Part
1 VakKi | próbálták meggyógyítani, de mindhiába, egyik sem ment
2 VakKi | egy orvosságot szemének, de azt senkinek sem mondta
3 VakKi | összebeszéltek, hogy akárhogy, mint, de kitudják az apjoktól, hogy
4 VakKi | középső királyfi ment be, de az is éppen úgy járt, mint
5 VakKi | biz ez sem sokra megy, de a királyfi nem tágított,
6 VakKi | öreg király a nagy kést, de ez nem ugrott félre, hanem
7 VakKi | úgy állt meg az ajtóban. De a királyfi még ettől sem
8 VakKi | meg akar ölni, öljön meg, de elébb mondja meg, mitől
9 VakKi | nekem legkedvesebb fiam, de látom, most is te szántad
10 VakKi | mindjárt meggyógyulnék tőle; de nincs annyi kincs, hogy
11 VakKi | királyfi is el akart menni, de a bátyjai nem vitték, hogy
12 VakKi | magamnak egy ország gondja; de még meg is halhatok addig,
13 VakKi | Eltelt az egy esztendő, de nem jött haza a két királyfi,
14 VakKi | sokszor indulni utánuk, de az apja nem eresztette;
15 VakKi | két kocsmabeli személlyel, de rájok sem ügyelt, hanem
16 VakKi | mikor az ajtót nyitottad, de hát miért kérded?~- Ó, felséges
17 VakKi | mindjárt gondoltam valamit, de mégse mertem egészen rájok
18 VakKi | aranytollú madarat kerestek, de hogy nem találták, mert
19 VakKi | vagy tizenkét társzekérrel, de biz a már mind elfogyott,
20 VakKi | elébb nem is akarta elhinni, de az inas erősítette, gondolta
21 VakKi | a járást ezen a tájékon. De hát miért mennek a Veres-tengerhez?~
22 VakKi | munka vár a királyfira, de nem is tudja elvégezni,
23 VakKi | tudom, hogy hoz), mindenen, de mindenen az utolsó tűig
24 VakKi | egy kicsit gondolkozott, de azután gondolta, hogy minek
25 VakKi | most már hát itt volnának, de merre keressék az aranytollú
26 VakKi | felakasztva, azt vegye le, de vigyázzon, hogy valamelyik
27 VakKi | meg az aranytollú madarat. De biz azt eleinte meg nem
28 VakKi | nagy csillogás-villogás; de hogyisne! mikor minden fának
29 VakKi | inasát is magával vitte, de már a városba csak maga
30 VakKi | hogy az ételt ő vigye be, de az addig könyörgött neki,
31 VakKi | gazdag király kérte meg, de neki nincs kedve hozzámenni,
32 VakKi | se megy a kisasszonyért, de azután eszébe jutott, hogy
33 VakKi | meg ettől a szép állattól, de a róka vigasztalta, hogy
34 VakKi | lőttek egyszer a róka hátába, de az hirtelen bekente valami
35 VakKi | királyfi búcsúzni akart, de a róka azt mondta, hogy:~-
36 VakKi | hanem úgy, hogy mindenen, de mindenen.~Ezzel elővette
37 VakKi | vesződése így kárba vész, de azért a rókának nem szólt,
38 VakKi | a városban csavarognak, de azóta egy szalmaszálat se
39 VakKi | maradt, rablásra vetemedtek, de ez még nem volt elég, hanem
40 VakKi | őket, mert rájuk ismert. De hiába! A gonoszságot a tyúk
41 VakKi | ami csak történt vele, de a bátyjai nagyon szégyenlették
42 VakKi | vigasztalta, hogy majd hazajön az, de még azóta bizony fele útjára
43 VakKi | éneklését hallhatta volna, de a madár, egy kukkanás nem
44 VakKi | madár, egy kukkanás nem sok, de annyit se eresztett ki a
45 VakKi | fejtsék meg, mi ennek az oka, de hiába! Azok se mentek semmire,
46 Panci | Váltig ütötte-verte az anyja, de nem használt semmit. Egyszer
47 Panci | a király fejébe: "Ejnye, de derék leány, jó volna ez
48 Panci | mert szép is volt a leány, de azt is meggondolta, hogy
49 Panci | bajod, felséges királyné, de tudok ám én azon segíteni.
50 Panci | egyik -, tudnék én valamit, de tán el se hiszi felséged!~-
51 Panci | megmutatom a csodabogarat, de mire visszamentünk, hűlt
52 Panci | kedves uram, felséges király, de sok szép aranyfonalat fontam.~
53 Panci | adott neki egy aranyat, de megkérdezte tőle:~- Ugyan,
54 Panci | én, ebben a városban se, de nagyon dolgos voltam, mindig
55 Panci | felesége is így megpúposodnék; de csak járkált tovább. Egy
56 Panci | mint én, nagy darab földön. De sokat fontam, sokat rágtam
57 Panci | indult, hogy bemegy a házba, de a kutyák elkezdtek ugatni,
58 Panci | a három koldusasszony.~- De nem is engedem ám, hogy
59 Panci | dolgot, elkezdett sírni-ríni, de nem használt semmit. - A
60 Veres | Mit csikókodol utánam?" De ez sem használt semmit.
61 Veres | egynéhány napig ott volt, de mégse segíthetett a fián,
62 Veres | látja, elkezdett sírni, de oly keservesen, hogy az
63 Veres | jóllakott, azután kiment, de az anyja erősen ráparancsolt,
64 Veres | akkor akármi úton-módon, de elveszítik mind a kettőjöket.
