Part

1001 Zsuzsk |                    Nem egyebet, mint hogy az ördög meg akarja őket ölni,
1002 Zsuzsk |                    hanem este, mikor mind az öt leány elaludt, felcserélgette
1003 Zsuzsk |                  csendesen a fejök alját, az ördög leányait fektette
1004 Zsuzsk |              aludnék. Éjféltájban felment az ördög a padlásra, tapogatta,
1005 Zsuzsk |               leánynak, aki rajta feküdt, az pedig nem volt más, mint
1006 Zsuzsk |               várta Zsuzska, hogy leérjen az ördög, felköltötte csendben
1007 Zsuzsk |                  akkor Zsuzska bekiáltott az ördög ablakán:~- Hej, ördög,
1008 Zsuzsk |                   hanem a magad leányait!~Az ördög utánuk iramodott,
1009 Zsuzsk |                vesztett a sötétben, azzal az ördög visszament, a leányok
1010 Zsuzsk |                felséges király, van annak az ördögnek, ahol mi szolgáltunk,
1011 Zsuzsk |             mondtad, hogy el tudnád lopni az ördögtől a tengerlépő cipőt,
1012 Zsuzsk |                tengerlépő cipőt, azért ha az éjszaka el nem lopod, halálnak
1013 Zsuzsk |                  a király öleti meg, akár az ördög.~Elindult hát szerencsét
1014 Zsuzsk |                  ment, mendegélt, egyszer az ördög házához ért, éppen
1015 Zsuzsk |                   éppen éjfél volt, aludt az ördög is, a felesége is,
1016 Zsuzsk |                kivette a tengerlépő cipőt az almáriomból, azzal bekiáltott
1017 Zsuzsk |             almáriomból, azzal bekiáltott az ablakon:~- Hej, ördög, viszem
1018 Zsuzsk |                 még te ezért, fogadom azt az egyet!~Kergette is az ördög
1019 Zsuzsk |                 azt az egyet!~Kergette is az ördög jó darabig, már ím
1020 Zsuzsk |                felséges király, van annak az ördögnek egy tengerütő pálcája
1021 Zsuzsk |                 hallottam, hogy van annak az ördögnek egy tengerütő pálcája,
1022 Zsuzsk |                tudnád lopni, azért ha azt az éjszaka el nem lopod, halálnak
1023 Zsuzsk |                   Éppen éjfél volt, mikor az ördög házához ért, aludt
1024 Zsuzsk |                  ördög házához ért, aludt az ördög is, a felesége is.~
1025 Zsuzsk |                  pálcát, azzal bekiáltott az ablakon:~- Hej, ördög, viszem
1026 Zsuzsk |                   megint nem foghatta meg az ördög. Zsuzska ment egyenesen
1027 Zsuzsk |                árulták be, hogy van annak az ördögnek egy aranyfej káposztája
1028 Zsuzsk |                szerencsésen éppen éjfélre az ördög kertjibe, levágta
1029 Zsuzsk |                   ördög kertjibe, levágta az aranyfej káposztát, azzal
1030 Zsuzsk |               káposztát, azzal bekiáltott az ablakon:~- Hej, ördög, viszem
1031 Zsuzsk |                 Hej, ördög, viszem ám már az aranyfej káposztádat is!~-
1032 Zsuzsk |           tengerütő pálcámat, most viszed az aranyfej káposztámat, csak
1033 Zsuzsk |            aranyfej káposztámat, csak ezt az egyet add vissza, soha szemedre
1034 Zsuzsk |               mikor kívül vagyok már vele az udvaron?!" Az ördög kergette
1035 Zsuzsk |             vagyok már vele az udvaron?!" Az ördög kergette egy darabig,
1036 Zsuzsk |                király elibe, odaadta neki az aranyfej káposztát.~- No,
1037 Zsuzsk |            felséges király, van még annak az ördögnek egy arany kisgyermeke
1038 Zsuzsk |                 hallottam, hogy van annak az ördögnek egy arany kisgyermeke
1039 Zsuzsk |                   azt beszélted, azért ha az éjjel el nem lopod, halálnak
1040 Zsuzsk |           királytól, azzal elindult. Mire az ördög házához ért, öreg
1041 Zsuzsk |                  a házba, felkapta fejére az aranybölcsőt az arany kisgyermekkel,
1042 Zsuzsk |           felkapta fejére az aranybölcsőt az arany kisgyermekkel, kiszaladt
1043 Zsuzsk |          kiszaladt vele, azzal bekiáltott az ablakon:~- Hej, ördög, viszem
1044 Zsuzsk |                 Hej, ördög, viszem ám már az arany kisgyermeket is!~-
1045 Zsuzsk |              tengerütő pálcámat, elloptad az aranyfej káposztámat, most
