1-500 | 501-857
Part
1 VakKi | még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon
2 VakKi | orvosságot ha az életünkbe kerül is, megszerezzük.~A király
3 VakKi | királyfi ment be, de az is éppen úgy járt, mint a bátyja,
4 VakKi | járt, mint a bátyja, ez is kiszaladt a szobából.~Harmadik
5 VakKi | hogy miért jött, ehhez is hozzávágta az öreg király
6 VakKi | megállt, mint a pecek, kicsibe is múlt, hogy belé nem ment
7 VakKi | legkedvesebb fiam, de látom, most is te szántad el magad legjobban
8 VakKi | meggyógyulásomért (mert a kést is csak azért hajítottam utánatok,
9 VakKi | messze-messze, a Veres-tengeren is túl, a hármashegyen is túl
10 VakKi | Veres-tengeren is túl, a hármashegyen is túl lakik egy király, annak
11 VakKi | hozzák el, ha ezer ördög őrzi is. A legkisebb királyfi is
12 VakKi | is. A legkisebb királyfi is el akart menni, de a bátyjai
13 VakKi | ország gondja; de még meg is halhatok addig, míg oda
14 VakKi | oda lesznek, akkor - ha te is elmennél, kire maradna az
15 VakKi | királyfi, eltelt a második is, harmadik is, negyedik is,
16 VakKi | eltelt a második is, harmadik is, negyedik is, mégsem hallatszott
17 VakKi | is, harmadik is, negyedik is, mégsem hallatszott semmi
18 VakKi | tartotta, hogy odavesztek, el is akart már sokszor indulni
19 VakKi | mikor már az ötödik esztendő is a vége felé járt, a királyfinak
20 VakKi | szolgát lóra ültetett, maga is lóra ült, úgy fogtak neki
21 VakKi | felséges királyfi, mondanám is én, meg nem is.~- Mondjad
22 VakKi | mondanám is én, meg nem is.~- Mondjad no, bolond, hisz
23 VakKi | azt még a Veres-tengeren is kellett volna keresni, kapták
24 VakKi | kocsmáros se beszélt többet, én is eljöttem.~Nagyon elszomorodott
25 VakKi | beszéden a királyfi, elébb nem is akarta elhinni, de az inas
26 VakKi | meglövi, hát, uramfia, tán nem is hinnék kendtek, ha nem mondanám,
27 VakKi | vár a királyfira, de nem is tudja elvégezni, hacsak
28 VakKi | róka pajtás.~- No, azon ne is búsuljon a királyfi egy
29 VakKi | elférne rajta ezer ember is, azon pihenjen meg, azután
30 VakKi | pihenjen meg; aztán harmadszor is csak úgy tegyen. Többet
31 VakKi | rajta egy regiment katona is, azon megpihentek istenesen,
32 VakKi | mentek odább, mikor másodszor is elfáradtak a lovak, megint
33 VakKi | tettek. Mikor már negyedszer is alig tudtak a lovak úszni,
34 VakKi | mert még a hátulsó sövénye is a kertnek mind csupa aranyból-ezüstből
35 VakKi | az orrához ütődött volna is, úgy elvette szeme fényét
36 VakKi | elindult a madarat keresni, meg is találta nemsokára, ott ugrált
37 VakKi | téve, felérte a földről is, nem kellett érte felmászni,
38 VakKi | mertél arra még csak gondolni is, hogy az én aranytollú madaramat
39 VakKi | ellopja, ha az életébe kerül is, azzal visszament az inasához
40 VakKi | elszakította a harmadik szál szőrt is. Ott termett a róka megint.~-
41 VakKi | királynak, utoljára azt is hozzátette, hogy bizony
42 VakKi | gyémántszerszám, ha azt is el akarja hozni, vigyázzon,
43 VakKi | mondja ennek a királynak is azt, amit az elsőnek mondott.
44 VakKi | A város végéig az inasát is magával vitte, de már a
45 VakKi | meg!~Erre a többi kocsis is ráállott, adták kézről kézre
46 VakKi | ki balra. Erre a királyfi is hozzáfogott a munkához:
47 VakKi | gondolta magában; le is vette a falról, hanem amint
48 VakKi | mertél még csak arra gondolni is, hogy az én ezüsthúsú, aranyszőrű
49 VakKi | mertem volna - felelt ennek is nagy hetykén a királyfi -,
50 VakKi | szakítani a negyedik szál szőrt is. Ott termett a róka.~- No,
51 VakKi | királyfi szakácsnak, mindjárt is bement a konyhába; hanem
52 VakKi | mint valami királyfi. Nem is hagyta abba a dolgot, hanem
53 VakKi | gazdag király fia, meg mást is mindent, az egész élete
54 VakKi | halálosan. A kisasszony is elbeszélte, hogy az ő kezét
55 VakKi | olyan öreg, hogy a hamut is mamunak mondja, hanem ez
56 VakKi | ezen szörnyű módon, már azt is gondolta, hogy érte se megy
57 VakKi | tanácsot kérhet a rókától. El is szöktette szerencsésen,
58 VakKi | elszakította az ötödik szál szőrt is. Ott termett a róka.~- Mi
59 VakKi | igazi, úgyhogy a királyfi is alig tudta megismerni őket,
60 VakKi | után. A város végén utol is érte, aztán mentek együtt;
61 VakKi | elértek ahhoz a királyhoz is, akihez a lovat kellett
62 VakKi | búcsúzás nélkül jött el innen is, az istálló ablakán, azzal,
63 VakKi | Lövöldöztek utánuk a katonák, bele is lőttek egyszer a róka hátába,