65 Veres | is szólt Ferkó senkinek, de az naptól fogva olyan pirospozsgás
66 Veres | tudják-e ennek az okát. De azok se tudták. Amint ott
67 Veres | leánya, hadd tartsalak jól! De elébb hunyd be a szemed;
68 Veres | Kérdezték tőle, hogy mit látott. De nem merte megmondani, csak
69 Veres | tartsalak jól téged is. De előbb behunyd a szemed,
70 Veres | kipukkadt, azután felment, de odafent ez se mert mást
71 Veres | tartsalak jól téged is, de először hunyd be a szemed!~
72 Veres | leány behunyta a két szemét, de a harmadikat, amely a tarkóján
73 Veres | odabent mondani semmit, de hiába volt az erős parancs,
74 Veres | próbál meggyógyíttatni; de én addig fel nem kelek az
75 Veres | ád, majd gondodat viseli, de nem is hagyom én magam levágni,
76 Veres | mellém, emeld fel a taglót, de ne üss rám, hanem hajítsd
77 Veres | mindenféle orvossággal, de nem lett semmi látszatja.~
78 Veres | hogy mitől gyógyulnék meg, de meg se merem mondani, mert
79 Veres | hogy mit beszélt a fia, de hogy látta, hogy a vágólegények
80 Veres | termek.~Elment a veres tehén. De alighogy elment, mindjárt
81 Veres | meg neki, hogy itt voltam. De most, ha ezer lelke van
82 Veres | dühös állattal nem bírok. De majd ha holnap kimegyünk
83 Veres | kapd föl, szaladj el vele, de bele ne nézz, míg valami
84 Veres | Hozzáfogott a kutya az evéshez, de mire a hatodikat ette volna,
85 Veres | hozzá egy farkas.~- Ejnye, de szomorú gazduram! - mondja
86 Veres | szép legényt nem látott; de Ferkó rájok sem nézett,
87 KisKa | kell a gazdasszonyomnak.~De a török császár erővel is
88 KisKa | hallja, bement a házba, de akkor meg a kis kakas az
89 KisKa | megfogta, kútba vetette. De a kis kakas csak elkezdi
90 KisKa | az égő kemencébe vetette. De a kis kakas megint csak
91 Ozik | Megijedt a kisleány nagyon, de nem szólt senkinek semmit.~
92 Ozik | ettek, mikor nekik tetszett, de még rájok is parancsoltak,
93 Ozik | hogy még aznap megszöknek. De az anyjok mindig szemmel
94 Ozik | utolérte az öccsét, hej, de nem vitte ám vissza, hanem
95 Ozik | az, édes kis testvérem, de majd csak találunk valahol
96 Ozik | Azt mondja a kisfiú:~- De hiszen, kedves kis néném,
97 Ozik | most már mit csináljanak. De biz azon már nem lehetett
98 Ozik | megnézni, mit ugat a kutya. De ő sem látott semmit.~"Márpedig -
99 Ozik | magában - akárhogy, mint, de itt valaminek lenni kell."
100 Ozik | Megint nem szólt senki. De már ekkor mérges lett a
101 Ozik | vízbe.~A királyné elmerült, de nem fulladt bele, hanem
102 Ozik | aranykacsává változott, de ezt a gazdasszony nem vette
103 Ozik | azt végig-végigsiratta, de azt sirathatta, az nem ébredt
104 Ozik | végig-végigsiratta az urát. De az megint nem ébredt fel,
105 Ozik | képedre mászik a gazdasszony, de te azzal ne gondolj.~Megígérte
106 Ozik | gondolj.~Megígérte a kocsis, de meg is tette. Mikor fel
107 Ozik | két szemét, úgy nekiment. De Pista azzal nem gondolt.~
108 Ozik | majd végig-végigsiratja, de a király se volt rest, kiugrott
109 KisKo | mindig hányom ezt a diót, de sehogy se tudom fölhányni,
110 KisKo | fölhányni, szegény ember vagyok, de adnék annak az embernek
111 KisKo | nézte, hogy mit csinál. De sehogy se tudta eltalálni.
112 KisKo | most is abban munkálkodom; de adnék is száz forintot annak
113 KisKo | elkapja valamelyiket a héja, de sehogy se tudom aládugni,
114 Raado | akárhogy mint teszi szerét, de hazamegy, felíratja mindenét
115 Raado | utolsó faszegig, írjatok fel, de úgy, hogy ki ne maradjon
116 Raado | akinek apját-anyját megölték.~De nemsokára vége szakadt a
117 Raado | parolámra is fogadhatom, de tudom, hogy nem kapsz semmit,
118 Raado | fájt ez a királynak nagyon, de hiába, nem tehetett róla,
119 Raado | a bánat a királynéra is, de hiába volt minden búslakodás,
120 Raado | esztendős, mégse jöttek érte, de elmúlt tizenhárom is, a
121 Raado | márványgrádicson, nézeget széjjel, de semmit se lát. Mikor a legfelső
122 Raado | is bement, királyfi volt, de még olyat sose látott, majd
123 Raado | karszékre.~- Jaj, szívem, Ráadó, de régen várunk már, de rég
124 Raado | Ráadó, de régen várunk már, de rég itt kellett volna már
125 Raado | bírta, egy szó nem sok, de annyi elég lett volna neki
126 Raado | hogy mégse jött-e meg? No de heveredjen le erre a lócára,
127 Raado | látjuk, hogy el van fáradva, de hogy is ne, mikor olyan
