1-500 | 501-1000 | 1001-1178
Part
1 VakKi | senkinek sem mondta meg, hogy mi; akárki kérdezte tőle,
2 VakKi | tőle, csak azt felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor
3 VakKi | egyszer összebeszéltek, hogy akárhogy, mint, de kitudják
4 VakKi | de kitudják az apjoktól, hogy mi az az orvosság, s megszerzik
5 VakKi | atyám! Én most azért jöttem, hogy megkérdezzem felséges király
6 VakKi | hárman összebeszéltünk, hogy azt az orvosságot ha az
7 VakKi | felkapta, úgy vágta a fia felé, hogy alig tudott előle félreugrani,
8 VakKi | a királyfi úgy megijedt, hogy mindjárt kiszaladt a házból.~
9 VakKi | be sem akarták ereszteni, hogy ha ők ki nem tudták venni
10 VakKi | bement. Mikor elmondta, hogy miért jött, ehhez is hozzávágta
11 VakKi | pecek, kicsibe is múlt, hogy belé nem ment a kés, a sipkáját
12 VakKi | mitől gyógyulna meg a szeme, hogy a bátyáim megszerezhessék.~
13 VakKi | azért hajítottam utánatok, hogy meglássam, melyikőtök szállna
14 VakKi | most hát neked megmondom, hogy mitől gyógyulna meg a szemem.
15 VakKi | tőle; de nincs annyi kincs, hogy odaadná érte az a király,
16 VakKi | mentek egyenesen az apjokhoz, hogy ők hát most elmennek azért
17 VakKi | tették magukat rettenetesen, hogy így hozzák, úgy hozzák el,
18 VakKi | de a bátyjai nem vitték, hogy biz őutánuk ne csikókodjék,
19 VakKi | királytól, megígérték neki, hogy egy esztendő alatt, ha törik,
20 VakKi | királyfi bizonyosnak tartotta, hogy odavesztek, el is akart
21 VakKi | rajta a királyfi, látta, hogy odabenn táncol két rongyos
22 VakKi | Már jó ideig mentek úgy, hogy egyik sem szólt egy szót
23 VakKi | valamit, ha attól nem félnék, hogy megharagszik érte.~- Nem
24 VakKi | aranytollú madarat kerestek, de hogy nem találták, mert biz azt
25 VakKi | erősítette, gondolta hát magában, hogy most nem tölti az időt,
26 VakKi | elkezdtek tanácskozni, hogy merre menjenek. Amint ott
27 VakKi | meglátta, nyúlt a nyila után, hogy majd meglövi, hát, uramfia,
28 VakKi | azt csakugyan nem tudjuk, hogy e közül a két út közül melyik
29 VakKi | A királyfi elbeszélte, hogy mi járatban vannak, töviről
30 VakKi | drágaságot (mert tudom, hogy hoz), mindenen, de mindenen
31 VakKi | gondolkozott, de azután gondolta, hogy minek neki az arany-ezüst,
32 VakKi | Azután megmutatta a róka, hogy melyik út visz a Veres-tengerhez,
33 VakKi | Istenem - gondolta magában -, hogy megyek én át ezen a nagy
34 VakKi | bírja a lova, amikor látja, hogy már egészen kifáradt, hajítson
35 VakKi | darab szárazföld támad, hogy elférne rajta ezer ember
36 VakKi | szárazföld termett oda, hogy elfért volna rajta egy regiment
37 VakKi | gondolkozóba esett a királyfi, hogy most már hát itt volnának,
38 VakKi | vegye le, de vigyázzon, hogy valamelyik fához hozzá ne
39 VakKi | királyhoz; majd a király kérdi, hogy mert ahhoz a madárhoz nyúlni,
40 VakKi | széjjel-nézett a kertben, vigyázta, hogy hol látná meg az aranytollú
41 VakKi | királyfi, ment egyenesen érte, hogy levegye; nem volt magasra
42 VakKi | sok beszéd után megtudta, hogy mi a baj, elkezdte szidni
43 VakKi | Hát te akasztófára való, hogy mertél arra még csak gondolni
44 VakKi | arra még csak gondolni is, hogy az én aranytollú madaramat
45 VakKi | elbírsz.~Megígérte a királyfi, hogy ellopja, ha az életébe kerül
46 VakKi | meg ez. - Itt elbeszélte, hogy hogy járt az aranytollú
47 VakKi | Itt elbeszélte, hogy hogy járt az aranytollú madárral,
48 VakKi | aranytollú madárral, meg hogy mit ígért meg a királynak,
49 VakKi | utoljára azt is hozzátette, hogy bizony most már nem tudja,
50 VakKi | bizony most már nem tudja, hogy kéne azt a lovat ellopni.~-
51 VakKi | üveg pálinka, ez olyan, hogy aki egy kortyot iszik belőle,
52 VakKi | belőle, úgy elalszik tőle, hogy aznap, ha csillagot rúgatnak
53 VakKi | kocsisok közé, hát látja, hogy milyen nagy őrizet alatt
54 VakKi | gazdájokhoz, elmondták neki, hogy hogy akart ez a legény lopni.~
55 VakKi | gazdájokhoz, elmondták neki, hogy hogy akart ez a legény lopni.~
56 VakKi | imilyen-amolyan akasztófavirág, hogy mertél még csak arra gondolni
57 VakKi | még csak arra gondolni is, hogy az én ezüsthúsú, aranyszőrű
58 VakKi | királynak egy olyan szép leánya, hogy szem nem látott még olyat,
59 VakKi | van; megígérte a királyfi, hogy ellopja, azzal kiment a
60 VakKi | Itt elbeszélte a királyfi, hogy már meg királykisasszonyt
61 VakKi | szakács vagyok, azért jöttem, hogy beszegődjek felségedhez,
62 VakKi | van most szükségem; jó, hogy jöttél.~Beszegődött hát
