1-500 | 501-816
Part
1 VakKi | vak király~Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
2 VakKi | megszerezzük.~A király erre nem szólott egy szót se, hanem
3 VakKi | ereszteni, hogy ha ők ki nem tudták venni az apjokból,
4 VakKi | sokra megy, de a királyfi nem tágított, hanem bement.
5 VakKi | király a nagy kést, de ez nem ugrott félre, hanem megállt,
6 VakKi | kicsibe is múlt, hogy belé nem ment a kés, a sipkáját kicsapta
7 VakKi | akart menni, de a bátyjai nem vitték, hogy biz őutánuk
8 VakKi | Eltelt az egy esztendő, de nem jött haza a két királyfi,
9 VakKi | indulni utánuk, de az apja nem eresztette; hanem mikor
10 VakKi | hiába volt minden beszéd, nem hallgatott rá, elindult.
11 VakKi | mondanék én valamit, ha attól nem félnék, hogy megharagszik
12 VakKi | hogy megharagszik érte.~- Nem haragszom én, csak mondjad.~-
13 VakKi | No hát, ha rossz néven nem veszi, csak elmondom: látta-e
14 VakKi | királyfi, mondanám is én, meg nem is.~- Mondjad no, bolond,
15 VakKi | Mondjad no, bolond, hisz nem szoktam én az igazságért
16 VakKi | madarat kerestek, de hogy nem találták, mert biz azt még
17 VakKi | beszéden a királyfi, elébb nem is akarta elhinni, de az
18 VakKi | gondolta hát magában, hogy most nem tölti az időt, majd visszafelé
19 VakKi | meglövi, hát, uramfia, tán nem is hinnék kendtek, ha nem
20 VakKi | nem is hinnék kendtek, ha nem mondanám, megszólalt a róka
21 VakKi | min tanácskoznak?~- Hiszen nem tévedtünk éppen el - felelt
22 VakKi | királyfi -, hanem azt csakugyan nem tudjuk, hogy e közül a két
23 VakKi | munka vár a királyfira, de nem is tudja elvégezni, hacsak
24 VakKi | tudja elvégezni, hacsak én nem adok tanácsot, azért hát
25 VakKi | nagy vízen, elborzadt belé, nem látta sem szélét, sem hosszát. "
26 VakKi | felséges királyfi, tán nem tud átmenni ezen a vízen?~-
27 VakKi | átmenni ezen a vízen?~- Bizony nem én, róka pajtás.~- No, azon
28 VakKi | úgy tegyen. Többet aztán nem mondok.~Ezzel a róka megint
29 VakKi | mint én." Többet aztán nem mondok.~Úgy tett a királyfi,
30 VakKi | elindult a palota felé. Nem ment egyenesen a palotába,
31 VakKi | De biz azt eleinte meg nem látta volna, ha az orrához
32 VakKi | egyenesen érte, hogy levegye; nem volt magasra téve, felérte
33 VakKi | téve, felérte a földről is, nem kellett érte felmászni,
34 VakKi | hozzátette, hogy bizony most már nem tudja, hogy kéne azt a lovat
35 VakKi | felelt a róka -, másképp nem lehet, hanem felöltözik
36 VakKi | elsőnek mondott. Többet aztán nem szólok.~Ezzel eltűnt a róka,
37 VakKi | nagyon megfájult rá a foga, nem tudta otthagyni. "Már ezt,
38 VakKi | olyan szép leánya, hogy szem nem látott még olyat, ha te
39 VakKi | ajtóban ejtse el. Többet nem mondok.~Eltűnt a róka megint,
40 VakKi | igazi szakács ez, mert akkor nem lett volna ilyen ügyetlen,
41 VakKi | mindjárt gondolta, hogy nem lehet más, mint valami királyfi.
42 VakKi | más, mint valami királyfi. Nem is hagyta abba a dolgot,
43 VakKi | abba a dolgot, hanem másnap nem ment be ebédelni az apjához,
44 VakKi | királyfi elbeszélte, hogy ő nem szakács, hanem egy gazdag
45 VakKi | hanem ez az apjának mind nem használ, erőlteti, hogy
46 VakKi | megkapja, mert ha azt meg nem kapja, az aranytollú madár
47 VakKi | lesz az övé, anélkül pedig nem akart az apja szeme elébe
48 VakKi | Hát bizony most az, hogy nem tudom, a királykisasszonytól
49 VakKi | ment a kisasszony után. Nem messze a várostól megint
50 VakKi | őket; megijedtek nagyon, nem tudták, mit csináljanak,
51 VakKi | termett a róka, bezzeg most nem kellett neki magyarázni,
52 VakKi | megosztozunk.~A királyfi nem ellenkezett, kétfelé mérték
53 VakKi | róka azt mondta, hogy:~- Nem addig van ám az, királyfi!
54 VakKi | addig van ám az, királyfi! Nem úgy alkudtunk, hogy csak
55 VakKi | vész, de azért a rókának nem szólt, mert látta, hogy
56 VakKi | még az aranygallyakat is, nem is akartam elvenni, csak
57 VakKi | hosszas volna azt elbeszélni. Nem tudom én, hogy hol járnak
58 VakKi | rablásra vetemedtek, de ez még nem volt elég, hanem meg is
59 VakKi | alá, ott aludt el. Bezzeg nem aludt a két öregebb királyfi;
60 VakKi | nekik, hogy ne öljék meg, nem mond ő meg senkinek semmit,
61 VakKi | mond ő meg senkinek semmit, nem bánja, ha a legutolsó konyhaszolgálóvá
62 VakKi | király, eltagadták, hogy nem látták soha, azt se tudják,
63 VakKi | azonban az aranytollú madár, nem segített a királyon semmit,
