Part

  1 VakKi |             azt senkinek sem mondta meg, hogy mi; akárki kérdezte
  2 VakKi |       felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor úgyse tudják megszerezni.~
  3 VakKi |           atyámtól, mitől gyógyulna meg a szeme, mert mi hárman
  4 VakKi |        kicsapta a fejéből, úgy állt meg az ajtóban. De a királyfi
  5 VakKi |        királyfi még ettől sem ijedt meg, kihúzta a kést az ajtóból,
  6 VakKi |           felséges király atyám, ha meg akar ölni, öljön meg, de
  7 VakKi |             ha meg akar ölni, öljön meg, de elébb mondja meg, mitől
  8 VakKi |          öljön meg, de elébb mondja meg, mitől gyógyulna meg a szeme,
  9 VakKi |         mondja meg, mitől gyógyulna meg a szeme, hogy a bátyáim
 10 VakKi |     megmondom, hogy mitől gyógyulna meg a szemem. Hát kedves fiam,
 11 VakKi |             csak egyszer hallhatnám meg a gyönyörű éneklését, mindjárt
 12 VakKi |        minek menne el bajnak; aztán meg az öreg király sem eresztette
 13 VakKi |           egy ország gondja; de még meg is halhatok addig, míg oda
 14 VakKi |          sokára aztán az inas törte meg a nagy hallgatást:~- Jaj,
 15 VakKi |           királyfi, mondanám is én, meg nem is.~- Mondjad no, bolond,
 16 VakKi |    arany-ezüst, csak a madár legyen meg, hát csak ráállott. Erre
 17 VakKi |             ember is, azon pihenjen meg, azután menjen tovább, mikor
 18 VakKi |        másik almát, megint pihenjen meg; aztán harmadszor is csak
 19 VakKi |            eltűnt, a királyfi pedig meg az inasa belehajtottak a
 20 VakKi |               hol találjuk most már meg az aranytollú madarat?~-
 21 VakKi |            vigyázta, hogy hol látná meg az aranytollú madarat. De
 22 VakKi |         madarat. De biz azt eleinte meg nem látta volna, ha az orrához
 23 VakKi |         elindult a madarat keresni, meg is találta nemsokára, ott
 24 VakKi |             megzendült, mintha ezer meg ezer haranggal harangoztak
 25 VakKi |            ló ezüstből van, a szőre meg színaranyból, ha te ezt
 26 VakKi |          adom az aranytollú madarat meg még ráadásul minden gyémántgyümölcsömből
 27 VakKi |         egy-egy vékát, aranygallyat meg, amennyit elbírsz.~Megígérte
 28 VakKi |            Hát bizony nekem csak ez meg ez. - Itt elbeszélte, hogy
 29 VakKi |             az aranytollú madárral, meg hogy mit ígért meg a királynak,
 30 VakKi |        madárral, meg hogy mit ígért meg a királynak, utoljára azt
 31 VakKi |            a farkát, tizenkét ember meg körülállta.~Megijedt ettől
 32 VakKi |  hirtelenében csak ide dugta. Igyuk meg!~Erre a többi kocsis is
 33 VakKi |        kecskeláb négy lábát fogatta meg, aki a fejét fogta, annak
 34 VakKi |         tuskót adott a markába, aki meg a farkát, annak egy nyövet
 35 VakKi |          lovat, a gyémántszerszámot meg még ráadásul tíz köböl aranyabrakot.~
 36 VakKi |             királyfi?~- Hát csak ez meg ez. - Itt elbeszélte a királyfi,
 37 VakKi |     elbeszélte a királyfi, hogy már meg királykisasszonyt kellene
 38 VakKi |       legény, mikor belépett, mikor meg a tálat elejtette, mindjárt
 39 VakKi |        hanem egy gazdag király fia, meg mást is mindent, az egész
 40 VakKi |       igen-igen gazdag király kérte meg, de neki nincs kedve hozzámenni,
 41 VakKi |             hanem az éjjel szökjünk meg, majd a te apád országában
 42 VakKi |         lovat megkapja, mert ha azt meg nem kapja, az aranytollú
 43 VakKi |        királykisasszonytól váljak-e meg, vagy madár nélkül menjek
 44 VakKi |        nélkül menjek haza. Mert így meg így áll a dolog.~- Sose
 45 VakKi |           királykisasszony, az inas meg a róka. Mikor ahhoz a városhoz
 46 VakKi |         lovat, a gyémánt szerszámot meg még ráadásul tíz köböl aranyabrakot,
 47 VakKi |             Hát te hogy szabadultál meg?~- Csak úgy, hogy kibújtam
 48 VakKi |          királyfi, hogy hogy váljon meg ettől a szép állattól, de
 49 VakKi |            a kisasszonyt az inassal meg az ezüsthúsú, aranyszőrű
 50 VakKi |              aranyszőrű lóval, maga meg éppen olyan ezüsthúsú, aranyszőrű
 51 VakKi |          maga a királyfi se ismerte meg, melyik másik. Elvezette
 52 VakKi |   gyémántgyümölcséből egy-egy vékát meg annyi aranygallyat, amennyit
 53 VakKi |            hogy a helye se látszott meg. Utánok is próbált úszni
 54 VakKi |       aranyszőrű lovat, legutoljára meg a szép kisasszonyt is kétfelé
 55 VakKi |         elvenni, csak azt próbáltam meg, hogy ideengedné-e felséged.
 56 VakKi |          mindjárt felelevenedtek, s meg hétszerte szebb kisasszony,
 57 VakKi |    ezüsthúsú, aranyszőrű lóra, maga meg az inasa felültek a másik
 58 VakKi |     akasztani, a sok temérdek ember meg kíséri; kérdi a királyfi
 59 VakKi |            még nem volt elég, hanem meg is öltek egy szegény kupec
 60 VakKi |            királyfin, azonfelül jól meg is kente mindegyiket, úgyhogy
 61 VakKi |    kisasszonyra; hogy szöktette el; meg mindent, ami csak történt
 62 VakKi |             is elszunnyadt, az inas meg félrement egy fa alá, ott