63 VakKi | megengedni a királyfinak, hogy az ételt ő vigye be, de
64 VakKi | megbotlott, elejtette a tálat, hogy összetört. A királykisasszonynak
65 VakKi | elejtette, mindjárt gondolta, hogy aligha igazi szakács ez,
66 VakKi | aranygyűrűt, mindjárt gondolta, hogy nem lehet más, mint valami
67 VakKi | ültette, kérdezte tőle, hogy hol vette azt a szép gyűrűt.
68 VakKi | A királyfi elbeszélte, hogy ő nem szakács, hanem egy
69 VakKi | kisasszony is elbeszélte, hogy az ő kezét most egy igen-igen
70 VakKi | hozzámenni, mert már olyan öreg, hogy a hamut is mamunak mondja,
71 VakKi | mind nem használ, erőlteti, hogy menjen hozzá.~- Most hát,
72 VakKi | mindjárt elhatározták, hogy még azon az éjszakán, majd
73 VakKi | csak akkor jutott eszébe, hogy neki ezt a kisasszonyt a
74 VakKi | szomszéd királynak kell vinni, hogy a lovat megkapja, mert ha
75 VakKi | módon, már azt is gondolta, hogy érte se megy a kisasszonyért,
76 VakKi | de azután eszébe jutott, hogy akárhogy lesz, akármint
77 VakKi | királyfi?~- Hát bizony most az, hogy nem tudom, a királykisasszonytól
78 VakKi | róka-kisasszony mondta az igazinak, hogy csak menjenek az inassal,
79 VakKi | királyfi aztán mondta neki, hogy a kisasszony nagyon el van
80 VakKi | dübörgést, hátranéz, hát látja, hogy a róka szalad utánuk.~-
81 VakKi | szalad utánuk.~- Hát te hogy szabadultál meg?~- Csak
82 VakKi | szabadultál meg?~- Csak úgy, hogy kibújtam az ablakon, aztán
83 VakKi | Búsult megint a királyfi, hogy hogy váljon meg ettől a
84 VakKi | megint a királyfi, hogy hogy váljon meg ettől a szép
85 VakKi | de a róka vigasztalta, hogy csak bízza őrá, majd eligazítja
86 VakKi | utolérte őket a róka, elmondta, hogy megint búcsúzás nélkül jött
87 VakKi | hátranéznek, hát látják, hogy jön utánok a három király
88 VakKi | már akkorra észrevették, hogy megcsalta őket; megijedtek
89 VakKi | jutott eszébe a királyfinak, hogy elszakítsa a hatodik szál
90 VakKi | kellett neki magyarázni, hogy mi a baj, mert látta úgyis;
91 VakKi | vízbe, intett a királyfinak, hogy menjenek utána. Azok szót
92 VakKi | mindjárt úgy beforradt, hogy a helye se látszott meg.
93 VakKi | akart, de a róka azt mondta, hogy:~- Nem addig van ám az,
94 VakKi | királyfi! Nem úgy alkudtunk, hogy csak az ilyen haszontalanságon
95 VakKi | haszontalanságon osztozunk, hanem úgy, hogy mindenen, de mindenen.~Ezzel
96 VakKi | sírva fakadt, mikor látta, hogy az egész fáradozása, vesződése
97 VakKi | rókának nem szólt, mert látta, hogy annak van igazsága, csak
98 VakKi | csak magára haragudott, hogy olyan szerződésbe bele tudott
99 VakKi | egyezni. Mikor látta a róka, hogy a királyfi így elszomorodott,
100 VakKi | csak azt próbáltam meg, hogy ideengedné-e felséged. Most
101 VakKi | felséged. Most már látom, hogy jószívű, mert ideadta volna
102 VakKi | közepébe érnek, látják, hogy két rongyos embert akkor
103 VakKi | a királyfi egy embertől, hogy miféle emberek azok, akiket
104 VakKi | akarnak? Mi bűnt tettek, hogy felakasztják őket?~Felelt
105 VakKi | elbeszélni. Nem tudom én, hogy hol járnak ezek itt, már
106 VakKi | már több öt esztendejénél, hogy itt, ebben a városban csavarognak,
107 VakKi | volnának ezek; most hát, hogy egy krajcárjuk se maradt,
108 VakKi | vásárból jött volna haza, hogy fel ne adhassa őket, mert
109 VakKi | kikaparja, rájok világosodott, hogy ők tették, most már lakolnak
110 VakKi | a királyfi, megismerte, hogy az az ő két testvérje, mindjárt
111 VakKi | a bírákhoz, kérte őket, hogy ilyen gyalázatot csak mégse
112 VakKi | az úton elbeszélte nekik, hogy milyen nehezen jutott a
113 VakKi | nehezen jutott a madárhoz; hogy talált rá a szép kisasszonyra;
114 VakKi | rá a szép kisasszonyra; hogy szöktette el; meg mindent,
115 VakKi | királyfi; mikor látták, hogy ezek mind alusznak, összesúgtak-búgtak,
116 VakKi | alusznak, összesúgtak-búgtak, hogy milyen nagy szégyen lesz
117 VakKi | nézve, ha az apjok megtudja, hogy az öccsük mentette meg őket
118 VakKi | akasztófától, azt gondolták, hogy egyik rosszat a másikkal
119 VakKi | mosni, hát elhatározták, hogy megölik mind a hármat, otthon
120 VakKi | otthon aztán azt mondják, hogy ők szerezték meg a madarat.
121 VakKi | felébredt, s könyörgött nekik, hogy ne öljék meg, nem mond ő
122 VakKi | legeslegutolsónak tették, hogy csak vesszen el minél előbb;
123 VakKi | apjoknak meg, mikor kérdezte, hogy miféle lány az, azt felelték,
124 VakKi | miféle lány az, azt felelték, hogy a kalickát tartani, a madárra
125 VakKi | tudakozódott a király, eltagadták, hogy nem látták soha, azt se