64 VakKi | de a madár, egy kukkanás nem sok, de annyit se eresztett
65 VakKi | semmi hasznát, soha senkit nem eresztett magához, rúgott-vágott,
66 VakKi | mondott, csak az igazira nem talált rá egyik se.~Egyszer,
67 VakKi | hát ki jött be rajta? - nem más, mint a legkisebb királyfi
68 VakKi | megölve, ezt a róka hogy, hogy nem, megtudta, odament, feltámasztotta
69 VakKi | feleségével boldogul élt, míg meg nem halt.~ ~
70 Panci | Pancimanci~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
71 Panci | ütötte-verte az anyja, de nem használt semmit. Egyszer
72 Panci | asszony.~Akkor már éppen nem állhatta meg a királyfi
73 Panci | aranyfonalat fon, pedig az nekem nem kell.~- Azért bizony sose
74 Panci | szép lenből milyet fonhat?~Nem is húzták-halasztották a
75 Panci | meg is unod magad, hogy nem fonhatsz, hanem ne félj,
76 Panci | fonhatsz.~A szegény királyné nem merte megmondani, hogy nem
77 Panci | nem merte megmondani, hogy nem tud fonni; bezárkózott egy
78 Panci | itthon maradhatsz, ha ki nem találod, elviszlek magammal.~
79 Panci | azalatt otthon sírt-rítt, nem tudta, mit csináljon megint
80 Panci | Jaj, felséges király! Nem volt olyan szép leány, mint
81 Panci | felelt a koldusasszony -, nem volt olyan szép leány, mint
82 Panci | csak megnézte, hogy ki jön.~Nem más ment befelé, mint a
83 Panci | három koldusasszony.~- De nem is engedem ám, hogy többet
84 Panci | elkezdett sírni-ríni, de nem használt semmit. - A király
85 Panci | is boldogul élnek, ha meg nem haltak.~ ~
86 Veres | tehén~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy
87 Veres | megfogta az anyja ruháját, s el nem eresztette volna, tán ha
88 Veres | virrasztott az ágya mellett, el nem lehetett onnan vinni se
89 Veres | elvette. Hej, szegény Ferkó nem is gondolta volna, hogy
90 Veres | maga-magának a szarvára nem kötötte a kötelet! A mindenesnek
91 Veres | kössék a többi tehén közé, ha nem akad gazdája, jó lesz az
92 Veres | istállóba, pedig az a tehén nem volt más, mint a meghalt
93 Veres | elveszítik mind a kettőjöket. Nem is szólt Ferkó senkinek,
94 Veres | A lányaitól is kérdezte, nem tudják-e ennek az okát.
95 Veres | be volt hunyva a szemed, nem láttál semmit.~Jóllakott
96 Veres | tőle, hogy mit látott. De nem merte megmondani, csak azt
97 Veres | Úgyse tudsz semmi bizonyost, nem látsz semmit.~Teleette magát
98 Veres | Az anyja azt mondta rá, nem bánja, ha lemegy is. Lement
99 Veres | asztal kerekedik oda, hogy nem volt párja széles e világon.
100 Veres | dolgot.~- Jaj, édesanyám, nem csoda, hogy Ferkó olyan
101 Veres | veres tehén - aki pedig nem is tehén, hanem a Ferkó
102 Veres | tehenet, mert ha azt meg nem öletjük, a nyakunkra neveli
103 Veres | urának nagyon kedves állatja, nem egykönnyen lehet majd rávenni,
104 Veres | meggyógyíttatni; de én addig fel nem kelek az ágyból, míg a veres
105 Veres | míg a veres tehén szívéből nem ehetem.~Mikor azt beszélte
106 Veres | majd gondodat viseli, de nem is hagyom én magam levágni,
107 Veres | meg, hogy te vágj le, ha nem akarja megengedni, én nem
108 Veres | nem akarja megengedni, én nem hagyom magam megfogni, úgy
109 Veres | mindenféle orvossággal, de nem lett semmi látszatja.~Egy
110 Veres | megtenni, pedig ha abból nem ehetem, harmadnapra meghalok.~-
111 Veres | javulásodra szolgálna?~- Nem más, mint a veres tehénnek
112 Veres | szaladgált, öklelőzött, meg nem állott egy szempillantásra
113 Veres | míg a király országából ki nem ért, ott aztán megállott,
114 Veres | elmegyek legelni, mert még nem laktam jól.~Alig ment el,
115 Veres | mert azzal a dühös állattal nem bírok. De majd ha holnap
116 Veres | míg valami nagy várost nem érsz, ott aztán belenézhetsz,
117 Veres | vele, míg egy város alá nem ért, ott belenézett, hát -
118 Veres | belenézett, hát - hiszitek, nem hiszitek - olyan nagy juhnyáj
119 Veres | juhnyáj jött ki belőle, hogy nem látszott széle-hossza. No
120 Veres | szegény Ferkónak a baja, nem tudta, hogy mit csináljon
121 Veres | azzal a sok juhval, maga nem tudott velök bánni, juhásza
122 Veres | velök bánni, juhásza meg nem volt. Amint így töprenkedik,
123 Veres | megőrzöm én a nyájat.~- Nem bánom - feleli Ferkó -,
124 Veres | akkor beszegődném.~- No, nem bánom, hanem aztán hűségesen
125 Veres | mondja neki.~- Bizony hé, nem is lesz nekem jókedvem ebbe
126 Veres | gondolta, hogy neki már nem is lehet soha többet jókedve.~
127 Veres | egy igen gazdag király, nem volt neki több gyermeke,
