1-500 | 501-1000 | 1001-1362
Part
501 Raado | várból, mikor úgy vigyáz ránk az a vén gonosz anyád, mint
502 Raado | fényére, és hogy megyünk ki az országból, hogy utol ne
503 Raado | észre ne vegyenek, köpök ide az asztalra hármat, azok majd
504 Raado | olajfürdő. Beszólott a királyné az Anyicska szobájába:~- Anyicska
505 Raado | gyere ki!~Felelt helyette az egyik nyál:~- Mindjárt megyek,
506 Raado | aztán betörette a királyné az ajtót, hát nincs ott senki,
507 Raado | ott senki, csak három nyál az asztalon. Összecsapta a
508 Raado | Ráadóval; mentek, mentek, amint az Isten tudniok adta, egyszer
509 Raado | halavány felleget.~- No, ez az anyám, észrevette, hogy
510 Raado | nagy fekete felhőt.~- No, az megint az anyám, most már
511 Raado | felhőt.~- No, az megint az anyám, most már még dühösebb,
512 Raado | Ráadót a helyéből, úgy állt az ott, mint egy karó. Feldühödött
513 Raado | kölesnek, tépte ki tövestül az egész táblát.~- De kutyák,
514 Raado | semmit se tudsz.~Ki is tépte az egész táblát, de annyi mégis
515 Raado | többit vihette a vénasszony, az csak gaz volt. Hátára is
516 Raado | hogy mikor hallatszik már az Anyicska sírása, jajgatása
517 Raado | szívem, Ráadó, most már az egész orcám ég, nézz hátra,
518 Raado | erre jőni nagy sebességgel az égen.~- No, az megint az
519 Raado | sebességgel az égen.~- No, az megint az anyám, most már
520 Raado | az égen.~- No, az megint az anyám, most már olyan dühös,
521 Raado | szabadultok most meg, tudom azt az egyet.~Mindjárt sassá változott,
522 Raado | gödénnyé változott, felszítta az egész tavat, felrepült vele,
523 Raado | gyönyörködhessék majd benne azzal az ördögöknek rég eladott lelkével.
524 Raado | lelkével. De nem engedte meg az Isten, hogy az ártatlan
525 Raado | engedte meg az Isten, hogy az ártatlan siránkozásának
526 Raado | eddig is sebesen ment, de az mind semmi volt ahhoz, amint
527 Raado | hogy majd beleakasztja az Anyicska hajába, de éppen
528 Raado | megállott, nézett vissza az anyjára, ki még akkor is
529 Raado | hederített, csak járkált az istálló körül tovább, neki
530 Raado | odaállt a repedés mellé, amin az egér bebújt, várta, hogy
531 Raado | Anyicska, fogjon meg benneteket az anyai átok, hogyha valaha
532 Raado | volna.~Elszörnyűködött ezen az átkon a szegény Anyicska;
533 Raado | város végén megfogta Ráadó az Anyicska kezét.~- No, kedves
534 Raado | lelkemnek fele, itt vagyunk az apám városában, nem is messze
535 Raado | városában, nem is messze az apám palotájától; de most
536 Raado | kérlek, ne gyere fel velem az apámhoz, anyámhoz, ha egyszerre
537 Raado | felmegyek, elmondok mindent az apámnak, akkor aztán érted
538 Raado | Anyicskának eszébe jutott az anyai átok:~- Siess, én
539 Raado | mert meg talál fogni az anyám átka, hogy elfelejtesz,
540 Raado | a kedvesét? Nem eshetik az meg.~Még egyszer aztán megölelték,
541 Raado | árendált házba, Ráadó pedig az apja palotája felé indult.
542 Raado | rá, mikor aztán belépett az apja szobájába, egyet kóválygott
543 Raado | nem jutott eszébe, hogy az hozta haza, hogy az mentette
544 Raado | hogy az hozta haza, hogy az mentette meg a haláltól,
545 Raado | mentette meg a haláltól, de még az se, hogy látta valaha, úgy
546 Raado | kell neki többet elhagyni az apját. A király aztán nem
547 Raado | csakhogy lesz kire hagyni az országot, nem kell idegen
548 Raado | csak várta Ráadót, de biz az nem ment felé se; eltelt
549 Raado | Anyicska, mindjárt tudta, hogy az anyja átka fogta meg Ráadót;
550 Raado | újságot hallani, de biz az sose hozott jobb hírt. Egyszer
551 Raado | király szép leányát veszi el, az esküvő napja is ki van már
552 Raado | van már tűzve, akkor majd az országát is átadja az öreg
553 Raado | majd az országát is átadja az öreg király a fiatalnak,
554 Raado | mitévő legyen, még csak az se volt, aki vigasztalta
555 Raado | lakodalomra, egy levelet írt az öreg királynak, amibe azt
556 Raado | messze földről szakadt ide, az igen nagyon szeretné megnézni
557 Raado | ért felényit, amint pedig az elment, mindjárt hozzáfogott
558 Raado | senki se tudott rá felelni. Az öreg király se tudta, hogy
559 Raado | kérdték, azt mondta, hogy ő az az idegen, aki kérte a felséges
560 Raado | kérdték, azt mondta, hogy ő az az idegen, aki kérte a felséges
561 Raado | tudta kitalálni, hiába törte az eszét. Elkövetkezett a vacsora
562 Raado | poharából, a mi országunkban az a szokás, hogy a legények