 63 VakKi |             hogy az öccsük mentette meg őket az akasztófától, azt
 64 VakKi |          mondják, hogy ők szerezték meg a madarat. Úgy is tettek.
 65 VakKi |        éppen a királykisasszonyt is meg akarták ölni, hanem az felébredt,
 66 VakKi |     könyörgött nekik, hogy ne öljék meg, nem mond ő meg senkinek
 67 VakKi |            ne öljék meg, nem mond ő meg senkinek semmit, nem bánja,
 68 VakKi |            minél előbb; az apjoknak meg, mikor kérdezte, hogy miféle
 69 VakKi |           madárra vigyázni fogadták meg. Mikor pedig öccsükről tudakozódott
 70 VakKi |            mert csak úgy jött volna meg a szeme világa, ha az éneklését
 71 VakKi |         bölcs emberét, hogy fejtsék meg, mi ennek az oka, de hiába!
 72 VakKi |           mint a legkisebb királyfi meg az inas. Amint belépett
 73 VakKi |    királykisasszonyt, hogy mentette meg bátyjait az akasztófától,
 74 VakKi |       feleségével boldogul élt, míg meg nem halt.~ ~
 75 Panci |        Akkor már éppen nem állhatta meg a királyfi szó nélkül:~-
 76 Panci |            édes feleségem, te talán meg is unod magad, hogy nem
 77 Panci |           alatt azt a sok lent mind meg tudom fonni aranyfonalnak,
 78 Panci |              akár így, akár úgy hal meg.~A kis ember elvitte a sok
 79 Panci |  furcsaságon, csak a királyné örült meg neki, mert tudta, hogy az
 80 Panci |         megkérdezte, mitől nőtt úgy meg az ajaka.~- Jaj, felséges
 81 Panci |            az ember, attól nőtt így meg.~A király beszaladt a feleségéhez,
 82 Panci |            ma is boldogul élnek, ha meg nem haltak.~ ~
 83 Veres |           volt a világon egy király meg egy királyné. Volt nekik
 84 Veres |             legjobb ételeket, aztán meg a korpakenyeret is darabonként
 85 Veres |             ki soha, szegény Ferkót meg kicsapta a cselédek közé,
 86 Veres |          dolgot. Itt - lelkemadta - meg se gondolnák kelmetek, mi
 87 Veres |        veled. Ezután hát sohase edd meg azt a rossz kenyeret, hanem
 88 Veres |           add oda a kutyának, magad meg, ha megéhezel, csak gyere
 89 Veres |                Eredj, leányom, nézd meg, hová teszi az a kölyök
 90 Veres |         homloka közepén, mert - azt meg el is feledtem mondani -
 91 Veres |           hogy ki ad Ferkónak enni, meg ne mondd, mert halálnak
 92 Veres |            halálnak halálával halsz meg! Úgyse tudnál semmi bizonyost
 93 Veres |          azt mondta, hogy maga eszi meg Ferkó a kenyeret, leül a
 94 Veres |            halálnak halálával halsz meg! Úgyse tudsz semmi bizonyost,
 95 Veres |        mondta, hogy maga Ferkó eszi meg mind azt a kenyeret. Megszólal
 96 Veres |    ráparancsolt a veres tehén, hogy meg ne merjen odabent mondani
 97 Veres |          veres tehenet, mert ha azt meg nem öletjük, a nyakunkra
 98 Veres |     tehénhez.~- Jaj, édesanyám, ezt meg ezt beszélik odafent.~Feleli
 99 Veres |        mennyre-földre, hogy engedje meg, hogy te vágj le, ha nem
100 Veres |          hajítsd el messzire; magad meg pattanj fel a hátamra, úgy
101 Veres |      éjszaka, hogy mitől gyógyulnék meg, de meg se merem mondani,
102 Veres |            mitől gyógyulnék meg, de meg se merem mondani, mert tudom,
103 Veres |       meghalok.~- Dehogynem engedem meg, kedves feleségem! Ami csak
104 Veres |             szaladgált, öklelőzött, meg nem állott egy szempillantásra
105 Veres |          úgy megáll, mint egy tőke, meg se mozdul. Elbámult mindenki,
106 Veres |          itt van ez a síp, azt fújd meg, mindjárt itt termek.~Elment
107 Veres |               No, ha hazajön, mondd meg neki, hogy holnap énvelem
108 Veres |               No, ha hazajön, mondd meg neki, hogy holnap énvelem
109 Veres |               No, ha hazajön, mondd meg neki, hogy itt voltam. De
110 Veres |         most, ha ezer lelke van is, meg kell neki halnia, holnap
111 Veres |            ez is ellenem van, akkor meg kell halnom, mert azzal
112 Veres |   aranyhídhoz, gyere ki te is, állj meg a híd mellett, mikor majd
113 Veres |         tudott velök bánni, juhásza meg nem volt. Amint így töprenkedik,
114 Veres |             nincs juhásza. Fogadjon meg engem, majd megőrzöm én
115 Veres |           hát beszegődöm juhásznak, meg is őrzöm a nyájat hűségesen,
116 Veres |             táncba hívta, tánc után meg beszédbe eredt vele. Elmondta
117 Veres |     történetét, hogy ő is királyfi, meg mindent, ami csak vele történt,
118 Veres |             hagyják egymást.~Másnap meg is kérte Ferkó a királytól
119 Veres |      csaptak. Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
120 KisKa |            bement a házba, de akkor meg a kis kakas az ablakába
121 KisKa |            Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, hogy ne
122 KisKa |            Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé
123 KisKa |            Eredj, te szolgáló, fogd meg azt a kis kakast, vesd belé
124 KisKa |       begyem a darázst, hadd csípje meg a farát; ereszd ki begyem
125 KisKa |       begyem a darázst, hadd csípje meg a farát!~A begye mind kieresztette