64 VakKi | se látszott meg. Utánok is próbált úszni egynehány
65 VakKi | legutoljára meg a szép kisasszonyt is kétfelé vágta, azt is elosztotta,
66 VakKi | kisasszonyt is kétfelé vágta, azt is elosztotta, mert azt is
67 VakKi | is elosztotta, mert azt is az úton szerezték együtt.~
68 VakKi | mindent, még az aranygallyakat is, nem is akartam elvenni,
69 VakKi | az aranygallyakat is, nem is akartam elvenni, csak azt
70 VakKi | szó nélkül, mindjárt fel is támasztom én mind a hármat.~
71 VakKi | nyelte volna el. A királyfi is hát a kisasszonyt felültette
72 VakKi | nem volt elég, hanem meg is öltek egy szegény kupec
73 VakKi | hiába! A gonoszságot a tyúk is kikaparja, rájok világosodott,
74 VakKi | királyfin, azonfelül jól meg is kente mindegyiket, úgyhogy
75 VakKi | mátkája ölébe, elaludt, az is ráhajtotta őrá a fejét,
76 VakKi | ráhajtotta őrá a fejét, az is elszunnyadt, az inas meg
77 VakKi | szerezték meg a madarat. Úgy is tettek. Legelőször az inashoz
78 VakKi | éppen a királykisasszonyt is meg akarták ölni, hanem
79 VakKi | konyhaszolgálóvá teszik is, csak az életének kegyelmezzenek.
80 VakKi | gonosz szívű, vadállatnál is vadabb királyfit is megindította
81 VakKi | vadállatnál is vadabb királyfit is megindította ez a szép beszéd,
82 VakKi | szolgálók közé, még azok közt is a legeslegutolsónak tették,
83 VakKi | fele útjára se ért, lám, ők is mennyi ideig voltak oda!
84 VakKi | odament, feltámasztotta őt is, az inasát is azzal a fűvel,
85 VakKi | feltámasztotta őt is, az inasát is azzal a fűvel, amivel azelőtt
86 VakKi | azelőtt már a kisasszonyt is felelevenítette.~- Hanem
87 VakKi | lakodalmat csaptak, a róka is ott volt benne, hanem azután
88 Panci | még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt egy szegény
89 Panci | talál a ház körül, most is, míg a városban voltam kenyeret
90 Panci | ütném-verném, mikor még a sövényt is mind felfonta aranyfonalnak.~
91 Panci | mikor még a ház tetejéből is mind aranyfonalat fon, pedig
92 Panci | rossz leánytól; a királyfi is megörült, mert szép is volt
93 Panci | királyfi is megörült, mert szép is volt a leány, de azt is
94 Panci | is volt a leány, de azt is meggondolta, hogy ha még
95 Panci | hogy ha még a sövényből is aranyfonalat csinál, hát
96 Panci | lenből milyet fonhat?~Nem is húzták-halasztották a dolgot,
97 Panci | feleségem, te talán meg is unod magad, hogy nem fonhatsz,
98 Panci | vagy egy szekérrel.~Vett is a királyfi annyit, hogy
99 Panci | mitévő legyen? Utoljára is arra határozta, hogy odaadja
100 Panci | tűz ötlik a szemembe. Én is mindjárt arra fordítottam
101 Panci | hogy majd a pajtásaimnak is megmutatom a csodabogarat,
102 Panci | szobájában, még az ablakát is nyitva hagyta, egyszer csak
103 Panci | mondják: a sok fonástól.~Úgy is lett. Hazament a király,
104 Panci | hogy hátha az ő felesége is így megpúposodnék; de csak
105 Panci | ajaka a mellét verte. Ennek is adott a király egy aranyat,
106 Panci | király egy aranyat, S ettől is megkérdezte, mitől nőtt
107 Panci | kevesebbet fonjon, neki is indult, hogy bemegy a házba,
108 Panci | koldusasszony.~- De nem is engedem ám, hogy többet
109 Panci | megégettette, még a hamuját is kihordatta az udvarából.~
110 Panci | maradt a királynénak. Még ma is boldogul élnek, ha meg nem
111 Veres | hogy néha a királyné maga is megsokallta ezt a nagy szeretetet,
112 Veres | tán ha agyonütötték volna is. Egyszer beteg lett a királyné,
113 Veres | meghalt az anyja, a házban is alig tudták megtartani,
114 Veres | Hej, szegény Ferkó nem is gondolta volna, hogy az
115 Veres | aztán meg a korpakenyeret is darabonként kéztől adta
116 Veres | majd másképp vette volna ő is a dolgot. Itt - lelkemadta -
117 Veres | neki a dolgot. A király is megörült, amint meghallotta,
118 Veres | akad gazdája, jó lesz az is fejőstehénnek. Bekötötték
119 Veres | hogy az ellenség szíve is megesett volna rajta. A
120 Veres | elveszítik mind a kettőjöket. Nem is szólt Ferkó senkinek, de
121 Veres | színben vannak.~A lányaitól is kérdezte, nem tudják-e ennek
122 Veres | közepén, mert - azt meg el is feledtem mondani - ez a
123 Veres | Lement a középső leány is, ez is megállott az istállóajtóban,
124 Veres | Lement a középső leány is, ez is megállott az istállóajtóban,
125 Veres | megállott az istállóajtóban, ezt is behítta a veres tehén:~-
126 Veres | hadd tartsalak jól téged is. De előbb behunyd a szemed,
