1-500 | 501-1000 | 1001-1178
Part
501 Janko | elkezd leselkedni, hát látja, hogy egy szép hattyú száll le
502 Janko | pedig gondolni se mert, hogy az valaha az övé lehessen.
503 Janko | mindjárt észrevette rajta, hogy valami baja van.~- Min szomorkodol,
504 Janko | merek.~Itt elbeszélte Jankó, hogy mit látott.~- Jankó fiam -
505 Janko | öreg ember -, tudom én, hogy miféle kisasszonyokat mondasz
506 Janko | Jankó majd kibújt a bőriből, hogy az öreg ember biztatta,
507 Janko | mindjárt elkezdte kérni, hogy mondja meg, hol laknak.~-
508 Janko | hattyúruhát úgy eltedd, hogy soha színét se lássa.~Jankó
509 Janko | gyönyörű ruha volt alatta, hogy a parasztja nem is látszott
510 Janko | elkezdte keresni ruháját, s hogy nem találta, elkezdett sírni.
511 Janko | megszerette, de mégis könyörgött, hogy adja vissza a ruháját:~-
512 Janko | kaptak érte annyi pénzt, hogy alig bírta haza Jankó. Az
513 Janko | édesapám mondta volna is -, hogy ilyen úr lesz belőled.~Itt
514 Janko | odaadta az édesanyjának, hogy viselje gondját, de a feleségének
515 Janko | Addig-addig kérte a csizmadiánét, hogy megmutatta. Amint ott nézegeti,
516 Janko | tanácsot kérni.~- Jól tetted, hogy egyenesen hozzám jöttél,
517 Janko | ennek az a tulajdonsága, hogy minden lépéssel hét mérföldet
518 Janko | aztán a te dolgod lesz, hogy hogy mégy fel rá, de azt
519 Janko | aztán a te dolgod lesz, hogy hogy mégy fel rá, de azt előre
520 Janko | de azt előre megmondom, hogy azon a hegyen még sohasem
521 Janko | üveghegyet, gondolkozott, hogy lehetne arra feljutni. Csak
522 Janko | ezeknek az a tulajdonságuk, hogy ha valaki felül a nyeregre,
523 Janko | ostorral, s azt mondja, hogy: "Hipp-hopp, ott legyek,
524 Janko | visszahajított mindent, hogy legyen azé, aki a krajcárt
525 Janko | a testvéreimmel együtt, hogy akárhol vagyunk, mindenünnen
526 Janko | feleségül.~- Hát most már hogy lehetne felszabadítani benneteket
527 Janko | Nem egyébképpen, mint hogy azt az ördögöt meg kellene
528 Janko | fejét, de azt megmondom, hogy egy csapással ha egészen
529 Janko | hanem mondta a feleségének, hogy elhozza azokat is. "Legalább
530 Janko | mondd meg a kocsisnak, hogy fogjon be.~Úgy tett Jankó,
531 Janko | sebesebben, úgyannyira, hogy három óra alatt az apja
532 Janko | velem, ne is kérdezzék, hogy hova, csak jöjjenek.~Felöltöztek
533 Janko | olyan lakodalmat csaptak, hogy hetedhét országra szólott
534 Farka | hányaveti, az azt mondta, hogy ő bemegy, ha ezer ördög
535 Farka | én semmitől.~Be is ment. Hogy az övék volt a ház, egészen
536 Farka | tetején kereste a gyújtófát, hogy majd mécset gyújt, de a
537 Farka | akkor belenyúlt a hamuba, hogy majd parazsat keres, de
538 Feher | felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú
539 Feher | földhöz vágta.~- Már látom, hogy erősebb vagy, mint én -
540 Feher | földhöz vágta.~- Már látom, hogy teellened nem csinálhatok
541 Feher | vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd oda ragadt. Ezt is
542 Feher | Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása.~Másnap
543 Feher | nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi
544 Feher | Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról
545 Feher | nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszűnyű
546 Feher | Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte
547 Feher | utoljára arra határoztak, hogy lemennek.~Fanyűvő font egy
548 Feher | leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrántja
549 Feher | hanem megrángatta a gúzst, hogy húzzák fel.~Azt mondja Fehérlófia:~-
550 Feher | így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák.
551 Feher | s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki,
552 Feher | próbálgatták minden módon, hogy férhetnének bele mind a
553 Feher | királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat.
554 Feher | királykisasszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három
555 Feher | beléhúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami
556 Feher | fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta
557 Feher | bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse
558 Feher | várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk.~
559 Feher | Fehérlófiától:~- Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat?~-
560 Feher | valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam.~- No, hát
561 Feher | amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted,
562 Feher | Fehérlófiát, úgy megijedt, hogy azt se tudta, leány-e vagy