126 KisKa |             Jaj, jaj, a fránya egye meg ezt a kis kakast! Vigyétek
127 KisKa |       kincseskamarába, hadd keresse meg a maga gyémánt félkrajcárját.~
128 KisKa |          belőle, még máig is él, ha meg nem halt.~ ~
129 Ozik  |            túl volt egy özvegyember meg egy özvegyasszony. Az özvegyembernek
130 Ozik  |      özvegyembernek volt egy kisfia meg egy kisleánya, az özvegyasszonynak
131 Ozik  |        utoljára még azt sem engedte meg nekik, hogy a házban háljanak,
132 Ozik  |       ágyában, hallja, hogy az apja meg az anyja beszélgetnek a
133 Ozik  |            az apját, hogy hizlalják meg őket dióval, ha aztán jól
134 Ozik  |              annak a kutyája érezte meg az őzike szagát, azért kerülgette
135 Ozik  |            a gyermekek, mert nagyon meg voltak ijedve. Megint bekiáltott
136 Ozik  |          verébre búzát, hogy őrizze meg, mint erre a vén boszorkányra
137 Ozik  |        aranyhajú gyermekkel áldotta meg az Isten a királynét, azért
138 Ozik  |         kimentek ketten, a királyné meg a gazdasszony, a kertbe
139 Ozik  |       parancsot, hogy jövő vasárnap meg kell ölni.~A szép királynénak
140 Ozik  |            Harmadnap vasárnap volt, meg akarták ölni a kis őzikét,
141 Ozik  |    megtennél-e a kedvemért egyet?~- Meg én, felséges király gazdám.
142 Ozik  |              Megígérte a kocsis, de meg is tette. Mikor fel volt
143 Ozik  |           volna, akármit hall, lát, meg ne mozduljon. Ezzel a király
144 KisKo |             annak volt egy felesége meg egy leánya. Egyszer odament
145 KisKo |          anyjuk, eredj le már, nézd meg, mit csinál az a leány ennyi
146 KisKo |        sírnék, édesanyám, mikor így meg így elgondoltam jövendőbeli
147 KisKo |       odafönt a gazda, nem állhatta meg káromkodás nélkül.~- Ejnye
148 KisKo |           semmit se csinál neki; én meg, mióta készen van, mindig
149 KisKo |        agyon. Még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
150 Raado |          most miért jött haza, hogy meg akarja tudni, mije van; "
151 Raado |        mindenedet felírattad, ígérd meg nekem, hogy amid nincs felírva,
152 Raado |            kezdett táncolni.~- Tudd meg hát, hogy én vagyok nagy
153 Raado |           aztán a szép fiú gyermek, meg is keresztelték Ráadónak.
154 Raado |         vele menni, annyit engedett meg a tündérkirály -, azzal
155 Raado |              egy pompás szoba nyílt meg előtte; abba is bement,
156 Raado |             oda se is add neki, míg meg nem ígéri, hogy elvisz a
157 Raado |              mert én az élő Istenre meg merek esküdni, hogy rajtad
158 Raado |          szeretek; most pedig ígérd meg, hogy hazaviszel az apád
159 Raado |         legelébb, hogy mégse jött-e meg? No de heveredjen le erre
160 Raado |           oly rosszul Ráadóval, míg meg nem tudta, hogy Anyicskával
161 Raado |              te vén bolond, próbáld meg már, mit tud az a kölyök,
162 Raado |       nyomtatva, fel legyen szórva, meg legyen rostálva, hogy mikorra
163 Raado |            hogy csinálja ő ezt mind meg, mikor azt se tudja, hogy
164 Raado |        bevessétek, a búza kikeljen, meg is nőjön, meg is érjen,
165 Raado |             kikeljen, meg is nőjön, meg is érjen, azt felarassátok,
166 Raado |   felarassátok, el is nyomtassátok, meg is rostáljátok, hogy reggelre
167 Raado |         hogy sepri a szérűt, hányja meg veti idébb-odább a zsákokat,
168 Raado |         beültetve szőlővel, a szőlő meg is nőjön, meg is érjen,
169 Raado |     szőlővel, a szőlő meg is nőjön, meg is érjen, le is legyen szüretelve,
170 Raado |           legyen szüretelve, a must meg legyen forrva, szépen megtisztulva,
171 Raado |       háromszor fel legyen kapálva, meg is érjen, be is legyen szüretelve,
172 Raado |            te vén szamár, azt tegye meg az a kölyök, amit én mondok
173 Raado |           az udvarba, azt nyergelje meg, ha tudja, és kerülje meg
174 Raado |           meg, ha tudja, és kerülje meg mindegyiken a királyi várat.
175 Raado |             magad tulajdon kezeddel meg kell nyergelned mind a hármat,
176 Raado |        megteszem, nyergeltem én már meg olyan lovat is, amit akkor
177 Raado |         most már csak arra tanítlak meg, hogy kell vele bánni, aztán
178 Raado |            három lovat, a két néném meg engem, az egyik mennykőt
179 Raado |           közel hozzájok, amelyiket meg akarod nyergelni, karcold
180 Raado |           Anyicska - volt hátra. Ez meg a legtüzesebb volt, hiába! -
181 Raado |            hát bizony még a kínozta meg az ő kedves leányait, hogy
182 Raado |    elveszíti a két gyermeket, addig meg nem nyugszik, míg a legkínosabb
183 Raado |             is király leszek én, te meg királyné, boldogan élünk,
184 Raado |       királyné, boldogan élünk, míg meg nem halunk; de az itt a
185 Raado |             válok egy kápolnává, te meg válj egy remetévé, ha kérdezi
186 Raado |            erre ilyen és ilyen fiút meg leányt, mondd, hogy láttál
187 Raado |          nem látott-e erre egy fiút meg egy leányt?~- Láttam biz
188 Raado |             Hátha rosszul is néztem meg otthon, ott vannak valahol