563 Raado | leányok a vőlegényéből, én hát az országunkbeli szokást itt
564 Raado | valami a pohárban, nézi mi az, hát egy gyűrű, nézi jobban,
565 Raado | jobban, megismeri, hogy az az ő gyűrűje volt hajdan,
566 Raado | jobban, megismeri, hogy az az ő gyűrűje volt hajdan, gondolkozik,
567 Raado | szívemnek szép szerelme, te vagy az én menyasszonyom, nem más,
568 Raado | egymástól!~Azután elbeszélte az egész násznép előtt a dolgot,
569 Raado | hagyott el semmit. Erre aztán az egész násznép, még maga
570 Raado | olyan szép leánynak, mint az első menyasszony, akad legény,
571 Raado | mulatság, hát ki lép be az ajtón? Nem más, mint az
572 Raado | az ajtón? Nem más, mint az öreg tündérkirály. Elmondta,
573 Janko | kölyök sehogy se akarta az apja mesterségét folytatni,
574 Janko | folytatni, hiába ütötte-verte az öreg csizmadia, mindig azt
575 Janko | lehet, ő bizon úr lesz. Az anyja is pártját fogta,
576 Janko | anyja is pártját fogta, de az öreg csizmadián ketten se
577 Janko | sok lábszíjazást, bement az anyjához.~- No, édesanyám,
578 Janko | olyan voltam a háznál, mint az ötödik kerék.~Az anyja is
579 Janko | háznál, mint az ötödik kerék.~Az anyja is helybenhagyta,
580 Janko | hazaviszem én. - Haza is vitte az öreg ember kunyhójáig, ott
581 Janko | azzal tovább akart menni, de az öreg ember nem eresztette.~-
582 Janko | hát ott maradt, segített az öreg embernek mindenben.~
583 Janko | Tán három nap múlva mondja az öreg ember Jankónak:~- Eredj,
584 Janko | pedig gondolni se mert, hogy az valaha az övé lehessen.
585 Janko | se mert, hogy az valaha az övé lehessen. Hazabandukolt
586 Janko | nagy szomorúan, mint akinek az orra vére foly. Az öreg
587 Janko | akinek az orra vére foly. Az öreg ember mindjárt észrevette
588 Janko | Jankó fiam - mondja rá az öreg ember -, tudom én,
589 Janko | kisasszonyokat mondasz te, de ha az Isten segít, mégis megkerítjük
590 Janko | majd kibújt a bőriből, hogy az öreg ember biztatta, mindjárt
591 Janko | fiatal legény vagy - felelt az öreg ember -, de ha tízannyi
592 Janko | kisasszonyt fogd meg, vidd haza az édesapád házához, de a hattyúruhát
593 Janko | éppenségesen úgy tett, ahogy az öreg ember mondta. Kiment
594 Janko | legkisebbet. El is jött az nemsokára, leszállt a tópartra,
595 Janko | egy várost, ott eladták az aranyos ruhát, kaptak érte
596 Janko | hogy alig bírta haza Jankó. Az öreg csizmadia alig hitt
597 Janko | sohase hittem volna - ha az édesapám mondta volna is -,
598 Janko | vadászni, a hattyúbőrt odaadta az édesanyjának, hogy viselje
599 Janko | Alighogy kihúzta lábát az ajtón, mindjárt elkezdett
600 Janko | könyörögni:~- Édes napamasszony, az Isten is áldja meg, mutassa
601 Janko | meg, tudod, rám parancsolt az urad.~- Nem nyúlok én hozzá
602 Janko | nézegeti, egyszer kikapja az asszony kezéből, magára
603 Janko | kapja - éppen nyitva volt az ablak, kirepült rajta. A
604 Janko | nagy sírva-ríva találta az anyját.~- Hát édesanyámat
605 Janko | így jártam.~Itt elbeszélte az egész esetet. Jankó nagyon
606 Janko | mendegélt, egyszer beért abba az erdőbe, amelyikben az öreg
607 Janko | abba az erdőbe, amelyikben az öreg ember lakott. Bement
608 Janko | vadászni, a feleségem elkérte az anyámtól a hattyúruhát,
609 Janko | van egy pár csizma, ennek az a tulajdonsága, hogy minden
610 Janko | amelyiken a feleséged lakik; az majd aztán a te dolgod lesz,
611 Janko | ember, mert a teteje üveg, az alja víz, amellett olyan
612 Janko | mindig ment, akkor meglátta az üveghegyet csillámlani.
613 Janko | Elkezdte Jankó kerülgetni az üveghegyet, gondolkozott,
614 Janko | gezemicével körülrakott boglyát az éhes ökör, egyszer meglát
615 Janko | legnagyobbik -, most halt meg az apánk, nem volt neki egyebe,
616 Janko | kócmadzag ostora, de ezeknek az a tulajdonságuk, hogy ha
617 Janko | bocskort, egyet pattant az ostorral, s azt mondja,
618 Janko | azé legyen mind a három.~Az ördögfiúk megörültek az
619 Janko | Az ördögfiúk megörültek az okos tanácsnak. Jankó elhajított
620 Janko | elhajított egy krajcárt, az ördögfiúk utánairamodtak,
621 Janko | nyeregre, nagyot cserdített az ostorral, elkiáltotta magát: "
622 Janko | ahol akarok!" - mindjárt az üveghegy tetején termett.
623 Janko | megtalálta.~Bement Jankó az aranypalotába, éppen ott
624 Janko | felszabadítani benneteket az átok alól?~- Nem egyébképpen,
625 Janko | egyébképpen, mint hogy azt az ördögöt meg kellene ölni.~-
