Part

 1 Raado|                                     Ráadó és Anyicska~Egyszer, hol
 2 Raado|      tanítottuk."~Nevelkedett aztán Ráadó szépen. Már elmúlt tizenkét
 3 Raado|       örömére, hogy az övék marad a Ráadó.~Egyszer, mikor mindenki
 4 Raado|            azzal visszamentek haza.~Ráadó pedig ment lassacskán az
 5 Raado|      leültek a kőpadra pihenni. Ott Ráadó a tenyerébe hajtotta a fejét,
 6 Raado|            kiáltanának valahonnan: "Ráadó!" Hallgatózik jobban, másodszor
 7 Raado|             másodszor is kiáltják: "Ráadó lelkem, gyere fel"; szétnézett,
 8 Raado|         tündérmenyecske, megfogta a Ráadó kezét, átvezette tizenegy
 9 Raado|           karszékre.~- Jaj, szívem, Ráadó, de régen várunk már, de
10 Raado|            felköltelek én.~Úgy tett Ráadó, ahogy a szép tündérasszony
11 Raado|             azzal elbúcsúzott tőle.~Ráadó legelőször is az inasát
12 Raado|        lehet még festeni is párját! Ráadó mindjárt halálig szerelmes
13 Raado|            Mikor már ezek elmentek, Ráadó szép csendesen ellopta az
14 Raado|      hattyúruha sehol! Erre előjött Ráadó.~- Ne sírj, szívem, lelkem,
15 Raado|            Isten hozott, szerelmem, Ráadó, be jó, hogy megjöttél,
16 Raado|            várba, a maga szobájába, Ráadó pedig odament a strázsákhoz,
17 Raado|       messze útról jön!~Végigfeküdt Ráadó a szép kőpadon, el is aludt
18 Raado|           hívatja a király. Felkelt Ráadó, bement hozzá, a király
19 Raado|          tetszett ez a beszéd, mert Ráadó mindig csak úgy félvállról
20 Raado|           Látod azt az erdőt, fiam, Ráadó?~- Látom.~- No, azt nekem
21 Raado|     tudhatsz.~Kibandukolt a szegény Ráadó a szobából; hogy csinálja
22 Raado|             egy cseppet se, szívem, Ráadó, ha csak ez a baj, bízd
23 Raado|          beszédem van veled.~Bement Ráadó, az estét is alig várta;
24 Raado|            te munkád.~Mikorra kiért Ráadó, már fel is volt szórva,
25 Raado|             az ablakon, látja, hogy Ráadó hogy sepri a szérűt, hányja
26 Raado|        aztán egy kis idő múlva maga Ráadó bevitte neki a frissen sült,
27 Raado|            bőr.~- Ember vagy, fiam, Ráadó, máskor is így végezd el,
28 Raado|     kóstolónak.~Megint úgy elment a Ráadó kedve, mintha kettévágták
29 Raado|             a szőlő hordva-tapodva.~Ráadó csak akkor kelt fel, mikor
30 Raado|             hallgatott; hanem mikor Ráadó bevitte a kóstolónak való
31 Raado|        megint úgy megdicsérte, hogy Ráadó maga is megsokallta. Ezt
32 Raado|   harmadszor is Ráadót.~- No, fiam, Ráadó, még egy próbát kell megtenned
33 Raado|        mindegyiken a királyi várat. Ráadó elnevette rá magát.~- Ha
34 Raado|            keríteni.~- Hej, szívem, Ráadó, te ezt fel sem veszed,
35 Raado|            elment erre a beszédre a Ráadó kedve, mintha nyakon öntötték
36 Raado|    gyerekjáték a többi.~Kibandukolt Ráadó a maga szobájába, leült
37 Raado|           sarkantyút.~- No, lelkem, Ráadó, megsegített az Isten, el
38 Raado|            hely maradt üresen, hogy Ráadó a lovakkal szabadon mozoghasson.
39 Raado|       ágaskodott, rúgott-vágott, de Ráadó szép csendesen körülkanyarította
40 Raado|             sok, de annyit se tett, Ráadó könnyűszerrel megnyergelte,
41 Raado|       megnyílt a föld körülötte, de Ráadó ezzel nem gondolt, körülkanyarította
42 Raado|             helyében mozdulatlanul. Ráadó rátette a nyerget, ráült,
43 Raado|             hogy bizonyosan ottvész Ráadó, hát bizony még a kínozta
44 Raado|             Hanem most már, lelkem, Ráadó, nincs mást mit tenni, el
45 Raado|             mit aggódni - felelt rá Ráadó -, elmegyünk az apám országába,
46 Raado|          megszólal Anyicska:~- Jaj, Ráadó lelkem, be ég a bal orcám,
47 Raado|            hogy Anyicska kápolnává, Ráadó remetévé vált, ott termett
48 Raado|        vágtatni a két gyermek után.~Ráadó meg Anyicska ezalatt megint
49 Raado|            Anyicska:~- Jaj, lelkem, Ráadó, be ég a jobb orcám, nézz
50 Raado|          csalogatni:~- Kedves fiam, Ráadó, gyere ide, majd meglásd,
51 Raado|          majd meglásd, mit adok!~De Ráadó ki nem mozdult volna semennyiért
52 Raado|          hazaviszem, megégetem, te, Ráadó, aztán magadban semmit se
53 Raado|           mégis megmaradt, amennyit Ráadó a botjával elért, mert oda
54 Raado|            még annál is sebesebben.~Ráadó meg Anyicska ezalatt megint
55 Raado|            Anyicska:~- Jaj, szívem, Ráadó, most már az egész orcám
56 Raado|            Anyicska tóvá változott, Ráadó rucává; alig voltak ezzel
57 Raado|            mikor a vizet felszítta, Ráadó betakart egy-két kanálnyit
58 Raado| Tündérország határán, benn voltak a Ráadó apja országában, ott pedig
59 Raado|     változott, bebújt a hídlás alá, Ráadó pedig rá se hederített,
60 Raado|             kijön, nyakon csípi. De Ráadó se hagyta abban a dolgot,
61 Raado|             úgy elfeledkezzék rólad Ráadó, mintha soha nem látott -
62 Raado|           ez megfogja, ha elfelejti Ráadó, mit csinál ő idegen országban,
63 Raado|            se tudná megszerezni; de Ráadó vigasztalta:~- Ugyan, szívem
64 Raado|      beértek abba a városba, ahol a Ráadó apja lakott. Ott a város
65 Raado|          Ott a város végén megfogta Ráadó az Anyicska kezét.~- No,
66 Raado|              akármikor találkozunk.~Ráadó csak nevette a dolgot.~-
67 Raado|        bement a kis árendált házba, Ráadó pedig az apja palotája felé
68 Raado|         lehetett belőle venni. Maga Ráadó rajta-rajtafelejtette sokszor
69 Raado|             egymással; hanem bizony Ráadó nem tudta kitalálni, hiába
70 Raado|       megiszom a szerelmét - mondja Ráadó, azzal felhajtotta a bort,
71 Raado|            akár minden ujjára száz. Ráadó meg Anyicska kétszer se