128 Raado | akarja hagyni az országot, de majd megmutatom én, hogy
129 Raado | király csendesítette volna, de az asszony se hallott, se
130 Raado | embereknek.~- Látom ám! De nem az ő munkája ez, hanem
131 Raado | se venni semmi hasznát.~De a király egyik fülén beeresztette,
132 Raado | végezd el, amit rád bízok!~De a vén királyné nem hagyta
133 Raado | egy munka, amit minap - de akkor se maga - csinált!
134 Raado | uszítsa, dolgozik az eleget, de a felesége még jobban rákezdte:~-
135 Raado | gyönyörűséges mákvirág Anyicska?~De biz a királytól beszélhetett
136 Raado | neki! Az ugyan semmi se, de nem segíthet benne neki
137 Raado | egész teste lángot hány, de te azzal ne gondolj, menj
138 Raado | ágaskodott, rúgott-vágott, de Ráadó szép csendesen körülkanyarította
139 Raado | volna, egy mozdulat nem sok, de annyit se tett, Ráadó könnyűszerrel
140 Raado | eleinte a tüzes villámot, de mikor ezt is körülkanyarította
141 Raado | megnyílt a föld körülötte, de Ráadó ezzel nem gondolt,
142 Raado | mindjárt, hogy akárhogy, mint, de elveszíti a két gyermeket,
143 Raado | juttatja mind a kettőt. De egy darabig - hiába volt
144 Raado | asszony szájjal, hej, pedig de mást forgatott az eszében. "
145 Raado | hátra, hogy felforrjon.~De a jó Isten nem engedte,
146 Raado | maradnánk, elveszítenének. De hát hova menjünk?~- Azon
147 Raado | élünk, míg meg nem halunk; de az itt a baj, hogy hogy
148 Raado | repült vele, ahogy tudott, de hiába; sebesen nem mehettek,
149 Raado | Vártak-vártak egy darabig, de nem jött senki. Megint beszólott
150 Raado | Vártak egy ideig megint, de megint nem jött senki. Beszólott
151 Raado | bekiáltottak kétszer-háromszor, de biz ott akár ítéletnapig
152 Raado | ezelőtt háromszáz esztendővel, de mi gondom is nekem akárki
153 Raado | várat, hogy egy tű nem sok, de annyi se maradt a helyén,
154 Raado | annyi se maradt a helyén, de biz azok nem voltak sehol.
155 Raado | majd meglásd, mit adok!~De Ráadó ki nem mozdult volna
156 Raado | farkassá, kígyóvá változott, de sehogy ki nem tudta venni
157 Raado | tövestül az egész táblát.~- De kutyák, most mégse szabadultok
158 Raado | is tépte az egész táblát, de annyi mégis megmaradt, amennyit
159 Raado | jajgatása a tűz körül. De biz azt hiába hallgatta,
160 Raado | mentek ők is, amint bírtak, de mégis megint megközelítette
161 Raado | már kétszer rászedtetek, de nem szedtek többet rá, nem
162 Raado | elkezdett csapkodni Ráadóra, de sehogy se tudta elkapni,
163 Raado | vált, lövöldözött a rucára, de a golyó elől is mindig lebukott,
164 Raado | ördögöknek rég eladott lelkével. De nem engedte meg az Isten,
165 Raado | eddig is sebesen ment, de az mind semmi volt ahhoz,
166 Raado | beleakasztja az Anyicska hajába, de éppen akkor kiértek Tündérország
167 Raado | ha kijön, nyakon csípi. De Ráadó se hagyta abban a
168 Raado | mintha soha nem látott - de még híredet se hallotta
169 Raado | falatját se tudná megszerezni; de Ráadó vigasztalta:~- Ugyan,
170 Raado | jót, amit nekem tettél, de hogy felejthetném el magad
171 Raado | messze az apám palotájától; de most arra kérlek, ne gyere
172 Raado | szeretőmnek gondolnának; de így majd magam felmegyek,
173 Raado | híremet se hallottad volna. De ha elfelejtenél is, csak
174 Raado | tőle, hogy hogy jött haza, de nem tudott róla egy árva
175 Raado | mentette meg a haláltól, de még az se, hogy látta valaha,
176 Raado | hazajöttéről egy kis szó nem sok, de annyit se tudott mondani,
177 Raado | várta, csak várta Ráadót, de biz az nem ment felé se;
178 Raado | két nap, eltelt három nap, de csak nem ment, negyedik
179 Raado | mátkájáról? Bement a szolgáló, de azzal a hírrel jött vissza,
180 Raado | királyfiról mindent lehet hallani, de a mátkájáról senki se tud
181 Raado | szolgálóját újságot hallani, de biz az sose hozott jobb
182 Raado | valami jó gondolatja támadt, de nem szólt róla senkinek,
183 Raado | lakodalom napja, felöltözött, de olyan ruhába, hogy Tündérországban
184 Raado | Anyicska a táncolók közé, de mikor meglátták, mindenki
185 Raado | kérdezgette, ki lehet, ki lehet, de senki se tudott rá felelni.
186 Raado | hívassa meg a lakodalomra; de a nevét - hogy hogy hívják -
187 Raado | mintha látta volna valahol, de nem tudta, hogy hol. Ő is
188 Raado | kérdezte tőle, hogy ki, de ez azt felelte rá, hogy