626 Janko | Jankó, nem oly könnyen megy az, sokan próbálták már, de
627 Janko | próbálták már, de mindnek az életébe került, azért jobb
628 Janko | legkönnyebben megölni azt az ördögöt.~- Ha már éppen
629 Janko | megmondom: most nincs itthon az ördög, bújj el ide a ruhák
630 Janko | kihúzta a kardját, úgy várta az ördögöt. Nemsokára haza
631 Janko | Nemsokára haza is jött, még az udvaron elkezdett kiabálni: "
632 Janko | Jankó nem felejtkezett el az apjáról-anyjáról, hanem
633 Janko | Legalább legyenek itt az esküvőnkön." A felesége
634 Janko | leomlik magától. Most eredj az istállóba, mondd meg a kocsisnak,
635 Janko | úgyannyira, hogy három óra alatt az apja házánál volt. Bemegy
636 Janko | apja házánál volt. Bemegy az udvarba, éppen kint találja
637 Janko | Felöltöztek mind a ketten az ünneplő ruhájokba, úgy indultak
638 Janko | ruhájokba, úgy indultak el, de az asszony sehogy se akart
639 Janko | beletuszkolta Jankó.~Mikor az üveghegy aljára értek, Jankó
640 Janko | gyűrűt, megint ott termett az üveghíd; de már arra csakugyan
641 Janko | Én bizon nem kockáztatom az életem senki szépségéért,
642 Janko | szépségéért, hiszen leszakad az a rongyos híd. - Alig tudta
643 Janko | örült aztán, mikor bent volt az aranyvárban, mikor meglátta
644 Janko | a csizmadia, a felesége, az öreg ember, mind ott maradt,
645 Farka | volt, hol nem volt, még az Óperencián is túl volt,
646 Farka | lefeküdt a ház közepére, az ökör meg a pitvarba.~Egyszer
647 Farka | Volt köztük egy hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy,
648 Farka | semmitől.~Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen
649 Farka | oldalba, amint szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta
650 Farka | nekiesett, felkapta a szarvára, az udvar közepére lökte.~Erre
651 Koro | akkor se ringatta volna, az én mesém is tovább tartott
652 Feher | volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
653 Feher | nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét
654 Feher | megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek
655 Feher | eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért
656 Feher | Fehérlófiának nem kötötte az orrára, mért maradtak két
657 Feher | Kőmorzsoló. De harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta
658 Feher | kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral; a
659 Feher | vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról,
660 Feher | No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány,
661 Feher | szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám a legszebb leányát
662 Feher | körülvéve.~- No, itt bújj el az erdőben - mondja Fehérlófia -,
663 Feher | királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt,
664 Feher | királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta,
665 Feher | ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány,
666 Feher | mondja neki -, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell
667 Feher | kell halnod! Hanem gyere az ezüstszürűmre, viaskodjunk
668 Feher | akkor hiába fáradtál, mert az én uram egy tizenkét fejű
669 Feher | nagyot mennydörgött a kapu.~- Az én uram vágta a buzogányát
670 Feher | bokorba. Egyszer csak jön haza az öreg griffmadár.~- Hát ki
671 Feher | azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét
672 Feher | oldal szalonnát, azután az utolsót is megette. Már
673 Feher | számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.~Fehérlófia
674 Feher | griffmadár visszarepült az alvilágba. Fehérlófia meg
675 Feher | Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt.
676 Feher | hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt
677 Feher | királykisasszonyt elvezette az apjokhoz.~Az öreg király
678 Feher | királykisasszonyt elvezette az apjokhoz.~Az öreg király rettenetesen
679 Feher | meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat
680 Farkas | előtaláltak egy őzet. Kérdezi az őz:~- Hová szaladtok, nyúl
681 Farkas | Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is
682 Farkas | róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az
683 Farkas | az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas az
684 Farkas | az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj
685 Farkas | ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt
686 Farkas | Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is