1046 Zsuzsk |                  káposztámat, most viszed az arany kisgyermekemet, csak
1047 Zsuzsk |                  kisgyermekemet, csak ezt az egyet add vissza, soha a
1048 Zsuzsk |                   lett a nevetésből, mert az ördög utána iramodott, Zsuzska
1049 Zsuzsk |                király elibe, odaadta neki az arany kisgyermeket.~A király,
1050 Zsuzsk |                 nem csókolta Zsuzskát, de az is csak egy cseppbe múlt
1051 Zsuzsk |                megint visszakerült. Fúrta az oldalukat rettenetesen az
1052 Zsuzsk |                 az oldalukat rettenetesen az irigység, mert látták, hogy
1053 Zsuzsk |                azt mondta, hogy van annak az ördögnek egy zsák aranydiója,
1054 Zsuzsk |                 holnapra el nem lopod azt az aranydiót, halálnak halálával
1055 Zsuzsk |                   a zsák a mestergerendán az ördög ágya felett van keresztülvetve,
1056 Zsuzsk |                  hogy süllyedjen el ebben az álló helyében, szakadjon
1057 Zsuzsk |                Éppen éjszakára ért megint az ördög házához, aludt az
1058 Zsuzsk |                   az ördög házához, aludt az ördög feleségestül, Zsuzska
1059 Zsuzsk |                 Erre a zörgésre felébredt az ördög, felugrott az ágyból,
1060 Zsuzsk |             felébredt az ördög, felugrott az ágyból, megfogta Zsuzskát:~-
1061 Zsuzsk |              tengerütő pálcámat, elloptad az aranyfej káposztámat, elloptad
1062 Zsuzsk |            aranyfej káposztámat, elloptad az arany kisgyermekemet, most
1063 Zsuzsk |                könyörgött, hogy csak most az egyszer eressze el, mindent
1064 Zsuzsk |                 használt semmit, bezárták az ólba, tettek elibe mindenféle
1065 Zsuzsk |                   Negyedik nap azt mondja az ördög a feleségének:~- No,
1066 Zsuzsk |                   hadd süljön meg.~Elment az ördög, a felesége befűtötte
1067 Zsuzsk |                hazament vele a királyhoz, az csak elcsudálkozott, mikor
1068 Zsuzsk |                 és miképpen szabadult meg az ördögtől, de még azt is
1069 Zsuzsk |               szívemnek szép szerelme, te az enyém, én a tied, ásó-kapa
1070 Zsuzsk |                   válasszon el egymástól.~Az ördög, mikor hazament, kereste
1071 Szomor |                   szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya úgy
1072 Szomor |              búnak adta magát; kihirdette az országban, hogy aki az ő
1073 Szomor |         kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti,
1074 Szomor |           királyságával együtt.~Élt abban az időben egy pásztor, annak
1075 Szomor |              aranyszőrű báránykája, ennek az a tulajdonsága volt, hogy
1076 Szomor |               nagy bolond, mit töltöd itt az időt? - mindjárt odaragadt.
1077 Szomor |                arra egy paripát; megfogta az asszony karját csintalanságból,
1078 Szurke |                     Édes gazdám, mi dolog az, hogy más ember mindig két
1079 Szurke |                   a malomban?~- Biz annak az az oka, kedves lovam, hogy
1080 Szurke |                  malomban?~- Biz annak az az oka, kedves lovam, hogy
1081 Szurke |                   hogy hó van. Visszamegy az anyjához.~- Jaj, anyám,
1082 Szurke |                   Már hogy volna - feleli az öreg róka -, hiszen éppen
1083 Szurke |                többet tudsz, nézd meg, mi az.~Kimegy a középső fia is,
1084 Szurke |                  Kimegy a középső fia is, az is meglátja a szürke lovat
1085 Szurke |               szürke lovat a lyuk száján, az is visszamegy.~- Jaj, anyám,
1086 Szurke |                   a legöregebb fia is, de az is csak azzal megy vissza:~-
1087 Szurke |                  nyár közepe van - mondja az öreg róka, azzal maga ment
1088 Szurke |            gondolta magában: csak egyszer az ő barlangjában legyen, nem
1089 Szurke |             tanakodni:~- Hogy kellene ezt az én barlangomhoz elvinni,
1090 Szurke |                 farkas mindjárt ráállott, az bizony jó lesz! Már előre