189 Raado |         eszébe, hogy hisz a kápolna meg a remete volt a két gyermek,
190 Raado |             két gyermek után.~Ráadó meg Anyicska ezalatt megint
191 Raado |         válok egy tábla kölessé, te meg válj pásztorrá, állj bele
192 Raado |              alig változtak kölessé meg pásztorrá, megint ott termett
193 Raado |              most mégse szabadultok meg, Anyicska a köles, azt kitépem,
194 Raado |          annál is sebesebben.~Ráadó meg Anyicska ezalatt megint
195 Raado |             a tó kellő közepén állj meg, ki ne mozdulj onnan, akármivel
196 Raado |           rucává; alig voltak ezzel meg, ott termett a vén királyné.~-
197 Raado |            rá, nem szabadultok most meg, tudom azt az egyet.~Mindjárt
198 Raado |   Megálljatok! Nem menekesztek most meg, ha ezer lelketek van is,
199 Raado |            lelkével. De nem engedte meg az Isten, hogy az ártatlan
200 Raado |           te kutya Anyicska, fogjon meg benneteket az anyai átok,
201 Raado |             mondta Ráadónak -, mert meg talál fogni az anyám átka,
202 Raado |             csak azt a gyűrűt őrizd meg, amit a tónál adtam, mikor
203 Raado |            kedvesét? Nem eshetik az meg.~Még egyszer aztán megölelték,
204 Raado |        hozta haza, hogy az mentette meg a haláltól, de még az se,
205 Raado |           beszélnek-e a királyfiról meg a mátkájáról? Bement a szolgáló,
206 Raado |            hogy az anyja átka fogta meg Ráadót; attól fogva mindennap
207 Raado |           királynak, amibe azt írta meg, hogy itt s itt, ebbe s
208 Raado |         iszik, csak a sok úri népet meg a szép menyasszonyt akarja
209 Raado |            valóságos vendégnek, még meg is izente neki, hogy okvetlen
210 Raado |      felséges királyt, hogy hívassa meg a lakodalomra; de a nevét -
211 Raado |         nekem felségedhez: engedjék meg nekem, hogy hadd ihassam
212 Raado |        dolgot, hányszor mentette őt meg Anyicska, hogy fogadtak
213 Raado |    esztendős korukban; hogy átkozta meg őket a vén királyné. Elbeszélt
214 Raado |        szeretik egymást, esküdjenek meg, olyan szép leánynak, mint
215 Raado |           minden ujjára száz. Ráadó meg Anyicska kétszer se mondatták
216 Raado |       karóba húzatta, a két leányát meg apácának adta, azok még
217 Vadga |           vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra,
218 Vadga |             kérte meg, hogy tanítsa meg őt a fészekrakásra, mert
219 Janko |      csizmadiának volt egy felesége meg egy fia. Ez a kölyök sehogy
220 Janko |            napig, legalább ismerjük meg egymást.~Jankó hát ott maradt,
221 Janko |         elkezdte kérni, hogy mondja meg, hol laknak.~- Tyű, édes
222 Janko |           azután a kisasszonyt fogd meg, vidd haza az édesapád házához,
223 Janko |           de a feleségének még csak meg se mutassa.~Alighogy kihúzta
224 Janko |     napamasszony, az Isten is áldja meg, mutassa meg nekem azt a
225 Janko |         Isten is áldja meg, mutassa meg nekem azt a hattyúruhát,
226 Janko |             leányom, nem mutathatom meg, tudod, rám parancsolt az
227 Janko |            nyúlok én hozzá se, csak meg akarom nézni.~Addig-addig
228 Janko |        sírnék, édes fiam, mikor így meg így jártam.~Itt elbeszélte
229 Janko |           legnagyobbik -, most halt meg az apánk, nem volt neki
230 Janko |        nyerge, egy rongyos bocskora meg egy rossz kócmadzag ostora,
231 Janko |            mint hogy azt az ördögöt meg kellene ölni.~- No, hát
232 Janko |            ha mindjárt itt halok is meg. Hanem mondd meg, mi módon
233 Janko |           halok is meg. Hanem mondd meg, mi módon lehet legkönnyebben
234 Janko |            se lett volna.~Volt öröm meg vígság a palotában, de Jankó
235 Janko |           eredj az istállóba, mondd meg a kocsisnak, hogy fogjon
236 Janko |       meghalok, a te lelkedre halok meg. - Csak akkor örült aztán,
237 Farka |   belefeküdt a tüzes hamuba. A ruca meg a kakas felültek a kandalló
238 Farka |             a ház közepére, az ökör meg a pitvarba.~Egyszer jön
239 Farka |            mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek lármázni,
240 Farka |             dézsához mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával,
241 Farka |     mosakodni, ott meg a rák csípte meg ollójával, azután szaladt
242 Farka |         szaladt a törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten
243 Farka |   törülközőhöz, ott meg a tű szúrta meg, nagy ijedten a ház közepére
244 Farka |           még most is szaladnak, ha meg nem álltak.~ ~
245 Koro  |          egy farkast.~- Farkas, edd meg a kecskét!~Farkas nem ment
246 Koro  |             egy tüzet.~- Tűz, égesd meg a falut!~Tűz nem ment falu-égetni,
247 Feher |         csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.~Azzal megdöglött.
248 Feher |           nem adod, a hátadon eszem meg!~Fanyűvő mindjárt odaadta.
249 Feher |          Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása.~Másnap
250 Feher |           nem adod, a hátadon eszem meg! - De Kőmorzsoló nem adta,