563 Feher | kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután
564 Feher | vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az
565 Feher | ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a másvilágról.
566 Feher | amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet,
567 Farkas| csináljanak, mit csináljanak? Hogy menjenek ki? Már nagyon
568 Felig | míg úgy jól nem lakott, hogy alig bírt megmozdulni. Akkor
569 Felig | lakott a kecske megint úgy, hogy alig bírta. Akkor kérdezi
570 Felig | a kecske úgy jóllakott, hogy csak eldűlt, mint egy darab
571 Felig | erre az ember, most látta, hogy a két fiát is ártatlanul
572 Felig | tudnám onnan riasztani.~- Már hogy tudnád, én csak erősebb
573 Egys | egyszer mondja az édesapám, hogy fogjak be két ökröt, menjek
574 Egys | a két ökör a szekérrel, hogy se híre, se nyoma nem volt.
575 Egys | gabalyítottam, olyan úr voltam, hogy...~Másnap reggel azt mondja
576 Egys | hazaérünk, észreveszi a gazdám, hogy nincs borsó. Mindjárt mondja
577 Egys | pulickát egy akkora fazékban, hogy három üst se tenne ki rajta.
578 Egys | jóllaktam töltött káposztával, hogy még most is tele van a hasam
579 Egys | meglát engem a kuckóban, hí, hogy menjek, egyem vele; én már
580 Egys | menni, de rám rezzentett, hogy majd így meg amúgy, csak
581 Egys | táncolni, engem is megfogott, hogy táncoljak vele. Táncoltunk,
582 Egys | Az ember azt gondolta, hogy mást potyogtatok, felkapott
583 Egys | Kitakarodj mindjárt!" Jó, hogy el tudtam szaladni, mert
584 Egys | megnyúzzák, elkezdenek tanakodni, hogy hová tegyék a bélit, hogy
585 Egys | hogy hová tegyék a bélit, hogy rá ne akadjanak. Az egyik
586 Egys | Az egyik azt találta ki, hogy a garatba kellene lökni;
587 Egys | garathoz. Én is megijedtem, hogy rám veti, elkiáltottam magam: "
588 Egys | felébredt, kijött, megdicsért, hogy elijesztettem a tolvajokat: "
589 Egys | csillagos nyelű bicskáját is, hogy egyem vele. Eszegettem,
590 Egys | nyelű bicskát. Most már hogy vegyem ki? Volt ott egy
591 Egys | kivenni a bicskát. Megijedtem, hogy megver a molnár gazdám a
592 Egys | mindjárt elibem állottak, hogy menjek a patikába jóféle
593 Tunder| elkezdett felé hajigálni, hogy majd eltöri a korsóját.~-
594 Tunder| talált vágni egy darab követ, hogy eltört mind a három korsó.~-
595 Tunder| nevetett, gondolta magában, hogy mi bolond beszéd az már,
596 Tunder| mi bolond beszéd az már, hogy ő ebbe az erdőbe házasodik,
597 Tunder| halt meg szeme láttára, hogy majd a szíve repedt belé.
598 Tunder| mindig azon szomorkodott, hogy hogy ölt ő meg két gyönyörű
599 Tunder| azon szomorkodott, hogy hogy ölt ő meg két gyönyörű teremtést;
600 Tunder| eszébe a harmadik kis fa, hogy hátha abban is van szép
601 Tunder| tündérkisasszony. Ezen úgy megörült, hogy ha éjszaka nem lett volna,
602 Tunder| most már esküdj meg nekem, hogy soha el nem hagysz!~A tündérkisasszony
603 Tunder| lába, arra határoztak hát, hogy a királyfi hazamegy hintóért,
604 Tunder| tündérkisasszony pedig, hogy semmi baja ne történjék,
605 Tunder| a kútban, megörült neki, hogy az az ő árnyéka, elkezdett
606 Tunder| retkes kezével; hát látja ám, hogy az meg se mozdul; néz széjjel,
607 Tunder| se mozdul; néz széjjel, hogy ha nem az ő árnyéka, hát
608 Tunder| vagy, eszem a zúzád, hát hogy kerültél ide? Ki vagy? Mi
609 Tunder| szegény ártatlan teremtés, hogy ő olyan jószívű volt, azt
610 Tunder| kibeszélt neki mindent, hogy ő most a királyfit várja,
611 Tunder| soká, nem törte a fejét, hogy mit csináljon, hanem megfogta
612 Tunder| cigányleány is, gondolta, hogy nem jó lesz azt ott hagyni,
613 Tunder| elkezdte hát próbálgatni, hogy majd kifogja.~Mikor legjobban
614 Tunder| lakodalmas néppel, meglátta, hogy mit csinál a kedvese.~-
615 Tunder| olyan lakodalmat csaptak, hogy hét országra járt a híre.~
616 Tunder| eszed." Gondolkozott rajta, hogy s miképp lehetne azt elveszíteni,
617 Tunder| doktor, borbély, bábaasszony, hogy számát se lehetett tudni,
618 Tunder| már azt beszélték róla, hogy alkudozik is már a másvilágiakkal,
619 Tunder| kedves uram, akarod-e, hogy meggyógyuljak? - kérdezi
620 Tunder| ha akarod, hát tudd meg, hogy engem a világ valamennyi
621 Tunder| mindjárt kiadta a parancsot, hogy neki azt a kis halat fogják
622 Tunder| sütötték. A királyné tudta, hogy akármilyen kis porcikája
623 Tunder| szolgálónak, aki tisztította, hogy a pikkelyét mind összeszedje
624 Tunder| megégesse, de vigyázzon, hogy egy se maradjon az udvaron.
625 Tunder| nagy fa nőtt ki belőle, hogy ember volt, aki körülérte