1091 Szurke |                   Ha magában őrölt volna, az én mesém is tovább tartott
1092 Kakask |            pityike meg nem fulladt volna, az én mesém is tovább tartott
1093 Dongo  |           elindult mindegyik arra, amerre az orra állott. Egy nagy városba -
1094 Dongo  |                mindegyik gondolt valamit. Az egyik kiment az erdőbe,
1095 Dongo  |                  valamit. Az egyik kiment az erdőbe, teleszedett egy
1096 Dongo  |         szólították meg egymást. Utoljára az, amelyik gyapjút árult,
1097 Dongo  |                   kötötték magokat nagyon az öregasszonyra. Az öregasszony
1098 Dongo  |                  nagyon az öregasszonyra. Az öregasszony váltig mondta,
1099 Dongo  |             legelőre, a másik kitisztítja az istállót.~Első nap Dongó
1100 Dongo  |                   hogy reggel kitisztítja az istállót, azután egész nap
1101 Dongo  |               vele készen. Akkor kiállott az utcaajtóba, várta Dongót.
1102 Dongo  |            rágyújtottam, úgy töltöttem el az időt. Hát te mit csináltál
1103 Dongo  |              azután megint ledőltem; csak az elébb ébredtem fel. De holnap
1104 Dongo  |                  nekem, hogy olyan szilaj az a tehén?~- Hm! Hát te mért
1105 Dongo  |                mondtad, hogy olyan szilaj az a gané?~Itt elkezdtek tanakodni,
1106 Dongo  |           Utoljára is oda lyukadtak, hogy az ő gazdasszonyuk boszorkány,
1107 Dongo  |                  beszélgetést kihallgatta az öreg boszorkány. Tudta,
1108 Dongo  |               azután elkezdtek leselkedni az ablakon, hogy merre megy
1109 Dongo  |                   a külső szegletében van az a verem. Kacsingattak egymásra,
1110 Dongo  |                 mert ő azt gondolta, hogy az ott maradt) azt se mondta:
1111 Dongo  |                 otthagysz, mint Szent Pál az oláhokat, hát csak jobbnak
1112 Dongo  |             tovább, hanem elindultak azon az úton, amelyik legjártabb
1113 Dongo  |                  körül volt akasztófával, az akasztófán meg mindegyiken
1114 Dongo  |               láttam még sehol.~- Hát biz az, katona uram, csak azért
1115 Dongo  |               befelé fordította, meglátta az egész világot, ha kifelé,
1116 Dongo  |                    akkor meg őt látta meg az egész világ. Ez a gyűrű
1117 Dongo  |                  van, a király kihirdette az egész világon, hogy aki
1118 Dongo  |                   vagy se; de mégis fúrta az oldalát, mi lesz hát a Dongó
1119 Dongo  |                volt egy árva sustákja se, az adósság meg már sokra ment.
1120 Dongo  |                 menni. Ezt a három inast, az egyiket Fehérnek, a másikat
1121 Dongo  |                   maga mondókáját.~Eltelt az első nap. A király beküldte
1122 Dongo  |                ebédelni. Amint benyitotta az ajtót, éppen akkor mondta
1123 Dongo  |              fehér." Nagyon megijedt erre az inas, mert azt gondolta,
1124 Dongo  |                   mert azt gondolta, hogy az ő nevét mondta. De azért
1125 Dongo  |                    elértem már egyet. - Ő az ebédet értette, de az inas
1126 Dongo  |                   Ő az ebédet értette, de az inas ezt is magára vette.
1127 Dongo  |                   kiegyezni vele - mondja az egyik -, mert ha megmondja
1128 Dongo  |               elértem már a másodikat is.~Az inas, amint ezt meghallotta,
1129 Dongo  |             jövendőmondó uram - kezdte el az első inas -, látjuk, hogy
1130 Dongo  |                  tudott volna. Kiegyezett az inasokkal, hogy nem árulja
1131 Dongo  |                szobájába. Ott addig törte az eszét, míg kitalálta, mit
1132 Dongo  |                páva már akkor ott járkált az udvaron; Dongó szépszerivel
1133 Dongo  |                   felséges király, eltelt az idő, megmondhatom, hogy
1134 Dongo  |                Mohácsi akkor is ott leste az ajtó előtt, hogy mikor viszik
1135 Dongo  |                 csak kell. Látod, így van az: aki mer, az nyer.~Hozzá
1136 Dongo  |               Látod, így van az: aki mer, az nyer.~Hozzá is fogtak a