126 VakKi | látták soha, azt se tudják, hogy elment-e hazulról. Búsult
127 VakKi | két királyfi vigasztalta, hogy majd hazajön az, de még
128 VakKi | oda! Azután elbeszélték, hogy jutottak a madárhoz, az
129 VakKi | ország minden bölcs emberét, hogy fejtsék meg, mi ennek az
130 VakKi | elkezdett énekelni olyan szépen, hogy a király szeme világa mindjárt
131 VakKi | az egész útja történetét: hogy találta a rókát, hogy lopta
132 VakKi | történetét: hogy találta a rókát, hogy lopta a madarat, a lovat,
133 VakKi | lovat, a királykisasszonyt, hogy mentette meg bátyjait az
134 VakKi | akasztófától, azután elmondta, hogy mikor otthagyták a bátyjai
135 VakKi | erdőben megölve, ezt a róka hogy, hogy nem, megtudta, odament,
136 VakKi | megölve, ezt a róka hogy, hogy nem, megtudta, odament,
137 Panci | bizony sose üsse-verje, hogy olyan jó fonó; elveszem
138 Panci | megörült a szegény asszony, hogy megszabadulhat attól a rossz
139 Panci | de azt is meggondolta, hogy ha még a sövényből is aranyfonalat
140 Panci | olyan lakodalmat csaptak, hogy Hencidától Boncidáig folyt
141 Panci | talán meg is unod magad, hogy nem fonhatsz, hanem ne félj,
142 Panci | Vett is a királyfi annyit, hogy nyolc ökör alig bírta haza.~-
143 Panci | királyné nem merte megmondani, hogy nem tud fonni; bezárkózott
144 Panci | Utoljára is arra határozta, hogy odaadja a lent. Mindegy,
145 Panci | elkezdtek danolni, én, hogy nagyon álmos voltam, otthagytam
146 Panci | őket, elindultam az erdőbe, hogy majd valami jó mohos helyet
147 Panci | fordítottam a szekerem rúdját, hogy megnézzem, mi az ott. Hát
148 Panci | megnézzem, mi az ott. Hát látom, hogy egy pici kis tüzet ugrál
149 Panci | Én azzal eljöttem onnan, hogy majd a pajtásaimnak is megmutatom
150 Panci | örült meg neki, mert tudta, hogy az az ő embere. Este nagy
151 Panci | nagy fényesség, úgyannyira, hogy félre kellett neki fordulni.
152 Panci | Egyszer eszébe jutott, hogy lakik ott közelében három
153 Panci | odanéz a király, látja, hogy alig tud rajta bejönni egy
154 Panci | odamegy a királyhoz, kéri, hogy: az Isten nevében ne sajnáljon
155 Panci | szegény asszony, mi dolog az, hogy a kend háta úgy kipúposodott,
156 Panci | király gondolkozóba esett, hogy hátha az ő felesége is így
157 Panci | itt a király arra gondolt, hogy megmondja a feleségének,
158 Panci | megmondja a feleségének, hogy kevesebbet fonjon, neki
159 Panci | fonjon, neki is indult, hogy bemegy a házba, de a kutyák
160 Panci | ugatni, hát csak megnézte, hogy ki jön.~Nem más ment befelé,
161 Panci | feleségéhez, elmondta neki, hogy mit látott-hallott, milyen
162 Panci | De nem is engedem ám, hogy többet fonj, még csak egy
163 Veres | annyira szerette az anyját, hogy mindig utána ment, akárhová
164 Veres | ment az anyja, úgyannyira, hogy néha a királyné maga is
165 Veres | szeretetet, rá-rákiáltott, hogy: "Mit csikókodol utánam?"
166 Veres | addig-addig csalogatták, hogy Ferkó megszerette őket,
167 Veres | őket, addig kérte az apját, hogy vegye el az özvegyasszonyt,
168 Veres | vegye el az özvegyasszonyt, hogy a király utoljára rálett
169 Veres | Ferkó nem is gondolta volna, hogy az ő állapotja olyan hirtelen
170 Veres | elfoglalva, nemigen gondolt rá, hogy tartják a fiát, mit adnak
171 Veres | Hej, pedig ha tudta volna, hogy a felesége mindig azon mesterkedik,
172 Veres | módon veszíthetné el Ferkót, hogy az ország az ő lányaira
173 Veres | megállott a jászol előtt, csak hogy maga-magának a szarvára
174 Veres | csak elállt szeme-szája, hogy miféle Isten csodája tehén
175 Veres | nap óta azért nyelvelt rá, hogy kevés a fejőstehén, megparancsolta,
176 Veres | fejőstehén, megparancsolta, hogy kössék a többi tehén közé,
177 Veres | képében a királyi udvarba, hogy a fiát táplálja, mert látta,
178 Veres | fiát táplálja, mert látta, hogy nagyon rosszul bánnak vele.
179 Veres | Ferkó, amint észrevette, hogy senki se látja, elkezdett
180 Veres | sírni, de oly keservesen, hogy az ellenség szíve is megesett
181 Veres | ide veres tehén képében, hogy téged tápláljalak, mert
182 Veres | tápláljalak, mert láttam, hogy milyen rosszul bánnak veled.
183 Veres | terített asztal termett oda, hogy a királyi palotában sem
184 Veres | anyja erősen ráparancsolt, hogy el ne mondja senkinek a
185 Veres | pirospozsgás fiú vált belőle, hogy párját kellett keresni.~
186 Veres | elgondolni, mi dolog az, hogy Ferkó olyan egészséges,
187 Veres | rajta, megint megy be Ferkó, hogy adjanak neki kenyeret, mert