189 Raado | voltál, majd a vízbe haltál, de én megkaptalak, üstöködnél
190 Vadga | elhallgatta azt egy darabig, de utoljára megharagudott.~-
191 Janko | anyja is pártját fogta, de az öreg csizmadián ketten
192 Janko | cipekedik egy csomó rőzsével, de sehogy se tudja felvenni.
193 Janko | azzal tovább akart menni, de az öreg ember nem eresztette.~-
194 Janko | kisasszonyokat mondasz te, de ha az Isten segít, mégis
195 Janko | felelt az öreg ember -, de ha tízannyi ideig élnél
196 Janko | haza az édesapád házához, de a hattyúruhát úgy eltedd,
197 Janko | rajta, mint egy-egy tojás; de levetette ezt is, belement
198 Janko | királykisasszony mindjárt megszerette, de mégis könyörgött, hogy adja
199 Janko | királykisasszony sírt-rítt egy darabig, de azután mit volt mit tenni,
200 Janko | édesanyjának, hogy viselje gondját, de a feleségének még csak meg
201 Janko | hogy hogy mégy fel rá, de azt előre megmondom, hogy
202 Janko | rossz kócmadzag ostora, de ezeknek az a tulajdonságuk,
203 Janko | az, sokan próbálták már, de mindnek az életébe került,
204 Janko | visszamégy, még most nem késő.~- De iszen már vissza nem megyek,
205 Janko | ugorj ki, vágd le a fejét, de azt megmondom, hogy egy
206 Janko | meg vígság a palotában, de Jankó nem felejtkezett el
207 Janko | ruhájokba, úgy indultak el, de az asszony sehogy se akart
208 Janko | ott termett az üveghíd; de már arra csakugyan nem akart
209 Janko | Jankó megtartani a hintóban, de még akkor se nyugodott bele. -
210 Farka | elkezdett kiabálni:~- Phű, phű, de idegen szagot érzek! Ki
211 Farka | hogy majd mécset gyújt, de a kakas meg a ruca elkezdtek
212 Farka | hogy majd parazsat keres, de a tojás elpukkant, szaladt
213 Feher | amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor
214 Feher | én vagyok!~Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófia
215 Feher | én vagyok!~Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófia
216 Feher | vagyok!~Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára
217 Feher | elmegyünk vadászni.~Elmentek. De alighogy tüzet rakott s
218 Feher | maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte.
219 Feher | jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy
220 Feher | a hátadon eszem meg! - De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű
221 Feher | Vasgyúró maradt otthon.~De a másik kettő se neki, se
222 Feher | Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia
223 Feher | azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel,
224 Feher | én - mondja Kőmorzsoló. De harmadrészéről az útnak
225 Feher | Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta
226 Feher | rézszürűmön!~Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz
227 Feher | mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebbe a nyomba itt
228 Feher | itt lesz. Bújj el hamar!~De már akkor ha akart volna,
229 Feher | Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni.
230 Feher | férhetnének bele mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így
231 Feher | beléhúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult
232 Feher | nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta a szűrével,
233 Feher | semmi - felel Fehérlófia.~- De csak kívánj valamit; nem
234 Feher | nem élt volna egy óráig; de neked megteszem; hanem eredj,
235 Feher | ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se
236 Feher | egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb
237 Feher | fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer
238 Feher | hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt
239 Farkas| Már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak.
240 Farkas| meg is ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra
241 Farkas| is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek. Megint
242 Farkas| elég volt vagy két napra. De biz utoljára az is elfogyott.
243 Felig | ezt a kecskét legelni, de olyan helyre hajtsd, ahol
244 Felig | most te, fiam, a kecskét, de jó helyre hajtsd, mert ha
245 Felig | mindjárt, mert megdöflek."~De a sündisznó nem ijedt meg,
246 Egys | csak megyek az ökör előtt, de igen nagy volt a sár, egyszer
247 Egys | Húznám ki a csizmám a sárból, de biz az nem jött. Mit csináljak,
248 Egys | kifeszegettem a csizmámat a sárból. De míg az emelőrúdért jártam,