687 Farkas | róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az
688 Farkas | az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj
689 Farkas | Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is
690 Farkas | róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom jaj
691 Farkas | Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra.
692 Farkas | Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj
693 Farkas | őzöm-bőzöm jaj be rút!~Széttépték az őzet is; az már elég volt
694 Farkas | Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két napra.
695 Farkas | két napra. De biz utoljára az is elfogyott. Megint nagyon
696 Farkas | győztes, a ravaszság-e vagy az erősség.~Megbirkóztak; a
697 Felig | kecskéje. Azt mondja egy reggel az ember a nagyobbik fiának:~-
698 Felig | hazahajtotta, otthon kérdi az apja a kecskétől:~"Kedves
699 Felig | koplaltam."~Megharagudott erre az ember, mindjárt elkergette
700 Felig | hazahajtotta, otthon megint kérdi az apja a kecskétől:~"Kedves
701 Felig | még jobban megharagította az embert, elkergette ezt a
702 Felig | kecskét, maga hajtotta ki az ember. Még szebb füves helyre
703 Felig | egy darab fa. Kérdezi tőle az ember:~"Kedves kecském,
704 Felig | belém."~Ezzel hazahajtotta az ember. Otthon kérdi tőle:~"
705 Felig | Nagyon megharagudott erre az ember, most látta, hogy
706 Felig | széjjel nem tépték volna, az én mesém is tovább tartott
707 Egys | Az egyszeri gyerek~Mikor én
708 Egys | gyerek voltam, egyszer mondja az édesapám, hogy fogjak be
709 Egys | fogjak be két ökröt, menjek az erdőre fáért. Befogom a
710 Egys | Befogom a két ökröt, elindulok az erdőre. Csak megyek, csak
711 Egys | Csak megyek, csak megyek az ökör előtt, de igen nagy
712 Egys | csizmám a sárból, de biz az nem jött. Mit csináljak,
713 Egys | csizmámat a sárból. De míg az emelőrúdért jártam, úgy
714 Egys | Ha hazamegyek, megnyúz az édesapám; kaptam magam,
715 Egys | Én is éhes voltam, mondom az asszonynak: "Nénémasszony,
716 Egys | adjon kelmed egy kis kását." Az asszony mindjárt elibem
717 Egys | nagy részegen a korcsmából, az asszony kitálalja neki a
718 Egys | kitálalja neki a pulickát. Az ember meglát engem a kuckóban,
719 Egys | meg amúgy, csak ne egyem! Az asztalhoz ültem hát, de
720 Egys | pulickát.~Mikor jóllakott az ember, felugrott, elkezdett
721 Egys | potyogni belőle a pulicka. Az ember azt gondolta, hogy
722 Egys | bélit, hogy rá ne akadjanak. Az egyik azt találta ki, hogy
723 Egys | beleeresztettem, de még az sem érte el a fenekét, nem
724 Egys | értem. Próbáltam bemenni az ajtaján, sehogy sem fértem
725 Egys | még búva sem, próbáltam az ablakán, állva is könnyen
726 Egys | egy kétágú vashorgot, azt az orrába akasztottam, úgy
727 Egys | megnézheti, még most is ott van az orrán a két lyuk, a horog
728 Egys(1)| Az egyik hallgató~
729 Tunder | királyfi egyszer kiment az erdőre vadászni; amint ott
730 Tunder | felséges királyfi - mondja neki az öregasszony -, mert ha eltöri
731 Tunder | korsómat, majd meglátja, ebből az erdőből vesz feleséget.~
732 Tunder | hajigált; megint mondja neki az öregasszony:~- Ne hajigáljon
733 Tunder | korsómat, majd meglátja, ebből az erdőből vesz feleséget.~
734 Tunder | felséges királyfi - mondja az öregasszony -, most már
735 Tunder | már majd meglátja, ebbe az erdőbe házasodik, ebből
736 Tunder | magában, hogy mi bolond beszéd az már, hogy ő ebbe az erdőbe
737 Tunder | beszéd az már, hogy ő ebbe az erdőbe házasodik, hacsak
738 Tunder | nem vesz el.~Ment aztán az erdőbe beljebb-beljebb,
739 Tunder | végig-végigsiratta, de hiába! Az már többet fel nem támadt;
740 Tunder | levágtam."~Levágta aztán megint az egyiket, hát egy még hétszerte
741 Tunder | egy szép poharat; elindult az erdőbe. Csakhamar rátalált
742 Tunder | szerelme, én a tied, te az enyim, hanem most már esküdj
743 Tunder | Mentek, mendegéltek, már az erdőből is kiértek, hanem
744 Tunder | kútban, megörült neki, hogy az az ő árnyéka, elkezdett
745 Tunder | megörült neki, hogy az az ő árnyéka, elkezdett csókot
746 Tunder | kezével; hát látja ám, hogy az meg se mozdul; néz széjjel,
747 Tunder | néz széjjel, hogy ha nem az ő árnyéka, hát kié? Meglátja
748 Tunder | Mi vagy? Kit vársz itt?~Az a szegény ártatlan teremtés,
749 Tunder | megint feltámad, akkor pedig az ő pünkösdi királyságának
750 Tunder | mi nem - el se gondolná az ember -, a fiatal király