188 Veres | teremtése volt az Istennek, hogy a legkisebbnek egy szeme
189 Veres | majd ha kérdik odabent, hogy ki ad Ferkónak enni, meg
190 Veres | semmit.~Jóllakott a leány, hogy alig bírt mozogni, aztán
191 Veres | anyjához. Kérdezték tőle, hogy mit látott. De nem merte
192 Veres | megmondani, csak azt mondta, hogy maga eszi meg Ferkó a kenyeret,
193 Veres | jászol mellé, úgy eszi, hogy majd megfullad tőle.~Azt
194 Veres | előbb behunyd a szemed, hogy semmit se láss! Ha pedig
195 Veres | Teleette magát ez a leány is, hogy majd kipukkadt, azután felment,
196 Veres | mondani, csak azt mondta, hogy maga Ferkó eszi meg mind
197 Veres | tehén mellé, hát látja, hogy lecsavarja a jobb szarvát,
198 Veres | terített asztal kerekedik oda, hogy nem volt párja széles e
199 Veres | ráparancsolt a veres tehén, hogy meg ne merjen odabent mondani
200 Veres | erős parancs, mert a leány, hogy mindent látott, alig várta,
201 Veres | mindent látott, alig várta, hogy felérjen a palotába; mindjárt
202 Veres | Jaj, édesanyám, nem csoda, hogy Ferkó olyan egészséges!
203 Veres | most azon gondolkozzunk, hogy veszítsük el azt a veres
204 Veres | meghallotta. Gondolkozóba esett, hogy miképpen kellene elveszíteni
205 Veres | veres tehenet. Azt tudta, hogy az urának nagyon kedves
206 Veres | egykönnyen lehet majd rávenni, hogy vágassa le, addig gondolkozott,
207 Veres | hanem tudod, úgy tégy, hogy mikor idehívják a mészárost,
208 Veres | mikor idehívják a mészárost, hogy engem levágjon, kérd az
209 Veres | az apádat mennyre-földre, hogy engedje meg, hogy te vágj
210 Veres | mennyre-földre, hogy engedje meg, hogy te vágj le, ha nem akarja
211 Veres | hátamra, úgy elviszlek én, hogy sohase látnak többet ezek
212 Veres | feleségét. Megijedt szörnyen, hogy már ez is meghal, mindjárt
213 Veres | minden hetedik gyereket, hogy tudnának rajta segíteni.~
214 Veres | megálmodtam ám az éjszaka, hogy mitől gyógyulnék meg, de
215 Veres | apjához, elkezdte kérni, hogy adassa oda neki a taglót;
216 Veres | eleinte rá se hederített, hogy mit beszélt a fia, de hogy
217 Veres | hogy mit beszélt a fia, de hogy látta, hogy a vágólegények
218 Veres | beszélt a fia, de hogy látta, hogy a vágólegények sehogy se
219 Veres | mozdul. Elbámult mindenki, hogy mi lesz már ebből? Ferkó
220 Veres | taglót, már csak várták, hogy hogy üti le a tehenet; hát
221 Veres | taglót, már csak várták, hogy hogy üti le a tehenet; hát hirtelen
222 Veres | hátára, úgy elnyargalt rajta, hogy sohase látták többé. Hiába
223 Veres | keres valaki, mondjad neki, hogy elmentem zöld sásnak zöld
224 Veres | hazajön, mondd meg neki, hogy holnap énvelem a rézhídra
225 Veres | kereste kendet, azt mondta, hogy holnap ővele a rézhídra
226 Veres | hazajön, mondd meg neki, hogy holnap énvelem az ezüsthídra
227 Veres | kereste kendet, azt mondta, hogy holnap ővele az ezüsthídra
228 Veres | hazajön, mondd meg neki, hogy itt voltam. De most, ha
229 Veres | dühös oroszlán, azt mondta, hogy holnap ővele az aranyhídra
230 Veres | mellett, mikor majd én látom, hogy csakugyan felülkerekedik
231 Veres | juhnyáj jött ki belőle, hogy nem látszott széle-hossza.
232 Veres | Ferkónak a baja, nem tudta, hogy mit csináljon azzal a sok
233 Veres | Ha megengedné gazduram, hogy hat juhát megegyem, akkor
234 Veres | nagyon szomorú volt szegény, hogy így magában maradt; senkije
235 Veres | egyet, azt mondja kend, hogy sohase lesz többet jókedve;
236 Veres | hűségesen, ha megígéri kend, hogy mihelyt legelőször jókedve
237 Veres | mert maga is azt gondolta, hogy neki már nem is lehet soha
238 Veres | mert úgy gondolkozott, hogy majd csak lesz egyszer a
239 Veres | azt suttogta egymásnak, hogy még ilyen szép legényt nem
240 Veres | egész élete történetét, hogy ő is királyfi, meg mindent,
241 Veres | egymásba még akkor este, hogy felfogadták, hogy soha többet
242 Veres | este, hogy felfogadták, hogy soha többet el nem hagyják
243 Veres | betoppan a farkas, mondja, hogy ő a vőlegény fejéért jött,
244 KisKa | félkrajcárom!~A török császár, csak hogy ne hallja, bement a házba,
245 KisKa | fogd meg azt a kis kakast, hogy ne kiabáljon, vesd belé
246 Ozik | csepp gyermeke se. Egyszer, hogy, hogy nem, rágondolta magát
247 Ozik | gyermeke se. Egyszer, hogy, hogy nem, rágondolta magát az
248 Ozik | azt sem engedte meg nekik, hogy a házban háljanak, hanem
249 Ozik | kisfiú, sokszor búsult rajta, hogy nekik milyen rossz sorsuk
250 Ozik | sírdogált az ágyában, hallja, hogy az apja meg az anyja beszélgetnek
251 Ozik | hall, mit nem, hallja ám, hogy arra beszéli rá az anyja