128 Veres | hogy még ilyen szép legényt nem látott; de Ferkó rájok sem
129 Veres | felfogadták, hogy soha többet el nem hagyják egymást.~Másnap
130 Veres | Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
131 KisKa | gyémánt félkrajcárodat.~- Nem adom biz én, kell a gazdasszonyomnak.~
132 KisKa | félkrajcárom!~Már a török császár nem tudta, mit csináljon vele.~-
133 KisKa | még máig is él, ha meg nem halt.~ ~
134 Ozik | őzike~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián
135 Ozik | kisleánya, az özvegyasszonynak nem volt egy csepp gyermeke
136 Ozik | se. Egyszer, hogy, hogy nem, rágondolta magát az özvegyember,
137 Ozik | Odahallgat, hát mit hall, mit nem, hallja ám, hogy arra beszéli
138 Ozik | Megijedt a kisleány nagyon, de nem szólt senkinek semmit.~Ez
139 Ozik | parancsoltak, hogy vagy kell, vagy nem, mindig egyenek, a mostohájok
140 Ozik | őket, csak hogy tejbe-vajba nem fürösztötte. Már fogytán
141 Ozik | egyszer a kislány megint nem aludt egy éjszaka, hát hallja,
142 Ozik | utolérte az öccsét, hej, de nem vitte ám vissza, hanem megfogták
143 Ozik | A kisfiú szót fogadott, nem ivott.~Megint mentek, mendegéltek,
144 Ozik | fogadott a kisfiú, megint nem ivott.~Megint mentek, mendegéltek
145 Ozik | kedves kis néném, tovább már nem állhatom ki, már ebből iszom.~-
146 Ozik | őzikévé változol.~A kisfiú nem hallgatott rá. Hiába kérte
147 Ozik | csináljanak. De biz azon már nem lehetett segíteni.~A kisleány
148 Ozik | mi van ebben a boglyában?~Nem szóltak a gyermekek, mert
149 Ozik | ebben a boglyában?~Megint nem szólt senki. De már ekkor
150 Ozik | Egyszer - hogy történt, hogy nem, nem tudom megmondani -
151 Ozik | hogy történt, hogy nem, nem tudom megmondani - beleszeretett
152 Ozik | A királyné elmerült, de nem fulladt bele, hanem egy
153 Ozik | változott, de ezt a gazdasszony nem vette észre, azt gondolta,
154 Ozik | végig-végigsiratta, de azt sirathatta, az nem ébredt fel, mert a gazdasszony
155 Ozik | végig-végigsiratta az urát. De az megint nem ébredt fel, mert a gazdasszony
156 Ozik | őzike azt kérdezte tőle, nem vett-e az éjjel valamit
157 Ozik | azon csodálkozott, hogy nem ébredt fel, mikor ő olyan
158 Ozik | felelt az őzike -, azért nem ébredt fel felséged, mert
159 Ozik | gazdasszony majdhogy ki nem kaparta a két szemét, úgy
160 Ozik | nekiment. De Pista azzal nem gondolt.~No ez eddig megvolt.
161 Ozik | mindjárt világos lett, többet nem volt menekvése a szép királynénak.~
162 KisKo | ködmön~Volt a világon, hol nem volt, volt egy jómódú parasztember,
163 KisKo | ászokra, ott sírt.~Már odafönt nem győzték várni; leküldte
164 KisKo | bort folyatta el, azért nem mer feljönni.~Lement az
165 KisKo | megharagudott már odafönt a gazda, nem állhatta meg káromkodás
166 KisKo | kicsibe múlt, hogy hanyatt nem vágta magát, olyan jóízűt
167 KisKo | még ilyen bolond embereket nem láttam. Hanem most elindulok,
168 KisKo | míg három ilyen bolondra nem akadok, mint kendtek hárman,
169 KisKo | olyan házba, amelyiknek nem volt ablaka, csak egy kis
170 KisKo | ezt a házat csináltattam, nem tudom, miféle istencsudája,
171 KisKo | megtartották. Többet aztán nem is hallottam felőlök, csak
172 KisKo | hanem azért a káposztáskő nem ütötte agyon. Még most is
173 KisKo | Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
174 Raado | Anyicska~Egyszer, hol volt, hol nem volt, volt a világon egy
175 Raado | már kilenc esztendő óta nem látott; éjjel-nappal mindig
176 Raado | fogadhatom, de tudom, hogy nem kapsz semmit, mert semmi
177 Raado | ősz-öreg ember létére el nem kezdett táncolni.~- Tudd
178 Raado | az, amiről se tudomásod nem volt, se nincs felírva,
179 Raado | aki se inge, se galléra, nem is látta soha, aztán csak
180 Raado | királynak nagyon, de hiába, nem tehetett róla, királyi parolájára
181 Raado | nevet kimondják -, hogy az nem az övék, hogy másnak kell
182 Raado | minden búslakodás, már arról nem lehetett tenni.~Meglett
183 Raado | Már örült mindenki, hogy nem viszik el az ifjú királyfit,
184 Raado | kicsibe múlt, hogy sírva nem fakadt. Amint így szomorkodik,
185 Raado | csillogás, már majdhogy vissza nem ment, akkor lépett ki egy
186 Raado | ahol a tündérkirály lakik, nem is érsz oda tán esztendeig
187 Raado | ha csak az én tanácsomra nem hallgatsz. Az én tanácsom
188 Raado | akinek párját még emberi szem nem látott, leszáll, megrázkódik,
189 Raado | se is add neki, míg meg nem ígéri, hogy elvisz a hátán