1137 Dongo  |        kapufélfától, azzal útnak indultak az erdőbe.~Amint ott kódorognak,
1138 Dongo  |                találják magokat. Benéznek az ablakon, látják, hogy tizenkét
1139 Dongo  |                eltemetkeztenek, ímhol jön az ítélet, minden embernek
1140 Dongo  |                  csak ott ne találja őket az ítélet napja.~A két obsitos
1141 Dongo  |              kiabálni:~"Én se engedem ezt az egy pénzt; én se engedem
1142 Dongo  |                  pénzt; én se engedem ezt az egy pénzt!" De szerencséjük
1143 Dongo  |                  hogy: "Én se engedem ezt az egy pénzt; én se engedem
1144 Dongo  |                  pénzt; én se engedem ezt az egy pénzt!" Erre a betyárok
1145 Dongo  |               pénzt!" Erre a betyárok még az erdőből is kiszaladtak,
1146 Dongo  |                  templomot, mentek kifelé az erdőből. Amint mentek, egy
1147 Dongo  |                   egy helyen kétfelé vált az út, ott megszólalt Dongó:~-
1148 Dongo  |               nélkül is, itt kétfelé visz az út, eredj te jobbra, majd
1149 Dongo  |                Itt elbúcsúztak egymástól; az egyik jobbra, a másik balra
1150 Dongo  |                  végbevittek volna, akkor az én mesém is tovább tartott
1151 AzOrd  |                                           Az ördög és a két leány~Volt
1152 AzOrd  |                  egy-egy leánya, csakhogy az ember leánya szép volt,
1153 AzOrd  |                   ember leánya szép volt, az asszonyé meg csúnyább a
1154 AzOrd  |                  a hátramenésnél.~Egyszer az ember sütni akart, de nem
1155 AzOrd  |                Hazament a leány, elmondta az apjának, hogy mit mondott
1156 AzOrd  |                 feltisztítsák.~Azt mondja az ember a leányának:~- Eredj
1157 AzOrd  |       visszaviszed.~Átment a leány megint az özvegyasszonyhoz.~- Szomszédasszony,
1158 AzOrd  |                   egyszer, leányom, ahhoz az asszonyhoz próbáld meg,
1159 AzOrd  |                   járatban van, mit izent az apja, de az özvegyasszony
1160 AzOrd  |                van, mit izent az apja, de az özvegyasszony erre is csak
1161 AzOrd  |                Hazament a leány, elmondta az özvegyasszony izenetét;
1162 AzOrd  |                ember fejibe, hogy biz azt az asszonyt jó is volna elvenni,
1163 AzOrd  |       gondolkozott ezen, hogy utoljára is az lett belőle, hogy elvette
1164 AzOrd  |                 lett belőle, hogy elvette az özvegyasszonyt. De bezzeg
1165 AzOrd  |                mert alighogy megesküdtek, az asszony lett az úr a háznál,
1166 AzOrd  |              megesküdtek, az asszony lett az úr a háznál, mindenből ő
1167 AzOrd  |             leányt is mindig ütötte-verte az asszony, a maga csúnyábbnál
1168 AzOrd  |                   keserves életet, bement az apjához.~- No, édes apámuram,
1169 AzOrd  |                 csak megzörgetik kívülről az ajtót.~- Tányértalpam, lompos
1170 AzOrd  |                  leány.~Megint megszólalt az ördög:~- Tányértalpam, lompos
1171 AzOrd  |               sallangos paripával. Ezeket az ördög mind a leánynak adta,
1172 AzOrd  |                 nem mondta senkinek, csak az apjának beszélte el, de
1173 AzOrd  |             leánynak majd kifúrta oldalát az irigység, hogy a mostoha
1174 AzOrd  |                 otthon maradni, megmondta az anyjának, hogy ő is elmegy
1175 AzOrd  |                    Látja kend, édesanyám, az a kutya csak három napig
1176 AzOrd  |                   szolgálna a szerencse." Az anyja is helybenhagyta,
1177 AzOrd  |                 jó lesz" - sütött is neki az útra pogácsát, de hej, nem
1178 AzOrd  |                  egyszer csak megzörgetik az ajtót.~- Tányértalpam, lompos
1179 AzOrd  |                  leány nem eresztette be, az ördög berúgta az ajtót,
1180 AzOrd  |           eresztette be, az ördög berúgta az ajtót, mikor bent volt,
1181 AzOrd  |                 neki.~A leány nem főzött, az ördög nem szólt érte semmit,