251 Feher |             a bográcsot, onnan ette meg a kását.~Mikor a többi három
252 Feher |             a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött,
253 Feher |             le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem!~Le is
254 Feher |     szerencsét!~Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a másvilágra, kiszállt
255 Feher |     kuckóban, kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral;
256 Feher |           öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból,
257 Feher |        mondja Fehérlófiának -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk
258 Feher |           halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszürűmön!~Meg is viaskodtak.
259 Feher |      viaskodjunk meg a rézszürűmön!~Meg is viaskodtak. De Fehérlófia
260 Feher |      sárkány rabolta el; szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám
261 Feher |        édesatyám a legszebb leányát meg fele királyságát.~- Nem
262 Feher |             Nem bánom, hát keressük meg.~Elindultak megkeresni.
263 Feher | királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg megindult befelé. Odabent
264 Feher |             mondja neki -, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell
265 Feher |         ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere
266 Feher |          ezüstszürűmre, viaskodjunk meg!~Azzal kimentek, soká viaskodtak,
267 Feher |             királykisasszonyt, maga meg bement a várba. A királykisasszony
268 Feher |            ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere
269 Feher |           aranyszürűmre, birkózzunk meg!~Nagyon soká viaskodtak,
270 Feher |           királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék
271 Feher |          betakarta a szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer
272 Feher |            a fiaitól.~- Nem mondjuk meg, mert megölöd.~- Dehogy
273 Feher |       bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni.~- No,
274 Feher |     Fehérlófiától:~- Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat?~-
275 Feher |            nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam.~- No, hát vigy
276 Feher |          eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd
277 Feher |        kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára
278 Feher |        megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután
279 Feher |             van ez az üveg bor, idd meg.~Fehérlófia megitta. Hát
280 Feher |            az alvilágba. Fehérlófia meg útnak indult, megkeresni
281 Feher |            uraké.~- No, hát mutassa meg kend, hol laknak.~A gulyás
282 Feher |             azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében,
283 Feher |             s még máig is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
284 Farkas|         legcsúnyább lesz, azt együk meg.~Ráálltak mindnyájan. Elkezdte
285 Farkas|        Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De
286 Farkas|         Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap.
287 Farkas|          enni. Hanem vagy én eszlek meg, vagy te engem. Azért hát
288 Farkas|         engem. Azért hát birkózzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes,
289 Felig |           ember, annak volt két fia meg egy kecskéje. Azt mondja
290 Felig |            De a sündisznó nem ijedt meg, hanem összegombolyította
291 Egys  |        ebédre." Kimentünk a piacra, meg is vettünk mindent, de borsót
292 Egys  |           rezzentett, hogy majd így meg amúgy, csak ne egyem! Az
293 Egys  |      ugyancsak, volt dínomdánom, lé meg lé elég volt, Duna, Tisza
294 Egys  |          van egy szamár, ülj rá, de meg ne sarkantyúzd, mert acélkörme
295 Egys  |        szamárnak körmig se ért, ezt meg majd elnyelte, majd belefúlt.
296 Tunder|        tudott keríteni, ott fulladt meg szeme láttára a gyönyörű
297 Tunder|          vizet adni, ez is ott halt meg szeme láttára, hogy majd
298 Tunder|       szomorkodott, hogy hogy ölt ő meg két gyönyörű teremtést;
299 Tunder|          vett egy korsó friss vizet meg egy szép poharat; elindult
300 Tunder|        enyim, hanem most már esküdj meg nekem, hogy soha el nem
301 Tunder|        fűzfa, felül arra, ott várja meg. Úgy is tettek. A királyfi
302 Tunder|      kezével; hát látja ám, hogy az meg se mozdul; néz széjjel,
303 Tunder|        mesterkedett, akkor érkezett meg a királyfi a szép aranyos
304 Tunder|             a szép aranyos hintóval meg a nagy lakodalmas néppel,
305 Tunder|           egy kis aranyhalat láttam meg benne, nagyon megszerettem,
306 Tunder|       fordulj ide, hadd csókoljalak meg.~Odafordult a cigányleány,
307 Tunder|           betegnek, nem is gyógyult meg semmitől, pedig annyi volt
308 Tunder|             No, ha akarod, hát tudd meg, hogy engem a világ valamennyi
309 Tunder|         neki azt a kis halat fogják meg mentől elébb; meg is fogták,
310 Tunder|            fogják meg mentől elébb; meg is fogták, meg is sütötték.
311 Tunder|        mentől elébb; meg is fogták, meg is sütötték. A királyné