751 Tunder | hozzászokott a cigányleányhoz, mert az is felvette magát a sok
752 Tunder | királynénak pedig éjjel-nappal az aranyhal forgott az eszében: "
753 Tunder | éjjel-nappal az aranyhal forgott az eszében: "Hátha egyszer
754 Tunder | királyné, azért jól felkösd az eszed." Gondolkozott rajta,
755 Tunder | másvilágiakkal, magához hívatta az urát.~- Én édes, kedves
756 Tunder | nem segít rajtam más, csak az, ha annak a kis aranyhalnak
757 Tunder | vigyázzon, hogy egy se maradjon az udvaron. Maga is, mikor
758 Tunder | Isten, ember, hogy mi dolog az, hogy ahol tegnap még csak
759 Tunder | azt hiába csudálták, már az ott volt, száz ember se
760 Tunder | királyné felébredt, kinézett az ablakán, meglátta a szép
761 Tunder | örömében, milyen szép lesz majd az alatt fonogatni, varrogatni;
762 Tunder | módra nem kerekedhetett az a fa oda, csak úgy, ha a
763 Tunder | doktor; mikor már megint az a hír járt mindenfelé, hogy
764 Tunder | megint behívatta magához az urát.~- Jaj, kedves királyi
765 Tunder | Jaj, kedves királyi uram, az éjszaka azt álmodtam, hogy
766 Tunder | olyan egyszerre nőtt ki az udvaron, de attól is csak
767 Tunder | gyökerét, gallyát, levelét az utolsó szálkáig, az utolsó
768 Tunder | levelét az utolsó szálkáig, az utolsó rügyig mind feltüzelik;
769 Tunder | ha szeretsz, tedd meg ezt az egyet értem, mert ha meg
770 Tunder | kiirtatta, feltüzeltette az utolsó levélig, az utolsó
771 Tunder | feltüzeltette az utolsó levélig, az utolsó szilánkig. A királyné,
772 Tunder | maradhatott volna meg, mikor az utolsó szilánkig mind feltüzelték
773 Tunder | mint egy köcsögfedő, mintha az Isten is annak szánta volna.
774 Tunder | annak szánta volna. Felvette az ember, eltette a tarisznyájába,
775 Tunder | hazavitte a feleségének, az meg majd megette kezét-lábát,
776 Tunder | kemence vállára.~Másnap az egy pár szegény ember kiment
777 Tunder | elmentek, csak úgy hagyta az asszony a házat, amint volt,
778 Tunder | házban. Bereteszelték aztán az ajtót, a görbe kulcsot felszúrták
779 Tunder | görbe kulcsot felszúrták az ereszbe, elmentek.~Este,
780 Tunder | visszajöttek, kinyitják az ajtót, belépnek a házba,
781 Tunder | minden olyan, mint a pohár; az ágy fel van vetve, az egész
782 Tunder | pohár; az ágy fel van vetve, az egész ház tisztára kiseperve,
783 Tunder | hazamentek, kinyitották az ajtót, hát olyan volt a
784 Tunder | feltörülgetve. Megállott az eszök mind a kettőjöknek. "
785 Tunder | Ember nem lehetett, mert az ide be nem juthatott." Összebeszéltek
786 Tunder | mintha el akarnának menni, az ajtónál is úgy tettek, mintha
787 Tunder | látják, hogy a köcsögön az új fedő, ami a királyi udvarból
788 Tunder | elkezd takarítani a házban. Az egy pár ember majd sóbálvánnyá
789 Tunder | aztán hirtelen benyitottak az ajtón. A tündérkisasszony,
790 Tunder | egyenesen a kis fedő felé, de az asszony megelőzte, mint
791 Tunder | mit csinál ő most? Már az ő házát megégették, de a
792 Tunder | tündérkisasszony, elmondta az egész élete történetét,
793 Tunder | azon búsult-szomorkodott, az bántotta a lelkét nagyon,
794 Tunder | kisasszonyokat szokás, de az apját sok Istencsapás érte,
795 Tunder | még aznap haza is ment az új szobaleány.~Mikor belépett
796 Tunder | szobaleány.~Mikor belépett az ajtón, mikor meglátta a
797 Tunder | királynét.~Apródonként telt az idő, beköszöntött a tél.
798 Tunder | Már mindenki mesélt, csak az új szobaleány nem, ennek
799 Tunder | királyfi kiment vadászni az erdőre, amint ott vadászgatott,
800 Tunder | eltöri a korsóját, abból az erdőből vesz feleséget,
801 Tunder | felséges királyfi - mondta neki az öregasszony -, most már
802 Tunder | már majd meglátja, ebből az erdőből vesz feleséget."
803 Tunder | Ment aztán a királyfi az erdőbe beljebb-beljebb,
804 Tunder | a bicskáját, lemetszette az egyiket, hát amint levágta,
805 Tunder | hogy kiről van szó, ki az a király, de azt gondolta,
806 Tunder | Mikor odaért a harmadik, az egyes-egyedül, testvér nélkül
807 Tunder | odafordult a királyhoz, az csak akkor látta meg a csúnya
808 Tunder | Állhatod, nem állhatod, az nekem mindegy, ha még egyszer
809 Tunder | De a királynénak mindig az aranyhal fúrta az oldalát,
810 Tunder | mindig az aranyhal fúrta az oldalát, félt tőle, hogy
811 Tunder | tündérkisasszonnyá, s hazamegy, pedig biz az soha ítéletnapig se változott
812 Tunder | gyökerestől, mindenestül, az utolsó szilánkig mind felfűtik.