249 Egys | meg is vettünk mindent, de borsót mégis elfelejtettünk
250 Egys | mentem én, vettem is borsót, de nem találtam vele haza.
251 Egys | lakva, nem akartam menni, de rám rezzentett, hogy majd
252 Egys | Az asztalhoz ültem hát, de biz énbelém nem fért egy
253 Egys | fölöstökömre egy tojást; de bicskám nem volt, ideadta
254 Egys | lajtorja, azt beleeresztettem, de még az sem érte el a fenekét,
255 Egys | van egy szamár, ülj rá, de meg ne sarkantyúzd, mert
256 Egys | míg ment, lassan ment, de jövet megsarkantyúzta, acélkörme
257 Egys | kirúgod a sárga leves zsákot." De ő nem hallgatott rá, csak
258 Egys | Bele is fulladt volna, de én felszaladtam a padlásra,
259 Tunder| erdőből vesz feleséget.~De a királyfi csak tovább hajigált,
260 Tunder| gyönyörű szép tündérkisasszony, de olyan, amilyet még emberi
261 Tunder| királyfi kipkedett-kapkodott, de biz egy árva csepp vizet
262 Tunder| bánatában végig-végigsiratta, de hiába! Az már többet fel
263 Tunder| kis árva tölgyet találta, de már csak kettő volt, azok
264 Tunder| mert mindjárt megfúlok!~De a királyfi ennek se tudott
265 Tunder| ment volna egyenesen oda. De másnap reggel nem is várt
266 Tunder| ebből is egy nem hétszer, de hetvenhétszer szebb tündérkisasszony,
267 Tunder| csak a hintóért ment haza, de mindjárt itt lesz. A cigányleánynak
268 Tunder| volna rá, magára rakta. De a tündérkisasszony nem halt
269 Tunder| azért vagyok ilyen csúnya, de azon ne búsulj, majd megszépülök
270 Tunder| vették minden mesterségöket, de hiába, a királyné csak nem
271 Tunder| összeszedje és megégesse, de vigyázzon, hogy egy se maradjon
272 Tunder| szálkát, a tűzbe vetette. De biz ez a nagy óvatosság
273 Tunder| ott most ez a nagy fa van; de biz azt hiába csudálták,
274 Tunder| alatt fonogatni, varrogatni; de csakhamar ímhogy sírássá
275 Tunder| ezt is, akárhogy, mint, de el kell veszteni" - gondolta
276 Tunder| veszteni" - gondolta magában. De mit csináljon; hogy veszítse
277 Tunder| egyszerre nőtt ki az udvaron, de attól is csak úgy, ha derekát,
278 Tunder| Sajnálta ugyan a király a fát, de azért mégis kivágatta, a
279 Tunder| egyenesen a kis fedő felé, de az asszony megelőzte, mint
280 Tunder| Már az ő házát megégették, de a favágóék vigasztalták,
281 Tunder| szobaleánya is volt neki elég, de azért ezt is meg akarta
282 Tunder| a kisasszonyokat szokás, de az apját sok Istencsapás
283 Tunder| gyenge, mint a harmat; de a parasztruhában egyik se
284 Tunder| is, hogy meséljen egyet, de azt mondta, hogy nem tud.
285 Tunder| erdőből vesz feleséget, de a királyfi nem hallgatott
286 Tunder| van szó, ki az a király, de azt gondolta, hogy csak
287 Tunder| testvérükre hajolva szomorkodtak, de azért meg nem sajnálta bánatjokat,
288 Tunder| tudom már ezt a mesét.~De a király nem hagyta elhagyni:~-
289 Tunder| megint kiment a királyfi, de már ekkor vitt magával egy
290 Tunder| fáj a fülem is, ha hallom.~De a király megint nem engedte
291 Tunder| Elindultak aztán hazafelé, de a tündérleány nagyon gyenge
292 Tunder| mesét testemből-lelkemből!~De a király a cigányleányról
293 Tunder| próbálgatta kifogni a halat, de sehogy se tudta. Mikor a
294 Tunder| majd hanyatt esett tőle, de a leány azzal vágta ki magát,
295 Tunder| nem állhatom ezt a mesét!~De a király se tágított, mert
296 Tunder| rá se igen tudott nézni, de lassanként a cigányleány
297 Tunder| még tán meg is szerette. De a királynénak mindig az
298 Tunder| a csontját is megégette, de azért nem veszett el a tündérkisasszony,
299 Tunder| főtt ételből nem ehetik, de attól is csak úgy, ha a
300 Tunder| legutolsó forgácsát is, de azért nem veszett el a tündérkisasszony,
301 Tunder| megszabadult a tündérkisasszony, de nem mert többet beleszólani,
302 Tunder| bánhattak volna nemhogy jobban - de úgy se.~Itt már látta a
303 Tunder| mert majd leültetlek én, de nem köszönöd meg.~Leült
304 Tunder| volt hát a tündérleánynak, de azért mindig bús volt, mindig
305 Tunder| mezei munkára gyenge is, de varrni, fonni tud, beáll
306 Tunder| elélhet őnálok, eltartják ők, de a leány nem engedett, el
307 Tunder| szobaleány, a tündérkisasszony, de senki, se a király - aki
308 Tunder| kereket, el akart illanni, de a király észrevette, megkapta,
309 Tunder| vágassa-e, vagy kerékbe töresse? De hogy ím a galambnak még
310 KisMa | malac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be,