626 Tunder| Csodálta aztán Isten, ember, hogy mi dolog az, hogy ahol tegnap
627 Tunder| ember, hogy mi dolog az, hogy ahol tegnap még csak egy
628 Tunder| öröm, mert eszébe jutott, hogy olyan csuda módra nem kerekedhetett
629 Tunder| magában. De mit csináljon; hogy veszítse el? Tudta, hogy
630 Tunder| hogy veszítse el? Tudta, hogy királyi urának nagyon kedves
631 Tunder| az a hír járt mindenfelé, hogy fél lába a koporsóban, megint
632 Tunder| az éjszaka azt álmodtam, hogy semmitől mástól meg nem
633 Tunder| tündérkisasszonyra, bizonyosnak tartotta, hogy elveszett. "Hogy is maradhatott
634 Tunder| tartotta, hogy elveszett. "Hogy is maradhatott volna meg,
635 Tunder| ki nem seprett, gondolta, hogy minek csinálna egy dologból
636 Tunder| Csudálkoztak mind a ketten, hogy mi dolog ez. Ki csinálhatta
637 Tunder| Utoljára is azt gondolták, hogy más nem lehetett, mint valamelyik
638 Tunder| szomszéd leány, aki megleste, hogy hová tették a kulcsot, mikor
639 Tunder| Összebeszéltek aztán, hogy holnap meglesik, ki vagy
640 Tunder| ott leskelődnek, látják, hogy a köcsögön az új fedő, ami
641 Tunder| a favágóék vigasztalták, hogy sohase búsuljon, sose sírjon-ríjon,
642 Tunder| azután kérdezték tőle, hogy miféle leány, hogy abban
643 Tunder| tőle, hogy miféle leány, hogy abban a kis deszkában lakott.~
644 Tunder| leány aztán elbeszélte, hogy ő egy tündérkisasszony,
645 Tunder| egész élete történetét, hogy ölte meg a királyfi két
646 Tunder| királyfi két szép testvérét, hogy vágta le őt is, hogy esküdtek
647 Tunder| testvérét, hogy vágta le őt is, hogy esküdtek hűséget egymásnak,
648 Tunder| esküdtek hűséget egymásnak, hogy dobta a cigányleány a kútba,
649 Tunder| dobta a cigányleány a kútba, hogy ölték meg hal korában, hogy
650 Tunder| hogy ölték meg hal korában, hogy vágták le, mikor fa volt,
651 Tunder| vágták le, mikor fa volt, hogy került ide. A favágóék nagyon
652 Tunder| a ketten, mondták neki, hogy maradjon náluk, majd eltartják
653 Tunder| bántotta a lelkét nagyon, hogy hogy eszi ő ki ennek a két
654 Tunder| bántotta a lelkét nagyon, hogy hogy eszi ő ki ennek a két szegény
655 Tunder| Egyszer aztán eszébe jutott, hogy jó volna a királynéhoz beállani
656 Tunder| aznap a szegény asszonyt, hogy a királynéhoz menjen el,
657 Tunder| Váltig mondta a jó asszony, hogy minek menne el, eltartják
658 Tunder| királynéhoz. Elment hát, elmondta, hogy volna őnála egy szobaleánynak
659 Tunder| királyné megörült neki, mert hogy cigányfajta volt még a lelke
660 Tunder| akarta fogadni, kérdezte, hogy miféle leány. A favágóné
661 Tunder| favágóné azt mondta neki, hogy valami gazdag ember leánya
662 Tunder| A királyné megígérte, hogy jól bánik vele, azután megalkudtak
663 Tunder| elbámult mind a kettő: "Hogy szülhetett anya ilyen szép
664 Tunder| teremtést?" Csudálták, bámulták, hogy a sok nehéz munkában mezítelen
665 Tunder| sütötte, a szél ki nem fújta, hogy két keze, két orcája fehér,
666 Tunder| parasztruhában egyik se ismerte meg, hogy ez a tündérkisasszony, a
667 Tunder| mindnyájan, a király maga is, hogy meséljen egyet, de azt mondta,
668 Tunder| meséljen egyet, de azt mondta, hogy nem tud. Nagy sok beszédre
669 Tunder| vénasszony mondta neki, hogy ne hajigáljon, mert ha eltöri
670 Tunder| király, mikor meghallotta, hogy mit beszél a szobaleány,
671 Tunder| fuldokló hangon vizet kért, hogy nem adott neki a királyfi,
672 Tunder| itt a királyné is tudta, hogy kiről van szó, ki az a király,
673 Tunder| király, de azt gondolta, hogy csak a kútig tudja a szobaleány,
674 Tunder| tündérkisasszony, ez is vizet kiáltott, hogy nem adott neki a királyfi,
675 Tunder| királynénak eszébe jutott, hogy ha ez eddig ilyen jól tudja,
676 Tunder| annyiszor hallottam én már ezt, hogy fáj a fülem is, ha hallom.~
677 Tunder| kút fölibe, egy fűzfára, hogy várjon ott addig, míg ő
678 Tunder| cigányleány.~A királyné látta, hogy ez már mindent tud, belekiáltott
679 Tunder| leányom.~A leány folytatta:~- Hogy, hogy nem, meglátta a cigányleány
680 Tunder| leány folytatta:~- Hogy, hogy nem, meglátta a cigányleány
681 Tunder| mit vár, mikor megtudta, hogy a királyfira várakozik,
682 Tunder| aranyos hintóval, kérdezte, hogy mit csinál. A cigányleány
683 Tunder| cigányleány azt mondta, hogy megszerette a kis aranyhalat,
684 Tunder| A király aztán bíztatta, hogy majd kifogatja ő, ne vesződjön
685 Tunder| leány azzal vágta ki magát, hogy nincs a naphoz-szélhez szokva,
686 Tunder| tovább mondod, úgy elverlek, hogy lepedőben visznek haza,