127 Veres | Teleette magát ez a leány is, hogy majd kipukkadt, azután
128 Veres | rá, nem bánja, ha lemegy is. Lement hát a leány, s megállt
129 Veres | veres tehén behívta ezt is:~- Gyere be, te kutyának
130 Veres | hagy tartsalak jól téged is, de először hunyd be a szemed!~
131 Veres | mikor fel akart menni, erre is ráparancsolt a veres tehén,
132 Veres | veres tehén - aki pedig nem is tehén, hanem a Ferkó édesanyja,
133 Veres | gondodat viseli, de nem is hagyom én magam levágni,
134 Veres | Megijedt szörnyen, hogy már ez is meghal, mindjárt összehívta
135 Veres | segíteni.~Gyógyították volna is ezek a királynét mindenféle
136 Veres | veres tehenet, délre el is lesz készítve a szíve. Biz
137 Veres | készítve a szíve. Biz ennek kár is volt olyan nagy feneket
138 Veres | nagy feneket keríteni.~El is küldött a király mindjárt
139 Veres | mindenének vége lett, az asszony is pusztította, a három eladó
140 Veres | pusztította, a három eladó leány is prédálta, egyszóval, mikor
141 Veres | háztól, az Isten áldása is otthagyta, földönfutóvá
142 Veres | földönfutóvá lett a király is, a királyné is leányaival
143 Veres | a király is, a királyné is leányaival együtt.~A veres
144 Veres | most, ha ezer lelke van is, meg kell neki halnia, holnap
145 Veres | viaskodni.~- No, fiam, ha ez is ellenem van, akkor meg kell
146 Veres | aranyhídhoz, gyere ki te is, állj meg a híd mellett,
147 Veres | sokáig viaskodtak, utoljára is az oroszlán kerekedett felül,
148 Veres | nélkül maradt Ferkó. Különben is nagyon szomorú volt szegény,
149 Veres | mondja neki.~- Bizony hé, nem is lesz nekem jókedvem ebbe
150 Veres | beszegődöm juhásznak, meg is őrzöm a nyájat hűségesen,
151 Veres | felelt rá Ferkó, mert maga is azt gondolta, hogy neki
152 Veres | gondolta, hogy neki már nem is lehet soha többet jókedve.~
153 Veres | akkor aztán megeszi, a nyáj is őrá marad; Ferkó pedig eladott
154 Veres | nagy bált adott, Ferkót is meghívta bele. El is ment
155 Veres | Ferkót is meghívta bele. El is ment Ferkó: csináltatott
156 Veres | élete történetét, hogy ő is királyfi, meg mindent, ami
157 Veres | hagyják egymást.~Másnap meg is kérte Ferkó a királytól
158 Veres | fogadása, nagyon megijedt ő is, a menyasszonya is. Szaladtak
159 Veres | megijedt ő is, a menyasszonya is. Szaladtak nagy ijedten
160 Veres | lakodalmat csaptak. Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
161 KisKa | De a török császár erővel is elvette tőle, hazavitte,
162 KisKa | asszony lett belőle, még máig is él, ha meg nem halt.~ ~
163 Ozik | volt, még az Óperencián is túl volt egy özvegyember
164 Ozik | kisleány már nagyobbacska is volt, okosabb is volt, mint
165 Ozik | nagyobbacska is volt, okosabb is volt, mint a kisfiú, sokszor
166 Ozik | nekik tetszett, de még rájok is parancsoltak, hogy vagy
167 Ozik | mindig egyenek, a mostohájok is mindig édesgette, lelkemezte
168 Ozik | dínomdánomot csapunk belőlök.~Így is lett. Szombaton este odatette
169 Ozik | elillanni. Mikor már a vizet is kitöltötte az asszony a
170 Ozik | Nosza rajta! A kisleány is kiszaladt, utolérte az öccsét,
171 Ozik | találtak egy rókanyomot, az is tele volt vízzel. Megint
172 Ozik | lábán állani. Harmadszor is találtak egy kis őznyomot,
173 Ozik | találtak egy kis őznyomot, az is tele volt vízzel. Azt mondja
174 Ozik | között. Odament a király is megnézni, mit ugat a kutya.
175 Ozik | húzta maga után a kis őzikét is. A király kikérdezte, hogy
176 Ozik | jól bánjanak velök.~Fel is növekedett a kisleány gyönyörűségesen,
177 Ozik | belőle, hogy öreg ember szeme is megállott rajta; a kis őzike
178 Ozik | beleszeretett a király a leányba, el is vette feleségül. Nagy lakodalmat
179 Ozik | vén csoroszlya, mert neki is volt egy ragyavert pofájú
180 Ozik | olvasta volna -, még azt is elmondta, hogy hogy történt,
181 Ozik | isett-visett a lelke. Be is lopódzott egyszer a palotába,
182 Ozik | őzikét, már köszörülték is ki neki a kést, akkor azt
183 Ozik | Megígérte a kocsis, de meg is tette. Mikor fel volt terítve
184 Ozik | sarkára.~A kis őzike baját is annyira szívére vette a
185 KisKo | tyúkkal, kaláccsal. Borért is leküldte az ember a leányát
186 KisKo | hát az ember a feleségét is:~- Ugyan, anyjuk, eredj
187 KisKo | leült a lánya mellé, ő is rákezdte a sírást.~Nagyon
188 KisKo | vesztek.~Lement az ember is, még akkor is ott zokogtak
189 KisKo | Lement az ember is, még akkor is ott zokogtak azok egymás
