szép csendesen megnyílt az ablak, berepült rajta az
337 Ozik | az ablak, berepült rajta az aranykacsa, gyönyörű szép
338 Ozik | lefektette; azután odament az urához, hogy majd végig-végigsiratja,
339 Ozik | király se volt rest, kiugrott az ágyból, magához ölelte,
340 KisKo | kaláccsal. Borért is leküldte az ember a leányát a pincébe.
341 KisKo | vigyen, mert azt mondta az apja; amint ott vizsgálódik,
342 KisKo | elkeseredett, hogy leült az ászokra, ott sírt.~Már odafönt
343 KisKo | győzték várni; leküldte hát az ember a feleségét is:~-
344 KisKo | már, nézd meg, mit csinál az a leány ennyi ideig abban
345 KisKo | nem mer feljönni.~Lement az asszony, látja, hogy ott
346 KisKo | látja, hogy ott sír a leánya az ászokon.~- Hát téged mi
347 KisKo | hogy mit gondolt hát el. Az asszony, amint ezt meghallotta,
348 KisKo | megnézem, hová vesztek.~Lement az ember is, még akkor is ott
349 KisKo | zokogtak azok egymás mellett, az ember sehogy se tudta elgondolni,
350 KisKo | sírnánk-rínánk - felelt rá az asszony -, mikor milyen
351 KisKo | milyen szomorú dolog jutott az eszünkbe!~Itt elbeszéltek
352 KisKo | úgyannyira elkeserítették, hogy az is közibük ült, segített
353 KisKo | elveszem a kendtek leányát, ha az Isten is úgy akarja.~Elindult
354 KisKo | ember vagyok, de adnék annak az embernek száz forintot,
355 KisKo | adnék is száz forintot annak az embernek, aki világossá
356 KisKo | vágott a házon két ablakot, az ajtót is nagyobbra vette,
357 KisKo | Adnék is száz forintot annak az embernek, aki jó tanácsot
358 KisKo | is maga alá veszi őket.~Az asszony nagyon megörült
359 KisKo | legénynek a száz forintot. Az is megörült neki, mindjárt
360 Raado | hazamegy, felíratja mindenét az utolsó tűig, hogy legalább
361 Raado | esztendő óta.~Békét kötött hát az ellenséggel három hónapra,
362 Raado | hát azt parancsolom, hogy az országomban mindent, az
363 Raado | az országomban mindent, az utolsó faszegig, írjatok
364 Raado | hogy ki ne maradjon semmi az összeírásból".~Széjjelmentek
365 Raado | összeírásból".~Széjjelmentek az urak, teljesíteni a király
366 Raado | Én vagyok ennek s ennek az országnak királya, otthon
367 Raado | tudomásom ne volna róla, még az utolsó fakanál is mind fel
368 Raado | mert semmi se maradt ki az összeírásból.~Megörült az
369 Raado | az összeírásból.~Megörült az ígéretnek az idegen, kicsibe
370 Raado | összeírásból.~Megörült az ígéretnek az idegen, kicsibe múlt, hogy
371 Raado | hagytál egy fiú gyermeket, ez az, amiről se tudomásod nem
372 Raado | hát ígéreted szerint ez az enyém, érte megyek tizenkét
373 Raado | volt több fia, s íme, ezt az egyet is oda kellett adni
374 Raado | nevet kimondják -, hogy az nem az övék, hogy másnak
375 Raado | kimondják -, hogy az nem az övék, hogy másnak kell adni,
376 Raado | mindenki, hogy nem viszik el az ifjú királyfit, a király
377 Raado | dínomdánomokat adatott annak az örömére, hogy az övék marad
378 Raado | adatott annak az örömére, hogy az övék marad a Ráadó.~Egyszer,
379 Raado | amit a tündérkirály írt, az volt pedig az eleje-veleje,
380 Raado | tündérkirály írt, az volt pedig az eleje-veleje, hogy küldje
381 Raado | azzal útnak eresztették. Az ország határáig elkísérték
382 Raado | elkísérték apja, anyja, az ország nagyjai, ott aztán
383 Raado | Ráadó pedig ment lassacskán az inassal járatlanjárt utakon
384 Raado | tán esztendeig se, ha csak az én tanácsomra nem hallgatsz.
385 Raado | tanácsomra nem hallgatsz. Az én tanácsom pedig az, hogy:
386 Raado | hallgatsz. Az én tanácsom pedig az, hogy: látod-e amott azt
387 Raado | tópartra, bújj el, majd jön az első hattyú, leszáll, megrázkódik,
388 Raado | öregebb elment, te lopd el az Anyicska hattyúruháját,
389 Raado | ígéri, hogy elvisz a hátán az apja palotájáig. A többit
390 Raado | ki magad, majd ha eljön az ideje, felköltelek én.~Úgy
391 Raado | kialudta magát. Mikor eljött az idő, hogy menni kellett