190 Raado | bokor tövébe, várakozott. Nem soká kellett neki várni,
191 Raado | vízből, keresi a ruháját, nem találja sehol, elkezd sírni,
192 Raado | a ruhám, mert elkésem!~- Nem adom addig, szép Anyicskám,
193 Raado | Anyicskám, míg nekem fel nem fogadod, hogy engem szeretsz,
194 Raado | hogy rajtad kívül soha mást nem szeretek; most pedig ígérd
195 Raado | miatt, hej pedig dehogy nem bírta, egy szó nem sok,
196 Raado | dehogy nem bírta, egy szó nem sok, de annyi elég lett
197 Raado | számba se veszi, mintha nem is volnának, arra a jöttment
198 Raado | melyik elébb való, hogy nem lesz itt úr az a kölyök!~
199 Raado | rosszul Ráadóval, míg meg nem tudta, hogy Anyicskával
200 Raado | apja, anyja és testvérei nem. Amint hát megfújta, mindjárt
201 Raado | ne is gyanítsa, hogy ez nem a te munkád.~Mikorra kiért
202 Raado | embereknek.~- Látom ám! De nem az ő munkája ez, hanem az
203 Raado | mindig csak egymást bújják, nem lehet egyiknek se venni
204 Raado | bízok!~De a vén királyné nem hagyta abban a dolgot, megint
205 Raado | munkában, bizony kicsibe nem múlt, hogy öreg ember létére
206 Raado | öreg ember létére sírva nem fakadt örömében. Hítta ki
207 Raado | volna, ha olyan tökkelütött nem volnál, ha tovább látnál
208 Raado | Ezt a dicsérést már aztán nem tudta a királyné végighallgatni,
209 Raado | neki! Az ugyan semmi se, de nem segíthet benne neki az a
210 Raado | várat. Ha megteszi, jó, ha nem tudja megtenni, fel is út,
211 Raado | olyan mihaszna emberrel nem etetjük hiába a kenyeret.~
212 Raado | szerencsésen végbeviszed, többet nem teszlek próbára, mert akkor
213 Raado | körülöttük a földet, már akkor nem tudnának semmit tenni, megállana
214 Raado | keblében hordja az apám, nem lehet sehogy megszerezni.~
215 Raado | székre, ott szomorkodott, ha nem szégyellte volna, tán sírt
216 Raado | udvar úgy emberrel, hogy nem esett volna le egy alma
217 Raado | leszegezték volna, egy mozdulat nem sok, de annyit se tett,
218 Raado | királyné csinálta ki a dolgot, nem tehetett ellene; az egész
219 Raado | körülötte, de Ráadó ezzel nem gondolt, körülkanyarította
220 Raado | két gyermeket, addig meg nem nyugszik, míg a legkínosabb
221 Raado | míg a legkínosabb halálra nem juttatja mind a kettőt.
222 Raado | darabig - hiába volt az eskü - nem tehetett semmit, mert a
223 Raado | vigyázott a gyermekekre, nem engedett rajtok semmi igazságtalanságot
224 Raado | mint a tepertő, tudom, nem lesz többet kedvök ihogni-vihogni
225 Raado | felforrjon.~De a jó Isten nem engedte, hogy két ártatlan
226 Raado | hát hova menjünk?~- Azon nem volna mit aggódni - felelt
227 Raado | boldogan élünk, míg meg nem halunk; de az itt a baj,
228 Raado | tudott, de hiába; sebesen nem mehettek, mert nem volt
229 Raado | sebesen nem mehettek, mert nem volt Anyicskával semmi mestersége.~
230 Raado | Vártak-vártak egy darabig, de nem jött senki. Megint beszólott
231 Raado | ideig megint, de megint nem jött senki. Beszólott még
232 Raado | aztán még egy darabig, hogy nem jött senki, megint bekiáltottak
233 Raado | ítéletnapig kiabálhattak volna, nem szólott volna senki. Erre
234 Raado | nézz hátra, mit látsz?~- Nem látok egyebet, csak egy
235 Raado | ha kérdezi tőled, hogy nem láttál-e erre ilyen és ilyen
236 Raado | Ráadótól:~- Ugyan, földi, nem látott-e erre egy fiút meg
237 Raado | felhányatta a várat, hogy egy tű nem sok, de annyi se maradt
238 Raado | maradt a helyén, de biz azok nem voltak sehol. A vénasszonyt
239 Raado | nézz hátra, mit látsz?~- Nem látok egyebet, mint egy
240 Raado | meglásd, mit adok!~De Ráadó ki nem mozdult volna semennyiért
241 Raado | vénasszony, hogy látta, hogy így nem boldogul, rá akart ijeszteni;
242 Raado | változott, de sehogy ki nem tudta venni Ráadót a helyéből,
243 Raado | botjával elért, mert oda nem eresztette be, márpedig
244 Raado | nézz hátra, mit látsz?~- Nem látok egyebet, mint egy
245 Raado | kétszer rászedtetek, de nem szedtek többet rá, nem szabadultok
246 Raado | de nem szedtek többet rá, nem szabadultok most meg, tudom
247 Raado | a szája.~- Megálljatok! Nem menekesztek most meg, ha
248 Raado | rég eladott lelkével. De nem engedte meg az Isten, hogy
249 Raado | országában, ott pedig már nem volt hatalma a vén királynénak.~
250 Raado | kis hatalma, őrajta ugyan nem volt egy szikra se. A vénasszony,
251 Raado | egy napig - csak egy óráig nem látjátok egymást, úgy elfeledkezzék
252 Raado | rólad Ráadó, mintha soha nem látott - de még híredet