312 Tunder|          hát magát, nem is gyógyult meg semmitől, hiába mesterkedett
313 Tunder|      álmodtam, hogy semmitől mástól meg nem gyógyulok, csak attól,
314 Tunder|            azért, ha szeretsz, tedd meg ezt az egyet értem, mert
315 Tunder|             az egyet értem, mert ha meg nem teszed, holnaputánra
316 Tunder|           Hogy is maradhatott volna meg, mikor az utolsó szilánkig
317 Tunder|         hazavitte a feleségének, az meg majd megette kezét-lábát,
318 Tunder|         élete történetét, hogy ölte meg a királyfi két szép testvérét,
319 Tunder|     cigányleány a kútba, hogy ölték meg hal korában, hogy vágták
320 Tunder|          lenne senki nyakán kolonc. Meg is kérte még aznap a szegény
321 Tunder|     királynéhoz menjen el, kérdezze meg, nincs-e szobaleányra szüksége.
322 Tunder|           is volt, semmivel se érte meg, mindig többet-többet kívánt
323 Tunder|          neki elég, de azért ezt is meg akarta fogadni, kérdezte,
324 Tunder|     parasztruhában egyik se ismerte meg, hogy ez a tündérkisasszony,
325 Tunder|      hajolva szomorkodtak, de azért meg nem sajnálta bánatjokat,
326 Tunder|             magával egy korsó vizet meg egy poharat is. Mikor odaért
327 Tunder|      királyhoz, az csak akkor látta meg a csúnya pofát, majd hanyatt
328 Tunder|         beleszólasz, majd én verlek meg téged, nem te ezt a leányt,
329 Tunder|              azért azt mondom, hogy meg fogd a szád! Te meg, leányom,
330 Tunder|            hogy meg fogd a szád! Te meg, leányom, folytasd.~A leány
331 Tunder|      hozzászokott, utoljára még tán meg is szerette. De a királynénak
332 Tunder|        mondta, hogy semmitől mástól meg nem gyógyul, csak ha a kis
333 Tunder|            s azt mondta, hogy addig meg nem gyógyul semmitől, míg
334 Tunder|      leültetlek én, de nem köszönöd meg.~Leült a királyné, nemigen
335 Tunder|          kapálásra, nem bírta volna meg a nehéz munkát. Egyszer
336 Tunder|     asszonyt, hogy menjen, kérdezze meg a királynétól, nem fogadná-e
337 Tunder|          királynétól, nem fogadná-e meg. Az öregasszony váltig mondta
338 Tunder|              hogy az Isten is áldja meg -, hogy ne menjen sehová,
339 Tunder|        cigányleányból lett királyné meg nem ismerte.~Felugrott erre
340 Tunder|             szép szerelme, ha akkor meg nem ismertelek is, megismertelek
341 Tunder|             leesett az uborkafáról, meg akarta oldani a kereket,
342 Tunder|            még a haragja is szelíd, meg az epéje se keserű, a királyné
343 Tunder|            a kívánságát, nem ölette meg, csak elkergette világra;
344 Tunder|        éltek, még most is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
345 KisMa |           legyenek, mi módon fogják meg a kis malacot. Mert egyik
346 KisMa |             nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose
347 KisGo |          egy felesége, három leánya meg egy kis malaca. Egyszer
348 KisGo |             csak a gömböce volt még meg. Egyszer arra is ráéhezett
349 KisGo |          azt a kis gömböcöt, főzzük meg.~Felment a legöregebbik
350 KisGo |            Eredj már, leányom, nézd meg, mit csinál a nénéd ennyi
351 KisGo |        leányom, eredj már fel, nézd meg, mit csinál a két nénéd.
352 KisGo |          már az öt embert nem bírta meg, leszakadt a kis gömböc.
353 KisGo |          dolgára ment, a kis gömböc meg ott maradt kirepedve.~Ha
354 Babsz |           világon egy szegény ember meg egy szegény asszony. Nem
355 Babsz |         kérte az Istent, hogy áldja meg őt egy fiúgyermekkel.~Egyszer
356 Babsz |            girhes ökrön, az asszony meg azalatt ételt főzött neki.~
357 Babsz |        ételt hátul a szekérre, maga meg bebújt az egyik ökör fülébe.
358 Babsz |          pattogtatott. De azért úgy meg lett szántva a föld, hogy
359 Babsz |          Eredj, Pista inas, kérdezd meg, hogy ki hajtja azt az ökröt,
360 Babsz |          zsebébe, hazavitte, otthon meg se nézte, hanem papírostul
361 Babsz |            egy nagyobb ezüstbe, azt meg egy még nagyobb rézbe, azután
362 Babsz |        Nevettek a vendégek, a gazda meg irult-pirult, dühös volt,
363 Babsz |             kovácsra, hogy csinálja meg erősebben. Elkészítette
364 Babsz |   ráparancsolt a kovácsra, csinálja meg azt, de ha most is kettéreped,
365 Babsz |     fosztják ki, de Jankó sem ijedt meg a maga árnyékától, rálegyintett
366 Babsz |           az életöknek kegyelmezzen meg, megválasztják vezéröknek.
367 Babsz |           lármára felébredt a gazda meg a sok béres, kocsis, a betyárok
368 Babsz |        csináljon? Hová bújjék, hogy meg ne lássák? Ott volt egy
369 Babsz |    elkiáltja magát a pacal közül:~- Meg ne szúrj, te!~A szolgáló
370 Babsz |        veszedelmes volt, a hátulsón meg Jankónak nemigen volt kedve
371 Babsz |              hát ott látta az apját meg az anyját egymás mellett
372 Babsz |   aranyból-ezüstből gazdagodtak így meg.~- De most már, kedves gyermekünk,
373 Babsz |          élnek a nagy uraságban, ha meg nem haltak.~ ~
374 Arany |           is, nem is, de csak mégis meg kellett annak esni, volt