687 Tunder| tágított, mert már gondolta, hogy hányadán lehet a dolog.~-
688 Tunder| leányt, azért azt mondom, hogy meg fogd a szád! Te meg,
689 Tunder| fúrta az oldalát, félt tőle, hogy egyszer majd visszaváltozik
690 Tunder| Gondolkozott hát a királyné, hogy hogy kellene elveszíteni,
691 Tunder| Gondolkozott hát a királyné, hogy hogy kellene elveszíteni, utoljára
692 Tunder| utoljára aztán azt találta ki, hogy betegnek tettette magát,
693 Tunder| királyi urának azt mondta, hogy semmitől mástól meg nem
694 Tunder| fává változott. A királyné, hogy, hogy nem, megtudta vagy
695 Tunder| változott. A királyné, hogy, hogy nem, megtudta vagy legalább
696 Tunder| legalább megsejdítette, hogy a halpénzből lett a fa,
697 Tunder| hát magát, s azt mondta, hogy addig meg nem gyógyul semmitől,
698 Tunder| királynét, mikor hallotta, hogy megszabadult a tündérkisasszony,
699 Tunder| beleszólani, mert tudta, hogy az ura hirtelen természetű,
700 Tunder| csak hallgatott hát, várta, hogy mi lesz már a dologból,
701 Tunder| egy kicsit reménylette is, hogy hátha csak mese az egész,
702 Tunder| sehogy se tudták elgondolni, hogy ki tisztíthatta ki a házat.
703 Tunder| olyan jól bántak vele, hogy a maguk tulajdon gyermekökkel
704 Tunder| látta a gonosz királyné, hogy csakugyan kiviláglik, hogy
705 Tunder| hogy csakugyan kiviláglik, hogy ő az a cigányleány, gondolta,
706 Tunder| a cigányleány, gondolta, hogy jó lenne szépszerével elhordani
707 Tunder| látta, ha nem mondták is, hogy milyen nehezére esik a szegény
708 Tunder| szegény párnak az ő tartása, hogy a tulajdon szájuktól vonták
709 Tunder| vonták el a falatot, csak hogy neki kedvébe járhassanak;
710 Tunder| Egyszer aztán eszébe jutott, hogy ha a mezei munkára gyenge
711 Tunder| mindjárt a szegény asszonyt, hogy menjen, kérdezze meg a királynétól,
712 Tunder| öregasszony váltig mondta neki - hogy az Isten is áldja meg -,
713 Tunder| az Isten is áldja meg -, hogy ne menjen sehová, elélhet
714 Tunder| cigányleány, mikor látta, hogy vége a pünkösdi királyságnak,
715 Tunder| a pünkösdi királyságnak, hogy leesett az uborkafáról,
716 Tunder| megkapta, úgy vágta a földhöz, hogy csak úgy nyekkent belé,
717 Tunder| a tündérkisasszonytól, hogy micsoda halállal veszítse
718 Tunder| vagy kerékbe töresse? De hogy ím a galambnak még a haragja
719 Tunder| a királyné azt felelte, hogy adjon neki vagy száz forintot,
720 Tunder| küldje el Isten hírével, hogy többet színét se lássák.~
721 Tunder| olyan lakodalmat csaptak, hogy Hencidától Boncidáig folyt
722 KisMa | szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal
723 KisMa | víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta.
724 KisMa | alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek, mi módon
725 KisMa | sokára aztán arra határozták, hogy egymás hátára állanak mindnyájan;
726 KisMa | Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlenegy hibázott.
727 KisMa | kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet.~A kis
728 KisGo | leány, kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni
729 KisGo | sehogy se tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány,
730 KisGo | asszony, kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni
731 KisGo | várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán
732 KisGo | félre akart előle ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett
733 Babsz | mindig azon kérte az Istent, hogy áldja meg őt egy fiúgyermekkel.~
734 Babsz | főzögetett, megint eszibe jutott, hogy milyen jó volna, ha most
735 Babsz | eleinte nem bízott benne, hogy elbírja - odaadta Jankónak,
736 Babsz | elbírja - odaadta Jankónak, hogy nohát vigye. Fejére kapta
737 Babsz | hegyes; voltam a kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.~Hallja
738 Babsz | ezt a béres, nézeget szét, hogy ki beszél hozzá, de nem
739 Babsz | hegyes; voltam a kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.~Megint
740 Babsz | hegyes; voltam a kovácsnál, hogy reszeljen el belőle.~Erre
741 Babsz | megoldotta a kereket, elszaladt, hogy az agár se érte volna utol.
742 Babsz | girhes ökrön, egyszer látja, hogy megy arra egy hatökrös szekér,
743 Babsz | meg lett szántva a föld, hogy jobban se kellett.~Ezalatt
744 Babsz | nézi az úr a hintóból, hogy az ökör magától megy, az
745 Babsz | Pista inas, kérdezd meg, hogy ki hajtja azt az ökröt,
746 Babsz | odament, bíztatta az apját, hogy csak adja el, majd visszaszökik
747 Babsz | a hármas ládát, mondta, hogy mutat ő most valami furcsát,