253 Raado | vagyunk az apám városában, nem is messze az apám palotájától;
254 Raado | párját, legény a kedvesét? Nem eshetik az meg.~Még egyszer
255 Raado | hogy hogy jött haza, de nem tudott róla egy árva szót
256 Raado | se mondani, se Anyicska nem jutott eszébe, hogy az hozta
257 Raado | hazajöttéről egy kis szó nem sok, de annyit se tudott
258 Raado | mondani, csak azt tudta, hogy nem kell neki többet elhagyni
259 Raado | az apját. A király aztán nem nagyon bánta, ha nem beszél
260 Raado | aztán nem nagyon bánta, ha nem beszél is, csakhogy otthon
261 Raado | csakhogy otthon marad, nem megy vissza többet, csakhogy
262 Raado | kire hagyni az országot, nem kell idegen kézbe adni.
263 Raado | várta Ráadót, de biz az nem ment felé se; eltelt két
264 Raado | eltelt három nap, de csak nem ment, negyedik nap aztán
265 Raado | híva. Sírt-rítt Anyicska, nem tudta, mitévő legyen, még
266 Raado | jó gondolatja támadt, de nem szólt róla senkinek, csakhogy
267 Raado | a király meghívatni, se nem eszik, se nem iszik, csak
268 Raado | meghívatni, se nem eszik, se nem iszik, csak a sok úri népet
269 Raado | hogy hogy hívják - ki nem lehetett belőle venni. Maga
270 Raado | látta volna valahol, de nem tudta, hogy hol. Ő is kérdezte
271 Raado | egymással; hanem bizony Ráadó nem tudta kitalálni, hiába törte
272 Raado | vagy az én menyasszonyom, nem más, ásó-kapa választ el
273 Raado | mindent töviről-hegyire, nem hagyott el semmit. Erre
274 Raado | hát ki lép be az ajtón? Nem más, mint az öreg tündérkirály.
275 Raado | ki is rántottalak. Ha ki nem rántottalak volna, bizonyosan
276 Vadga | a szarka~Tudod-e, miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz,
277 Vadga | ahhoz a héja, ölyv hozzá nem fér. A szarka szívesen elvállalta
278 Janko | királykisasszony~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy
279 Janko | azt mondta, hogy ő bizon nem fótozza senki csizmáját,
280 Janko | No, édesanyám, én már nem szívelem tovább ezt a sok
281 Janko | oda legény voltam itthon, nem tudták semmi hasznomat venni,
282 Janko | menni, de az öreg ember nem eresztette.~- Már csak,
283 Janko | Majdhogy egészen szemmé nem változott, annyira elbámult,
284 Janko | jobb szerette volna, ha nem is született volna, mert
285 Janko | királykisasszonyt láttam, hogyha el nem vehetem feleségül, meghalok
286 Janko | alatta, hogy a parasztja nem is látszott a sok aranytól-ezüsttől,
287 Janko | keresni ruháját, s hogy nem találta, elkezdett sírni.
288 Janko | alatt vagyok, ha vissza nem megyek a kiszabott időre,
289 Janko | már.~- Jaj, édes leányom, nem mutathatom meg, tudod, rám
290 Janko | rám parancsolt az urad.~- Nem nyúlok én hozzá se, csak
291 Janko | édesanyám, engem addig nem látnak, míg a feleségem
292 Janko | látnak, míg a feleségem elő nem kerítem.~Elindult Jankó,
293 Janko | ért, elszakadt a csizma, nem lehetett többé hasznát venni.~
294 Janko | most halt meg az apánk, nem volt neki egyebe, mint egy
295 Janko | ott terem; most már ezeken nem tudunk elosztozkodni, mert
296 Janko | jöttem, kedves feleségem.~- Nem mehetek én innen sehova,
297 Janko | átkozott el bennünket, amért nem mentünk hozzá feleségül.~-
298 Janko | benneteket az átok alól?~- Nem egyébképpen, mint hogy azt
299 Janko | ördögét!~- Jaj, szívem, Jankó, nem oly könnyen megy az, sokan
300 Janko | ha visszamégy, még most nem késő.~- De iszen már vissza
301 Janko | késő.~- De iszen már vissza nem megyek, ha mindjárt itt
302 Janko | csapással ha egészen le nem tudod vágni, akkor halál
303 Janko | vígság a palotában, de Jankó nem felejtkezett el az apjáról-anyjáról,
304 Janko | Jól van, kedves uram, nem bánom, ha elmégy is értök,
305 Janko | üveghíd; de már arra csakugyan nem akart rámenni a csizmadiáné.~-
306 Janko | csizmadiáné.~- Én bizon nem kockáztatom az életem senki
307 Janko | ember, mind ott maradt, nem volt olyan boldog háznép
308 Farka | farkastanya~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperencián
309 Farka | ezer ördög van is odabent, nem félek én semmitől.~Be is
310 Farka | most is szaladnak, ha meg nem álltak.~ ~
311 Koro | madár~Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy
312 Koro | kóró, ringass engemet!~- Nem ringatom biz én senki kis
313 Koro | rágd el a kórót!~Kecske nem ment kóró-rágni, a kóró
314 Koro | edd meg a kecskét!~Farkas nem ment kecske-enni, kecske
315 Koro | ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse
316 Koro | kergesd el a farkast!~Falu nem ment farkas-kergetni, farkas
317 Koro | farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske
318 Koro | ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse
319 Koro | égesd meg a falut!~Tűz nem ment falu-égetni, falu nem
320 Koro | nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas
321 Koro | farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske
322 Koro | ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse
323 Koro | Víz, oltsd el a tüzet!~Víz nem ment tüzet oltani, tűz nem
324 Koro | nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem
325 Koro | nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas
326 Koro | farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske
327 Koro | ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse
328 Koro | Bika, idd fel a vizet!~Bika nem ment vizet inni, víz nem
329 Koro | nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem
330 Koro | nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem
331 Koro | nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas
332 Koro | farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske
333 Koro | ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse
334 Koro | üsd agyon a bikát!~Furkó nem ment bika-ütni, bika nem
335 Koro | nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem
336 Koro | nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem
337 Koro | nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem
338 Koro | nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas
339 Koro | farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske
340 Koro | ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse
341 Koro | fúrd ki a furkót!~Féreg nem ment furkót fúrni, furkó
342 Koro | ment furkót fúrni, furkó nem ment bika-ütni, bika nem
343 Koro | nem ment bika-ütni, bika nem ment vizet inni, víz nem
344 Koro | nem ment vizet inni, víz nem ment tüzet oltani, tűz nem
345 Koro | nem ment tüzet oltani, tűz nem ment falu-égetni, falu nem
346 Koro | nem ment falu-égetni, falu nem ment farkas-kergetni, farkas
347 Koro | farkas-kergetni, farkas nem ment kecske-enni, kecske
348 Koro | ment kecske-enni, kecske nem ment kóró-rágni, kóró mégse
349 Feher | Fehérlófia~Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren
350 Feher | amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az
351 Feher | Már látom, hogy teellened nem csinálhatok semmit - mondja
352 Feher | vagyok!~Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára
353 Feher | szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében,
354 Feher | add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg!~
355 Feher | Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak,
356 Feher | eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs
357 Feher | kérte a kását:~- Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! -
358 Feher | eszem meg! - De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű Kapanyányimonyók
359 Feher | se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, mért
360 Feher | Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról
361 Feher | jól elpáholták.~Fehérlófia nem tudta, mért nem csinált
362 Feher | Fehérlófia nem tudta, mért nem csinált egyik se kását.
363 Feher | vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől
364 Feher | ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta
365 Feher | próbáljak szerencsét!~Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a másvilágra,
366 Feher | bemegy belé, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyókot.
367 Feher | agyonvág. Bújj el hamar!~- Nem búvok biz én, megbirkózom
368 Feher | meg fele királyságát.~- Nem bánom, hát keressük meg.~
369 Feher | Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni.
370 Feher | három királykisasszonyt, s nem eresztik le megint a kosarat
371 Feher | fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta
372 Feher | benneteket? - kérdi a fiaitól.~- Nem mondjuk meg, mert megölöd.~-
373 Feher | megölöd.~- Dehogy bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom
374 Feher | megmentetted fiaimat?~- Nem kell nekem semmi - felel
375 Feher | De csak kívánj valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg
376 Feher | merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de
377 Feher | szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek.~Fehérlófia