375 Arany |          mellén hold, a két orcáján meg két gyönyörű csillag, a
376 Arany |             fél országába kerül is. Meg is mondta a hercegnek is,
377 Arany |             herceg is, a kisasszony meg még jobban, de ő azt mondta,
378 Arany |             elkészül a lakodalomra, meg násznépet is hoz: "Mert
379 Arany |            rá valamit, annak ígérte meg, hogy ha el nem árulja,
380 Arany |         fiával. Most hát azon ijedt meg nagyon, hogy a szobaleány
381 Arany |     hintójában hozza haza. A király meg megköszönte neki, hogy öreg
382 Arany |         majd másképp köszönte volna meg!~Elindultak hát szép békességben,
383 Arany |    hintójában ült a vén királynéval meg a szobaleányával, a herceg,
384 Arany |           kincsem, magadra vigyázz, meg ne fázz!~Hallotta a szép
385 Arany |            szegény, hogy ne tosszák meg attól a szép hajától sírt,
386 Arany |            felesége vajon nem hűl-e meg.~Megint visszakiáltott:~-
387 Arany |           kincsem, magadra vigyázz, meg ne fázz!~Megint nem értette
388 Arany |           kincsem, magadra vigyázz, meg ne fázz!~Megint nem értette
389 Arany |         könyörgött, hogy ne fosszák meg a szeme világától is, olyan
390 Arany |     pogányabb vénasszony nem szánta meg, nem sajnálkozott rajta,
391 Arany |      embernek a szíve szakadt volna meg rajta, de az a vén boszorkány
392 Arany |    szívemnek fele, magadra vigyázz, meg ne fázz, mindjárt otthon
393 Arany |   könyörgött még, hogy azt engedjék meg, hogy a bátyjától búcsúzhasson
394 Arany | búcsúzhasson el, de azt se engedték meg, hanem irgalom nélkül belelökték
395 Arany |           meri őt vádolni! A király meg se hallott, se látott, mert
396 Arany |           úgy van az, akit az Isten meg akar verni, az eszét veszi
397 Arany |        herceg beszédjére, nem látta meg, hogy az nem az ő menyasszonya,
398 Arany |          menyasszonya, nem gondolta meg, hogy fonnyadt kórót is
399 Arany |           rothadjon ott, hadd egyék meg a csúszó-mászó férgek, amiért
400 Arany |    kitudódjon a gonoszsága. "A fiam meg - gondolta magában - majd
401 Arany |           feleségéhez, sohase tudja meg, hogy ez volt a szobaleány."
402 Arany |            volt felesége, mert soha meg nem csókolta, soha hozzá
403 Arany |            történetét, hogy ismerte meg a király, hogy indultak
404 Arany |           király lakott; hogy tudja meg, megházasodott-e a király,
405 Arany |      városba a királynéhoz, mutassa meg neki, de ha meg akarja venni,
406 Arany |             mutassa meg neki, de ha meg akarja venni, semmiért másért
407 Arany |      bogarakat, kínálta, hogy vegye meg.~- Hát mennyiért adná kend? -
408 Arany |            szeme, tudta, hogy annak meg kell lenni valahol a háznál,
409 Arany |         indult keresni, s csakugyan meg is találta a ládafiában.
410 Arany |         mint azelőtt.~De hiába volt meg a régi szépség, csak nem
411 Arany |         Egyszer eszébe jutott, hogy meg kellene neki látogatni,
412 Arany |             neki könyörögni:~- Várj meg, szívem szép szerelme, ne
413 Arany |            egy szempillantásra várj meg, azután ha nem szeretsz,
414 Arany |     megölelte, megcsókolta.~- Valld meg, szívem szép szerelme, hogy
415 Arany |            úgy kérte, hogy engedjen meg neki, hogy ő az egészről
416 Arany |           palotába.~A vén királynét meg a szobaleányt befenekeltette
417 Arany |             máig is boldogul él, ha meg nem halt.~ ~
418 Macska|      megdöglött bele.~Ha a kis egér meg nem döglött volna, talán
419 Zsuzsk|         egyebet, mint hogy az ördög meg akarja őket ölni, arról
420 Zsuzsk|          teszek a feje alá, ezeknek meg egy-egy terméskövet, arról
421 Zsuzsk|            terméskőre, a testvéreit meg párnára, maga is arra feküdt,
422 Zsuzsk|          ördög, nem minket öltél ám meg, hanem a magad leányait!~
423 Zsuzsk|         ördög visszament, a leányok meg mentek, mendegéltek szép
424 Zsuzsk|     Zsuzskát, mert szép is volt, de meg nagyon tudta magát kedveltetni,
425 Zsuzsk|            halálnak halálával halsz meg!~Szegény Zsuzska váltig
426 Zsuzsk|        mindegy, akár a király öleti meg, akár az ördög.~Elindult
427 Zsuzsk|            halálnak halálával halsz meg.~Hiába tagadta szegény Zsuzska,
428 Zsuzsk|       tudott közel jutni hozzá, ott meg Zsuzska megütötte a tengert
429 Zsuzsk|          kétfelé vált előtte, utána meg összecsapódott, megint nem
430 Zsuzsk| összecsapódott, megint nem foghatta meg az ördög. Zsuzska ment egyenesen
431 Zsuzsk|              halálnak halálával hal meg.~Elindult hát szegény Zsuzska
432 Zsuzsk|          nénjét Zsuzskának majdhogy meg nem ütötte a guta, amikor
433 Zsuzsk|            halálnak halálával halsz meg.~Zsuzska tudta, hogy hiábavaló
434 Zsuzsk|            utána iramodott, Zsuzska meg nemigen tudott a nehéz bölcsővel
435 Zsuzsk|           múlt ám, hogy a két nénje meg nem pukkadt mérgibe, mikor
436 Zsuzsk|           Zsuzskát.~- No, fiam, ezt meg ezt hallottam, azért ha
437 Zsuzsk|            halálnak halálával halsz meg.~Szegény Zsuzska nagyon