190 KisKo | elkeserítették, hogy az is közibük ült, segített nekik
191 KisKo | kendtek leányát, ha az Isten is úgy akarja.~Elindult a legény,
192 KisKo | teknővel, látja kend, most is abban munkálkodom; de adnék
193 KisKo | abban munkálkodom; de adnék is száz forintot annak az embernek,
194 KisKo | házon két ablakot, az ajtót is nagyobbra vette, mindjárt
195 KisKo | ház. A legény megkapta itt is a száz forintot, azzal ezt
196 KisKo | száz forintot, azzal ezt is otthagyta.~"No - gondolta
197 KisKo | akadtam már második bolondra is."~Megint mendegélt, talált
198 KisKo | másik felől kibúvik. Adnék is száz forintot annak az embernek,
199 KisKo | héját lát, dugdosás nélkül is maga alá veszi őket.~Az
200 KisKo | legénynek a száz forintot. Az is megörült neki, mindjárt
201 KisKo | két hét múlva a lakodalmat is megtartották. Többet aztán
202 KisKo | megtartották. Többet aztán nem is hallottam felőlök, csak
203 KisKo | nekik egy kisfiúk, vettek is neki ködmönt, hanem azért
204 KisKo | nem ütötte agyon. Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
205 Raado | mindig vigadtak, még annak is jókedve volt, akinek apját-anyját
206 Raado | beértek egy erdőbe, abban is mentek már két nap, két
207 Raado | róla, még az utolsó fakanál is mind fel van írva.~- Jól
208 Raado | tetszik, királyi parolámra is fogadhatom, de tudom, hogy
209 Raado | fia, s íme, ezt az egyet is oda kellett adni idegen
210 Raado | se inge, se galléra, nem is látta soha, aztán csak úgy
211 Raado | Rászállott a bánat a királynéra is, de hiába volt minden búslakodás,
212 Raado | a szép fiú gyermek, meg is keresztelték Ráadónak. Mikor
213 Raado | lehetett, hazakerült a király is a háborúból; attól fogva
214 Raado | érte, de elmúlt tizenhárom is, a tizennegyediknek is a
215 Raado | tizenhárom is, a tizennegyediknek is a derekán gázolt, mégse
216 Raado | Hallgatózik jobban, másodszor is kiáltják: "Ráadó lelkem,
217 Raado | szoba nyílt meg előtte; abba is bement, királyfi volt, de
218 Raado | tündérkirály lakik, nem is érsz oda tán esztendeig
219 Raado | vízbe, fürdik; jön a másik is, leszáll, megrázkódik, még
220 Raado | Anyicska hattyúruháját, oda se is add neki, míg meg nem ígéri,
221 Raado | elbúcsúzott tőle.~Ráadó legelőször is az inasát küldte vissza,
222 Raado | hattyú, a középső kisasszony is, leszállt, megrázkódott,
223 Raado | dehogy lehet még festeni is párját! Ráadó mindjárt halálig
224 Raado | úgy elbámult. Anyicska is levetkőzött, ment a vízbe,
225 Raado | elment, jött a második is, felvette a hattyúruhát,
226 Raado | hirtelen mindenbe, mert ő is megszerette halálosan Ráadót,
227 Raado | el volna fáradva, hogy ne is gyanítsanak semmit. Ezzel
228 Raado | el van fáradva, de hogy is ne, mikor olyan messze útról
229 Raado | Ráadó a szép kőpadon, el is aludt szép csendesen. Mikor
230 Raado | számba se veszi, mintha nem is volnának, arra a jöttment
231 Raado | A két nagyobb leánynak is elmondta a királyné, azoknak
232 Raado | elmondta a királyné, azoknak is nagyon tetszett ez a beszéd,
233 Raado | kanál vízben, a királyt is mindig szidta, hogy minek
234 Raado | kenyeret fogyasztja. Egyszer is elkezdett neki beszélni:~-
235 Raado | Bement Ráadó, az estét is alig várta; Anyicska elővett
236 Raado | bevessétek, a búza kikeljen, meg is nőjön, meg is érjen, azt
237 Raado | kikeljen, meg is nőjön, meg is érjen, azt felarassátok,
238 Raado | érjen, azt felarassátok, el is nyomtassátok, meg is rostáljátok,
239 Raado | el is nyomtassátok, meg is rostáljátok, hogy reggelre
240 Raado | nyomtatni. Mikor a szóráshoz is hozzáfogtak, mondja Anyicska
241 Raado | Ráadónak:~- Eredj ki már te is, lelkem, mindjárt virrad,
242 Raado | ablakon, lássa, hogy te is dolgozol, ne is gyanítsa,
243 Raado | hogy te is dolgozol, ne is gyanítsa, hogy ez nem a
244 Raado | Mikorra kiért Ráadó, már fel is volt szórva, csak szét kellett
245 Raado | mennyire ment a fiúnk, maga is hogy dolgozik, hogy tud
246 Raado | garas ára eszed volna, te is észrevennéd, hogy az csinál
247 Raado | vagy, fiam, Ráadó, máskor is így végezd el, amit rád
248 Raado | beültetve szőlővel, a szőlő meg is nőjön, meg is érjen, le
249 Raado | szőlő meg is nőjön, meg is érjen, le is legyen szüretelve,
250 Raado | nőjön, meg is érjen, le is legyen szüretelve, a must
251 Raado | fel legyen kapálva, meg is érjen, be is legyen szüretelve,
252 Raado | kapálva, meg is érjen, be is legyen szüretelve, a must