813 Tunder | deszka repedt ki belőle, az egyik favágó ember felvette,
814 Tunder | beleszólani, mert tudta, hogy az ura hirtelen természetű,
815 Tunder | is, hogy hátha csak mese az egész, csakhogy hasonlít
816 Tunder | egész, csakhogy hasonlít az ő történetéhez.~A leány
817 Tunder | Másnap aztán kimentek, ő is, az ura is tengerit kapálni,
818 Tunder | csakugyan kiviláglik, hogy ő az a cigányleány, gondolta,
819 Tunder | lenne szépszerével elhordani az irhát, míg nem késő. Beleszólott
820 Tunder | hanem végighallgatod az egész mesét! Ülj le hát,
821 Tunder | nehezére esik a szegény párnak az ő tartása, hogy a tulajdon
822 Tunder | királynétól, nem fogadná-e meg. Az öregasszony váltig mondta
823 Tunder | váltig mondta neki - hogy az Isten is áldja meg -, hogy
824 Tunder | még aznap haza is ment az új szobaleány, a tündérkisasszony,
825 Tunder | azért hát én a tied, te az enyém, ásó-kapa se válasszon
826 Tunder | királyságnak, hogy leesett az uborkafáról, meg akarta
827 Tunder | nyekkent belé, azután kérdezte az új feleségétől, a tündérkisasszonytól,
828 Tunder | a haragja is szelíd, meg az epéje se keserű, a királyné
829 KisMa | nagy, ordas farkas, beszól az ajtón:~- Eressz be, kedves
830 KisMa | Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam.~A kis
831 KisMa | A kis malac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem
832 KisMa | lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:~-
833 KisMa | menni. Így hát a többi mind az ő hátán volt.~Már olyan
834 KisMa | csak egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már
835 KisMa | egyetlenegy hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni.
836 KisGo | elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte hát
837 KisGo | felmennem. Azok most bizonyosan az aszalt meggyet eszik.~Felment
838 KisGo | de a rossz kócmadzag már az öt embert nem bírta meg,
839 KisGo | legörgött, kiment egyenesen az utcára. Éppen ott ment el
840 KisGo | leesett a hídról, kirepedt az oldala, kiömlött belőle
841 KisGo | gömböc ki nem repedt volna, az én mesém is tovább tartott
842 Babsz | csepp gyermekök sem, pedig az asszony mindig azon sírt-rítt,
843 Babsz | sírt-rítt, mindig azon kérte az Istent, hogy áldja meg őt
844 Babsz | egy fiúgyermekkel.~Egyszer az ember kint volt a tanyáján,
845 Babsz | ütött-kopott girhes ökrön, az asszony meg azalatt ételt
846 Babsz | egy fia volna, aki kivigye az apjuknak az ételt: "Ó én
847 Babsz | aki kivigye az apjuknak az ételt: "Ó én Uram, Istenem -
848 Babsz | majd kiviszem édesapámnak az ételt, ha jóllaktam. De
849 Babsz | kaszásnak főzne.~Főzött neki az asszony fél véka lisztből
850 Babsz | kitálalta elibe. Babszem Jankó az utolsó falatig megette.
851 Babsz | falatig megette. Kérdezi tőle az anyja:~- No, fiam, jóllaktál?~-
852 Babsz | megette Jankó. Kérdezi megint az anyja:~- No, fiam, jóllaktál-e
853 Babsz | még kend!~Megint főzött az asszony egy véka lisztből,
854 Babsz | is megette a fiú. Kérdezi az anyja:~- No, fiam, jóllaktál-e
855 Babsz | ettem. Hanem mármost hol van az az étel, hadd vigyem édesapámnak!~
856 Babsz | Hanem mármost hol van az az étel, hadd vigyem édesapámnak!~
857 Babsz | vigyem édesapámnak!~Kitálalta az asszony egy szilkébe az
858 Babsz | az asszony egy szilkébe az ételt, azt belekötözte egy
859 Babsz | fáradva; kapta magát, feltette az ételt hátul a szekérre,
860 Babsz | szekérre, maga meg bebújt az egyik ökör fülébe. Amint
861 Babsz | állhatja szó nélkül. Kiszól az ökör füléből:~- De hegyes,
862 Babsz | hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kovácsnál,
863 Babsz | hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kovácsnál,
864 Babsz | hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes; voltam a kovácsnál,
865 Babsz | Egyszer - jó idő múlva - szól az ökörnek:~- Csálé, Bimbó!~
866 Babsz | Csálé, Bimbó!~Jankó kikiált az ökör füléből:~- Csak azért
867 Babsz | egyszer megpróbált szólni az ökörnek:~- Csálé, Bimbó,
868 Babsz | kereket, elszaladt, hogy az agár se érte volna utol.
869 Babsz | volna utol. Jankó pedig az ökörhajtó ostort kezébe
870 Babsz | vele cserdíteni, hajtotta az ökröket az apja tanyája
871 Babsz | cserdíteni, hajtotta az ökröket az apja tanyája felé.~Az apja,
872 Babsz | ökröket az apja tanyája felé.~Az apja, amint ott szántogatott
873 Babsz | de senki sincs körülötte. Az ostor is csak magától pattogott.