438 Zsuzsk|          lelked lesz, se szabadulsz meg, hanem három napig hizlallak,
439 Zsuzsk|   sütőlapátra, vesd be, hadd süljön meg.~Elment az ördög, a felesége
440 Zsuzsk|             kelmed először, mutassa meg, hogy szoktak rajta ülni.~
441 Zsuzsk|          hogy és miképpen szabadult meg az ördögtől, de még azt
442 Zsuzsk|    megösmerte, hogy a felesége sült meg, nem Zsuzska, mérgibe mindjárt
443 Zsuzsk|      feleségével még most is él, ha meg nem halt.~ ~
444 Szomor|          neki adta fele királyságát meg a szép leányát; megesküdtek,
445 Szomor|         csaptak még ma is élnek, ha meg nem haltak.~ ~
446 Szurke|          mindig párjával őröl, neki meg magának kellett húzni a
447 Szurke|           mindig két lóval őröl, te meg engem csak magamat fárasztasz
448 Szurke|          ráfekszik a lyukra, mintha meg volna dögölve, mintha már
449 Szurke|            vagy, többet tudsz, nézd meg, mi az.~Kimegy a középső
450 Szurke|          láttál már a világon, nézd meg, mi van ott.~Kimegy a legöregebb
451 Szurke|          elhúzni a három fiával, de meg se tudták mozdítani. Elmegy
452 Szurke|             ló, tette magát, mintha meg volna dögölve. Mikor odaértek,
453 Szurke|            a jó pecsenyére - a róka meg jó erősen összekötötte a
454 Szurke|          farkas, majd megszakad, de meg se bírja mozdítani, amint
455 Kakask|             világon egy kis kakaska meg egy jércike; amint ott kapargáltak
456 Kakask|             kökénytől.~Ha a pityike meg nem fulladt volna, az én
457 Dongo |                               Dongó meg Mohácsi~Hol volt, hol nem
458 Dongo |         eladja dió helyett. A másik meg szedett egy zsákra való
459 Dongo |         sokszor, de nem szólították meg egymást. Utoljára az, amelyik
460 Dongo |                Diót. Hát kend?~- Én meg gyapjút árulnék, de senkinek
461 Dongo |            vásárból. Amint kiértek, meg akarta mindegyik nézni,
462 Dongo |             nézni, hogy milyen diót meg gyapjút kapott, akkor látták
463 Dongo |        gyapjút kapott, akkor látták meg, hogy rászedték egymást.
464 Dongo |           tehén körül? Úgy egyeztek meg, hogy egyik kihajtja a tehenet
465 Dongo |      magának egy hosszú szárú pipát meg egy szalmaszéket, hogy ha
466 Dongo |         ráül, a hosszú szárú pipára meg rágyújt, s pöfékel, mint
467 Dongo |             egy török basa; a tehén meg szép csendesen legelget
468 Dongo |         megölni magát a munkával; ő meg úgy gondolta ki, hogy reggel
469 Dongo |           mégpedig elkérte a széket meg a hosszú szárú pipát Dongótól.
470 Dongo |         akasztófával, az akasztófán meg mindegyiken egy-egy ember
471 Dongo |           világot, ha kifelé, akkor meg őt látta meg az egész világ.
472 Dongo |          kifelé, akkor meg őt látta meg az egész világ. Ez a gyűrű
473 Dongo |          világon, hogy aki gyűrűjét meg tudja mondani, hogy hol
474 Dongo |           kocsmárosnak -, jelentsen meg a felséges királynál.~A
475 Dongo |             sustákja se, az adósság meg már sokra ment. Feltette
476 Dongo |           hol a fekete betűkre, hol meg a veres cifraságra, s mondogatta
477 Dongo |     jövendőmondó uramnak. Azonfelül meg is fizetünk jól, csak el
478 Dongo |           De még most nem mondhatom meg, mert nem telt el a kitűzött
479 Dongo |         akárhogy, mint, ezzel eteti meg a gyűrűt. Reggel felkelt
480 Dongo |             a gyűrű. A pávát ölesse meg felséged, annak a begyében
481 Dongo |              halálnak halálával hal meg jövendőmondó uram, amért
482 Dongo |           könyvéből, azért hát csak meg kell öletni a pávát. Megölték;
483 Dongo |          megörült ennek a király is meg a felesége is. Összevissza
484 Dongo |           No, Dongó, most szorultál meg!~- A biz a - mondja a királyné -,
485 AzOrd |           egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony, mind
486 AzOrd |       leánya szép volt, az asszonyé meg csúnyább a hátramenésnél.~
487 AzOrd |             én, édes leányom, mondd meg édes apáduradnak, vegyen
488 AzOrd |             én, édes leányom, mondd meg édes apáduradnak, vegyen
489 AzOrd |     elkészítették hát a kemencét is meg a tésztát is, csak be kellett
490 AzOrd |         ahhoz az asszonyhoz próbáld meg, ha adna egy vetőlapátot,
491 AzOrd |         semmi baja, nem esszük mink meg, ebbe a nyomba visszaviszed.~
492 AzOrd |             biz ő nem adja.~- Mondd meg apádnak, vegyen el engem,
493 AzOrd |      tejbe-vajba fürösztötte, ettől meg még a betevő falatot is
494 AzOrd |          mit csináljak?!~- Hát rakd meg neki.~A leány tüzet rakott.~-
495 AzOrd |              Hát főzz neki.~A leány meg is főzött, ki is tálalt.~-
496 AzOrd |             a sok kincshez, a leány meg nem mondta senkinek, csak
497 AzOrd |         félreült a kuckóba, a leány meg a padkán eszegetett. Amint
498 AzOrd |       semmit, hanem csak mikor maga meg is főzött, ki is tálalt,
499 AzOrd |            is tálalt, akkor szólalt meg:~- Tányértalpam, lompos
500 AzOrd |           evett, az ördög maga ette meg mind az ételt, azután megint