253 Raado | udvarban volt, nosza rajta! - ő is elővesz egy lopótököt, töltögeti
254 Raado | ellene?~- Van bizony, neked is volna, ha olyan tökkelütött
255 Raado | megdicsérte, hogy Ráadó maga is megsokallta. Ezt a dicsérést
256 Raado | nem tudja megtenni, fel is út, alá is út, itt olyan
257 Raado | megtenni, fel is út, alá is út, itt olyan mihaszna emberrel
258 Raado | hívatta a király harmadszor is Ráadót.~- No, fiam, Ráadó,
259 Raado | nyergeltem én már meg olyan lovat is, amit akkor fogtak be a
260 Raado | szégyellte volna, tán sírt volna is. Hát egyszer, amint ott
261 Raado | azután a másik kettővel is csakúgy tégy.~Másnap reggel
262 Raado | palotájában mi történik, tele is gyűlt az udvar úgy emberrel,
263 Raado | királykisasszonyra - került a sor. Ez is szórta eleinte a tüzes villámot,
264 Raado | tüzes villámot, de mikor ezt is körülkanyarította a sarkantyúval,
265 Raado | körülkanyarította a sarkantyúval, ez is megállott, mint a pecek,
266 Raado | megállott, mint a pecek, ezt is megnyergelte, azután megnyargalta
267 Raado | visszakerültek, bekergette ezt is az istállóba. Már csak a
268 Raado | gondolt, körülkanyarította ezt is a sarkantyúval, ez is megállt
269 Raado | ezt is a sarkantyúval, ez is megállt egy álló helyében
270 Raado | őket, míg oda lesz, ígérte is az asszony szájjal, hej,
271 Raado | ki a gyermekeket. Gondolt is ki egyet: nagy üstökben
272 Raado | ihogni-vihogni egymással."~El is készíttetett már mindent,
273 Raado | kivitette az udvarra, az olajat is a tűzhöz tetette, csak az
274 Raado | úgysincs neki több fia, ott is király leszek én, te meg
275 Raado | mi jó egérutat kapunk.~Ki is mentek szerencsésen a várból,
276 Raado | esztendővel, de mi gondom is nekem akárki fiára, leányára?
277 Raado | visszafordult. "Hátha rosszul is néztem meg otthon, ott vannak
278 Raado | magadban semmit se tudsz.~Ki is tépte az egész táblát, de
279 Raado | az csak gaz volt. Hátára is szedte mind, amit kitépett,
280 Raado | hallgatta, elégett a tűz, el is hamvadt, mégse hallott semmit.~-
281 Raado | forgószél, vagy tán még annál is sebesebben.~Ráadó meg Anyicska
282 Raado | egérutat kaptak, mentek ők is, amint bírtak, de mégis
283 Raado | rucára, de a golyó elől is mindig lebukott, sehogy
284 Raado | meg, ha ezer lelketek van is, elveszítlek benneteket.~
285 Raado | el közte Anyicska; maga is kiállott oda, hol legtöbb
286 Raado | kapott egy gereblyét; eddig is sebesen ment, de az mind
287 Raado | amint most nekiindult, utol is érte a két gyermeket, mindig
288 Raado | beérte őket, hogy a gereblyét is kinyújtotta, hogy majd beleakasztja
289 Raado | az anyjára, ki még akkor is ott dühösködött, ott káromkodott,
290 Raado | Anyicskán - a leányon - volt is egy kis hatalma, őrajta
291 Raado | úgy megtépték, hogy bőr is alig maradt rajta. Mikor
292 Raado | el magad szép személyét is?~Megvigasztalódott Anyicska,
293 Raado | vagyunk az apám városában, nem is messze az apám palotájától;
294 Raado | odaértem, akkorra vissza is jövök.~Beleegyezett Anyicska,
295 Raado | volna. De ha elfelejtenél is, csak azt a gyűrűt őrizd
296 Raado | legelőször láttuk egymást, én is megőrizem, amit tőled kaptam,
297 Raado | nagyon bánta, ha nem beszél is, csakhogy otthon marad,
298 Raado | kézbe adni. Mindjárt ki is hirdette országszerte, hogy
299 Raado | veszi el, az esküvő napja is ki van már tűzve, akkor
300 Raado | akkor majd az országát is átadja az öreg király a
301 Raado | valóságos vendégnek, még meg is izente neki, hogy okvetlen
302 Raado | Anyicska a meghívásnak, adott is a vőfélynek olyan pántlikát,
303 Raado | leszakadt a ház, még a süketnek is bokájába ment a szép muzsika.~
304 Raado | de nem tudta, hogy hol. Ő is kérdezte tőle, hogy ki,
305 Raado | országunkbeli szokást itt is szeretném megtartani.~A
306 Raado | még maga a menyasszony is azt mondta, hogy ha szeretik
307 Raado | nagy zsákba betömve, én is ott voltam, ugráltam, táncoltam,
308 Raado | mind kidőlt a sok víz; te is ott voltál, majd a vízbe
309 Raado | megkaptalak, üstöködnél fogva ki is rántottalak. Ha ki nem rántottalak
310 Janko | senki csizmáját, mikor úr is lehet, ő bizon úr lesz.
311 Janko | bizon úr lesz. Az anyja is pártját fogta, de az öreg
312 Janko | az ötödik kerék.~Az anyja is helybenhagyta, elindult
313 Janko | majd hazaviszem én. - Haza is vitte az öreg ember kunyhójáig,
314 Janko | gyönyörű hattyúéneklést; ő is hirtelen elbúvik, elkezd
315 Janko | kis hattyú, levetette ez is a hattyúruhát, egy még hetvenhétszerte