874 Babsz | ételt hoztam.~Erre megállt az apja, elvette az ételt,
875 Babsz | megállt az apja, elvette az ételt, hozzáfogott az evéshez.
876 Babsz | elvette az ételt, hozzáfogott az evéshez. Míg ő evett, Jankó
877 Babsz | Jankó befogta a hat ökröt az ütött-kopott, girhes ökrök
878 Babsz | ütött-kopott, girhes ökrök helyére az ekébe, elkezdett rajtok
879 Babsz | se csinált semmit, csak az ökör füléből pattogtatott.
880 Babsz | mikor ott mentek el, nézi az úr a hintóból, hogy az ökör
881 Babsz | nézi az úr a hintóból, hogy az ökör magától megy, az eke
882 Babsz | hogy az ökör magától megy, az eke magától szánt, az ostor
883 Babsz | megy, az eke magától szánt, az ostor magától kongat.~"Miféle
884 Babsz | meg, hogy ki hajtja azt az ökröt, ki tartja azt az
885 Babsz | az ökröt, ki tartja azt az ekét, ki kongat azzal az
886 Babsz | az ekét, ki kongat azzal az ostorral, aztán hídd ide
887 Babsz | ostorral, aztán hídd ide azt az embert, aki amott eszeget!~
888 Babsz | Előhítta Pista inas azt az embert.~- No, szegény ember -
889 Babsz | szegény ember - kérdezi az úr -, ki csinálja mindezt
890 Babsz | fiam, Babszem Jankó, aki az ökör fülében ül, onnan kongat.~-
891 Babsz | Jankó is odament, bíztatta az apját, hogy csak adja el,
892 Babsz | lett, mint egy kiskirály. Az úr pedig papírosba göngyölgette
893 Babsz | csapott. Mikor vége volt az ebédnek, behozta a hármas
894 Babsz | vendégek a ládára, mint borjú az új kapura, várták, hogy
895 Babsz | csak szétesik a papíros, az úrnak kezében marad a -
896 Babsz | Babszem Jankó pedig, aki még az út alatt kiszökött a papírosból,
897 Babsz | szekeret vassal megrakva. Az egyik szekér egy kátyúban
898 Babsz | elbír, kisegíti a szekeret; az emberek megígérték neki,
899 Babsz | szeget se bír el. Amint az alku megvolt, megkapta Jankó
900 Babsz | lett volna, azután elkezdte az első szekéren, az utolsóig
901 Babsz | elkezdte az első szekéren, az utolsóig mindnyájáról leszedte
902 Babsz | volna rajta, ballagott. Az emberek, egy szó nem sok,
903 Babsz | felhajította egyenesen az ég felé, azzal bement, hozatott
904 Babsz | rá egy cseber bort. Mikor az utolsó falatot lenyelte,
905 Babsz | utolsó falatot lenyelte, az utolsó pohár bort megitta,
906 Babsz | a béka, nem evett többet az Isten kenyeréből. Megijedt
907 Babsz | estek Jankó előtt, hogy csak az életöknek kegyelmezzen meg,
908 Babsz | elvállalta, megitták rá az áldomást. Még aznap este
909 Babsz | kamra ablakán, kinyitotta az ajtót, azzal elkezdett kifelé
910 Babsz | meghúzta magát a korpa közt. Az emberek egy darabig keresték,
911 Babsz | keresték, hogy hova lett az a betyár, aki a kamarában
912 Babsz | megint lenyugodtak. Hanem az egyik béresnek eszébe jutott,
913 Babsz | szakajtót korpával, vitte ki az ólba.~Itt mi történt, mi
914 Babsz | ördög, boszorkány, mind az istállóban van!~Kimegy a
915 Babsz | küszöbön, egy koszorú hagymát az ajtó sarkára akaszt; azzal
916 Babsz | már erre csakugyan elmegy az a kutya boszorkány!~De biz
917 Babsz | kutya boszorkány!~De biz az a sok munka mind kárba veszett,
918 Babsz | oly ördöngös, úgy tele van az ördöggel, boszorkánnyal,
919 Babsz | Volt ugyan két kijárás, de az első - a farkas szája -
920 Babsz | végignyúlt a földön, búcsút vett az árnyékvilágtól. Erre aztán
921 Babsz | cifra szobába, hát ott látta az apját meg az anyját egymás
922 Babsz | hát ott látta az apját meg az anyját egymás mellett ülni
923 Babsz | is, elmondták neki, hogy az egy véka aranyból-ezüstből
924 Arany | Az aranyhajú hercegkisasszony~
925 Arany | volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
926 Arany | milyen szép; ebből aztán az lett, hogy addig-addig gyönyörködött,
927 Arany | kőpadot, arra leült pihenni. Az a palota pedig a királyé
928 Arany | is ott nézett ki a király az ablakon, meglátta a szép
929 Arany | megveszi tőle, leküldte érte az inasát, felhívatta. Felment
930 Arany | kérdezte tőle, hogy miféle kép az. A herceg elbeszélte, hogy
931 Arany | herceg elbeszélte, hogy az az ő testvérje, hogy most
932 Arany | herceg elbeszélte, hogy az az ő testvérje, hogy most azért
933 Arany | van olyan élő teremtmény az ég alatt, mint az a kép,
934 Arany | teremtmény az ég alatt, mint az a kép, mindjárt elhatározta,
935 Arany | gyönyörű kisasszony a kertben, az aranyfolyosó mindenütt folyt
936 Arany | megszerette a szép királyfit, mert az is olyan szép volt, hogy
937 Arany | ritkította párját, rá is állott az ajánlatra, mindjárt gyűrűt