1182 AzOrd  |                  vele.~A leány nem evett, az ördög maga ette meg mind
1183 AzOrd  |                  ördög maga ette meg mind az ételt, azután megint csak
1184 AzOrd  |                bontotta el, hanem magának az ördögnek kellett megágyazni.~
1185 AzOrd  |                feküdt mellé, csak megállt az ágya fejénél, de az ördög
1186 AzOrd  |               megállt az ágya fejénél, de az ördög megint rákezdte:~-
1187 AzOrd  |                   leány, hogy látta, hogy az ördög idáig nemhogy bántotta
1188 AzOrd  |                piszkos füledbe nyúlkálok!~Az ördög még erre se szólt
1189 AzOrd  |                   egy katlanja volt, abba az ördög tüzet rakott, a leányt
1190 AzOrd  |                 lett a sok kincsből, amit az ördög adott neki, nemsokára
1191 Nyelve |                  gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves volt,
1192 Nyelve |            akármiről beszélt, mindig csak az övé lett az utolsó szó.
1193 Nyelve |                   mindig csak az övé lett az utolsó szó. Búsult ezen
1194 Nyelve |                nem eresztenek a szájukon, az ő leányától meg mást se
1195 Nyelve |                   hallani soha. Ezenkívül az is bántotta, ha elgondolta,
1196 Nyelve |              elveszi, csak keserűség lesz az élete. Utoljára gondolt
1197 Nyelve |                leányának -, kihirdettetem az országban, hogy aki téged
1198 Nyelve |                 rá tud arra menni - mikor az ő leányával beszél -, hogy
1199 Nyelve |                  hogy nem a leányé, hanem az övé legyen az utolsó szó,
1200 Nyelve |               leányé, hanem az övé legyen az utolsó szó, annak adja feleségül
1201 Nyelve |               gyere te, Jankó, úgyse lesz az a kisasszony a tied.~- Csak
1202 Nyelve |              nagyon elhagyta Jankót, mert az akármit látott úton-útfélen,
1203 Nyelve |                menj te oda be, úgyse lesz az a tied - mondták Jankónak.~-
1204 Nyelve |           Jankónak.~- Már mért ne lehetne az az enyim?~- Csak. Nincs
1205 Nyelve |                    Már mért ne lehetne az az enyim?~- Csak. Nincs hozzávaló
1206 Nyelve |                 Azért is megmutatom, hogy az enyim lesz!~- Nem éred meg
1207 Nyelve |                      Igen biz a ganéjt!~- Az is van itt egy sipkával!~
1208 Gagyi  |               Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl,
1209 Gagyi  |               szegény asszonynak nem volt az isten szabad ege alatt egyebe,
1210 Gagyi  |               félig bolondforma fia, akit az egész város Gagyi gazdának
1211 Gagyi  |              semmit, csak kódorgott, mint az Orbán lelke, vagy pedig
1212 Gagyi  |                  elment a szegény asszony az erdőre egy kis fáért, Gagyi
1213 Gagyi  |                  rajta; csakhamar megvolt az alku. Vitte haza Gagyi gazda
1214 Gagyi  |                  a katulyát nagy örömmel, az egész úton röhögött neki.
1215 Gagyi  |                 tán eltévedt, nem itt van az ő háza, "de hiszen kendteket
1216 Gagyi  |           kendteket mind ismerem, kendtek az én szomszédjaim, mégiscsak
1217 Gagyi  |                  gazda a házból, megfogta az anyja kezét, felvezette
1218 Gagyi  |                    Nem mást, mint hogy ez az asztal mindjárt tele legyen
1219 Gagyi  |                    mindjárt úgy tele lett az asztal mindenféle drága
1220 Gagyi  |                   jóllakott, mint a duda. Az anyja is csipegetett egy-egy
1221 Gagyi  |               mondta senkinek, csak éltek az anyjával a nagy uraságban.~
1222 Gagyi  |                    Egyszer Gagyi gazdának az a gondolata támadt, hogy
1223 Gagyi  |               hogy meg kellene házasodni. Az anyja is helybenhagyta,
1224 Gagyi  |              veszi el. Váltig mondta neki az anyja, hogy nem adják azt
1225 Gagyi  |                 azt őhozzá, nem neki való az; csak falra hányta a borsót,
1226 Gagyi  |                 Gagyi gazda nem állott el az akaratától, hanem mindig
1227 Gagyi  |                   hanem mindig ösztökélte az anyját, kérje meg neki a