316 Janko | megfürdött a tóban, s elment ez is.~Szegény Jankó jobb szerette
317 Janko | jobb szerette volna, ha nem is született volna, mert halálosan
318 Janko | ha tízannyi ideig élnél is, mint ameddig élsz, mégse
319 Janko | várta a legkisebbet. El is jött az nemsokára, leszállt
320 Janko | alatta, hogy a parasztja nem is látszott a sok aranytól-ezüsttől,
321 Janko | tojás; de levetette ezt is, belement a vízbe. Jankónak
322 Janko | az édesapám mondta volna is -, hogy ilyen úr lesz belőled.~
323 Janko | Édes napamasszony, az Isten is áldja meg, mutassa meg nekem
324 Janko | a hattyúruhát, a színét is elfelejtettem már.~- Jaj,
325 Janko | vágyjunk vissza, tetőled is azért kellett eljönnöm;
326 Janko | megyek, ha mindjárt itt halok is meg. Hanem mondd meg, mi
327 Janko | ördögöt. Nemsokára haza is jött, még az udvaron elkezdett
328 Janko | összevissza, odament a fogashoz is, elkezdett kotorászni a
329 Janko | kotorászni a ruhák közt, Jankó is hirtelen kiugrott, úgy levágta
330 Janko | feleségének, hogy elhozza azokat is. "Legalább legyenek itt
331 Janko | uram, nem bánom, ha elmégy is értök, itt van egy gyűrű,
332 Janko | villám, vagy tán még annál is sebesebben, úgyannyira,
333 Janko | édesanyám, jöjjenek velem, ne is kérdezzék, hogy hova, csak
334 Janko | meglátta a menyét.~Jankó is megörült, mert a felesége
335 Janko | Meghallotta azt a két királyfi is, azok is elmentek a lakodalomra,
336 Janko | a két királyfi is, azok is elmentek a lakodalomra,
337 Janko | nagyobb királykisasszonyt, el is vették mindjárt. Erre még
338 Farka | volt, még az Óperencián is túl volt, volt egy tojás.
339 Farka | Megyek világra.~- Én is megyek, menjünk együtt.~
340 Farka | Megyünk világra.~- Én is megyek, menjünk együtt.~
341 Farka | koma?~Megyünk világra.~- Én is megyek, menjünk együtt.~
342 Farka | Megyünk világra.~- Én is megyek, menjünk együtt.~
343 Farka | bemegy, ha ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől.~
344 Farka | nem félek én semmitől.~Be is ment. Hogy az övék volt
345 Farka | mi hol áll. Legelőször is a kandalló tetején kereste
346 Farka | szaladt kifelé, az ökör is nekiesett, felkapta a szarvára,
347 Farka | Akkor nekiindultak, még most is szaladnak, ha meg nem álltak.~ ~
348 Koro | ringatta volna, az én mesém is tovább tartott volna.~ ~
349 Feher | még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon
350 Feher | húzza le a kérgét. A fiú le is húzta.~Erre azt mondta neki
351 Feher | rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak
352 Feher | ért, ki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember
353 Feher | vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott,
354 Feher | hogy majd oda ragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már
355 Feher | mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csináltak.
356 Feher | a kását, odament őhozzá is Hétszűnyű Kapanyányimonyók,
357 Feher | tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását Hétszűnyű
358 Feher | két nap kása nélkül.~Ahhoz is odament Hétszűnyű Kapanyányimonyók,
359 Feher | többi három hazajött, ezt is jól elpáholták.~Fehérlófia
360 Feher | Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszűnyű Kapanyányimonyók.
361 Feher | Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta,
362 Feher | ott, hanem elvitte a fát is magával.~Mindjárt elindultak
363 Feher | harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta magát.~Azt
364 Feher | meg ezer ördögtől sem!~Le is ment fele útjáig, de tovább
365 Feher | Fehérlófia:~- Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét!~
366 Feher | viaskodjunk meg a rézszürűmön!~Meg is viaskodtak. De Fehérlófia
367 Feher | idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta
368 Feher | soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz
369 Feher | indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák. Amint mennek,
370 Feher | ezért, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem
371 Feher | Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt
372 Feher | maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak
373 Feher | szegény akár ítéletnapig is. Mert amint a három szolga
374 Feher | előfogta egy nagy záporeső, ő is hát beléhúzta magát a szűrébe,
375 Feher | magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet
376 Feher | szalonnát, azután az utolsót is megette. Már látták a világosságot