252 Ozik | beszéli rá az anyja az apját, hogy hizlalják meg őket dióval,
253 Ozik | még rájok is parancsoltak, hogy vagy kell, vagy nem, mindig
254 Ozik | édesgette, lelkemezte őket, csak hogy tejbe-vajba nem fürösztötte.
255 Ozik | egy éjszaka, hát hallja, hogy mondja a mostohája az apjának:~-
256 Ozik | gyermekek, itt már az ideje, hogy megöljük őket, holnap hát
257 Ozik | asszony a sok vizet a tűzhöz, hogy ha majd felforr, megfüröszti
258 Ozik | kisütötték-főzték magukban, hogy még aznap megszöknek. De
259 Ozik | mindig szemmel tartotta őket, hogy sehogy se tudtak elillanni.
260 Ozik | kitöltötte az asszony a lúgzóba, hogy majd megfüröszti már a gyermekeket,
261 Ozik | menni, a kislánynak mondta, hogy lóduljon, hozza vissza fülénél
262 Ozik | kisfiú olyan szomjas volt, hogy alig tudott a lábán állani.
263 Ozik | Sírtak-ríttak mind a ketten, hogy most már mit csináljanak.
264 Ozik | is. A király kikérdezte, hogy került, mint került oda.
265 Ozik | egész élete történetét, hogy akarták őket megölni; hogy
266 Ozik | hogy akarták őket megölni; hogy szöktek el; hogy változott
267 Ozik | megölni; hogy szöktek el; hogy változott a kisöccse őzikévé.
268 Ozik | ráparancsolt az egész háza népére, hogy jól bánjanak velök.~Fel
269 Ozik | szép hajadon lett belőle, hogy öreg ember szeme is megállott
270 Ozik | settenkedett körülötte.~Egyszer - hogy történt, hogy nem, nem tudom
271 Ozik | Egyszer - hogy történt, hogy nem, nem tudom megmondani -
272 Ozik | írta a szomszéd király, hogy őneki most hadakozhatnékja
273 Ozik | arra bízta rá a feleségét, hogy vigyázzon rá, míg ő oda
274 Ozik | bárányt, verébre búzát, hogy őrizze meg, mint erre a
275 Ozik | feleségét, gondolta magában, hogy majd elteszi ő ezt láb alól.~
276 Ozik | vette észre, azt gondolta, hogy belefúlt, visszament a palotába,
277 Ozik | sírva-ríva, elmondta neki, hogy az őzike éppen most lökte
278 Ozik | még azt is elmondta, hogy hogy történt, mint történt.
279 Ozik | még azt is elmondta, hogy hogy történt, mint történt. A
280 Ozik | pedig úgy megharagudott, hogy kiadta a parancsot, hogy
281 Ozik | hogy kiadta a parancsot, hogy jövő vasárnap meg kell ölni.~
282 Ozik | kérte magának a királytól, hogy hallgassa ki őt négyszemközt.
283 Ozik | az éjjel valamit észre, hogy járt körülötte, mert ez
284 Ozik | csak azon csodálkozott, hogy nem ébredt fel, mikor ő
285 Ozik | az ételébe, mert tudja, hogy ide jár a nénikém aranykacsa
286 Ozik | mi lenne az?~- Csak az, hogy mikor behozzák a vacsorát,
287 Ozik | meghagyta a király a kocsisnak, hogy maradjon bent nála, fedje
288 Ozik | azután odament az urához, hogy majd végig-végigsiratja,
289 Ozik | szívére vette a király, hogy összegyűjtötte a világ valamennyi
290 Ozik | átváltoztatták olyan szép legénnyé, hogy keresni kellett a párját.~ ~
291 KisKo | leány, elkezdte vigyázni, hogy melyik a legnagyobb hordó,
292 KisKo | melyik a legnagyobb hordó, hogy abból vigyen, mert azt mondta
293 KisKo | Elgondolkozott a leány, hogy őérte most itt vannak a
294 KisKo | úgyannyira elkeseredett, hogy leült az ászokra, ott sírt.~
295 KisKo | Lement az asszony, látja, hogy ott sír a leánya az ászokon.~-
296 KisKo | ászokon.~- Hát téged mi lelt, hogy oly keservesen sírdogálsz?~-
297 KisKo | állapotomat. - Azzal elbeszélte, hogy mit gondolt hát el. Az asszony,
298 KisKo | sehogy se tudta elgondolni, hogy mi bajok akadt.~- Hát ti
299 KisKo | úgyannyira elkeserítették, hogy az is közibük ült, segített
300 KisKo | vélni, mikor meglátta őket, hogy mit sirathatnak olyan keservesen.
301 KisKo | kérő, csak kicsibe múlt, hogy hanyatt nem vágta magát,
302 KisKo | azokat otthagyta a pincében, hogy sírjanak, amíg nekik tetszik.
303 KisKo | Csak nézte, csak nézte, hogy mit csinál. De sehogy se
304 KisKo | tavasszal lesz egy esztendeje, hogy ezt a házat csináltattam,
305 KisKo | tudom, miféle istencsudája, hogy olyan sötét, csak elnézem,
306 KisKo | olyan sötét, csak elnézem, hogy a másé milyen világos, pedig
307 KisKo | van, mindig azt csinálom, hogy hordom bele a világosságot
308 KisKo | jó tanácsot tudna adni, hogy mitévő legyek velök.~- Én
309 KisKo | hallottam felőlök, csak annyit, hogy lett nekik egy kisfiúk,
310 Raado | tájékán se volt, azt se tudta, hogy mije van otthon.~Elhatározta
311 Raado | otthon.~Elhatározta hát, hogy már csak akárhogy mint teszi
312 Raado | mindenét az utolsó tűig, hogy legalább tudja, mit keresett
313 Raado | bírákat, elmondta nekik, hogy most miért jött haza, hogy