392 Raado | tőle.~Ráadó legelőször is az inasát küldte vissza, mert
393 Raado | kellett neki várni, jött az első hattyú, a legöregebb
394 Raado | Ráadó szép csendesen ellopta az Anyicska ruháját, azzal
395 Raado | maradsz hozzám, mert én az élő Istenre meg merek esküdni,
396 Raado | ígérd meg, hogy hazaviszel az apád váráig, mert régóta
397 Raado | mégpedig hirtelen, mert az apja várába csak őrváltáskor
398 Raado | annyi elég lett volna neki az Anyicska szájából, hogy
399 Raado | gazdánk! Be régen várjuk már! Az öreg felséges király minden
400 Raado | mindjárt összegyűjtötte az ország főembereit, hercegeket,
401 Raado | ha ő meghal, arra hagyja az országot, vagy tán azt se
402 Raado | mihelyt egy kicsit megjön az esze a fiúnak, mindjárt
403 Raado | magában -, csak menjenek el az urak, majd lesz neked nemulass;
404 Raado | sehonnaira akarja hagyni az országot, de majd megmutatom
405 Raado | majd megmutatom én, hogy az én leányaim elébb valók,
406 Raado | elébb valók, hogy én vagyok az úr a háznál."~A két nagyobb
407 Raado | nekiesett a vén királyné az urának:~- Megbolondultál,
408 Raado | való, hogy nem lesz itt úr az a kölyök!~A király csendesítette
409 Raado | csendesítette volna, de az asszony se hallott, se látott,
410 Raado | próbáld meg már, mit tud az a kölyök, csináltass vele
411 Raado | maga szobájába, odavezette az ablakhoz, megmutatott neki
412 Raado | nagy erdőt.~- Látod azt az erdőt, fiam, Ráadó?~- Látom.~-
413 Raado | pedig friss kalács legyen az asztalon. Elég régen tündérek
414 Raado | van veled.~Bement Ráadó, az estét is alig várta; Anyicska
415 Raado | megfújta. Annak a sípnak pedig az a tulajdonsága volt, hogyha
416 Raado | hogyha Anyicska belefújt, az egész Tündérország meghallotta
417 Raado | meghallotta hangját, csak az apja, anyja és testvérei
418 Raado | hogy - látjátok-e amott azt az erdőt?~- Látjuk! Látjuk!
419 Raado | kiabáltak mindenfelől.~- No, azt az erdőt holnap hajnalra, mire
420 Raado | pedig friss kalács legyen az asztalon.~- Értjük, értjük,
421 Raado | el van hordva, ide azzal az ekével." Hallatszott az
422 Raado | az ekével." Hallatszott az ökörhajtás, amint szántottak: "
423 Raado | lendíts valamit, hogy mikor az apám kinéz az ablakon, lássa,
424 Raado | hogy mikor az apám kinéz az ablakon, lássa, hogy te
425 Raado | reggel kitekint a király az ablakon, látja, hogy Ráadó
426 Raado | idébb-odább a zsákokat, kiabál az embereknek. Megörül a király,
427 Raado | dolgozik, hogy tud parancsolni az embereknek.~- Látom ám!
428 Raado | embereknek.~- Látom ám! De nem az ő munkája ez, hanem az Anyicskáé,
429 Raado | nem az ő munkája ez, hanem az Anyicskáé, hiszen ha egy
430 Raado | te is észrevennéd, hogy az csinál helyette mindent,
431 Raado | beeresztette, másikon ki, amit az asszony mondott; mikor aztán
432 Raado | megint mindig kusztonozta az urát:~- Csináltass már megint
433 Raado | már ítéletnapig elég lesz az az egy munka, amit minap -
434 Raado | ítéletnapig elég lesz az az egy munka, amit minap -
435 Raado | mindig azt a gyermeket, hisz az se kutya, hogy minduntalan
436 Raado | minduntalan uszítsa, dolgozik az eleget, de a felesége még
437 Raado | Ráadót; megint mutatott neki az ablakból egy nagy erdőt:~-
438 Raado | No, édes fiam, látod azt az erdőt?~- Látom.~- No hát
439 Raado | No hát holnap reggelre az a fa mind ki legyen vágva,
440 Raado | felkelek, jó bor legyen az asztalon belőle kóstolónak.~
441 Raado | magát.~- Csak sose adjon az Isten ennél nagyobb bajt,
442 Raado | apraja-nagyja, hogy még az utcán se fértek el.~- Mit
443 Raado | hogy - látjátok amott azt az erdőt?~- Látjuk! Látjuk!
444 Raado | Hogyne látnánk!~- No, azt az erdőt holnap hajnalra mind
445 Raado | kóstoló legyen a borból az asztalon.~- Értjük, megyünk,
446 Raado | dongákat abroncsolták össze; az ölfákat hordták be a majorba,