377 Feher | lábaszárát adta neki.~Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia
378 Feher | lelkem teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -,
379 Feher | gulyás útba igazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró
380 Feher | Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő
381 Feher | majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében,
382 Feher | megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor
383 Feher | lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
384 Farkas| történt.~- No hát fussunk, én is futok.~Futottak, futottak,
385 Farkas| történt.~- No hát fussunk, én is futok.~Megint futottak,
386 Farkas| történt.~- No hát fussunk, én is futok.~Megint futottak,
387 Farkas| történt.~- No hát fussunk, én is futok.~Futottak, futottak,
388 Farkas| történt.~- No hát fussunk, én is futok.~Futottak, futottak,
389 Farkas| földindulás!" Már rájok is esteledett, de azért ők
390 Farkas| most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így
391 Farkas| jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép,
392 Farkas| az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is
393 Farkas| is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas az is
394 Farkas| is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj be
395 Farkas| Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De biz
396 Farkas| jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép,
397 Farkas| az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is
398 Farkas| is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj be
399 Farkas| Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor
400 Farkas| Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap. Hanem
401 Farkas| jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép,
402 Farkas| az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom jaj be
403 Farkas| rút!~Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra.
404 Farkas| Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De
405 Farkas| jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj be
406 Farkas| rút!~Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két
407 Farkas| napra. De biz utoljára az is elfogyott. Megint nagyon
408 Farkas| ezzel megérte egy hétig is. Hanem akkor ez is elfogyott.
409 Farkas| hétig is. Hanem akkor ez is elfogyott. Megint megéhezett
410 Farkas| bundát csináltak, még most is viselik, ha el nem nyűtték.~ ~
411 Felig | helyre, mint a bátyja, jól is lakott a kecske megint úgy,
412 Felig | embert, elkergette ezt a fiát is.~Harmadnap reggel nem volt
413 Felig | most látta, hogy a két fiát is ártatlanul kergette el a
414 Felig | megdöflek."~Megijedt a farkas is, elszaladt a medvéhez.~-
415 Felig | lyukában.~Odamegy a medve is a lyukhoz, beszól rajta:~-
416 Felig | megdöflek."~Megijedt a medve is, elszaladtak mind a hárman.
417 Felig | sündisznó.~- Jaj, szaladjunk, te is szaladj, ördög van a róka
418 Felig | erősebb vagyok, farkas komám is, mégse tudtuk - felel a
419 Felig | megismerték őkelmét a medve is, farkas is; megfogták, széjjeltépték,
420 Felig | őkelmét a medve is, farkas is; megfogták, széjjeltépték,
421 Felig | tépték volna, az én mesém is tovább tartott volna.~ ~
422 Egys | Kimentünk a piacra, meg is vettünk mindent, de borsót
423 Egys | venni, végy te." Vissza is mentem én, vettem is borsót,
424 Egys | Vissza is mentem én, vettem is borsót, de nem találtam
425 Egys | üst se tenne ki rajta. Én is éhes voltam, mondom az asszonynak: "
426 Egys | káposztával, hogy még most is tele van a hasam korpaciberével.~
427 Egys | elkezdett táncolni, engem is megfogott, hogy táncoljak
428 Egys | kellene lökni; mindjárt oda is hozta a garathoz. Én is
429 Egys | is hozta a garathoz. Én is megijedtem, hogy rám veti,
430 Egys | A lármára a molnármester is felébredt, kijött, megdicsért,
431 Egys | én beállok" - mondom, be is állottam mindjárt. A gazdám
432 Egys | csillagos nyelű bicskáját is, hogy egyem vele. Eszegettem,
433 Egys | bicskáért, elfutottam innen is.~Nyargaltam hegyen-völgyön,
434 Egys | próbáltam az ablakán, állva is könnyen bementem. Odabent
435 Egys | nem megyek" - Ott volt ez1 is, mindjárt fülön fogtam. "
436 Egys | elnyelte, majd belefúlt. Bele is fulladt volna, de én felszaladtam
437 Egys | hiszi, megnézheti, még most is ott van az orrán a két lyuk,
438 Tunder| már csak kettő volt, azok is szomorúan egymásra hajoltak,