314 Raado | hogy most miért jött haza, hogy meg akarja tudni, mije van; "
315 Raado | azért hát azt parancsolom, hogy az országomban mindent,
316 Raado | faszegig, írjatok fel, de úgy, hogy ki ne maradjon semmi az
317 Raado | most már semmim sincs, hogy tudomásom ne volna róla,
318 Raado | felírattad, ígérd meg nekem, hogy amid nincs felírva, azt
319 Raado | is fogadhatom, de tudom, hogy nem kapsz semmit, mert semmi
320 Raado | az idegen, kicsibe múlt, hogy ősz-öreg ember létére el
321 Raado | táncolni.~- Tudd meg hát, hogy én vagyok nagy Tündérországnak
322 Raado | nagy szerencsétlenséget, hogy ő a még létlen gyermeket
323 Raado | valahányszor e nevet kimondják -, hogy az nem az övék, hogy másnak
324 Raado | hogy az nem az övék, hogy másnak kell adni, idegen
325 Raado | ne mondja, akihez kerül, hogy semmire se tanítottuk."~
326 Raado | tündérkirálynak. Már örült mindenki, hogy nem viszik el az ifjú királyfit,
327 Raado | adatott annak az örömére, hogy az övék marad a Ráadó.~Egyszer,
328 Raado | volt pedig az eleje-veleje, hogy küldje Ráadót minél előbb,
329 Raado | hajtotta a fejét, elgondolta, hogy milyen szerencsétlen, hogy
330 Raado | hogy milyen szerencsétlen, hogy kell neki idegen országokban
331 Raado | ezen annyira elbúsult, hogy kicsibe múlt, hogy sírva
332 Raado | elbúsult, hogy kicsibe múlt, hogy sírva nem fakadt. Amint
333 Raado | szétnézett, hát látja, hogy a palotából kiabál neki
334 Raado | Az én tanácsom pedig az, hogy: látod-e amott azt a tavat?~-
335 Raado | neki, míg meg nem ígéri, hogy elvisz a hátán az apja palotájáig.
336 Raado | magát. Mikor eljött az idő, hogy menni kellett a tóhoz, felköltötte
337 Raado | egyszer megmondta neki, hogy okosan viselje magát, azzal
338 Raado | olyan szép lánnyá változott, hogy hej dehogy lehet még festeni
339 Raado | tudta volna megmondani, hogy fiú-e vagy lány, úgy elbámult.
340 Raado | elkezd sírni, jajgatni: hogy menjen ő most már haza,
341 Raado | szerelmem, Ráadó, be jó, hogy megjöttél, add ide hamar
342 Raado | míg nekem fel nem fogadod, hogy engem szeretsz, holtig hű
343 Raado | Istenre meg merek esküdni, hogy rajtad kívül soha mást nem
344 Raado | szeretek; most pedig ígérd meg, hogy hazaviszel az apád váráig,
345 Raado | attól félt hát nagyon, hogy arról elkésik, künn marad,
346 Raado | megesküdtek mind a ketten, hogy holtig hívek maradnak egymáshoz.
347 Raado | Útközben megmondta Ráadónak, hogy úgy viselje magát otthon,
348 Raado | úgy viselje magát otthon, hogy senki észre ne vegye, hogy
349 Raado | hogy senki észre ne vegye, hogy szeretik egymást, mert akkor
350 Raado | Anyicska Ráadót, megtanította, hogy a strázsák előtt úgy mutassa,
351 Raado | mintha el volna fáradva, hogy ne is gyanítsanak semmit.
352 Raado | neki az Anyicska szájából, hogy két nap, két éjjel mindig
353 Raado | a strázsákhoz, kérdezte, hogy otthon van-e a tündérek
354 Raado | megismerték.~- Jaj be jó, hogy itt van a kis gazdánk! Be
355 Raado | reggel azt kérdezi legelébb, hogy mégse jött-e meg? No de
356 Raado | le erre a lócára, látjuk, hogy el van fáradva, de hogy
357 Raado | hogy el van fáradva, de hogy is ne, mikor olyan messze
358 Raado | tündérkirály felkelt, megtudta, hogy ott van, mindjárt hívatta
359 Raado | magához; felköltötték Ráadót, hogy hívatja a király. Felkelt
360 Raado | ölelte.~- Jaj, kedves, be jó, hogy megjöttél, be régen várok
361 Raado | tanácsosokat, megmondta nekik, hogy Ráadót ezután úgy tiszteljék,
362 Raado | vagy tán azt se várja, hogy meghaljon, hanem mihelyt
363 Raado | de majd megmutatom én, hogy az én leányaim elébb valók,
364 Raado | én leányaim elébb valók, hogy én vagyok az úr a háznál."~
365 Raado | gyermekénél? Majd megmutatom én, hogy melyik elébb való, hogy
366 Raado | hogy melyik elébb való, hogy nem lesz itt úr az a kölyök!~
367 Raado | Ráadóval, míg meg nem tudta, hogy Anyicskával szeretik egymást,
368 Raado | királyt is mindig szidta, hogy minek tartja ott azt a korhelyt,
369 Raado | szórva, meg legyen rostálva, hogy mikorra én felkelek, tele
370 Raado | szegény Ráadó a szobából; hogy csinálja ő ezt mind meg,
371 Raado | meg, mikor azt se tudja, hogy kell hozzáfogni. Ment egyenesen
372 Raado | annyi tündér termett ott, hogy majd kiverték a ház oldalát.~-
373 Raado | kisasszonyunk?~- Azt parancsolom, hogy - látjátok-e amott azt az
374 Raado | nyomtassátok, meg is rostáljátok, hogy reggelre tele legyen a csűr
375 Raado | virrad, lendíts valamit, hogy mikor az apám kinéz az ablakon,
376 Raado | kinéz az ablakon, lássa, hogy te is dolgozol, ne is gyanítsa,
