Part

 1 Raado|                            Ráadó és Anyicska~Egyszer, hol volt, hol nem
 2 Raado|           legszebb, a gyönyörűséges Anyicska, akinek párját még emberi
 3 Raado|       öregebb elment, te lopd el az Anyicska hattyúruháját, oda se is
 4 Raado|            vagy lány, úgy elbámult. Anyicska is levetkőzött, ment a vízbe,
 5 Raado|           szép csendesen ellopta az Anyicska ruháját, azzal megint elbújt.
 6 Raado|         azzal megint elbújt. Jön ki Anyicska a vízből, keresi a ruháját,
 7 Raado|          sírj, szívem, lelkem, szép Anyicska, itt a ruhád nálam.~- Isten
 8 Raado|        egymáshoz. Azután felöltötte Anyicska a hattyúruhát, a hátára
 9 Raado|            voltak a várhoz, letette Anyicska Ráadót, megtanította, hogy
10 Raado|           gyanítsanak semmit. Ezzel Anyicska berepült a várba, a maga
11 Raado|             elég lett volna neki az Anyicska szájából, hogy két nap,
12 Raado|             elmondta neki a dolgot. Anyicska csak elmosolyodott rajta.~-
13 Raado|             az estét is alig várta; Anyicska elővett egy sípot, azt megfújta.
14 Raado|           tulajdonsága volt, hogyha Anyicska belefújt, az egész Tündérország
15 Raado|    szóráshoz is hozzáfogtak, mondja Anyicska Ráadónak:~- Eredj ki már
16 Raado|      mégiscsak lehetetlen megtenni. Anyicska megint csak elnevette magát.~-
17 Raado|     felköltelek én.~Megint megfújta Anyicska a sípot, megint ott termett
18 Raado|            a gyönyörűséges mákvirág Anyicska?~De biz a királytól beszélhetett
19 Raado|         hogy mit csinál majd. Hanem Anyicska mégis vigasztalta:~- No,
20 Raado|             cigány, jön ám be hozzá Anyicska, hozza a sarkantyút.~- No,
21 Raado|       harmadik ló - a gyönyörű szép Anyicska - volt hátra. Ez meg a legtüzesebb
22 Raado|         bízva -, hogy mi vár rájok, Anyicska mindjárt magához hívatta
23 Raado|             magam se tudom - mondja Anyicska -, hogy hogy haladunk sebesen,
24 Raado|        kívül voltak, a hátára vette Anyicska Ráadót, repült vele, ahogy
25 Raado|             Beszólott a királyné az Anyicska szobájába:~- Anyicska leányom,
26 Raado|            az Anyicska szobájába:~- Anyicska leányom, gyere ki!~Felelt
27 Raado|           királyné:~- Gyere ki már, Anyicska leányom, ne várass magadra!~
28 Raado|       királyné:~- Gyere csak hamar, Anyicska leányom, adok valamit.~-
29 Raado|         csak hogy utolérhesse őket.~Anyicska ezalatt jó messzire haladt
30 Raado|             adta, egyszer megszólal Anyicska:~- Jaj, Ráadó lelkem, be
31 Raado|           Alighogy leszálltak, hogy Anyicska kápolnává, Ráadó remetévé
32 Raado|             gyermek után.~Ráadó meg Anyicska ezalatt megint jó darab
33 Raado|            egyszer megint megszólal Anyicska:~- Jaj, lelkem, Ráadó, be
34 Raado|         most mégse szabadultok meg, Anyicska a köles, azt kitépem, hazaviszem,
35 Raado|           abban a kis darabban volt Anyicska, a többit vihette a vénasszony,
36 Raado|             mikor hallatszik már az Anyicska sírása, jajgatása a tűz
37 Raado|            is sebesebben.~Ráadó meg Anyicska ezalatt megint jó egérutat
38 Raado|         királyné, megint megszólalt Anyicska:~- Jaj, szívem, Ráadó, most
39 Raado|        ijeszt.~Leszállottak megint, Anyicska tóvá változott, Ráadó rucává;
40 Raado|         föld, hadd vesszen el közte Anyicska; maga is kiállott oda, hol
41 Raado|            szárnyával, aközt maradt Anyicska, így hát akár egy pocsolyából
42 Raado|           hogy majd beleakasztja az Anyicska hajába, de éppen akkor kiértek
43 Raado|            királynénak.~Mikor látta Anyicska, hogy tovább nincs mitől
44 Raado|             meglátta, hogy meglátta Anyicska, elfelejtette, hogy kívül
45 Raado|          szaladt neki nagy dühösen. Anyicska hirtelen kis egérré változott,
46 Raado|       vénasszony, amint látta, hogy Anyicska egérré lett, hirtelen macskává
47 Raado|       hangos szóval:~- No, te kutya Anyicska, fogjon meg benneteket az
48 Raado|             ezen az átkon a szegény Anyicska; ha ez megfogja, ha elfelejti
49 Raado|     személyét is?~Megvigasztalódott Anyicska, jókedvvel indultak hazafelé.~
50 Raado|             végén megfogta Ráadó az Anyicska kezét.~- No, kedves Anyicskám,
51 Raado|       vissza is jövök.~Beleegyezett Anyicska, kiárendáltak egy kis házat,
52 Raado|   megölelték, megcsókolták egymást, Anyicska bement a kis árendált házba,
53 Raado|            árva szót se mondani, se Anyicska nem jutott eszébe, hogy
54 Raado| szemének-szájának tetszett.~Szegény Anyicska pedig csak várta, csak várta
55 Raado|             nincs-e. Búsult szegény Anyicska, mindjárt tudta, hogy az
56 Raado|             lesz rá híva. Sírt-rítt Anyicska, nem tudta, mitévő legyen,
57 Raado|         okvetlen elmenjen. Megörült Anyicska a meghívásnak, adott is
58 Raado|         ment a szép muzsika.~Bement Anyicska a táncolók közé, de mikor
59 Raado|      vacsorálnak, felszólal egyszer Anyicska:~- Felséges király, egy
60 Raado|         maga adta neki oda; elvette Anyicska, felköszöntötte a fiatal
61 Raado|            hányszor mentette őt meg Anyicska, hogy fogadtak egymásnak
62 Raado|       minden ujjára száz. Ráadó meg Anyicska kétszer se mondatták maguknak,