311 KisMa | beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég,
312 KisGo | akarta vágni a gömböcöt. De a gömböc megint elkiáltotta
313 KisGo | Felment a legkisebb leány is, de ezt is csak elnyelte a gömböc.
314 KisGo | akarta vágni a gömböcöt, de a gömböc ezt is bekapta.
315 KisGo | Azzal bekapta ezt is, de a rossz kócmadzag már az
316 KisGo | ugrani, hogy el ne tapossa, de leesett a hídról, kirepedt
317 Babsz | az ételt, ha jóllaktam. De úgy főzzön kend, mintha
318 Babsz | Kiszól az ökör füléből:~- De hegyes, haj! De majd nem
319 Babsz | füléből:~- De hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes;
320 Babsz | szét, hogy ki beszél hozzá, de nem lát senkit. Megint elkezd
321 Babsz | megint kiszól Jankó:~- De hegyes, haj! De majd nem
322 Babsz | Jankó:~- De hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes;
323 Babsz | Megint fülel a béres: "De már itt csakugyan beszél
324 Babsz | megint kikiáltott Jankó:~- De hegyes, haj! De majd nem
325 Babsz | Jankó:~- De hegyes, haj! De majd nem lesz az olyan hegyes;
326 Babsz | azért is csálé, Csákó!~"De már itt sehogy se megy istenesen
327 Babsz | dolog" - gondolja a béres. De azért még egyszer megpróbált
328 Babsz | csálé, Csákó, hajsz, Bimbó!~De már erre a béresnek is inába
329 Babsz | bátorsága.~Itt akárhogy, mint, de ördögnek kell lenni! Uccu! -
330 Babsz | arra egy hatökrös szekér, de senki sincs körülötte. Az
331 Babsz | Megijedt erre, szaladni akar, de Jankó elkezd utána kiabálni:~-
332 Babsz | ökör füléből pattogtatott. De azért úgy meg lett szántva
333 Babsz | szegény ember nem akarta. De akkorra Jankó is odament,
334 Babsz | volt, szégyellte is magát, de hiába, arról már nem lehetett
335 Babsz | emberek, egy szó nem sok, de annyit se tudtak szólani
336 Babsz | csináljon egy buzogányt, de jó erősen megcsinálja, mert
337 Babsz | kovácsra, csinálja meg azt, de ha most is kettéreped, akkor
338 Babsz | így, majd úgy fosztják ki, de Jankó sem ijedt meg a maga
339 Babsz | disznóhúst, egész zsák búzákat, de amellett ordított torkaszakadtából:~-
340 Babsz | tudom, úgyis kitalálnák, de csak mégis elmondom -, Jankó
341 Babsz | azért se farta, bocikám!~De már annyi bátorsága csakugyan
342 Babsz | elmegy az a kutya boszorkány!~De biz az a sok munka mind
343 Babsz | olyat senki se hallott. De hisz ő többet hozzá nem
344 Babsz | kellene innen valahogy jutni." De hiába volt minden okoskodás,
345 Babsz | Volt ugyan két kijárás, de az első - a farkas szája -
346 Babsz | kiabálástól, elkezdett szaladni, de mentől jobban vágtatott,
347 Babsz | uraságban. Megörült ő is, de még azok is, elmondták neki,
348 Babsz | aranyból-ezüstből gazdagodtak így meg.~- De most már, kedves gyermekünk,
349 Arany | túl volt, volt is, nem is, de csak mégis meg kellett annak
350 Arany | herceg, annak volt egy húga, de olyan szép, hogy szem nem
351 Arany | aztán azt elveszi feleségül, de míg nem talál, mindig bujdosik.~
352 Arany | hogy annak párját találjon, de még eddig bizon hiába volt
353 Arany | kisasszony meg még jobban, de ő azt mondta, hogy már csak
354 Arany | Szent Gellért hegyére jár, de el is lehetett hinni, mert
355 Arany | mondott valamit az ura, de nem értette, hogy mit. Kérdezi
356 Arany | az aranykönyűk az arcán, de nem használt semmi a vén
357 Arany | hogy ne tegyék nyomorékká, de nem használt semmit; levágták
358 Arany | országa égett volna is. De így megint csak messziről
359 Arany | szedni az aranygyöngyöt, de hogy a szemét kiásták, még
360 Arany | szakadt volna meg rajta, de az a vén boszorkány tán
361 Arany | bátyjától búcsúzhasson el, de azt se engedték meg, hanem
362 Arany | a karjára biggyesztette, de hiába, rárakhatta volna
363 Arany | pedig nem akarta megszegni, de azért nem volt felesége,
364 Arany | egy emberformát lát benne, de vakon is, bénán is. Jószívű
365 Arany | lassankint életre jött, de még azután is soká beszélt
366 Arany | hogy mikor sírt utoljára, de már erre úgy zokogott, mint
367 Arany | éjjel-nappal mindig mellette volt, de gyógyult is a hercegkisasszony
368 Arany | hogy ártatlanul szenved, de az öreg halász bíztatta,
369 Arany | királynéhoz, mutassa meg neki, de ha meg akarja venni, semmiért
370 Arany | halásztól a királynénak, de megmondta neki, hogy oda
371 Arany | halász, el akart menni, de éppen az ajtóban találkozott