1228 Gagyi  |               volt mit tenni, felöltözött az ünneplő ruhájába, elment
1229 Gagyi  |          imilyen-amolyan kolduskölke, még az én leányomra meri vetni
1230 Gagyi  |                 most egy kicsit felkapott az uborkafára! Megmondja neki
1231 Gagyi  |                   neki adja a leányát, ha az ő palotájától a Gagyi gazda
1232 Gagyi  |                  üveg bolthajtással, hogy az ő leánya azon járhasson.~
1233 Gagyi  |                dolgot, azt gondolta, hogy az esze tisztul. Este, mikor
1234 Gagyi  |            felkelek, a király palotájától az én palotámig aranyhidat
1235 Gagyi  |                felkelt a király, kinézett az ablakon, hát látta, hogy
1236 Gagyi  |                 pompás hidat csináltatott az éjjel Gagyi gazda. Csak
1237 Gagyi  |                egy nyomorult koldus, kéri az Isten nevében, hogy könyörüljön
1238 Gagyi  |                  nem tudott mit adni neki az asszony, lekapta a tükör
1239 Gagyi  |              darab szalonnát.~Amint kiért az utcára, elejtette a katulyát,
1240 Gagyi  |                parancsolsz, gamós koldus?~Az meg, szegény, majd leesett
1241 Gagyi  |             együtt a sós tenger közepébe. Az óriások felkapták a palotát,
1242 Gagyi  |                mert aludt. Mikor letették az óriások a palotát, bement
1243 Gagyi  |               hogy Gagyi gazda is ezekkel az óriásokkal csináltatott
1244 Gagyi  |                  hogy ezután őt szeresse, az ő felesége legyen. A királykisasszony
1245 Gagyi  |                 csúnya volt, a pofáját is az ereszbe verték; imitt-amott
1246 Gagyi  |             legyen a királykisasszony, de az azt mondja, hogy neki bizon
1247 Gagyi  |              elbúsulta magát. De most meg az egér szólalt meg:~- Ne búslakodjál,
1248 Gagyi  |             katulyát.~Úgy is lett. Felült az egér a rák hátára, beúsztak
1249 Gagyi  |                azt is a hátára vette, meg az egeret is, úgy úsztak kifelé.
1250 Gagyi  |                régi kedves Gagyi gazdánk? Az isten is áldjon meg!~- Nem
1251 Gagyi  |        visszavigyétek a régi helyére, azt az akasztófára való koldust
1252 Gagyi  |                hadd éljen meg, ahogy tud.~Az óriások felkapták a palotát,
1253 Gagyi  |              visszavitték Gagyi gazdával, az egérrel és rákkal együtt
1254 Gagyi  |          tarisznyát, s útnak eresztették.~Az öreg király, mikor meglátta,
1255 Miert  |               kutya ~a macskára, a macska az egérre?~A disznó egyszer
1256 Miert  |                  a kutyának, majd megőrzi az, míg ő oda jár. Őrizte is
1257 Miert  |                 neki is el kellett menni. Az írással mit volt mit tenni?
1258 Miert  |            Gondolkozott rajta, hova tegye az írást. Már nem volt senki,
1259 Miert  |                Estefelé hazament, kereste az írást, de biz azt egészen
1260 Miert  |                   azt egészen összerágták az egerek. Mikor a kutya hazament,
1261 Miert  |                  kutya a disznónak.~Ettől az időtől sohase tudott a disznó
1262 Miert  |                   a macskára, se a macska az egérre.~ ~
1263 Cigany |                                  A cigány az égben és pokolban~Egyszer
1264 Cigany |                   volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl
1265 Cigany |                  ezek így hárman kimentek az erdőre fáért. Hát amint
1266 Cigany |                valamelyik:~- Mi lenne, ha az Isten egy-egy kívánságunkat
1267 Cigany |         kívánságunkat teljesítené?~Mondja az egyik szegény ember - Azt
1268 Cigany |                kolbász meg egy fehér cipó az asztalomon.~- Én meg - mondja
1269 Cigany |                egy tál túrós lepény lenne az asztalomon.~A cigány gondolta,
1270 Cigany |              akármit, csak nem teljesedik az be, tréfálni akart egy kicsit:~-
1271 Cigany |                hazavitték a fát, bemegyen az egyik szegény ember a házába,
1272 Cigany |                   leszek egy háznál, mert az szerencsétlen szám! Inkább