378 Feher | felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni,
379 Feher | ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.~Itt
380 Feher | lelkem teremtette - tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -,
381 Feher | tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre kinőtt
382 Feher | még máig is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
383 Farkas| még most is viselik, ha el nem nyűtték.~ ~
384 Felig | bakkecske~Egyszer hol volt, hol nem volt, volt a világon egy
385 Felig | kecske, evett, míg úgy jól nem lakott, hogy alig bírt megmozdulni.
386 Felig | fiát is.~Harmadnap reggel nem volt kire bízni a kecskét,
387 Felig | a róka koma lyukában.~- Nem szaladok én, gyertek vissza,
388 Felig | megdöflek."~De a sündisznó nem ijedt meg, hanem összegombolyította
389 Felig | csaptak belőle.~Ha széjjel nem tépték volna, az én mesém
390 Egys | csizmám a sárból, de biz az nem jött. Mit csináljak, mit
391 Egys | hogy se híre, se nyoma nem volt. Most már mitévő legyek?
392 Egys | én, vettem is borsót, de nem találtam vele haza. Csak
393 Egys | én már jól voltam lakva, nem akartam menni, de rám rezzentett,
394 Egys | ültem hát, de biz énbelém nem fért egy falat se, be volt
395 Egys | öcsém, te derék gyerek vagy, nem állanál be hozzám inasnak?" "
396 Egys | fölöstökömre egy tojást; de bicskám nem volt, ideadta a szép csillagos
397 Egys | az sem érte el a fenekét, nem tudtam kivenni a bicskát.
398 Egys | jóféle sáfrányért. "Biz én nem megyek" - Ott volt ez1 is,
399 Egys | sárga leves zsákot." De ő nem hallgatott rá, csak forgatta,
400 Egys | akasztottam, úgy hoztam ki. Aki nem hiszi, megnézheti, még most
401 Tunder| cigányleány~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy
402 Tunder| amint meglátta, mért, mért nem, elkezdett felé hajigálni,
403 Tunder| valami medvét vagy farkast nem vesz el.~Ment aztán az erdőbe
404 Tunder| amilyet még emberi szem nem látott; elkiáltotta magát
405 Tunder| hiába! Az már többet fel nem támadt; mit volt mit tenni?
406 Tunder| megörült, hogy ha éjszaka nem lett volna, mindjárt ment
407 Tunder| egyenesen oda. De másnap reggel nem is várt keltést, felkelt
408 Tunder| csakugyan kilépett ebből is egy nem hétszer, de hetvenhétszer
409 Tunder| tündérkisasszony, mindjárt nem lett semmi baja; a királyfi
410 Tunder| meg nekem, hogy soha el nem hagysz!~A tündérkisasszony
411 Tunder| mozdul; néz széjjel, hogy ha nem az ő árnyéka, hát kié? Meglátja
412 Tunder| amint ezt meghallotta, nem is gondolkozott soká, nem
413 Tunder| nem is gondolkozott soká, nem törte a fejét, hogy mit
414 Tunder| rakta. De a tündérkisasszony nem halt belé a kútba, hanem
415 Tunder| cigányleány is, gondolta, hogy nem jó lesz azt ott hagyni,
416 Tunder| míg oda voltam, ha a ruhád nem látnám, azt gondolnám, nem
417 Tunder| nem látnám, azt gondolnám, nem is te vagy.~- Jaj, kedvesem,
418 Tunder| te vagy.~- Jaj, kedvesem, nem vagyok én a naphoz szokva,
419 Tunder| Itt mi lett a dologból, mi nem - el se gondolná az ember -,
420 Tunder| mégpedig súlyos betegnek, nem is gyógyult meg semmitől,
421 Tunder| de hiába, a királyné csak nem gyógyult. Egy reggel aztán,
422 Tunder| kedves feleségem, hisz akkor nem hívattam volna ide azt a
423 Tunder| tud meggyógyítani, mert nem segít rajtam más, csak az,
424 Tunder| ha megmarad, akkor megint nem vész el a tündérkisasszony,
425 Tunder| halpénz elpattant, a szolgáló nem vette észre, ott maradt,
426 Tunder| csakhamar ímhogy sírássá nem változott a nagy öröm, mert
427 Tunder| hogy olyan csuda módra nem kerekedhetett az a fa oda,
428 Tunder| minden igaz ok nélkül ki nem hagyja vágni. Megint betegnek
429 Tunder| betegnek tettette hát magát, nem is gyógyult meg semmitől,
430 Tunder| hogy semmitől mástól meg nem gyógyulok, csak attól, ha
431 Tunder| egyet értem, mert ha meg nem teszed, holnaputánra ki
432 Tunder| Itt mi lett a dologból, mi nem, a királyné élte világát,
433 Tunder| gondolta magában. Pedig biz azt nem tüzelték fel, mert mikor
434 Tunder| házat, amint volt, se fel nem ágyazott, se ki nem seprett,
435 Tunder| fel nem ágyazott, se ki nem seprett, gondolta, hogy
436 Tunder| azt gondolták, hogy más nem lehetett, mint valamelyik
437 Tunder| tehette, mi tehette ezt? Ember nem lehetett, mert az ide be
438 Tunder| lehetett, mert az ide be nem juthatott." Összebeszéltek
439 Tunder| keresik, aztán még csak nem is segíthet nekik a munkában,