748 Babsz | borjú az új kapura, várták, hogy mi lesz már ebből. A házigazda
749 Babsz | Jankó is odamegy, mondja, hogy ha neki annyi vasat adnak,
750 Babsz | neki, gondolták magokban, hogy ez bizony egy jó nagy szeget
751 Babsz | kovácshoz, arra ráparancsolt, hogy neki abból a száz mázsa
752 Babsz | ráparancsolt a kovácsra, hogy csinálja meg erősebben.
753 Babsz | elébe állottak nagy fennyen, hogy majd így, majd úgy fosztják
754 Babsz | haramiavezérre a buzogány nyelével, hogy elnyúlt, mint a béka, nem
755 Babsz | térdre estek Jankó előtt, hogy csak az életöknek kegyelmezzen
756 Babsz | csitították a betyár pajtásai, hogy ne kiabáljon. Mindegy volt
757 Babsz | csináljon? Hová bújjék, hogy meg ne lássák? Ott volt
758 Babsz | emberek egy darabig keresték, hogy hova lett az a betyár, aki
759 Babsz | betyár, aki a kamarában volt, hogy aztán nem találták - mert
760 Babsz | egyiknek se jutott eszébe, hogy a korpa közt keresse -,
761 Babsz | béresnek eszébe jutott, hogy most egy bajjal adni kellene
762 Babsz | nem volt a szolgálónak, hogy tovább is ott maradjon.
763 Babsz | odaadták egy szolgálónak, hogy vigye ki a folyó partjára,
764 Babsz | darabolgatja, észreveszi Jankó, hogy késsel forgolódnak körülötte.
765 Babsz | futott haza, elmondta, hogy ő többet hozzá nem nyúl
766 Babsz | ördöggel, boszorkánnyal, hogy még olyat senki se hallott.
767 Babsz | Utoljára aztán azt gondolta ki, hogy elkezd kiabálni:~- Elébe
768 Babsz | a száján, széjjelnézett, hogy melyik sarkán lehet a világnak.
769 Babsz | gondolkozott sokáig, felment bele, hogy akárki lakik ott, megtudakolja,
770 Babsz | azok is, elmondták neki, hogy az egy véka aranyból-ezüstből
771 Arany | egy húga, de olyan szép, hogy szem nem látott, fül nem
772 Arany | órahosszát elgyönyörködött benne, hogy milyen szép; ebből aztán
773 Arany | szép; ebből aztán az lett, hogy addig-addig gyönyörködött,
774 Arany | herceg azt gondolta ki, hogy lefestette magának egy nagy
775 Arany | nyakába akasztotta, elindult, hogy addig megy, míg egy olyan
776 Arany | valami képáruló, gondolta, hogy megveszi tőle, leküldte
777 Arany | a király kérdezte tőle, hogy miféle kép az. A herceg
778 Arany | az. A herceg elbeszélte, hogy az az ő testvérje, hogy
779 Arany | hogy az az ő testvérje, hogy most azért vándorol, hogy
780 Arany | hogy most azért vándorol, hogy annak párját találjon, de
781 Arany | volt -, amint meghallotta, hogy van olyan élő teremtmény
782 Arany | kép, mindjárt elhatározta, hogy ő azt veszi el, akár törik,
783 Arany | is mondta a hercegnek is, hogy mit határozott magában,
784 Arany | magában, kérte mennyre-földre, hogy ne menjen most tovább, vezesse
785 Arany | odament hozzá, elmondta neki, hogy mi járatban van, elmondta,
786 Arany | járatban van, elmondta, hogy még akkor megszerette, mikor
787 Arany | mert az is olyan szép volt, hogy ritkította párját, rá is
788 Arany | jobban, de ő azt mondta, hogy már csak elmegy, elkészül
789 Arany | mint két sátoros cigány, hogy lakodalmunk sem legyen."~
790 Arany | mind a világ azt tartotta, hogy minden éjjel a Szent Gellért
791 Arany | hinni, mert olyan vén volt, hogy tán a Mátra talyicskázását
792 Arany | vénasszony mikor meghallotta, hogy a fia megházasodott, nagyon
793 Arany | valamit, annak ígérte meg, hogy ha el nem árulja, elveteti
794 Arany | hát azon ijedt meg nagyon, hogy a szobaleány megharagszik,
795 Arany | mégis lekenyerezte a leányt, hogy ne szóljon senkinek, majd
796 Arany | menyasszonyáért, mondta neki, hogy ő is elmegy, majd a maga
797 Arany | király meg megköszönte neki, hogy öreg létére az ő kedvéért
798 Arany | hej, pedig ha tudta volna, hogy mi szándékkal indul el az
799 Arany | olyan lakodalmat csaptak, hogy hét országra szólott. A
800 Arany | királynak olyan jó kedve volt, hogy madarat lehetett volna vele
801 Arany | feleségét úgy szerette, hogy még a helyét is megfújta,
802 Arany | Hallotta a szép menyasszony, hogy mondott valamit az ura,
803 Arany | az ura, de nem értette, hogy mit. Kérdezi az anyósától:~-
804 Arany | mondott az uram?~- Azt, hogy vágjuk le a hajadat tőből.~
805 Arany | Kért, könyörgött szegény, hogy ne tosszák meg attól a szép
806 Arany | attól a szép hajától sírt, hogy csak úgy peregtek le az
807 Arany | eszébe jutott a királynak, hogy a felesége vajon nem hűl-e
808 Arany | mondott az uram?~- Azt mondta, hogy vágjuk le a két kezed könyökig.~
809 Arany | hercegkisasszony, könyörgött, hogy ne tegyék nyomorékká, de
810 Arany | nem akarta félbehagyni, hogy a feleségéhez menjen, hej,
811 Arany | csak sejtette volna is, hogy milyen kegyetlenséget visznek