372 Arany | biz én, felséges királyné, de amiért adnám, nem ad érte
373 Arany | ragyogott, mint azelőtt.~De hiába volt meg a régi szépség,
374 Arany | kegyetlenséget akar rajta elkövetni, de a király elkezdett neki
375 Arany | hiszen ő parancsolt mindent, de a király esküdött mennyre-földre,
376 Arany | semmit se tudott, ő ártatlan, de majd megtorolja a kegyetlenséget.
377 Macska| vissza neki a farkincáját, de az nem adta.~- Hozz nekem
378 Zsuzsk| csak úgy-ahogy felnevelte, de hogy nagyon szegény volt,
379 Zsuzsk| Zsuzska mindezt jól hallotta, de nem szólt a testvéreinek
380 Zsuzsk| ördög utánuk iramodott, de a három leány csakhamar
381 Zsuzsk| Zsuzskát, mert szép is volt, de meg nagyon tudta magát kedveltetni,
382 Zsuzsk| már ím hogy utol nem érte, de éppen egy tenger mellé jutottak,
383 Zsuzsk| viszed a tengerütő pálcámat, de majd meglakolsz ezért!~Utána
384 Zsuzsk| ezért!~Utána is szaladt, de megint csak a tengerparton
385 Zsuzsk| hogy olyan életrevaló, de a nénjei még jobban irigykedtek
386 Zsuzsk| soha szemedre se vetem.~De Zsuzska nem adta. "Tán bolond
387 Zsuzsk| ördög kergette egy darabig, de sehogy se tudta utolérni,
388 Zsuzsk| vetem.~Zsuzska csak nevette, de majdhogy sírás nem lett
389 Zsuzsk| értek, tíz lépés nem sok, de annyi se volt köztük, hanem
390 Zsuzsk| összevissza nem csókolta Zsuzskát, de az is csak egy cseppbe múlt
391 Zsuzsk| eressze el, mindent visszahoz, de nem használt semmit, bezárták
392 Zsuzsk| szabadult meg az ördögtől, de még azt is elmondta egy
393 Szurke| Kimegy a legöregebb fia is, de az is csak azzal megy vissza:~-
394 Szurke| csak azzal megy vissza:~- De bizony csakugyan hó van,
395 Szurke| elhúzni a három fiával, de meg se tudták mozdítani.
396 Szurke| vittem a lyukam szájához, de sehogy se fér bele, pedig
397 Szurke| farkas, majd megszakad, de meg se bírja mozdítani,
398 Kakask| vizet vitte pityikének, de a pityike már akkorra megfulladt
399 Dongo | Elkezdtek a vásárban kódorogni, de se nem adtak, se nem vettek,
400 Dongo | árulgatták a portékájokat, de látatlanból senkinek se
401 Dongo | is találkoztak sokszor, de nem szólították meg egymást.
402 Dongo | Én meg gyapjút árulnék, de senkinek se kell látatlanból,
403 Dongo | Találtak egy vén boszorkányra. De annak csak egy ember kellett
404 Dongo | körül, hogy így, hogy úgy; de a két obsitos nagyon belekapcáskodott,
405 Dongo | szárú pipát a kezébe fogta; de alighogy a városból kiértek,
406 Dongo | lelkét, mikor este hazaért. De Mohácsinak se ment jobban
407 Dongo | hozzáfogott a gané kihányásához. De amint egy lapáttal kilökött,
408 Dongo | csak az elébb ébredtem fel. De holnap te maradj itthon,
409 Dongo | te" - gondolta magában, de nem szólt semmit.~Második
410 Dongo | hosszú szárú pipát Dongótól. De csak úgy járt, mint azelőtt
411 Dongo | hozzáfogott a gané kihányásához, de bizony már lefelé csúszott
412 Dongo | Mohácsi is hazaért a tehénnel, de még akkor is mérges volt.
413 Dongo | cseléd majd a bérét kéri, de rá akarta őket szedni; megtanította
414 Dongo | lesz nehéz abból lopni. De nem szóltak egy szót sem.~
415 Dongo | most is megcsalták egymást, de még hogy a vénasszony is
416 Dongo | mindegyiken egy-egy ember lógott, de a két obsitos azért bement.
417 Dongo | országot-világot bejártam, de ilyet nem láttam még sehol.~-
418 Dongo | teszi, mint egy kiskirály, de aki bizonyost nem tud mondani,
419 Dongo | mind jövendőmondók voltak, de egyik se tudott igazat mondani,
420 Dongo | vagy kellett, vagy se; de mégis fúrta az oldalát,
421 Dongo | nagyon összeszoktak már, de még inkább azért, mert nem
422 Dongo | lopott el, azt kinyitotta. De olvasni nem tudott, hát
423 Dongo | beszélhet a jövendőmondó, de nem jól tudták kivenni.
424 Dongo | akik a gyűrűt ellopták, de azok se tudtak semmire menni.
425 Dongo | hogy az ő nevét mondta. De azért csak összeszedte magát,
426 Dongo | Ő az ebédet értette, de az inas ezt is magára vette.
427 Dongo | mikor a nevét hallotta, de csak mégis elrebegte valahogy,
428 Dongo | Dongó nagyon megörült, de azért úgy mutatta, mintha
429 Dongo | bizony, felséges király. De még most nem mondhatom meg,
430 Dongo | elveszteném minden tudományomat, de holnap reggel, mikor felkel
431 Dongo | van - mondja a király. - De ha nem lesz ott a gyűrű,
432 Dongo | meggondolja a dolgot, azt mondom!~De Dongó nagyon erősítette,