439 Tunder| tündérkisasszony lépett ki belőle, ez is elkiáltotta magát fuldokló
440 Tunder| se tudott vizet adni, ez is ott halt meg szeme láttára,
441 Tunder| a szíve repedt belé. Ezt is végig-végigsiratta a királyfi,
442 Tunder| kis fa, hogy hátha abban is van szép tündérkisasszony.
443 Tunder| oda. De másnap reggel nem is várt keltést, felkelt még
444 Tunder| csakugyan kilépett ebből is egy nem hétszer, de hetvenhétszer
445 Tunder| első volt, elsikoltotta ez is magát:~- Jaj, vizet, vizet,
446 Tunder| hagysz!~A tündérkisasszony is nagyon megszerette a királyfit,
447 Tunder| mendegéltek, már az erdőből is kiértek, hanem már ott nagyon
448 Tunder| tündérkisasszonyra, különben is gyenge volt még, alig bírta
449 Tunder| arra, ott várja meg. Úgy is tettek. A királyfi elment
450 Tunder| volt, azt gondolta, más is olyan, kibeszélt neki mindent,
451 Tunder| amint ezt meghallotta, nem is gondolkozott soká, nem törte
452 Tunder| Észrevette ezt a cigányleány is, gondolta, hogy nem jó lesz
453 Tunder| biz azt, van otthon száz is, majd töltheted bennök kedved,
454 Tunder| látnám, azt gondolnám, nem is te vagy.~- Jaj, kedvesem,
455 Tunder| cigányleányhoz, mert az is felvette magát a sok ételtől-italtól,
456 Tunder| azt elveszíteni, talált is ki utoljára egyet. Betegnek
457 Tunder| mégpedig súlyos betegnek, nem is gyógyult meg semmitől, pedig
458 Tunder| számát se lehetett tudni, elő is vették minden mesterségöket,
459 Tunder| beszélték róla, hogy alkudozik is már a másvilágiakkal, magához
460 Tunder| fogják meg mentől elébb; meg is fogták, meg is sütötték.
461 Tunder| elébb; meg is fogták, meg is sütötték. A királyné tudta,
462 Tunder| maradjon az udvaron. Maga is, mikor ette a halat, mind
463 Tunder| lehet megtűrni tovább, ezt is, akárhogy, mint, de el kell
464 Tunder| tettette hát magát, nem is gyógyult meg semmitől, hiába
465 Tunder| ki az udvaron, de attól is csak úgy, ha derekát, gyökerét,
466 Tunder| tartotta, hogy elveszett. "Hogy is maradhatott volna meg, mikor
467 Tunder| köcsögfedő, mintha az Isten is annak szánta volna. Felvette
468 Tunder| kis deszkának, mindjárt be is fedte vele a legszebb köcsögjét,
469 Tunder| csinálhatta ezt? Utoljára is azt gondolták, hogy más
470 Tunder| se takarítottak ki, most is széjjelhagytak mindent.
471 Tunder| akarnának menni, az ajtónál is úgy tettek, mintha bezárnák,
472 Tunder| testvérét, hogy vágta le őt is, hogy esküdtek hűséget egymásnak,
473 Tunder| eltartják ők; a leány ott is maradt, mert hát hová is
474 Tunder| is maradt, mert hát hová is mehetett volna?~Már jó ideig
475 Tunder| maguknak sincs, mikor maguk is véres verejtékkel keresik,
476 Tunder| keresik, aztán még csak nem is segíthet nekik a munkában,
477 Tunder| senki nyakán kolonc. Meg is kérte még aznap a szegény
478 Tunder| cigányfajta volt még a lelke is, telhetetlen is volt, semmivel
479 Tunder| a lelke is, telhetetlen is volt, semmivel se érte meg,
480 Tunder| kívánt mindenből; szobaleánya is volt neki elég, de azért
481 Tunder| neki elég, de azért ezt is meg akarta fogadni, kérdezte,
482 Tunder| ember leánya volt ez, úgy is nevelték, mint a kisasszonyokat
483 Tunder| a bérben, még aznap haza is ment az új szobaleány.~Mikor
484 Tunder| új szobaleány nem, ennek is mondták mindnyájan, a király
485 Tunder| mindnyájan, a király maga is, hogy meséljen egyet, de
486 Tunder| eltemettette.~Már itt a királyné is tudta, hogy kiről van szó,
487 Tunder| levágta a második kis fát is; ebből is kilépett egy még
488 Tunder| második kis fát is; ebből is kilépett egy még szebb tündérkisasszony,
489 Tunder| szebb tündérkisasszony, ez is vizet kiáltott, hogy nem
490 Tunder| királyfi, megfulladt ez is.~Itt a királynénak eszébe
491 Tunder| ilyen jól tudja, tovább is tudhatja, jobb lesz elejét
492 Tunder| Beleszólott hát a mesébe:~- Ne is mondd tovább, leányom, tudom
493 Tunder| No, én nem tudom, nem is hallottam soha, csak folytasd.~
494 Tunder| korsó vizet meg egy poharat is. Mikor odaért a harmadik,
495 Tunder| a bicskáját, levágta azt is. Abból is kilépett egy szép
496 Tunder| bicskáját, levágta azt is. Abból is kilépett egy szép tündérleány,
497 Tunder| már ezt, hogy fáj a fülem is, ha hallom.~De a király
498 Tunder| mondani, felpofozlak!~- Én is ott leszek ám - felelt rá
499 Tunder| lassanként a cigányleány is csak szépült, ő is hozzászokott,
500 Tunder| cigányleány is csak szépült, ő is hozzászokott, utoljára még
1-500 | 501-857 |