812 Arany | kegyetlen ember?~- Azt, hogy ássuk ki mind a két szemed!~
813 Arany | volt keze, csak könyörgött, hogy ne fosszák meg a szeme világától
814 Arany | olyan szépen rimánkodott, hogy még a pogány is megszánta
815 Arany | menyasszony, sírt is annyit, hogy a hintó aljából marokkal
816 Arany | szedni az aranygyöngyöt, de hogy a szemét kiásták, még csak
817 Arany | jajgatott nagy keservesen, hogy más embernek a szíve szakadt
818 Arany | a király?~- Azt mondta, hogy lökjünk bele ebbe a vízbe.~
819 Arany | Csak azon könyörgött még, hogy azt engedjék meg, hogy a
820 Arany | hogy azt engedjék meg, hogy a bátyjától búcsúzhasson
821 Arany | király a lováról, szaladt, hogy a feleségét levegye a hintóból,
822 Arany | hintóból, hát amint meglátta, hogy mint megcsúnyult, hogy csak
823 Arany | hogy mint megcsúnyult, hogy csak a ruhája olyan, mint
824 Arany | A herceg hiába mondta, hogy az nem az ő testvére, hogy
825 Arany | hogy az nem az ő testvére, hogy a beszédje se olyan, hiába
826 Arany | még neki állott feljebb, hogy hogy meri őt vádolni! A
827 Arany | neki állott feljebb, hogy hogy meri őt vádolni! A király
828 Arany | beszédjére, nem látta meg, hogy az nem az ő menyasszonya,
829 Arany | menyasszonya, nem gondolta meg, hogy fonnyadt kórót is lehet
830 Arany | mert így nem félhetett, hogy kitudódjon a gonoszsága. "
831 Arany | feleségéhez, sohase tudja meg, hogy ez volt a szobaleány." Hej,
832 Arany | halászgatott, egyszer érzi, hogy valami nagyot ránt a hálóján,
833 Arany | hálóján, megörült neki, hogy valami nagy hal akadt bele,
834 Arany | tudta volna megmondani, hogy mikor sírt utoljára, de
835 Arany | biztatta a hercegkisasszonyt, hogy ne féljen, nem bántja senki;
836 Arany | eszére jött. Tudakolta, hogy hol van, az öreg halász
837 Arany | megmondta neki, megígérte, hogy ezután ő lesz az ő ápolója;
838 Arany | egész élete történetét, hogy ismerte meg a király, hogy
839 Arany | hogy ismerte meg a király, hogy indultak útnak, hogy tették
840 Arany | király, hogy indultak útnak, hogy tették nyomorékká, hogy
841 Arany | hogy tették nyomorékká, hogy vetették a vízbe, mindent,
842 Arany | megsajnálta, megígérte neki, hogy ha meggyógyul, hazaviszi
843 Arany | hanem bízott a jóistenben, hogy majd csak meggyógyítja azt
844 Arany | ahol a király lakott; hogy tudja meg, megházasodott-e
845 Arany | megházasodott-e a király, és hogy mi történt a bátyjával,
846 Arany | mert ő nem is gondolta, hogy a vén királyné gonoszsága
847 Arany | nagy búsan, elbeszélte, hogy miket hallott, elmondta
848 Arany | hallott, elmondta azt is, hogy a bátyja most is a tömlöcben
849 Arany | hercegkisasszony, sajnálta a bátyját, hogy ártatlanul szenved, de az
850 Arany | az öreg halász bíztatta, hogy majd jóra fordul ez még,
851 Arany | érezte a hercegkisasszony, hogy mozog valami a fejében,
852 Arany | mondja az öreg halásznak, hogy keressen benne, régen nem
853 Arany | neki, megfogta, kérdezte, hogy mit csináljon vele. A hercegkisasszony
854 Arany | hercegkisasszony mondta neki, hogy vigye be a városba a királynéhoz,
855 Arany | neki a bogarakat, kínálta, hogy vegye meg.~- Hát mennyiért
856 Arany | Megharagudott a vén királyné, hogy mi bolond beszéd az. Hol
857 Arany | királyné. Ez, amint megtudta, hogy miről van szó, mindjárt
858 Arany | mindjárt eszébe jutott, hogy a hercegkisasszony két levágott
859 Arany | királynénak, de megmondta neki, hogy oda ne adja egyébért, csak
860 Arany | felment a vén királynéhoz, hogy megint hozott hat kis aranybogarat,
861 Arany | aranybogarat, ha megvennék.~- Hát hogy adod? - kérdezi a királyné.~-
862 Arany | királyné:~- Tán megbolondultál, hogy mindig olyanokat kérsz,
863 Arany | két kiásott szeme, tudta, hogy annak meg kell lenni valahol
864 Arany | nagy nevetve a napának, hogy milyen jól jártak ezzel
865 Arany | ezzel a bolond emberrel, hogy mindig olyan hasznavehetetlen
866 Arany | örülni, ha eszébe jutott, hogy a bátyja ártatlanul szenved,
867 Arany | Egyszer eszébe jutott, hogy meg kellene neki látogatni,
868 Arany | látogatni, legalább ha tudná, hogy ő él, mindjárt enyhülne
869 Arany | Megkérte hát az öreg halászt, hogy vezesse el őt ahhoz a tömlöchöz,
870 Arany | palotájából, hát látja, hogy éppen olyan leány álldogál
871 Arany | szalad le a király hozzá, hogy megtudja, vajon ki lehet,
872 Arany | a szép hercegkisasszony, hogy megy a király feléje, megijedt
873 Arany | eredt, mert azt gondolta, hogy megint olyan kegyetlenséget
874 Arany | szépen beszélt a király, hogy hitt neki a hercegkisasszony,