440 Tunder| megkeresné a maga kenyerét, nem lenne senki nyakán kolonc.
441 Tunder| menne el, eltartják ők; nem használt semmit, el kellett
442 Tunder| munkában mezítelen lábát nap el nem sütötte, a szél ki nem fújta,
443 Tunder| el nem sütötte, a szél ki nem fújta, hogy két keze, két
444 Tunder| mesélt, csak az új szobaleány nem, ennek is mondták mindnyájan,
445 Tunder| egyet, de azt mondta, hogy nem tud. Nagy sok beszédre aztán
446 Tunder| hozzáfogott:~- Volt, hol nem volt egyszer egy királyfi,
447 Tunder| feleséget, de a királyfi nem hallgatott rá; a vénasszony
448 Tunder| királyfi addig hajigált, míg el nem törte mind a három korsót. "
449 Tunder| vesz feleséget." A királyfi nem hitte el, csak nevetgetett
450 Tunder| hangon vizet kért, hogy nem adott neki a királyfi, megfulladt.
451 Tunder| szomorkodtak, de azért meg nem sajnálta bánatjokat, levágta
452 Tunder| is vizet kiáltott, hogy nem adott neki a királyfi, megfulladt
453 Tunder| ezt a mesét.~De a király nem hagyta elhagyni:~- No, én
454 Tunder| hagyta elhagyni:~- No, én nem tudom, nem is hallottam
455 Tunder| elhagyni:~- No, én nem tudom, nem is hallottam soha, csak
456 Tunder| királyfi adott neki, mindjárt nem lett semmi baja, ott megölelték,
457 Tunder| hallom.~De a király megint nem engedte elhagyni.~- Elindultak
458 Tunder| tündérleány nagyon gyenge volt, nem bírt menni, felültette hát
459 Tunder| cigányleányról csakugyan nem tudott semmit, nem engedte
460 Tunder| csakugyan nem tudott semmit, nem engedte hát elhagyni:~-
461 Tunder| folytatta:~- Hogy, hogy nem, meglátta a cigányleány
462 Tunder| szedte. Hanem a tündérleány nem halt belé a vízbe, szép
463 Tunder| lepedőben visznek haza, nem hallottad már, ki nem állhatom
464 Tunder| haza, nem hallottad már, ki nem állhatom ezt a mesét!~De
465 Tunder| lehet a dolog.~- Állhatod, nem állhatod, az nekem mindegy,
466 Tunder| majd én verlek meg téged, nem te ezt a leányt, azért azt
467 Tunder| kútban élni, míg valaki ki nem szabadította volna. Gondolkozott
468 Tunder| hogy semmitől mástól meg nem gyógyul, csak ha a kis aranyhal
469 Tunder| csontját is megégette, de azért nem veszett el a tündérkisasszony,
470 Tunder| A királyné, hogy, hogy nem, megtudta vagy legalább
471 Tunder| azt mondta, hogy addig meg nem gyógyul semmitől, míg a
472 Tunder| fa tüzénél főtt ételből nem ehetik, de attól is csak
473 Tunder| legutolsó forgácsát is, de azért nem veszett el a tündérkisasszony,
474 Tunder| megszabadult a tündérkisasszony, de nem mert többet beleszólani,
475 Tunder| elhordani az irhát, míg nem késő. Beleszólott hát megint:~-
476 Tunder| annyira sérti a fülem.~- Nem mégy biz innen egy tapodtat
477 Tunder| mert majd leültetlek én, de nem köszönöd meg.~Leült a királyné,
478 Tunder| szomorkodott pedig, mert látta, ha nem mondták is, hogy milyen
479 Tunder| kedvébe járhassanak; ő pedig nem segíthetett nekik, mert
480 Tunder| gyönge volt a kapálásra, nem bírta volna meg a nehéz
481 Tunder| kérdezze meg a királynétól, nem fogadná-e meg. Az öregasszony
482 Tunder| eltartják ők, de a leány nem engedett, el kellett neki
483 Tunder| cigányleányból lett királyné meg nem ismerte.~Felugrott erre
484 Tunder| szép szerelme, ha akkor meg nem ismertelek is, megismertelek
485 Tunder| király megtette a kívánságát, nem ölette meg, csak elkergette
486 Tunder| még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
487 KisMa | hideg van idekint, fázom.~- Nem eresztelek biz én, mert
488 KisGo | kis gömböc~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy
489 KisGo | azzal bekapta. Már odalent nem győzték várni. Felküldte
490 KisGo | kereste a nénjét, s hogy nem találta, le akarta vágni
491 KisGo | tudták elgondolni, hogy mért nem jön az a két leány, felküldte
492 KisGo | kereste a leányait, hogy nem találta, le akarta vágni
493 KisGo | várta, csak várta őket, hogy nem jöttek, gondolta, tán valami
494 KisGo | kócmadzag már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis
495 KisGo | kirepedve.~Ha a kis gömböc ki nem repedt volna, az én mesém
496 Babsz | Babszem Jankó~Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy
497 Babsz | meg egy szegény asszony. Nem volt nekik egy csepp gyermekök
498 Babsz | ellenkezés után - mert eleinte nem bízott benne, hogy elbírja -
499 Babsz | hallgatja Jankó, egyszer aztán nem állhatja szó nélkül. Kiszól
500 Babsz | De hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes; voltam
1-500 | 501-816 |