433 Dongo | gondolta, hogy álmodik, de csak aztán bámult el, mikor
434 Dongo | Volt pénz, mint polyva.~De hiába, akármilyen hosszú
435 Dongo | elkezdett osztozkodni a pénzen. De éltek a gyanúperrel, hogy
436 Dongo | engedem ezt az egy pénzt!" De szerencséjük is volt, mert
437 Dongo | csakugyan kísértet volt-e. De amint meghallotta, hogy
438 AzOrd | Egyszer az ember sütni akart, de nem volt dagasztóteknője.
439 AzOrd | is fűtötték a kemencét, de már szénvonójuk nem volt,
440 AzOrd | be kellett volna vetni, de nem volt vetőlapátjok. Azt
441 AzOrd | van, mit izent az apja, de az özvegyasszony erre is
442 AzOrd | elvette az özvegyasszonyt. De bezzeg nem úgy sütött ki
443 AzOrd | bement, mert el volt fáradva, de odabent nem talált mást,
444 AzOrd | temérdek sok arany-ezüst, de annyi, hogy alig bírta kihúzni
445 AzOrd | az apjának beszélte el, de annak is a szívére kötötte,
446 AzOrd | is neki az útra pogácsát, de hej, nem hamuból ám, hanem
447 AzOrd | kalácsot, én is adok tanácsot!~De a leány nem adott neki,
448 AzOrd | macska még egyszer kért, de a leány akkor se adott,
449 AzOrd | megállt az ágya fejénél, de az ördög megint rákezdte:~-
450 AzOrd | nemhogy bántotta volna, de még egy rossz szót se szólt
451 AzOrd | herceg-e vagy királyfi, de bizonyosan valamelyik a
452 Nyelve| egy gyönyörű szép leánya, de az a leány olyan nyelves
453 Nyelve| grófok, nagy süvegű tótok, de egyik se tudott kettőt se
454 Nyelve| ganéjt, akkor is kiabált, de rá se hederítettek. Jankó
455 Nyelve| Ment aztán a bátyjai után, de azok már úgy elhagyták,
456 Nyelve| hajasan, kopaszon is bajosan.~De Jankó csak bement. Mindjárt
457 Nyelve| eredt a kisasszonnyal:~- De piros a kisasszony!~- Tűz
458 Gagyi | viselje gondját a tehénnek. De Gagyi gazda mást gondolt,
459 Gagyi | tehenet, hogy majd eladja, de biz ott azt se kérdték tőle,
460 Gagyi | nem itt van az ő háza, "de hiszen kendteket mind ismerem,
461 Gagyi | csipegetett egy-egy kicsit, de nemigen mert sokat enni.~
462 Gagyi | a palota olyan hirtelen, de nem mondta senkinek, csak
463 Gagyi | mindjárt a szomszéd leányát. De Gagyi gazda tudni sem akart
464 Gagyi | hogy mit izent a király. De Gagyi gazda akkor is csak
465 Gagyi | asszony eleinte sírt-rítt, de utoljára, amint látta, hogy
466 Gagyi | csináltatta a hidat meg a palotát. De hiába volt minden faggatás,
467 Gagyi | még akkor is benne volt; de nem tudott róla semmit,
468 Gagyi | aztán megint jó lesz minden. De bezzeg felnyílott a szeme
469 Gagyi | sánta lett volna a koldus, de máskülönben is csúnya volt,
470 Gagyi | tengerparton egész nap, de csak nem jött. Már keresztet
471 Gagyi | legyen a királykisasszony, de az azt mondja, hogy neki
472 Gagyi | ideadod azt a katulyát". De a koldus nem adja, hanem
473 Gagyi | éjjel-nappal. Én elloptam volna, de nem tudtam a láncot elvágni.
474 Gagyi | jobban elbúsulta magát. De most meg az egér szólalt
475 Miert | kutya hűségesen jó ideig, de egyszer neki is dolga akadt,
476 Miert | ideig őrizte is a macska, de biz ő hamar megunta, szeretett
477 Miert | hazament, kereste az írást, de biz azt egészen összerágták
478 Cigany| Bizony nektek, fiam, volt; de mikor megszülettetek, azt
479 Cigany| kerekséget összejárta utána, de csak nem akadt rá.~Amint
480 Cigany| kapuja előtt álldogálni, de az neki mindegy volt, ellökdöste
481 Cigany| Kiadnám biz én, fiam, de messze elgurult, nem is
482 Cigany| megkeresem én!~- Jaj, fiam, de ha nem lehet; mondtam már.~-
483 Cigany| beeresztette a cigányt, de megígértette vele, hogy
484 Cigany| visszajön. Meg is ígérte az, de bizony neki esze ágában
485 Cigany| gyalogszéket, utána vágja, de biz az még csak közel se
486 Cigany| szomszédunk el akarja lopni, de azóta el is lopta az édesanyám
487 Cigany| Azt akartam oldalba ütni, de nem tudtam.~- Jaj hé - felelt
488 Cigany| pokolba, az apámat keresem.~- De oda ugyan hiába mégy; mi
489 Cigany| azt akartuk visszavenni, de biz azok nem adták, pedig
490 Cigany| felriad, elkezd szaladni, de biz annak még csak nyomába
491 Cigany| abroncsolni az ördög fejét, de olyan erősen, hogy utoljára
492 Cigany| attól - feleli a cigány. - De így a sík földön nem nagy
493 Cigany| szurkálódzni a sövényen át, de biz az ördög sose tudott
494 Cigany| bánom - feleli a cigány.~- De hát miről ismerjük meg,
495 Cigany| farkú?~Elkezdték keresni, de bizony egyet sem leltek
|