938 Arany | megköszönte neki, hogy öreg létére az ő kedvéért olyan nagy útra
939 Arany | hogy mi szándékkal indul el az anyja, majd másképp köszönte
940 Arany | menyasszony, hogy mondott valamit az ura, de nem értette, hogy
941 Arany | értette, hogy mit. Kérdezi az anyósától:~- Mit mondott
942 Arany | anyósától:~- Mit mondott az uram?~- Azt, hogy vágjuk
943 Arany | hogy csak úgy peregtek le az aranykönyűk az arcán, de
944 Arany | peregtek le az aranykönyűk az arcán, de nem használt semmi
945 Arany | királynénak, bizony levágta az.~Megint mentek egy darabig,
946 Arany | Hát most mit mondott az uram?~- Azt mondta, hogy
947 Arany | király elkezdett beszélgetni az országos dolgokról, abba
948 Arany | végbe, odament volna, ha az egész országa égett volna
949 Arany | Hát most mit mondott az a kegyetlen ember?~- Azt,
950 Arany | is megszánta volna, csak az a pogánynál is pogányabb
951 Arany | marokkal lehetett szedni az aranygyöngyöt, de hogy a
952 Arany | szemét kiásták, még csak az se volt, amivel sírjon,
953 Arany | szakadt volna meg rajta, de az a vén boszorkány tán még
954 Arany | hiszen minek is már annak az élet, aki vak is, béna is,
955 Arany | még koldulni se tud már az olyan! Csak azon könyörgött
956 Arany | mégiscsak csúnya maradt volna az.~Mikor hazaértek, lepattant
957 Arany | herceg hiába mondta, hogy az nem az ő testvére, hogy
958 Arany | hiába mondta, hogy az nem az ő testvére, hogy a beszédje
959 Arany | mert hiába, csak úgy van az, akit az Isten meg akar
960 Arany | hiába, csak úgy van az, akit az Isten meg akar verni, az
961 Arany | az Isten meg akar verni, az eszét veszi el; az is vak
962 Arany | verni, az eszét veszi el; az is vak volt-süket volt,
963 Arany | beszédjére, nem látta meg, hogy az nem az ő menyasszonya, nem
964 Arany | nem látta meg, hogy az nem az ő menyasszonya, nem gondolta
965 Arany | a királynak nem kellett az új feleség, se testének,
966 Arany | bénán is. Jószívű ember volt az öreg halász, megszánta a
967 Arany | tettem én semmi rosszat!" Az öreg halász tán maga se
968 Arany | Tudakolta, hogy hol van, az öreg halász megmondta neki,
969 Arany | megígérte, hogy ezután ő lesz az ő ápolója; a kisasszony
970 Arany | a kisasszony elbeszélte az egész élete történetét,
971 Arany | ami csak vele történt. Az öreg halász még jobban megsajnálta,
972 Arany | azt is.~Egyszer beküldte az öreg halászt abba a városba -
973 Arany | királyné gonoszsága volt az, nem pedig a királyé. Elment
974 Arany | pedig a királyé. Elment az öreg halász, megtudott mindent,
975 Arany | hogy ártatlanul szenved, de az öreg halász bíztatta, hogy
976 Arany | ez még, majd kiderít még az Isten mindent.~Egyszer érezte
977 Arany | valami a fejében, mondja az öreg halásznak, hogy keressen
978 Arany | palotába, felvezettette magát az öreg királynéhoz, megmutatta
979 Arany | királyné, hogy mi bolond beszéd az. Hol vegyen ő két asszonyi
980 Arany | halásznak.~Megörült neki az öreg halász, szaladt vele,
981 Arany | befonta, ezzel eltöltötte az időt. Egyszer, mikor füsülködött,
982 Arany | ebrúdon vettetlek ki.~Megijedt az öreg halász, el akart menni,
983 Arany | el akart menni, de éppen az ajtóban találkozott a fiatal
984 Arany | be nagy örömmel, odaadta az öreg halásznak, mikor aztán
985 Arany | pedig valami drágaságot.~Az öreg halász pedig a két
986 Arany | eggyel a lelkén. Megkérte hát az öreg halászt, hogy vezesse
987 Arany | szívem szép szerelme, hogy te az én menyasszonyom voltál,
988 Arany | akárhogy, mint szakított el az Isten tőlem, ismerlek, te
989 Arany | engedjen meg neki, hogy ő az egészről semmit se tudott,
990 Arany | a csontjuk is összetört.~Az öreg halászt magukhoz vették,
991 Arany | megkoronázták, csudájára járt az egész világ, olyan szép
992 Macska | A macska és az egér~Itt is volt, ott is
993 Macska | vissza neki a farkincáját, de az nem adta.~- Hozz nekem tejet
994 Macska | visszaadom a farkincádat.~Elment az egér a tehénhez.~- Tehén,
995 Macska | nem döglött volna, talán az én mesém is tovább tartott
996 Zsuzsk | Zsuzska és az ördög~Egyszer volt, hol
997 Zsuzsk | volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
998 Zsuzsk | megtaláltak egy házat, az utcaajtóban kint állott
999 Zsuzsk | szükségem.~A leányok beszegődtek az emberhez, aki pedig nem
1000 Zsuzsk | hallja, hogy őróluk beszél az ördög a feleségével a szobában,
1-500 | 501-1000 | 1001-1362 |