1273 Cigany |               Egyszer a legkisebbik kérdi az anyjától:~- Édesanyám, sohase
1274 Cigany |                cigányfiú elindult világra az apját keresni. Kereste,
1275 Cigany |            keresni. Kereste, kereste, már az egész föld kerekséget összejárta
1276 Cigany |                   nyárfát, aminek a hegye az égbe ért, a gyökere meg
1277 Cigany |              magában -, ha a földön nincs az apám, az égben kell neki
1278 Cigany |                   a földön nincs az apám, az égben kell neki lenni; fölmegyek,
1279 Cigany |                grádicsot, utoljára fölért az égbe.~Amint fölér, széjjelnéz,
1280 Cigany |               kapuja előtt álldogálni, de az neki mindegy volt, ellökdöste
1281 Cigany |             mindegy volt, ellökdöste őket az útból jobbra-balra, odament
1282 Cigany |                     Nem várok biz én, nem az az én dolgom, hanem eresszenek
1283 Cigany |                  Nem várok biz én, nem az az én dolgom, hanem eresszenek
1284 Cigany |          eresszenek be, hadd keressem meg az apámat.~- Már, fiam, most
1285 Cigany |             ereszthetlek be, nincs itthon az Isten, majd ha hazajön,
1286 Cigany |                 jól van, majd bepanaszlom az Istennek, csak jöjjön haza,
1287 Cigany |                  félt, hogy megpirongatja az Isten, hát beeresztette
1288 Cigany |                  visszajön. Meg is ígérte az, de bizony neki esze ágában
1289 Cigany |             fejibe nyomta, azzal elindult az apját keresni meg széjjelnézni
1290 Cigany |             körülötte meg sok gyalogszék. Az a nagy karosszék volt az
1291 Cigany |                  Az a nagy karosszék volt az Isten széke, abból meg lehetett
1292 Cigany |                  abból meg lehetett látni az egész világot, eget, földet,
1293 Cigany |          tengereket; a gyalogszékeken meg az angyalok szoktak ülni. A
1294 Cigany |               nekiindult a dombnak; mikor az Isten székéhez ért, se kérdett,
1295 Cigany |                így nézeget, szemébe ötlik az apja viskója, mindjárt jobban
1296 Cigany |            mindjárt jobban odanéz, hogyha az anyját megláthatná; egyszer
1297 Cigany |                éppen akkor akarja ellopni az anyja egyetlenegy, nagy
1298 Cigany |         gyalogszéket, utána vágja, de biz az még csak közel se járt hozzá,
1299 Cigany |                hozzá, felkap egy másikat, az sem éri, így aztán a harmadikat,
1300 Cigany |             elkezdett ugyancsak hajigálni az apró székekkel.~Amint legjavában
1301 Cigany |            hajigálódzik, jön ám haza maga az Isten.~- Hát te mit hajigálsz
1302 Cigany |               lopni, de azóta el is lopta az édesanyám malacát. Azt akartam
1303 Cigany |                 tudtam.~- Jaj hé - felelt az Isten -, ha én minden emberhez
1304 Cigany |               gondolkozni, hogy hol lehet az apja, ha se a földön, se
1305 Cigany |                  apja, ha se a földön, se az égben nincs. "Már bizonyosan
1306 Cigany |                bizonyosan a pokolban van, az ördögök vitték el - gondolta
1307 Cigany |              katonák.~- Megyek a pokolba, az apámat keresem.~- De oda
1308 Cigany |                   azért voltunk ott, mert az ördögök ellopták a királyunk
1309 Cigany |              Nincsen.~- No hát adjátok ki az apámat, tudom, hogy itt
1310 Cigany |                tudom istenem, ha kellene.~Az ördögök csak nevették; a
1311 Cigany |              kapuja előtt előre és hátra, az ásóval pécézgette a helyet
1312 Cigany |                járhassatok a pokolba, míg az apámat ki nem adjátok.~Megijedt
1313 Cigany |                nem adjátok.~Megijedt erre az ördög, mindjárt beszaladt,
1314 Cigany |               mindjárt beszaladt, kihozta az öreg cigányt.~- No, itt
1315 Cigany |                   öreg cigányt.~- No, itt az apád, most már mehetsz dolgodra.~-
1316 Cigany |                    Hohó! Nem addig van ám az, ha az imént ki nem adtátok,
1317 Cigany |                   Nem addig van ám az, ha az imént ki nem adtátok, egy