447 Raado | akkor kelt fel, mikor minden az udvarban volt, nosza rajta! -
448 Raado | dolgozott, kinézett a király az ablakon, meglátta a nagy
449 Raado | volnál, ha tovább látnál az orrodnál, ha utánanéznél,
450 Raado | orrodnál, ha utánanéznél, hogy az a kölyök maga csinálja-e
451 Raado | maga csinálja-e azt, vagy az a gyönyörűséges mákvirág
452 Raado | szaladt ki a szobából, mint ki az eszét keresi, ment egyenesen
453 Raado | a királyné megint vissza az urához.~- No, te vén szamár,
454 Raado | vén szamár, azt tegye meg az a kölyök, amit én mondok
455 Raado | kölyök, amit én mondok neki! Az ugyan semmi se, de nem segíthet
456 Raado | nem segíthet benne neki az a drága leányod. Annyi az
457 Raado | az a drága leányod. Annyi az egész, hogy holnap reggel
458 Raado | kivezettetek három paripát az udvarba, azt nyergelje meg,
459 Raado | egy próbát kell megtenned az anyád kedvéért, ha azt szerencsésen
460 Raado | aztán ki nagy fütyörészve az udvarra, még be se akart
461 Raado | hát most mit parancsolt az apám?~- Szót se érdemel,
462 Raado | segíteni. Tudod-e, hogy az a három ló a két néném és
463 Raado | bírni lehetne velük: ha az apám sarkantyúját felköthetnéd,
464 Raado | éjjel-nappal a keblében hordja az apám, nem lehet sehogy megszerezni.~
465 Raado | megpróbálom elcsenni tőle az éjjel, ha alszik, ha aztán
466 Raado | éjjel, ha alszik, ha aztán az meglesz, gyerekjáték a többi.~
467 Raado | lelkem, Ráadó, megsegített az Isten, el tudtam lopni,
468 Raado | a két néném meg engem, az egyik mennykőt lehel orrán-száján,
469 Raado | reggel a király kihirdettette az országban, hogy az ő palotájában
470 Raado | kihirdettette az országban, hogy az ő palotájában mi történik,
471 Raado | történik, tele is gyűlt az udvar úgy emberrel, hogy
472 Raado | kivezették a három lovat. Az első - a legöregebb királykisasszony -
473 Raado | királykisasszony - mennykövet fújt az orrán-száján, kapálódzott,
474 Raado | láttam, mint most - megállott az a tüzes ló úgy, mintha leszegezték
475 Raado | sarkantyúzni, hogy a vér csorgott az oldalából, mire visszakerültek.
476 Raado | rajta, azzal bekergette az istállóba. Azután a második
477 Raado | azután megnyargalta úgy, hogy az izzadság dőlt róla, mikor
478 Raado | visszakerültek, bekergette ezt is az istállóba. Már csak a harmadik
479 Raado | legtüzesebb volt, hiába! - az anyja, a vén, gonosz királyné
480 Raado | dolgot, nem tehetett ellene; az egész teste tüzes lángot
481 Raado | selyemkendőjével, bevezette szépen az istállóba, leszedte róla
482 Raado | bizony még a kínozta meg az ő kedves leányait, hogy
483 Raado | egy darabig - hiába volt az eskü - nem tehetett semmit,
484 Raado | hogy menjen csak hamar, ott az ellenség pusztítja az országot
485 Raado | ott az ellenség pusztítja az országot tűzzel-vassal,
486 Raado | míg oda lesz, ígérte is az asszony szájjal, hej, pedig
487 Raado | pedig de mást forgatott az eszében. "Menj el csak,
488 Raado | lesem már, hogy elvigyen az ördög valamerre."~Elbúcsúzott
489 Raado | elindult a tenger sok katonával az ellenség elébe.~Alig tette
490 Raado | Alig tette be maga után az ajtót, mindjárt azon kezdte
491 Raado | mindjárt azon kezdte el törni az eszét, hogy mi a legkegyetlenebb,
492 Raado | a nagy kádat kivitette az udvarra, az olajat is a
493 Raado | kádat kivitette az udvarra, az olajat is a tűzhöz tetette,
494 Raado | is a tűzhöz tetette, csak az volt hátra, hogy felforrjon.~
495 Raado | kegyetlenséget vihessen végbe az az ördög cimborája. Megmondta
496 Raado | kegyetlenséget vihessen végbe az az ördög cimborája. Megmondta
497 Raado | cimborája. Megmondta Anyicskának az egyik cseléd - akire az
498 Raado | az egyik cseléd - akire az olaj forralása volt bízva -,
499 Raado | felelt rá Ráadó -, elmegyünk az apám országába, úgysincs
500 Raado | míg meg nem halunk; de az itt a baj, hogy hogy megyünk
1-500 | 501-1000 | 1001-1362 |