875 Arany | meg, szívem szép szerelme, hogy te az én menyasszonyom voltál,
876 Arany | azért, mert azt gondolta, hogy csak tetteti magát. Szemére
877 Arany | király csak elbámult, kérdte, hogy miféle kegyetlenséget követtek
878 Arany | eleinte el se akarta beszélni, hogy csak ne tettesse magát,
879 Arany | esküdött mennyre-földre, hogy ő nem tud semmiről semmit,
880 Arany | térdre esett, úgy kérte, hogy engedjen meg neki, hogy
881 Arany | hogy engedjen meg neki, hogy ő az egészről semmit se
882 Arany | hegyre, onnan legördíttette, hogy mire leértek, a csontjuk
883 Arany | hiába marasztották, elment, hogy most már addig megy, míg
884 Macska| nézeget fel keservesen, hogy mi módon kellene onnan makkot
885 Macska| fejére esett, úgy megütötte, hogy mindjárt megdöglött bele.~
886 Zsuzsk| úgy-ahogy felnevelte, de hogy nagyon szegény volt, sehogy
887 Zsuzsk| pitvarba üldögél, hallja, hogy őróluk beszél az ördög a
888 Zsuzsk| hall? Nem egyebet, mint hogy az ördög meg akarja őket
889 Zsuzsk| megismerem a sötétben is, hogy melyik másik, majd ha aztán
890 Zsuzsk| ördög a padlásra, tapogatta, hogy merre van a három terméskő,
891 Zsuzsk| szénája.~Alig várta Zsuzska, hogy leérjen az ördög, felköltötte
892 Zsuzsk| lépni. Zsuzska azt mondta, hogy el tudná ő azt lopni, ha
893 Zsuzsk| parancsoljon rá, felséges király, hogy lopja el, ha tagadja, hogy
894 Zsuzsk| hogy lopja el, ha tagadja, hogy ő bizon nem mondta soha,
895 Zsuzsk| ő bizon nem mondta soha, hogy el tudná lopni, rá se hallgasson
896 Zsuzsk| mondta, olyan igaz, mint hogy itt állunk.~Behívatta a
897 Zsuzsk| Zsuzska, azt hallottam, hogy te azt mondtad, hogy el
898 Zsuzsk| hallottam, hogy te azt mondtad, hogy el tudnád lopni az ördögtől
899 Zsuzsk| Zsuzska váltig tagadta, hogy "nem mondta ő azt soha",
900 Zsuzsk| fejinek, elszánta magát, hogy megpróbálja ellopni, úgyis
901 Zsuzsk| ördög jó darabig, már ím hogy utol nem érte, de éppen
902 Zsuzsk| elbámultak, mikor megtudták, hogy Zsuzska szerencsésen ellopta
903 Zsuzsk| ráütnek, kétfelé válik, hogy száraz lábbal keresztül
904 Zsuzsk| menni, Zsuzska azt mondta, hogy azt is el tudná lopni.~Megint
905 Zsuzsk| Zsuzska, azt hallottam, hogy van annak az ördögnek egy
906 Zsuzsk| jobban megszerette Zsuzskát, hogy olyan életrevaló, de a nénjei
907 Zsuzsk| megint azzal árulták be, hogy van annak az ördögnek egy
908 Zsuzsk| Zsuzskára erős parancsolattal, hogy ha a káposztát el nem lopja,
909 Zsuzsk| adta. "Tán bolond vagyok, hogy visszaadjam, mikor kívül
910 Zsuzsk| guta, amikor megtudták, hogy Zsuzskának most se lett
911 Zsuzsk| azt beszéli fűnek-fának, hogy ő azt is el tudná lopni.~
912 Zsuzsk| Zsuzska, azt hallottam, hogy van annak az ördögnek egy
913 Zsuzsk| halsz meg.~Zsuzska tudta, hogy hiábavaló volna minden beszéd,
914 Zsuzsk| bölcsővel szaladni, úgyannyira, hogy mire a tengerparthoz értek,
915 Zsuzsk| csak egy szikrába múlt, hogy összevissza nem csókolta
916 Zsuzsk| csak egy cseppbe múlt ám, hogy a két nénje meg nem pukkadt
917 Zsuzsk| mérgibe, mikor meghallotta, hogy Zsuzska megint visszakerült.
918 Zsuzsk| az irigység, mert látták, hogy a király napról napra jobban
919 Zsuzsk| megint, azt hazudták neki, hogy Zsuzska azt mondta, hogy
920 Zsuzsk| hogy Zsuzska azt mondta, hogy van annak az ördögnek egy
921 Zsuzsk| meghallotta, mert tudta, hogy ezt legbajosabb lesz megtenni,
922 Zsuzsk| esküdni mennyre-földre, hogy süllyedjen el ebben az álló
923 Zsuzsk| Szegény Zsuzska könyörgött, hogy csak most az egyszer eressze
924 Zsuzsk| mindenféle ételt, italt, hogy hadd hízzon, ott tartották
925 Zsuzsk| kemencét, mikor úgy befűlik, hogy a puszta fenekén lángot
926 Zsuzsk| kemencét, mikor olyan volt, hogy a rongy a puszta fenekén
927 Zsuzsk| kelmed először, mutassa meg, hogy szoktak rajta ülni.~A vén
928 Zsuzsk| meglátta. Zsuzska elbeszélte, hogy és miképpen szabadult meg
929 Zsuzsk| elmondta egy füst alatt, hogy ő soha senkinek se mondta,
930 Zsuzsk| soha senkinek se mondta, hogy ezt vagy amazt el tudná
931 Zsuzsk| hazament, kereste a feleségét, hogy nem találta, benézett a
932 Zsuzsk| a kemencébe, megösmerte, hogy a felesége sült meg, nem
933 Zsuzsk| mindjárt megütötte a guta, hogy csak elesett, mint Szent
934 Szomor| nagyon szomorkodott azon, hogy az ő gyönyörű szép leánya
935 Szomor| kihirdette az országban, hogy aki az ő leányát megnevetteti,
936 Szomor| az a tulajdonsága volt, hogy aki hozzányúlt, úgy odaragadt,
937 Szomor| olyan jóízűt nevetett, hogy majd eldűlt bele.~A király