1318 Cigany |               pokolból.~Nagyon megijedtek az ördögök, kiadták a királykisasszonyt,
1319 Cigany |                   Hiszen nem tudott volna az templomot építeni, nem is
1320 Cigany |                 fussunk versenyt - felelt az ördög.~Meglátja a cigány,
1321 Cigany |                   is futtatok magam, csak az öcsémet küldöm. Eredj, szólítsd,
1322 Cigany |                 delel a bokorban.~Odamegy az ördög a bokorhoz, a nyúl
1323 Cigany |    királykisasszony? - kérdi Plutó.~- Biz az odamaradt, mert így meg
1324 Cigany |                  Ó, te bolond, hiszen nem az öccse volt az, hanem nyúl,
1325 Cigany |                  hiszen nem az öccse volt az, hanem nyúl, nem tudott
1326 Cigany |                      No, hajítsd először!~Az ördög fölhajította olyan
1327 Cigany |                   kinek kiabálsz? - kérdi az ördög.~- Biz én csak a bátyámnak,
1328 Cigany |                    hiszen nem bírta volna az a buzogányodat meg se mozdítani.
1329 Cigany |                 vissza tőle.~Utána indult az ostoros ördög, el is érte.~-
1330 Cigany |             kondíts, hadd lám, mit tudsz.~Az ördög kondított akkorát,
1331 Cigany |            királykisasszony fejét, azután az apjáét, utoljára a magáét.~-
1332 Cigany |                  te mit csinálsz? - kérdi az ördög.~- Csak a fejünket
1333 Cigany |                     No, hát abroncsold be az enyimet is.~A cigány elkezdte
1334 Cigany |               cigány elkezdte abroncsolni az ördög fejét, de olyan erősen,
1335 Cigany |               olyan erősen, hogy utoljára az ördög könyörgésre fogta
1336 Cigany |               aztán megtágította a cigány az abroncsot, az ördög visszament
1337 Cigany |       megtágította a cigány az abroncsot, az ördög visszament nagy pironkodva.~-
1338 Cigany |                   mert így meg így jártam az abroncsolással.~- Ó, te
1339 Cigany |                 összeszurkálni a másikat.~Az ördögnél egy kétágú vasvilla
1340 Cigany |        szurkálódzni a sövényen át, de biz az ördög sose tudott átszúrni
1341 Cigany |                  kétágú vasvillával, mert az mindig megakadt a sövényben,
1342 Cigany |                 úgy összevissza szurkálta az ördögöt, hogy utoljára megsokallta
1343 Cigany |          szerencsét vele.~Nekirugaszkodik az ördögök szabója, utoléri
1344 Cigany |                hát mi a te mesterséged?~- Az enyém a varrás, próbáljuk
1345 Cigany |                  hozzáfogtak a varráshoz. Az ördög, hogy ne kelljen a
1346 Cigany |                minden öltésnél ki kellett az ablakon ugrani; a cigány
1347 Cigany |              szaporán öltögetett, úgyhogy az ördög alig öltött még tízet-húszat,
1348 Cigany |                 készen volt. Így tehát ez az ördög sem nyerhette el a
1349 Cigany |               bizony, mert nagyon jól tud az a cigány varrni; olyan hosszú
1350 Cigany |               öltésnél ki kellett ugranom az ablakon, ő meg csak kurtát,
1351 Cigany |                magad! - utána rugaszkodik az ördögök kanásza, utoléri
1352 Cigany |                   ki hajtotta ki? - kérdi az ördög.~- Én majd - feleli
1353 Cigany |           farkúakat hajtom, te meg hajtsd az egyenes farkúakat.~Erre
1354 Cigany |                   egyenes farkúakat.~Erre az ördög is ráállott; azzal
1355 Cigany |         húszat-harmincat, azzal lefeküdt, az ördög meg az egész óra alatt
1356 Cigany |              azzal lefeküdt, az ördög meg az egész óra alatt kereste
1357 Cigany |                   egész óra alatt kereste az egyenes farkú disznókat;
1358 Cigany |                felzavarta, mind kiszaladt az ólból. Mikor aztán eltelt
1359 Cigany |                 ólból. Mikor aztán eltelt az óra, szólította a cigány
1360 Cigany |                  óra, szólította a cigány az ördögöt:~- No, ördög, olvassuk
1361 Cigany |               több, a göndör farkú-e vagy az egyenes farkú?~Elkezdték
1362 Cigany |                  a cigány lett a nyertes. Az ördög visszament leesett