377 Raado | dolgozol, ne is gyanítsa, hogy ez nem a te munkád.~Mikorra
378 Raado | király az ablakon, látja, hogy Ráadó hogy sepri a szérűt,
379 Raado | ablakon, látja, hogy Ráadó hogy sepri a szérűt, hányja meg
380 Raado | mennyire ment a fiúnk, maga is hogy dolgozik, hogy tud parancsolni
381 Raado | maga is hogy dolgozik, hogy tud parancsolni az embereknek.~-
382 Raado | volna, te is észrevennéd, hogy az csinál helyette mindent,
383 Raado | kalácsot, úgy megdicsérte, hogy majd lement a könyökéről
384 Raado | király próbálta csendesíteni, hogy ne bántsa mindig azt a gyermeket,
385 Raado | gyermeket, hisz az se kutya, hogy minduntalan uszítsa, dolgozik
386 Raado | hallgattatsz! Jobb bizon, hogy dolgoztatsz vele valamit,
387 Raado | forrva, szépen megtisztulva, hogy mire én felkelek, jó bor
388 Raado | elpanaszolta neki a dolgot, hogy már ezt mégiscsak lehetetlen
389 Raado | Tündérországnak apraja-nagyja, hogy még az utcán se fértek el.~-
390 Raado | Hát azt parancsolom, hogy - látjátok amott azt az
391 Raado | megforrjon, szépen megtisztuljon, hogy holnap reggelre mire én
392 Raado | bizony kicsibe nem múlt, hogy öreg ember létére sírva
393 Raado | orrodnál, ha utánanéznél, hogy az a kölyök maga csinálja-e
394 Raado | megint úgy megdicsérte, hogy Ráadó maga is megsokallta.
395 Raado | nagyobb leányához tanácskozni, hogy hogy s mint kellene elveszteni
396 Raado | leányához tanácskozni, hogy hogy s mint kellene elveszteni
397 Raado | szép madár kisütötte-főzte, hogy mit csináljanak. Ment a
398 Raado | leányod. Annyi az egész, hogy holnap reggel én kivezettetek
399 Raado | próbára, mert akkor tudom, hogy egészen kitanultad a mesterségünket.
400 Raado | mostani dolog abból áll, hogy holnap reggel kivezettet
401 Raado | tudok segíteni. Tudod-e, hogy az a három ló a két néném
402 Raado | volna. El se tudta gondolni, hogy mit csinál majd. Hanem Anyicska
403 Raado | csak arra tanítlak meg, hogy kell vele bánni, aztán minden
404 Raado | kihirdettette az országban, hogy az ő palotájában mi történik,
405 Raado | gyűlt az udvar úgy emberrel, hogy nem esett volna le egy alma
406 Raado | annyi hely maradt üresen, hogy Ráadó a lovakkal szabadon
407 Raado | elkezdte sarkantyúzni, hogy a vér csorgott az oldalából,
408 Raado | azután megnyargalta úgy, hogy az izzadság dőlt róla, mikor
409 Raado | gondolta volt a vén gonosz, hogy bizonyosan ottvész Ráadó,
410 Raado | meg az ő kedves leányait, hogy megfeküdte mindegyik vagy
411 Raado | Megesküdött ott mindjárt, hogy akárhogy, mint, de elveszíti
412 Raado | nemcsak egy országa volt -, hogy menjen csak hamar, ott az
413 Raado | onnan. Búsult a király, hogy hagyja ott azt a két ártatlan
414 Raado | bárányt a farkas körme közt, hogy bízza a gyermekeket arra
415 Raado | azon kérte a feleségét, hogy csak addig ne bántsa őket,
416 Raado | csinálok, rég lesem már, hogy elvigyen az ördög valamerre."~
417 Raado | kezdte el törni az eszét, hogy mi a legkegyetlenebb, legkínosabb
418 Raado | legkínosabb halál a világon, hogy azzal végezze ki a gyermekeket.
419 Raado | üstökben olajat forraltatott, hogy majd mikor legjobban zubog,
420 Raado | tetette, csak az volt hátra, hogy felforrjon.~De a jó Isten
421 Raado | a jó Isten nem engedte, hogy két ártatlan teremtésen
422 Raado | forralása volt bízva -, hogy mi vár rájok, Anyicska mindjárt
423 Raado | halunk; de az itt a baj, hogy hogy megyünk ki a várból,
424 Raado | halunk; de az itt a baj, hogy hogy megyünk ki a várból, mikor
425 Raado | mint a szeme fényére, és hogy megyünk ki az országból,
426 Raado | megyünk ki az országból, hogy utol ne érjen?~- Biz azt
427 Raado | tudom - mondja Anyicska -, hogy hogy haladunk sebesen, mert
428 Raado | mondja Anyicska -, hogy hogy haladunk sebesen, mert minden
429 Raado | én egy föld alatti utat, hogy pedig hamarjában észre ne
430 Raado | Vártak aztán még egy darabig, hogy nem jött senki, megint bekiáltottak
431 Raado | sarkantyúzta a lapátját, hogy majd megbódult bele, csak
432 Raado | majd megbódult bele, csak hogy utolérhesse őket.~Anyicska
433 Raado | ez az anyám, észrevette, hogy elszöktünk, hanem most már
434 Raado | remetévé, ha kérdezi tőled, hogy nem láttál-e erre ilyen
435 Raado | fiút meg leányt, mondd, hogy láttál ezelőtt háromszáz
436 Raado | esztendővel.~Alighogy leszálltak, hogy Anyicska kápolnává, Ráadó
437 Raado | egyszer felhányatta a várat, hogy egy tű nem sok, de annyi
438 Raado | guta, akkor jutott eszébe, hogy hisz a kápolna meg a remete