938 Szurke| kereste a mindennapi kenyerét, hogy eljárt a szürke lovával
939 Szurke| megunta ezt a dolgot, látta, hogy a más ember lova mindig
940 Szurke| Édes gazdám, mi dolog az, hogy más ember mindig két lóval
941 Szurke| az az oka, kedves lovam, hogy egy árva bogaram sincs,
942 Szurke| Elindult hát a szürke ló, hogy társat kerítsen magának;
943 Szurke| gondolta a fehérségéről, hogy hó van. Visszamegy az anyjához.~-
944 Szurke| nagy hó van odakint.~- Már hogy volna - feleli az öreg róka -,
945 Szurke| most kimenni, hó van.~- Már hogy volna most hó, hiszen éppen
946 Szurke| azzal maga ment ki. Látja, hogy nem hó, hanem szürke ló.
947 Szurke| szürke ló. Gondolkozóba esik, hogy kellene azt elhúzni onnan;
948 Szurke| elkezd a farkas tanakodni:~- Hogy kellene ezt az én barlangomhoz
949 Dongo | megfordult, ment a vásárra, hogy majd rászed valakit, eladja
950 Dongo | akarta mindegyik nézni, hogy milyen diót meg gyapjút
951 Dongo | kapott, akkor látták meg, hogy rászedték egymást. Mindjárt
952 Dongo | mondja a gyapjús -, látom, hogy kend is olyan nagy zsivány,
953 Dongo | felelt a másik. - Hát hogy hívják kendet?~- Dongónak.
954 Dongo | Utoljára arra határozták, hogy elmennek szolgálatot keresni.
955 Dongo | öregasszony váltig mondta, hogy neki csak egy ember kell,
956 Dongo | neki csak egy ember kell, hogy őnála csak egy tehénnel
957 Dongo | tehénnel kell gondolni, hogy mit tudna csinálni két ember
958 Dongo | egy jámbor tehén körül, hogy így, hogy úgy; de a két
959 Dongo | jámbor tehén körül, hogy így, hogy úgy; de a két obsitos nagyon
960 Dongo | körül? Úgy egyeztek meg, hogy egyik kihajtja a tehenet
961 Dongo | pipát meg egy szalmaszéket, hogy ha majd kiért a mezőre,
962 Dongo | ő meg úgy gondolta ki, hogy reggel kitisztítja az istállót,
963 Dongo | lett helyette, úgyannyira, hogy csak késő estére lett vele
964 Dongo | pajtás - kérdi Mohácsi -, hogy ment dolgod?~- Nagyon jól,
965 Dongo | olyan szép fűre találtam, hogy térdig ért a bodorka.2 Ott
966 Dongo | mért nem mondtad te nekem, hogy olyan szilaj az a tehén?~-
967 Dongo | Hát te mért nem mondtad, hogy olyan szilaj az a gané?~
968 Dongo | Itt elkezdtek tanakodni, hogy mi lehet a dolog bibéje.
969 Dongo | Utoljára is oda lyukadtak, hogy az ő gazdasszonyuk boszorkány,
970 Dongo | öreg boszorkány. Tudta, hogy a két cseléd majd a bérét
971 Dongo | szolgálóját:~- Majd ha mondom, hogy hozz pénzt a veremből, te
972 Dongo | elkezdtek leselkedni az ablakon, hogy merre megy a szolgáló. Hát
973 Dongo | a szolgáló. Hát látják, hogy a kertben, annak is a külső
974 Dongo | Kacsingattak egymásra, hogy nem lesz nehéz abból lopni.
975 Dongo | hírével. Ezek alig várták, hogy besötétedjék. Szereztek
976 Dongo | aztán elkezdtek tanakodni, hogy melyik menjen le.~- Eredj
977 Dongo | Mohácsi nem merte mondani, hogy mire akadt, mert félt, hogy
978 Dongo | hogy mire akadt, mert félt, hogy a cimbora otthagyja, csak
979 Dongo | otthagyja, csak biztatgatja, hogy mindjárt tele lesz. Míg
980 Dongo | verembe (mert ő azt gondolta, hogy az ott maradt) azt se mondta:
981 Dongo | felfortyant erre a méreg, hogy őt így rászedték.~- Ejnye,
982 Dongo | Mohácsi -, tudtam én azt, hogy ha megmondom, hogy mire
983 Dongo | azt, hogy ha megmondom, hogy mire akadtam, otthagysz,
984 Dongo | megjuhádzott, mert látta, hogy most is ő volt a kutyább.
985 Dongo | kutyább. Kikérdezte Mohácsit, hogy hát mit talált.~- Egyebet
986 Dongo | békát. - Mindjárt látták, hogy most is megcsalták egymást,
987 Dongo | megcsalták egymást, de még hogy a vénasszony is megcsalta
988 Dongo | aztán elkezdtek tanakodni, hogy miképpen kellene kenyeret
989 Dongo | keresni. Hát arra határoztak, hogy majd csak megélnek valahogy,
990 Dongo | katona uram, csak azért van, hogy volt a mi királyunknak egy
991 Dongo | gyűrűje, abban olyan kő volt, hogy ha a király befelé fordította,
992 Dongo | kihirdette az egész világon, hogy aki gyűrűjét meg tudja mondani,
993 Dongo | gyűrűjét meg tudja mondani, hogy hol van, olyan úrrá teszi,
994 Dongo | Mohácsi váltig rángatta hátul, hogy: "Majd téged is felakasztanak!",
995 Dongo | annál jobban erősítette, hogy ő is jövendőmondó.~A kocsmáros
996 Dongo | kocsmárosnak pedig megparancsolta, hogy míg ő visszajön, Mohácsinak
997 Dongo | a Dongó sorja. Azért is, hogy nagyon összeszoktak már,
998 Dongo | ment. Feltette hát magában, hogy majd ha látja, hogy hozzák
999 Dongo | magában, hogy majd ha látja, hogy hozzák Dongót, elszökik.
1000 Dongo | várakozás- és szabadságidőt, hogy annyi idő alatt tudja csak
1-500 | 501-1000 | 1001-1178 |