439 Raado | csalogatás, a vénasszony, hogy látta, hogy így nem boldogul,
440 Raado | vénasszony, hogy látta, hogy így nem boldogul, rá akart
441 Raado | állott hozzá, hallgatta, hogy mikor hallatszik már az
442 Raado | meglőni. Megint feldühösödött, hogy csak úgy tajtékzott a szája.~-
443 Raado | hol legtöbb volt a víz, hogy hallhassa, majd ha sír,
444 Raado | ha sír, jajgat, könyörög, hogy gyönyörködhessék majd benne
445 Raado | nem engedte meg az Isten, hogy az ártatlan siránkozásának
446 Raado | víz, látta a vén királyné, hogy megint kárba veszett a fáradsága,
447 Raado | olyan közel beérte őket, hogy a gereblyét is kinyújtotta,
448 Raado | gereblyét is kinyújtotta, hogy majd beleakasztja az Anyicska
449 Raado | királynénak.~Mikor látta Anyicska, hogy tovább nincs mitől félni,
450 Raado | volna; amint pedig meglátta, hogy meglátta Anyicska, elfelejtette,
451 Raado | Anyicska, elfelejtette, hogy kívül van a határon, szaladt
452 Raado | vénasszony, amint látta, hogy Anyicska egérré lett, hirtelen
453 Raado | amin az egér bebújt, várta, hogy majd ha kijön, nyakon csípi.
454 Raado | macskára, úgy megtépték, hogy bőr is alig maradt rajta.
455 Raado | Ugyan, szívem szép szerelme, hogy tudnálak én téged elfelejteni?
456 Raado | tudnálak én téged elfelejteni? Hogy felejthetném el azt a sok
457 Raado | jót, amit nekem tettél, de hogy felejthetném el magad szép
458 Raado | mennénk, vagy hinnék, vagy se, hogy a tündérkirály leánya vagy,
459 Raado | szépen. Mire azt gondolod, hogy tán már odaértem, akkorra
460 Raado | talál fogni az anyám átka, hogy elfelejtesz, mintha soha
461 Raado | csak nevette a dolgot.~- Hogy felejthetné el gerlice a
462 Raado | A király azt gondolta, hogy csak a nagy öröm miatt szédült
463 Raado | eszén volt, kérdezték tőle, hogy hogy jött haza, de nem tudott
464 Raado | volt, kérdezték tőle, hogy hogy jött haza, de nem tudott
465 Raado | Anyicska nem jutott eszébe, hogy az hozta haza, hogy az mentette
466 Raado | eszébe, hogy az hozta haza, hogy az mentette meg a haláltól,
467 Raado | haláltól, de még az se, hogy látta valaha, úgy megfogta
468 Raado | megfogta a tündérkirályné átka, hogy se ottlétéről, se elmeneteléről,
469 Raado | mondani, csak azt tudta, hogy nem kell neki többet elhagyni
470 Raado | is hirdette országszerte, hogy itthon van a fia, nagy dínomdánomot
471 Raado | a szolgálóját a városba, hogy mi újság van a királyi palota
472 Raado | azzal a hírrel jött vissza, hogy a királyfiról mindent lehet
473 Raado | Anyicska, mindjárt tudta, hogy az anyja átka fogta meg
474 Raado | Egyszer aztán azzal ment haza, hogy azt beszélik, hogy házasodik
475 Raado | haza, hogy azt beszélik, hogy házasodik a királyfi, a
476 Raado | olyan lakodalmat csapnak, hogy két ország lesz rá híva.
477 Raado | királynak, amibe azt írta meg, hogy itt s itt, ebbe s ebbe a
478 Raado | még meg is izente neki, hogy okvetlen elmenjen. Megörült
479 Raado | vőfélynek olyan pántlikát, hogy a többi leányé összevéve
480 Raado | felöltözött, de olyan ruhába, hogy Tündérországban se igen
481 Raado | Az öreg király se tudta, hogy ki lehet, se a felesége,
482 Raado | leánytól kérdték, azt mondta, hogy ő az az idegen, aki kérte
483 Raado | kérte a felséges királyt, hogy hívassa meg a lakodalomra;
484 Raado | lakodalomra; de a nevét - hogy hogy hívják - ki nem lehetett
485 Raado | lakodalomra; de a nevét - hogy hogy hívják - ki nem lehetett
486 Raado | volna valahol, de nem tudta, hogy hol. Ő is kérdezte tőle,
487 Raado | hol. Ő is kérdezte tőle, hogy ki, de ez azt felelte rá,
488 Raado | ki, de ez azt felelte rá, hogy gondolkozzék rajta, találja
489 Raado | felségedhez: engedjék meg nekem, hogy hadd ihassam a vőlegény
490 Raado | országunkban az a szokás, hogy a legények a menyasszony
491 Raado | nézi jobban, megismeri, hogy az az ő gyűrűje volt hajdan,
492 Raado | mentette őt meg Anyicska, hogy fogadtak egymásnak örök
493 Raado | tizenhárom esztendős korukban; hogy átkozta meg őket a vén királyné.
494 Raado | menyasszony is azt mondta, hogy ha szeretik egymást, esküdjenek
495 Raado | tündérkirály. Elmondta, hogy megtudott mindent, mikor
496 Raado | a háborúból hazakerült, hogy milyen kegyetlen volt a
497 Raado | pedig, fiam, azért jöttem, hogy átadjam nektek minden országomat,
498 Vadga | vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra,
499 Vadga | olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja, ölyv hozzá
500 Janko | csizmadia, mindig azt mondta, hogy ő bizon nem fótozza senki
1-500 | 501-1000 | 1001-1178 |